Mindjárt beszámolok a péntekről, csak előbb Laylát köszönteném a körünkben! Ami a punkciót illeti, az első próbálkozásnál nekem sem fájt egyáltalán. Utóbb kiderült, hogy nem voltak eléggé érettek a petesejtek és a számuk is kevés volt. Másodszorra erősebben stimuláltak, ez működött is. Olyannyira, hogy már napokkal a punkció előtt annyira fájt az egész alhasam, mintha kövek lennének benne. Azt mondták ez természetes, hiszen fel lett piszkálva a szerkezet odabenn. Ezért is fájt jobban a punkció. Na ezt jól elmagyaráztam... :-)) Csak azt akartam kihozni belőle, hogy nem biztos, hogy jó, ha egyáltalán nem fáj, mert az azt is jelentheti, hogy alulstimuláltak.
Azért mondják, hogy a harmadiknak kell sikerülni, mert matematikailag ennek a legnagyobb a valószínűsége: (30%/ próbálkozás, az itt már a harmadik 30%).
A péntek... babanéző.
Hát nem éppen úgy alakult, ahogyan gondoltam. Mielőtt elindultam, felhívott egy barátnőm, aki egy ideje betegállományban van és nagyon aggódtam, mi lehet vele. Hát babát vár... De annyira hányt, hogy be kellett vinni kórházba, nehogy kiszáradjon. Nagyon örülök neki, mert tudom, mennyire akart babát, de azért hazafelé a villamoson kapart a torkom...
Szóval ezzel a babanéző jelentősége kicsit el lett ütve. Nagyszerűen éreztem magam, sokat volt a kezemben a pici, és semmi, de semmi bánatot nem éreztem. Kicsit sem. Valahogy azt vettem észer, hogy jobban megvisel, ha valaki terhes, mintha babája van. Lehet, hogy furán hangzik. Aztán szombaton folytatódott: gimis barátnő-találkozó, kettőnek van már gyereke és éppen akkor estek szinte egyszerre teherbe két és fél éve, amikor mi összeházasodtunk és elkezdtünk reménykedni. Ha minden OK, a mi picink most pont akkora lenne...
SZóval azért inkább jól telt a hétvége, mint rosszul, de vasárnap nagyon vacak volt a hangulatom, ingerült voltam, ok nélkül kerülgetett a sírás. De még az sem biztos, hogy az élmények hatására, más oka is lehetett.
Penteken tobbszori probalkozasra sem sikerult elkuldenem a valaszomat. Talan most...
Noa:
"hogy milyen lesz a hangulatom utána. A dolog ugyanis kétesélyes: vagy megint belezuhanok az elkeseredésbe és reménytelenségbe, de az is lehet, hogy a baba látvány új lendületet ad. Nyilván ez utóbbit szuggerálom majd magamba, de ha mégesem ez történik... "
Akkor itt a topic, ahol a resztvevok megprobalnak egy kis lelkierot onteni Beled.
Nem erkezett valasz a gyerek etetese ugyeben. Nos, egy 14 honapos gyerek mar valoban eheti azt az etelt, amit a felnottek. (A curry szerintem semmivel sem art jobban, mint a kalocsai paprika, csak nalunk egzotikusabb fuszernek szamit.)
A piciket (jo esetben) 6 honapos koruk korul kezdik a szulok a szilard etelekkel ismertetni, es 12 honapos korukra megismerkedhetnek az olyan veszelyes etelekkel is, mint a tojasfeherje, eper, tehentej.
arpg!
Köszi a szorítást (csak most vettem észre, hogy hogy "alattam termettél" pénteken).
