1. Nem vagytok még elkésve, láttam 42 éves terhes nőt is.
2. Nincs baj az alakoddal, láttalak fürdőruhában. A szemközti gimnázium udvarán láttam néhány tizenéves jóltáplált kislányt, hát kérlek Te csinos vagy hozzájuk képest. Nem lehet mindenki 40 kiló vasággyal...
3. Nem vagy idegbeteg. Ha az anyósod mondja, akkor pláné nem.
4. Mégeccer boldog névnapot, ha esetleg a múltkori levelem nem talált el.
csinnKA tényleg szabin van, már csak egy hetet kell leküzdenünk az elvonási tüneteket.
Előrebocsájtom, hogy lehet, hogy egy kicsit hosszú leszek, elnézést is kérek mindenkitől, ha ez bekövetkezik...:-))
Végül is arról szerettem volna írni, hogy nekem mi a véleményem erről a megmondani, vagy nem mondani meg dologról.
Habár attól függetlenül, hogy értek negatív tapasztalatok amiatt, hogy őszintén beszéltem a dologról emberekkel, hogy nekünk még miért nincs gyerekünk (a férjem 30 én 29 leszek az idén) igen is azon a véleményen vagyok, hogy ha nem is a homlokunkra írva mindenkivel tudatni kell, de a közvetlen környezet talán jobb ha tudja.
A negatív tapasztalatokról egy pár szót. Lehet, hogy már tettem erre vonatkozóan megjegyzéseket valamikor hirtelen kifakadásomban, aki olvasta, attól elnézést az ismétlésért. Anyósom pl. soha nem mulasztotta el az alkalmat, hogy megjegyzést tegyen gyermektelen mivoltunkra, amíg nem tudta az okát. Megkaptam én azt is, hogy nekem egy gyereket is lehetne szeretni nem csak egy macskát (a cicáról tudni kell, hogy nem a lakásban lakik hanem kerti macska, sőt még csak be sem jár a lakásba), valamint nem kéne, hogy az legyen a visszatartó erő, hogy egy terhességgel elveszne az alakom (erről tudni kell, hogy amúgy teltkarcsú vagyok, ergo túl sok veszítenivalóm nem is lenne a dolgon, már ha ez egyáltalán veszteségnek tudható be...). Amikor már nem bírtam tovább a macerálásokat, elmondtam, hogy nincs szükség további példálózásokra, ilyen és ilyen gondok miatt nincs gyerek. Akkor úgy tűnt megérti, habár rögtön hozzátette tudja ő milyen ez, hisz a férjemmel is majd egy napot vajúdott (?!?). A későbbiekben aztán az sült ki a dologból nála, hogy azért nem lehet gyerekem, mert én idegbeteg vagyok. Na ettől lettem az... :-((( Meg esetleg próbálkozzam a szomszéddal, vagy a postással, hátha azzal összejönne... (Na, azóta nem is beszélünk egymással)
Aztán a sógorom is együttérzéséről adott számot amikor előadta, hogy tudja ő milyen macerás dolog, hisz nekik is fél év próbálkozás után jött össze a 3. gyerek... No comment!
Ilyen és ehhez hasonló "megaláztatások" ellenére még mindig azt vallom, hogy jobb ha a közvetlen környezetem tudja a dolgot. Ugyanis így nem zaklatnak állandóan a "nem vagy még terhes?" kérdéssel, meg valahogy jobban is érzem magam, hogy nem karrieristának tartanak amiért nem szülök, hanem inkább megértéssel vannak irántam. Az okokat persze nem részletezem, a sajnálatot viszont útálom. Így ha látom, hogy afelé hajlana a dolog, akkor be is rekesztem a beszélgetést.
Nem tudom menniyre voltam követhető, bárkinek rendelkezésére állok ha van kérdése és még egyszer elnézést kérek a bőbeszédűség miatt.
Na én is ilyesmi megoldást képzeltem. Bár amíg a párom úgy érzi, hogy egyáltalán nem akar beszélni a dologról, addig azt hiszem ezt tiszteletben kell tartanom.
