Az jelenlegi eredetvédelem ökör módon való elkészítése és a célra való teljes alkalmatlansága elősorban és pont a hiperimpotens és ostoba boros adminisztráció és csőlátó lobbisták kóklerségének az eredménye. Persze, hogy hiányolom az eredetvédelmet, persze, hogy hiányolom a fajták és a termőhelyek valódi képességeinek felfedezésére kaput nyitó termékleírásokat és az ezt támogató adminisztrációt.
Az én tudomásom szerint (a 19. századi forrásokra témaszkodva) amúgy aszúsodott a furmint a Somlón is rendesen.
Én azt nem állítom, hogy a furmint az csak uradalmi birtokokon lett volna. Nyilván nem. Igen, vegyesen ültették a régiek a szőlőt. De a 19. században az nemesi és apátsági ültetvények már egyre jellemzőbbek voltak a fajtatisztatelepítések. Erre is van több forrás, ahogy arra is, hogy a paraszti szőlőkben nem használtak karókat a grófi és apátsági ültetvényekben pedig inkább. Ahogy a tápanyagutánpótlás is a nemesi birtokokon volt jellemző.
A drágább, értékesebb óborok rendszerint testesebb, alkoholosabbak és édesebbek voltak mint a vékonyabb, ivósabb és rendszerint újborként eladott olcsóbb borok.
Az olaszrizling XX. századi elterjedésének szerintem köztudott az oka. Megbízhatóan termő átlagos bort adott, korábban érett mint a furmint szőlőként is és borként is. Egy szóval nem írtam, hogy kocsisbor lett volna. Azt írtam, hogy amikor megszűnt mind a furmint mind a hagyományos lészaporító fajták akkor az olasz inkább az utóbbit pótolta és a furmint szerepe még ma is betöltetlen. Képzelj el egy piramist aminek az alja és a csúcsa is megszűnt... az olaszrizling a derekát cserélte ki.
Ez már szimpla szőrszálhasogatás. Amikor azt mondom átvette a szerepét, az nem azt jelenti, hogy találtunk egy ugyanolyan fajtát, hanem azt, hogy az fajták közti elsőséget kedveltség és telepítettség alapján. Keveredik erősen a múlt citálása és a mai - saját - tapasztalatok. Egyrészt a furmint aszúsodási hajlama, persze, hogy nincs meg, de sejtheted, hogy Tokajon kívül a furminttal se fog nagyon megtörténni. Régen a furmintot nem az urak tartották csak és kizárólag nemes bort szűrtek belőle, ugyanúgy ott volt a paraszti birtokokon és lett belőle szimpla vegyes. Az kifejezetten mókás, hogy még ilyen eredetvédelmet is keresel, miközben ugye verbálisan szétzavartad azokat, akik ilyeneket "osztogatnak" pl. az izsáki kapcsán. A régi vegyesborok lényege az volt, hogy egy tartalmat, egy savat, egy cukrot, egy illatot, zamatot adjon és természetesen olyanra is szükség volt csak szimplán szaporítja a levet. Ebben helye volt a furmintnak, rakszőlőnek egyaránt, előbbi a felsorolás első tartományába, utóbbi a legutolsóba tartozott. Egyikkel se állítható párhuzamba az olaszrizling. Lapozz virtuálisan a XX. századba és rájössz, hogy egyáltalán nem szaporítószőlőként vagy holmi kocsisbort adó fajtaként tartották számon, hanem sőt.
Nekünk már három évjárat maradékcukros olaszrizling került kereskedelmi forgalomba és szerintem nem volt olyan magyar olaszrizling amit több Master of Wine kóstolt volna mint a 2009-esünk, 2008-ban pedig egy édes szamorodni stílusú Olaszrizlinget sikerült nagyon kis tételben palackozni. Mindezzel együtt az Olaszrizling azon képességét illetőleg, hogy képes lenne-e betölteni azt a szerepet (és űrt) amit a 19. században és korábban a Furmint játszott én erősek szkeptikus vagyok. Hangsúlyozom, hogy ez nem a ma divatos Furmint vs. Olasz ostoba szembeállítás, hanem csak az, hogy képes-e az Olaszrizling azt a szerepet betölteni amit a Furmint játszott a filoxéra előtt. Mert szerintem a a mai Furmint sem tölti be azt az űrt. Az az űr továbbra is űr.
