Nem mindennapi csemegéket ígér a szombat: nem elég, hogy elkezdjük a bajnokságot, a SzeptEmber Feszt keretén belül maratoni Fásy mulató lesz a Népligetben :))
Ebéd után mi kezdtünk, ellenfél az ezer sebből vérző FC Midtjylland. Az előzmények ismeretében kötelező volt őket verni, és tulajdonképpen ennek megfelelően is játszottunk. (Ez a mérkőzés a dánok kérésére csak 2×25 percig tartott). Egyértelműen jobbak voltunk, uraltuk a játékot, csak éppen a kaput nem sűrűn találtuk el. Ez egyértelműen a fáradtság jele volt, nem szabad túlértékelni. Fizikálisan is, de főleg fejben teljesen elfogyott a csapat a Győr elleni mérkőzésen, kiadtuk magunkból a maximumot.
Egy szerencsénk volt, hogy az FCM is rettenetesen elfáradt, kevés cserével tudtak játszani, ráadásul fiataljaik nincsenek ilyen terheléshez szokva. Legalább annyit hibáztak, mint mi. Így lett egy nézhetetlen első, majd egy szörnyű második félidő, amiből maximum annyi következtetést szabad levonni, hogy nem bírunk 16 nap alatt játszani kilenc mérkőzést, ebből ötöt BL-elődöntősök ellen. Sebaj, ilyen a bajnoki szezonban nem várható.
Mindent összevéve a kilenc találkozón szépen kirajzolódott a csapatunk fejlődése, egyben jól látszott, hogy hol vannak még kritikus pontok. Én leginkább a szélsővédekezést ítéltem annak, ill. középen is vannak még hibák, amelyek főleg az összehangolatlanságból erednek, és az idő remélhetőleg nagy részüket meg fogja oldani. Kicsit várhatóan olyanok leszünk, mint három éve, kosárlabda-eredményekkel, de végülis egy 43-36-os győzelemért is két pont jár, nem csak a 21-17-ért.
Elek Gábor jobban forgatta a csapatot, mint tette tavasszal, de ennek egyik fő oka lehet, hogy a kispad ezúttal elég sokat hozzá is tudott tenni a játékhoz. Már csak a kezdőknek kellene kicsit összeszedniük magukat.
A Győr Larvik egy igen erős mérkőzés volt. Sokat elárul, hogy mi gyakorlatilag meghaltunk az FCM ellen, addig a győriek képesek voltak komoly tempót diktálni a Larvik ellen. Sőt, erőnlétileg jobban bírták, mint a Larvik, holott a norvégok vívtak délelőtt könnyebb csatát, és több idejük is volt regenerálódni. Ez nagyjából megmutatta, hogy mennyit adott ki magából az ETO ellenünk.
A Győr védekezési hibákkal, de néhány kiemelkedő teljesítménnyel, a végjátékban jobb kondícióval végül biztosan verte meg a Larvikot. Némileg irreális volt a mérkőzés, mert a két szlovák játékvezető is elfáradt, és össze-vissza fújtak, legalább minden harmadik ítéletük, a végjátékban annál is több volt téves, amit a csapatok nem is egyformán könnyen dolgoztak fel. De kb. egyforma arányban fújtak tévesen véleményem szerint.
Eduarda Amorim ezúttal is kiválóan játszott, támadásban és védekezésben is jól teljesített. Véleményem szerint ő volt a torna legjobb játékosa. Hogy a díjat nem ő kapta, abban azért nem volt semmi meglepetés. Győrben a legjobb soha nem lehet más, mint Görbicz Anita némi realitásérzékre utal, hogy maga a díjazott is hangosan felnevetett a döntés hallatán.
Jó kis tornák voltak ezek, azt hiszem, sokat segítettek abban, hogy jól felkészülve vágjunk neki az előttünk álló bajnoki idénynek. Jöhet a Békéscsaba!
