A Borászati Lapokban nem csak oltási technikákról és trágyázásról volt ám szó. Rendszeresen jelentek meg szépírások és teljesen olvasmányos borvidéki leírások. Ha a Somlóvaél kapcsolatban szó van benne a Kinizsi legendáról és arról, hogy Mátyás fekete serege somlóit ivott Bécs ostroma előtt és vagy tucat helyen emlegetik a somlói bor gyógyhatását, akkor belefért volna a nászéjszakázás is. De nem szerepel.
Persze valaminek a nem létezését bizonyítani mindig nehezebb. Egy dolog biztos: soha, senki nem látott az 1980-1990-es évek előtti időkbpl semmilyen forrást arra nézve, hogy ilyen legenda létezett volna.
Számomra persze a lejelentősebb érv az az, hogy a monostorapáti Tóth Sándor nekem azt mondta, hogy ő pontosan tudja, hogy ez a nászéjszakás dolog egy újkeletű és tudatosan fabrikált dolog és hogy ő ismeri is azokat akik ezt kitalálták.
Ez az egész engem azért bosszant egyébként, mert tele van a történelmünk és múltunk csodás mesékkel, valódi legendákkal, a kárpát-medencei népek lelki világát bemutató dalokkal, történetekkel... van valódi történelmünk. De sokan túl ostobák vagy lusták ezt a történelmet és ezeket az igazságokat megismerni és feltárni. Sokkal egyszerűbb olcsó butaságokat fabrikálni és azokat meglovagolni.
Hát ha felétek a juhfarkot tartják fiúnemző bornak :) akkor ne is keress 19. századi néprajzi vagy más forrást. Mert ziher, hogy újkeletű és tudatosan gyártott "legendáról" van szó. Ugyanis juhfark fajtabort még mutatóba se csinált senki a 19. században, de még a 20. század első felében sem.
Mifelénk nem a Somlairól, hanem a Juhfarkról tartják a "nászéjszakák bora" -képességet. :-)
Más kérdés, hogy az egész szerintem nem is marketingkategória, hanem néphagyomány, elsősorban néprajzi jelentőséggel bír.
És egy komoly szaklapban kb. olyan, mint az időkép.hu előrejelzésében a népi regulák. :-)))
(Ezzel azt akarom mondani, hogy attól, hogy nem jelenik meg a Borászati füzetekben, még a népi babonák, hagyományok körében nyugodtan jelen lehetett a 19. sz.-ban is. Utána fogok kérdezni néprajzos ismerősöknél, van-e erről írott forrásuk. Végülis a 19. sz-ban már voltak néprajzi jellegű gyűjtések is.)
Persze hogy nem találsz, hiszen ez nem annyira szőlészet szakmai, mint marketing kérdés.
Ráadásul jól kimódolt húzás.
Hiszen az a legenda terjesztlése hol ütőkártya elsősorban, hogy a Somlai bor fogysztása a fiúutódok születését segíti elő, mint az uralkodói házak tájékán, ahol létkérdés a fiúutód.
Ahogyan a Tokait "a királyok bora-borok királya" szlogen jól elhelyezi a piacon, a Somlait is erre a fogyasztói körre pozicionálja ez a marketing húzás.
Mondanom sem kell, hogy természetesen örömmel és szívesen revidiálom bármely véleményemet, korrekt forrásokat és világos érveket látva :)
A magyar borvilág és főleg az régi kárpát-medencei fajták kapcsán végtelenül idegesítőnek, bosszantónak és alkalmanként felháborítónak tartom, hogy a leggyakrabban ostoba dajkamesék, fabrikált hülyeséget és szinte tudatos butítás az ami a rendező elv ebben a témában és mintha tilos lenne a lelvéltárak hatalmas tudásbázisához hozzányúlni, forrásmunkát végezni... és leginkább gondolkodni.
Például 85 évolyam több tízezer oldalán sokszáz Somlóval kapcsolatos írás egyikében sem szerepel a "nászéjszakák bora" baromság :)
Én az ünnepek alatt/között haladtam egy kicsit a Borászati Lapok archívumával és a beszélgetésünk után kiterjesztettem a keresett témákat az Olaszrizlingre. Hihetetlenül érdekes történet, hogy miért és hogyan is terjedt el az olasz.
