Ez a jó ebben a fórumban, hogy a "nagyokosok" messze nem tudnak mindent és a nagy magabiztosan előadott "tényeket" pillanatokon belül képanyaggal megcáfolják. Mindig csak lesek, milyen képanyag van magánkézben és kerül elő ha a helyzet megkívánja. Elnézegetve a "történelmi" képeket, az jut eszembe, hogy volt itt mindenféle-fajta festés, ahogy sikerült alapon. Mindenesetre annak örülök, hogy bebizonyosodott, hogy a Quabla Szergej jó, mert én is vettem.
Roco motoros. 2018 Novemberében vettem, közvetlenül a megjelenésekor. A 2020 márciusi FlixTrain Vectronomban is még Roco motor van. Viszont a Roco 71948-as SBB Cargo Vectronomban már Mabuchi van. Ez 2021-es kiadás már.
A műanyaggal ill. annak jellemzőivel kapcsolatban nekem is pontosan ez a tapasztalatom. Inkább kezd hasonlítani az ACME által használt műanyaghoz. Mindenesetre egyértelműen érzékelhető, hogy nem olyan mint a korábbi modellek esetében.
„Az ütköző színébe inkább ne menjünk bele, az valóban lehetett volna inverz ...”
Pont a két kiadott pályaszámnál is eltérés van, de azt hiszem, ez nem túl nagy munkával javítható a 037-nél. Persze ez sem hibátlan így kiadva, de fene tudja, milyen kép alapján készültek.
Az ún. IV. korszakban kerültek rá a tetejükre az a lapos nem tudom mi? (Nem vagyok sem vasutas, sem csak a vasút iránt érdeklődő, fogalmam sincs, mi a funkciója annak a laps, nagy felületű szerkezetnek. Lehet hörögni ... :-) ) Az első éveikben semelyiken nincs, annyi bizonyos.
Ezért gondolom, hogy ep4-es lesz mindkét friss Piko gép, hiába írnak néhol még ők is ep3-at.
Akkor leírom neked is, mert úgy látom nem ment át! Én arra reagáltam, hogy a kolléga az M62 001 oldalán jelenleg látható vastag krém színű csíkot vette etalonnak, holott ilyen az eredeti gépeken pályaszámtól és bordázattól függetlenül sohasem volt!
Így van, az általad linkelt 021-es képen jól látható az oldaldíszítőcsík hossza, vastagsága (vagyis vékonysága), és a gyári tábla a csík felett.
Az ütköző színébe inkább ne menjünk bele, az valóban lehetett volna inverz (bár nem minden gépre igaz ez sem), és a kürtök sincsenek jó helyen, ez talán a legszembetűnőbb.
Nem simaoldalú gépet adott ki; olyan pályaszámot keressetek amit ténylegesen kiadott (037 és 040 talán), és azoknak a képeit hasonlítgassátok a modellel...
Való igaz, ezek a különbsègek az általam berakott, a valódi mozdonyról készült fotó, és az általad berakott, a modellről készült kép között megvannak. Viszont én csak arra mutattam példát, hogy a jeleleg a 001-en lévő vastag, krémszínű csík csak a gép utolsó festésekor került rá, ilyen korábban sohasem volt.
3. az ütköző fehér alap és fekete keret, nem fordítva
(4. fekete-fehér kép lévén a színt nem tudom megítélni, de ennyire okkersárga nem hiszem, hogy volt a csík, sem a bajusz)
Ettől függetlenül ebből az alapból ésszerű költségekkel ezt lehetett kihozni, ezt értem, de engem ezek pontosan annyira zavarnak, mint a két részes zsalu.
A kor nem érdem, hanem állapot, Mórickát pedig nem is említettem.
QuaBLA munkásságában is vannak szép átalakítások, de ez - és sok mostani is, amit mások is említettek - a minimál befektetéssel megúszható változat. A bordó Piko MÁV szergejek ára anno tükrözte is ezt, a gőzösöknél ez nem volt igaz.
QuaBLA tizensok éve készített a Roco M62-230 modellből szép átalakításokat (trepni, korlát, stb.), akkor sem voltak olcsók, de tényleg sok mindent megcsinált, így nem a munkásságát, hanem egy-egy munkáját mertem kritizálni.
Hogy kritizalsz olyan embert aki mögött 30 éves vasúti múlt és modellezői van mellesleg olyan archivált tudásanyaggal amivel csak kevesen rendelkeznek idehaza....... És te erre azt mondod Móricka amit csinál hmm
És azért tegyük hozzá azt is, hogy legalább annyira "fantázia" modell, mint a mostani, a német végigérő vékony sárga vonal maradt rajta a magyar szélesebb krémszínű rövidebb helyett.
És továbbá tegyük hozzá, hogy sok munka sem volt vele, kapott négy pályaszám táblát és a két MÁV feliratot.
Érdekes amit írsz. Nekem semmi ilyenirányú tapasztalatom sincs. Éppen a napokban bütyköltem egy kicsit. Egy katonai sínteherautó prototípusát készítem egyenlőre háromdarabos nyúzószériának a klubbunk számára, amihez egy Roco N-es mozdony meghajtását kellett átalakítanom a célnak megfelelően. Ott a pattintható karmok, vagy inkább karmocskák annyira filigránul vannak legyártva, amennyire az anyag tulajdonságai ezt megengedik. Ennek ellenére sem tör el belőlük egy sem, pedig számtalanszor kellett szétszedni összerakni a fejlesztés során. Elég sok Roco gyártású modellem van az elmúlt negyven évből és nagyon kevés problémám volt eddig velük. A hozzászólásomban leírtakat azokra a modellekkel kapcsolatos tapasztalataimra alapoztam, amelyeket valami okból mégis szét kellett szednem. Ha akadt is gond, az általában a legújabb szériáknál fordult elő. Kiemelkedően jó volt dolgozni pl. egy harminc év körüli SBB mozdony modelljével, amellyel az Atlas Laminátkáját tettem mozgásképessé. Ebből hat darabot alakítottam át, mindegyik donor anyaga nagyon jó minőségű volt. Lehetett fúrni, marni, vágni, ragasztani stb, mindenféle gond nélkül. Ezzel szemben legutóbb egy Y vagonnon akadt némi marni valóm és nagyon oda kellett figyelnem a fordultaszámra illetve arra, hogy hányélű marót is használjak, mert hamar kenődni kezdett az anyag. Végül folyamatos hűtést alkalmaztam, a kívánt minőség érdekében.
