Szia Buksi!
Rá se ránts, az ember lassan megszokja az efféle meglepetéseket.
Marvelon. Én azt hittem, hogy ez az egész Marvelonosdi nagyon fontos. Erre legutóbb, amikor a következő stimulációt megbeszéltük Bernard-dal, mi történt? Kicsit panaszkodtam a Marvelonra (hányinger, vérzés stb.), mire kis hümmögés után áthúzta tollal a papírnak azt a részét, mondván, hogy jó, akkor nem kell a Marvelonos szakasz, nem olyan fontos... Egyből belevágunk az injekciókba, leállítva nem lesz semmi. Azt mondja, még jobb is lesz, mert kevesebb injekció kell majd, ha a szervezet már magától is "beindult". Na, ezen menjen el valaki...
Nemrég értünk vissza a Kaáli-ból és egy kicsit le vagyok törve, mint a bili füle.:(
Illetve az egyik szemem sír, a másik nevet.
Sajnos az akcióval csúszunk 1 hónapot, mert hiába szedem a Marvelont mindkét petefészekben növekszik 1-1 szép tűsző. Azt mondta a doki, hogy érdemes várni egy hónapot, természetesen tovább kell szednem a Marvelont, hátha a következő hónapban már nem lesz semmi és akkor tiszta lappal kezdhetjük a stimulációt. Ez azért fontos, mert ezekből a tűszőkből könnyen lehet ciszta és akkor többet ártunk, mintha várnánk egy hónapot. Így most április 9-re vagyok beírva akciózni.
Annak viszont örülök, hogy legalább ezen alkatrészem "rendesen" működik, mert fogamzásgátló ide vagy oda egyszerre két petesejt is érik, így talán a stimuláció folyamán nem lesz gond...:)
Persze tudom, hogy ez az 1 hónap ide vagy oda már teljesen mindegy ennyi várakozás után, de már annyira beleéltem magam, hogy márciusban már megpróbálhatjuk....
Hát majd árpilisban. Addig is szedem a Marvelont.
Sziasztok!
Otthon elvonultak a fellegek és újra süt a napocska! :-)
Kaáli: úgy néz ki, hogy ápr. 2-9 között lesz a beültetés. Olyan jó, hogy történik vmi, illetve a tudat, hogy próbálnak segíteni rajtunk! Kiderült, hogy nekem meg alacsony az FSH hormon szintem.
Jó, hogy nálatok is minden OK, remélem egy-két hónap múlva együtt drukkolhatunk mindannyiunknak.
Kár volt elnézést kérned azért, amit írtál, mert szerintem ezen a topicon úgysem stílus az egymásra való megharagudás.
Az én véleményem a következő arról, amit megpendítettél: Ez az egész meddőségi ügy és a lombikprogram meglehetősen VÉGES, ami az infokat illeti. Ez azt jelenti, hogy itt pár száz hozzászólás után már mindenki mindent tud a gyógyszerekről, a központokról, a dolgok menetéről. Már nem lehet ötszázadszor leírni, hogy én most nem szedek Marvelont, meg hogy a Duphaston hogy kitolt velem, mert már a fülén jön ki mindenkinek. Elolvastunk minden neten fellelhető szakcikket, megvitattuk stb. Ráadásul ez egy olyan dolog, hogy az emberrel hónapokig nem is történik semmi, a napi kapcsolattartásra viszont szüksége van a lelkünknek. A témák, amikről írtál, nagyon is ide kapcsolódnak, persze a "második" körben, amikor a lombik már kimerült. Sajnos a meddőséghez tartozik az is, amikor már csak az örökbefogadás vagy a petesejt-adományozás stb. marad valakinek lehetőségként. A vallásnak is nagyon sok köze van ezekhez a dolgokhoz, itt többünknek napi probléma ez is (mivel nem mindenkinek, ezért csak érintettük). Szóval örüljünk, hogy ezek egyelőre nem a mi gondjaink, de sajna eljöhet még az is...
Amikor elkezdtem az Indexben a "működést" nagyon megörültem, hogy találtam egy ilyen topicot, ami ezzel a problémával foglalkozik. Akkor mindenki a tapasztalatairól beszélt, a gyógyszerek mellékhatásairól (ami náluk előfordult), a lombikprogram menetéről, időigényéről, tapasztalatairól, hogy ki hol tart éppen, meg ilyesmikről. Lehetett kérdezni bármit és nagyon szívesen válaszoltak azok, akik már esetleg túlvoltak egy-egy szakaszon.
