Nem feltétlenül a félelemre gondoltam. Csak arra, hogy nagyon pontosan körülírod, hogy hogy szabad, hosgy nem szabad, mi felelőtlenség, mit kell csinálni, mit nem kéne. Van úgy, hogy ha valamivel kapcs. az embernek nagyon sok elve van és túlontúl megtervezi, hogy csakis és csakis ilyen körülmények között szabad, akkor nem jön össze. Nem csak gyerekkel kapcsolatban, de azzal is.
Noa!
Tökéletesen igazad van. Az ex-barátom egyébként csecsemős orvos volt, ami annyit jelent, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szülészeti Klinikáján dolgozott, és az újonnan mexületett kisbabákok vizsgálata és ellátása volt a feladata. Tehát sok-sokezer "rózsaszín" baba is megfordult a keze között - természetesen... de jónéhány száz beteg és fogyatékos is! :-(
Egyébként pedig az érvelésed kitűnő és meggyőző, olyannyira, hogy amikor észérveket kerestem a szorongások ellen, pontosan hasonló példákkal győzködtem magam is (autó-gyalogos-közlekedés stb.). És tökéletesen igazad van a szerelmi analógiával is: mert éppen az ex-barátommal azért bontottam fel az eljegyzésünket, mert egy szerintem nagyon fontos dologban hazudott nekem. Ártatlan dolog volt, szerinte jelentéktelen, én máshogy ítéltem meg, és pokolian fájt, hogy eltitkolt előlem valamit, ami ennyire fontos. És a szakítás után hosszú hónapokig begubództam, miközben fogcsikorgatva azt mormogtam: "Szemét férfiak! Soha többé nem fogok hinni egynek sem!" Erre fel jött a férjem, csitt-csatt, dirr-durr... és egyből éreztem, hogy ő az igazi, akárcsak azt, hogy benne bízhatok, neki hihetek. És a görcsösen összezárult kagyló nagy nehezen ismét kinyitotta kemény páncélját! ;-)
Úgyhogy teljesen megkövetlek benneteket Thor-ral együtt, és ezennel ünnepélyesen megígérem nektek, hogy amennyire csak tudok, minél kevesebbet fogok a negatív dolgokra gondolni! :-*
Ja... egyébként fél órája telefonált egy barátnőm (36 éves, első bébi, 4 évi próba-cseresznyézés után), hogy mexületett a kislánya! Úgy irigylem! Megjegyzem, ő is egy "türelem mintaszobra" volt, úgyhogy most enélkül is nagy bennem az öröm és az elszántság, hogy érdemes várni és próbálkozni és reménykedni és hinni és akarni és... szóval értitek! ;-)
Megyek is mindjárt újszülött babanézőbe!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :-)))))
Arra még nem gondoltál, hogy a gyerekorvos barátod révén éppen a ló túlsó oldalára estél??? Hiszen ő nem egészséges "rózsaszín" babákkal találkozott, gondolom...De ez nem azt jelenti, hogy a babák túlnyomó többsége nem rózsaszín. Szerintem mondjuk a Kaáli orvosainak feleségei számára úgy tűnhet, hogy minden nő meddő a világon... Ismerem ezt a vészmadár szemléletet, hiszen a család tele van orvosokkal.
Ez az egész olyan dolog, hogy naponta rengeteg embert elütnek autók, mégis lelépsz a járdára, méghozzá úgy, hogy nem is gondolsz erre.
Szóval Thor-nak kicsit igaza van...
Ami a Down-kóros esetet illeti, az vagy fatális pech volt, de valószínűbb, hogy mégis volt valami bibi a feleknél, csak ezt a "sztori" mesélője nem említette.
Az általad leírtak ellenére igazolt tény, hogy az idősebbeknél nagyobb a kockázat, ennek meg is van a magyarázata.
Ami meg a dolgok "oldalait" illeti: mindennek van fekete és rózsaszín oldala. Gondolj csak a szerelemre, ugye, hogy mindkettő ismert pl. általad is. Mégis, amikor egy újba belevágsz - belevágtál, a rózsaszínban reménykedtél, nem igaz???
Benyus!
Tudom, hogy már tíz éve is előfordult sikeres lombik itthon. Én az öt évet (szakcikkek alapján) arra értettem, hogy azóta lett rutin-beavatkozás.
A 40-50%-kal kapcsolatban nem fogalmaztam pontosan. A teljes lombik folyamat összességében vett sikeressége tényleg 25-30%. A 40-50% a már megtermékenyített sejt beültetés utáni megtapadási arányára vonatkozik, ha lézerrel megrepesztik a sejtburkot. Tehát a folyamat eddig legrizikósabb mozzanatát tették sikeresebbé. Azért ez sem semmi...
Thor! :-)))
Nem Te vagy az első, akiben ez felmerült.
