Noa, minél inkább félsz vmitől, annál valószínűbb, hogy bekövetkezik. Talán ha már előre közlöd, hogy elnézést, de lehet, hogy elsírod magad, az feloldja a helyzetet és Téged is és már nem fogod olyan katasztrófának érezni, ha be is következik.
(Egyszer, No.-ban szó szerint fél napon át zokogtam az egész cég előtt. Nagyon kemény volt az első időszak, de derekasan tartottam magam, míg egy bizonyos utolsó csepp ki nem borította a bilit. Persze kellemetlen volt, de utólag mégse kínos élményként maradt meg bennem. Megkönnyebbülés volt.)
Czeizelhez: megdöbbentő, hogy egy orvos úgy beszél, mint egy demagóg laikus. Nagyot csalódtam, mert értelmes embernek tartottam.
Ő aztán tudhatná, hogy a meddőség oka sokszor nem örökletes, hanem sérülés, gyulladás, vagy más külső hatás. Másrészt ezen az alapon minden örökletes betegségben szenvedőnek meg lehetne tiltani a gyereknemzést. (Lásd diktatúrák.) Szívbetegek, rákosok depressziósok
Pont Czeizel írt könyvet a Karinthy családról, amelyik szintén erősen terhelt volt mindkét oldalról. Nos itt született egy zseni, és annak két tehetséges fia. Egyiknél előbb, másiknál később előjöttek az idegi betegségek, de azért mégiscsak jó, hogy a világra jöttek
A barátnőmnek 4 hónapos a kisfia már voltam nem is egyszer látogatóba náluk az az igazság ,hogy nem akkor rossz amikor ott vagy, hanem mikor eljössz utána ...Én akkkor napokig küzdök magammal,elég nehéz..:(((
/az a legrosszabb mikor az élmény hatására azt álmodom, hogy nekem is van hát elég rossz érzés reggel felkelni../
Ez főleg az első látogatások után volt, most már kezdem "megszokni".
A barátnőmnek 5 év után lett.-Kérdezte is szegény az elején,hogy nem rossz érzés-e nagyon..
Mert Ő aztán igazán tudja,hogy nehéz...
/Neki még annak idején a lombikra is csak nagyon kevés esélyt jósoltak.Lám aztán minden beavatkozás nélkül egyszer csak lett természetes úton is.Bár a különbözö hormongyógyszerek hatására minimum 20 kilót hízott.../Amikor terhes lett épp nem szedett semmit...
Noa kitartás!
Igen, igazatok lehet. Egyrészt természetes, ha az ember elérzékenyül (én még egy hülye szappanoperán is képes vagyok...), másrészt jó barátnő előtt nem ciki. A sors iróniája egyébként, hogy a férje kezdő nőgyógyász az I. Klinkán, ahová a Kaáli előtt én is jártam.
Szóval amitől igazán félek, bevallom, nem a sírás, hanem az, hogy milyen lesz a hangulatom utána. A dolog ugyanis kétesélyes: vagy megint belezuhanok az elkeseredésbe és reménytelenségbe, de az is lehet, hogy a baba látvány új lendületet ad. Nyilván ez utóbbit szuggerálom majd magamba, de ha mégesem ez történik... Pedig most éppen jobb időszakot élek, lehet, hogy a közelgő tavasz is másképp hangolja az embert.
Szerintem a babanézés akkor is megható, ha az ember még gyereket sem akar. Emlékszem, életem első újszülöttjét úgy 23 évesen láttam, amikor szó se volt gyerekről, de elsírtam magam, mert annyira megható, hogy addig nem volt a világon, és egyszercsak ott van!
Szóval szerintem nem baj, ha sírsz, főleg, ha közeli barátnőd az illető kismama.
Noa!
Bátorság...
Hidd el, (3-szoros keresztszülők vagyunk)a rossz érzés addig tartott, amig felmentem a 4. emeletre gyalog és közben arra gondoltam, milyen kellemetlen is lesz. Persze amikor meglátod a kisbabát és az őt szerettel körülugráló (ilyenkor az ember kicsit epés...)barátnődet, biztosan elérzékenyülsz, de hát ez még azokkal is előfordul, akiknek nincsenek hozzánk hasonló problémáik. Viszont utána fogd meg a kisbabát, és meglátod milyen csodálatos érzés egy ilyen kis izgő-mozgó meleg, jószagú meleg kis gombóckát magadhoz szoritani. Majd számolj be róla, mi történt, hogyan élted meg a találkozót, jó?
