CsinnKa!
A kötelező küzdelem már csak azért is jó lenne, mert akkor kevesebb lenne a meggondolatlan terhesség, az ebből fakadó betegségek és a sok gyilkosság!!!! és akkor szinte megszünne az abortusz is. Ez is off egy kicsit, de a hajamat tépem, amikor a csecsemőgyilkosságokról hallok. Egyszerűen nem tudom elhinni, olyan mintha egy rosszízű sci-fi horrorfilmben élnénk.
Bocsánat a szörnyű témáért, beszéljünk valami derűsebbről!
Hát igen - az orvosom szerint "kötelezővé kéne tenni", hogy egy kicsit küzdjön meg mindenki azért, hogy gyereke lehessen.
Az egyik szomszédasszonyom két hónapja szült és azt hittem nekimegyek - van egy nyamvadt sziámimacskájuk, mondanom sem kell, hogy a lakásban (az már más lapra tartozik, hogy kertes házban lakunk, meg ők is). Két napja volt még csak, hogy hazajöttek a kórházból, gondoltam lesz annyi eszük, hogy kipaterolják azt a dögöt a szobából (imádom a macskákat, de csak az usvaron, no meg jó lenne eldönteni mi a fontosabb!!). "Természetesen" a cica maradt, egyik pillanatban dögönyözi azt a szőrcsomót, a másikban meg kapja fel a babát szoptatni. Azt már meg sem említem, hogy kezet mosni elfelejtett... Nem mondom, kell szerezni a gyereknek ellenállóságot, de ami sok, az sok. Végül is semmi közöm hozzá, csak nem én vagyok az egyetlen akinek feltűnt, hogy a pici állandóan tüsszög... De állítom, hogy az a nő fel sem fogta, hogy mennyit veszíthet, ha velemi baj érné a picit... Egy kicsit offtopic megjegyzés volt, de nem tudtam kihagyni.
Cic!
Míg még csak alig egy éve próbálkozunk, szóval ez hozzád képest smafu. És még csak 24 vagyok (a férjem 10-el több), tehát elvileg van időm, viszont nagyon rohannak a hónapok, amikből egy-kettőre év lett!
Időnként én is szentül hiszem, hogy kezdek becsavarodni. Nálunk a család még nem is sejdít problémát, csak én kongatom otthon a vészharangot, szóval most fogunk elmenni és kivizsgáltatjuk magunkat. Azt hiszem - és a tapasztalt topictársak is ezt ajánlották - ez a legjobb. Abból baj nem lesz, viszont legalább nem kell csak várni és várni, mert az őrjítő.
Azt én is hallottam már, hogy ez népbetegséggé kezd válni. Az orvosom is azt mondta, hogy egyre lassabban jön össze a fiataloknak a baba! Ennek ellenére és (sajnos-szerencsére) mást sem látok magam körül, mint hipp-hopp összejött babákat (véletlenül vagy egy-két hónap alatt sikerült). Ez enyhén szólva is frusztráló élmény, pláne, hogy mindnek örülni kéne!
Juci! Természetesen gratula, de ne veszítsd szem elől, hogy Neked már útban van a dolog és nem csak álmodozol arról, hogy hogyan növekszik a pocakod. :-))
CsinnKa!
A vizsgálatokat én eddig nem halogattam, csak az orvosom mindig nyugtatgatott, hogy van időm, még csak az elején járunk... Szóval ott hiába pedzegettem a dolgot. Aztán elkezdtem veletek beszélgetni és ti mindannyian mgerősítettetek abban, hogy vágjak bele. A férjem is egyetért vele, ami nagyon fontos!
Így a jövő havi fejes, csak akkor marad el, ha... Úgyis tudod. Remélem sikerülni fog!
A dokival meg majd akkor beszélek, ha megint kudarcos leszek. Addig még nem akarok ezzel foglalkozni, most csak egy a fontos: EBBEN A HÓNAPBAN ÖSSZE KELL JÖNNIE!
