Szívesen elküldöm, de csak postán tudom "hagyományos" módszerrel, ha megadod a címedet.
"Cic"-ek! Szerintem ne zavartassátok magatokat, majd figyelmesek leszünk, és nem tévesztjük szem elől a v és az m betű különbségét, végül is ez jelentős különbség, egy betűn évszázadokig vallási vita is dúlt (homousion és homoiusion ugyebár)!!! :-)))
Noa (vagy barki mas), el tudnad nekem kuldeni a Nok Lapja cikket? Es a multkor irtatok egy olyan riportrol, ahol a holgy egy cicat fogott a kezeben... Azt is szeretnem elolvasni. Neztem a Net-en, de meg nem volt fent, eleg regi cikkek talalhatoak csak.
Jó, hogy Benyus említi ezt a felfázás dolgot! Nagyon vigyázzatok ám ebben a hidegben, mert a mi esetünkben egy egyszerű kis felfázás is nagyon nagy bajt okozhat. Én nem restellem a bundabugyit, nem tul szexis pizsamáimat (van, hogy plédet is tekerek magamra!), a kötött harisnyát és semmi miniszoknya meg társai. Ja, és nem ülök le olyan székre, ahol nincs párna, mert én amúgy is nagyon érzékeny vagyok.
Kedves Magyu és Mindenki!
Ezt hiszem tényleg valahol jóval előbb írtam már ezekről az érzésekről, de ahogy elolvastam, amit Noa írt megint libabőrös lettem. Te még tán nem tudod nekem egy lányom van, aki nyáron lesz 8 éves. Tehát elég régen éltem át ezeket a dolgokat, de úgy emlékszem szinte mindenre mintha mostanában csináltuk volna végig az egészet. Szóval valahogy úgy van ez, hogy amikor megtudod mi a helyzet egyszerűen padlót fogsz. El sem tudja képzelni az ember, hogy most mi lesz. Valami hihetetlen félelem és kétségbeesés lesz úrrá rajtunk. Utána ahogy elkezdjük az orvosolást egyre inkább megszokjuk a gondolatot és persze egy csomó mindent megtudunk arról mi is ez az egész. Szóval a lényeg: tényleg az amit Noa is idézett. Én a mai napig életem legfantasztikusabb élményeként élek meg minden percet vele. Ez kicsit olyan mint a nagy-nagy szerelem, már olyan erős, hogy szinte fáj és mégis a legtökéletesebb boldogság. Tahát úgy gondolom nincsen ezzel semmi gond sőt. Pénteken találkoztam 9 másik lombikos mamával, akik az egyesületünket még anno 10 éve létrehozták. És persze az egyik legfőbb téma a gyereink voltak. Kivétel nélkül mindenki hasonlóképp áradozott az érzésről. Na most hagyom abba, mert oldalakat tudnék megtölteni az érzéseinkkel és történeteinkkel.
Más. A petevezető elzáródását okozhatja persze a vetélés vagy abortusz, de az ellenkezője is igaz. Millió egy dologtól megtörténhet a baj: a legegyszerűbb felfázástól, amit észre sem veszel különböző gyulladásoktól, betegségektől stb is.
Igaz, én még múlt időben nem írhatok arról, hogy hogyan "fogadtam" a lombikbébi tényét, mert két sikertelen próbálkozáson vagyok túl és még csak terhes sem voltam életemben. DE milliószór átgondoltam, mit éreznék HA..., tehát kész válaszon van mindenre. Hiszen máson sem jár az eszem egész nap, ha akarom, ha nem. Ha mással foglalkozom, akkor is ott van a tudatnak egy mélyebb szintjén a probléma, jelen van mindig, bármit is csinálok.
Erről az egészről egyszer Benyus írt gyönyörűen, ha van türelmed keresd meg itt a topicban. A lényege az volt, hogy mindenkinek (normális esetben...) az életében nagy csoda egy baba születése, mindenki boldog, de azt az intenzitású boldogságot, amit egy lombikbébi szülei éreznek, sohasem ismeri meg más. És mintha Benyus írta volna - de lehet hogy én szőttem továbbb... - ez a mi jutalmunk a sok szenvedésért. Nekünk a szó legszorosabb értelmében CSODA minden perc, amit a gyerek születése után átélünk. Legalábbis nekem az lesz.
Szia Primera!
Jok a kerdesek, nemelyekre en is szeretnem tudni a valaszt.
Az elso baba konnyen osszejott (szerelemgyerek), a terhesseg alatt bicikliztem, usztam, turaztam. A szules is gond nelkul zajlott le, utana 20 honapig szoptattam. Es persze azt kepzeltem, hogy nalam a gyermekaldas-berendezes jol mukodik.