Rámfér a szorítás, mert tegnap rekordot döntöttem szorongásba, a mai telefontól frászt kapok, de talán leginkább attól, hogy ha ilyen nagy nehezen felkészült lelkivilág mellett a doki esetleg közli, hogy csak jövő hét hétfőtől tud fogadni. Akkor tényleg hót depi leszek! Pedig már most is eléggé ki vagyok purcanva, megspékelve az egészet valami essszméletlen önsajnálattal, amiért kórházba kell vonulnom, pedig e műintézmény környékét is igyexem elkerülni, még azt sem bírom, ha nekem kell valakit meglátogatni. Szóval tegnap egész nap ez a "Szegééény ééén!" fíling gyötört. Életem párája is remekelt: tapintatból! Mert hogy egész nap szőnyeg alatt, lábujjhegyen, semmi vidámkodás, de semmi drámai arckifejezés sem, nehogy ebbe vagy abba az irányba elmozduljon amúgy is labilis kedélyállapotom (sértődés, veszekedés, sírás stb.). Úgyhogy jól kezelte a hisztimet... bár magamról is elmondhatnám. De most valahogy megnyugodtam, talán mégis jót tett, hogy egy kicsit "kitomboltam" magam lelkileg, mert most tényleg úgy érzem, hogy csak az izgat: mehessek holnap! Essek végre túl a nagy kezdeten. Ma reggel, amikor megláttam a Kismama c. újság címlapját, egészen elgyengültem a gyönyörűségtől, milyen csodaszép kisbaba van rajta. Na, ebből erőt merítettem, így most már nagyjából rendben vagyok! :-)
Susok! :-*
Köszike, most már úgy felírom, hogy csak na! Beléje a filózós faxomba... mert hogy ki tudja, mikor köllik még nekem ez a cím, s telszám! :-|
Néhány nap alatt sikerült végigolvasnom, amit írtatok ide.. és.. úgy izgultam végig, mint valami regényt, hogy kivel mi lesz, sikerül-e...!
Túl vagyok vetélésen, HSGn, méhen kívüli terhességen, és most ősz óta járunk a Kedvesemmel a győri Kaáliba, és mostanában lettünk túl egy sikertelen beültetésen.. A Kedvesem Hála Föntieknek, teljesen egészséges:)
Nagyon átéreztem mindent, amit írtatok, és szívesen írnék én is ide, ha lehet.
noa, nekem nem volt a punctio után sem erős fájdalom, sem vérzés.
Azt mondta az altatóorvos, hogy általában a 3.-nak már sikerülnie kell!:) Addigra ugyanis már elég jól tudják, hogy kinek hogyan reagál a szervezete a kezelésekre, és így jobban is reagál.
Hát fel a fejjel lányok (fiúk), és csakazértis.. :)
minden jót és jókedvet!
csinnnKA!
Dr. Timar genetikus
Bolgarkerek u. 3.
T: 363-2229, 363-5272, 252-1900
Ugy hallottam, a Czeizel nyugdijba ment. Szornyu, amiket mondott, hihetetlen, hogy idaig egy inszeminacioval igencsak foglalkozo centrum igazgatoja volt. Hogyis van ez? En nem ertem.
Helyreigazítás:
szal a kislány nem 14 éves, hanem 14 hónapos (másodszorra félrehordott a kezem)! Bocsesz! ;-)
Jucikám!
Tudom, hogy egy rendetlen dög vagyok, de szőrén-szálán elvesztettem a zuglói genetikai kp. címét éa teflonszámát (asszem, tőled kaptam meg). Plíz vánszögen, és most már kisdobos becsszóra felírom a filofaxomba. Ja, és ha egy jó dokinevet is tudsz, plíz azt is... csak ne a Czeizelt... mondanom sem kell, nem spórolászatilag... egyszerűen ignored! :-(
Tali:
Ha már kint leszek a kórházból, ott a helyem! :-)))
Ha még bent senyvedek, akkor a következő alkalmat ragadom meg! ;-)
Noa!