Egyrészt Tokajban nincs Olaszrizling és egy olyan fajta ami nincs az ország legjobban megörzött hírnevű borvidékén az nem alkalmas átvenni a Furmint szerepét.
Másrészt az olaszrizling szőlészetileg messze alegabuzáltabb, legjobban meggyalázott fajta. Ha lenne érdemi területen tiszta (semmi gyomirtó, rovarirtó, műtrágya, programszerű vegyszeres növényvédelem, fajélesztő, cukrozás, sűrítményezés, enzimek, tápsó, savpótlás, stb) technológiával művelt és készítet olaszrizling szőlő és bor akkor 5-10 év alatt megtudhatnánk, hogy mire képes a fajta.
Harmadrészt az egerszóláti olaszrizlingen kívül nincsen olyan olaszrizling bor aminek a fajta eredetvédelme egyáltalán létezne. Még a mostanában sokat fényezett Csopaki Kódex is, ami pedig egy csúcsolasz márkát kíván építeni is direkt nyitvahagyta a kiskaput, hogy lehessen 15%-ban más fajtával keverni az olaszrizlinget és még mindig Csopaki Olaszrizlingnek hívni.
Mondom, az olaszrizling a kövidinka, rakszőlő és más hasonló gyenegébb minőségű tömegbort adó fajtákat cserélte le. Az olaszrizling az alapborok lécét emelte a béka feneke alól egy már majdnem elfogadható szintre. De kereskdelmi forgalomba kerülő nagybort olaszrizlingből még soha, senki emberfia nem készített... nagybor alatt pedig ebben a kontextusban egy olyan bort értek aminek 100-200 eurós ára van a nemzetközi piacon és New-York, London, Párizs Michelin csillagos éttermeiben szolgálják fel a világ leghaladóbb ételeihez.
Avval együtt, hogy nem mérem magam az alant említettekhez, nekem is van most már több éve maradékcukros olaszrizlingem, és meg érem rejtegetni a sok édesszájú kostolgató elöl.
:-)))
Éppen ma fejtettem az idei tételt, és ez is az elődei utján halad, maradt benne jócskán cukor.
Mondjuk az olaszból aszút meg maradékcukros édest meg kései különlegest meg jégbort pont az általam emlegetett Németh Pince/Szalai Attláék csinálnak Badacsonyban. Szóval nem lehetetlen.
Az igaz, hogy ők fehér holló. Tehát a "szerepátvétel" valóban nem működik. De működhetne. A rizling alkalmas (lenne) rá...
Etikai és hitelességi kérdésben én sajnos nagyon hajlamos vagyok fekete-fehéren látni a dolgokat. Szerintem nem lehet kicsit becsületesnek lenni.
A frankos valóban korrektül átvette a kadarka szerepét, de szerintem az olasz az nagyon nem vette át a furmint szerepét. Ugyanis maradékcukros vagy aszú olaszt nem igazán csinál senki. Tokajban pedig szerintem mutatóban sincsen olasz.
Az olasz szerintem a rakszőlő szerepét vette át, de azt nagyon korrektül és még emelve is a minőségi szintet. Nekem az a megérzésem, hogy a filoxéra előtti hitvány fajtákból szűrt parasztboroktól most kifordulna a belünk, ameddig az akkori prémium borokhoz képest a mai csúcsborok csak gyenge lábvíz szinten lehetnek.
ez parttalan vita, szerintem nem lehet csak fekete-fehérben látni a világot. A megegyezésre való hajlam meg nem egyenlő a bűnpátolással vagy a meghunyászkodással. Nem mondtam egyszer se, hogy ki kéne nevezni egy-egy zászlósbort adó fajtát, azt mondtam, hogy azt a szerepkört, amit korábban a furmint és a kadarka töltött be, átvette a rizling és a frankos.