A masodik terhesseg mar nehezebben, tobb mint fel ev alatt jott ossze. Valoszinuleg ido elotti burokrepedes tortent, mert a korabbi ultrahangok meg jeleztek magzatvizet. Csak azt nem tudom, mikor ment el a magzatviz. Talan a verzesekkel egyutt szivargott el. A szovettan nem mutatott ki rendellenesseget.
Az orvosom szerint nem lehet tudni, mitol zarodott el a petevezetek, de szerintem biztosan a vetelessel van osszefuggesben.
Szia Benyus!
Tenyleg nem dobott fel az, amit irtal, dehat en sem akarom a'ltatni magamat. Szoval koszi.
Kedves Mindenki (aki erintett)!
Ti magatok ill. a tarsatok (es nem az anyos!!!) hogyan fogadtatok a tenyt, hogy nem termeszetes uton lehet gyereketek, hanem lombikban? Nehez volt feldolgozni, vagy orultetek, hogy van ez a lehetoseg?
Ami a találkozót illeti, tényleg nagyon későn van és ez nekem meglehetősen problémás. Ha úgyse várhatók nagy tömegek (ezt eléggé pontosan megtudjuk majd saccolni előtte), akkor nem lehetnek korábban (pl. munka után 5 körül) valahol máshol (pl. egy kellemes cukrászda)?
Vagy ez a Duzs Nora féle találka tőlünk függetlenül is létezik? Mert ha igen, akkor lehetne egy másikat is tartani, kizárólag a topicnak.
Olvastam én is a Nők Lapjában a lombikos AB-bébi édesanyjával az interjút. Négy évig kínlódtak és igazán megható, amit mond.
Nem akarok itt a nagyon tapasztalt, poklokat megjárt szerepben tetszelegni, de történt már egy s más velem is az életben... szóval megtanultam azt, hogy bizonyos dolgokat úgy kell elfogadni, ahogy vannak, mert ha túl sokat rágódsz rajta magadban teszel kárt.
A lényeg az, hogy most van két gyerekem, de közben én is elveszítettem egyet, a legdrágábbat. Mert az első az csak úgy összejött, ahogy mondani szokás, de végig veszélyeztetett voltam, mert nem volt jó a "hormonszintem". A másodikat azt nagyon akartuk, nagyon kellett. Hát azt veszítettem el. Semmi magyarázat, 16 hetesen elvetéltem. Máig se heveretem ki. Utána 4 hónapra rá terhes lettem újra, kutya bajom se volt, síma szülés, életerős, egészséges, stb.
Az nem igaz, hogy abortusz után nullára csökken a teherbeesés esélye, rengeteg esetet ismerek, akik abortusz után terhesek lettek.
Más: Noa!, igyekszem összehozni a talit, csak várom csinnnKA őnagyságát:-))))
Mindenki! Spock doktor a szülésesből ide is be-bejár, legfeljebb csak olvas.
Cicmarek!, nem tudom milyen lesz a hangulata Cicvareknek, szvsz nem túl szerencsés nevet választottál magadnak. Én se örülnék, ha holnap megjelenne egy Petra vagy PETRA.......
juci:-((((((((((((((((((
Megnyugtatásul: halvaszülés esélye 0,5%, vetélésé az első harmadban 10%. De szerintem aki ennyire akarja azt a babát, annak kisebbek ezek a százalékok!
Sziasztok!
Ma kaptam egy emilt Duzs Noratol, o tud helyszint biztositani a talalkozonak. Mar ketszer talalkoztunk, de eloszor 3-an, masodszorra csak 2-en voltunk (mi mar regebben, a doki varojaban ismerkedtunk ossze).
A kovetkezo, remelhetoleg nagyobb letszamu, talalkozo lehetne: Febr. 9-en este 7.30-kor a Japan Kulturalis Kozpontban, Bp. VI. ker. Bajza u.
Huha, a hazszamnak utana kell neznem egy regebbi topic-hozzaszolasban.
Majd meg jelentkezem.
Ismét itt vagyok és az első dolgom volt Titeket olvasni! Jaj lányok! Nekem minden testi-lelki erőm arra irányul, hogy egyszer az életben legyek terhes, most meg azt olvasom a hozzászólásokban, mi minden borzalom történhet a terhességgel: nincs magzatvíz, elhal, elmegy. Hát ismét jó hangulatba kerültem... Pedig mindig az a képzetem van, hogyha Isten segedelmével egyszer teherbe esek, akkor egyenes utam van a szülőszobáig... De azért ugye nem ez a jellemző?
Szia Magyu!
Először is üdv Neked, mailben küldöm majd az anyagot.
