Szia noa, kicsit off leszek, de meséld már el légyszi, hogy mi van azzal a Marvelonnal? Én 20 hónapja szedem, de azon kívül, hogy nem szabad elfelejteni bevenni, semmi gondom nincs vele? Vagy esetleg Te nem napi egyet szedsz? Bocs, ha nagyon láma kérdés, de télleg nem értem.
Sziasztok ismerősök és ismeretlenek!
Már érgen jártam erre, mert úgy éreztem, ha túl sokat foglalkozom a témával, bezsongok.
Most viszont leírom mi van velem: A baba ebben a hónapban sem jött össze. Szóval ez kicsit letört. Biztos ismeritek az érzést, amikor már biztos, hogy nem sikerült. Mindegy...
Aztán amikor megjött, felhívtam az orvosomat és kértem tőle egy időpontot. Ugyan azt nem magyarázam meg neki, miért akarok vele beszélni, de pénteken a férjemmel együtt megszálljuk a rendelőjét és megbeszéljük vele a kivizsgálást.
Hát ez van.
Noa!
Jó, hogy már vége ennek a nehéz időszaknak a Marvelonnal. Most mi jön? És mikor?
Egyébként is rég hallottam felőled (bocs az off miatt).
Ami a most azonnal babát nekemet illeti: amikor elhatároztuk, hogy szeretnénk gyereket én azt hittem ez csak úgy egyszerűen megy, egy-két hónap alatt. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nálunk nem működik. Amit rossz nézni, hogy másoknál igen, sokszor véletlenül is sikerül. Fura érzés.
De azt hiszem ahogy telik az idő, egyre türelmesebb leszek. Persze vannak nehéz időszakok, de már tudok mással is foglalkozni, meg örülni és nem kapok naponta sírógörcsöt. Szóval ahhoz is türelem kell, hogy a türelem megjöjjön.
Én éppen fordítva érzékelem azt, amit írsz. Azok a barátnőim, akiknél nincs gond (vagy legalábbis nem tudnak róla) sokan azt mondják: "Majd két-három év múlva szeretnénk gyereket, mert addig törleszteni kell, utazni szeretnénk, nagyobb kocsit szeretnénk , karriert stb., stb." A houuánk hasonló cipőben járók pedig türelmetlenek a végtelenségig. Itt ezen a topicon bizosan mindenki ismeri ezt a követelődző türelmetlenséget: nekem most azonnal kell gyerek, minden perc várakozás egy örökkévalóságnak tűnik. Pedig éppen a türelem, amit sajnos meg kell tanulnunk, erről a lombikosok tudnának mesélni.
Szóval akinél egysze kiderült, hogy külső segítségen múlik a dolog, annak bizony nagyon sürgős lesz, éppen azért, mert ott lebeg felette az a fenyegető gondolat: mi lesz, ha nem sikerül. Ezzel a félelemmel nem lehet várni, a bizonyosságra mihamarabb szükség van.
Don!
Amit az ajándékozásról írsz logikus, én sem teljesen értem, mégis így van. Majd egyszer megkérdezem, csak az a baj, hogy sohasincs idejük az ilyen kérdéseket megválaszolni. Erre jók azok a fórumok, amit például Duzsnora is ajánlott.
Én személy szerint most nagyon jól vagyok, mert tegnap végre abbahagyhattam az átkozott Marvelont, így vége a hányingernek és társainak.
Ugye, mennyire tud az ember már az ilyesminek is örülni??? :-)))
Nem olvastam el minden hozzászólást, az igaz, csak az utolsó oldalt, ezért mindenkitől elnézést, ha ismételnék. Nekem, az okozott gondot, hogy ha egy gyerek csak úgy jön, el lehet dönteni, hogy az ember akarja, vagy sem. (Ezalatt nem azt értem, hogy kisebb lenne a felelősség!...) De ha azt kell eldöntened, hogy legyen, vagy ne, és ez mástól nem függ, csak tőled, meg a partneredtől, akkor jóval több körülményt figyelembe veszel, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy úgy döntesz: MOST nem.