Tudod, mielőtt megismertem a férjemet, 4 évig együttéltem egy fiúval, aki csecsemő-gyermekorvos volt. Így lehetőségem nyílt arra, hogy betekintést nyerjek olyan dolgokba, amelyekbe civil "földi halandó" nem. Mert tudod az orvosok mélyen kussolnak arról, hogy manapság hány nő hal bele a szülésbe (nekem mellesleg két ilyen ismerősöm is volt, az egyik közvetlen kolléganőm, a másik egy barátnőm nővére). Szóval erről nem szól a fáma, tudod, kifelé csak a rózsaszín oldalát mutatják. Mert nem elég, hogy az ország fele nyomorog, hogy átlag állampolgárnak a kis átlag-fizetéséből kell(ene) majd eltartania magát gyerekestül-mindenestül (most vettem a barátnőm egy éves kislányának egy kiscipőt: 6.500 Ft-ért), de ráadásul sokan sokkal nagyobb árat adnak az áhított anyaságért. És ez is benne van a kalapban. És az az igazság, hogy a férjem is azzal szekál, hogy ne féljek annyira, ne féltsem máris a születendő gyermekünket... és hozzáteszem: esküszöm, nem haladom meg a normál mértéket, szóval semmi túlzás... csakhogy nálam a normál zóna másutt kezdődik és végződik, mint másoknál, mert -mint említettem volt- nagyon sok olyat láttam, ami nyugtalanító. Most pedig, a gyermekvállalás küszöbén kétségtelenül szeretném inkább elfelejteni, de nem megy! Ez van! A teherbeesést szerencsére nem gátolta, de komoly önfegyelemre lesz szükségem majd a 9 hónap alatt, az tuti. Egyébként egyszer beszélgettem erről az említett ex-barátom kolléganőjével, aki csecsemős orvosként végigrettegte a 9 hónapot. Azt mondta, elég sokat szorongott, de azért igyekezett ezeket elfojtani, szóval magára erőltetett pozitív gondolkodással túlélte. Na látod... az se jó, ha az ember túl sokat tud. De a struccpolitika se működik mindenkinél. Remélem, azért nem lesz baja sem a gyerekemnek, se nekem. Ígérem, erre én is fogok vigyázni! :-)
csinnnKa, tényleg nem bántásból kérdem, de nincs túl sok elved a gyerekvállalással kapcsolatban? Mert szerintem ez komoly pszichikai akadályozó tényező lehet a teherbeesésben.
"adott életkor fölött megnő az esélye pl. a Down-kórnak, más szövődmények lehetnek, stb." Adott életkor alatt is, elhiheted. :-(
Az anyukám egyik kolléganője pl. 26 évesen szülte az első -Down-kóros- gyerekét, két éves meddőségi kezelés után, lombikból. (Mondjuk az igazsághoz tartozik, hogy utóbb megállapították, sem a gyógyszeres kezelésnek, sem a mesterséges megtermékenyítésnek nem lehetett ilyen "mellékhatása".)
Elég súlyosan fogyatékos volt a gyerek, tehát még a Down-kórosok között is a rosszabb verziót kapta ki. Erre fel eltelt 3-4 év, és úgy gondolták a férjével, hogy kivizsgáltatják magukat, még aprólékosabban, minden részletre kiterjedően, és ha nincs orvosi ellenjavallat, bevállalnak még egy gyereket. Orvosilag, genetikailag minden oké volt, ezért 30 évesen -immáron természetes körülmények között- ismét teherbe esett, és szült még egy Down-kóros gyereket. Hurrá!
Félúton a különböző speciális vizsgálatok (mert ma már hál'Istennek nagyon sok mindent ki tudnak szűrni) megállapították a Down-kórt, de ők azt mondták, oda se neki, az első is beteg, nincs szívük "megöletni" a másodikat sem, annak is joga van az élethez. Aztán a pasi közben annyira megszedte magát kft-ileg, hogy elhatározták, a csaj otthon marad, neveli a gyerekeket. Ennek örömére még egy gyerkőcöt bevállaltak, hátha! Ez meg agyvérzéssel született. Na szóval... ahogy mondani szokás, ami nem megy, ne erőltessük! A fanatizmusnak is van (vagy legalábbis legyen már!) határa. Meg az önzőségnek is.
Három sérült, fogyatékos gyereket a világra hozni csak azért, mert pénz dögivel, anyu majd vigyáz a kis gyagyákra... mit számít, hogy meddig élnek, milyen az életük, egyáltalán: mit fognak fel az egész világból, s mi lesz velük, ha mégsem halnak meg idő előtt, hanem egyszerűen túlélik a szüleiket. Majd idősebb korukba kerülnek intézetbe. Ezt pl. felelőtlenségnek tartom... akkor már igenis inkább egy örökbefogadott gyerek, és korántsem "kényelmi" szempontból, hanem sokkal inkább a humánum jegyében. Mert mire jók akkor ezek a csúcs-szuper vizsgálatok, ha az agyatlan anya azt mondja a dokinak (aki persze lehidalt), hogy "Nem baj, ha hülye lesz, nem baj, ha nyomorék, de akarom ezt a gyereket!"
Az ellenpélda a szembe-szomszédom volt, aki 43 éves koráig egyáltalán nem esett teherbe, túllépve a negyedik x-et, le is tettek a gyerekről (mivel ők sem akartak örökbefogadni).
Aztán kiderült, hogy amit ő korán érkezett klimaxnak gondolt, az egy kései gyermekáldás... ugyanis épp akkor, amikor el akart menni az orvoshoz, hogy "hozza vissza" a mensesét, mert fél a csontritkulástól stb., akkor a doki azt mondta, hogy "Asszonyom, az ön mensesét majd csak 5 hónap múlva lehet visszahozni, pontosabban visszajön az magától, szülés után 4-6 héten belül." Kati padlót fogott, fülig ért a szája, majd -nagyobb ciriburik nélkül- szült egy csodaszép kisfiút, de álomszépet ám... makkegészségest, mosolygósat, gőgicsélőt... közel 44 évesen!!!