Négy mérkőzést rendeztek tegnap az idei nyári Szabella Kupa versenysorozat hatodik, utolsó napján. Ebből a legelsőn mi nem voltunk érdekeltek, a Larvik játszott az FC Midtjylland ellen. A dánok sérültjei nem gyógyultak meg szombat óta. Sőt, Maibritt Kviesgaard egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy egy nap két mérkőzést játszon, így Ryan Zinglersen edző a foghatóbbnak ítélt ellenfél, a Feencváros ellen tartalékolta őt. Kveisgaard amúgy a meccsen a hátam mögött ült, ami rendkívül rossz helyezkedés volt a részéről.
A meccsen osztálykülönbség mutatkozott a két csapat közt. Akiket az FCM pályára tudott küldeni, azok részben rutnitalan fiatal játékosok, akikről lehet, hogy később sokat hallunk majd, de egyelőre nem ütik meg a kívánt szintet. És ezúttal a nevesebbek sem érték ezt el: Lousie Svalastog vagy Nycke Groot éppúgy teljesen esélytelenül mozgott a norvég védőfal előtt, mint fiatalabb csapattársaik. Az igen erős termetű Susan Thorsgaard sem igazán tudott megfelelő zárásokat adni, pedig némely norvég védő (na, nem Tonje Larsenre gondolok) elfért a hónalja alatt. Az FCM támadásai sorra passzívra futottak, rendszeresen 4-5 támadást egymás után kapuralövés nélkül fejeztek be, és 25 perc alatt (rövidített játékidővel játszottak) összesen 4 alkalommal tudták bevenni Lene Rantala kapuját.
A második félidőben a Larvik már látványosan tartalékolt, de így is egálra hozták a félidőt, könnyedén verve a dán bajnokot.
Utána mi jöttünk a Győr ellen. Az elején 5-2-re vezettek a hazaiak, akik ekkor némileg be is húzták a féket, konstatálva, hogy ez már meglesz. Aztán hirtelen kaptak pár gólt, és átvettük a vezetést. Ez ráébresztette őket, hogy 25%-t adva nem fogják megverni a Ferencvárost, és kicsit feljebb tekerték a teljesítményt - végig ügyelve azért arra, hogy maradjon erejük a délutáni találkozóra is. Nekünk már ez az egy is elég megterhelő volt, annak ellenére is, hogy elég hosszú most a kispadunk, és Elek Gábor cserélgette is játékosait.
Zácsik Szandra sajnos továbbra sincs jó egészségi állapotban, így csak perceket játszhatott, de azért ebben a pár percben is bemutatta, miért várják olyan nagyon az ő felépülését a Ferencvárosnál. Kezdjük azzal, hogy első labdaérintésből gólt lőtt.
Szucsánszki Zitát pihentetni akarta Elek Gábor, de ez nem vált be, ugyanis Dajka Bettinát a játékvezetők kizárták. Lehet vitatni az esetet, de nem érdemes, a piros lap sajnos jogos volt. A nagy baj az, hogy nem mindig ítélnek ennyire szigorúan a játékvezetők (akik idén ismét eligazítást kaptak arról, hogy ami a szabályban piros, az a pályán is legyen az). A bíráskodással amúgy ezúttal komoly problémánk nem lehetett, szigorúan, de következetesen ítélkeztek, pár apróbb hibájuk volt csupán.