Amikor én elkezdtem az orvosokhoz járni, úgy két év után kiderült, hogy nekem is el van záródva a petevezőm. Miután valahogy keletkezett egy szép nagy cisztám is mindenképp meg kellett operálni. Azt mondták rutin műtét, semmi komoly. Ehhez képest közel 4 órán át tartott, hasi műtét volt (szerencsére bikini vágás. Utána azt mondta az orvos, ha már ott járt megcsinálta a petevezetőket is. Most már tuti lesz a dolog. Persze nem lett az.Az a baj ezeknél a petevezető letapadásoknál és azok kiszabadításánál, hogy állati hamar visszatapadnak. Plusz minden egyes hasi birizgálás további összenövéseket és egyebeket okozhat. Attól függően, hogy szép nagy vágást ejtenek, vagy csak egy kis lukon keresztül, vagy netán hüvelyen keresztül történik a műtét ki kell hagyni bizonyos időszakot, amíg a felek együtt lehetnek. Ez alatt rossz esetben vissza is tapad, vagy elzáródik. De természetesen sok esetben használ a műtét. Ez nagyban függ attól is, hogy a vezető melyik részén van a bibi. Ezt az orvostól meg kéne kérdezni, mert én már nem igazán emlékszem és nem szeretnélek félrevezetni. Tudom ez megint nem sikerült túl biztatóra, de én márcsak ilyen vagyok, szeretem, ha az infók objektívak.
Sziasztok!
Nem akarom a topicot "rossz irányba vinni", hiszen nem erről szól, de szeretnék Cicmareknek válaszolni: az én előző terhességem a 34. héten halt meg, és nem találták a miértjét. Gondolhatod, hogy a mostanival nem vagyok teljesen felhőtlen. Úgy tudom, az első harmad a "természetes szelekció" időszaka, akármilyen brutálisan hangozzék is, tehát nem valószínű, hogy befolyásolni fogja a továbbiakat. De gyere át a Szülés, terhesség 2.0-ba, és kérdezd meg Mr Spock házi nőgyógyászunkat.
Más: ledöbbentett, ahogy egyes családtagok hozzáállnak a topiccímbeli problémához...
Sajnos nálam is hasonló dolog történt fél éve.
8 hetes terhes voltam amikor vérezgettem és elmentem orvoshoz-nálam sem látott már élő magzatot/ahogy Ő mondta/-de én sem vetéltem el ezért művi úton szakították meg /első terhesség lett volna./
Azt mondta a szövettan többet mond de semmi sem derült ki- elvileg nem volt gond-azt mondta gyakori az ilyen/neki lehet/.Azt mondta próbálkozzak újra .Nem kell kivizsgálni se gyógyszeres kezelés sem kell.Hát ennyi az én tudásom erről.
Nekem 5 éve volt hasonló esetem, amikor karácsonykor elvetélt a 8 hetes terhességem, amely ráadásul véletlenül jött össze. Előtte 2 nappal néztek a SOTE-n ultrahanggal, és minden rendben volt. Sajnos első terhesség volt, az első gyerekünk lett volna. Orvosilag "befejezték". Mostanáig tartósan nem tudtam teherbeesni (értsd ezalatt injekciókkal max. 38-40 nap), ami lehetett csupán kémiai terhesség is. Senki nem tudhatja, hogy attól-e, vagy más oka is van nálam. Bármi lehet, idáig még nem jöttek rá. Ugyan nemrég a férjemnél is kiderült egy kisebb gubanc.
Új vagyok, s meg nem tudtam elolvasni végig az összes levelet, úgyhogy csak remélni tudom, hogy nem kérdezek feleslegeset.
Az egyik barátnom 4,5 éve nem tud teherbe esni. Végre eljutottak orvoshoz, ahol megállapították, hogy magas a prolactin szintje. Kapott gyógyszert, ami leviheti, de azért kivizsgálják. Lehet, hogy használ, s akkor lesz normális peteérése. A homérozés nem mutatott nála semmit.
Most elküldték MRI vizsgálatra. Volt valaki közületek hasonló helyzetben?
Nekem novemberben volt egy elhalt 9 hetes terhességem, már 2 cm-es volt. Nem vetéltem el, csak megszunt dobogni a baba szíve. Igaz, hogy o a 3. gyerekem lett volna, de nagyon megviselt a dolog. Ráadásul eddig abban a biztos hitben voltam terhes, hogy nekem ez könnyen megy. Aztán puff. A doki nem tudott magyarázatot adni, hogy miért. Hormonálisan rendben lehetett minden, mert 1 hete elhalt, s még mindig fennálltak a terhességi tünetek. A szövettan is mindent rendben talált, nem volt gennyesedés stb. Itt állok tehetetlenül, hogy mire vigyázzak, figyeljek legközelebb, s aggódom, hogy nehogy megint megtörténjen a dolog. Ráadásul a média állandóan nyomatja az abortuszos szöveget, hogy mennyire megrongálja a méhet, többé nem lesz gyereked. A terhesség befejezése is egyenértéku volt az abortusszal, úgyhogy az is kétségbe ejt, hogy leszek-e még terhes.
