A Természetgyógyász 1998/5 sz.ban a hónap kérdése a meddőség volt. Ha érdekel titeket, leirhatom, kik és milyen módszereket ajánlottak (közte van a MORA is).
Üdv
Susok
Elnézést, hogy megint pályaszéli (nem útszéli!) beszólást eszközlök: Korábban jártam MORA-terápián, ami elsősorban allergiás megbetegedések kezelésére jó, és ott mondták, hogy más panaszokkal is foglalkoznak, például meddőséggel is, állítólag van több MORA-baba is. Ez egy mágneses rezonancián alapuló kezelés. Nem hallott róla valaki? Hozzáteszem, az allergiám sokat javult tőle.
Hát igen...azok a bizonyos kilók. Nekem sajnos már az induló súly sem épp kevés, amolyan (még talán szemrevalóan) teltkarcsú lennék, azaz vagyok. De annyira nem mondhatnám, hogy eddig híztam volna a hormonbombáktól, amitől eleinte nagyon féltem, hogy 1-2 kezelés és úgy fogok kinézni mint egy kétajtós szekrény... Remélem, hogy nem fog hirtelen bekövetkezni!
A fürdőkről annyit, hogy hallottam én is már minden szépet és jót itthon is, külföldön is (pl. Szováta-Erdély). De ha jól értettem, mindenütt inkább azok a nők jártak nagyobb sikerrel, akiknek valamilyen gyulladásuk volt és nem hormoneredetű a nyavalya.
Szia Susok!
Jópofa ez a fürdős dolog, de egyesek szerint pont a fürdőktől lehet mindenféle nyavaját kapni. Szóval szerintem kétesélyes a dolog.
Ha mindenáron fürdeni akarsz, akkor menj Izlandra, ott minden teljesen tiszta sé biztonságos, ráadásul bármilyen gyógyvizet megtalálsz. (tudom, ez kicsit nagyképűen hangzott, de valahogy nem bízom a fürdők tisztaságában)
De érdekelnek az egyéb természetgyógyázos megoldások is. Nem tudom kipróbálom-e, de jó tudni mi minden van a világon. Hátha...
A clostilbegyt tényleg hízlal, vagy csak annyira, mint a fogamzásgátló. Azaz csak egyes embereket? Ami azt illeti néhány kilót még gyógyszerrel sem bánnék. Egyébként mintha azt olvastam volna ki a válaszodból, hogy más is hízlal a meddőségkezeléd folyamán. Micsoda?
Wayan
Wayan!
Reméljük, te sosem tudod meg, de sajnos már a clostilbegyt is hízlal, amivel az orvosok csak kezdik a kísérletezgetést (ebben az esetben viszont jobb, ha minél kevesebbről indít az ember).
Mindenkinek! És előre is bocsi az alább következő asszociációért...:-)
Egy kedves ismerősünk, aki nem túl mélyen, de tud a problémánkról, a minap azzal állt elő, hogy nézvén az állatok világnapján a Tv-t, eszébe jutottunk. Arról volt szó ugyanis, hogy bizonyos állatfajok fogságban nem szaporodnak, pl. a vízilovak sem :-/.
Ezzel szemben a budapesti állatkertben már számos alkalommal született vízilóbébi.:-) Hozzáértők szerint ez valószínűleg a víznek köszönhető, amit a Széchenyi Gyógyfürdőből kapnak. (!)
És akkor itt következik az AHA-élmény. Nekem is van olyan ismerősöm, akinek sok év után egy kis fürdőzés segített. Persze ez csak bizonyos, gyulladásos eredetű női meddőségre jó (valószínű, hogy lombikos szinten már mit sem ér), de akinek csak a sötétben tapogatóznak az orvosok, annak talán érdemes kipróbálni, és valószínű még kellemes is.
Utánanéztem, női bajokra a kloridos, jódos, brómos víz a jó, s ilyen szempontból Bp-en a Pesterzsébeti Gyógyfürdő vize a legalkalmasabb, de sós fürdős kezelés van még a Széchenyiben, a Gellértben, a Lukácsban, az Újpestiben, a Királyban. Namost, ha az idős néniknek a körzeti felírhat fürdőjegyeket reumára, akkor lehet, hogy nekünk is. Próbálta már valaki?