Mondjuk ez ritkaság, és a 45 éves korban szült gyereket hülyeségnek tartom abból a szempontból, hogy azért azt a gyereket fel is kell nevelni ám! Meg különben is: ha 40 évnél több a korkülönbség köztük, akkor az oviban-suliban mindenki azt hiszi majd az anyukára, hogy nagymama, az pedig szerintem rohadtul tud fájni, még ha az ember kényszeredetten mosolyog is.
Kedves Noa! Már az én gyerekem is hét éves múlt, amihez hozzáadjuk a 9 hónapot ami 8 év. Az első lombikbaba Magyarországon a Nyírő Gyula Kórházban Dr.Dévai Istvánnak köszönhető és elmúlt 10 éves. Az én lányomat is ő "csinálta", akkor én voltam nála a 100.terhes. Pécsen végezték még az IVF-et, a többiek jóval utánuk kezdték el. Mint valahol lejebb már írtam a 40-50 %-kal vigyázni kell, amelyik kórház eléri a 30 %-ot az már csúcs. A statisztika mint tudjuk olyan, amit igen csak lehet manipulálni. Mondjuk egy sikeresebb ciklust nézve lehet 50-60 % az eredmény, de ezt hosszú távon kell mérni és mindíg a hazavitt babák számítanak. Persze a világért sem akarok senkit sem elkeseríteni, de szerintem alacsonyabbról kisebbet lehet esni.
Manapság az IVF engedélyezett felső korhatára nőknél 45 év (a férfiakná nincs korhatár,de tényleg minél idősebb valaki annál kisebb az esély, és nagyobb a veszély a babára nézve. A kórházak nem is nagyon szeretik az idősödő párokat, hiszen rontják a statisztikájukat. Azt sem szeretik, ha túl sok lombikon estek már át. Az a hivatalos véleményük (ezt több konferencián és személyes beszélgetéseken hallottam, hogy aki 5 sikertelen IVF-en átesett, annak már nem kéne próbálkozni. Csak én úgy gondolom, hogy az adott párnak az élete függ a dolgon, úgy etikailag elítélendő ez az álláspont.
Összegezve: soha ne törődjetek az ilyen dumákkal, rémtörténetekkel (az én realista szövegemmel sem)mert nektek biztosan sikerülni fog.
Üdv mindenkinek, később még jövök.
Nem is szívesen olvasok-írok az örökbefogadásról, hiszen egyelőre nem szeretnék ilyesmire még gondolni sem. Mert csak azért is lesz sajátom, mégha nehezen is. Amit írtok, abban teljesen igazatok van, mert az én ismerettségi körömben is van néhány eset. Olyan is, ahol tíz évig nem volt baba, aztán amikor megkapták a picit az intézetből, következő hónapban teherbe esett a nő. Most kettő van nekik. Borzasztó tudatosan vigyáznak arra, hogy ne érezzék a gyerekek a különbséget és példásan nevelik őket. De tudjátok, amikor a gyerekekről beszél, egyszerűen más a hangja, ha a sajátot említi. Nem is tudom ezt elmondani és valószínűleg ő maga sem tud róla, de ahogy hozzáér a kislányukhoz és a fogadott fiúcskához... szóval abban minden benne van.
Egyébként a tudomány olyan elképesztően fejlődik, hogy épp nemrég olvastam: lassan el fogják veszteni a jelentőségüket az olyan "pótmegoldások", mint a spermabank vagy az örökbefogadás. Ez utóbbi persze azért remélhetőleg mindig lesz, hiszen vannak olyan áldozatkész családok, akik befogadnak egy kis elhagyott szerencsétlent.
Ha belegondolunk, hogy a lombikprogram nindössze 5 éves itthon, és a 40-50%-os sikert mutató lézeres eljárás csak 1 éves, akkor nem túlzás azt mondani, hogy lassan mindenkinek fognak tudni "gyereket" csinálni.
Épp a napokban beszéltem a Kaáli biológusával, és olyanokat mesélt, hogy pl. tökéletesen mozdulatlan spermiumokkal, sőt spermiumkezdeményekkel is meg tudják már csinálni az ICSI-t.
Piglet!
Én hétfőn kezdem a Marvelont, szerintem mindenhol így csinálják. Szintén egy hónap és utána jön maga a stimuláció, ami kb. 7-10 nap, bár egyes kórházakban két hétig is elhúzzák.
Ma és holnap megyek dokihoz. Sok meglepetés nem érhet, sajnos kezdek "rutinos" lenni, tudom mi vár rám.
Szeretlek benneteket... annyira egy család vagyunk! Ti is úgy érzitek?! :-)))
Minél jelentősebb (és különlegesebb) dologban talál az ember sorstársa(ka)t, annál inkább közelebb érzi magához az illető(ke)t.
Kovács Ernő!