Volt valaki hasonló helyzetben? Kapott kielégíto választ a miértekre? Mit lehet tenni?
Köszi, ha válaszoltok. És bocsi, hogy én a 3. Miatt tépem a hajam, miközben másoknak egy sincs, de én még szeretnék legalább ketto.
Szia Magyu!
Én nem tudok tapasztalat hiányában válaszolni, inkább csak kiváncsikodnék..:)))
A szövettan nem mutatott ki semmit?/terhességmegszakítás után/
Mi lehetett az oka amiért nem volt magzatvíz?
Az első terhességed könnyen összejött és nem volt semmi gond?
Miért lehet a petevezeték elzáródva?
primera
Sziasztok! Most irok eloszor ide, elore is elnezest, de nem sikerult elovarazsolni a magyar ekezeteket. Kerdezni szeretnek toletek, de elotte leirom az elozmenyeket.
Van egy gyonyoru 4 es fel eves kisfiunk, es mar regota szeretnenk kistestvert. 1998 elejen ez ugy nezett ki, hogy sikerulni fog, de a terhesseg rosszul alakult: a 10. hettol kezdve vereztem, aztan kiderult, hogy nincs magzatviz, igy aztan a 21. heten muvi uton megszakitottak a terhesseget. (Itt most reszletezhetnem, hogy ez mekkora testi-lelki gyotrelmeket okozott, de tul hosszura nyulna...) Utana egy fel evig varni kellett. Novemberben volt egy eve, hogy ujbol probalkozni kezdtunk, de sikertelenul. Ultrahangon latszott a tuszoeres, tehat hormonalis baj nincs. Kovetkezett a HSG, es kiderult, hogy mindket petevezetek el van zarodva. Februarban majd mutenek. Amikor ezt megbeszeltem az orvossal, nem volt alkalom reszletesen mindent megbeszelni vele, ezert a legkozelebbi talalkozasunkig mas forrasokbol is szeretnek informaciot gyujteni. (No meg persze a dokik mas szemmel nezik a dolgokat, mint a "civilek").
Tudtok-e valakirol, akinek volt ilyen mutete? Sikerult-e utana a gyerek?
Elore is koszonom.
Kedves Benyus!
Elkuldened nekem is a lombikbebis kiadvanyt e-mailen?
Na az ilyen jellegű tahóságról én is tudok mesélni. Nekünk is 3,5 éves próbálkozás után, kissé csodaszerűen, de spontán jött össze. Az anyósom megjegyzése nálunk az volt, hogy: "Ha hamarabb elmentél volna HSG-re, már rég összejött volna. Ebből is látszik, hogy nálad volt a hiba." Az orvosi szakvélemények egyátalában nem zavarták eme ténymegállapításában. Miszerint 2!% az esély a természetes fogamzásra, és IVF-ICSI-re ajánlottak minket. Az sem akadályozta eme taplóságban, hogy fogalma sincsen róla, hogy a HSG azért nem a legkellemesebb dolog az ember életében.
a történet mára oda jutott, hogy gyakorlatilag egyátalában nem beszélünk velük. Pedig úton a második baba is.
Igen, van rossz tapasztalatunk!
Eloszor, amikor felmerult a gyanu , hogy jon nalunk a gyermek, akkor anyukam kerdezte meg, hogy ugyan, kitol lennek en terhes, a postastol? (Jo, o valoszinuleg nem akarta, hogy hiu abrandokat kergessek, megis nagyon rosszul esett.)
Aztan az unokanoverem ferje szolt a nagymamamnak, aki sajnos elmeselte nekem, hogy elmondhatnam, ki a gyerek apja...
Petra!
Köszönöm a biztató szavakat, no meg a névnapi jókívánságokat is.
off
Nem kaptad meg a mailt amit válaszként küldtem?
on
Balletje!
Ezek szerint Neked is volt bőven negatív tapasztalatod? Tudod az tény és való, hogy ezt csak az tudja igazán átélni, aki szintén benne van nyakig. De ami azt illeti én nem is várok mindenkitől feltétlen megértést, csak egyes személyek inkább hallgatnának, ne mondanának egy árva szót sem ahelyett, hogy hülyeségeket beszélnek. Különben a férjem (aki egy baromira rendes ember!!!) rám bízta a dolgot, hogy annak mondom el az egészet, akinek jónak látom. Lehet, hogy ha vele lenne gond nem így nyilatkozna, de hát most ez a tény, ezzel kell együtt élni...