Te most milyen vizsgálatokat kezdessz?
A topic meg lassan tényleg kezd az életem részévé válni - illetve nem a topic, hanem ti mindannyian -, ha néhány napig nem hallok felőletek és nincsenek a vígasztaló, bíztató szavak és a drukkolás egymásért, máris elveszettnek érzem magam. Szóval jó hogy legalább mi itt vagyunk egymásnak.
Wayan
Igazad van, valóban sokszor szégyenlem magam mások előtt, pedig tényleg nem tehetek róla, a fene akarta, hogy így legyen. Csak sokszor nem tudom, hogy milyen reakciót vált ki valakiből, hogy ha megmondom mi az ábra. A műsajnálatot útálom, no meg a másik végletet is, amikor mások (előzőleg hasonló cipőben jártak) sikersztoriját meséli, egy harmadik, teljesen kívülálló személy.
Anyukám szerint ha így folytatom tovább akkor nem a nőgyógyászatra fogok járni kezelésre, hanem a diliosztályra... :-(( És tényleg egyre inkább észreveszem magamon, hogy kezdek igen csak (ahogy Te mondod), ketyós lenni.
Sokszor az is bánt, hogy nálunk "csak" velem van a gond, a férjemmel hál'istennek semmi és állandóan magamat hibáztatom azért, hogy eddig még nem született gyerekünk. 6 napja töltöttem be a 28-at és el is bőgtem magam, hogy íme ennyi idősen semmit az ég adta egy világon nem tudok felmutatni (a diplomámon kívül). Másnak ilyen idős korában már 2-3 gyereke van - félreértés ne essék, nem a társadalmi konvekcióknak akarok én megfelelni a gyerekszüléssel, távol áll ennek még a gondolata is. Csak egyre inkább érzem, hogy fogy az időm. Lakásra, meg egyébre gyűjtani ráérek akár 20 évig is, de gyereket összehozni effektíve van még 12-14 évem és ez nagyon elkeserít. :-(
Ti mióta próbálkoztok? Lehet, hogy ez régebben már "elhangzott" csak elkerülte a figyelmem. Ez a kérdés persze nem csak Wayan-ra vonatkozik.
Wayan!
Baba-találkozó 5lete isteni! :-)))
Kívánom magamnak és mindannyiótoknak, hogy mához egy évre mindenki ott ringathassa a az aranyos/csúnya/szép/akármilyen/csakegészségeslegyen! kisbabáját a karjában, boldogan kiteljesedve a legszebb női hivatásban, az anyaságban.
Ha pedig ennyire aggaszt az eddigi negatív eredmény, és ennyire hat rád a topic, meg a többi lány ilyen-olyan hercehurcája, akkor szerintem is a legjobb, ha belevágsz. Én jövő hét szerdán megyek dokihoz (mint azt már írtam), és hidd el, nagyon tele van a gatyám! ;-)
És már legalább egy hónapja halogattam a nagy "indítást", s tuti, hogy ennek a felbecsülhetetlen értékű topicnak is köze van ahhoz, hogy végre összegyütt a bátorság és az elszántság az indításhoz. Bele kell vágni! ;-)
Cicvarek!
Üdvözlet a fedélzeten! Igen, itt lehet sírni-nevetni-panaszkodni-dicsekedni. Általában minden nap más és más lelki beállítottsággal és hangulatban találsz minket. Néha bennem is túlteng a bizakodás és reménykedés, és legalább néhány másodpercig könnyen veszem az egészet, és arra gondolok, hogy pár hónap múlva már ez is csak emlék lesz, és milyen jó, hogy -legalább egy kicsit- nehezebben jött össze ez a gyerek, mert mennyivel jobban örülök neki, mennyivel jobban szeretem majd, mint az az anya, akinek csak úgy ingyér odadobta a természet.
