Alapvetö fizikai feltevés: a négy stabil elemi részecskének (e,p,P,E) kétfajta elemi töltése van, az elemi elektromos töltése és az elemi gravitációs töltése. Ezek a töltések okozzák a két fundamentális mezöt. Az e.m.-mezö szekezete ugyanaz mint a g-mezö szerkezete és mind a két mezö nem-konzervativ mezö. Csak a négy részecske (elekton, pozitron, proton és elton = negativ töltésü proton) létezik, amiknek csak kétfajta töltése, mint invariáns tulajdonsága, van és csak a kétfajta mezö létezik. Kérdés: megfelel ez az alapvetö hipotézis a fizikai megfigyeléseknek? Kezdjük Galileivel, érvényes-e a szabadesés egytemessége a természetben?
Lorentz gravitációs töltéspárra alapozott elmélete (20) dacára annak, hogy a gravitációs távolhatást és a Merkur-anomáliát értelmezte, mégsem volt elfogadható, mert a Merkur perihélium vándorlására kis értéket adott.
Einstein felismerte, hogy nem az elektrodinamikára kell alapozni, ehelyett a súlyos és tehetetlen tömeg egyenlőségét tekintette irányadónak. Utólag bebizonyosodott, hogy jól tette, mert az általános relativitáselmélettel nemcsak a gravitációs távolhatást tudta értelmezni, hanem a Merkur perihélium vándorlására is jó közelítést tudott adni.
Ezek után a tudományos világ eltekintett Lorentz gravitációs elméletétől, és a relativitáselmélet fejlődött tovább.
> Részecskeannihiláció nem létezik a természetben, de részecskeképzés sem. Melyik is a legnagyobb alkoholtartalmú növény? A falrahányt borsó? ;-) Ha más reakciókat (pl. bármely másik tetszőleges részecskefizikai kísérletet) nem is nézünk: szerinted Segre és Chamberlain hogyan állították elő az antiprotont? (felőlem hívhatjuk eltonnak vagy dzsordzsheriszonnak is, mindegy) Elárulom: proton-antiproton párt gyártottak, és aztán mágnessel szétválogatták.
> Az utolsó 50 évben nem történt semmi új felfedezés a fizikában. Az utolsó újdonság > Sergé felfedezése volt: kimutatta az elton létezését. Mondd, fizikai fájdalmat éreznél az antiproton szó leírásakor? Mert Serge azt fedezte fel.
Sajnos vannak, a legtöbb fizika könyvem alig 5-10 éves.
Az utolsó 50 évben nem történt semmi új felfedezés a fizikában. Az utolsó újdonság Sergé felfedezése volt: kimutatta az elton létezését.
A részecskefizika és az áltrel könyveim mind csapni valóak.
Ha érdekel egyet megadok egy jó fizika könyvet:
- Sandra C. Chapman, Core Electrodynamics, Taylor & Francis, London and New York (2000), sajnos nem tartalmazza a Lagrange formalizmust és van egy-két hiba benne a fotonokról, meg a specrel-röl.
De a legujabb könyvem egy matematika könyv:
- Mariano Giaquinta, Stefan Hildebrandt, Calculus of Variation I és II, Springer, Berlin, és az elsö kötetet (The Lagrangian Formalism) minden fizikusnak melegen ajánlom. Benne van a isoperimetrikus probléma természetes peremfeltételekkel megfogalmazva, ami Lagrange multiplikátorokra vezet, mint a Planck állandó.
A Lorentz-erőre alapozott elmélet (16) már modellezni tudta a semleges molekulák közötti erőket a gravitációs töltéspár bevezetésével. A XIX. század elején fizikusokat azonban ennél jobban foglalkoztatta a gravitációs távolhatás kérdése.
Lorentz gravitációs töltéspárra alapozott elméletében megjelentek sebességfüggő tagok, amelyek a Kepler-pályák precesszióját idézik elő. Lorentz tehát Einstein előtt először a Merkúr perihélium vándorlására is összefüggést tudott adni. A XIX. század elején ez nagy szó volt, és úgy vélték, hogy a gravitációs távolhatás értelmezést nyert.