Hát nagyon felhúztam magam azon a tökkelvert Czeizelen. Annál is inkább felháborító a süket szövege, mert jól tudja, hogy sokan hallgatnak rá, mert ő az ügyeletes nagymenő ebben a témában. Pont neki nem szabadna ilyen felelőtlenül járatnia a pofáját (bocsánat...).
Eleve ugrom arra, ha valaki úgy ítélkezik a hozzánk hasonlókról, hogy már x számú gyereke született úgy, hogy csak ránéztek és bekövetkezett a terhesség. Nagyon mérges lettem, amikor az unokabátyám tartott például prédikációt nekem, miközben fogta a nagy pocakú felesége kezét, aki egy hónap múlva szült. Aki nem élte át annak a töredékét sem, amit mi, annak SEMMI JOGA nincs beleszólni ezekbe a dolgokba. Én igenis meg vagyok arról győződve, hogy az a bűnös magatartás, ha beletörődünk ebbe a helyzetbe. Szerintem az embernek kötelessége MINDENT megtenni, ami ezen a földön lehetséges, és csak azt bízza rá Istenre (akármilyen formában hisz is benne), amire már nem vagyunk képesek. Éppen idevág a "Segíts magadon, Isten is megsegít", nekem mindig ez a mondás lebeg a szemem előtt és igyekszem e szerint irányítani a sorsomat.
Ma egyébként nagy megpróbáltatás vár rám. Régebben írtam, hogy a barátnőm meghívott újszülött baba nézőbe. Akkor nem tudtam a leesett hó miatt elmenni, ma lesz az elmaradt látogatás. Egész éjjel görcsben volt a gyomrom. Mit fogok érezni, mikor a kezebe adja majd az újszülöttet? Ráadásul kislány, amire lelkem mélyén vágyom... (Persze igazán mindegy mostmár milyen nemű, csak mégis...:-))) Biztos rámtör a zokogás, hiába nem akarom. Olyan kellemetlen lesz!
Tali: mit szólnátok a péntekhez (február 11 péntek), mondjuk 5 óra a Moszkva téri Mc-ben. Azért gondoltam a péntekre, mert Benyusnak a csürötök nemigen jó.
Végre megvagy, csinnnKA! Remélem, az urad balesete nem súlyos, nagyon megijesztettél vele! A czeizel meg inkább a gyerekkereskedelemmel legyen elfoglalva, minthogy ilyeneket beszél. Azóta nem szimpi nekem a pasi, hogy a Genetikai Tanácsadóban (TB által támogatott), ha Őhozzá akarsz menni, az külön lóvé, csak a többiek ingyenesek. Persze, biztos sokan ragaszkodnak hozzá, de én biza nem hozzá mentem. Miért van az, hogy amikor az ember azt kezdi hinni valakiről, hogy micsoda értékes ember, akkor ez mindjárt megcáfolódik? :-(
Szerintem a sors kezét nem abban kell látni, hogy valakinek nek jön össze természetes úton a baba, hanem abban, hogy aztán annyit küzd érte, hogy sokkal jobban meg fogja becsülni. Vagyis a sors így tanítja meg rá, hogy milyen értékről van szó. Néha azt gondolom, jó lenne, ha mindenkinek meg kellene küzdenie valamilyen szinten a gyermekáldásért.
Arpg! Szerintem az nem az itteni WagnerUR volt, hanem az "igazi" Wágner úr, a sörös.
arpg! :-)))
Igen, egyébként az én lelkivilágomon is sokat lendített pozitíve ez a topic! Sőt, otthon "apunak" is meséltem róla, hogy bármilyen furcsa, azért mégiscsak jó érzés tudni, hogy nem csak nekem vannak ilyen problémáim, félelmeim, szorongásaim, nem csak én (mi) küzdök (küzdünk) azért a bébiért, hanem mások is. Mert ugye a baráti körben, rokonságban, munkahelyen stb. mit látunk? Mindenkinek megy simán, mint a karikacsapás. És akkor ezektől az ismerősöktől ugye jönnek azok a bizonyos -olykor rosszízű- megjegyzések, amiket már majdnem mindnyájan elpanaszoltunk itt: "mikor jön már a baba?" stb. címmel, meg hogy "Bizony, nekünk is nagy nehezen (többedik hónapra) jött össze... a harmadik!" stb.