Megkérdeztem jobbik felemet is a megtermékenyített petesejt elajándékozásról, de ő is azt mondta, hogy nálunk ez nem lehetett volna. Arra emlékezett, hogy az orvos szerint annyira kevesen vannak azok, akiknél MINDKETTŐ partner "hibás" (hisz csak az ő esetükben van értelme petesejtet és ondót is "kérni"), hogy nem éri meg az evvel járó adminisztráció és persze költség. Ha belegondolsz, majdnem minden pár után marad beültetésenként 1-2 ilyen, miközben nyilván igaz hogy a duplán peches párok száma rendkívül csekély.
De ezt csak tájékoztatásnak szántam.
Továbbra is azt mondom, lehet hogy valakit lelkileg felkavar annak a tudata, hogy az ő és a férje egy gyermeke máshol van, de mivel ehhez annyi minden egyébnek is össze kellene jönnie, hogy szerintem külön önkínzás ha valakit EZ nyomszt és nem a lombik programmal együtt járó ennél sokkal valóságosabb problémák.
Én azt tanácsolom, ha lehet elajándékozni (elsősorban petesejtet), tegyük meg, mert sokak számára ez az egyetlen lehetőség.
Nagyon örülök, hogy ilyen komoly és tényleg megvitatásra méltó társalgás lett ebből a témából.
Magam is hívő római katolikus vagyok. Azt hiszem Neked nem kell magyaráznom, milyen kérdésekkel kellett-kell emiatt szembenéznem. Ha tudod, olvasd el légyszíves az IGEN című katolikus lap egyik nyári számába írt cikkemet (a hónapra nem emlékszem) "Lombikbaba" címen. Kivácsi lennék magánban a véleményedre. Ha nem találod a neten, megpróbálom elküldeni, talán megvan a file.
A szám feletti embriókat viszont biztosan el lehet ajándékozni, különben nem tennék fel a kérdést a Nyilatkozatban.
Az a gyerek nem 50%-ban lesz a mienk, hanem teljesen és én erről egészen másképp gondolkodom, de ez már az örökbefogadásnál azt hiszem kiderült.
Tényleg felemelő önzetlen dolog, de engem nem hagyna nyugodni, hogy van valahol egy gyerek, akinek talán olyan a szeme, mint az enyém, a férjem hangján beszél és így tovább. Én beleőrülnék.
Ami a visszaültetett embriók számát illeti, ez nekünk nem gond, mert a Kaáli az én életkoromban a jobb esélyek miatt 3-ban maximálja. De lehet ennél kevesebbet is kérni. Persze a háromból is lehet hat, de annak statisztikailag olyan kicsi a valószínűsége, hogy nem kell vele foglalkozni.
Én tehát nem azon fogok drukkolni, hogy nehogy négy legyen, hanem azon hogy legalább egyetlenegy icike-picike... Ha egyáltalán eljutok a beültetésig...
Szeretném jelezni Nektek, hogy a megtermékenyített "számfeletti" petesejt kérdésénél sokkal lényegesebb, hogy a beültetéseknek vannak sokkal nagyobb lelkiismereti és egyéb problémát okozó rizikója is.
Ha például valakibe 5 petesejtet ültetnek és mind megmarad (előfordul!), akkor az anya és a magzatok élete is veszélybe kerül. Ilyenkor van a redukció, ami (ha szabad egyáltalán élet és élet elpusztítása között különbséget tenni) sokkal inkább pusztítás, mint a petesejteké! Arról nem is szólva, hogy ilyenkor az anyát is "megbolygatják" és akár vetélés is lehet a többinek.
De ha keveset ültetnek viszza, pl. kettőt, akkor is előfordulhat (elő is fordul!) hogy osztódásnak indul valamelyik (akár mind!) és akkor mindjárt 4 vagy 6 lesz...
A fenti ismertető nem elrettentés kíván lenni, hanem annak a felelős megfontolásnak a része, amely ezt a fajta gyerekvállalást érinti. Annakidején nekünk 5 beültetettből maradt meg a három, mi négy magzatot biztosan megtartottunk volna (ez volt a fogadott döntésünk). Éppen ezért ama decemberi napon az ultrahang vizsgálatnál valóban megkönnyebbültünk: CSAK három, hála Istennek!!!