Most már gyakorlatilag biztosra vehetjük, hogy az Olaszrizling az 1840-1860-as évek között és/vagy környékén jelent meg az akkori Magyarországon. Több 19. század végi forrás alapján azt is tudhajuk, hogy mindenképpen ismert, népszerű, kedvelt de nem elsődlegesen művelt fajta volt az 1800-as évek végig.
Pusztán az alapján, hogy egyes borvidékeken engedélyezett illetve ajánlott fajták listája, hogyan változott az 1890-es évektől az 1930-as évekig az olaszrizling nagy menetelése szépen követhető.Kicsit zavarja a képet, hogy a délpannon borvidékeken szinte minden fajtaszabályozás engedélyezte az összes ismert fehérszőlő fajtát, vagyis, tolna-szekszárd-vilány viszonylatban nem tudom, hogy mikortól került fel a listára az Olasz.
Az biztos, egy 1922-es forrásban írják előszőr, hogy a Somlón egyre többen ültetnek olaszrizlinget, de kiemelik, hogy "sok helyen az olasz rizlinget a rakszőlő helyett tartják a kiadós fajtának." A Somlón legeslegelőszőr 1929-nem kerül fel a hivatalosan (87,200/29. F. M.) engedélyezett fajták közé. Ugyanakkor Marton Dénes a kor egyik legelismertebb szaktekintélye még 1927-ben is azt írja, hogy az Olaszrizling nem való a Somlóra. Az olasz nagy áttörése a 30-as évek végen történik meg. Ekkorra lényegében majd minden borvidéken az elsődlegesen ajánlott fehér szőlőfajták egyike lesz. Kivéve persze Somlót és Tokajt, ahoval még mindig a Furmintot és más helyi fajtákat javasol a szakma. De ekkorra a Balaton környéki és a dél-pannon borvidékek első számú fehér fajtája az Olaszrizling lesz.
Összességében a források alapján egyértelmű, hogy a filoxéra idejében semmilyen fajta terjeszkedéséről szó sem volt. A filoxéra idején igazándiból csak pusztult a szőlő és elenyészően kevés birtokon reagáltak kellően gyorsan és jól a vészre. A jó reakció ugye az lett volna, hogy vagy azonnal amerikai alanyra oltani a helyi fajtákat és korszerűen újratelepíteni ugyanazokkal a fajtákkal vagy masszív szénkénegezéssel megvédeni az értékesebb területek öreg tőkéit. Ezek így, ebben a formában szinte sehol nem így történtek. Pár nemesi-egyházi-nagypolgári ültetványen voltak korrekt reakciók, de az ország tetemes részén tesze-toszáskodás vagy kóklerkedés ment és a legtöbbeknek pénze sem volt reagálni. Vagyis az 1880-1900-as évek során nem terjedt semmilyen fajta... max a direkttermők és a csemege fajták. Némi előremutató trend az 1900-1914 közötti időszak volt. De fényesnek ez a korszak sem volt mondható. Az első világháborútól napjainkig pedig káosz, fejetlenség, csoróság, szakmaiatlanság és pusztulás volt minden borvidéken... nem pedig tudatos terjesztése egy-egy fajtának.
A régi fajtáknak a végső halálos ítélete az elvesztett világháború, a trianoni békeszerződés és a mindezt csak tetéző gazdasági világválság volt. 1920-1940 környékén az infláció, szegénység, depresszió, elvándorló lakosság, halott borpiac, elképesztő drágaság és tehetetlenség volt minden borvidéken. Ekkoriban aki telepített az olyan fajtát választott ami biztonságosan, kevesebb munkával is biztos mennyiséget hozott... a minőségnél a termelési költségek és az alacsony ár lényegesen jelentősebb volt. Ez tette be a kaput a furmintnak, sárfehérnek, juhfarknak és még sok más ősi fajtának. Ebben a helyzetben az olaszrizling volt a legjobb kompromisszum. De messze nem azért terjedt el ekkoriban (cirka 1914-1938) az olasz mert olyan hihetetlenül fantasztikusan jó minőséget adott és mert ezzel a fajtával tervezték a jól prosperáló belföldi piac meghódítása után lehengerelni a külföldi borpiacokat is... hanem azért mert a nyomorban, pusztulásban, kétségbeesettségben és bizonytalanságban ez a fajta tudta nyújtani a biztonságot.