Cic, remélem ma lesz időd benézni!
Nem tudjátok, hová lett CsinnnKA?
Sziasztok!
Ami a titkolódzást illeti, én sem vagyok a híve. Persze ez alkati dolog, én alapvetően excentrikus vagyok, a problémáim már azzal is enyhülnek, ha beszélek róluk másoknak. Képtelen vagyok magamban tartani, és emészteni magam. Sajnos a párom pont ellentétes természet ebből a szempontból, így elég nehéz, mert gyakran a szememre hányja, hogy "fecsegek" :-)). Végül is rólam nagyon sokan tudják, hogy próbálkozunk, és a kollégáimtól nagyon-nagyon sok őszinte, megható bíztatást kapok, ami sokat segít. Mostanában visszafogom magam, azért fűnek-fának nem mesélem, de azt hiszem már késő, úgyis annyian tudják... :-))
Egy dolgot viszont szigorúan betartok még a fecsegős természetemmel is: azt nem mondom el, hogy egészen pontosan mi a probléma és melyikünknél, ezen tényleg ne csámcsogjanak. Persze a legszűkebb kör tudja, de az más dolog. Hallottam ugyanis olyan esetekről, ahol a nagymama stb. csupa jóindulatból arra bíztatta "szeretett"-jét, hogy váljon el a párjától és keressen olyat, akitől lehet gyereke... No comment. Szóval annyit mondok, hogy problémáink vannak, ezért lombikprogramban kell részt vennünk. Ha rákérdeznek, mi a gond, azt mondom, hogy ez az orvosok dolga, én nem is értem a latin szövegeket... :-))
Berku: A punkció a petesejtlevétel és nem éppen kellemes, utána nagyon fáj az ember hasa és erős vérzés is van.
Most elköszönök Tőletek négy napra, mert legközelebb kedden leszek itt bennt.
Én meg vagyok győződve arról, hogy nem szabad titkolódzni. Gondoljatok csak bele: éppen eléggé stresszes az ember az egésztől, ezt még megterhelni azzal, hogy a szülők vagy barátok, vagy munkatársak előtt hogyan titkoljuk életünk legnagyobb problémáját. Persze nem kell átesni a ló másik oldalára, nem arra gondolok, hogy táblát akasszunk a nyakunkba és fűnek -fának meséljük el a storit. Én saját tapasztalatból mondhatom hatalmas segítség volt, hogy a számomra fontos emberek végig mellettem álltak és megpróbáltak segíteni. Akik meg nem fontosak hát azok..... nem igazán érdekel a véleményük.
Teljesen igaza van arpg-nek! Ez igenis egy betegség! Gondoljatok bele, ha valakit megoperálnak vagy bármi baja van még évek múlva is szinte lelkesen meséli akár a legapróbb részletekig is. Ezt én nem igazán díjazom, de ha betegségként fogjuk fel a dolgot mindjárt más a helyzet. Azt hiszem először mindenkinek saját magában kell tisztázni ezt a dolgot. Tudnia kell mi történik vele, milyen kilátásai vannak, egyáltalán mi is ez az egész. Utána már nem nehéz elmagyarázni annak akinek fogalma sincs a dolgokról. Az már egyedi, hogy ezek után akarunk-e beszélni róla vagy lezárjuk azzal, hogy "bocsi, de nem szeretnék róla többet beszélni". Ezt mindenki respektálja.
Más. Azoknak, akik kérték és elküldtem a kiadvány szövegét, most ujra küldtem egy anyagot a használatos gyógyszerekről és hatásukról. Kérlek bennetek minél előbb nézzétek át és reagáljatok nekem, mert tovább küldeném az OGYI-ba engedélyeztetni.
Igen Noa, erről van szó, hasonló a probléma, mint Balletjééknél.
punkció = petesejt kivétel, ugye?
Balletje, jó volt olvasni, hogy boldog véget ért a történetetek és hogy vannak még csodák. Gratulálok, ha eddig nem tettem volna.
Korábban említetted, hogy megbántad az őszinteséged.