Nem mindenkinek volt kedve a meccset végigjátszani. Szucsánszki láthatóan nem volt boldog, amikor Dajka piros lapja után vissza kellett jönnie, és Tomori Zsuzsanna is feltűnően boszúsan vette tudomásul ugyanezt, amikor Jelena ivković harmadik kiállítása után a szerb játékosnak is távoznia kellett. Kovacsicz Mónika pedig mintha szándékosan állíttatta vonna ki magát, nem különösebben bánkódott, hogy helyette azután Such Nelly játszotta végig a mérkőzést. Ő (mármint Such) amúgy igen jól, főleg pedig vagányan játszott. Míg ivkovićon látszott, hogy túltiszteli az ellenfelet, Such úgy lődözgette a ziccereket Haraldsennek, mintha valami NBIB-s meccsen járnánk. Haraldsen amúgy igen gyengén védett, éles meccsen bizonyára nem maradhatott volna 60 percig a kapuban
Nagyon sok gólt lőttünk, ami jó. Úgy lövünk a szaggatottról, mint kevés más csapat a világon. Pláne, hogy most a korábban nem sziporkázó Deáki Dóra is szép lövéseket engedett el, és Dajka Bettina is kezdi összeszedni magát (Szucsánszkitól ugyanakkor több átlövésre lesz szükség). Ez nagyon sokat ér, mert ezzel lehet igazán szétszedni a védelmet, és a fellazított védekezést kihasználva gólokat lőni. Persze, nyilván bajnokin keményebb lesz az élet, más lesz a kép, de 35 lőtt gól a Magvassyban így sem rossz. Védekezésben van még hová fejlődnünk, de ez volt az idén az első találkozónk, ahol egyáltalán beszélhettünk védekezésről. A kapott góloknak egy jelentős része technikai hibából eredt, ami meg javarészt a fáradtság számlájára írható. Most azért volt kilenc komoly meccs 16 nap alatt, a bajnoki ritmus az április-májusi csúcsszezonban is sokkal kényelmesebb ennél.
Ugyanakkor az ETO láthatóan nem játszott teljes erőbedobással. Az kiderült, hogy 25%-on nem tudnak megverni minket, de 60% elég volt. Tétmeccsen továbbra sem gondolom, hogy bármi keresnivalónk lehetne Győrben, de azért az igencsak hasznos volt, hogy most játszhattunk velük egy ilyen jó kis mérkőzést. Hogy miért is tudtuk ilyen szorosan tartani őket, az délután derült ki igazán.
Hétvégén, a tíz csapat részvételével megrendezésre került kétnapos I. Makói Szurkolói Kézilabda Tornán a Fradi szurkolók csapata veretlenül az első helyen végzett.
sose gondoltam volna hogy mondjuk 5-ön belül lennénk a Győrrel. Semmilyen körülmények közt.
Na ehhez képest sok olyan dolog történt amit még nem láttam:
Bűngyenge Haraldsent
100% heteskihasználást Győrben
Deákit gólt lőni
Jól kezdtünk 2-2 is volt aztán lett 1 perc alatt 5-2 (ekkor 44-27et vizionáltam) aztán lett 6-8 8-11 ekkor azt gondoltam meddig bírjuk 15-20-25 percig 18-13-nál (ez utóbbi látszott valószinűnek)
Aztán lett 18-15 sőt 19-19. Elsétáltunk 2-3 gólon az utolsó két percig amikor is végképp feljöttünk de igazán nem volt esély az X-re.
Kisördög bennem ilyenkor a pesszimistán azt mondja 2 hét múlva ebből nem lesz szorosabb. Egyértelműen a Győrben több van, annak ellenére, hogy Szani 10 perc alatt megmutatta mit tud. aztán szépen visszaült a cserepadra Bettit szerintem jogtalanul egyből kizárták nagyon hamar Jelenát meg 10 perccel a vége előtt.
Mikor Deákit küldte be Szani helyett, azt mondtam ez nem normális, aztán olyan történt többször is ami ritka a kézilabda történelemben 3-4 átlövés gól Dórától. A végén egy letámadást bepróbálhattunk volna. Ha a bírok Tomori hetesénél megállították volna az órát akkor az Eto labfdavesztése után még lett volna időnk...