Aztán történt egy váltás. Elmaradoztak azok akik aktívan résztvettek mindennap a topicban, előkerültek olyan témák mint pl. a vallás, az örökbefogadás, statisztikai adatok, a "kölcsönkapott" petesejtek ügye, stb. Ez engen nem is nagyon érdekelt, nem is nagyon tetszett, ráadásul a kialakult vitát is "értelmetlennek" tartottam. Nem akartam senkivel sem vitatkozni, bennem (és úgy gondolom másokban is) kialakult már egy terv, egy elhatározás, hogy ki "meddig megy el" és én a saját elképzelésem helyességéről nem akartam másokat meggyőzni, illetve nem akartam, hogy mások győzködjenek.
Mindig elolvastam a beírásokat, nyomonkövettem az eseményeket, de nem írtam. Akikkel szorosabb kapcsolatot alakítottam ki, azok tudták, hogy éppen mi van velem, hol tartok a folyamatban.
Ne értsetek félre, és természetesen nem szeretnék senkit sem megbántani ez csak az én véleményem.
A "felkészülésben" most a Marvelon szedésnél tartok, szerencsére nem okozott semmilyen problémát, mellékhatást. Holnap megyek a Kaáli-ba, lesz egy kis vérvétel, természetesen az elmaradhatatlan ultrahang, és az orvosom felírja az injekciókat, a gyógyszereket meg még ki tudja mit, ami kell. Ha minden jól megy március 19-26 között lesz az első próbálkozás.
Mégegyszer kérlek benneteket, hogy ne haragudjatok ha olyasmit írtam amivel nem értetek egyet, de ez van, én így gondolom.
Csak gondoltam, megosztom veletek:
egy régi kolléganőmnek (lombik programmal) kisbabája születetett. A csaj 36 éves, ez volt az 5. lombik dobásuk, az a bizonyos "na most aztán mindent bele". Tíz éve házasok, azóta akartak gyereket, és totálra bele voltak betegedve, hogy nem jön össze. Én ezt éltem vele végig, amíg együtt dolgoztunk. A tökéletes házasságot, tökéletes boldogságot és szerelmet, ami fölött csak egyetlen hatalmas nagy fekete felleg volt: a gyermektelenség.
És amikor már majdnem feladaták, és lemondóan legyintettek, hogy "nem merek én már hinni a sikerben", akkor épp az uccsónál összejött. A gyerek csodás, karácsony előtti héten született, láttam a fotóit... istenem, de nagyon irigyeltem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :-)
(Én meg csak számolgatom, hogy mikor telik már le a 6 hetem... de még mindig majdnem egy hónap van hátra. :-/ S persze mindig ilyenkor telik lassan az idő!!!)
Gondolom nem fogja bánni, ha elárulom: Buksi most kezdi a Marvelont, aztán jön az előkészítés és a lombik. Sokakhoz hasonlóan itt a topicon, náluk is most tavasszal lesz a beültetés. Egyébként jól van és nagyon elfoglalt. Ennyi.
Én meg csak olvasgatlak titeket, de valahogy nemigen történik semmi - a ma kivételével -, várjuk, hogy mehessünk a párommal vissza vizsgálatokra. Meg persze izgulunk.
néha kicsit kiborul az ember - mint én ma -, de alapvetően optimisták vagyunk.
Azt meg nagy örömmel olvasom, hogy itt milyen sokan készülnek a nagy dobásra: drukkolok mindenkinek.
Ez érdekes... De akkor miért nem ír ide? Lehet, hogy szegény megcsömörlött a témától? Nem csodálnám. Eleinte nekem is voltak ilyen korszakaim. Most már kiegyensúlyozottabb vagyok - szokás dolga minden :-(
Jó! :-)
Bár Noának is igaza van abban, hogy nem szabad mellreszívni a dolgot, de azért a virtuális fenékbebillentéstől kicsit jobb kedvem lett. Köszi mindenkinek a tanácsokat. Meggondolom. Most pedig indulunk a Kaáliba. Susok, jobbulást és mindenkinek szebb napot!
Bocsánat, ez a dög megint megbolondult. Folyton azt írja, hogy rossz e jelszó, meg ilyen-olyan error, erre azért alattomosan kétszer elküldi...
Wayan!
Jó, hogy előkerültél. Az érzéseid de nagyon ismerősek...
BUKSI HOVÁ LETT OLYAN RÉGÓTA???
Sziasztok!
na, ez nem valami vidám nap, csőstül jön mindenkinek a baj.
Susok!