igen. Ha elolvasod újból, kiderül, hogy az osztrákok átkeresztelik blaufränkischére az általuk lembergerként ismert fajtát, amit mi meg nagyburgundinak hívtunk - mindkettő a kékfrankos volt, csak ez később tisztázódott. A gamay-t arrafelé nem termesztették. Erdélyben lehetett ugyan más a helyzet - bár inkább a Marosmentén - arrafelé több mai világfajtát honosítottak meg már korábban (pl. sauvignon, semillon, pinot, a két cabernet, stb.), így ebben a kérdéskörben nem mernék nyilatkozni. Mindenesetre idekívánkozik az is, hogy az erdélyi szászok a 48-as forradalom alatt és után is mindvégig a bécsi udvarhoz voltak hűek. Nagyon sokáig élt - tán még találkozni ma is olyan soproni palackkal - a nagyburgundi elnevezés, sőt gamácsnak is hívták, mégsincs semmi közük egymáshoz. Ennek a kérdésnek is a végső tisztázása Németh Márton nevéhez fűződik:)
A Kékfrankos néhol szerepel mint Nagy-Burgundi, DE Nagy-Burgundiként hivatkoztak a szintén használt Gamay-szőlőre is. Azt hogy melyik forrásban éppnen melyik fajtára gondolt a szerző amikor Nagy-Burgundit írt, már soha nem fogjuk megtudni.
Ami még érdekesebb, hogy az érmelléki borvidékre. Szatmár vármegye területére vörös borttermőknek Nagyburgundi, Oportó, Kékfrankos, Kadarka fajták voltak engedélyezve
De a kékfrankos így szó szerint ajánlott fajta volt Ménes, Neszmély (ez nincs messze Soprontól), Abaúj-Miskolc borvidékein is. De sok helyen volt a Nagyburgundi is mint fajta engedélyezve. Ugyanezen 1896-os Borászati Lapokban minden számban oltványokat reklámoznak, külön Nagyburgundit és külön Kékfrankost.
A hegyvidékenként ojtvány telepítésre ajánlható európai bortermő szőlő-fajták.
Kivonat a fi loxera-törvényre vonatkozó miniszterirendeletek teivezetőből.
Budapest, augusztus 28.
A filoxera által elpusztított szőlők fel-újítására vonatkozó 1896. évi V. t.-czikkvégrehajtása iránt teendő kormányhatósági intézkedések kibocsátott tervezet hegyvidékenként a következő szőlőfajtákat jelölj ki:
1. A ruszt-sopron-pozsonyi borvidékre,
a) Sopron vármegye területére. Fehér borttermők: Furmint, Rakszőlő, Ezerjó , Muscat-Lunel, Sylváni zöld, Olaszrizling, Vörös borttermők:Nagy-burgundi, Oporto, Cabernet, Merlot. b ) Pozsony vármegye területére. Fehér borttermök: Zöld veltelini, Rakszőlő, Piros veltelini, Zöld sylvani,Olasz rizling, Rotgipfler, Ruhlándi . Vörös bortter-mök: Kék-frankos, c) Mosony vármegye terüle-tére. Fehér borttermök:Furmint, Rak szőlő, Ezerjó , Zöld sylvani, Olasz rizling. Vörös bort-termök: Nagy-burgundi , Oportó, Cabernet, Merlot.d) Nyitra vármegye területére. Fehér borttermök :Mézes fehér, Zöld sylváni, Olasz rizling, Piros tramini. Vörös borttermök: Általánosságban nem ajánlhatók. Kivételesen jobb fekvésű területekre felvehetők volnának: Oporó, Nagy-burgundi.
--------------
Ha a kékfrankos nagyburgundinak hívták, akkor miért szerepel két néven? Vagy én értek valamir félre?
Ha valaki lokálpatrióta az még nem elég ok ara, hogy hülye is legyen... Én is lokálpatrióta vagyok, mégsem tartanám etikusnak idegen tollakkal ékeskedni. Az pedig, hogy engem ki utál és mennyire igazán elhiheted, hogy nagyon nem érdekel :) Nem kell gazsulálnom senkinek. Cserébe, ha valamit jónak tartom, vagy valakinek a munkját előre mutatónak gondolom akkor azt sem titkolom el. Szerintem a jónak csak akkor van értéke, ha a rosszat a nevén nevezzük.