Mi magunk a fölös petesejtjeinket elajándékoztuk. Nektek nem felelmelő érzés, hogy esetleg szerepet játszhattatok olyan terhességekben, ahol az anyának másképpen nem lehet gyereke? Egyébként azt nem tudom, a megtermékenyített petesejtet wl lehet-e ajándékozni! Szerintem nem. De erre jó lenne mástól infót kapni.
Szerintem annak a tudata, hogy az 50%-ban a Te genetikai gyereked máshol van, nem lehet leküzdhetetlen probléma! Eleve nem is tudod meg hogy kihez került de még azt sem, sikerült-e. Szerintem több kötődést vagyunk képesek fölépíteni pl. egy gyermekintézményben egy elhagyott gyerekkel (pl. nevelő vagy örökbefogadás) mint egy ilyen "genetikai" szülő gondolattal.
Azonban visszatérnék a "létszámfölötti" megtermékenyített petesejtek elpusztításához. Nem véletlen az Egyház konzervatív hozzáállása ezekhez a dolgokhoz, s nekem mint hívő embernek bizony ezügyben lesz még elszámolnivalóm az Istennel! Nem kívánok belebonyolódni, de valóban komoly problémáról van szó, amelyet a hívő ember csak Isten segítségével és esetleg lelkipásztori támogatással oldhat föl. Éppen ezért őket (a hívő embereket) arra kérném, ilyen szemszögből is fontolják meg döntésüket, keressenek lelkiismereti támogatókat és imádkozzanak Istenhez. Akik nem hívők, azok pedig úgy gyakorolják felelős döntésüket, hogy abból a HUMÁNUM, azaz az emberség felsőbbrendűsége kerüljön ki győztesen, ne pedig valami produkt-mentalitás!
Úgy látszik ez az én napom... De egy "jogászi" fondorlat során megfogant ötletemet szeretném megosztani veletek, talán valakinek még hasznára lehet...
Az öt próbálkozásról van szó. Egyszer bevágtam a vonatkozó jogszabályt, amely az öt próbálkozásról úgy beszél, hogy az a "biztosítottnak" jár. Tehát egy személynek és NEM EGY PÁRNAK! Mit jelent ez? Azt, hogyha mondjuk most miattam nem lehet gyerek, de mondjuk a férjem egészséges, akkor nekem jár a szolgáltatás ötször és nem neki. Tegyük fel, hogy kimerítettük az ötöt. Ekkor kiderül, hogy én hipp-hopp rendbejöttem, neki viszont baja lett. Ekkor neki fog járni az öt alkalom. Azt akarom ebből kihozni, hogy egy pár tulajdonképpen tízszer próbálkozhat.
Csak kell találni olyan dokit, aki partner a dologban. Az egyébként életszerű példa, hogy mondjuk a férfi meddő, ezért a nő átesik öt beavatkozáson, ami olyan módon változtat a hormonrendszerén, hogy utána már ezért nem lehet gyereke természetes úton. És ekkor következik az ő öt próbálkozása.
Remélem nem vagyok túl fárasztó...
Előszőr is: nem a petesejtekről van szó, hanem a már megtermékenyített és osztódásnak indult embrióról. A petesejteknél ez nem merül fel, mert amennyit levesznek a punkció során, azt meg is próbálják megtermékenyíteni (kb. 80%-os sikerrel).
Ha akarsz testvérkét később, akkor úgy tudom, le lehet tovább is fagyasztatni, de nem a végtelenségig. Ez bizonyos számú évet jelent és nem ingyen van.
Hm. Értem.
De ha az van, hogy megmarad a baba, és testvérkét is szeretnél később (saját költségen), akkoris meg kell semmisíteni, vagy átadni a psejteket?
Látom megélénkült a forgalom...
Akkor leírnám, miért jelentett az előbbi kérdés olyan nagy dilemmát. Mikor előszőr láttam a Nyilatkozatban ezt az oldalt, bizony elöntött a veríték. Nyilvánvaló, hogy első menetre az ember lefagyasztást kér, hiszen akkor esetleg nem kell majd legközelebb újra stimulálni, hanem csak beültetni.