A 250-es sorszámúhoz meg annyit, hogy a meddőség, meg a lombikolás stb. csak a kezdet. Pl. nekem a vetélésem után még hetekig mindenki csak a saját vetéléseiről mesélt. Szóval akinek csont nélkül bemegy a kapura rúgásnál a laszti, még az sincs anyává avatva, mert hosszú az a 9 hónap. Egyébként a dokim azt mondta, és hót logikus, hogy aki macerával kezdi a terhességet, annak sokkal nagyobb az esélye arra, hogy különösebb gond nélkül kihordja és mexülje, mint az, aki "csak úgy" teherbe esik. Ugyanis ha elkezdenek minket vizsgálgatni, kijön minden baj. Jönnek-mennek a hormonok, kinek mire van szüksége... s egy macerával kezdett terhességnél a kismama is piszkosul vigyáz magára, plusz a dokik is jobban odafigyelnek rá, mint mondjuk egy átlag ezredik terhes nőre a szakrendelés nőgyógyásza. Szóval pozitív gondolkodás... ebben is van valami jó! ;-)
Noa!
Fel a fejjel... süt a nap! Gondolj Te is arra, hogy talán mához egy évre kezedben a "produktum"!!! ;-)
Télleg-télleg... akkor lesz jövő októberben baby-találkozó?????????????? Én és a kislányom/kisfiam (remélem!!!) ott leszünk! :-D
Bizony, mindnyájunknak aranyat ér ez a topic, áldassék Kovács Ernő neve! :-)
Kedves Cicvarek!
Csak csatlakozni tudok Noához. Örülök, hogy idetaláltál és mersz írni. Én magamról tudom, nagyon sokat segít, ha kiírhatod ezt az egészet. Könnyebb.
Gondolom te is szégyelled magad egy kicsit ezekért a mások által hisztérikusnak titulált reakcióktól. De ne aggódj, mi itt mindannyian így vagy úgy egy kicsit már ketyósok vagyunk. Mindenki szenved ezektől a problémáktól, bár például Buksi nagyon-nagyon okosan viseli ezt az egészet, tőle lehet tanulni - nekem még nem nagyon sikerült.
Azt hiszem mi is úgy tudjuk itt egymást biztatni, mint egy morbid viccben az orvos a rákbeteg nénit, hogy: "hajrá Szabó néni"... :-((
Egyébként sajnos nagyon sok olyanról tudok, aki hasonló problémával küzd. Mondtam is, hogy ez amolyan "mai kor betegsége". Anno nagyanyáink korában jó ha egy olyan nő volt a faluban akinek nem lehetett gyereke, ma meg már meg sem ütközik senki az ilyen dolgon, legfeljebb bambán néznek. megérteni meg tényleg csak az tudja, aki szintén ő maga is benne van.
Hát, kezdetnek ennyit.
Légy üdvözölve! Jó, hogy rátaláltál erre a helyre, az persze nemn jó, hogy eggyel több ember, akinek ilyen gondjai vannak.
Akkor együtt "húzunk" tovább!!!
Régóta készülök már írni, csak még eddig nem tudtam magam rászánni, kellett egy kis lelkierőt gyűjteni...
Még nem tartunk a lombiknál, most még "csak" szurkálnak. De ha még egy-két alkalom múlva sem jön össze, ránk is (pontosabban főleg rám) ez a sors vár. Már 4 éve sehol-semmi, ebből 3 év az amit orvostól-orvosig járva töltöttem. De mondhatom azt, hogy a mostani az első, aki komolyan is veszi a dolgot és nem rögtön azzal kezdi, hogy ráér még, nincs elkésve stb.