A termékelírásba bárki belevehetett volna bármilyen fajtát. Semmilyen megkötés nem volt. A termékelírást az EU követelte tőlünk, az EU-t meg nem érdekli, hogy mi a kiegészítő fajta és mi nem. Ilyen kategórák hivataloan nem is léteznek már. Az EU-t esetleg az érdekli, hogy legyen vinis vitifera, oszt csókolom. Az, hogy a magyar gittegyletek milyen ökörségeket találtak ki az egy rossz vicc, a termékleírásokat simán meg lehetett volna rendesen is csinálni. De írni nem tudó és olvasni nem hajlandó, rövidtávú érdekek vezérelte ostoba taplóktól felesleges is lenne elvárni, hogy értelmes és nyitott ember módjára meglátták volna a lehetőséget, hogy egy csapásra most rendet rakjanak. Nem ezt választották. Amikor elolvastam a termékelírásokat akkor majdnem sírtam. Azon túl, hogy alsó tagozatos szintű suksükölés volt majdnem mindegyik, sütött belőlük, hogy a szerzőknek gőze nincsen arról, hogy mit tud a magyar termőhely és mit tudnak a kárpát-medencei fajták. Közhelyesen üres frázisokkal írták le a legtöbb borvidék borainak a jellemzőit, teljesen értelmetlen és használhatatlan "korlátozásokat" szabtak meg a csúcskategórákba is és komolytalan a fajták korlátozása. De sehol egy szót sem írtak a szőlészeti és borászati technológiák tisztaságáról, a fajtaborok védelméről. Amikor pedig emiatt az érintetteknél panaszkodtam és felajánlottam a segítségemet akkor hirtelen megindult ellenünk 2-3 hatósági eljárás. Eszema csöpp zuzájukat.
Én tudom, hogy vannak jó fej hegybírók, még olyanok is vannak akik jó ügyöken dolgoznak. De ha ők is befeszítik az idióta hatóságok és gitegyletek vezetőinek a farpofái közé az arcukat akkor mi legyen a véleményem róluk? Jó, fejek, jó fejek, csak éppen vigyorognak és paroláznak olyanokkal akiknek köszönhetjük az, hogy hol tart a magyar bor? Tudom, hogy ez nálam személyiségbeli hiba, de nekem ehhez nincsen gyomrom és szerencsére nem vagyok rászorulvam hogy ilyen téren kompromisszumokat kössek.
Na, de ez a téma unalmas :) vissza a fajtákra...
Szóval a kadarka az valóban egyeduralkodó volt, de egy inkább fehérboros országban szerintem valahol érthető is, hogy a minoritásban levő kékszőlők nem fregmentálódnak tovább. A fehérszőlőknél a Furmint azért nem volt ilyen egyeduralkodó mert a furmintot alapvetően egy aszúsodó, testes fajtának tartották. Jól iható, olcsó tömegbor előállítására a furmint nem volt alkalmas. Későn érő és könnyen aszúsodó fajtaként drága édesbornak, vagy testes pecsenyebornak volt leginkább alkalmas a Furmint. Volt is erre mindenhol szükség, mert az urak ezt itták, ezt vitták külföldre, ennek volt magas ára. De a tömegek ivósborét nem a Furmint adta, hanem a Rakszőlő, Mustosfehér, Járdovány, Slankamenka, Kövidinka és más hasonló fajták. Vagyis a fehérszőlők területén a fajták pont ugyanúgy differenciálódtak ahogy a piac. Közhely, de nyilván nem ugyanazt a bort itták a parasztok mint a főurak. Egyébként manapság sincs ez máshogy... ezért is ordas baromság egy-egy fajtát kinevezni zászlóshajónak. A furmintból senki nem csinált vékony szárazbort régen... talán nem is lehetett volna. Viszont érdekes (és ez az ami a 19. szézadbeli forrásból derül ki és Németh Márton már nem is említi), hogy a Furmint az amerikai alanyon 10-12 nappal korábban érik. Ez pedig lényegében a karcsúbb száraz furmintoknak nyitotta meg kaput.