Susok
CsinnKa!
Én meg szeretnék kicsit több lenni, mármint kilóban.
Talán az a baj velünk, hogy túl görcsösen akarunk gyereket. Ti is sokszor írtátok, meg hallani is lehet ilyenekről gyakran, hogy ha örökbe fogadnak egy bbát, akkor megszűnik a gyerekakarással járó stressz és összejöna saját baba is.
Ezt nemazért írom, mert azt akarom ajánlani, hogy bárki fogadjon örökbe azért, hogy legyen sajátja is. Inkább azt akarom mondani, hogy tényleg nem kéne ennyire akarni és emiatt ennyit izgulni-szenvedni-irígykedni.
Szörnyű, hogy ez egy átlagembernek mennyire nem megy! Ha jógi lennék, biztos könnyebb lenne. Így viszont ezt az eszemmel tudom, de nem tudom megvalósítani.
Sajnos én már a mások közé tartozom, de most, hogy írjátok a súlyokat hasonló voltam a Ti korotokban én is (a nagy öreg)azután szépen kezdtem felszedegetni. 168 cm magasan és 50 kilósként kezdtem, ma a cm még megvan a súlyom meg 61 kg körüli. Szerintem sok. De komolyon a testsűly csak nagyon szélsőséges esetekben lehet gátja a terhességnek, főleg ha nagyon kövér valaki. Most mennem kell, de majd jövök.
Wayan!
Yó neked, hogy ilyen "vánnyadt" vagy!!!! :-D
De szeretnék én is 50-52 kg lenni, istenem! (álmodozó sóhajtás) Nekem meg inkább az a mániám, hogy le kéne fogynom egy tízest, mielőtt bekövetkezne az áhított másállapot.
De -hogy téged is megnyugtasson a dolog- a dokim szerint nincs köze a súlynak a terhességhez, teherbeeséshez, csak egészen szélesőséges esetekben ("anorexia nervosa" lefelé, de az általában már azt vonja maga után, hogy menses sincs, a soványságtól leáll a nőihormon-háztartás... és kb. 40-50 kg súlyfelesleg felfelé, amitől meg hál'Istennek messze vagyok). Szóval erre nem tudjuk fogni a dolgot. Azért egy pár kiló tényleg rádférne (na gyere, adok neked szívesen)! ;-)
Ami az áhított gyermek-gondokat illeti, én is alig várom már őket. Felkészültem az áldozatokra, a lemondásokra, az aggodalmakra, a fáradtságra az átizgult (gyerek által átnyerergett) éjszakák után... igazad van, Wayan! Már csak ott tartanánk!!! :-)
Sokan (pl. kolléganők) azzal vigasztalgatnak, hogy mit akarunk még... élvezzük csak az életet, járjunk szórakozni, mert ha gyerek lesz, akkor majd bezzeg se alvás, se szeretkezés, se bulik, se mozik, se semmi. Én pedig Szent Johanna elszántságával csak annyit mondtam: vállalom! Sőt, már alig várom!
Mellesleg... nálatok is olyan szépen süt a napocska?! :-)
Buksi!
Az mindenester megnyugtató a válaszodban, hogy gizdák is lehetnek terhesek. tehát a kis testsúly nem feltétlenül akadály.
A férjem szerint jó 3-4 kilót kéne magamra szednem, hogy "normális" legyen az áálapotom, mármint foganásilag. Az orvos szerint nem vagyok olyan vészesen sovány, de ha lehet tovább már ne fogyjak. Nem mintha ez megrendelésre menne!
Mindenki!
Reggel az jutott az eszembe, hogy milyen jó lenne már azon idegeskedni, hogy nem vagyok elég érett egy gyerek felnevelésére, hogy tönkremegy az alakom a gyerek miatt, hogy jó szülők leszünk-e, hogy nem tudom magam kialudni, mert a pici állandóan sír, hogy idegesít a család szüntelen aggódása... És nem folyton azon gondolkodni, vajon sikerül-e.
Bárcsak már mind itt tartanánk!!!