Babanézéstől ne félj, én mindig alig várom, hogy mehessek a barátosnémhoz babázni. Most 14 hónapos, épp szombaton voltunk náluk, már alig vártam. Most éppen a "Mutasd meg, hogy csinál a cica!" korszakában jár a kislány... ja, és a "jár" már szó szerint! :-)
Amitől viszont ki voltam akadva egy kicsit (pedig a legjobb barátnőmről van szó), az megint az intelmek sorozata, amit ő és a mamája (velük lakik) előadott. Mert hogy kicsit meglepett, hogy a 14 éves kislány a legegzotikusabb kínai kajákat, ízeket eszi, bár már 9-10 hónaposan is currys rizzsel etették. Meg azt is csodálom, hogy nincs babatányér (kis Walt Disney-s vagy bármilyen mesefigurás) meg babaevőeszköz... á, egy frászt! 9-10 hónapos kora óta ugyanazt eszi, amit a szülei, és ugyanazzal. A barátnőm meg dumál (mármint hozzám), gyerekre nem is néz, csak viszi a villát a gyerek szája felé, engem meg kitör a frász, hogy ha a gyerek mondjuk a "hamm-bekaplak!" pillanatában éppen elrántaná a fejét, a villa klasszul végigsértené a szájacskáját. Máris hülye vagyok?! Mondom neki (mármint a barátnőmnek), hogy "Figyi, te sosem főztél külön a gyereknek?" Spenót, sárgarépa, zöldborsó, mittomén, mit kell adni egy gyerkőcnek, de régebben a környezetemben élőknél azt láttam, azt hallottam, hogy mennyi idő elmegy a gyerek-kaja megpepecselésével. Ezek meg curry-vel etették a csecsemőt... mindjárt a tápszeres korszaka után. Furcsállottam. Kiröhögtek! Jött a "Majd megtudod!" duma, mintha törvényszerűség lenne, hogy vitaminok, főzelékek és gyümölcsök helyett az én gyerekem is currys rizsen és literszámra az agyoncukrozott teán nőjön majd fel. Nem tudom... elbizonytalanodtam! :-/
De a babázás része nagyon jó volt. Noa, nem feltétlenül sírós vagy torokszorítós. Én akkor hatódtam meg utoljára, amikor megszületett. Aznap. Amikor alig 5 órásan láttam, és belegondoltam, hogy az én lökött barátnőmnek, akivel végigéltem a kamaszkorát... gyereke született, és anya lett. :-)
Most nincs torokszorítás, csak egy ici-pici meghatódás, meg az a fincsi meleg érzés a szívem tájékán, hogy "Jaj, remélem, most már minél hamarabb nekem is lesz kisbabám!" De ez nem feltétlenül fájdalmas érzés, inkább olyan édes-keser... ha érted!
Majd számolj be hétfőn! (Főként, mert lehet, hogy aznap leszek utoljára a kórházba vonulás előtt.)
Czeizel ügyben (utoljára): egyetértek veled és Wayannal... nagyon felháborodtam a hozzáállásán. Etikátlan és ellenszenves megnyilvánulás volt, fel is húztam magam rajta! :-(
Jó babázást, jó babavárást, jó 7végét mindenkinek!
Hétfőn még -egy kicsit- leszek! ;-)
Ja, és kedves vidéki sorstársak! Nem kell csüggedni. Biztosan jártok azért néha néha Bp-en, ha megírjátok, hogy mikor, akkorra is szervezünk majd talit!
Akkor a tali pontos ideje és helye: MOSZKVA TÉRI MCDONALD'S, 2000. FEBRUÁR 11 PÉNTEK ÖT ÓRA.
Írjátok meg, ki jön, mert ha nagyon sok mindenkinek rossz, akkor még van idő változtatni.
Egyébként a Czeizel azért is ökörséget mondott, mert tudjuk, hogy a lombikbébik között semmivel sem több a rendellenesség aránya, mint a természetes úton fogantaknál. Sőt, olvastam, hogy létezik a preembrionális szűrés, amit a drágaság miatt ma csak örökletes betegség veszélye estén (pl. vérzékenység) csinálnak Magyarországon. De amilyen ütemben ez az ágazat fejlődik, szerintem néhány éven belül akár egy petesejtből vagy spermiumból - azaz a megtermékenyítés előtt - meg tudják majd mondani, hogy várható-e valami bibi.
Aztán meg lányok, fiúk fel a fejjel, mert még klónozhatnak is bennünket, ebben aztán nincs kockázat! :-)) Ez vicc volt... :-)))
Sziasztok!