Az olaszrizlinget ismerték a filoxéra előtt is, de olyan sokra nem tartották. Nem volt bőtermő de nem is aszúsodott olyan jól mint sok más fajta és bukébornak is volt jobb. Átlagos volt és ezért nem is igazán volt nagy híre. Egyedül olyan kontextusban láttam sok helyen emlegetni, hogy az olaszrizling bora színben és jellegben olyan mint amilyen a somlai bor. Erre több évtizedes fedésben, több forrásból is van utalás. Ez lehetett az oka annak, hogy a balaton-felvidéki bazalthegyekre pont az olaszrizlinget hozták be a filoxéra után.
Most tényleg citálnom kéne ezerszer hallott Márai és Hamvas idézetet és megannyi kortársáét? Ők mind a rizlingben látták ugyanazt, mint korábban emberünk a furmintban, csak már a XX. században. A filoxéra előtt elvétve itt-ott tartották csak számon (1874-ig a mai Mo. területén gyakorlatilag nem volt), utána viszont egy csapásra első számú fajta lett. A kékfrankossal később történt meg ugyanez. A kadarka abszolút hegemóniáját (ilyennel a furmint egyébként soha nem büszkélkedhetett) csak a tervgazdálkodás törte meg, az viszont nagyon. 30 év alatt viszont osztályelső lett úgy, hogy Trianonig még egyedüli termőhelyén Ruszt-Sopron-Pozsony környékén is csak másodhegedűs volt és csak az ötvenes években lépett ki onnan. Ha szabad önreklámozni, itt bővebben olvashatsz róla: http://www.pecsiborozo.hu/blog/a_mi_fajtank_eredeterol
Nem azt mondom, hogy mindent lehet következmények nélkül, csak ez az állandóan visszatérő - nem egyszer félinformáltságon alapuló - mindenkit "felszámolni, elzavarni, megszűntetni" típusú mentalitás nem szolgálja a közös nügy előremozdítását. Ilyenkor ugyanis óhatatlanul belekeverednek olyan érintett emberek, akikkel amúgy egy célért kardoskodsz. Én ha izsáki lennék, lokálpatrióta, biztosan utálnálak már. A hegybíróval kapcsolatos állításaid dettó ugyanez. Önhatalmúlag nem vehet be a termékleírásba olyan fajtákat, amik történelmiek ugyan, de még a kiegészítő fajták körében se szerepel.
"nahát, az egyik megszállott zseni szerinted én vagyok:) "
hehh :) mindig elfelejtem, hogy itt a fórumon ez a nicked... de úgyamúgy igen, így egyenesben is elismerem, hogy nagyra tartom az ősi fajtákkal való munkádat. Ha minden borvidéken lenne néhány olyan termelő mint te, akik gondoznának egy-egy sorban 3-4 régi fajtát akkor pár év alatt jóval előrébb lennénk az örökségünk felfedezésében. Nekünk mondjuk könnyű :) mert néhányszáz traminin kívül mind a négy fajtánk kárpát-medencei :) szóval tőlem ez nem erény.
Nem akarok olyan szerepet felvenni, hogy nekem semmi sem jó... az ami eddig volt és most van az nem jó. Az, hogy a változás nem old meg minden problémát az fix, de hogy előre visz abban én azért bízok.
Sosem csináltam abból a véleményemből titkot, hogy az egész háentét és obit mindenestől szétzavarnám, az összes hegybírót kirúgnám és az összes jelenlegi boros törvényt, rendeletet, szabályzatot bedaráltatnám. Mert köztudomású, hogy szarból nem lehet várat építeni.
A keresztbe porzásnak bizony van ízhatása. Mi kisérleteztünk ezzel és igazán jelentős a különbség!
Trianon hatása azért kézzel fogható szerintem a fajtaösszetételre is. Még ha indirekt módon is. A piac változása mindig alakította a fajtaösszetételt. Ha trendszerűe és hosszútávon csökkentek a borárak akkor sokan elkezdtek bőtermő fajtákat ültetni. Ha jobban ment a borkereskedelem akkor pedig megnőt a becsülete a kevesebbet, de minőséget adó fajtáknak.