Úgyhogy kell ez a topic, de még mennyire, hogy kell! :-)
Nahát mennyien vagytok fővárosiak.Van egyáltalán "vidéki"mint én?:))))
/Én székesfehérvári vagyok./
Benyus!Már későn kérném,hogy én is megtekinthetném a kiadvány e-mailen?/micsoda mondat lett ez.../
Sziasztok, drágáim! Puszi és -utólagos- BÚÉK mindenkinek külön-külön, akit illet! :-*
Mától újra itt! (Bár csak nagyon rövid időre!)
Jólesik, hogy hiányoztam... már akinek hiányoztam ugye! :-)
Talán ezért is léptem most be, pedig esssküszöm, amikor bekuksiztam a topicba, még feltett szándékom volt, hogy nem írok bele, csak elolvasgatom ezt az uccsó ötven hozzászólást.
De nem bírtam ki!
Látom, a helyzet nagyban változatlan.
Ti nem voltatok szabin a héten, így nem láthattátok (gondolom) valamelyik reggel a TV3-on (hétfőn vagy kedden 9 óra tájban) a Czeizelt. Azt hittem, szemen köpöm a tévét... nem vicc! Természetesen a meddőségről, azon belül speckó a férfi-meddőségről volt szó. Beültetett spermiumokról, őssejtekből vett spermiumokról, férfi-meddőséggel összefüggő műtétekről stb.stb.
Na és akkor azt mondja ez a frenetikus-genetikus bele a kamerába, hogy -megpróbálom majdnem szó szerint idézni- "Én személy szerint nem értek egyet a kierőltetett terhességekkel. Mert ha valaki magától, a természet erejénél fogva nem lesz terhes, akkor az azt jelenti, hogy ha az orvostudomány víványainak felhasználásával kierőltetett terhességből megintcsak egy beteg- vagy veszélyeztetett EGYED (e szóval!) fog születni!"
Aki tehát nem esik teherbe első csettintésre, az ne is akarjon szaporodni? Mert a beteg (vagy esetleges örökölhető betegség kockázatával veszélyeztetett) ivadékokat legjobb lenne ledobni a Taigetoszról? Érdekes elmélet! Ő persze a két félresikerült, de testileg esetleg egészséges ivadékával könnyen beszél. Mindenesetre, ha ez így van, akkor szerintem egyáltalán nincs szükség orvosokra. Hiszen akkor nem kellenek gyógyszerek, nem kell pacemaker, csípőprotézis, érműtét, sőt, akár egy vakbélműtét sem... aki beteg, az dögöljön meg! Vagy csak a "kierőltetett" terhességből született gyerekekről van szó?! Aki egészségesnek született, egészséges szülőktől, természetes körülmények között, annak élete későbbi szakaszán már "joga van" megbetegedni?
Komolyan mondom, úgy felhúzott ez a felsőbbrendű és fanyalgó stílusa, amint a "kierőltetett" terhességekről beszélt... hogy utána még van egy óra hosszat fortyogtam magamban. Mert pl. ő egy nagy büdös senki lenne, ha nem lennének "kierőltetett" terhességek, nem? Akinek meg komoly baja van, az úgyis elmegy genetikushoz is, hogy szabad-e terhességet vállania, nem? Na mindegy! Lépjünk túl rajta!
Amúgy ki hogy van? :-)
Cicvarek!
Ne idegelj, én majdnem tíz évvel vagyok idősebb nálad, valóságos öregasszony, s amikor a nőgyogyómtól megkérdeztem, hogy ő orvosilag (meg mindenhogyan) nem tartja-e túl késeinek ezt az egész dolgot, akkor megrökönyödve azt mondta, hogy ne nevettessem már, neki külön "idős terhespathológiai" osztálya van, ahol nagyjából 35 év az alsó korhatár, és 42-44 a felső. Mert mostanában annyira kitolódott a házasságkötések és vállalt terhességek ideje életkorban, hogy csak a szerencsésebbek tudnak 30 alatt szülni!
A súlytöbblet sem akadály (ne is mondd, sajnos nekem is van), hacsak nem 50 kg-nyi az a plusz, mert az már a teherbe esést is nehezíti, illetve veszélyes lehet. Szóval ilyenkor előtte egy orvosi vizsgálat kiderítheti, hogy ugye semmi más kockázati tényező nincs (magas vérnyomás, cukorbetegség, súlyos visszérprobléma stb.).
