Milyen forgatód van, mit lehet rajta állítani? A legjobb definíció, amit találtam tegnap este - próbáltam angol és német nyelvű fórumokon keresgélni, hogy említenek-e problémát a forgató használatával - ez lenne, ez alapján szvsz nem kell semmi extra sem :
"A watch winder does not wind a watch! Watch winders are designed to prevent an automatic watch from winding down when not being worn. They rotate the watch causing the rotor to rotate and wind the mainspring. The number of rotations can generally be chosen from a series of programs and the idea is to choose a setting that is close to the number that the watch will need to add 24 hours of reserve to the mainspring (i.e. in a 24 hour period the winder adds as much power as the watch uses, effectively keeping the watch wound to the same extent)."
Nem kell 2 napig forgatni, elviekben egy ciklus után vagy nem lesz járástartalék, vagy minimális lesz.
Akkor indítsd a forgatót, ha már biztosan áll az óra - a pakolászással is lehet húzni. Ha összejön, én
Volt itt egy nő, aki elvitte az új órát, és két nap múlva telefonált, hogy megáll, felhúzza akkor is alig megy, már mire vidékre hazaértek megállt. Ok... intéztem neki másik órát cserébe, és mielőtt visszaküldtem az eredetit, napokig járattam, és teljesen hibátlan volt. Most ilyenkor mi van? De neki megállt.
Most már ki fogom próbálni az óráimmal, hogy ha egy megállt órát berakok a forgatóba, és 2 nap után kikapcsolom a forgatót, akkor mennyi lesz az adott óra járástartaléka.
Ha van bármi 5let, hogy ezt a tesztet hogy tudom pontosabbá/életszerűbbé tenni, akkor pls szóljatok, bár mivel minden órám jár, így leghamarabb vasárnap tudom elkezdeni...
(illetve addig is meg tudom nézni, hogy jelenlegi helyzetükben mennyi a járástartalékuk, most forog mind a forgatón, illetve felváltva a kezemen vannak)
Nem. Olyanoknak magyarázom el, melyik "kis kör" mit mutat, akiknek 4-5-6 éve megvan az órája. A zárható korona már misztikus magasság. Dühítő, hogyan adnak el órákat ezeknek az embereknek.
Most értettem meg, miért nem beszélünk egy nyelvet...
"Az óraforgatót viszont - ha nem akarják, hogy folyton visszavigyék - úgy méretezik, hogy a piacon kapható legrosszabb felhúzási jellemzőjű, és esetleg már nem is jó állapotú órát is felhúzza."
Az óraforgató - az "eredeti" név; watch winder megtévesztő - nem arra való, hogy órát húzzanak fel vele. Mozgásban tudja tartani a szerkezetet. Megőrzi a járástartalékot, de nem ad hozzá (nem gondolom, hogy a nem "egymáshoz gyártott" óra és forgató estén nem lehet vmi eltérés, de ez elhanyagolható).
Nert nem gondoltam, hogy ez nem köztudott, ezért következetesen úgy kommunikáltam, hogy a nap közben nyert járástartalék nem elég a pontos működéshez. Elég lenne, ha éjszaka/hétvégén nem fogyna el.
Úgy "méretezik", hogy az egy cikluson belüli aktív idő alatt keletkezzen annyi járástartalék, mint a cikluson belüli inaktív idő. Inkább alálőnek, mert így max. fogy némi járástartalék.
Vannak olyan szofisztikált forgatók pl. ami WiZARD fórumtárs linkelt, ahol az órákhoz igazítva a lehető legjobban be lehet állítani azt, hogy ne fogyjon a járástartalék.
A fentebb leírtak magától értetődően nem vonatkoznak a kínai ipar bizonyos remekműveire, de ez pl.
"Az, hogy egy átlagos automatát - sok gyakorlati kísérlettel, sokszor a gyártás évtizedei alatti folyamatos módosításokkal - úgy méreteznek, hogy a jellemző/átlagos hordás mellett megbízhatóan felhúzza az órát (mindennapos használattal képes legyen annak folyamatos működését garantálni). Ne legyen "fölöslegesen erős", tehát átlagos hordásnál ne húzzon sokkal többet napközben, mint amennyit a mechanika fel is használ - mert ez csak a szerkezet igénybevételét növeli."
No meg picit egyszerűbbnek tűnik egy forgatót méretezni egy ismert tulajdonságú (persze az aktuális állapot azért ezen változtat) szerkezethez, mint a felhúzó automatikát méretezni úgy, hogy a vásárlók 95%-án (nő-férfi, fiatal-idős, irodai munkás - aktívan mozgó) megfelelően működjön :)
Azért, ha a conrados óraforgatónál tovább lépünk, akkor már többnyire lehet állítani fordulatszámot, tehát nem feltétlen húz a szükségesnél sokkal többet...
Ugyan ár/modell függő, hogy mekkora léptékben lehet állítani a napi fordulatszámot, de talán nem véletlen a ~600-700-800-1000 fordulat/nap körüli választható fordulatszám az olcsóbb modelleken.