Viszont, ha az eteterátor bebüzsörészi a makmarát, akkor ki kell vakarászni a cuherbuhert vagy át kell páterezni a kulpátert, mert a helyzet cifilisztikája úgy orientálódik, hogy a teforgetika létrejöttével a térisz indominálódik!
Egy tipp: az egyensúlyt az elektron és a proton e-töltései vonzása között a mozgás tartja fel vagy a Planck álladóval (a h-val a H-atom származik) vagy a h(0) = h/387-val (a h(0)-val a stabil neutron származik). A h és a h(0) Lagrange multiplikátorok, amiket a kvantált töltések okozzák.
A távolhatás problémája foglalkoztatta a fizikusokat Maxwell előtt. Nem lehetett megmagyarázni, hogy az elektromos töltések miként tesznek hatást távolról, mégis közvetlenül a másik töltésre. Ezt Maxwell oldotta meg, amikor az elektromos mezőt úgy vezette be a fizikába, hogy annak anyagi tulajdonságot adott. Ezáltal magyarázhatóvá vált, hogy az elektromos mező változása a másik töltés környezetében idézi elő a az erőhatást. Ezzel megoldottnak látszik (?) az elektrosztatikus távolhatás problémája.
Hasonlóképp foglalkoztatta a fizikusokat a gravitációs távolhatás megmagyarázása. Lorentz számára kézenfekvő volt, hogy elővegye Mosotti elvét (13), miután ő már ismerhette a Maxwell-törvényeket. Úgy gondolta, hogy a gravitációs távolhatást meg tudja oldani, ha a Coulomb-töltések mintájára bevezeti a Maxwell-egyenletekbe a gravitációs töltéseket. Ezt lényegében a Lorentz-erőn keresztül vitelezte ki.
(Egy részecskének egy g-töltése van. A gravitációs töltések között van vonzó és van TASZÍTÓ erö is. Részecskéknek amiknek negativ e-töltése van, negativ a g-töltése is. Az azonos elöjelü g-töltések vonzák de nem semlegesítik egymást.)
A gravitációs töltés gondolata az elektrosztatikus töltések mintájára Mosottitól származik, amelyet 1836-ban publikált. Mosotti ötlete az volt, hogy a gravitációs töltések között fellépő taszítóerők kisebbek, mint vonzóerők, ezért azonos számú gravitációs töltésekek között vonzóerő lép fel, és ugyanakkor semlegesítik is egymást.
Akkoriban kezdett ismertté válni Faraday törvénye, amely az elektromos töltések és a tömeg arányára adott 10^8 Coulomb/kg kémiai egyenértéket. Ismert volt a Coulomb-erő függése a távolságtól, valamint Newton törvénye a gravitációs vonzásra. Ezek a törvények voltak ismertek Mosotti számára, hiszen a Maxwell-törvényekről nem tudhatott. A három törvény alapján azt állapította meg, hogy a molekulán belül az atomok közötti gravitációs erő és a coulomb erő hányadosa 10^-36, ami rendkívül kis érték. A gravitációs erő tehát nagyon kicsinek adódott számára, és ezt az erőt tudta be ötlete alapján a gravitációs vonzó- és taszítóerők különbségének.
Gratulálok Iszugyi a topiknyitásodhoz. Remélhetőleg a teljes szellemi kapacitásodat erre a témakörre fogod szentelni, és azt kívánom, hogy a hozzászólások száma sokezer legyen itt, a többiekét ebbe nem is számítva.
A pálya széléről kérdezem:
tételezzük fel, hogy létezik az egravt. Milyen töltés tart egyensúlyt vele? /dualitás / És vajon mi gerjeszti azt a hipotetikus konglumerátumot, hogy a egrav. töltések állandó jelenlétét érzékeljük?