Hát nem tudom, én most amellett vagyok, hogy a családnak mondjuk el, mi zajlik, mert nehéz szó nélkül állni a "Nem vagy még terhes?" rohamokat.Meg eleve, nekem nem tetszik a titkolózás. A párom viszont nem igazán akarja, fél a megjegyzésektől. Azt hiszem egy férfi hasonló helyzetben tényleg több rosszindulattal találkozhat, mint egy nő. (Főleg, hogy nálunk nagy a korkülönbség.) Viszont a részleteket nem kell a többiek orrára kötni, javasoltam, ha nagyon faggatóznak, mondhatjuk azt, hogy nálam van a baj. A probléma úgyis a _pár_ problémája, ahogy ti azt már nagyon helyesen megállapítottátok.
Volt egy kollégám, amikor először beszélgettünk, érdeklődtem, hogy vannak-e gyerekei. Erre ő rögtön azt válaszolta, hogy nincs, próbálkoztak beültetéssel, de sajnos nem sikerült. Nekem nagyon szimpatikus volt ez az őszinteség, bár én a kollégáknak, amíg próbálkozunk, nem kötném orrukra a dolgot. (Tényleg, mit lehet mondani, miért fekszel két hétig otthon?)
Ti mit gondoltok erről?
Noa, elmeselek neked valamit. Amikor teljesen kilatastalannak tunt minden, nem ereztem semminek az ertelmet. Par evvel az elott halt meg a nagymamam, az o lakasaban laktunk. Nem szerettem ott lakni, mert minden ra emlekeztetett. Oruletes dilemmat okozott nekem, hogy hogyan tovabb? A jozan esz (?) azt tanacsolta, el kene valni. Minden vagyam egy gyerek volt, es akkor ugy ereztem, hogy ezt csak a Parom adhatja meg. Viszont fogalmam sem volt arrol, hogy tiz-tizenot ev utan is erosebb lesz-e a kotelek a Paromhoz, mint a gyerek utani va'gy?
Estenkent, amikor a sotetben sirtam, magamban a nagymamammal beszelgettem. Megbeszeltem vele, hogy en jol valasztottam, az en Tarsam, akivel elnem kell, a Parom. De nem tudtam megnyugodni. Aztan abban biztam, ha meglatogatom a sirjat, akkor talan megnyugszom. El is mentunk, ott kisirtam magam, es abban a honapban sikerult. Nem is szamitottam ra!
Talan Nektek is igy lesz. Most borongos hangulatban vagy, es erre minden okod meg is van.
De probalj tudatosan is arra fele hangolodni, hogy Anya leszel. Segithetne esetleg, ha estenkent relaxalnal, es ilyenkor elkepzelned a sikert.
Hát arpg, a helyedben én is a napsütést látnám ebben az undok télben. De a saját helyemben a hideg, a sáros hó és a hosszú éjszakák dominálnak. Tudom, tudom, fő az optimizmus... Ígérem, a továbbiakban nem leszek ilyen destruktív.
Ha jól veszem ki a szavaidból, végül is a párodnál merült fel rpbléma. Ha emiatt kindenképpen a lombika szükséges, tényleg nem tűnik logikusnak a petevezető-átjárhatóság-vizsgálat, de nem elképzelhetetlen, hogy megcsinálják. Ilyen esetben a hormonelemzés a lényeg, ennek több fajtája van (a bonyolultabb és hosszabb a terheléses).
A punkciót a Kaáliban minden esetben vénás altatásban végzik, emiatt kellenek az általános leletek (EKG, belgyógyászat, vérsűllyedés stb.). Az egész "műtét" csupán negyed óra, de utána eléggé fáj, gondolom közben is, ezért altatnak.
Arpg!
Tényleg rámtört megint a kétségbeesés, valéahogy olyan hihetetlennek és távolinak tűnik megint, hogy sikerülhet. Néha az ember nagyon fáradtnak érzi magát és kicsit meg is csömörlöttem már a témától is. Biztos, hogy jövő héten már másképp gondolom, de most a sok munka, az undok tél stb... összejött minden.