Hát amennyire a soraidból kiolvasom, egyetlen lehetőség tűrni a kiütéseket. Bár azok nyilván nem magától a progeszterintől vannak, hanem a gyógyszerek valamilyen más összetevőjétől. Esetleg érdemes lenne érdeklődni, milyen progeszterin készítmények léteznek még, ha itthon meg nincs, akkor külföldön. Biztosan van olyan, amelyik nem vált ki allergiás tüneteket, de ezt a doki biztosan pontosan tudja.
Berku!
Igazából tényleg azt kellene mérlegelni, hogy a TB-juttatások szempontjából hogyan jársz jobban. Lehet, hogy a terhesség első napjától az utolsóig ki leszel írva, utána meg X ideig a picivel vagy otthon - és ha erre az időszakra nem gondoskodik rólad a TB a maga smutzig módján, hát ez eléggé rázós. Szóval szerintem ne hallgass a megértő csajra, hanem beszélj a leendő főnökkel és ha a leghalványabb bizonytalanságot látod rajta, akkor hagyd az egészet a fenébe, nem ér annyit. Nem is beszélve az idegeskedésről, az sem tesz jót.
Ami a férjuradat illeti, nem kell mellreszívni, ez az egész ennél jobban is megpróbálja a kapcsolatot, házasságot. Az ilyen típusú konfliktusokkal meg kell próbálnunk együtt élni. Mindkét házasfél ingerült, feszült ebben a helyzetben, a felszín alatt sok-sok indulat húzódik meg. Ez sajna természetes, biztosan mindannyian ismerjük ezeket.
Sziasztok!
na, ez nem valami vidám nap, csőstül jön mindenkinek a baj.
Susok!
Hát amennyire a soraidból kiolvasom, egyetlen lehetőség tűrni a kiütéseket. Bár azok nyilván nem magától a progeszterintől vannak, hanem a gyógyszerek valamilyen más összetevőjétől. Esetleg érdemes lenne érdeklődni, milyen progeszterin készítmények léteznek még, ha itthon meg nincs, akkor külföldön. Biztosan van olyan, amelyik nem vált ki allergiás tüneteket, de ezt a doki biztosan pontosan tudja.
Berku!
Igazából tényleg azt kellene mérlegelni, hogy a TB-juttatások szempontjából hogyan jársz jobban. Lehet, hogy a terhesség első napjától az utolsóig ki leszel írva, utána meg X ideig a picivel vagy otthon - és ha erre az időszakra nem gondoskodik rólad a TB a maga smutzig módján, hát ez eléggé rázós. Szóval szerintem ne hallgass a megértő csajra, hanem beszélj a leendő főnökkel és ha a leghalványabb bizonytalanságot látod rajta, akkor hagyd az egészet a fenébe, nem ér annyit. Nem is beszélve az idegeskedésről, az sem tesz jót.
Ami a férjuradat illeti, nem kell mellreszívni, ez az egész ennél jobban is megpróbálja a kapcsolatot, házasságot. Az ilyen típusú konfliktusokkal meg kell próbálnunk együtt élni. Mindkét házasfél ingerült, feszült ebben a helyzetben, a felszín alatt sok-sok indulat húzódik meg. Ez sajna természetes, biztosan mindannyian ismerjük ezeket.
Hááát, ma reggel voltam először hormonok után kutató vérvételen az I. klinikán. Az hagyján, hogy 1+3/4 órán át vártam, de az egész olyan nagyon-nagyon lehangoló volt. Várakozás közben néztem azt a sok fiatal nőt, ki a párjával, ki egyedül, de egyik sem túl vidám. Valaki melett ot futkosott egy aranyos kisfiú... nyomasztó volt végiggondolni, hogy kire mi várhat még.
Percenként elsírtam volna magam, ha nem emlékeztetem magam arra, hogy nincs semmi tragikus.
Szóval teljesen letörtem, pedig nincs is igazán miért.
Wayan
Hát elképesztő béna vagyok :-(((
Miután már mindenki leírta, hogyan kell megtalálni a cikket a Metroban, nagy nehezen sikerült, legalábbis azt hittem. De csak néztem ma, hogy milyen statisztikákról, meg doktori nyilatkozatokról beszéltek... Aztán rájöttem, hogy én csak az első két oldalt találtam meg, s hogy jobboldalt még klikkelgetni kell, hogy továbbjussak. Most már ilyen szempontból minden OK, amúgy pedig egyáltalán nem... 4 napja késik, de minden bizonnyal a Dufaston és a 6 choriogonin injekció már ismert áldott mellékhatásáról van szó, mert a hőmérsékletem szombat óta folyamatos zuhanórepülésben van. Nem beszélve arról, hogy tegnap este óta tele vagyok (főleg az arcom) viszkető szúnyogcsípésszerű piros foltokkal, és a bal szemem alatt is bedagadt. Szerintem a bevitt progeszteronra vagyok allergiás, mert anno 20 éves korom körül az akkori legkönnyebb fogamzásgátló is hasonlóakat produkált rajtam, igaz fél évbe telt mire rájöttem, hogy attól van. De most mit csináljak szerintetek, ha egyszer progeszteronhiányom van, és emiatt soha nem maradnak meg a terhességek?