Köszönöm a vigasztalást, rám is fér. Bár az igazat megvallva én még egy "korábbi" stádiumban leledzem. Az izgalmam fő oka pedig éppen ez: még nem tudom, hogy mi vár rám. Volt egy terhesség, egy vetélés, egy lelki összeroggyanás, aztán egy erős akarattal "lábraállás", most pedig az elszántság, hogy nem teszem ki magam újabb és újabb traumáknak: kézbe veszem az ügyet, megtudom, hogy "merre hány méter". Voltam a nőgyagyászomnál, e téren -legalábbis látszólag- minden rendben. Most elküldött belgyogyó kivizsgálásra, úgyhogy a jövő hét valószínűleg azzal fog telni, hogy átmegyek "önkéntes véradóba", és alaposan megcsapolnak. Amit vérből meg lehet csinálni és állapítani, az meglesz. Ennek -ki tudja hány hetes- eredményeképpen tisztán láthatom majd a belgyógyászati hátteret. (Kell-e valamilyen kezelés, lehet-e gyerekem egyáltalán stb.stb.) Ha -adja Isten- minden rendben lenne, akkor még egy kis nőgyagyászati kurkászkodás következik, közben ugyi apa-jelölt is megteszi a magáét, amit megkövetel tőle (ha nem is a haza, de) az andrológus. És sacc/kb. csak ezután jutunk el oda, hogy tudjuk, mi a helyzet. Lehet, hogy sokkal szerencsésebb vagyok, mint a legtöbb lány itt, e topicban, mert talán mához egy évre már kezemben dajkálhatom a kicsimet. De lehet, hogy ezer problémát találnak, genetikai összeférhetetlenséget (amiről manapság egyre gyakrabban hallok a környezetemben). Tehát ha valaha is teherbe esek még egyszer, sosem fogom tudni kihordani stb. Szóval ezért vagyok sík ideg, valahányszor eszembe jut a jövő hét vége (meg persze még inkább az október vége, amikorra meglesznek a leletek). :-/
És egészen komolyan mondom: bármi is legyen az 'ítélet", jó lenne már tudni!!!
Piglet! Arany vagy!!! :-*
DonQHote!
Örökbefogadásról: természetesen mindnyájan inkább saját gyereket szeretnénk! Ha egy párkapcsolat vagy házasság jól működik és boldog, akkor természetes, hogy azt szeretnék, ha a kisbabájuk tényleg a kettejük szerelmének gyümölcse lenne, hús a húsukból, vér a vérükből. Szerintem a legcsodálatosabb érzés (lehet), ha amikor ránézel a gyerekedre, belőle a társad mosolyog vissza rá. Talán ez a halhatatlanság titka. (Tyű, de magasztos voltam.)
Egy biztos: mi is gondoltunk arra a szomorú eshetőségre, ha esetleg nem lehet közös saját. S mivel egyre inkább úgy érzem, megőrülnék gyerek nélkül, és hosszú távon a házasságunk is üresebb, tartalmatlanabb lenne, valószínűleg bevállalnám azt az örökbefogadást.
Ismeretségi, baráti körünkben egyébként 3 örökbefogadás volt. Egyik helyen sem(!) érzem, hogy nem saját gyereket nevelnek. Imádják, a gyerekek is őket. S tudod, Noa, engem is meglepett, hogy az idegen gyerek mennyire átveszi a szülei gesztusait, szokásait, mozdulatait, mosolyát, nevetését, még a hanglejtését is. Mert nem kizárólag genetikai tényezők alapján hasonlít egy gyerek a szüleire (vonásaiban esetleg igen, de), személyiségében, szokásaiban stb. ugyanúgy elkezd hasonlítani a szülőkre a nem vér szerinti gyerek is. És ez egy olyan kedves és aranyos dolog, hiszen alig egy-két év múlva az ismerősök őszintén, hazugság és udvariaskodás nélkül mondhatják a szülőknek, hogy tiszta anyja vagy tiszta apja ez a gyerek... ugyanis tényleg egyre jobban hasonlít rájuk. És hát igen, amikor egy kicsi odabújik az emberhet, és azt mondja, hogy "Szeretlek, anya!", attól a kőszikla is megindul, és a jégszívek is felolvadnak. Persze idegölő a folyamat és a várakozás, az, hogy milyen nehezen lehet hozzájutni egy csecsemő gyerekhez, de ha Te pelenkázod, eteted, fürdeted, gondozod kicsi kora óta, ugyanúgy hozzád nő, mint a sajátod. Kétségtelen, hogy e kapcsolat legkritikusabb pontja, amikor elérkezik az idő, hogy mesélni kell neki az örökbefogadásról. A 3 ismerősünk tapasztalatai alapján a bevált módszer az, hogy nem kell túllihegni és szertartásossá tenni a dolgot. Nem kell folyton arról beszélni, hogy ő örökbefogadott gyerek, de minél előbb el kell neki magyarázni, hogy vannak anyukák, akik nem nevelhetik maguk a gyereküket, és vannak anyukák, akiknek nem lehet saját kisbabája, viszont megkapják ezeket a gyerekeket. Pl. az egyik barátunknál pont most nyáron volt a "nagy bejelentés". Vendégség volt náluk, a gyerekek a horoszkópokról beszélgettek. Odarohant hozzájuk a gyerekük, hogy ő reggel vagy este született, és hány órakor. Erre a dolog (ilyen egyszerűen): nem tudjuk, mert nem voltunk ott, amikor születtél. És a gyerek -5 évesen- felfogta. Ennyi. Utána másnap -családi körben- még visszakérdezett a dolgokra, el kellett mindent mesélni, hogy kik voltak a szülei, mi van velük, miért fogadták őt örökbe stb.stb. A legnehezebb talán az, nehogy az ember még véletlenül is kimondja: "nem kellettél nekik".