Morbid dolog ilyet mondani de jó tudni, hogy nem csak én vagyok olyan lelkiállapotban, amilyenben vagyok. Olvasgatva a topicot nem egy olyan beírás volt, amit akár én is írhattam volna. Teljesen elveszettnek érzem magam, egyre inkább kerülöm az alkalmakat, hogy ha csak lehet ne kelljen újszülöttel, vagy kismamával találkoznom. Bababoltba még csak véletlenül sem megyek be, szerintem ott helyben agyvérzést kapnék... :-(( Normális fejjel gondolkodva tudom, hogy nem lenne szabad így hozzáállni a dolgokhoz, de kérdem én hol van már a józan ész ennyi sikertelen próbálkozás után?!? A Te szavaiddal élve Noa, a "sablon-udvariassággal" meg már a hócipőm is tele van... Kaptam én már olyan beszólást is még meg a sógornőmtől, hogy itt-ott szedtem össze magam. A 3. gyermekét várta és még nem tudta, hogy terhes, amikor kapott valami megfázást vagy mi a manót, szedett rá egy nagy csomó dilibogyót - lényeg a lényeg, hogy ott vacillált, hogy nehogy baj legyen stb., amikor is már untam a nyavalygását és mondtam, hogy mi lenne, ha siránkozás helyett orvoshoz fordulna és kideríttetné a dolgot, hogy lett-e valami következmény; tudjátok mi volt erre a válasza? "Könnyen beszélsz, te még csak teherbe sem esel." Erre mit mondjak? - ha nem lennék ilyen jól nevelt /:-)/, hát isten bizony bepancsoltam volna neki egyet... :-(((
Egyelőre ennyit, most már azt hiszem állandó vendégként leszek itt én is /remélem befogadtok :-))/, és természetesen mindenkinek nagyon szurkolok!!!
Én babonából nem megyek bababoltba, még úgy sem, ha másnak kellene venni valamit. Azelőtt nem voltam babonás, de most úgy vagyok vele, ezen ne múljon... :-)
A SMART az ICSI (mikorinjekciós) lombik-eljárás egyik fajtája, here-biopsziás megoldás. Ez azt jelenti, hogy a petesejt levétellel egyidőben a férfit is megműtik: a herefalból kis szövetdarabkát operálnak ki, mert ott a legnagyobb esély, hogy hibátlan génállományú sejtkezdeményeket találnak.
Nekem tényleg rengeteget jelent ez a topic, lassacskán a munkám rovására is csüngök rajta. Ebben az egész meddőségkezelésben éppen a lelketlenség a legrosszabb. Minden központ túlzsúfolt, érthető módon nem marad idő a bátorításra. Az ismerősök persze bátorítanak, csak aki nincs ebben benne, az nem igazán tudja, miről is van szó. Így hát az ő bátorításuk csak olyan "sablon-udvariasság", nem érezni benne azt a hátteret, ami a Ti leveleteitekben megvan.
Szivesen benne vagyok barmiben! Jo hallani, hogy javul a hangulat(unk). Nem tudom ti hogy vagytok vele, en mar most is jarogatok bababoltokba. Szerencsere van 3 keresztgyerekunk, igy legalabb ra lehet fogni, miert erzek ellenallhatatlan vagyat arra, hogy vegyek valamit. Van kinek adni...
Noa, orulok, hogy jobban vagy, nagyon-nagyon szurkolok nektek. A mostani, hidd el, sikerulni fog! Ha nem bantalak meg a kerdesemmel, miert nem jott ossze az elso probalkozas, es mi az a SMART?
Jo delutant mindenkinek!
Susok
Noa kedves, a próféta szóljon belőled! Ezt már szeretem, így kell hozzáállni.
Ha már bababoltba megyünk, remélem Buksi, CsinnKa, Susok és a többiek is velünk tartanak majd. Jó lenne kb egy év múlva topicos babatalálkozót tartani, minél több pici részvételével.
Az meg már kit érdekel, hogy lombikos, természetes, vagy inszeminációs!
Addig is maradjunk együtt és tartsuk a lelket egymásban!
Wayan
Noa!
Köszi az infót. Olyan jó, hogy ilyen sokat tudsz segíteni. Remélhetőleg egy hét múlva már mi is valamivel többet tudunk erről az egészről.