Mindenekelőtt jobbulást Cic férjének!!!!
Bocs a nem-írásért, de nálunk is fellépett némi zűr, agyrázkódás formájában. A tali nagyon jó lenne, most így első olvasásra nem tudom hol beszéltétek meg, csak a febr. 11-et jegyeztem meg, de nekem Bp elérhetőbb részein belül bárhol jó. és a febr. 11 is jónak tűnik.
Egyébként nem hallottam, amit a Ceizel mondott, de amit itt leírtatok az borzasztó. Azt hiszem , a töbség - akiknek könnyen megy és akiknek annyira könnyen megy, hogy el is vetetik - szintén ezt gondolja. Valószínűleg mi vagyunk a "korcsok", aki nem érdemel gyereket, mert nem megy neki. Arról persze nincsen szó, hogy mekkora előnnyel indít egy ilyen "terhelt" gyerek: gondoskodnak róla, szeretik, figyelnek rá, fontos része lesz a családnak... Ráadásul szerinetm fizikailag is előnyben lehet, ugyanis a terhesség alatt fokozottan vigyáznak rá és az orvosok is több odafigyeléssel ellenőrzik.
Noa, minél inkább félsz vmitől, annál valószínűbb, hogy bekövetkezik. Talán ha már előre közlöd, hogy elnézést, de lehet, hogy elsírod magad, az feloldja a helyzetet és Téged is és már nem fogod olyan katasztrófának érezni, ha be is következik.
(Egyszer, No.-ban szó szerint fél napon át zokogtam az egész cég előtt. Nagyon kemény volt az első időszak, de derekasan tartottam magam, míg egy bizonyos utolsó csepp ki nem borította a bilit. Persze kellemetlen volt, de utólag mégse kínos élményként maradt meg bennem. Megkönnyebbülés volt.)
Czeizelhez: megdöbbentő, hogy egy orvos úgy beszél, mint egy demagóg laikus. Nagyot csalódtam, mert értelmes embernek tartottam.
Ő aztán tudhatná, hogy a meddőség oka sokszor nem örökletes, hanem sérülés, gyulladás, vagy más külső hatás. Másrészt ezen az alapon minden örökletes betegségben szenvedőnek meg lehetne tiltani a gyereknemzést. (Lásd diktatúrák.) Szívbetegek, rákosok depressziósok…
Pont Czeizel írt könyvet a Karinthy családról, amelyik szintén erősen terhelt volt mindkét oldalról. Nos itt született egy zseni, és annak két tehetséges fia. Egyiknél előbb, másiknál később előjöttek az idegi betegségek, de azért mégiscsak jó, hogy a világra jöttek…
A barátnőmnek 4 hónapos a kisfia már voltam nem is egyszer látogatóba náluk az az igazság ,hogy nem akkor rossz amikor ott vagy, hanem mikor eljössz utána ...Én akkkor napokig küzdök magammal,elég nehéz..:(((
/az a legrosszabb mikor az élmény hatására azt álmodom, hogy nekem is van hát elég rossz érzés reggel felkelni../
Ez főleg az első látogatások után volt, most már kezdem "megszokni".
A barátnőmnek 5 év után lett.-Kérdezte is szegény az elején,hogy nem rossz érzés-e nagyon..
Mert Ő aztán igazán tudja,hogy nehéz...
/Neki még annak idején a lombikra is csak nagyon kevés esélyt jósoltak.Lám aztán minden beavatkozás nélkül egyszer csak lett természetes úton is.Bár a különbözö hormongyógyszerek hatására minimum 20 kilót hízott.../Amikor terhes lett épp nem szedett semmit...
Noa kitartás!
Igen, igazatok lehet. Egyrészt természetes, ha az ember elérzékenyül (én még egy hülye szappanoperán is képes vagyok...), másrészt jó barátnő előtt nem ciki. A sors iróniája egyébként, hogy a férje kezdő nőgyógyász az I. Klinkán, ahová a Kaáli előtt én is jártam.