Szóval nem olyan borzalmas dolog az az örökbefogadás... persze azután, hogy az ember lánya már kibőgte a lelkét, és túl van azon, hogy nyakig elmerüljön az önsajnálatban, amiért ekkora tragédia érte, hogy nem lehet saját gyereke. Szóval azért ez nehéz dolog... megoldásnak viszont -szerintem- jó!
Bocs, most nagyon hosszú voltam... de ezt az örökbefogadásosdit már régóta el akartam mondani nektek, és DonQHote most remek lehetőséget teremtett rá. ;-)
Akkor korán reggel egy kis fárasztás mindenkinek: bevágom a számunkra érdekes jogszabályt, talán kicsit tájékozottabb lesz az ember, ha ilyet is olvas a témában.
Aztán ki ne útáljatok a fórumról!!! :-))))))
Tehát:
49/1997. (XII. 17.) NM rendelet
a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető meddőségkezelési eljárásokról
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 83. §-a (3) bekezdésének f) pontjában kapott felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem el:
1. § A meddőség megállapítására és kezelésére irányuló e rendelet szerinti egészségügyi szolgáltatás - figyelemmel az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról szóló 30/1998. (VI. 24.) NM rendeletre (a továbbiakban: R.) - csak orvosi indikáció alapján, az Egészségbiztosítási Alapból e feladatra finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál vehető igénybe térítésmentesen.
2. § (1) A meddőség kezelése körébe tartozik
a) az orvosi vizsgálatok közül:
aa) a meddőség tényének és okának megállapításához szükséges orvosi vizsgálat,
ab) az ivarsejtek adományozását megelőző, a donor egészségi állapotának és genetikai alkalmasságának megállapítását célzó orvosi vizsgálatok,
ac) a tárolt ivarsejtek tárolás és felhasználás előtti orvosi vizsgálata,
ad) az embrióadományozást megelőző - a recipiensre és az embrióra vonatkozó - vizsgálatok;
b) az ivarszervek reprodukciós funkcióját javító kezelések;
c) az emberi reprodukcióra irányuló különleges beavatkozások közül - de legfeljebb az első eredményes szülésig -
ca) a testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés (R. 1. számú melléklet 1. pont, 4. pont, 5. pont),
cb) ivarsejt adományozásával történő testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés (R. 1. számú melléklet 2. pont),
cc) embrióadományozással végzett embrióbeültetés (R. 1. számú melléklet 3. pont), valamint
cd) a női ivarsejt megtermékenyülését, illetőleg megtermékenyíthetőségét, valamint a megtermékenyített ivarsejt megtapadását, fejlődését elősegítő egyéb módszer (R. 1. számú melléklet 6-7. pont)
körében legfeljebb öt teljes, az embrió beültetésével végződő beavatkozás - ideértve a felsorolt eljárások során keletkezett, fagyasztva tárolt embriók beültetését is, ha azok a korábbi eljárások során kerültek fagyasztásra (R. 1. számú melléklet 8. pont) -, illetve
ce) a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel végzett mesterséges ondóbevitelből (R. 1. számú melléklet 9.1. pont) legfeljebb hat,
cf) adományozott ivarsejttel végzett mesterséges ondóbevitelből (R. 1. számú melléklet 9.2. pont) legfeljebb hat
beavatkozás.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl a meddőség kezelése körébe tartozik
a) az egészségi okból, szakorvosi javaslat alapján ivarsejteket fagyasztva tárolás céljából a letétet elfogadó szolgáltatónál ivarsejt letétbe helyezése az (1) bekezdés c) pontjában foglalt beavatkozásokhoz szükséges mennyiségben,
b) az embrió Magyarországon végzett, későbbi meddőségkezelés céljára - a szolgáltató által meghatározott, indokolt számban, legfeljebb azonban 5 év időtartamra - embrióletétbe helyezése.
2/A. § (1) A 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti egyes beavatkozások, továbbá a (2) bekezdés szerinti letét térítésmentesen akkor vehető igénybe, ha az R. 1. §-ában foglalt feltételek a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel fennállnak.
(2) A kötelező egészségbiztosítás terhére nem vehető igénybe az (1) bekezdés szerinti szolgáltatás, ha
a) a kérelmező férfi a 60. életévét betöltötte,
b) az ivarsejtek letételére nem egészségügyi indokból kerül sor,
c) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 20. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a kérelmező az ellátás visszautasítását megalapozó állapotban van.
3. § (1) A 2. § (1) bekezdés ca)-cd) pontja szerinti egyes beavatkozások térítésmentesen évente több alkalommal, de legalább az egyes beavatkozások közötti három hónapos időközökkel vehetők igénybe.
(2) A 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti egyes beavatkozások - a beavatkozás megszakítása esetén - térítésmentesen akkor vehetők igénybe, ha a megkezdett beavatkozás megszakításának orvosi indoka volt, vagy a megkezdett beavatkozás megszakítására az egészségügyi szolgáltatóra visszavezethető indok miatt került sor.
4. § Az, aki nem orvosi indikáció alapján vette igénybe a művi meddővétételre irányuló szolgáltatást, a 2. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatásokat csak a teljes térítési díj megfizetése mellett veheti igénybe.
5. § (1) E rendelet 1998. január 1-jén lép hatályba.