A kilókról fogalmam sincs, hogy mi az ábra. Van egy kolléganőm, iszonyúan vékony (a testéből pálcikaként állnak ki a végtagjai) és mostanában észrevettük, hogy valami nincs rendben vele (tipikus esete a lenyelte a cseresznyemagot című sztorinak) és kiderült, hogy már 5 hónapos terhes, és már kb. 10 kilót magáraszedett. Szörnyen néz ki, még most is rettentően vékony.
Hát visszaértem.
Buksi kedves! Megnyugtattál és bocsánat mindenkitől, hogy ilyen idegbajosan indítottam a mai napot.
CsinnKa!
Tapintásos vizsgálat nálam is volt, még mielőtt nekiláttunk volna a babkészítésnek. Ultrahang meg gyebek nem voltak. Ezeket szeretném mostanság elkezdeni. Mármintha nem jön össze ebben a hónapban. Remélem sikerül. Ez esetben más természetű ultrahangra akarok járni.
Most éppen nem is idegeskedem, hanem nagyon is optimista vagyok!!!
Egyébként lányok, az nem lehet baj, hogy mostanában fogytam 2-3-4 kilócskát (azaz jelenleg elég vánnyadt vagyok: 168 cm és 50-52 kiló)?
Wayan!
Ne idegeskedj, állítólag az a legfontosabb (szerintem egyben a legnehezebb is).
Én túlvagyok a nőgyogyó alapvizsgálatokon (tipi-tapi + ultrahang stb.), most jön a belgyogyó, jövő héten (ha nem is életemet, de) véremet fogom adni a szent cél érdekében. Október-novemberben totális belgyogyó kivizsg. (reményeim szerint ambulánsan), elsősorban hormonális célirányban, mert ugyi a terhességnél ez a legfontosabb. (Mondjuk nekem nem kifejezetten meddőségi vizsgálatok kellenek, hanem arra irányuló, hogy miért vetéltem el, ill. hogyan lehetne megtartani és kihordani egy köv. terhességet.) :-(
Szóval sokan vagyunk, akik egy cipőben járunk... bár mindegyikünké egy kicsit más.
Wayan!
Nyugi, nyugi. Nincs itt semmi baj, csak megpróbáltam egy kicsit vidámkodni, de nem nagyon sikerült (nem hallani a hangsúlyt), itt egyik írás sem szentírás, mindenki csak a tapasztalatairól, élményeiről tud beszámolni, és ez szinte mindenkinél más. Tehát nyugodj meg nincs semmi baj!!
Sajnos tegnap nem tudtam bemenni a kartonomért a Klinikára, hiába volt a nagy igyekezet és elhatározás. De hát így van ez Buksi tervez, .....
Hétfőn újra megpróbálom, hátha sikerül. Jó lenne már túl lenni rajta. Nem beszélve arról, hogy szerdán megyünk a Kaáli-ba.
Jaj, drága Buksi!
Csak most látom, hogy mit írtál! Ha a kötelező küzdelemre gondolsz, akkor én úgy gondoltam, hogy ne jöjjön össze elsőre és akarni is kelljen. Semmi esetre nem jutott esezmbe, hogy jó lenne, ha mindenkinek - akár neked vagy a többieknek - meg kellene szenvedni érte!!!!
Remélem nem bántottalak meg azzal, hogy félreérthetően fogalmaztam!
Ha viszont nem erre gondolsz, akkor fogalmam sincs mivel volt a baj! Kérlek mondd meg! Én úgy érzem roppantul sokat segítesz nekem és a többi topicosnak is. Nem szeretném, ha megorrolnál rám!
Lehet, hogy azzal volt a baj, hogy nem tudok igazán örülni a környezetem babáinak? Ezen nem nagyon tudok változtatni, pedig igyekszem. Itt pedig csak leírtam, hogy együtt érzek Ciccel.
Szent ég mennyit magyarázkodok! Ez csak azért van, mert nem szeretnélek elveszteni benneteket és nem akarok senkinek rosszat, ráadásul megijedtem, hogy valami rosszat csináltam.
Egyébként szép napot mindenkinek! Délelőtt nem leszek, de délutánra visszajövök.