Szóval amitől igazán félek, bevallom, nem a sírás, hanem az, hogy milyen lesz a hangulatom utána. A dolog ugyanis kétesélyes: vagy megint belezuhanok az elkeseredésbe és reménytelenségbe, de az is lehet, hogy a baba látvány új lendületet ad. Nyilván ez utóbbit szuggerálom majd magamba, de ha mégesem ez történik... Pedig most éppen jobb időszakot élek, lehet, hogy a közelgő tavasz is másképp hangolja az embert.
Szerintem a babanézés akkor is megható, ha az ember még gyereket sem akar. Emlékszem, életem első újszülöttjét úgy 23 évesen láttam, amikor szó se volt gyerekről, de elsírtam magam, mert annyira megható, hogy addig nem volt a világon, és egyszercsak ott van!
Szóval szerintem nem baj, ha sírsz, főleg, ha közeli barátnőd az illető kismama.
Noa!
Bátorság...
Hidd el, (3-szoros keresztszülők vagyunk)a rossz érzés addig tartott, amig felmentem a 4. emeletre gyalog és közben arra gondoltam, milyen kellemetlen is lesz. Persze amikor meglátod a kisbabát és az őt szerettel körülugráló (ilyenkor az ember kicsit epés...)barátnődet, biztosan elérzékenyülsz, de hát ez még azokkal is előfordul, akiknek nincsenek hozzánk hasonló problémáik. Viszont utána fogd meg a kisbabát, és meglátod milyen csodálatos érzés egy ilyen kis izgő-mozgó meleg, jószagú meleg kis gombóckát magadhoz szoritani. Majd számolj be róla, mi történt, hogyan élted meg a találkozót, jó?
Hát nagyon felhúztam magam azon a tökkelvert Czeizelen. Annál is inkább felháborító a süket szövege, mert jól tudja, hogy sokan hallgatnak rá, mert ő az ügyeletes nagymenő ebben a témában. Pont neki nem szabadna ilyen felelőtlenül járatnia a pofáját (bocsánat...).
Eleve ugrom arra, ha valaki úgy ítélkezik a hozzánk hasonlókról, hogy már x számú gyereke született úgy, hogy csak ránéztek és bekövetkezett a terhesség. Nagyon mérges lettem, amikor az unokabátyám tartott például prédikációt nekem, miközben fogta a nagy pocakú felesége kezét, aki egy hónap múlva szült. Aki nem élte át annak a töredékét sem, amit mi, annak SEMMI JOGA nincs beleszólni ezekbe a dolgokba. Én igenis meg vagyok arról győződve, hogy az a bűnös magatartás, ha beletörődünk ebbe a helyzetbe. Szerintem az embernek kötelessége MINDENT megtenni, ami ezen a földön lehetséges, és csak azt bízza rá Istenre (akármilyen formában hisz is benne), amire már nem vagyunk képesek. Éppen idevág a "Segíts magadon, Isten is megsegít", nekem mindig ez a mondás lebeg a szemem előtt és igyekszem e szerint irányítani a sorsomat.
Ma egyébként nagy megpróbáltatás vár rám. Régebben írtam, hogy a barátnőm meghívott újszülött baba nézőbe. Akkor nem tudtam a leesett hó miatt elmenni, ma lesz az elmaradt látogatás. Egész éjjel görcsben volt a gyomrom. Mit fogok érezni, mikor a kezebe adja majd az újszülöttet? Ráadásul kislány, amire lelkem mélyén vágyom... (Persze igazán mindegy mostmár milyen nemű, csak mégis...:-))) Biztos rámtör a zokogás, hiába nem akarom. Olyan kellemetlen lesz!
Tali: mit szólnátok a péntekhez (február 11 péntek), mondjuk 5 óra a Moszkva téri Mc-ben. Azért gondoltam a péntekre, mert Benyusnak a csürötök nemigen jó.
