Noa!
Bocs, rosszul fejeztem ki magam - ha tudnám, hogy valóban csak azon múlna a dolog, hát tényleg az ördögtől is elfogadnám a pénzt érte, még ha a lelkemet kellene is cserébe adnom (egy kicsit talán így erős volt, de azt hiszem ki lehet belőle érteni a lényeget és mondanivalót). De sajnos eddig hiába tett meg mindenki mindent a dolog érdekében (már aki érdekelt volt egyáltalán), nem a piszkos anyagiakon múlt, hogy nem sikerült... :-((
(Akkor csak ápolgasd szorgalmasan a "szitát", hogy a következő alkalommal már frissen, üdén, kívánatosan (ahogy mondani szokás) várd az újabb szurkálódásokat.) :-)))
Szerintem ez az egyetlen dolog az életben, amikor az ember nem engedheti meg magának, hogy megválogassa: kitől fogad el pénzt. Én az ördögtől is elfogadnám. Egyébként nekünk tokkal - vonóval az egész (és ez egy "kész" próbálkozás volt) 50 ezer alatt jött ki. Ez sem kevés, de ahhoz képest, amiket hallani másoktól...
Egyébként most már értem, mire gondoltál a "hátsó fél=szita" hasonlatodban :-)))).
Hát igen, CsinnKa, Te mindig olyan jól ítéled meg a dolgokat, és úgy belém látsz, mintha ismernél...
De most épp az a baj, hogy nagyon is elképzeltem magam nagy hassal, hiszen már a nevét, ruhácskáit stb. tervezgettem. Képzeld, augusztus 20-án született volna, a Millennium évében! Éppen ezért volt olyan átverés ez a Duphaston meg a vérzés elmaradása. Gondolhatod, hogy 5-6 nap késés után mennyire biztos voltam. Minden elterveztünk a párommal és repültem testben-lélekben. És most SEMMI, csak az űr a testemben-lelkemben. Ez a nehéz...
De most éppen utazunk egy továbbképzésre Balatonöszödre, lesz nagy kajálás meg fejtágítás ma és holnap, így legalább rögtön a sűrűjébe csöppentem és nem gondolok a bajomra. Jó, hogy jön a Karácsony is, ajándékok stb, mert ha mindez mondjuk a kilátástalan januárban történik, hát nem tudom...
Először is - igen csak együtt tudok érezni Veled Noa. Tudom, ezt már sokan mondták, nem is akarom tovább ragozni. Csak annyit tennék még hozzá, hogy a Duphastonnal "megszívtam" már én is egy párszor - a múltkor is késett egy egész hetet, azt hittem itt a csoda. Hát aztán csak a nagy pofáraesés jött... :-((
Igen, a nulláról való kezdés - csak azon gondolkodtam a múltkor, hogy a sok nulláról kezdés következtében amikor kiürül majdan a családi "büdzsé", akkor mi a jó büdös franchoz fogunk kezdeni. És sajnos nem kell hozzá már túl sok... Szülőktől meg valahogy nem tudnék elfogadni ezért egy lyukas petákot sem (mondjuk másért sem). No, de bízni kell nagyon mindenben (ki beszél?!?) és, hogy talán mindannyiunknak hoz ez a 2000-es év sok kellemes meglepit, no meg egy kisbabát. :-)
Noa!
Hidd el, hogy teljesen természetes reakció az, amit most érzel. Az, hogy nehéz erőt gyűjteni, abból fakad, hogy azért egy kicsit kicsinált lelkileg ez a kudarc, ami megint csak teljesen természetes (képzeld, ha nem így éreznél... az milyen furcsa lenne). A lényeg, hogy globálice tekintve a dolgot csinálod tovább. A kisgyerek is úgy tanul meg járni, hogy elindul az úton, marhára fél, bizonytalan meg minden, el is esik egyszer-kétszer-háromszor, de mégiscsak megtanul járni, és célhoz ér. Az pedig, hogy (mindig) nulláról kell indulnod, a dolog jellegéből fakad. Nem lehet ilyen vagy olyan stádiumba félretenni a dolgot, hogy "Na, harmadik hónapig sikeresen kihordtam a gyereket, akkor majd innen folytatjuk a következőt, ha elvetélnék." Ugye ez sem járható, mindig előlről kell kezdened!!!!!! Ez van! :-|
De azért valld be, csuda jó érzés volt az az egy-két nap az elején, tudni, hogy benned vannak a kis bébi-kezdemények, amikből emberkék lehetnek. Ha erre az érzésre fájdalom nélkül vissza tudsz gondolni, akkor már túl leszel rajta. Nekem eleinte nagyon fájt... most pedig már nem.