Én tudod mitől szoktam lehidalni? (már a csecsemőgyilkosságoktól és egyéb "nüjanszoktól" eltekintve). Amikor bemondják a TV-ben egy-egy kórházbejárati inkubátor elhelyezése kapcsán, hogy: "... a gyermeküket eldobni szándékozó anyák..." Na szóval aki anyának meri nevezni az ilyent, hát azt tiszta szívből körberugdosnám. Igaz, egy fokkal jobb mintha a kukába dobná, de nem az eljárás ellen van kifogásom, hanem ahogy körülírják... :-((
Tényleg ez is off volt egy kicsit és próbáljunk meg enyhén derűsebb témákről bájcsevegni, de ez is olyan téma volt, amit nem lehetett kihagyni szerintem.
Buksi!
Köszönöm a biztatást, igyekszem jó kislányként viselkedni és megpróbálok kevesebbet idegeskedni. Nem mintha sikerülne kontrollálni magam e téren (sem), de próba-szamóca. :-))
Sziasztok sorstársak!
Alig bírtalak benneteket utólérni. Annyi minden történt, amig nem voltam topicközelben.
Kedves Cic! Üdvözöllek körünkben. Remélem tudunk segíteni Neked abban, hogy a mindennapi gondolatokat átbeszélve, a hullámzó kedélyállapotot valahogy átvészelve Te is sikerrel járj!! Nagyon szorítunk Nektek is és mindenkinek aki errefelé megfordul.
Vannak közöttünk olyanok akik most indulnak, de szerencsére(?) vannak olyanok is akik már túl vannak néhány/sok vizsgálaton és Tőlük lehet bátran kérdezni, szívesen elmondják tapasztalataikat.
Wayan!!!!
Most kezd el kihullani az összes hajam!!!! Hát amiket írtam Neked az falrahányt borsó??? Nem tudtad használni semmire???
Mára lassan elbúcsúzom Tőletek. Legyetek jók! Fel a fejjel és holnap újra folytatjuk.
CsinnKa!
A kötelező küzdelem már csak azért is jó lenne, mert akkor kevesebb lenne a meggondolatlan terhesség, az ebből fakadó betegségek és a sok gyilkosság!!!! és akkor szinte megszünne az abortusz is. Ez is off egy kicsit, de a hajamat tépem, amikor a csecsemőgyilkosságokról hallok. Egyszerűen nem tudom elhinni, olyan mintha egy rosszízű sci-fi horrorfilmben élnénk.
Bocsánat a szörnyű témáért, beszéljünk valami derűsebbről!
Hát igen - az orvosom szerint "kötelezővé kéne tenni", hogy egy kicsit küzdjön meg mindenki azért, hogy gyereke lehessen.
Az egyik szomszédasszonyom két hónapja szült és azt hittem nekimegyek - van egy nyamvadt sziámimacskájuk, mondanom sem kell, hogy a lakásban (az már más lapra tartozik, hogy kertes házban lakunk, meg ők is). Két napja volt még csak, hogy hazajöttek a kórházból, gondoltam lesz annyi eszük, hogy kipaterolják azt a dögöt a szobából (imádom a macskákat, de csak az usvaron, no meg jó lenne eldönteni mi a fontosabb!!). "Természetesen" a cica maradt, egyik pillanatban dögönyözi azt a szőrcsomót, a másikban meg kapja fel a babát szoptatni. Azt már meg sem említem, hogy kezet mosni elfelejtett... Nem mondom, kell szerezni a gyereknek ellenállóságot, de ami sok, az sok. Végül is semmi közöm hozzá, csak nem én vagyok az egyetlen akinek feltűnt, hogy a pici állandóan tüsszög... De állítom, hogy az a nő fel sem fogta, hogy mennyit veszíthet, ha velemi baj érné a picit... Egy kicsit offtopic megjegyzés volt, de nem tudtam kihagyni.
Cic!
Míg még csak alig egy éve próbálkozunk, szóval ez hozzád képest smafu. És még csak 24 vagyok (a férjem 10-el több), tehát elvileg van időm, viszont nagyon rohannak a hónapok, amikből egy-kettőre év lett!
Időnként én is szentül hiszem, hogy kezdek becsavarodni. Nálunk a család még nem is sejdít problémát, csak én kongatom otthon a vészharangot, szóval most fogunk elmenni és kivizsgáltatjuk magunkat. Azt hiszem - és a tapasztalt topictársak is ezt ajánlották - ez a legjobb. Abból baj nem lesz, viszont legalább nem kell csak várni és várni, mert az őrjítő.