Berku! Szerintem úgy nem tudod ezt az igencsak sok hiányzást generáló cécót csinálni, hogy a leendő főnök nem tud róla. Akkor már jobb a biztos rossz, ahol mindezt elfogadják. Ha pedig sikerül, úgyis betegszabin leszel, mint veszélyeztett terhes, és reméljük, hogy ez mindjárt az első alkalommal bejön! A vállalkozásról annyit, hogy valóban veszélyes dolog, hiszen ha felmondanak, mi lesz veled, magadnak kell fizetést adni, könyvelőt kell tartani stb, és lehet, hogy nem is marad a sok adó után annyi, hogy megélj belőle. Gondold meg.
Most azért úgy zusammen küldünk a férjednek egy virtuális fenékenbillentést. Jó?!?
Ne lógasd nagyon az orrod - gondold át elsősorban TE magad, hogy NEKED mi a legjobb. Persze nem szabad kifelejteni férjuradat sem a gondolkodásból, a magad érzéseit Te ismered legjobban.
Végül is most kívülállóként nyilatkozom, mert engem sajnos vagy hál'Istennek pont ezek a dolgok nem foglalkoztatnak.
Tudod! - fel a fejjel!! (és neki a falnak...)
Köszi, de "mi" alatt nem csak kettőnket, hanem az itt egybegyűlteket értem.
Milyen hibákat találtatok a cikkben?
Tegnap beszéltem a csajjal, aki az állást ajánlotta. Mondtam neki mi az ábra (szar érzés volt), azt mondta nem baj, de a főnöknek ne szóljunk. (?:-/) Ezenkívül - de ez már offtopic - vállalkozóként kellene dolgozni, a férjem nagyon ellenzi. A vita hevében fejemhez vágta a "minek menjünk ICSI-re, Te nem is akarod ezt az egészet"-et is (mert szerinte a két dolog kizárja egymást), úgyhogy le vagyok törve rendesen. :~-(((((((((
Én is úgy emlékszem a Nők Lapja cikkből, hogy lomikbébi volt, mert még mondta is a nő, hogy amikor autóba rakták őt, mindig az mondta a beültetett "gyereknek", hogy "Kapaszkodj", továbbá az is rémlik, hogy harmadszorra sikerült nekik.
Örülök, hogy megtaláltátok a cikket a neten, néminemű nehézség árán nekem is sikerült (így is el akartam olvasni). Köszi földikutya!!! Egyébként aki nyilatkozik benne (Urbancsek doktor), őhozzá kerültünk volna a Klinikán, és ő az, aki félévente van csak itthon, mert folyton külföldi konferenciákra jár. Egyébként olyan jelenség, mint aki citromot evett. Azért egyébként vannak a cikkben hibák, a témában jártas szemeim rögvest ráállnak ezekre...
Mintha említették volna, hogy lombik nem? Csak félfüllel hallgattam és mintha az anyuka úgy mondta volna, hogy maikor elkezdtek érdeklődni a dolog után, hogy s mint lehetne, akkor az egyik orvos egyértelműen a lombikot javasolta. Azt már azt hiszem nem hangsúlyozta külön, hogy lombik is volt, de feltételezem. Már csak az egészségi állapotukból kiindulva is.
Amikor ráakadsz az archívumban a cikk elejére (kép alatti szöveg), a jobb alsó sarokban van egy "Riport" felirat. Na erre NE kattints. :-)) Viszont jobb oldalon a zöld sávban van "Riport" felirat, ARRA kattints. Meglásd, sikerrel jársz majd!
Én is, köszi minden illetékesnek az információt. Tényleg jó kis összeállítás, nem is feltételeztem volna a Metro újságról.
"A tapasztalat azt mutatja, hogy a mesterséges megtermékenyítést vállaló nők 50-60 százaléka 4-5 kezelési ciklus után terhes marad."
Na hát ez már informatívabb adat. Bízzunk benne, hogy mi tovább növeljük ezt az arányt.
Tegnap láttam a tv-ben egy riportot egy mozgássérült párról, akiknek kisbabájuk született. (Korábban szintén írt róluk a Nők lapja.) Nem mondták ki, csak utaltak rá, hogy ez a baba szintén vmilyen rásegítő eljárással született.