Ne légy depi, előtted az élet, meg millió esély! Ne add fel, és főként: ne keresedj el! ;-)
Magamról:
amúgy -csak úgy mellesleg- én is sík ideg vagyok! Azért is nem akartam belépni + írni, mert sok problémám van. A férjemet mindjárt január 2-án baleset érte, holnap dől el, hogy kell-e műteni. Nekem pedig hétfőn kell felhívnom a síelésből visszatérő orvosomat, hogy akkor keddtől befekhetek-e hozzá, van-e hely a négyágyas kórtermében. Úgyhogy nálam talán már február 1-ével beindul a gyerek-project... a dokim ígérete szerint csak egy hét befekvésről van szó, mert a kilenc terhességi hormonból egyetlen egy volt, ami a normál érték alatt volt, de a dokim (ugye még novemberben) azzal bíztatott, hogy ez lehetett a vetélésért a felelős, és örüljek, hogy nyár óta nem estem teherbe, mert ezzel a hormonhiánnyal valószínűleg megint elvetéltem volna. Ha viszont beállítják, akkor minden rendben. Szerinte. Csakhogy ez annyit jelent, hogy márciustól újra kezdem a "megjön, nem jön meg?" típusú rituálét... reményeim szerint viszont ha már "nem jön meg", akkor van esélyem a sikeres terhességre és szülésre!
Erről álmodom! (Mert hogy azt a gonosz, ördögi gondolatot, hogy mi van, ha még más bibi is van nálunk, egyelőre igyekszem legyűrni a karácsony előtt oly sokat emlegetett pozitív gondolkodással.) Most azt "játszom", hogy reggelente elképzelem magam, hogy milyen lesz majd a március-április, amikor talán már a szívem alatt hordom a gyermekünket. Hogy milyen nagyon jó érzés lesz megint terhesnek lenni, immáron nem rettegni, hanem "csak" vigyázni, és bizakodva tekinteni a jövőbe. Mindenesetre, el kell áruljam nektek, hogy sok-sok év óta először megint elpityogtam magam szilveszterkor. Méghozzá azért, mert a bulinkon ott volt az a barátunk is, ahol 8(!) év után most végre megvan a lombikterhesség (harmadik beültetés!), méghozzá 4. hónap, szóval vannak esélyek. És az Évi elpityeredte magát éjfélkor, hogy "Remélem, jövő ilyenkorra már a karomban tartom az én kicsikémet!" Erre fel megszorítottam a párom kezét, és halkan a fülébe súgtam: "Remélem, hogy én is!" És ettől úgy meghatódtam, hogy könnyes lett a szemem! Jó lökött vagyok, mi?! :-)))
Úgyhogy sokat várok ettől az évtől! ;-)
Ja... a TALI:
Ha kijöttem a kórházból, utána ráérek... mindenben igazodom hozzátok! Ha a február közepe nektek késő, akkor talizzatok egyet előtte, és én majd egy következőnél becsatlakozom.
Nekem egyébként elsősorban a csütörtökök-péntekek lennének jók. Csütörtök 5-től, péntek 1/2 3-tól. A McDonald's (esetleg Burger King?) valóban jó 5let! Szerintem a Blaha Lujzi majdnem mindenkinek útba esik. Mondjuk Noának, Petrának és nekem a Jászai Mari téri lenne a legjobb... nem, lányok?
Jucikám!
Írok, ha tudok (ebben a három napban még), de a lényeget most úgyis ide ömlesztettem, amúgy meg 37 mélt kéne... legalább elolvasnom! :-)
Na, most jól kiírtam magamból mindazt, ami az egy hónap alatt belémszorult. :-)))
Megyek, mert -talán mondanom sem kell, hogy ennyi idő után- iszonyú sok a melóm! :-/
Akkor a jövő hetet vessük el és az azután következő kedden (8), csütörtökön (10) vagy pénteken (11)lehetne, mondjuk fél öt és öt között. Ki melyik napra szavaz?
Sziasztok!
Wayan és én pestiek vagyunk, de szerintem is jó a Moszkva téri McDonald's. Viszont, lehet, hogy jövő pénteken kell dokihoz mennem, még nem biztos.
Wayannak szólok emilben, hogy jelentkezzen.
susok
Jó lenne, ha a többiek is hozzászólnának a találkához, mert akkor minél hamarabb kiválaszthatnánk a konkrét időpontot. Végső esetben lehet pl. pénteken is. (Egyébként én is budai vagyok...)