Azt én is hallottam már, hogy ez népbetegséggé kezd válni. Az orvosom is azt mondta, hogy egyre lassabban jön össze a fiataloknak a baba! Ennek ellenére és (sajnos-szerencsére) mást sem látok magam körül, mint hipp-hopp összejött babákat (véletlenül vagy egy-két hónap alatt sikerült). Ez enyhén szólva is frusztráló élmény, pláne, hogy mindnek örülni kéne!
Juci! Természetesen gratula, de ne veszítsd szem elől, hogy Neked már útban van a dolog és nem csak álmodozol arról, hogy hogyan növekszik a pocakod. :-))
CsinnKa!
A vizsgálatokat én eddig nem halogattam, csak az orvosom mindig nyugtatgatott, hogy van időm, még csak az elején járunk... Szóval ott hiába pedzegettem a dolgot. Aztán elkezdtem veletek beszélgetni és ti mindannyian mgerősítettetek abban, hogy vágjak bele. A férjem is egyetért vele, ami nagyon fontos!
Így a jövő havi fejes, csak akkor marad el, ha... Úgyis tudod. Remélem sikerülni fog!
A dokival meg majd akkor beszélek, ha megint kudarcos leszek. Addig még nem akarok ezzel foglalkozni, most csak egy a fontos: EBBEN A HÓNAPBAN ÖSSZE KELL JÖNNIE!
Te most milyen vizsgálatokat kezdessz?
A topic meg lassan tényleg kezd az életem részévé válni - illetve nem a topic, hanem ti mindannyian -, ha néhány napig nem hallok felőletek és nincsenek a vígasztaló, bíztató szavak és a drukkolás egymásért, máris elveszettnek érzem magam. Szóval jó hogy legalább mi itt vagyunk egymásnak.
Wayan
Igazad van, valóban sokszor szégyenlem magam mások előtt, pedig tényleg nem tehetek róla, a fene akarta, hogy így legyen. Csak sokszor nem tudom, hogy milyen reakciót vált ki valakiből, hogy ha megmondom mi az ábra. A műsajnálatot útálom, no meg a másik végletet is, amikor mások (előzőleg hasonló cipőben jártak) sikersztoriját meséli, egy harmadik, teljesen kívülálló személy.
Anyukám szerint ha így folytatom tovább akkor nem a nőgyógyászatra fogok járni kezelésre, hanem a diliosztályra... :-(( És tényleg egyre inkább észreveszem magamon, hogy kezdek igen csak (ahogy Te mondod), ketyós lenni.
Sokszor az is bánt, hogy nálunk "csak" velem van a gond, a férjemmel hál'istennek semmi és állandóan magamat hibáztatom azért, hogy eddig még nem született gyerekünk. 6 napja töltöttem be a 28-at és el is bőgtem magam, hogy íme ennyi idősen semmit az ég adta egy világon nem tudok felmutatni (a diplomámon kívül). Másnak ilyen idős korában már 2-3 gyereke van - félreértés ne essék, nem a társadalmi konvekcióknak akarok én megfelelni a gyerekszüléssel, távol áll ennek még a gondolata is. Csak egyre inkább érzem, hogy fogy az időm. Lakásra, meg egyébre gyűjtani ráérek akár 20 évig is, de gyereket összehozni effektíve van még 12-14 évem és ez nagyon elkeserít. :-(
Ti mióta próbálkoztok? Lehet, hogy ez régebben már "elhangzott" csak elkerülte a figyelmem. Ez a kérdés persze nem csak Wayan-ra vonatkozik.
Wayan!
Baba-találkozó 5lete isteni! :-)))
Kívánom magamnak és mindannyiótoknak, hogy mához egy évre mindenki ott ringathassa a az aranyos/csúnya/szép/akármilyen/csakegészségeslegyen! kisbabáját a karjában, boldogan kiteljesedve a legszebb női hivatásban, az anyaságban.