Végre megvagy, csinnnKA! Remélem, az urad balesete nem súlyos, nagyon megijesztettél vele! A czeizel meg inkább a gyerekkereskedelemmel legyen elfoglalva, minthogy ilyeneket beszél. Azóta nem szimpi nekem a pasi, hogy a Genetikai Tanácsadóban (TB által támogatott), ha Őhozzá akarsz menni, az külön lóvé, csak a többiek ingyenesek. Persze, biztos sokan ragaszkodnak hozzá, de én biza nem hozzá mentem. Miért van az, hogy amikor az ember azt kezdi hinni valakiről, hogy micsoda értékes ember, akkor ez mindjárt megcáfolódik? :-(
Szerintem a sors kezét nem abban kell látni, hogy valakinek nek jön össze természetes úton a baba, hanem abban, hogy aztán annyit küzd érte, hogy sokkal jobban meg fogja becsülni. Vagyis a sors így tanítja meg rá, hogy milyen értékről van szó. Néha azt gondolom, jó lenne, ha mindenkinek meg kellene küzdenie valamilyen szinten a gyermekáldásért.
Arpg! Szerintem az nem az itteni WagnerUR volt, hanem az "igazi" Wágner úr, a sörös.
arpg! :-)))
Igen, egyébként az én lelkivilágomon is sokat lendített pozitíve ez a topic! Sőt, otthon "apunak" is meséltem róla, hogy bármilyen furcsa, azért mégiscsak jó érzés tudni, hogy nem csak nekem vannak ilyen problémáim, félelmeim, szorongásaim, nem csak én (mi) küzdök (küzdünk) azért a bébiért, hanem mások is. Mert ugye a baráti körben, rokonságban, munkahelyen stb. mit látunk? Mindenkinek megy simán, mint a karikacsapás. És akkor ezektől az ismerősöktől ugye jönnek azok a bizonyos -olykor rosszízű- megjegyzések, amiket már majdnem mindnyájan elpanaszoltunk itt: "mikor jön már a baba?" stb. címmel, meg hogy "Bizony, nekünk is nagy nehezen (többedik hónapra) jött össze... a harmadik!" stb.
Úgyhogy kell ez a topic, de még mennyire, hogy kell! :-)
Nahát mennyien vagytok fővárosiak.Van egyáltalán "vidéki"mint én?:))))
/Én székesfehérvári vagyok./
Benyus!Már későn kérném,hogy én is megtekinthetném a kiadvány e-mailen?/micsoda mondat lett ez.../
Sziasztok, drágáim! Puszi és -utólagos- BÚÉK mindenkinek külön-külön, akit illet! :-*
Mától újra itt! (Bár csak nagyon rövid időre!)
Jólesik, hogy hiányoztam... már akinek hiányoztam ugye! :-)
Talán ezért is léptem most be, pedig esssküszöm, amikor bekuksiztam a topicba, még feltett szándékom volt, hogy nem írok bele, csak elolvasgatom ezt az uccsó ötven hozzászólást.
De nem bírtam ki!
Látom, a helyzet nagyban változatlan.
Ti nem voltatok szabin a héten, így nem láthattátok (gondolom) valamelyik reggel a TV3-on (hétfőn vagy kedden 9 óra tájban) a Czeizelt. Azt hittem, szemen köpöm a tévét... nem vicc! Természetesen a meddőségről, azon belül speckó a férfi-meddőségről volt szó. Beültetett spermiumokról, őssejtekből vett spermiumokról, férfi-meddőséggel összefüggő műtétekről stb.stb.
Na és akkor azt mondja ez a frenetikus-genetikus bele a kamerába, hogy -megpróbálom majdnem szó szerint idézni- "Én személy szerint nem értek egyet a kierőltetett terhességekkel. Mert ha valaki magától, a természet erejénél fogva nem lesz terhes, akkor az azt jelenti, hogy ha az orvostudomány víványainak felhasználásával kierőltetett terhességből megintcsak egy beteg- vagy veszélyeztetett EGYED (e szóval!) fog születni!"