Nem áltatom magamat nagy a különbség, de ezen a (edző)meccsen eltűnt. Jó volt így nézni a meccset mert körülöttem csak hümmögtek az Audisták. Akik közül néhányan már megint elküldték volna a "tornatanárt" (ilyen nálunk is volt csak egy másik sportágban)Nyilván egy komolyabb meccsen kapuscsere lett volna. Orbán, Palkó, Hornyák nem került volna pályára. Lekic Löke hát igen... nem rossz spílerek Radicevic szerintem gyengébb mint hangya volt fénykorában de nem rossz. Közvetlenül indítás gólok gyorskontrákmennek,fellálltfalellenkevésbé
Igencsak erős mezőnyben mutathatjuk meg a tudásunkat ezen a hétvégén. A három fontosabb nemzetközi kupa, valamint akét legerősebb bajnokság címvédői szerpelnek a győri Szabella-kupán.
Ebből nekünk mára a nprvég bajnok és mellesleg BL-győztes Larvik HK jutott. A Larvik állománya alapvetően gyengült tavasz óta: Heidi Löke Győrbe igazolt, Grom Hammerseng babát vár. Akiket a helyükre hoztak, azok nem rosszak, de se Isabel Blanco, se Pernille Wibe nem volt képes elérni az elődök szintjét (mindketten beállósban és hármas védőposzton szerepeltek, értelemszerűen egymást váltva). Sérült Nora Mörk, a fiatal balkezes játékos, és nem volt itt Cecilie Leganger sem, így a már '96-ban (15 évvel ezelőtt) olimpiai bajnok (és már akkor is rutinos, 28 éves) Lene Rantala volt az LHK egyetlen kapusa.
Ehhez képest mi május óta csak erősödtünk, tán még úgy is, ha figyelembe veszem, hogy Zácsik Szandra igen távol van tavaszi csúcsformájától (bár a kezdőkörben valószínűleg ma is ugyanolyan ügyesen álldogált volna, mint a KEK-döntőn).
Ugyanakkor a mérkőzést mindkét edző elsősorban arra kívánta felhasználni, hogy a játékosait, a megtervezett taktikai elemeket kipróbálhassa, gyakoroltathassa. A Larvik új edzője, Ole Gustav Gjekstad, éles meccsen aligha hagyta volna ilyen sokáig pályán Wibét - igaz, Blanco sem volt sokkal jobb, többen meg nincsenek. Ferencvárosi részről bizonyos támadófigurákat gyakoroltunk. Ez a torna esélyt nyújtott arra, hogy következmények nélkül derüljön ki, hogy erős, jól védekező ellenféllel hogy is működnek ezek. Ez persze azzal járt, hogy, ha nem jött össze, akkor labdát vesztettünk, gólt kaptunk. Ez azért sokkal jobb, mintha például jövő héten, a Békéscsaba ellen derülne ki, hogy ez így nem megy, nem működik.
Általánosságban is sokat játszottunk a beállósra. A lövőink pont csak annyit lőttek kapura, ami ahhoz kellett, hogy a védők elhiggyék, képesek vagyunk rá. Ezzel már meg lehetett bontani a védőfalat (főleg, hogy a bombaerős Larsen-Hammerseng védőpáros nem bevethető), hogy több tér nyíljon a beállós számára. Szamoránsky Piroska élt is ezzel, hét gólt szerzett, több büntetőt is kiharcolt. Ha már büntetők: Jelena ivković ezúttal nem hibázott, 7/7 a mutatója e téren. Akciógólból csak kettőt lőtt, de ő is harcolt ki hetest, és ami a legfontosabb: többször is jól játszotta meg a beállót. Muszáj e téren is előrelépnie, ha csak lőni tud, akkor könnyű semlegesíteni.
Kiemelném még Dajka Bettinát: felgyógyulása óta most láttam először igazán felszabadultan játszani, betört, átlőtt, élvezte a játékot.
Támadásban ismét megmutattuk, hogy meg tudjuk közelíteni az európai élvonalat, úgy szereztünk 30 gólt, hogy többször tudatosan olyasmit próbáltunk, ami bizonytalanul ment - mindezt egy, a jó védekezéséről ismert csapat ellen.