Nalunk az tortent, hogy a paromnak osszesen egymillio spermaja volt, amibol ugye csak X% volt mozgekony, eletkepes. Ez akkor meg a lombikhoz kevesnek bizonyult. A gyogyszeres kezeles nem hasznalt, es semmilyen alternativat nem kozoltek velunk. Miutan meg nagyon fiatalok voltunk (vagyunk:-) ), ugy dontottunk, varunk egy picit, majd meglatjuk a tovabbiakat.
Es akkor sikerult, kopogtatott a gyermek, hogy o jonne.
Ettol verszemet kaptunk, es par evvel kesobb elmentunk ujra az orvoshoz, hogy hatha megis a gyogyszer segitett, mert gyermekunk szuletett. Az ujabb vizsgalat valamivel jobb eredmenyt hozott ki, de ez a jobb eredmeny is keves volt a lombikhoz. Akkor mi mar hallottunk a beinjekciozasrol, hat rakerdeztunk. Az orvos nem javasolta, mondvan, mar van egy gyerekunk. Vegul annyiban maradtunk, atgondoljuk ujra, vallaljuk-e a beavatkozasokat. Az atgondolas alatt jelentkezett a masodik csemete, hogy o most szeretne erkezni.
Az elso gyerek szuletese ota gondolkoztam azon, hogy hogyan lehetne segitseget adni azoknak, akik hozzank hasonlo cipoben jarnak. Mi sem tudtunk senkihez fordulni tanacsert, vigaszert. Gondoltam arra is, hany embernek lehet segitseg az, hogy mas sikerelmenyet hallja? Bar lehet, van akit elkeserit, ezt pedig nagyon nem szeretnem!
Köszi Noa! Nekem még semmilyen leletem nincs (februárban mentem volna a nőgyógyászhoz), csak a 3 hónapos hőmérsékletmérés lesz meg. A vérvizsgálaton kívül a nőnél végeznek még vmi vizsgálatot? Gondolom, pl. petevezeték átjárhatóságira már nincs szükség. Vagy mégis?
A visszaültetést is altatásban végzik?
Huhh, mennyi kérdőjel. :-((
Balletje, látod, már ezt érdemes volt leírnod, hogy ilyen szerencse is érheti az embert! :-))
Akkor elmeséled, hogy is történt mindez?
Nagyon szépen írtad le, hogy a babák kiválasztják a szüleiket. Remélem így is lesz, ma jobb a hangulatom - többek között a Te mondataid miatt is.
Berku! A Kaáliban a menetrend végül is attól függ, hogy már kész leletekkel mentek-e oda, illetve, hogy melyikötöknél van a baj. Ha tegyük fel a férjednél és neked minden leleted kész, akkor nincs más hátra, mint egy beszélgetés Bernard dokival, ahol nagyjából belövitek a stimuláció kezdetét és a leletek alapján kiválasztja a hozzád leginkább passzoló sémát. Felírja a gyógyszereket, utána mehetsz egy bankautomatához lecsapolni a spórolt pénzeteket és a patikába mindezt elkölteni :-)))
Ha minden jól megy, a közeljövőben elkezded szedni a fogamzásgátlót, rá egy hónapra indul a 7-10 napos injekciókúra. Az utolsó injekció utáni napon(ez vasárnapra szokott esni) elkezdesz ultrahangra járni, és még annak a hétnek a közepén megcsinálják a punkciót. Kb. arra rá két napra visszaültetik a piciket, azután hajrá, két hét izgalom!
Ha nincs kész minden szükséges leletetek, akkor értelemszerűen azt ott megcsinálják. Mivel első próbálkozás, be kell szerezni AIDS igazolást és Hepatitis-igazolást mindkettőtöknek és vérképet is. Ezt a kerületi szakrendelő csinálja meg beutaló alapján. A nőnél több dolgot néznek az altatás miatt, EKG-t is kell csináltatni.
Berku, szivesen meselek, most egy evre letudtam a nehez idoszakot, csak kisse zavarban vagyok.