Aki tehát nem esik teherbe első csettintésre, az ne is akarjon szaporodni? Mert a beteg (vagy esetleges örökölhető betegség kockázatával veszélyeztetett) ivadékokat legjobb lenne ledobni a Taigetoszról? Érdekes elmélet! Ő persze a két félresikerült, de testileg esetleg egészséges ivadékával könnyen beszél. Mindenesetre, ha ez így van, akkor szerintem egyáltalán nincs szükség orvosokra. Hiszen akkor nem kellenek gyógyszerek, nem kell pacemaker, csípőprotézis, érműtét, sőt, akár egy vakbélműtét sem... aki beteg, az dögöljön meg! Vagy csak a "kierőltetett" terhességből született gyerekekről van szó?! Aki egészségesnek született, egészséges szülőktől, természetes körülmények között, annak élete későbbi szakaszán már "joga van" megbetegedni?
Komolyan mondom, úgy felhúzott ez a felsőbbrendű és fanyalgó stílusa, amint a "kierőltetett" terhességekről beszélt... hogy utána még van egy óra hosszat fortyogtam magamban. Mert pl. ő egy nagy büdös senki lenne, ha nem lennének "kierőltetett" terhességek, nem? Akinek meg komoly baja van, az úgyis elmegy genetikushoz is, hogy szabad-e terhességet vállania, nem? Na mindegy! Lépjünk túl rajta!
Amúgy ki hogy van? :-)
Cicvarek!
Ne idegelj, én majdnem tíz évvel vagyok idősebb nálad, valóságos öregasszony, s amikor a nőgyogyómtól megkérdeztem, hogy ő orvosilag (meg mindenhogyan) nem tartja-e túl késeinek ezt az egész dolgot, akkor megrökönyödve azt mondta, hogy ne nevettessem már, neki külön "idős terhespathológiai" osztálya van, ahol nagyjából 35 év az alsó korhatár, és 42-44 a felső. Mert mostanában annyira kitolódott a házasságkötések és vállalt terhességek ideje életkorban, hogy csak a szerencsésebbek tudnak 30 alatt szülni!
A súlytöbblet sem akadály (ne is mondd, sajnos nekem is van), hacsak nem 50 kg-nyi az a plusz, mert az már a teherbe esést is nehezíti, illetve veszélyes lehet. Szóval ilyenkor előtte egy orvosi vizsgálat kiderítheti, hogy ugye semmi más kockázati tényező nincs (magas vérnyomás, cukorbetegség, súlyos visszérprobléma stb.).
Ne légy depi, előtted az élet, meg millió esély! Ne add fel, és főként: ne keresedj el! ;-)
Magamról:
amúgy -csak úgy mellesleg- én is sík ideg vagyok! Azért is nem akartam belépni + írni, mert sok problémám van. A férjemet mindjárt január 2-án baleset érte, holnap dől el, hogy kell-e műteni. Nekem pedig hétfőn kell felhívnom a síelésből visszatérő orvosomat, hogy akkor keddtől befekhetek-e hozzá, van-e hely a négyágyas kórtermében. Úgyhogy nálam talán már február 1-ével beindul a gyerek-project... a dokim ígérete szerint csak egy hét befekvésről van szó, mert a kilenc terhességi hormonból egyetlen egy volt, ami a normál érték alatt volt, de a dokim (ugye még novemberben) azzal bíztatott, hogy ez lehetett a vetélésért a felelős, és örüljek, hogy nyár óta nem estem teherbe, mert ezzel a hormonhiánnyal valószínűleg megint elvetéltem volna. Ha viszont beállítják, akkor minden rendben. Szerinte. Csakhogy ez annyit jelent, hogy márciustól újra kezdem a "megjön, nem jön meg?" típusú rituálét... reményeim szerint viszont ha már "nem jön meg", akkor van esélyem a sikeres terhességre és szülésre!