Az adott viszonyok között (ami elsősorban alulfinanszírozott szőlészetet és évszázados technológiai lemaradást jelentette) pont az Olaszrizling volt a jó választás. A fajta és a magyar bor szerencséje pedig pont az, hogy az olaszrizling egy univerzális fajta, igazi tízpróbás atléta. Mert az ugyancsak biztonságosan s sokat termő fajták a gyenge minőségük miatt csak kiestek egy idő után a versenyből... pont ahogy a nagyminőséget és egyediséget felmutatni tudó nemes, de alacsony hozamú, rugós, rothadós fajták is. Ebben a közegben az olaszrizling maga volt az arany középút, olaszrizlinget ültetni az elmúlt száz évben olyan volt mint egy kilencest és egy alsót talonozni ultiban :) Biztonságos.
Vagyis röviden sommázva, nem a filoxérának, hanem Trianonnak és nagy gazdasági világválságnak köszönheti az Olaszrizling a sikerét.
Én bakó szőlőre tippelek, de hogy fűszeres bora lenne -ha tényleg bakó- azt kétlem. Egyébként minden szőlőt lehet vesszőről szaporítani, a bakót még kötött talajon is.
Két kérdésem lenne. Debrecenben egy ismerősömnek a kertjében homokos talajon terem egy általam nem ismert szőlőfajta, feltételezem, hogy direkttermő. Lugasnak alakították ki, rengeteg kicsi-közepes fürtöt nevel, kékszőlő, édeskés, fűszeres bora van, nincs határozott labruska íze, mint az otellónak, izabellának. Milyen fajta lehet? (ott medocnak nevezik, de az kizárt, Eger mellett szedtem-ettem medocot, ez nem olyan)
Másik kérdésem az elsőhöz (milyen fajta?) erősen kötödik: lehet-e vesszőről szaporítani, s egy kötött talajú kertben szőlőt termelni rajta?
A meggyzőzés kétoldalú volt, mert ezekből Borászati Lapokból viszont egyértelműen igazolódik az, hogy a 19 század elején-közepén érkezett meg az olaszrizling a mai magyar borvidékekre és nem korrábban.
Sajnos az 1859-es Borászati Lapok nem minden cikkét írta alá a szerző, ilyenkor vagy valamelyik rezidens szerkesztő jegyezte a cikket. Sok cikk olvasata után a stílusbol és a téma területéből rá lehet ismerni egy-egy szerzőre. Emiatt én egy-egy cikket még nem tartok igazán hiteles forrásnak, csak akkor ha több írás, több szerzőtől is ugyanúgy megerősítik az adott tézist.
"Legyen akkor horvát az olaszrizling, éppen csak az ampelográfiai egyszeregynek mondasz ellent. Meg a saját gyűjtésednek: "hazánkba nem rég hozatott be Stájerországon keresztül"."
Te figyusz. Én nem tudom, hogy honnan való az Olaszrizling. Én csak olvasgatok, gondolkodok és beszélgetek. Nyilván nyitva hagyok lehetőségeket vagy éppen időlegesen bezárom azokat amelyek ésszerűtlennek tűnnek.
Ez a heidelbergi kutatás tényleg nagyon ütős és mindenképpen meggyőző. Én legalábbis újragombolom az olaszrizling eredetével kapcsolatos véleményemet. Ez önmagában teljesen stimmel karácsonyi ajándéknak :)
Örülöük, hogy végülis előrébb jutottunk ebben a témában. Érdekes téma, hogy egy-egy szőlőfajta mikor és honnan érkezett hozzánk. Én pont ezért csodálom a 100-150 évvel ezelőtti szaksajtót, mert akkoriban mindennaposak voltak az ilyen elmélkedések. Akkoriban volt rendes fórum arra, hogy az ilyen kérdéseket megbeszéljék a termelők.