Ha pedig ennyire aggaszt az eddigi negatív eredmény, és ennyire hat rád a topic, meg a többi lány ilyen-olyan hercehurcája, akkor szerintem is a legjobb, ha belevágsz. Én jövő hét szerdán megyek dokihoz (mint azt már írtam), és hidd el, nagyon tele van a gatyám! ;-)
És már legalább egy hónapja halogattam a nagy "indítást", s tuti, hogy ennek a felbecsülhetetlen értékű topicnak is köze van ahhoz, hogy végre összegyütt a bátorság és az elszántság az indításhoz. Bele kell vágni! ;-)
Cicvarek!
Üdvözlet a fedélzeten! Igen, itt lehet sírni-nevetni-panaszkodni-dicsekedni. Általában minden nap más és más lelki beállítottsággal és hangulatban találsz minket. Néha bennem is túlteng a bizakodás és reménykedés, és legalább néhány másodpercig könnyen veszem az egészet, és arra gondolok, hogy pár hónap múlva már ez is csak emlék lesz, és milyen jó, hogy -legalább egy kicsit- nehezebben jött össze ez a gyerek, mert mennyivel jobban örülök neki, mennyivel jobban szeretem majd, mint az az anya, akinek csak úgy ingyér odadobta a természet.
A 250-es sorszámúhoz meg annyit, hogy a meddőség, meg a lombikolás stb. csak a kezdet. Pl. nekem a vetélésem után még hetekig mindenki csak a saját vetéléseiről mesélt. Szóval akinek csont nélkül bemegy a kapura rúgásnál a laszti, még az sincs anyává avatva, mert hosszú az a 9 hónap. Egyébként a dokim azt mondta, és hót logikus, hogy aki macerával kezdi a terhességet, annak sokkal nagyobb az esélye arra, hogy különösebb gond nélkül kihordja és mexülje, mint az, aki "csak úgy" teherbe esik. Ugyanis ha elkezdenek minket vizsgálgatni, kijön minden baj. Jönnek-mennek a hormonok, kinek mire van szüksége... s egy macerával kezdett terhességnél a kismama is piszkosul vigyáz magára, plusz a dokik is jobban odafigyelnek rá, mint mondjuk egy átlag ezredik terhes nőre a szakrendelés nőgyógyásza. Szóval pozitív gondolkodás... ebben is van valami jó! ;-)
Noa!
Fel a fejjel... süt a nap! Gondolj Te is arra, hogy talán mához egy évre kezedben a "produktum"!!! ;-)
Télleg-télleg... akkor lesz jövő októberben baby-találkozó?????????????? Én és a kislányom/kisfiam (remélem!!!) ott leszünk! :-D
Bizony, mindnyájunknak aranyat ér ez a topic, áldassék Kovács Ernő neve! :-)
Kedves Cicvarek!
Csak csatlakozni tudok Noához. Örülök, hogy idetaláltál és mersz írni. Én magamról tudom, nagyon sokat segít, ha kiírhatod ezt az egészet. Könnyebb.
Gondolom te is szégyelled magad egy kicsit ezekért a mások által hisztérikusnak titulált reakcióktól. De ne aggódj, mi itt mindannyian így vagy úgy egy kicsit már ketyósok vagyunk. Mindenki szenved ezektől a problémáktól, bár például Buksi nagyon-nagyon okosan viseli ezt az egészet, tőle lehet tanulni - nekem még nem nagyon sikerült.
Azt hiszem mi is úgy tudjuk itt egymást biztatni, mint egy morbid viccben az orvos a rákbeteg nénit, hogy: "hajrá Szabó néni"... :-((
Egyébként sajnos nagyon sok olyanról tudok, aki hasonló problémával küzd. Mondtam is, hogy ez amolyan "mai kor betegsége". Anno nagyanyáink korában jó ha egy olyan nő volt a faluban akinek nem lehetett gyereke, ma meg már meg sem ütközik senki az ilyen dolgon, legfeljebb bambán néznek. megérteni meg tényleg csak az tudja, aki szintén ő maga is benne van.
Hát, kezdetnek ennyit.
Légy üdvözölve! Jó, hogy rátaláltál erre a helyre, az persze nemn jó, hogy eggyel több ember, akinek ilyen gondjai vannak.
Akkor együtt "húzunk" tovább!!!