(2) Az e rendelet hatálybalépéséig elvégzett, az emberi reprodukcióra irányuló különleges beavatkozásokat a 2. § (1) bekezdése c) pontjában foglalt teljes beavatkozások számának szempontjából
a) a b) pontban foglaltak kivételével figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha a beavatkozás legalább egy eredményes szüléssel végződött,
b) figyelembe kell venni, amennyiben e rendelet hatálybalépését megelőző 3 hónapon belül is történt beavatkozás.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakról a biztosított a szolgáltatás igénybevételét megelőzően írásban nyilatkozik.
A lombikbébi programnak is csak az a határa, mint a természetes teherbe esésnek. Mindenki tudja, adott életkor fölött megnő az esélye pl. a Down-kórnak, más szövődmények lehetnek, stb.
A tisztességes orvos nem teszi ki bizonyított kockázatnak a beteget.
A határ tehát biológiai.
Noa!
A genetikai azonosságot egy kicsit eltúlozzák és bizony nagyon nehéz ezen túllépni, el kell ismernem.
De ha nincs más lehetőség, és odahaza az "ajándék" idegen gyerek oda bújik Hozzád és azt mondja, "szeretlek Anya!", soha többé nem fogsz gondolni arra, hogy genetikailig nem a Tiéd, igaz?
Annyira, de annyira kívánom mindannyiotoknak, hogy sikerüljön a baba.
Éppen ma telefonált egy barátnőm, akinél szintén most kezdődik az első menet lombik ügyben. Neki mindkét petevezetéke van elzáródva. Marvelont kezdek el vele szedetni. Emellett pedig Parlodelt szed (Bromocryptin más néven). 1 hónapig kell az előbbit szednie, utána megy vissza a dokihoz. Neki egyébként a Dél-Pestiben csinálják.
Azért merült fel bennem ez a kérdés (lehet hogy hülyeség volt), mert arra gondoltam, hogy egy bizonyos kor után már annyira kevés az esély a sikerhez, hogy a "túl nagy kiadás - kis eredmény" miatt esetleg a TB vagy az Intézmény már nem vállalja (esetleg rizikósabb, több a szövődmény, stb.).
Dehogy van megszabva!
Egyszerűen arról van szó, hogy 35, de inkább 40 év után nagyon lezuhan a lombik sikerességének valószínűsége, hiszen a hormonális működés, a nyálkahártya állapota stb már nem olyan, mint huszonévesen vagy a harmincas években. Így a megtapadással szokott gond lenni.
Gondolj csak arra, hogy nincs ez másképp a természetes teherbeesés esetén sem.
Tehát egyszerűen a biológia szab határt. Persze rengeteg negyven fölötti nőnek sikerül, de azért nem olyan jó arányban és 45 fölött szinte egyáltalán nem.
A lombikbébi-program statisztikáit éppen az húzza lefelé, hogy nagyon sok a kicsit "korosabb" nő, akinek azért nem sikerül már normálisan, mert sok abortusza volt (erre mondom, hogy "meg sem érdemli"), vagy egyszerűen második (harmadik stb.)házasság, vagy nem ment el időben dokihoz, tíz-tizenöt évig csak várta a csodát.
Örülök, hogy ezt írod, mert szerintem tényleg ez a legfontosabb. A Klinikán az asszisztált reprodukciós osztályon van egy tabló baba-fényképekkel, és valami olyasmi van aláírva, hogy: "Spizzerinctum - Lendület, Akarat, Erő, Hit a Sikerben".
A Kaáli igazgatójától is sokszor hallottam, hogy aki kitartással végigcsinálja a lombikprogramot, betartja az utasításokat, újra és újra mindenre készen próbálkozik, az 90 %-ban babával távozik végül. Kivételt azok képeznek, akiknél valami kiküszöbölhetetlen fizikális probléma van vagy korban kicsúsznak a dologból.
Sokan viszont úgy vannak vele, hogy "Na, megpróbáljuk, egyszer, max kétszer, de ha nem megy, nem erőltetjük". Na, ez az amit nem lehet! A Fény-emberke is hetedszerre sikerült. Mi lett volna, ha a másodiknál leállnak???
Én itt vagyok, de csak olvasgatok, mert nem tudok hozzászolni a mostanában felmerült témákhoz.
Mi most várakozunk, nálunk nem történik egyenlőre semmi. Be kell majd mennem a Klinikára a kartonomért, most ez a következő feladat, aztán 20-án megyünk a Kaáli-ba.
Egyszer - egy vizsgálat után - megkédeztem az orvosomat: doktor úr, lesz nekem valaha gyermekem?
Azt válaszolta: tudja, vannak azok a nők, akik tigris-módjára akarnak gyereket! Nekik 99%-ban sikerül. MIndent megtesznek azért, hogy saját gyermekük legyen, foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá.
A másik típus az a nő, aki néha-néha eljár kivizsgálásokra, olykor betartja az orvos utasításait, és olykor azért mégis rágyújt egy-egy cigarettára. Hát nekik már csak 40%-ban sikeresek az orvosi beavatkozások.
Hát ennyit akartam csak mondani.
Na, most már tényleg felhívtam a Kaálit, hogy mi az ábra. A mi esetünk azért sajátos, mert nekünk mindent az I. Klinikán végeztek el és már csak akkor vonultunk át a Kaáliba, amikor biztosan kiderült, hogy csak a lombik jöhet szóba (ezt orvosi szakvéleménybe is foglalták a Klinikán). Szóval azt mondták, hogy ha valaki úgy megy be, hogy még sehol nem vizsgálták, de gyanakszik, hogy valami bibi van, akkor a HSG-ért, a férfiak megvizsgálásáért stb. fizetni kell. De vannak olyan esetek, amikor nem. Azt mondták, teljesen egyéni esete válogatja, ezért is van a konzultáció. Amikor viszont kiderül, hogy lombik, akkortól semmiért sem kell kipengetni pénzt.