Rendben, meggyőztél, ezek szerint már cirka 50 évvel a filoxéra előtt is ismerték az olaszrizlinget. Mindenestre odaírhatnád az 1859-es említés kapcsán ki és honnan ír róla.
Legyen akkor horvát az olaszrizling, éppen csak az ampelográfiai egyszeregynek mondasz ellent. Meg a saját gyűjtésednek: "hazánkba nem rég hozatott be Stájerországon keresztül".
Nem azt mondtam, hogy elzászi a fajta, azt, hogy a rizling német nyelvterületen egy gyűjtőfogalom. A welsch/wälsch szintén egy régen használatos igen tág gyűjtőfogalom. De éppenséggel nálunk is ez volt a helyzet a rizlinggel és az olasszal. Hogy miért nincs ma Elzászban? Egyrészt érdekes kérdés ez olyasvalakitől, aki éppen a régi szőlőfajták történetéről is olvas. Másrészről, Heidelberg környékéről (nem egész 100 km-re Elzásztól) van:
www.oiv.int/oiv/files/Bull_OIV_2004_Sept_Oct.pdf - túrtam neked ezt az angol nyelvű anyagot (7-20. oldal) részben arról szól, amit korábban linkeltem németül, egy több, mint 200 éves(!) ültetvényben találták meg többek közt az olaszrizlinget, ez az én karácsonyi ajándékom, bocs a többiektől a féloffért.
Jó estét!Ma olvastam egy Nagy-Somlói Furmint palackján:szulfitokat tartalmaz.Olvastam erről is volt szó mostanság,végülis van aki feltünteti a címkén.Kellemes Karácsonyt és BÚÉK.Tisztelettel:Sárközi István ui.Rambo CS.A.K.!
Úgyamúgy, csak a móka kedvéért, elkezdtem átnyálazni a korábbi Borászati Lapokat...
Az 1859-es
"...elszámlálom azon fajokat, melyek csak jófekvésü s jóföldü helyen ültetendők, ha azt kívánjuk , hogy a borbecse ne csökkenjen.Ide tartozik mindenekelőtt a rizling, a furmintvagy szigeti szőlő*), németül zapfer, (a külföldön fehér-mosler, mely csak egyfaja a szigeti szőlőnek) azután az olasz rizling, sárfehér, kéknyelű és a kadarka, mely azonban soha semkölcsönöz a bornak igazi nemes zamatot**), s azért nem érdemli meg a legjobb helyet. — A kék kadarkát (carthagóból eredeti) csakazért emiitettem itt, hogy megmutassam, miként azcsak a legjobb fekvésű s földü szőlőben ád tökéletes jó bort ; tehát csak oly helyre való ; különben csak közönséges bort ád, mely soha oly áron el nem adathatik,mint a milyen bort a följebb említett szölöfajokbólszűrhetni. "
Ez egy forrás bőséggel a filoxéra megjelenése előtt. Látod, nemcsakhogy létezett, hanem tudták, hogy milyen termőhelyen ad jó bort... egy mondatban a kéknyelűvel, sárfehérrel és a furminttal.
Az egyik 1869-es számban a "A hazai és külföldi borfajokról" cím alatt: "[...] A rizling . A piros válfaj ritkább, az olasz rizlingcsak névrokon.[...]"
Ugyanebben a cikkben később: "Szintén jeles fehér borfajok:Az olasz rizling , zamatja csak névlegesrokonainál kevesebb, de bővebben termő s erősebbbora van; Stiriában nagyon terjed, nálunk is igen ajánlható faj; rövid metszésre való."
A cikket Klosterneuburgban, 1868. nov. 14 -én írta Rochel Károly.
Ugyanezen évbe eg ymásik fajtaismertető cikkben " 10. Olaszrizling . Igen értékes zamatos szőlőfaj, mely hazánkba nem rég hozatott be Stájerországon keresztül, s a mely Magyarország azon részeiben, melyek Stájerországhoz közelebb esnek, már meg-lehetős elterjedésben részesül. Az olasz rizlng kedves zamatosságu bort szolgáltat, ámde a rajnai rizling-gel korántsem analóg vagy hasonértékü zamatosságut,kipótolja azonban zamatosságának netaláni alárendelt-ségét, igen kielégítő termékenységével."