Ezért írtam korábban is, hogy én már nem hiszek abban, hogy a filoxéra lenne az egyetlen nagy vízválasztó. Tény, hogy jelentős... de pont ugyanilyen jelentős volt a török hódítás ami a déli borvidékeinknek tett oda, az 1754-es kettős vámrendszer vámrendszer ami a keleti és északi piacokat vette el a magyar bortól, a 19. század közepén Lengyelország bukása pedig véglegesen odavert a magyar bor legjelentősebb piacának. Az ilyen történelmi mérföldkövek mind befolyásolták az ágazatot. Az árakat és így a termelt borok stílusát és a fajtákat is.
A filoxéra csak egy nagyon szűk időtartam alatt nagyon nagy pusztítást végző és ezért nagyon drámai esemény volt. De akkor jellemzően azok a birtokok mentek tönkre, azok a termelők menekültek el, ahol és akik már a filoxéra előtt sem a progresszió és az adaptáció vezérharcosai voltak. Ha nem lett volna filoxéra akkor nekik betett volna a Nagy Háború, vagy a gazdasági világválság.
Az egyik népszerű tévedés amit az 1850-1870-es szakirodalomból simán lehet cáfolni az, hogy csak vegyes ültetvények voltak. A Somlón a nagynemesi, apátsági és a bármilyen furcsa oknál fogva értelmes paraszti bortokokon már a 19 század közepén fajtaültetvények voltak. Márpedig a hegy jelentős része ilyen kezekbe volt. Csak a rúgós fajták voltak váltósorban ültetve.
Egyébként manapság több helyen is állnak vissza a vegyes ültetvényekre, Elzászban a Marcel Deiss birtokon állnak át erre mostanában és ott hisztizik is ellene a helyi adminisztráció rendesen. Tőlük hallottam sok érdekes dolgot erről a technológiáról.
Trianon hatása szerintem leginkább az volt, hogy levágta a hagyományos felvevőpiacokat és tönkretette a borvidékeket ahonnan ezért elvándorolt a munkaerő.
Persze, hogy nem... de a felelősöket megnevezni ugyanakkor kötelességünk. Vagy fogadjuk el örökre, hogy Magyarország a felelősség és a köevetkezmények nélküli ország?
"Olvastam korábban már az egyik linkelt anyagod, a furmintról és a kadarkáról szólót, nagyon tetszett, de ma már be kell látnunk, hogy mindkét fajta regionális jelentőségűvé vált, helyettük tán az olaszrizling és a kékfrankos testesíti ma meg azt, amit akkoriban értettek alattuk"
Ez egy népszerű tévedés. Akkor is volt kékfrankos és olaszrizling. De valamiért nem őket tartották nagy ásznak, hanem a furmintot és a kadarkát. Az olaszrizling szerepe szerintem mint megbízható neutrális kiegészítőfajta kellene lenni. 10-20%-ban 2-3 másik fajta mellett. Én pont a 19. századi irodalom olvasta után jöttem rá, hogy nincs értelme az "egy fajta mindenek felett" koncepciónak. borvidékenként kell 3-4 fajta.
"Még egy vmi szemet szúrt, azt írja a szerző (ki ő?), hogy Moselben is furmintot ivott. Holott rajnai rizlinget. "
Megeshet, egy forrás nem szentírás. Tévedtek akkoriban is nagyot. Ezért fontos, hogy minden forrást feldolgozzunk, mert amikor 30-40 évet átfogó forráshalomból, tucatszámra ugyanazt az egybehangzó okosságot lehet kiolvasni, akkor azért érdemes elgondolkodni.
Ez is igaz, a szőlők legjavát előbb az immunis homokra mentették, illetve a XX. sz. elejére megjelentek az oltványok. Valóban nem mindegyik szőlő úszta meg, de a legjobbakhoz bizonyosan ragaszkodtak. A vegyes ültetvények se szűntek meg egy csapásra, abban a faluban, ahol élek, még mindig van vagy két-három tucatnyi bakművelésű vegyes ültetvény, a '60-as évektől áldozott csak le végleg ennek a műfajnak. A sorbaültetés, az újabb talaj- és művelésmódok bizonyos tájegységeknél, bizonyos népcsoportoknál a filoxéra előtt megkezdődtek. Ne feledjük, azért is tekintünk nosztalgiával a XIX. sz. második felére, mert a reformkor utáni időkben sokat javult a korábbi helyzet. Korábbról még a termelők maguk se voltak minden esetben tisztában azzal, milyen fajtáik vannak, alig akad használható szőlészeti lajstrom sokkal korábbról.