És akkor némi relaxáció közepette képzeld el magad 7-8-9 hónapos terhesen, amikor már az egész terhesség-vetélés-koraszülés ciriburin túlleszel, és a szülésre koncentrálsz, és frászt kapsz a gondolattól, hogy milyen lesz, hogy lesz, mennyire fog fájni stb., és mégis... alig várod már! Képzeld el magad "nagyterhesen" minél többször! Hogy milyen lesz az érzés, hogy fogsz kinézni. Képzeld el a nagy pocakodat, a kisbaba mozgását, a közelgő anyaság boldogságos érzését... ez segít! (cihológiából tanultam az efféle előrevetítések jótékony hatását... ja, és agykontrollon is). Ha az egész ügyet úgy kezeled, mint egy folyamatot, ami már megkezdődött, s aminek a végén csakis a SIKER, vagyis a tündéri, gügyögő-fintorgó-síró-nevető kis "produktum" vár rád, akkor tuti, hogy lesz erőd végigcsinálni, méghozzá pontosan annyiszor, ahányszor csak kell! :-)
Sziasztok!
Noának külön is üdv, sajnálom és gratulálok! Szerintem tudni fogja, hogyan kell beosztani.
Velünk: a férjemet megműtötték a múlt héten pénteken, ma kiszedték a varratokat. Egész jól van, bár lelkileg eléggé megviselt minket a dolog. A műtét eredményessége majd csak február végén derül ki. Nagyon reménykedünk, hogy rendben van minden.
Én ma megyek az orvosomhoz, hogy az esetleges időveszteséget csökkentendő, rajtam is végezzék el az egyszerűbb vizsgálatokat. Remélem az orvos jól fogadja majd a dolgot, mert amúgy nem híve az elhamarkodott (szerinte) vizsgálódásnak.
Nagyon kedves vagy. Most nekem is ilyenek a gondolataim, amiket írsz, és azt hiszem, a bizalmam a végső sikerben nem ingott meg. Csak erőt gyűjteni nagyon nehéz. A vizsgálatok, az injekciók, a rengeteg gyógyszer... És mindig a 0-ról kezdeni.
Noa drága!
Naná, hogy izgultunk... meg irigykedtünk! :-)
Egyébként meg sajnálom, hogy így alakultak a dolgaid. :-(
De valljuk be, azért mindjárt az első nekifutásra nagy csoda lett volna, ha elsőre minden tökéletesen összejön, és a szülésig jutott volna a dolog. Sebaj, túlestél rajta, és hát ennyivel is "előbbre" vagy. (Bár ez elég sovány vigasz.)
Nekem a vetélésnél azt mondta a doki: örüljek(!), hogy most vesztettem el a terhességet, s nem 4-5-6 hónapos korban, mert egyrészt azt nem úsztam volna meg ilyen "olcsón" (értsd: nem kellett vetélés után kikaparni), másrészt lelkileg is jobban megviselt volna. Én duzzogva csak ennyit kérdeztem vissza: "Még ENNÉL is jobban? Honnan tudja egyáltalán, hogy engem ez az egész cécó mennyire viselt meg?! Hogy mennyire akartam ezt a gyereket, milyen kimondhatatlanul?!" Na, szóval dac és düh bennem is volt dögivel. Aztán napokig volt egy kis pityogás, csöndes sírdogálás, időnként minden ok nélkül rámjött, sírtam egy kicsit, aztán elmúlt, megnyugodtam. Elég szar időszak volt. De szép lassan elmúlt.