Tessék, az enpluszegyedik bizonyíték arra, hogy a filoxéra előtt már ismert és kedvelt fajta volt az olaszrizling. Az persze ettől még nyitott kérdés, hogy Stájerországba délről vagy nyugatról érkezett-e az olasz, mert hogy helyi fajtát csak nem hívtak volna Olasznak ők sem :)
Mondom, érdemes ezeket a filoxéra előtti forrásokat olvasgatni.
Nincs semmi követnivaló logika, ugyanazt mondogatok az elejétől fogva. Van forrás arra, hogy az olaszrizling létezett a mai Magyarország borvidékeink a filoxéra előtt is. Ennyi.
Ez az "elzászból hozták a svábok" szimpatikus. Csak egy gond van vele :) annyira elhozták onnan, hogy ott nem is hagytak még mutatóban sem? Mert amennyire én tudom az amit mi olaszrizlingként szeretünk az Elzászban teljesen ismeretlen fajta.
Számomra amúgy a horvát eredet a leghihetőbb, egyszerűen azért, mert kizárólag az ő nyelvükön van olyan neve a fajtának ami nem az idegen eredetre utal.
Az elzászi származás is pont hangzik furcsán. A Welschriesling-ben a Welsch vagyis Walhaz szó mindenképpen idegen (latin-kelta) eredetre utal. Német nyelvterületen pedig ugye groteszk lenne azt feltételezni, hogy Elzászt keltának tartottak volna... volt néhány alkalommal vita arról, hogy akkor Elzász az germán avagy kelta :)
De én nem tudom... és szerintem a rosseb sem tudja. Őszintén megmondva nem is igazán érdekel, hogy honnan származik az Olaszrizling. Itt van, az a tény, dolgozunk vele, bort csinálunk belőle.
A vita lezárásaként én továbbra is azt mondom, hogy konkrét, megkérdőjelezhetetlen, megcáfolhatatlan források vannak arra nézve, hogy a filoxéra előtt már termett olaszrizling a mai magyar borvidékeken.
Na jó, részemről elmondtam, amit gondolok az olaszrizling térnyerése kapcsán, az utolsó etapban már követni se tudom a logikádat.
A román/horvát eredet többek közt éppúgy elvetendő, mint a magyar, de azt tegyük gyorsan hozzá, hogy miután a Kárpát-medence és a tágabb Monarchia vidéke az olaszrizling elterjedési területe, logikai bukfenc lenne azon kívül keresgélni a környéken.
Nyugati fajtacsoport: szőlő-fajtaismeret, fajta meghatározás szempontjából alapvető. Ennek vaskos irodalma van, néhány mondatban próbálom vázolni. A vitis vinifera egységes faj ugyan, de mint az egyik legrégebb óta tarmesztett és legtöbb különböző fajtával bíró kultúrnövényünk az idők során polimorfizálódott. Földrajzi-ökológiai (és történelmi) szempontok alapján megkülönböztethetőek, magyarul bizonyos nagyobb tájegységekre lebontva az éghajlathoz igazodva formálódtak, mutálódtak és ezen tulajdonságaik bizonyos morfológiai bélyegek formájában is megmutatkoznak. Azaz könnyen felismerhetővé vált a származásuk helye. Negrult és Andrasovszkyt tartjuk ezen megfigyelés első leíróinak és rendszerezőinek, Németh volt, aki ezt a rendszert végül tökéletesítette, tovább bontotta alcsoportokra, a mai napig ezt veszik alapul a nemzetközi ampelográfiában.
Példa: a nyugati fajtacsoport tagjai felismerhetőek onnan, hogy vitorlájuk, levelük fonáka finoman szőrözött vagy gyapjas. Általában tömött, apróbb fürtformájú és bogyóméretű. Ezzel szemben a Kárpát-medence őskultúrájában a pontuszi (Fekete-tenger melléki, összbalkáni) fajtakörhöz tartozik (tartozott?), ezeknek a vitorlája, fonáka, azon az erezete sokkalta szőrösebb, "pókhálós", úgymond nemezesen gyapjas, fürt- és bogyómérete rendszerint nagyobb a nyugatinál. A harmadik fajtakör a keleti, a Kaukázus vidékéről származnak, hajtásaik, leveleik csupaszok. Ezen ismeretek alapján ránézésre rögtön el lehet dönteni régi fajtáink származási helyét. Hát így.