Erről álmodom! (Mert hogy azt a gonosz, ördögi gondolatot, hogy mi van, ha még más bibi is van nálunk, egyelőre igyekszem legyűrni a karácsony előtt oly sokat emlegetett pozitív gondolkodással.) Most azt "játszom", hogy reggelente elképzelem magam, hogy milyen lesz majd a március-április, amikor talán már a szívem alatt hordom a gyermekünket. Hogy milyen nagyon jó érzés lesz megint terhesnek lenni, immáron nem rettegni, hanem "csak" vigyázni, és bizakodva tekinteni a jövőbe. Mindenesetre, el kell áruljam nektek, hogy sok-sok év óta először megint elpityogtam magam szilveszterkor. Méghozzá azért, mert a bulinkon ott volt az a barátunk is, ahol 8(!) év után most végre megvan a lombikterhesség (harmadik beültetés!), méghozzá 4. hónap, szóval vannak esélyek. És az Évi elpityeredte magát éjfélkor, hogy "Remélem, jövő ilyenkorra már a karomban tartom az én kicsikémet!" Erre fel megszorítottam a párom kezét, és halkan a fülébe súgtam: "Remélem, hogy én is!" És ettől úgy meghatódtam, hogy könnyes lett a szemem! Jó lökött vagyok, mi?! :-)))
Úgyhogy sokat várok ettől az évtől! ;-)
Ja... a TALI:
Ha kijöttem a kórházból, utána ráérek... mindenben igazodom hozzátok! Ha a február közepe nektek késő, akkor talizzatok egyet előtte, és én majd egy következőnél becsatlakozom.
Nekem egyébként elsősorban a csütörtökök-péntekek lennének jók. Csütörtök 5-től, péntek 1/2 3-tól. A McDonald's (esetleg Burger King?) valóban jó 5let! Szerintem a Blaha Lujzi majdnem mindenkinek útba esik. Mondjuk Noának, Petrának és nekem a Jászai Mari téri lenne a legjobb... nem, lányok?
Jucikám!
Írok, ha tudok (ebben a három napban még), de a lényeget most úgyis ide ömlesztettem, amúgy meg 37 mélt kéne... legalább elolvasnom! :-)
Na, most jól kiírtam magamból mindazt, ami az egy hónap alatt belémszorult. :-)))
Megyek, mert -talán mondanom sem kell, hogy ennyi idő után- iszonyú sok a melóm! :-/
Akkor a jövő hetet vessük el és az azután következő kedden (8), csütörtökön (10) vagy pénteken (11)lehetne, mondjuk fél öt és öt között. Ki melyik napra szavaz?
Sziasztok!
Wayan és én pestiek vagyunk, de szerintem is jó a Moszkva téri McDonald's. Viszont, lehet, hogy jövő pénteken kell dokihoz mennem, még nem biztos.
Wayannak szólok emilben, hogy jelentkezzen.
susok
Jó lenne, ha a többiek is hozzászólnának a találkához, mert akkor minél hamarabb kiválaszthatnánk a konkrét időpontot. Végső esetben lehet pl. pénteken is. (Egyébként én is budai vagyok...)
Én is budai vagyok, de bárhol szívesen találkoznék veletek A Moszkva tér szerintem is jó. Nekem a kedd és csütörtök nem túl jó, mert a gyerekemmel úszni járunk, de egyet kihagyhatok, csak ne a jövő hét csütörtök legyen, mert akkor vidéken vagyok.
Kedves Noa es Benyus!
Koszonom mindkettotoknek a biztatast. Azert meg elsosorban a sikeres petevezetek-mutetben remenykedem...Erdekes, amikor a ferjemmel eloszor felvetettuk a lombikbebi-temat, azt mondtam, en inkabb orokbe fogadok valakit. Azota mar valtozott a velemenyem, reszben nektek koszonhetoen is. No meg persze a ket csaladgyarapitasi mod nem zarja ki egymast! Benyus, koszi az anyagot!
Kedves Cic es Berku!
Ti most hogy alltok gyerekugyben?
Cic, a gyerektelenseg azon keves dolgok egyike, amelyert (atlagos) esetben nem magunkat kell okolni, hanem ra lehet kenni az egeszet Istenre/a sorsra/a veletlenre. Ettol persze maga a teny ugyanaz marad. Sajnos sok egyeb dolog mellett a gyermekaldas is igazsagtalanul van elosztva a foldon.