Na de ha sikerül, akkor nem odázható el a döntés. Megsemmisítés vagy átadás. A második eshetőségnél maradva: természetesen számít, hogy ki hord ki és nevel fel egy gyereket, de az attól még annak a két embernek a gyereke marad biológiailag, akinek a génállományát hordozza. Tehát ha a mi embriónkat másnak beültetik, biztosan idegesítene, hogy milyen az a gyerek, hogy néz ki, jó sora van-e stb. Hiszen a mi gyerekünk. Hogy tovább cifrázzam: ha nekünk nem jön össze végül, annak a párnak pedig igen, akkor van ugyan valahol a világban egy picink, de nem lehet a miénk. Öjítő ebbe csak belegondolni is.
Önző szempontokból tehát marad még a megsemmisítés. Itt nem akarok az élet keletkezéséről folyó vitát gerjeszteni, ez kinek-kinek világnézeti, lelkiismereti ügye. Én például nem tudom, hogyan mondanám ki annak a kicsi, és végső soron élő valaminek a halálos ítéletét, amelyikből akár gyerekünk lehetne, ha szegényke nem "számfeletti".
Sok lombikossal beszéltem, akik ilyen kérdéseken nem is gondolkodtak. De az sem megoldás, hogy az ember homokba dugja a fejét, mintha nem léteznének.
És senki nem segít a döntésben, saját felelősség.
Mint írtam volt vala, pont most hallottam a Jánosról, hogy lefagyasztották a hölgy psejtjeit, és a Klinikán volt, hogy automatikusan megsemmisítették. Persze ezek nem a személyes tapasztalatok, éppen ezért nem is állíthatom a 100%-os valóság értékét.
Duzsnora!
Én is továbbítom a lehetőséget az érintettek felé. Nem ígérek semmit, majd eldöntik. Lehet, hogy most nem akarnak beszélni róla, de a későbbiekben igényt tartanának rá. Úgyhogy csak irogatsd a tali-dátumokat!
Előre is köszi!
Mindenesetre bevetnék egy témát a gyakorló lombikosok számára.
A kaáliban nyilatkozni kell írásban arról, hogy mi legyen a számfeletti embriók sorsa:
1. lefagyasztás
2. Megsemmisítés
3. Odaadjuk olyan párnak, akinek szüksége van rá
Úgy tudom, más helyeken nem teszik fel a kérdést, automatikusan megsemmisítik. Egy barátnőm legalábbi így járt legutóbb a Jánosban.
Most olvastam a három napi levelezést, mert engem egy vidéki továbbképzésre küldtek.
Csak egy szó az andrológiai vizsgálathoz: mi a Kaáliba mindig otthonról visszük a mintát, szóba sem került, hogy a párom ott vacakoljon vele - ezért az ilyen olyan (pornóújságos, vagy WC-beli) szobácskákat hírből sem ismeri. Fél óra alatt beérünk, az bőven benne van a türelmi időben, hiszen ott is gyakran egy-két órát aszalják, mire mikroszkóp alá kerül. A Kaáli ebből nem csinál gondot, akár akkor is lehet otthonról vinni, amikor élesbe megy a dolog, azaz a punkció napján. Csak ezt nem szokták tudni, és mindenki ott kínlódik. Csak azt kell tudni, hogy aki eldönti: otthonról viszi, az kérjen előtte az Intézetben erre a célra tartott steril dobozkát és a hozzávaló kézfertőtlenítő folyadékot.
Egyébként jól vagyok és már csak vasárnapig kell kínlódni a Marvelonnal. Akkor vég a a hányingernek és a fel-felbukkanó vérzéseknek (pedig már 2 szemet szedek...)! Ma megyek dokihoz, hogy megbeszéljük a stimuláció pontos menetét és a pontos dátumokat, valamint hogy felírja a gyógyszereket.
A babaholmikat én is nagyívben elkerülöm mindenhol, CsinnKa tényleg mazochista...
Duzsnora!
A találkozó nagyon jó ötlet, erre most sajnos nem tudok elmenni, de mindig jó előre írd meg a következő időpontját, mert máskor szeretnék!