Nem hangzik rosszul a bababoltba járás, egyébként az már mindegy lenne, hogy milyen a baba, úgysincs a homlókára írva, hogy lombik. Egészséges legyen/legyenek a többi nem számít.
Buksi! A gyógyszert naponta kell szedni (kb. egy hónapig), éppen úgy, mint ha fogamzásgátlás céljából tennéd, hiszen most is a fogamzásgátlás során kialakuló mechanizmusra van szükség a már elmítettek miatt. Ezt mindenhol így csinálják.
Annak nem örülök, hogy a Klinika így el van kanászodva, de annak igen, hogy beigazolódott: valószínűleg jól döntöttetek az eljövetellel. Látod, kát volt izzadni,a kartonkikérés miatt. Akinek szégyellnivalója van, azok ők, nem ti, úgyhogy emelt fővel intézd a dolgot, ne laposkúszásban!
Wayan!
Ne hülyéskedj, olyan jól esik, ha foglalkoznak az ember hangulatával. Nagyon drukkolok Nektek, mert remélhetőleg tényleg több okod van az optimizmusra és ez hamarosan be is igazolódik!!!
Még a végén együtt járunk bababoltokba??!!?? Csak az enyém lombik lesz, a tied meg természetesen fogan. Végül is a végeredmény szempontjából teljesen mindegy. :-))
Noa!
Tudom, ez a sokaknak több oka van optimistának lenni, nekem szól. Igazad van, de valahogy időnként nagyon belefáradok. Pedig igyekszem a jót látni és néha sikerül is. Például most.
(De azért mindenkitől jól jön a biztatás és ha DRUKKOL!)
Azért ne haragudj meg amiatt, amit írtam. Nem szidni vagy kritizálni akartalak, csak meglepődtem, hogy olyan elkeseredettnek tűntél a gyógyszer miatt. Nem illet bele abba a képbe, amit rólad alkottam magamban.
Noa!
Lehet, hogy egy kicsit hülécske a kérdés (előre is bocsika), de a gyógyszerből összesen 1 db kell beszedni, vagy a ciklus előre mehatározott napjától kezdve naponta 1 szemet (a Te esetedben 2-őt)????
Egyébként ma az összes kétségem elmúlt azzal kapcsolatban hogy átmenjek-e a Kaáliba. Mint talán emlékszel rá, ma megyek be a kartonomért a Klinikára (az orvosom tudod ki), telefonáltam nemrég, hogy a doki bent van-e ma, akkor vele is beszélnék, mire mondja az asszisztense, hogy a doktor úr 25-én lesz legközelebb. Hogy kezdtünk volna el egy felkészülést pl. ha állandóan máshol van. Jó, tudom a gyógyszerek beszedésénél nem kell, hogy ott legyen, de amikor nap mint nap be kellett volna mennem ultrahangra meg egyebekre, hogyan számíthattam volna rá????
Hát én tipikus esete vagyok a "bort iszik és vizet prédikál"-nak. :-)
Tulajdonképpen nem törtem le annyira, csak ha az ember kutyául érzi magát fizikailag (és nem azért mert terhes), akkor hajlamosabb sötétebb színben látni a dolgokat.
Hogyne törne ki a frász, van rá okom, mert az előző lombik eléggé sajátos okból nem sikerült.
De attól még, hogy kitör a frász, még töretlenül OPTIMISTA vagyok és nektek is ezt ajánlom, ráadásul sokaknak több oka is van rá!
Sziasztok!
Az elmúl két nep alatt, amíg nem voltam igen sok minden tötént a topicon!
Én is üdvözöllek kedves Susok, bár kissé megkésve és nagyon sok erőt kívánok nektek a hercehurcákhoz!
Noa!
Nem is mondtad, hogy máris elkezdődik a gyógyszerezés! Sajnálom, hogy így letörtél, eddig soxor te tartottad bennünk a lelket. Fel a fejjel, te alapvetően optimista szoktál lenni! Tartsd ehez magad.