Egyébként szerintem ebből túl nagy gondot nem kell csinálni, mert a Kaáli a lombik-fronton "listavezető", de az összes többi dolognál (hormonelemzés, HSG, andrológia stb.) tökéletesen megteszi bármely más közkórház vagy kilinika. A Kaáli éppen ezért zokszó nélkül elfogadja a "kinnt" végzett vizsgálatokat, hiszen a páciensek éppen úgy jutnak el od, hogy valamilyen kórházi orvos küldi be őket, ahogy nálunk is történt.
Összefoglalva: aki szeretné elkezdeni a vizsgálatokat, az ne a Kaáliba menjen, hanem pl. az I. sz. Klinika asszisztált reprodukciós osztályára (az ő eredményeiket "szereti" leginkább a Kaáli). Ha ott kiderül, hogy csak gyógyszer vagy inszemináció kell, akkor maradjon is ott, ha viszont lombik az "ítélet", akkor irány a Kaáli.
Kedves Benyus!
Köszönöm a válaszodat! Igazán jó érzés, hogy a sikered után is így foglalkozol velünk.
A válaszod alapján levontam azt a következtetést, hogy legjobban teszem, ha magam járok utána a dolgoknak. Ez persze nem jelenti, hogy ne lenne fontos mások véleménye és pláne tapasztalatai. Ezért továbbra is örülnék, ha mesélnél a tapasztalataidról, akár topicban, akár ímélben.
Kedves mindenki!
Nektek csak ennyi: jó napot és a kalap optimizmust!
Wayan
Először is Buksi! jó szó, jó szó. Rendben van így. A kérésed teljesült. Komolyra fordítva a szót. Nyilván tudjátok, hogy a statisztikák szerint a meddőség okozói fele-fele arányban a nők, illetve a férfiak valamilyen betegsége ez 40-40 % körül van. 10-15 % esetében mindkettőnél van valami gond, a fennmaradó pedig az, amikor semmiféle okot nem találnak. A férfi meddőség különben hatalmasat "fejlődött" az elmúlt években. Köszönhető ez stresszes világunknak, a környezeti ártalmaknak, a veszélyessé vált munkahelyeknek (számítógép)stb. És persze szerintem az is benne van, hogy intenzívebbé vált a vizsgálatuk is. Engem nagyon felháborít, hogy még az orvosok is, de a "köznép" feltétlenül azt modja, hogy a nő az aki gyereket akar és nem lehet, mert meddő etc. Eddigi kb 10 éves ilyenirányú pályafutásom alatt nagyon sok embert javítottam ki, nem nőkről van szó, hanem házaspárokról, vagy párokról és tök mindegy kinek van valamilyen szervi vagy egyéb baja. A meddőség elleni harcot csak két ember vívhatja. Na jól belemerültem, megint hosszú leszek bocs.
Buksi' Az én tapasztalatom az, hogy nem nagyon szeretik más orvosok által végzett vizsgálatok eredményeit sok helyen el sem fogadják, és ujból elvégzik ezeket, ha váltasz. Jó, ha felkészültök rá.
Noa! Jó lenne valóban rákérdezni a Kaáli Intézetre, méghozzűá konkrétan, tehát nem lombikra megy a kliens, hanem ki szeretné vizsgáltatni magát, mert bár nemvédekeznek nincs gyerek. Nagyon szeretném tudni a választ.
Wayan! A rendelésekre általában be kell jelentkezni. Ami az állami kórházakban persze nem azt jelenti, hogy időben be is jutsz, de tudnak rólad. Ha nem telt le az egy év, akkor is kérehted a vizsgálatot. Nem szabad elfelejteni, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy eldöntse mikor megy orvoshoz ez nem kegy. Tudom, hogy nehéz, de egyenrangú partnerek vagyunk az orvos azért van, hogy téged kivizsgáljon. Persze meg lehet sőt kell beszélni a lehetőségeket, de a döntés a Ti kezetekben van. A kivizsgálások alatt természetesen teherbe eshetsz, amennyiben gyakoroljátok a hagyományos technikát, nem befolyásolja sem gyógyszer, sem vizsgálat. (a hsg-nél ez nem igaz) Azt, hogy hol igazán kedvesek nem tudom megmondani. Mindehol és sehol. Erre majd visszatérünk később. Azt is Te döntöd el, hová mész kivizsgálásra.
Don! Nem is hiszed, mennyire jó volt olvasni a Ti eseteteket. Az ember mindig csak azt hallja, hogy ennyi és ennyi százaléknak sikerül, de az olyan személytelen. Így, hogy konkrét esetről olvasunk, sokkal jobb reménykedni!
Érdekes, hogy felvetetted az örökbefogadást. Tűlünk is sokan kérdezik, hogy donorra, vagy örökbefogadásra nem gondoltunk-e. Ebben a kérdésben biztosan mindenki másképp gondolkodik. Mi például ettől teljesen elzárkózunk, mert nem "általában" szeretnénk gyereket, hanem egymástól. Akinek olyan a szeme, az arca, mint az enyém és a szerelmemé... Szóval én szeretem a más gyermekét is, de nem szeretném felnevelni.