Valahol régebben már említettem, hogy a centrumokban ma már kultúráltabbak a férfiak vizsgálatainak körülményei. Amennyire én tudom mindenhol külön e célra kialakított helyiségek vannak és nem nyilvános klotyókban kell produkálni. Sajna azt nem tudom hol engedik be az asszonyt is segédkezni, de több helyen ez is megy. Én például megtehettem ezt a Dévainál (mint tudjuk úgy 8-9 éve azóta meg csak fejlődhettek a viszonyok). Különben kell szólni az orvosnak, hogy van ilyen igény, nem fognak kicikizni vagy ilyesmi. A magánrendelőkbe meg tuti, hogy megoldható, persze egy kellemesnek nem mondható összeg fejében.
Duzsi! Az ötlet nagyon jó, remélem sikerül, mi is így kezdtük annak idején, azután most meg egy elég nagy egyesületté nőtte ki magát a dolog.
Egy kicsit más!
Sziasztok, Dúzs Nóra vagyok. 30 éves és közel 3 éve próbálkozunk már. Többen úgy gondoltuk, hátha jó ötlet szervezni egy klubot (fórumot?), ahol személyesen is találkozhatunk, megoszthatjuk tapasztalatainkat. Havonta egy alkalommal jönnénk össze, esetenként orvosokat, szakembereket is meghívnhatánk!
Az első találkozó november 3-án lesz 19.30-tól a VI. ker. Bajza u. 58. alatt. (Japán Kultúrális és Oktatási Központ) Minden érdeklődőt és társát is szeretettel várjuk.
Köszönöm az információkat! Továbbítom majd a másik érintettnek is. Ez a kórházi WC elég durva... Az orvosomtól a magánrendelő számát kaptam meg, gondolom így majd oda kell menni, ha szükséges.
Ami azt illeti, az első vizsgálat "anno" nálunk is a Papp doktornál volt. Nem tudom, ugyanott rendel-e, de akkor az István Kórház urulógiai osztályára kellett menni hozzá. Nos ott a "mintavevő" helység egy pincében egy meglehetősen szűk WC volt, nem is tudom (oly régen volt) hogy direkt erre a célra "elkerítve" vagy éppenhogy a közös... Mindenesetre nem volt egy fölemelő érzés.
Máshol ugyan nem voltam, de a 2-es női klinika ilyen szobája kívülről jobban nézett ki. Csakhogy egy idő után ott az andrológia más folyosóra költözött és nem tudom avval a helységgel mi lett...
Tudomásom szerint meg lehet beszélni, hogy mint a laborba a reggeli vizeletmintát, a spermiumokat is "konzerválva" vigyék, tehát pl. egy reggeli megszakított "quicky" (vagy egyéb közös módszer) eredményét kapja meg az andrológus. Itt nyilván vannak kritériumok, hiszen az andrológiai vizsgálat tárgyai élő sejtek, tehát nem lehet őket a végtelenségig "őrizni", szállítani pl. egy befőttesüvegben (hőmérséklet, egyéb behatások, stb.)
Ha az ilyen minta vizsgálat eredménye túlságosan lesújtó, akkor mindenképpen lesz egy "helyszíni" mintavétel is, mert fölmerülhet a gyanú, hogy a szállítás vagy a tárolás is közrejátszott. Ha azonban a bevitt anyag 1A minőségű, akkor nyilvánvaló, hogy a férfi részéről befejeződtek a vizsgálatok és megúszta a kórházi közös WC-t és a marokmarcsát.
Uhh, szegény párom... Na meg is van ijedve. Mondjuk vigasztalom, hogy ő egy vizsgálattal tudni fogja, mi az ábra, míg a nő esetében ez ugye komplikáltabb. De még ezt a ciklust kivárjuk, hátha...