A védekezés ellenben, ha javult is, messze még az ideálistól. Még úgy is, ha a védelmünk leglassabb embere, Zácsik Szandra, ma alig volt a pályán. A norvégok, nagy klasszisok nélkül is, simán átjátszottak minket nem egyszer, pusztán sebességgel. Azzal, hogy Tonje Larsent legikább csak védekezésben játszatták, olyan lövőik voltak, mint Tine Kristiansen vagy Tine Stange, sőt, Amanda Kurtović (hogy az edzőjük pontosan miért is játszatta őt jobbátlövőben, Linn Kristin Riegelhuthot pedig szélen, egyszerre, azt ő nyilván érti, én nem). Ők azért nem kivédekezhetetlen klasszisok egy jól működő védelem számára, de a miénk egyelőre nem az, így elég sűrűn kellett kapusainknak a hálóba nyúlniuk a labdáért (Alena Abramovics leginkább csak ezen tevékenység keretében találkozott a játékszerrel). Egyszerűen más sebességen játszottak, mint mi. Ráadásul időnként mintha úgy játszanánk, hogy a szaggatotton belül már nem fogunk faultolni, nem tudom, hogy ez feltétlenül minden esetben célravezető megoldás-e.
Utánunk ETO - FCM. A meccs elvileg bemutathaná, hogy melyik az erősebb bajnokság. Az FC Midtjylland (egykor Ikast-Brande, még előtte Ikast-Bording) együttese viszont gyengült tavasz óta. Isabel Blanco pont Larvikba igazolt, és Tonje Nöstvold és Norvégiába tért haza, így a néhány éve szinte szín norvég csapatban nem is maradt norvég játékos. Ezen kívül sérült Line Jörgensen, Linnea Torstensson és Laerke Möller is. Akinek a nevek nem sokat mondanak: mintha a Fradiból egyszerre volna sérült Szucsánszki, Tomori és Zácsik. Így a dán bajnok csak árnyéka tudott lenni tavaszi önmagának, és komoly esély nélkül lépett pályára az ETO ellen. Jellemző, hogy így is 29 gólt szereztek. Cecilie Woller vagy Gitte Brögger voltak kiemelhetőek (főleg az első félidőben).
Támadásban viszont a Győr nem kegyelmezett. Akár védekezésből szerzett labdával, akár középkezdésből, ahányszor támadtak, az majdnem annyiszor gól is volt. A léketani határokat nem tudták elérni, nem lőttek 50 gólt, és a különbség sem lett 20, de így is egyértelműen klassziskülönbség alakult ki a két csapat közt. A meccs utolsó szakaszában már mindkét oldalon a cserék játszottak (dán részről értelemszerűen több poszton a harmadik számú játékos), ebben a műfajban is tarolt az ETO, főleg Orbán Adrienn és Palkó Fruzsina jó játékának köszönhetően.
Hát így láttam én a mérkőzéseket, a lelátó egy adott pontjáról, szakmai hozzáértés nélkül, szubjektíven. Ha valakit téves meglátás miatt megbántottam, azért elnézést kérek. És ha valaki másképpen látta, könnyen lehet, hogy neki van igaza.
Digisporton nem látok közvetítést (Siófokról is a románok miatt adtak meccseket). Ellenben a Cunder adja a magyar illetőségű meccseket (tehát az FCM-Ikast kivételével mindet).
Azt hiszem a lényeget tekintve igazad van, ám az ilyen magas labdát borzasztó nehéz kihagyni. És persze örülök vagy sem, visszafelé is létezik ez. Véleményem szerint ebben az esetben csak maga a kifejezés vulgáris, a lényeg sokkal inkább a másik szurkolótábor zrikálása azzal, hogy nem veszek tudomást a kedvencük ismeretéről, mint a játékos megsértése.
Ha adta magát, ha nem. Ok nélkül minek kell megbántani a másikat? Te örülnél neki, ha ebben a stílusban beszólnának a Zizire? Ráadásnak egy dicsérő megjegyzés után.