Általános bátorítás Buksinak: VALAHOGYAN TUTIRA SIKERÜLNI FOG ELŐBB-UTÓBB!
Egyébként én is azt hallottam, hogy egyre jobban terjed a világon a meddőség. Egy rádióműsorban azt is hallottam, hogy egyre gyakoribb, hogy a férfiaknak vannak problémáik, mert a túlhajszolt, ideges, stresszes mindennapok miatt sajnos egyre rosszabbak az eredményeik.
Köszönöm a gratulációkat jobbik felem nevében is. Kis fejmosás azért volt, mert a gyerekek születési súlyát eltévesztettem. A helyes adatok 2300/1900/2350 gramm, azaz kevesebb volt a súly anyuka pocijában. Persze ez nem olyan lényeges. A jó, hogy a mi és mások igaz történeteinek hatására az érintettekben nő a remény.
Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy a (bármely okból elszenvedett) meddőség betegség, tehát nem szégyenként vagy lelkiismeretfurdalásként kell kezelni. Tudomásom szerint ma minden negyedik párnak van valami gondja! Tehát népbetegségről van szó, amelyre az egyik válasz az in vitro fertilizáció (IVF).
Annak örülök, hogy Benyus azt az egyesületet képviseli, amelyikről írtam, így mindenki direktben kaphat tanácsot tőlük. Innen üzenem, a Találkozók mindig nagyon kedves programjaink!
Egyébként kedves problémás párok, gondoltatok arra, hogy a gondunknak van egy pozitív oldala is? Hiszen (főleg egy eredményes IVF után) az embernek nem kell a fogamzásgátlással foglalkozni, például vegyszerrel tömni a testet, bizonyos eszközöket alkalmazni, stb. Ez pedig sokat javíthat az intim együttlétek kölcsönös örömeiben, nem igaz?
Végül szeretném a végleges meddőséggel küszködőknek üzenni, hogy az örökbefogadás és a nevelőszülői tevékenység megoldás lehet. Előbbiről csak annyit, hogy sajnos igen sok a tortúra és a gond. Ugye színesbőrű túlkoros gyermeket azonnal örökbe lehet fogadni, hasonlóan testi vagy szellemi fogyatékost. De ha sikerül is egy újszülöttet hazavinni, később gyakran okoz konfliktust, ha a gyerek nagykorában a genetikai szülei iránt kezd érdeklődni.
Viszont a nevelőszülői tevékenység egyértelmű helyzet (nem kell a kicsinek magyarázkodni) és jóval könnyebb megvalósítani -- ismereteim szerint. Ráadásul itt a választás is könnyebb (bár persze újszülöttet nem lehet). Anno olvasgattunk erről és nagy benyomást tett ránk a Nők Lapja vagy a Családi Lap egyik idevágó cikke (10-12 éve), ahol a riportert avval fogadta egy (a riporter szerint angyali 3 éves csöppség), hogy ugye értem jöttél néni?
Örülök, hogy annyira lecsendesedett a napod, hogy be tudtál nézni.
Az I. Klinikán sem kellett fizetni a vizsgálatokért, és szerencse, hogy elfogadják az ottani eredményeket máshol is, így ha úgy adódik, hogy váltunk, nem kell előről kezdeni az egészet.
Látom szóba került, hogy öt próbálkozást fizet a TB. Nem tudom, tudjátok-e, mit jelent ez pontosan, mert én mint afféle jogász, rögtön megnéztem a vonatkozó rendeletet. Szóval az a lényeg, hogy a BEÜLTETÉSSEL VÉGZŐDŐ próbálkozás számít. Rajtunk például jó nagyot "bukott" szeretett TB-nk, mert megvolt a stimuláció, kontrollok, punkció, a férjem műtétje (SMART), a megtermékenyítés a táptalajban, csak éppen nem indultak osztódásnak a kis sejtecskék. Szóval mindent igénybe vettünk, ami a TB-nek igazán sokba kerül, de mivel a beültetés nem volt meg (az már nem kerül szinte semmibe), még hátra van mind az öt dobás. Tiszta szerencse, hogy ha már nem sikerült, legalább így történt és nem fogyasztottunk egyet az ingyenes lehetőségekből.
Egyébként az is benne van a jogszabályban, hogy a megelőző kezelések is ingyenesek, így mivel a TB-nek szerződése van a Kaálival, nem igaz, hogy a lombikon kívül mindenért fizetni kell, a megelőző vizsgálatokat is állja a TB. De a pontosítás kedvéért érdemes egyszerűen felhívni őket, bár én nemrég kérdeztem.
Benyus kedves!
Köszi a választ. Íme még néhány kérdés:
Az I. sz. Klinikán nincs ilyen szakrendelés? Ui. én oda járok orvoshoz és tuljadonképpen szeretem a dokit.
A szakrendelésre csak úgy elmegy az ember, vagy be kell jelentkezni?
Akkor is foglakoznak velem a szakrendelésen, ha még nem telt le az orvosok által megszabott határidő?
Lehet, hogy ez marhaság lesz: A kivizsgálás nem akadályozza meg, hogy azalatt az idő alatt teherbe essek természetes úton?
Szerinted hol igazán kedvesek?
Mitől függ hogy hová kerül az ember, vagy oda megyek ahová nekem tetszik és ahhoz az orvoshoz, aki nekem tetszik?
Na, te szegény Benyus, most lesz mit írnod! Előre is köszi!
Wayan