A korábban linkelt német nyelvű anyagból kiemelek neked egy részt (ezt egyébként a geilweilerhofi kutatóintézet egy munkatársa írta, ők tekinthetők a világon a témakör elsőszámú kutatóinak és rendszerezőinek, ők hozták létre a nemzetközi vitis fajtakatalógust is: http://www.vivc.de) :
„Der elsässische Gruppenname Ruesselinge (seit 1348) war für die blauen und schwarzen Rieslinge ebenso wie für rote, gelbe, grüne und weiße Rieslinge gebräuchlich. Neben dem Kleinen oder Rüdesheimer Riesling (Rheinriesling) gab es den Grobriesling (Räuschling), Gros Riesling (Orleans), Moselriesling (Auxerrois), Breisgauriesling (Knipperlé und Silvaner), Frankenriesling (Silvaner, Grüner Veltliner), Würzburger Riesling (Sauvignon), Gelben Riesling (Alanttermö), Budai Riesling (Apro Feher), Welschriesling (Riesling Italico), Beerheller Wälschriesling (Roussane) und den Wolligen Wälschrießling (Babo&Metzger 1836). Letzterer wird in Österreich als Silberweiß (coll. Leth) erhalten und ist als Gyöngyfeher (Nemeth 1970) aus Ungarn beschrieben.”
Ebből kiolvasható, hogy eredetileg a rizling egy gyűjtőfogalom volt, ezek közül egy volt a rajnai és egy az olasz is. Ezt az elnevezést az egészen tömött fürtű, apróbb, gömbölyű bogyójú szőlőkre értették, amiknek jellemzően egy bibepont figyelhető meg a bogyóin. Idővel már nem használták ezt az elnevezést ilyen széles körben, csak a riesling lett „a rizling”, de több fajtával egyetemben az olasz még őrzi ezen hagyományt. Visszatérő poén félművelt körökben azon élcelődni, hogy az olaszrizling se nem olasz, se nem rizling, pedig éppenhogy de, eredeti jelentésében mindkettő állítás helytálló.
Az ideérkező németség (mi csak svábként és szászként hívjuk őket, holott Elzásztól egészen a magyar határokig tartó németajkú területek legkülönbözőbb részeiről érkeztek több hullámban a XII. század közepétől egészen a XIX. második feléig) vélhetően több tucatnyi vagy akár több száz fajtát hozott magával, így a rajnait is már jóval korábban (na, az már valóban széles körben ismert és termesztett is volt a filoxéra előtt).
Az oltással kapcsolatban keresni fognak. Tanácsot is elfogadunk persze :) ártani sosem árt.
"Azért nem tudok érdemi anyagokkal szolgálni, mert 1873-ig bezárólag a mai Magyarország területén nem tartják számon sem az elterjedt, sem a kisebb jelentőséggel bíró fajták közt. "
Én csak azt mondom, hogy azok a források amiket én megnéztem abban írnak róla. Szóval abban az időszakban már ismert, kedvelt és termesztett fajta volt. Érdemes lenne Schams Ferenc Ungarns weinbau című 1833-ban németül megjelent könyvét elolvasni, de sajnos a némettudásom ehhez karcsú.
Van egy csomó hiteles forrás a 18-19. századból, nincsenek is eldugva. De sajnos én úgy érzem (ez tényleg, csak érzés), hogy a szőlész-borász társadalom 99%-nak kényelmesebb a nekik szimpatikus szájról-szájra terjedő meséket, legendákat erősíteni, mint a tényeket, hiteles forrásokból megtudni. Téged legalább érdekelnek ezek a kérdések, de a többség megelégszik az unalmas közhelyekkel.