Nem lehetett a filoxéra-vész után visszaállítani az eredeti fajtaösszetételt, mert nem készült mindenféle fajtából oltvány. Igen, kényszerű nyagtakarítás volt. A korábbi fajtaszőlők jellemzően csak uradalmakban voltak, a hagyományos paraszti gazdaságokban nem. Ezt a korai szakírók is megemlítik, mint a hazai szőlőtermesztés egyik problémáját.
A keresztbe porzással én sem a mennyiségre gondoltam, hanem a keveredő ízekre.
Trianon a felvevő piacokra volt komoly hatással (nem a fajtaösszetételre - arra miért lett volna!?!), mivel az osztrák piac szinte teljesen elveszett, így pl. a balaton menti borosgazdák komoly értékesítési problémával kerültek szembe. Ennek hatására sokan felhagytak a műveléssel, sok volt a gazdátlan szőlő (ahogy mostanában).
Nem egészen. Nyugati mintára már a filoxéra előtt szaporodtak a fajtatiszta telepítések, újfajta művelésmódok és behozott fajták. Ha minden szempontból a korábbi állapotokat tartották volna szerencsésebbnek, akkor szimplán leutánozták volna azt. Egy nem kívánt nagytakarítás történt. A keresztbe porzás csak nőjellegű virággal bíró vegyes ültetvényben számít bármit is (a mennyiségre nézve), egyedül a magban tárolt információ az, amiben különbség mutatkozik. A (tudatosan eltelepített) vegyes ültetvény viszont szerintem is zseniális találmány, gyakorlatilag a francia küvésítés szőlőben történő megfelelője, Olaszországban és Ausztriában több ilyen ültetvény élvez védelmet. A Trianon nagyon fájdalmas, de regionális szinten a fajtaösszetételre, termelési- és művelésmódokra nem volt különösebb hatással.
nahát, az egyik megszállott zseni szerinted én vagyok:) Ha nem lennék érthető, nem ágálok én a sárfehér ellen vagy az izsáki mellett, csak feleslegesen nem kell bűnöseket kikiáltani. A sárfehér szerintem is az egyik legperspektívikusabb elfeledett fajtánk, de alaposabban ki kell még ismerni milyenségét, meg kell találni, hogy a mai termelési modellekben (értsd: fajtatiszta ültetvény, fajtabor?) mennyire működőképes. A filoxéravész előtti leírás nyilván nem Németh tollából származik, Keleti Károly pl. minden létező tudnivalót lajstromba vett több, mint 400 oldalas munkájában borvidékekre lebontva, azok alapján ezek az állapotok jellemezték az ország 2/3-át, 3/4-ét. Akkor is többségben voltak az igénytelenek, akkor is sok szar ember döntött a sorsunkról, csak mi hajlamosak vagyunk túlontúl dekadensnek látni a mát. Olvastam korábban már az egyik linkelt anyagod, a furmintról és a kadarkáról szólót, nagyon tetszett, de ma már be kell látnunk, hogy mindkét fajta regionális jelentőségűvé vált, helyettük tán az olaszrizling és a kékfrankos testesíti ma meg azt, amit akkoriban értettek alattuk ("A" magyar fehér és vörösbor, a néplélek tükre), de leginkább semmi. Még egy vmi szemet szúrt, azt írja a szerző (ki ő?), hogy Moselben is furmintot ivott. Holott rajnai rizlinget. Moslernek hívták a furmintot egyes osztrák vidékeken. A valós eredete az, hogy a Monarchiabeli horvát Moslavinai régió és borvidékről vitték magukkal a fajtát, amit akkoriban Moslau néven hívtak, ez volt a moslauer, ma is eképpen - moslavac - hívják arrafelé a furmintot, néhányan még foglalkoznak vele, ami értelmét vesztve moslerré rövidült.