Hidd el, az egészben az a legértékesebb, hogy nem süppedtél magadba. Figyi! Elindultál egy úton, amiről sejthetted, hogy rögös lesz. Hát rögös is. De ha igazán tudsz hinni benne, és nagyon akarod azt a gyerkőcöt, akkor meglesz... biztos vagyok benne! És nagyon drukkolok hozzá! :-)
Bocs, de valamit félrenyomtam és elküldte az üzenetet félkészen.
Szóval: NEM MONDTÁK, HOGY A DUPHASTON VISSZATARTJA A VÉRZÉST, ÚGYHOGY SEMMI KÜLÖNÖS NINCS ABBAN, HOGY NEM JÖTT MEG EGY HÉTIG. EZ HATALMAS SZEMÉTSÉG, HISZEN TUDJÁK, HOGY MINDENKI AZT LESI ÉS HIÚ REMÉNYEKET KELTENEK.
Feljegyzés a margóra: a legjobb barátnőm időközben gyönyörű kislányt szült, egy másik barátnőm és az unokatestvérem bejelentette, hogy hét hetes terhes...
Mindenesetre valahogy nem kerültem magam alá. Mindvégig arra gondoltam, hogy így is több történt, mint amire számítottunk, nem szabad mohónak lenni. Mégis olyan nyomasztó, hogy újra a gödör alján vagyok, holott már fogtam a gödör felső szélét.
De ismerem magamat és már átléptem ezen, a jövőbe nézek. Tervezgetem a következőt és kicsit izgat a János kórház. A Nők Lapjában olvsatam, hoyg újfajta táptalajt vettek, amelyben 6 napig, a 64sejtes állapotig tartják a piciket, ekkor már életerősebbek és jobbak az esélyek. MIndenesetre tavaszig meggondolom a dolgot.
Szóval nem elkeseredtem, hanem megkeményedtem, a "Csak azért is" dac van most bennem.
Már izgultatok, hogy átcsekkolok a terhesség, szülés topicra, mi??? :-)))
Hát.... 2:0 az Ördög javára. Szóval nem sikerült. Tulajdonképpen nem is sok írnivaló van erről a három hétről, de azért megpróbálom megosztani Veletek az eseményeket. Piglettel sem igen tudtam mit üzenni, mert az egész időszak csak várakozás volt, tegnapelőtt óta tudok biztosat. Na, persze azért nem múlt el néminemű "kaland nélkül".
Hétfőn volt két hete, hogy visszaültették a két kis preembriót. Még mikroszkóp alatt is megmutatták őket, az egyik négybe, a másik kettőbe volt osztódva. A beültetés hamar ment, nem is fájt. A végén ultrahangképet adtak a kis légbuborékról, amit befújtak. Ha sikerült volna, ez lett volna az első kép a gyerekről...
Utána egy órát ott kellett még feküdni, aztán hazamehettem. Még aznap és utána kétnaponként Choriogonint kaptam és Duphastont kellett szedni, 3x1-et. Nagyon kíméltem magam, inkább csak feküdtem és üldögéltem. Nehezen is ment az idő, nem voagyok ilyen tétlenséghez szokva. Azért a végére eléggé belejöttem.
Az első napokban nagyon rosszul voltam, iszonyatosan görcsölt a gyomrom, az egész hasam, emésztési gondok voltak. Megijedtem, hogy mindez a hiperstimulációtól lehet és felhívtam szombaton a HIETÉT. MIre az orvos azt mondta: ez lehet halálos is, de ítéljem meg magam.... No comment. Másnap a Kaáliba mentem, de megnyugtattak, hogy nőgyógyászati fronton semmi gond... Valószínúleg epegörcsöm volt az idegességtól, ez csalűdi hagyományokon alapul.