Kérdés: Mi most elhatároztuk, hogy jövő hónapban elmegyünk orvoshoz. Szerintetek így a kezdet kezdetén mi vár ránk?
Tulajdonképpen bármibe belemegyek, csak szeretnék lelkileg felkészülni rá - bár talán nem olyan rettenetes.
Wayan
Buksinak:
Az előző alkalommal Marvelont szedtem (1 szemet) és három nappal tovább tartott a menstruáció. Utána nem volt vérezgetés, de azt mondta a doki, jobb, ha a magasabb hormontartalmú Ovidont próbáljuk ki. Ettől lett tegnap és ma ugye a hányinger, így ezért kell visszatérni a Marvelonra, de most már két szemre. Ebben nincs semmi különös, mert ha fogamzásgátlás miatt írnak fel gyógyszert, akkor is gayakran többet ki kell próbálni, mire kideül, melyik válik be egy nőnek. A lombik-eredmény szempontjából ennek nincs jelentősége, mert az a lényeg, hogy ezzel a gyógyszerrel leállítják az agyalapi mirigy bizonyos hormontermelő funkciót, azért, hogy a stimuláció kezdetekor "tiszta lappal" lehessen indulni, azaz a szervezet a kívűlről előidézett hatásokra hevesebben reagáljon (több petesejtet érleljen meg).
Noa kedves, szomorúan olvastam, hogy ennyire megviselt a gyógyszer. Miért kellett cserélni?? Esetleg a jobb eredmény miatt???
Nem tudok erről semmi, a gyógyszereket sem ismerem, mert még én nem tartok ott, hogy ilyeneket kellett volna szednem.
Egyébként ma délután megyünk kikérni a kartonomat, már most kiver a víz, ha rágondolok. Remélem nem válunk el egymástól haraggal...
Na, kezd bonyolódni a helyzet! Tegnap elkezdtem az Ovidont és olyan pokoli hányingerem van azóta, hogy az borzasztó, felhívtam a dokit és azt mondta, hogy akkor térjek vissza a Marvelonra és ha az vérzést okoz, akkor kettesével szedjem...
Szóval jól kezdődik, fene megette. Persze én soha még nem szedtem fogalmazásgátlókat, így nincs tapasztalatom, melyik válik be nálam. Ezért pont most kell kísérlezetgetni...
A kedvem nem túl rózsás. Tulajdonképpen azon morfondíroztam, hogy Buksival mi vagyunk a legvacakabb helyzetben, mert a többieknek vagy van már gyerekük, vagy még nem tudják egészen biztosan, hogy komoly baj van-e, csak gyanakszanak. Nyilván mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb, de most valahogy úgy érzem, ebben a tekintetben bármelyikötökkel cserélnék. Valószínűleg a hányinger beszél belőlem... :-)))
Végigolvastam ismét a történetedet. És még mindig az a véleményem, hogy menjetek el egy másik andrológushoz is. Olyanhoz, aki teljesen objektív tud lenni, aki nem kötődik egyik helyhez sem. Igenis azt gondolom, hogy létezik az orvostársadalomban a "mundérbecsület". Ha egy orvos a másikkal együtt dolgozik, akkor nem biztos, hogy egy ilyen esetben meg fogja kérdőjelezni a másik véleményét. Ráadásul a herevisszér és annak hatása a férfi meddőségre egy elég kérdéses dolog. A visszér mértéke is kérdéses. Ha a másik doki is a műtétet javasolja, akkor hajrá. Ha viszont nem, akkor vagy egy harmadik szakvélemyént kell meghallgatni, vagy pedig valamelyik orvos mellett a kettő közül (az igen és a nem) közül elkötelezni magatokat.
Leírnék valamit egy orvosi témájú könyvből, ami erre a témára vonatkozik.