Ha pedig valaki nagyon maximalista (az optimális napi fordulatszám tekintetében), és kísérletezni akar, akkor még a legolcsóbb - conrados - forgató is szabályozható egy egyszerű időzítővel...
"Mi a különbség aközött, hogy a kéz-, vagy az óraforgató periodikus, statikus mozgása tartja mozgásban
a rotort?"
Az, hogy egy átlagos automatát - sok gyakorlati kísérlettel, sokszor a gyártás évtizedei alatti folyamatos módosításokkal - úgy méreteznek, hogy a jellemző/átlagos hordás mellett megbízhatóan felhúzza az órát (mindennapos használattal képes legyen annak folyamatos működését garantálni). Ne legyen "fölöslegesen erős", tehát átlagos hordásnál ne húzzon sokkal többet napközben, mint amennyit a mechanika fel is használ - mert ez csak a szerkezet igénybevételét növeli.
Még ez sem mindig sikerül, mint ugyebár kitárgyaltuk, az ETA 28xx szériák mindegyike elég "lusta", és kevés mozgást biztosító életmód mellett előfordulnak leállásos "balesetek" velük - de általában ellátják a feladatukat.
Az óraforgatót viszont - ha nem akarják, hogy folyton visszavigyék - úgy méretezik, hogy a piacon kapható legrosszabb felhúzási jellemzőjű, és esetleg már nem is jó állapotú órát is felhúzza. Ergo valószínűleg sokkal többet fog húzni egy átlagos órán, mint amennyi szükséges.
Gondolj végig egy 24 órás átlagos hordási ciklust: felveszed reggel az órát, nagyjából 10 órát hordod, aztán pedig leteszed és 14 órát ketyeg a "B" szakaszon. És ezt vesd össze az óraforgatós megoldással, ahol a célod az elérhető folyamatos maximális felhúzottság (visszajelzés nélkül nem tudod, hogy a forgatóval elérted-e már a nyomatékhatárolást).
Ahogy APT is írta (immáron sokadszor), könnyen meglehet, hogy feleslegesen erőlteted a szerkezetet.
Nagyon szép, talán a legszebb Omega szerkezetek, de finomak és érzékenyek, az automatika kilincs-megoldása pedig kifejezetten problémás, nem ritkán van velük baj.
Úgy, hogy a forgató a teljes felhúzottság közelében tartja az órát, és sanszos, hogy a csúszóféket is fölöslegesen terheli túl. Magyarán előbb fog az óra rugó-, peches esetben akár rugóház-cserére szorulni (bár ez utóbbi igen ritka).
Ez így pongyola, de azért nagyon nagy vonalakban van köze az igazsághoz. Még egyszer: a felvázolt nyomatéki ábrát annak a tudatában kell értelmezni, hogy egy automata óránál a csúszófék rendszerint a meredeken emelkedő, erősen nem lineáris C-szakasz kezdeti részén már megcsúszik, tehát valahol itt határolja, linearizálja a nyomatékot. Ergo egy a felhúzottság közelében tartott automatánál aránylag egyenletes nyomatékot kap a futómű, persze messze nem teljesen - de mondjuk 30%-nál nem nagyobb ingadozással. Ekkora ingadozásra pedig egy jó minőségű, jó állapotban lévő szabad gátszerkezetű gátló (horgony, coaxial, kronométer) meglepően érzéketlen, okoz eltérést persze, de igen kicsit.
A lejárat közelében gyorsan összeomló nyomaték persze már jelentős eltérést okozhat - és persze a megállás pontja sem adekvát, függ a szerkezet minőségétől és pillanatnyi állapotától - teljesen, tényleg fizikálisan nullára lejárni elvileg sem tud egy óra, de nagyon jó minőségű-állapotú szerkezet szinte zéróra mehet, annyira, hogy ilyenkor kiemelve a billegőt-horgonyt, alig néhány bágyadt fordulatra képes már csak a gátkerék.
Na ugye, hogy van a smucigságon kívül más érv is arra, hogy az ember egyszerűen a kézzel lötyögtetést válassza még egy gondozni való kütyü helyett? A kéz mindig nálad van és mindig jól működik.
Rendben, én is így gondoltam. Akkor viszont mi értelme annyira "nyomni" a B szakaszt? Vagy bejön, vagy nem - az előny "mindössze" a szakasz nagysága, ide könnyebb lőni. Annyit lehet viszonylag biztosan kijelenteni, hogy az A-ban nem igen lesz pontos az óra.
"Te az óraforgatóval a C szakaszba erőlteted az órádat"
"15-85 százalék járástartalék közé esik a legpontosabb működés"
Nem. Maga a kérdés feltevése sem adekvát, mert az egyes szerkezeteknél máshol kuplungol a húzási nyomatékhatárolás és a járulékos dinamikus hibák rengeteg külső körülmény függvényében (pl. pozicionálási hiba) másképp átlagolódnak ki hordva, mint nyugvó helyzetben vagy akár a forgatón egy síkban forgatva.
A pontosság alatt a járáseltérést szokás érteni, ami egy sztochasztikus folyamat végeredménye. Statisztikai modellezéssel a legegyszerűbb leírása is legalább két értéket ad, az egyik a várható érték, a másik a szórás.