En megertem azokat, akik nem meselik el, milyen gondjaik vannak. A mai eszemmel mar en sem mondanam el senkinek. Sajnos en oszinte voltam, eppen ezert kesobb visszahallottam olyan megjegyzest, hogy megmondhatnam, ki a gyerekem apja...:-(
(Nekunk oriasi szerencsevel vegul termeszetes uton sikerultek a gyerekek!)
Noa, ne gondolj ilyen negativan arra, hogy problematok van. Nem tudom kitol hallottam, hogy a gyerekek maguk valasztjak ki, hova is szulessenek. Ezert nekunk hiaba volt a lelet, a gyerekeink ugy gondoltak, mi legyunk a szuleik. Biztos vagyok abban, hogy Titeket is kivalasztott mar egy baba, es hozzatok fog erkezni. Gondolj inkabb O" ra!
Hát kérem, ezennel hivatalosan is tagjává válok a T. társaságnak.
Tegnap voltunk Papp dokinál és a javallata ICSI....
A Kaáliban Bernard dokihoz irányított bennünket. (Egyébként megkérdezte, hogy van-e elképzelésünk az intézményt illetően, és nekem - hála ennek a topicnak! - volt.) Még ma bejelentkezünk. Össze tudná valaki foglalni, hogy ezután mi a menetrend a Kaáliban? Milyen vizsgálatokat végeznek el nálam és mindez mennyi időt vesz igénybe?
noa,
ne csináld már, szerintem pont az ellenkező irányba vezető úton haladsz. Nem hiszem, hogy létezik bármilyen ok-okozati összefüggés, de ha mégis, akkor most annyi hiányérzet után ennek a vágyadnak teljesülnie kell.
Benyus, kérlek küldd el nekem is a teljes tervezetet az itt látható emilre.
Éppen tegnap gondolkoztam keserűen azon, hogy milyen furcsa az élet. Nagyon korán meghaltak a nagyapáim, így nem tudom, milyen egy nagyapa. Nemsokára követték őket a nagymamáim, szinte rájuk sem emlékszem. Nincsen testvérem, így nem ismerem a testvérség érzését és a férjemnek sincs, így se sógorom, se sógornőm.
Most meg a legjobb úton haladok afelé, hogy az anyaság érzését se ismerjem meg. Csak éppen az a különbség, hogy az előzőek elviselhetők, de ez az utóbbi nem...
Cicvarek, off, de gondolom megbocsájtják a többiek: nagyon sajnállak! Tudom milyen rossz. Nekem akkor halt meg a NAGYPAPÁM/azért írom naggyal, mert nekem csak ő volt, a másikat csak fényképen láttam/, amikor a fiam született. Megtelefonálta a férjem, hogy megvan a dédunoka, másnap reggel nem ébredt fel.....
Itt küldök egy kis virágot
igaz más kertjéből loptam:(((((
Hát igen, azok a fránya tévhitek... De azért nem kell igazságtalannak lenni a kívülállókkal szemben, mert ennek kapcsán belegondoltam: én mit tudtam erről az egészről, amikor még boldogan fogalmam sem volt róla, hogy milyen közelről érint majd. Az az igazság, hogy mnem tudtam semmit, de tényleg olyan képzeteim voltak, aminek semmi köze a valósághoz.
Szóval felvilágosítás, felvilágosítás, felvilágosítás... Ami belefér, hajrá Benyus és mindannyian!
Bevallom, hogy még mi is küzdünk mindezzel. Nem lehet elmondani, hogy ne tudnánk szinte mindent a témáról, a párom mégis bevallotta nemrég, hogy aggódik: nem lesz-e beteg vagy fogyatékos a gyerek. tehát benne minden ellenére igenis jelen van ez a félelem. Fél, hogy egy ilyen mérvű beavatkozás a természet rendjébe visszaüthet. És én képtelen vagyok meggyőzni, látom rajta a kétségeket.
Újra itt, üdv minden sorstársnak!