"...leginkább a bal oldali here felett visszértágulatot fedezünk fel. Ilyen esetekben, különösen akkor, ha a férfi 35 évesnél fiatalabb, és ha az FSH szintje nem túl magas, e tágult visszerek eltávolítását vagy más módon történő kiiktatását az esetek kb. 40%-ában az ondó javulása követi. Ez a szám nagyon esetleges, és az eredmények skálája az egyes statisztikák alapján igen széles..."
Ez, és itt ismét elmondom, egy hasi műtét, ami igenis nagy dolog. Ahogyan azt BEnyus is írta, "..azt feltétlenül tudni kell, hogy vannak veszélyei a műtétnek, tehát legyetek nagyon óvatosak."
Szerintem megér még néhány vizsgálatot, ami közel sem ilyen fájdalmas, sőt. Vérvétellel, vizeletvizsgálattal és esetleg további spermavizgálattal jár. Ezek alapján kizárható a hormonális probléma, az esetleges bármilyen bakteriális vagy virusos fertőzés. különösen, hogy a műtét esetében is csak KB: 40%-ot mondanak.
Még egy dolog, ha a műtét kell, akkor azt igen rövid időn belül célszerű megcsinálni, mivel nőhet a teherbeesés esélye, és az ondó minőségének a javulásával a terhesség kihordása. Ha nem kell, akkor pedig mi a fenének a férjedet alávetni egy előrehaladottab terhesség során.
Tudom és megértem, hogy nagyon nehéz rászánni magatokat a lombikra. Én, annak idején, amikor ez szóba került, mindig úgy gondoltam: Ameddig lehet húzzuk-halasszuk, próbáljunk ki előtte minden lehetséges dolgot. Mert a legeslegutolsó lépcsőfok a lombik, ha az nem sikerül, akkor nincs tovább. A 16 inszemináció után azonban azt hiszem, hogy tovább kell lépni az okok megkeresésében.
Azért, mert nekünk végülis sikerült azért mi is nagyon sok mindent végigcsináltunk. Nagyon sok mélyponton keresztül mentünk. Nagyon rosszul esik, ha azt gondoljátok, hogy innen a pálya széléről már könnyű tanácsokat osztogatni. Nem volt könnyű időszaka az életünknek. Bármilyen tanácsot is adok, az nem arról szól, ohogy X. klinikát szidjam vagy lenézzem. A tapasztalatainkról. Arról, hogy mi hogyan jutottunk az egyik lépéstől a másikig. Arról, hogy több helyen van az embernek lehetősége. Valakinek az egyik jó, valakinek a másik.
Noa!
kezet foghatunk a "tudod miben". :-|
Csak nekem nem ma, hanem tegnap este. De én is egyből arra gondoltam, hogy ha most megkezdem a kivizsgálást, reményeim szerint még egy vagy kettő "ilyen" hónap, és talán már mindjárt utána jön a 9 hónapos boldog szünet. Annyira szeretném!!! :-(
Ja, egyébként ma beszéltem telefonon a belgyogyó dokimmal: nem a héten megyek, hanem jövő hét szerdán. Drukkoljatok! (bár akkor még a világon semmi nem fog kiderülni, egyszerűen csak belevágunk)
Ti is fel szoktatok visongani a (nem túl régi) csokis-bébipapis reklámon, hogy "De aranyoooos!" ???