Én amúgy nem legyintenék az olaszrizling román/horvát eredetére. Sehol nincs az köbe vésve, hogy egy nyugati fajta csak Magyarországon keresztül juthat el Horvátországba vagy Romániába. Amúgy az ízig-vérig való nyugatisság alatt te mit értesz?
A németek rizling besrolása is téves, a neve miatt lehet, hogy valaki egyszer figyelmetlenségből berakta, de tudtommal sem genetikailag sem más szempontból nem vehető rizlingnek az olasz. De érdekelne, hogy van-e nyilvános forrása ennek az elzászi-rajnai eredetnek. Én úgy tudom, hogy Franciaországban még annyi nyoma sincs az olaszrizlingnek mint máshol.
A betelepülő németek által behozott Olaszrizling egy szimpatikus teória. De bennem azért felmerül bár kérdés... miért az olaszt hozták volna és miért nem a rajnait vagy más fajtát. A rajnainak piaca, divatja volt minden fizetőképes európai piacon. Miért hoztak volna egy olyan fajtát ami nem jobb mint a rajnai? Tudtál előre, hogy a rajnainak melegek lehetnek a mi bazalthegyeink déli lejtői?
Egyébként arra, hogy az olasz nem egy jól ismert fajta volt a 19. század második felében pont az én forrásom is lehet igazolás :) hiszen egy jól ismert fajtát nem kell bemutatnia annak aki az oltványát árulja :)
Aham, én a teli szőlővirág illatban szüreteltem. Nagyon lehet szeretni az illatát. Emlékszem, amit tavalyelőtt mutattál, az meg eszméletlenül petúnia illatú volt.
13300. Természetesen nem a meg nem eredt oltásokon élcelődtem. Nálam viszonylag szépen megjöttek az idei oltások, csak nagyon lassan akartak fakadni. Máskor akár 1-2 hét elég, hogy látványosan jöjjön, most volt olyan is, amelyik több mint egy hónapig meg se moccant. A szakik azt mondták, előre be kellett volna áztatni a vesszőket/csapokat.
13301. Nézd, csavarhatjuk, de úgy látom másképpen értelmezünk. Azért nem tudok érdemi anyagokkal szolgálni, mert 1873-ig bezárólag a mai Magyarország területén nem tartják számon sem az elterjedt, sem a kisebb jelentőséggel bíró fajták közt. 1864-nél korábbról nincs is megemlítve. Ismerjük pl. ma a viognier-t vagy a chenin-t, néhány termelő foglalkozik is vele, de lajstromba nemigen vehetjük termesztett és kiegészítő fajtáink közt.
Jancis szimpatikus, nagytudású asszony, de se nem szőlész, se nem ampelográfus, ő tényleg az az ember, aki kizárólag mások anyagaiból merítkezik e témakörben. Pl. a Boriskola című művében tucatnyi ordító hibát fedeztem fel. A horvát és román eredetet egy ízig-vérig nyugati fajta esetében egy kézlegyintéssel elintézhetjük. Amúgy a németek nyilvántartják, mint a népes rizling fajtacsoport tagját, származási helyének az Elzász - Rajna vidékét tartják. Nálunk a meghonosítói szinte biztosra vehetően a Kárpát-medencébe betelepült németség egy csoportja. Ha vki beszél németül, íme egy roppant érdekes anyag, mind az olaszt, mind a furmintot is érinti:
13303. Jellemzően egy fürt/vesszőt hagyok a régi fajtáknál (k.m. kordon, 4x2rügy, elvétve 5x2), de fel szoktam jegyezni, hogy alapjáraton mennyire termékeny a fajta. Vannak bizonyos fajták, amelyeknél drasztikus hozamkorlátozással se növelhető érdemben a várható cukortartalom. Töppedni szárazságban töppedhet, de a botritisz nemigen tesz benne kárt.
13304. Augusztus végére/szeptember elejére sauvignonosabb a sauvignonnál. Zöldes, ropogós, fűszeres, szinte csípős. Később egyfajta illatosság virágosság vegyül a képbe, de nem muskotályosság formájában. Idővel alig marad a zöldes-csipkelődős karakteréből, bár talán egy hangyányi kocsányra, szőlőhéjra emlékeztető jellege megmarad, viszont virágokba öltözik: szőlővirág, petúnia, orgona, ilyesmik, nagyon egyedi. Később ez már inkább csak halványul. Alapjáraton közepes testű bora van, nem túl határozott, de citromos hatású, frissítő savai vannak. 20%-nyi jelenléte egy nem túl aromatikus fajtákból álló küvében már abszolút prímásként bazsevál.