Tanulmányi szabin voltam, meg sajnos rendkívüli szabadságot is ki kellett vennem - pont Vízkeresztkor meghalt nagyapám, akit annyira-de annyira szerettem. 87 éves volt - tudom, ez az élet rendje, csak hát annyira közel állt hozzám... Mindegy, nem akarok senkit sem terhelni ezzel, csak valahogy úgy éreztem, hogy le kell írnom.
Noa! Nem felejtettelek el, email menni fog a napokban!
Benyus! Köszi az adószámot, igenis élni fogunk vele, inkább mint az állambácsinak menjen minden! :-/ Ha lehetséges, elolvasnám én is azt a kiadványt. Ha lehet róla szó akkor itt a fórumban írd meg, hogy OK-e vagy sem és ha igen, akkor küldöm a "normál" email címem, ne az Egon-ra küldjed. Köszi előre is.
A tévhitekhez azt hiszem no comment, valami bődület, hogy mi minden hülyeséget hall az ember, amit a laikusok ki szoktak találni a maguk kis csöndességében.
Köszi szépen, hogy bemásoltad. Különösen az 5. pont döbbentett meg.
Azt hiszem, én a közvetlen családdal közölném a dolgot, de a tágabb környezetben nem csapnék hírverést. Bár a munkahelyemen is tudják már néhányan, hogy egy ideje babát akarunk.
A múltkor már elgondolkodtam rajta, hogy ha nem lenne Internet, mennyire tanácstalan lennék, hogy most mi történik velünk és mik a lehetőségeink. Nagyon fontos a munkátok, tényleg jó lenne minél nagyobb hírverést csapni neki.
Balletje, mesélj még, persze csak ha nem jelenti a sebek feltépését.
Mellékelem a "Tévhiteket" a kiadványból.
Néhány szó a tévhitekről
Az elmúlt években sok lehetséges adományozóval, a különböző döntéshozó testületek munkatársaival, a média képviselőivel és egyszerű érdeklődőkkel volt alkalmunk tárgyalni a meddőség problematikájáról. Megdöbbentő volt számunkra, mennyi a tévhit ezzel a nagyon súlyos következményekkel járó betegséggel kapcsolatban. Most megpróbáljuk összefoglalni a legtipikusabb ellenérveket, bízva abban, hogy az Önök döntését pozitívan befolyásolhatjuk.
1. A WHO felmérése szerint a házasságok 12-14 %-a meddő, noha a gyermekvállalás szándéka fennáll. A meddőség „okozója” 40-40 %-ban a férfi, illetve a nő valamilyen betegsége. A Statisztikai Hivatal adatai alapján Magyarországon ez 150-200 ezer házaspárt jelent. Akkor még nem is beszéltünk az élettársi viszonyról, mely már elfogadott hazánkban is.
Amikor ezt a megdöbbentő számot említjük, úgy tűnik, hogy ez egy feneketlen kút, amibe hatalmas pénzeket lehet önteni, számottevő eredmény nélkül. Ez így természetesen nem igaz.
Hiszen itt nem arról van, hogy 150-200 ezer házaspár szorul a lombikbébi módszerre, hanem arról, hogy ennyien nem képesek természetes úton szülővé válni. Nagy részük gyógyszeres, vagy egyéb kis költségű eljárás révén gyógyítható. Az ún. lombikbébi eljárás csak a legvégső, igaz a legdrágább, de sok esetben kikerülhetetlen beavatkozási forma.
2. Komoly ellenérv az is, hogy olyan pároknak, akik nem képesek fedezni a kezelési költségeket talán nem is kellene gyerek, hiszen hogyan tudják majd megadni mindazt, amire szüksége lehet, minek még több szegény sorban élő gyermek.