Ha a szórás kellően alacsony, akkor van értelme a várható értéknek utánaszabályozni a saját hordási szokások mentén.
A spirálrugó karakterisztikája lehet egy kiindulási alap ahhoz, hogy az óragyártók évszázados tapasztalatait ne próbáljuk feltétlenül felülírni pl. egy Conrados forgatóval.
Tehát akkor némi kerekítéssel mondhatjuk, hogy az egyenletes nyomaték-leadás a feszítettség alsó és felső 15%-a
közé esik? Amennyiben pedig a feszítettséget járástartalékkén, a nyomaték-leadást pedig pontosságként értelmezem, akkor 15-85 százalék járástartalék közé esik a legpontosabb működés? 40 órás max járástartalékot figyelembe véve
Ez a motorrugó nyomaték-görbéje, a vízszintes tengelyen a rugó fordulatai láthatók. Az órarugóknál standard, bevett elvárás a 7 fordulat (30 rugóból 29 nagyjából ennyit fordul a teljes lejárás/felhúzottság között) - és jól látható, hogy az első és az utolsó menet a legkevésbé lineáris. A korábban alkalmazott máltai kereszt célja is pont az volt, hogy ezt a két szakaszt egyszerűen kiiktassa a rugó működéséből.
Ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy a korszerű, nem acél anyagú "S" rugók görbéje már nem egészen így néz ki, lineárisabb - és az automaták csúszóféke jellemzően úgy van kalibrálva, hogy a nyomatéki görbe még nem túl meredeken emelkedő részében csússzon meg - tehát az is linearizál valamennyit. Mindazonáltal tény, hogy egy átlagos, köznapi karóra lejárás közben bizony nem konstans hajtónyomatékkal "gazdálkodik". Ebből a szempontból a korabeli precíziós zsebórák bizony jobbak, a kiegyenlítő csigával készültek sokkal jobbak.
A függőleges tengely a mechanikai nyomaték (M), a vízszintes tengely a rugó előfeszítettség mértéke, balról jobbra növekvő (a vége, ahol a spirálrugó menetei teljesen egymásnak feszülnek, onnan tovább nem lehet húzni).
Nézd, az az autó, amelyik nem bírja ki, hogy "csak 80-al járnak vele rendszeresen", avagy éppen a városi dugóban araszolást (teljesen hétköznapi élethelyzet) - az nem autó, és pont. Egyébként a veteránozás sokszor pont arra a felismerésre döbbenti rá az embert, hogy bizony még a 70/80-as években is (korábban meg méginkább) pont a legcsúcsabb luxuskategóriás sportkocsik (értsd: kis szériás, egyedileg készített, így kiforratlan, ugyanakkor az akkori lehetőségekhez mérten esetenként erősen kihegyezett, túlhajszolt) között lehetett lelni elképesztően suta, esetleges, rossz, megbízhatatlan megoldásokat, botrányos melléfogásokat. Gyorsan tönkremenő, gyakran és nagyon drága hibákat produkáló konstrukciókat - nem ritkán a nagy szériás, jó minőségű középkategóriás kocsik akár nagyságrendekkel (!!) voltak problémamentesebbek, megbízhatóbbak. A gyűjtők álmai a 70-es évek Jaguar XJS 12-esei, vagy a Maserati korai hatszelepes V6-os biturbói - de koruk szó szerint legmegbízhatatlanabb autói voltak, annyi és olyan gyakori műszaki problémával, hogy tulajdonképpen használati tárgyként, autóként nem is voltak igazán értelmezhetők..
Ami meg a koronazár mizériát illeti: még egyszer megismételném, hogy minden normális koronazáras órában van a tokcsőben vagy a korona szárán egy (vagy akár több) normál, szokásos gumigyűrűs tömítés - amely megegyezik az általánosan megszokott és alkalmazott tömítésekkel - azokkal, amelyek egy teljesen köznapi, kézi húzós órában minden áldott napi felhúzás mellett is kiszolgálnak simán egy 5-8 éves szervizciklust, sokszor többet is. És a koronazár még lazán kezelve, néha akár nyitva hagyva is sokkal nagyobb mértékben óvja ezeket a tömítéseket az elszennyeződéstől, mint a normál koronáknál. Egész picit betekerve is már labirint-tömítésként viselkedik, és a víz normál esetben nem jut át rajta - csak túlnyomás esetén. Megtépni sincs semmi értelme - a lényeg az, hogy a tokcső homlokfelülete már legalább kicsit nekifeszüljön a koronában lévő homloktömítésnek. A "rátépés" deformálhatja ezt a tömítést, ami okán a nyomásállóság még rosszabb is lehet így, mint enélkül.
Szóval ezt nincs értelme túldimenzionálni - egy normális koronazárnak igenis bírnia kell az akár napi használatot is - itt jegyezném meg, hogy teljesen általános, hogy 30-40-50 éves (és nem keveset használt) Rolexekben eredeti tokcső, sőt, sokszor még eredeti korona van - a tömítések persze elöregednek, de azokat elvileg szervizenként illik is cserélni.