Mert hogy én már hülyét kapok magamtól, hogy amint meglátom az első képkockát, mindjárt azt várom, ahol a kis dagi tappancskáját fogják mutatni, a párnás lábikót az ici-pici lábujjaival, és olyankor arra gondolok, de szívesen végigpuszilgatnám... meg hogy mikor lesz már "saját tulajdonú" ici-pici párnás tappancska, amit lehet puszilgatni. :-) :~ (
Most látom, hogy Papp doktornál voltatok. A férjem is hozzá jár, nagyon-nagyon meg vgyunk vele elégedve, szakmailag és emberileg is olyan, akiben 100%-san meg lehet bízni. Ha valaki, ő a legkevésbé sem lát orvosi csemegét a férjedben, egyrész azért, mert mindent elért már szakmailag, hiszen nemzetközi tekintély, másrészt éppen, mert a Kaálinak dolgozik. Ez utóbbi azért lényeges, mert ő nem a céltól elvonatkoztatva gondol a férjed bajára, mint más andrológusok, akik nem vesznek részt lombikprogramokban, hanem mindig a lombik illetve más meddőségkezelés szemszögéből nézi a dolgokat. Szóval szerintem ha azt mondja, műtét kell, akkor 99%, hogy kell. Neki igazán sem plusz pénzt (van neki elég), sem élvezetet nem jelent egy-egy ilyen műtét, ha egy mód van rá, elkerüli.
Egyébként több ismerősömnek ez a műtét hozta meg a sikert. Igaz, nem kellemes, de azért nem olyan rettenetesen nagy dolog. A lombiknál még mindig jobb...
Cinizmusomban csak nevetni lenne kedvem azon, hogy az elmúlt órákban azért nem tudtam írni, mert megjött és olyan pokolian rosszul vagyok, ahogy már régen nem. A lelki részéről nem is beszélve, mert hiába tudom, hogy csak lombikkal lehet, mégis rosszul érint minden hónapban.
Susok!
A gyógyszerek rossz hatására én például tényleg nem nagyon gondolok. Ezek a gyógyszerek nagyon modern készítmények és tényleg csakis arra hatnak, amire kell (ti. többnyire a petefészek-működésre). A családban sok a gyógyszerész, úgyhogy nem a süket dumának hiszek. Az olyan hormonkészítmények ideje lejárt, amelyektől trombózist, szőrt, basszushangot lehet összeszedni. Kockázat persze van, de ez a doki szaktudásától is nagyban függ. Én még nem hallottam a lombikos ismerősök között olyat, akinek bármi baja lett volna tőle. A másik oldala a dolognak, hogy ezt a kockázatot az ember tudatosan bevállalja, mert benne van a pakliban. Mint ahogy egy természetes terhességben is sok a kockázat.
Ezt el kell döntened, mielőtt belevágsz, mert ott van a kényelmesebb út is: lemondani a gyerekről és gyógyszermentesen élni világodat. SZóval valamit valamiért, nem adnak ingyen semmit - pláne, ha már ilyen pechesek vagyunk.
Kedves Susok!
Olyan sokszor olvastam már hasonló történeteket, hogy bizton állíthatom még egy-két év és teljesen tipikus pár lesztek, akit (bocsánatot kérek!) elcsesztek az orvosok, még ha jóhiszeműen is. Nagyon kevés olyan orvos van, aki hajlandó a másik teljesítményét elfogadni, nem szabad elvárni tőlük, hogy mást ajánljanak maguk helyett. Persze ismertem kivételeket is. (Bár ennek is van egy kis árnyoldala, vannak IVF centrumok, akiknek beszervezett nőgyógyászaik vannak.)Könyörgök vegyetek egy nagy levegőt és próbáljatok legalább bejelentkezni egy IVF centrumba és majd meglátjátok mit mondanak.
A műtétről. Ezt nyilván szakorvosnak kell eldöntenie, de azt feltétlenül tudni kell, hogy vannak veszélyei a műtétnek, tehát legyetek nagyon óvatosak.
A gyógyszerekkel kapcsolatban, szerintem nem jelentenek komoly veszélyt, legalábbis én nemnagyon hallotam még. Persze ez megint az orvos felelőssége, mert aki odafigyelve, elővigyázatosan, állandó kontroll mellett adagolja a hormonokat pott nem lehet gond, sőt még ennyi túlstimulációnak sem szabadna lenni. Ezek a készítmények bizonyos idő után telejsen kiürülnek a szervezetből. Úgy, hogy ettől kell a legkevésbé félni.