Tudni kell, hogy ezek a párok hosszú-hosszú éveket töltenek el avval, hogy orvosolják problémájukat, rengeteg pénzt, időt és energiát fordítva erre. Szinte természetes, hogy még a jobb módban élők is megsínylik anyagilag ezt a küzdelmet. Amikor végre eljutnak a megfelelő intézménybe (ha eljutnak), viszonylag rövid időn belül kell súlyos tíz- és százezreket kifizetniük, s természetes, hogy külső segítség nélkül ezt nem tudják megoldani. A társadalombiztosítás jelenleg 5 beavatkozást finanszíroz; sajnos, sok esetben ez kevésnek bizonyul, és további kezelések szükségesek. Egy IVF-ET (lombikbébi eljárás) 200 ezer forint, gyógyszerköltsége 100 ezer forint körüli, s ezt gyakran utazási költségek is terhelik. Az országban 8 helyen működik meddőségkezelő centrum, ebből 5 Budapesten. A sikeres terhesség létrejötte után a párok rövid idő alatt anyagilag ismét megerősödnek.
3. Egy további tévhit talán az elnevezésből adódik. Azt hiszik, hogy a gyerekeket lombikban „kotyvasztják össze”; futószalagon, rendelésre készítik el meghatározott hajszínnel, nemben stb. Sokan úgy gondolják, hogy néhány hetet, hónapot, vagy talán a teljes időt ott tölti a baba. Természetesen ez is nagy butaság. A kisbaba fogantatásának körülményei mások, de 48 óra múlva minden ugyanúgy megy, mint a természetes úton. Valójában nem is lombikot használnak, hanem egy pici tálkát. Ebbe helyezik bele a különböző kezelések után kinyert női petesejtet és férfi hímivarsejtet, megvárják az egészséges osztódást és a petét visszahelyezik a nő méhébe.
4. Sokan azt hiszik, hogy az így világrajött gyermekek kis Einstein, vagy éppen mindenféle születési rendellenességben szenvednek.Egyik sem igaz! Ilyen módszerrel nem lehet zseniket létrehozni. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a magzat egészsége szempontjából jóval előnyösebb a lombikbabák helyzete, hiszen már fogantatásuk előtt számítanak jöttükre; a szülők megpróbálnak egészségesen élni, sokat pihenni és általában mindent megtesznek az optimális körülmények biztosítása érdekében.
5. Az emberek többsége nem érti meg, hogy az ilyen módszer segítségével született gyermekek ugyanolyanok, mint társaik. Megtörtént, hogy egy óvodás elesett és beütette a fejét. Az óvónők tudták, hogy a gyermek lombikbaba. Nem mertek hozzányúlni, ehelyett hívták a szülőket, hogy azonnal jöjjenek, mert a gyerek vérzik és egy lombikost nyilván nem lehet ugyanúgy ellátni, mint társait.
Sajnos sok házaspár – félve az előítéletekről – nem meri nyíltan felvállalni betegségét, titkolja, ha ilyen módon született gyermek. Ismerünk olyan eseteket, ahol még a nagyszülők sem tudják az igazat.
Látható, hogy az évek során sokat javult a meddőség és a kezelési módok megítélése, talán a mi tevékenységünknek is köszönhetően. A Családalapítók Egyesülete a jövőben is mindent megtesz a fentiekben vázolt tévhitek eloszlatásáért és azért, hogy minél több pár mondhassa magát boldog szülőnek. Őszintén reméljük, hogy Ön is segítségünkre lesz ebben a munkában.
Meg soha nem irtam erre a listara.
Eloszor is egy kis biztatast szeretnek kuldeni azoknak, akik most kuzdenek azert, hogy babajuk legyen.
Masodszor pedig Benyus kerdesere valaszolnek.
Mi ma mar boldog, ket gyermekes csalad vagyunk, de bennem meg nem multak el a keseru erzesek. Foleg a gyerekek szuletesnapja korul fel szoktak torni belolem az emlekek, felidozednek az atsirt orak, a megalaztatasok, amiket elviseltunk addig, hogy szulok lehettunk.
De amit a stresszrol irtal, tokeletesen igaz!
Jó, hogy megkerült az adószám, mert már mindenfele érdeklődtem, de csak a nagycsaládosok és a létminimum alatt élőket akarták ajánlani, mint támogatandó célcsoport.
Pillanatnyilag 3 embert tudtam rábeszélni, igyekszem még keresni támogatókat!!