Asszony esetleg elkísérheti? Ez bizisten az ő kívánsága, nem az enyém. :-) Azt mondja, csak én tudnék segíteni és nem a pornóújságok. Hát nem egy mintaférj? :-))
Mindjárt megnézem a linket. Az jutott még eszembe, hogy nem tudom ki hova jár, de a JK-ban az a szokás van, úgy mondta az a lány, hogy amikor leszívják a petesejteket, neki is hármat ültetnek vissza, mint másoknak is, de ha több érett pete van, azokat lefagyasztják, és elraktározzák. Így most a Tesóm is nagyobb eséllyel és kevesebb idegeskedéssel indulhatott volna a második fordulónak, mert az első alkalommal bizony szép számmal voltak, de most ugye nagyon nem akartak megérni. Szóval ez is amellett szól, hogy Klinika többé szóba sem jöhet.
Most megyek, elolvasom a linket, meg kinyomtatom, hátha az itthoniakat is érdekli.
Az elmúlt napokban mintha csendesült volna a topic, alig látok egy-két uj beszólást. Mi van veletek?
Ma találtam egy érdekes linket, feltétlen nézzétek meg. Tehát, amikor az index bejön balra van egy sáv, melyekbe hírek vannak. Petesejt címszóra kell ráklikkelni. Egy Ron Harris nevű eszement pasiról van szó, nem is ez a lényeg, de utána kattintsatok a "bank ahol a kamat nem számít"-ra. Szerintem érdekes, a férfi meddőségről írnak.
Egy kis jó hír. Tesómnak van egy barátnője, aki éppen a lombikra készül a János Kórházban. Szerencsére hatással volt rá. Tesóm azt mondta, újra megpróbálja (nem most), és, hogy nem is hitte, hogy ennyire más, mint a Klinika. Most örülök! :o))))))) Nem adta fel! Hurrá!
Tegnap voltam a nőgyógyászomnál, és nem nyugtatgatott, hogy ráérek még, stb, hanem azt mondta, itt az ideje, hogy tegyünk valamit. (Februárban hagytam abba a gyógyszert és június óta próbálkozunk tudatosan.) Ez jó is meg rossz is a lelkiállapotomra nézve. Tájékoztatott a lehetséges vizsgálatokról, amelyekről itt is szó esett, a lombikbébi programmal bezárólag. Hát nem volt nagy öröm ezt a szót hallani, így, hogy konkrétan rólam van szó. :-(((
Egyelőre szigorú méricskélésre vagyok fogva a férjem pedig kapott egy beutalót Papp doktorhoz. Ne nevessetek ki a kérdésért, de hogy zajlik az andrológusnál a vizsgálat? Ott helyben kell "produkálnia"?
Benyus kedves! :-)
De igen, most, hogy mondod, bizony könnyen lehet, hogy egy kicsit mazohista vagyok! :-)
Bár hozzá kell tennem, most hogy az orvos bíztatott, hogy ha nem is egyszerű és könnyű tortúra végén, de határozott ígéretet tehet a "produktumra", így egészen más szemmel nézem ezeket a cuccokat, mint mondjuk a vetélésem után, amikor még az is megfordult a fejemben, hogy mi van akkor, ha sohasem fogom tudni kihordani, talán nem is lehet kisbabám. Az volt ám a depi! Egyébként pedig sokban és nagyon igazad van ráér még a dolog. Majd ha már ott tartok, legalább kellőképpen kiélvezhetem az érzést, hogy "végre ennek is elérkezett az ideje". A csodaszép tévéreklám-bébiktől nem tudom elfordítani a fejem, van egy-kettő, amelyikük tényleg nagyon tetszik, és része a dolognak, hogy feljajdulok: "De aranyos!" Egyetlen egyszer hagytam ki (éppen a tévéújságot olvastam), erre a férjem csodálkozva felém fordult, hogy "Na mi van már, semmi gügyögés?!" :-))))
Amúgy az elkövetkező 3 hónap pontosan arról fog szólni, amit említettél (vizelet-, vér-, satöbbi-vizsgálatok), és éppen eléggé lefoglal majd. Tartok tőle, hogy igen nagy türelem kell hozzá, lesznek vidám és megkönnyebbült periódusok és biztosan lesznek igazi nehéz időszakok, csüggedés, bizonytalanságtól való félelem. Úgy érzem, most már lelkileg is felkészültem mindenre, ami rám vár, és tényleg igyexem apránként mindig csak az éppen aktuális "feladatra" koncentrálni. :-)