Eljött a múlt szerda, amikor meg kellett volna jönnie, de semmi. Pedig fájt a mellem, a hasam, pattanások, idegesség, de semmi. GOndolhatjátok, milyen boldog voltam, ahogy teltek a napok, hiszen nekem sohasem késik. Teljesen biztos voltam benne, hogy sikerült, már érezni véltem a tüneteit stb... Hétfőre vettem egy tesztet, de nem is nagyon érdekel, hiszen biztos voltam a csíkban. Csík nincs, hiába meredek rá. JÓ, akkor két nap múlva újra, bár a doki telefonban azt mondta, valószínűleg nem sikerült. Szerdára újabb tesztet vettem, de kedd este már elkezdett megjönni. Szerda éjjel, mint az árvíz, iszonyú fájdalom, szóval ennyi. DE AMI ISZONYATOS ÁTVERÉS, ÉS NEM BOCSÁTOM MEG : NEM
Köszönjük a jóhírt és nagyon örülök annak hogy eddig minden rendben van. Lassan topicot válthattok és a terhesség/szülés topicban oszthatjátok meg tapasztalataitokat a többiekkel.
Gratulálok!!!!!!
Én ma vagyok utoljára. Hétfon reggel megyek kórházba, kedden műtenek (eltávolítják a jobb oldali petevezetéket), aztán ha minden jól megy csütörtökön hazaengednek és utána jön a gyógyulás ideje. Ha nem lesz semmi baj, januárban jövök dolgozni.
Ha már nem találkoznánk, mindenkinek kellemes ünnepeket, boldog újévet.
Noa-val remélem minden rendben van, nagyon szorítok nekik!!!
Wayan!
Azt persze egy szóval sem mondtam, hogy én mindig nyugodt volnék, csupán arról van szó, hogy olyan erősen próbálom magam "irányítani" (lenyugtatni, a pozitív gondolkodás felé terelgetni), hogy ez az egész időnként -meglepő módon- sikerül is. Noa és sokan mások a tanúk rá, hogy már annyit szorongtam (pl. itt e topicban is), hogy beláttam: talán eljön majd az idő, amikor itt állok "nyakig terhesen" ;-) ..., és akkor pedig ezzel a bizonyos szorongással árthatok a lehető legtöbbet a megszületendő gyermekemnek. Reményeim szerint most ott tartok, hogy nagyjából kiderült, mi lehet a probléma nálam (azért fogalmaztam ilyen óvatosan, mert persze lehet még más is, mint ami kiderült). Márpedig, ha "csak ennyivel" megúszom, és januárban "beállítanak" gyógyszerileg, akkor minden esélyem megvan arra, hogy jövő ilyenkorra már a karomban tartsam a kisbabámat (vagy legalábbis a szülőszobán toporogjak), és ez a kicsinyke megcsillantott remény valami eszméletlenül nagy lelki erőt adott nekem. :-)
Cicvarek!
Nagyon drukkolok neked (is), hogy minél előbb összejöjjön. Hátha 2000 számodra is tartogat kellemes meglepetéseket! Végül is... ezt kívánom mindannyiunknak! :-)
WagnerUR!
Nekem a dokim azt mondta, hogy lélekben készüljek fel egy esetleges ikerterhességre.
Ugyanis nem csak a mesterséges megtermékenyítés, de bárminemű hormonális "beavatkozás" (a természetbe) növeli az ikerterhesség esélyét. Én felkészültem! :-)
(Mondjuk az tuti, hogy kész anyagi csőd lenne, de ezzel meg úgy vagyok, hogy mások is talpon maradtak már efféle anyagi plusz-tehertől.)
Nekem elsősorban az LH/FSH aránnyal van baj, magyarán nincs spontán peteérésem. De amúgy a progeszteron hiányzik utána is, mert a nyáron volt egy klinikai terhességnek nevezhető valami, de nem maradt meg. Azóta meg mint írtam, még csak össze sem akar jönni a dolog.
Majd később folytatom, meló van.
Wayan! Nagyon drukkolunk ... tudod!
Cic!
Tényleg, melyik hormonoddal van baj?