Engem is érdekel a Sárfehér, kicsit részletesebben leírod, hogy hogyan változik az íze az érés során? A másik amire kiváncsi vagyok, hogy a savait mennyire őrzi meg aszályos években, mint 2011, 2012?
Én egyértelműen házasításba szeretném a Sárfehéret. A mostani cuvée borunkban a Hárslevelűvel együtt vagy azt helyettesítve.
Tarhálhatnék tőled majd ilyen előszelektált Sárfehér és esetleg Mézes fehér oltványt?
Engem baromira nem zavarna az alacsony mustfok, mert ha 17 megvan, akkor a juhfark a maga 22 mustfokával simán felhúzza és max rakok hozzá 23-24-es hárslevelűt is.
Én is még egyszer... felszínes, abszolut nem az olasz után kutakodó olvasat során, a Borászati lapok két és fél évtizedében négy olyan a Somlóval és a somlói fajtákkal kapcsolatos írás is szembejött amiben szó van az Olaszrizlinggel. Mindegyikben pozitív hangsúlyban írnak az olaszról.
Ezek a tények... egyik írásban sem említik az olaszt mint új addig nem ismert fajtát. Ezekből a forrásokból nem derül ki, hogy az olasz az csak ekkor jelent volna meg. Lehet, de lehet, hogy nem. Annak a tézisnek a bizonyítása, hogy az Olaszrizling a ekkortájt jelent meg rád vár. Én annyival tudtam hozzájárulni ehhez a témához, hogy az eddigi forrásfeldogozásaim során a szemem elé került olaszrizling referenciákat megadtam.
Ezek a források azt bizonyítják, hogy az Olaszrizling ismert, kedvelt és dícsért fajta volt már az 1870-1890-es években is, vagyis 10-20 évvel a Filoxéra okozta pusztítás utáni újratelepítési időszak előtt. Az hogy az 1870-es évek előtt létezett-e és milyen mértékben én nem tudom.
Jancis Robinson frissen megjelent enciklopédiájában egyébként az Olaszrizling a Grasevina név alatt szerepel. Az eredetét illetőleg két lehetséget említ. Jancis maga a horvát eredet mellet érvel. A fő érvelése etimológiai, vagyis egyedül horvátul van olyan neve a fajtának mai nem utal az idegen származására. Érdekes módon az Olaszrizling a spanyol Borba fajtáva azonosnak bizonyult a DNA vizsgálat után.
De Jancis felsorol más hipotézisiket is. Említi azt, hogy Ludwing von Babo (1843-1844) ampelográfus szerint Champagne-ből érkezett a német Heidelberg. Szerinte franciaországban Aligoté és Petit Meslier néven futott a fajta. A DNA vizsgálatok ezt cáfoltál és Franciaországban sehol, semmilyen nyoma nincs az olaszrizlingnek.
Említi még a sokat emlegetett oláh származást, de ő kétkedik ebben is azért mert manapság a románok is "Olasz" rizlingnek hívják a fajtát. Mondjuk szerintem ez baki Jancis-tól, mert látott már a világ olyant, hogy egy nyelv levetette a saját terminológiáját és adaptálta egy másikét.
Összességében nem lehet biztosan tudni az eredetét. De akár, horvát akár oláh eredetű fajta is az Olaszrizling, annyira messze nem volt egyik magyar borvidéktől sem, hogy a 19. század végéig kellet volna várnia, hogy rátaláljanak.
Vicces, vicces, de tudod, hogy marhára nem az oltókését venném el senkitől és nem is a kapát.
Amúgy nem arról van szó, hogy rosszul csináltunk valamit. A nagy szárazságban a Szentesinél sem eredt meg oltás. Amúgy meg nem a sikertelen oltás esetleges ára a bosszantó, hanem a plusz egy év amit a kudarc jelent.