Én is budai vagyok, de bárhol szívesen találkoznék veletek A Moszkva tér szerintem is jó. Nekem a kedd és csütörtök nem túl jó, mert a gyerekemmel úszni járunk, de egyet kihagyhatok, csak ne a jövő hét csütörtök legyen, mert akkor vidéken vagyok.
Kedves Noa es Benyus!
Koszonom mindkettotoknek a biztatast. Azert meg elsosorban a sikeres petevezetek-mutetben remenykedem...Erdekes, amikor a ferjemmel eloszor felvetettuk a lombikbebi-temat, azt mondtam, en inkabb orokbe fogadok valakit. Azota mar valtozott a velemenyem, reszben nektek koszonhetoen is. No meg persze a ket csaladgyarapitasi mod nem zarja ki egymast! Benyus, koszi az anyagot!
Kedves Cic es Berku!
Ti most hogy alltok gyerekugyben?
Cic, a gyerektelenseg azon keves dolgok egyike, amelyert (atlagos) esetben nem magunkat kell okolni, hanem ra lehet kenni az egeszet Istenre/a sorsra/a veletlenre. Ettol persze maga a teny ugyanaz marad. Sajnos sok egyeb dolog mellett a gyermekaldas is igazsagtalanul van elosztva a foldon.
Szerintem jó ötlet a McDonalds - persze a Nora féle találkától függetlenül. Valaki javasoljon már egy konkrét időpontot!!! Nekem keddenként és csütörtökönként fél öt-től lenne a legjobb. Ezt nem önzőségből mondom, csak azért, hogy végre lendítsek valamit az ügyön a konkrétumok felé!!!! :-)))
Szerintem alapjaiban rossz irányba vitted el saját hozzáállásodat! A "hiba" szó tökéletesen kívül esik ezen az egész témakörön, hiszen hibázásról akkor beszélünk, ha az ember szándékosan vagy gondatlanul valami rosszat tesz. Közülünk ugyebár senki sem tett rosszat, ergo nem tehetünk a körülöttünk kialakult helyzetről. Az egyház szerintem nagyon szépen és tökéletesen fogja meg a házasság lényegét, amikor egy testről és egy lélekről beszél a házasfelek tekintetében. Amikor két ember ilyen kapcsolatba lép, akkortól nincs én hibám és te hibád ilyen kérdésekben. Biztosan sokan igazat adnának nekem, ha azt mondanám, hogy azoknál a pároknál, ahol egyikük prolémája miatt nem lehet gyerek természetes úton, a probléma eredete egy idő után elhalványul és az egészséges fél éppúgy elkezdi magát meddőnek érezni, mint a társa. A probléma tehát elválaszthatatlanul kettőjüké lesz és ez így természetes. Hiszen az egészséges félnek éppúgy nem lehet gyereke ebben a szituban, mint a problémásnak (mint tudjuk, a játszma kétszereplős), tehát teljesen közös érdekük a megoldás.
Szóval tedd túl magad ezen a - bocsi - hülyeségen - mert komolyan gátja lehet a sikernek. A görcsösség, a bűntudat nem éppen édestestvérei a gyermekáldásnak. Azért meg ne aggódj, hogy a párod a lelke legmélyén mit gondol, mert biztosan semmi olyat sem, ami a leghalványabb alapot is adná az aggodalmaidra!
Kedves Cic!
Szerintem az teljesen természetes, hogy hibásnak érzed magad, de tényleg meg kell próbálni ezen felül emelkedni, mert ha valamilyen baj már megtörtént akkor egy ideig kitöri az embert a frász, de utáni tudni kell továbblépni. Na ezt elég bonyolultul fogalmaztam meg. Tehát arra gondolok, hogy most arra kéne összpontosítani, hogy sikerüljön megoldani a problémát és tök mindegy ki miatt nem lehet természetes úton gyerek. A másik ami állati fontos, hogy - bár tudom ilyenkor szinte csak erre tud gondolni az ember -, de ott van valaki aki arra vágyik, hogy ő legyen a központ életünkben és ezt éreztetni kell vele. Tudnia kell, hogy sokat segít a szerete, megértése és, hogy nekünk Ő nagyon fontos. A bűntudatra visszatérve: már többször írtam, hogy ez igenis egy betegség, amit szerencsére már le lehet küzdeni, tehát e szerint kell minden megtenni a leküzdésére.