Én a múlt ciklusban csináltattam komplett hormonvizsgálatot, de valószínűleg nem itt van a gond (ugyan még nincs meg minden eredmény). Többször volt fogamzásom, de sosem marad meg a terhesség. Legelőször 5 évvel ezelőtt 8 hetesen vetéltem el, azóta injekcióval is a leghosszabb 40 nap volt. Gyanú van arra, hogy sűrűbb a vérem, ami most még “csak” meddőséget okoz azzal, hogy elzárja a kis hajszálereket, amikor a szedrecske be akar ágyazódni, és kész is, a legelején elhal. A doki azt javasolta, hogy szedjek gyerekadag Bayer aszpirint és halolaj kapszulákat, mert ezek higítják a vért, és mégsem kemény gyógyszerek. Gyanítom, hogy emiatt hiába is mennék lombikra, az sem maradna meg, nem?
Van valakinek tapasztalata ebben?
susok
Igen, ugyanazt azzal a variálgatással, hogy a dózisokban van némi eltérés. Persze ez függ nagyban attól is, hogy éppen hogyan reagál a szervezetem a gyógyikra. Mert aztán van amikor az se mondja szinte, hogy kakukk... De hát ezt állandóan figyelik ultrahanggal (többet járok oda, mint kenyérért a boltba...) Mondjuk nagyon bízom abban, hogy más nyűg nincs "csak" a hormongond. Mert nem igen szeretném, ha még ezek után derülne fény egy-két disznóságra. :-/
Én is beleszólnék a társalgásba:
Az biztos, hogy a stressz, a rossz idegállapot komolyan befolyásolhatja a fogamzást. Erről valaki korábban több cikket is belinkelt. Érdemes beleolvasni.
Az is igaz, hogy attól még, hogy tudsz róla mindent és tudod, hogy nem szabadna idegeskedni, még nem lessz jobb. Sőt! A megjövő menses szerintem még azokat is kiborítja, akiknak tuti, hogy nemlehet normálisan babájuk, hátmég, ha ven remény!! Én is mindig nagyon kikészülök, mert mindig nagyon bíztam benne, hogy most aztán tényleg sikerült. Mindig igyekeztem felfedezni magamon A Tüneteket. Olykor sikerült, aztán kész, vége.
Egyszóval nehéz nem nyugtalankodni, ezért is csodálom CsinnKA mentalitását!
Egyébként Cic, mi baja a hormonjaidnak, melyikkel van baj és ez mit akadályoz vagy ront el?
Hát, szerintem ez egyáltalán nem olyan bonyolult dolog, inkább természetesnek mondható. De az a furcsa, hogy nők, akik nem is akartak gyereket, és abszulót nem figyelnek magukra, gyönyörű babákat bírnak világra hozni. Pedig esetleg még idegeskednek is. Szóval ez a valaki (talán Mr Spock volt) azt írta, hogy ha sikerül rájönni, hogy mi a baj, akkor a "legjobb" a hormonális probléma. Neked mindig ugyanazt a kotyvalékot adják be, vagy mindig mással kísérleteznek?
A próféte szóljon belőled, habár nem úgy nézek ki, mint aki nagyon helyre akarna jönni... :-( Minden esetre szívesen veszem a drukkolást. :-))
Hogy mitől alakult ez így? - jó kérdés. Én gyanakszom egy munkahelyi gondokból fakadó majdnem idegi kiborulásra, de hát senki sem tudja igazából megmondani, hogy előtte is nem volt-e már valamilyen prücök. csak az a baj, hogy sajnos feszült vagyok nagyon mostanában is, persze ez most a 22-es csapdája - mert tudom, hogy nem lenne szabad idegeskedni, de mindig csak az jár a fejemben, hogy mikor lesz már valami eredmény és azon meg felhúzom magam. Vannak pillanatok amikor lenyugszom, de aztán megjön a vérzésem és a meszet tudnám kaparni... :-((
Így aztán igen bonyolult lélekké váltam, teljes labirintus vagyok. A férjem szokta néha viccesen megjegyezni, hogy az csak egy dolog, hogy maga női lélek bonyolult, de én aztán ráteszek még néhány lapáttal. :-))
Több kérdés is felmerült: valahol azt írta valaki, hogy a hormonális problémát a legkönnyebb kezelni. Lehet, hogy ez mégsem így van? És mitől lett ez neked? Nagyon drukkolok...
Juci!
Bocs, hogy válasz nélkül hagytam a kérdésedet, pedig szignáltam magamban, hogy válaszolni illenék.
Szóval még vagy két-három gyógyszeres stimuláció vár rám Metrodinnal (persze ez már csak jövőre lesz esedékes) és ha akkor sem lesz kézzel fogható eredmény, akkor lehet majd tovább lépni. Nálunk ugyanis az a helyzet, hogy "csak" velem van gond, a férjemmel szerencsére semmi zűr. Kemény kis hormonprobléma és nem igazán akaródzik neki helyrebillenni.
Ha kíváncsi vagy még valamire, kérdezz nyugodtan.
Valami hasonló együttérzésről biztosított a sógorom is nemrég - mondta, ő megérti milyen dolog ez, hisz nekik is fél évi próbálkozás után jött össze a harmadik... Azt sem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek... :-((
Sziasztok!
Régen nem jelentkeztem, de minden nap többször is idelátogatok. Sajnos nálunk ez a hónap sem jött össze..., viszont csináltattam egy teljes hormonvizsgálatot, de még nem tudom az eredményeket. Csak reménykedni tudok, hogy találnak valami kézzelfoghatót, mert azt legalább orvosolni lehetne.
Mindenkire sokat gondolok, és remélem hamarosan sok jó hirt olvashatunk. Addig is akinek van kedve személyesen is beszélgetni, kicsit panaszkodni egymásnak, ma este lesz Dúzs Nóránál fél nyolckor immáron második alkalommal ilyen lehetőség: Japán Kulturális és oktatási központ, VI.ker. Bajza utca. 58.
susok
Arpg!
Gondolhatod, mit érzek, amikor a férjem egyik barátja időnként azon sopánkodik, hogy bármennyire is szeretnének negyediket, nem jön össze... meg hogy hogy lehet az, hogy az eddigi 3 sitty-sutty, óraütésre, pontosan 2 évenként, és most, amikor már a legkisebb is lassan 3 éves lesz, leállt ez a remek széria. Engem meg esz a sárga irigység! :-)
De sebaj! Sokak szerint a neheze(bbe)n "összejött" gyerekeket jobban szeretik a szüleik, mert értékesebbek számukra, mint azon szülők gyerekei, akik csak úgy potyogtak kifelé!
Egy tény: én az enyémet imádni fogom! :-)))
Piglet!
Dobjuk az erőnket... be! :-)
Be, egyenesen Noába, hogy ezzel is még jobban erősítsük! ;-)
Piglet!
Ha beszélsz Noával, sok puszi, mondd meg neki légy szíves!
És változatlanul, teljes erőbedobással drukk neki! :-)
Wayan!
Figyi! Túlestem a kivizsgálás első fázisán, ha igaz, megtalálták a vetélésem okát, reményeim szerint egy egyszerű gyógyszeres beállítással segíteni lehet a bajokon... hát hogy a fenébe ne lennék nyugodt! :-)
Ha januárban túl leszek a nehezén, utána már csak TÜRELMESEN várnom kell a "produktumra".
(S ha netán nem jönne a baba, na akkor majd ráérek idegeskedni. De erre igyekszem nem gondolni, hátha megúszom "ennyivel", és akkor januártól tényleg bizakodhatunk.)
Cicvarek!
Ne törj le, kis Billyfüle!
Meglátod, új év(ezred), új remények! ;-)
Addig meg pihend (értsd: heverd) ki a megprószáltatásokat.
Légy bizakodó! Látod, Noa is hol tart már!!! :-)
(Na jó, azért csak neked bevallom: egy kicsit én is irigykedem ám rá!)