Arpg, sikerülni fog! Most nincs más dolgotok, mint előre örölni a babának és a lehető legkevesebb rizikónak kitenni az anyukát (merthogy ilyenkor azt hiszem már így hívnak minket, téged meg persze apukának). Szóval csak nyugi, nyugi és boldogság.
"és habár nem lenne szabad, én sajnos hibáztatom magam amiatt, hogy MIATTAM gyermektelen a házasságunk."
Jaj, ne! Gondolod, hogy a parod ezt nem veszi eszre? Gondolj arra, hogy _neki_ milyen erzes lehet az, hogy segitene, de nem tud! (Bar nem ismerem a kapcsolatotokat, az en Parombol kiindulva az ilyen helyzet nala eleg nagy torest okozna.)
Nekem elég friss az élmény, mert pont egy hete tudtuk meg a diagnózist. Amikor a doktor közölte, úgy éreztem, fejbevágtak, de elég hamar magamhoz tértem. Köszönhető ez annak is, hogy már gyanítottuk, hogy vmi nem stimmel és az elejétől fogva olvasom ezt a topicot és így már (átlagemberhez képest) sok ismerettel rendelkezem. Most úgy érzem, jobb ismerni a problémát és szembeszállni vele, mint hónapról hónapra csak hiába várni, hogy vajon megjön, vagy nem jön meg. Örülök, hogy még az egy évet sem vártam ki és elmentem az orvoshoz, időt nyertünk.
Én a végletekig bizakodó vagyok, a társamnak viszont nehezebb.
Tegnap este azzal jött haza a fiam az iskolából, hogy "évén csavak mavaádávárnyevelveven fovogovok mava evesteve beveszévélnivi". Be is tartotta. 8-kor már a kicsi is így beszélt. 9-kor azt mondta a férjem, hogyha nem fejezik be, elmegyünk otthonról.
Erre kórusban azt válaszolták: "jovo, mevenjevetetevek evel"
Ezt egy baromi fárasztó, gondokkal teli, elromlott mosógéppel, 30.000 forintos gázszámlával és mi jöhet még nap után.....
szóval, ne légy olyan nagyon magad alatt, tudom, a más kertje, mindig zöldebb, de .....most csak ezt tudom.....
mélbe megírom a mobilszámomat, máskor ne dekkolj a Keletiben, mert leharapom az orrodat!!!!
off
Cicmarek! Nem kell gúnyolódni a lelkivilágommal, van annak elég baja enélkül is... :-(( És nem várom el Tőled, hogy megváltoztasd a nevet - végül is olvasni mindenki tud, úgy is meg tudják különböztetni, hogy melyikünk-melyik hozzászólást írta. Amúgy meg aláírásként a "Cic"-et szoktam használni, megint csak egy megkülönböztető jelzés.
on
Hát igen, a felfázás - tegnap voltam Gödöllőn vizsgázni, tudtam, hogy a Keletiben vagy fél órát kell dekkolnom (be is jött a dolog), így aztán itthon felöltöztem mint egy maci. Nem voltam valami utolsó divat szerinti (különben sem vagyok az), de én bizony bakancsot húztam az ünneplő nadrágomhoz illem ide vagy oda. Habár a férjem megjegyezte, hogy van aki estélyiruhához sem restell bakancsot húzni, úgyhogy ne nagyon zavartassam magam. Hát nem is tettem. :-)
Magyu feltett egy kérdést, miszerint ki-hogyan dolgozta fel a tényt, hogy ilyen jellegű problémákkal küzd. Ha nagyon őszinte akarok lenni akkor azt kell mondanom, hogy én még mindig nem dolgoztam fel teljes egészében a dolgot. Piszkosul rosszul érintett, nagyon bánt a dolog és habár nem lenne szabad, én sajnos hibáztatom magam amiatt, hogy MIATTAM gyermektelen a házasságunk. Próbálok én optimistábban hozzáállni, amióta itt lógok a topicban - köszönve nektek - egyre gyakrabban tudok elvonatkoztatni a világfájdalmamtól és talán reálisabban szemlélni a dolgokat. Még egy kicsi, és akkor az önsajnálatra fordítódó energiámat már csak és kizárólag a reménykedésre fogom fordítani. :-)))
Nagyobbik gyermekem nevezte at a kozhasznalatu cicvarek elnevezesunket cicmareknek, azota jobbra-balra ezt hasznaljuk, sot a kisebbnek ez a beceneve, merthogy egyebkent is Tomicicanak nevezzuk.
