Érdemes lenne Csopak szempontból átnyálazni a borászati lapok archívumát. De a balaton felvidékre úgy általában a furmint, zöldfehér (bálint) , durbincs (juhfark), világos (rakszőlő), sárfehér, fehérszőlő (lisztesfehér), cserbajor (körteszőlő, mezőségi, cserszőlő, somogyifehér), kolontár (bajnár, térdes), zöldszilváni voltak a régi fajták. Ezeken kívül a muskotályos, tramini, rajnai és szürkebarát voltak az emlegetett fajták
Márton Dénes előszőr 1911-ben ír bővebben az olaszrizling terjedéséről (teljesen együtt a mézesfehérrel, ezerjóval kövidinkával és saszlával) olyan helyeken ahol addig ez a fajta ismeretlen volt... mint például Badacsony, Balatonfelvidék. Márton a terjedés okának a világosabb színű (akkoriban ez volt a felvilágosult borkritikusok gumicicája), biztosabban és bővebben termő tulajdonságai miatt. Ő akkor még csak a másodosztályú területekre ajánlja az olaszrizlinget.
Még a 20-as éves fajtafelsorolásában sem szerepel az Olaszrizling a balaton felvidéken. Először az 1938-as borászati lapokban láttam mint elsődleges fajtát emlegetni az olaszt. Az ennél lényegesen régebbi nagy elterjedtséget az okozza, hogy a 19. században és a 20. század elején rizling néven emlegették sok helyen a rajnait és az olasz is. De a borleírásokból (könnyed, aromás, zamatos stb) tudjuk, hogy az esetek bő többségében bizony rajnai volt az a rizling.
De nehogy félreérts, én rajongok az olaszrizlingért és a nagyszüleim szőlője is egy 30 éve solaszrizling, meg nekünk is terem évente vagy 400 liter olasz. De szerintem a balaton felvidék első osztályú, jó kitettségű, lejtésű, jó vízáteresztésű és talajszerkezetű területeire inkább a furmint, kéknyelű és hasonló fajták illenének, nem pedig az alapvetően olcsón és megbízhatóan termelhető, jó ivósbort adó olaszrizlinget.
A Csopakiak szerintem a gombhoz varták a kabátot :) Olaszrizlingjük volt sok, az termett, abból volt boruk... így arra építették a kódexüket. No, meg gondolom valaki nagyokos azt mondta nekik, hogy nem jó a sok fajta és kell ez zászlós fajta. Ez a baromság amúgy sajnos nagy népszerűségnek örvend. Még Szepsy is ezt a követ fújja... egyszerre nyomatják a termőhelyet és az egy fajta mindenek felett dolgot. Pedig ez a két dolog egymással szemben áll. Megbízható és konzisztens termőhelyi bort termelni úgy, hogy 10-15 termelő bora egy szólamba szól, csak úgy lehetne ha egy fajta adná a 60-80%-ot a maradékot pedig 4-5 kiegészítő fajta. Így volt ez régen is.
Oksa, beizzítom a vonalakat :) Egy nagyon régi jóbarátomnak aki felettem járt a gimibe az osztálytársa a jelenlegi tartományfőnök. Ha mást nem legalább azt meg tudja mondani, hogy kit kérdezzek.
Fajtákkal kapcsolatosan semmi olyasmit, amit ne tudtam volna. A Sárfehérrel kapcsolatos tévhit (későn érő alföldi fajta) masszívan tartja magát.
Ellenben megtudtam, hogy a kegyes tanítórendeknek valami omladozó, elhanyagolt pincéje van agyaglik déli lejtőjén. Ez baromira érdekelne hol van, esetleg bekéredzkednék. A tulajdoni viszonyai borzasztó zavarosak, így azt sem tudom, kit kell megkérni.
Persze, és semmit sem gyengített volna a történeten, ha beleveszik azt az 5-6 még ma is fellelhető régi helyi fajtát. Ugyanis az olaszrizling sem nem helyi, sem nem régi fajta. Csopakon előbb volt szürkebarát és rajnai rizling mint olaszrizling.
Amúgy te találtál valamit a dörgicsei piárok szőlőfajtáiról? A borászati lapokban pár helyen láttam emlegetni a dörgicsei kegyesrendieket...
Nézzétek, ők ilyen bort céloztak meg, ilyen szabványt állítottak fel - ez jogukban áll.
Nyilván minden szabály annyit ér, amennyit (önként) betartanak belőle. Az ilyen rendszerek halála, ha üres marketing kategória válik belőle. Itt legalább vannak szabályok, van ellenőrzés - szerintem ezidáig ez a legbíztatóbb rendszer.
"A növényvédelemben a rovarirtó szer is pongyola megfogalmazás, a kénnel is irtom pl. az atkákat. "
...amelyek nem is rovarok. Viszont a Dipel tiltott eszerint a szabályozás szerint, amit nem értek. Szóval lehet még finomítani a szövegen és a szabályokon is, bár kétség kívül előre mutató a kódex életrehívása.
Igen, igen... ezek azok a rugalmasságok amik miatt majd az evés után tudjuk meg milyen a puding.
A legnagyobb baj persze az, hogy ezzel a kódex-szel együtt még bárki csinálhat olyan Csopaki Olaszrizlinget ami nem 100% csopaki és nem 100% olaszrizling és sűrítményezve meg aromásjtva volt. Az igazi az lenne, ha ezt a kódexet áttaposnák a hegyközségen és helyettesítenék a termékleírást vele.
Mondjuk én a helyükben messze nem véstem volna márványba az Olaszrizlinget... főleg, hogy mára már tudjuk, hogy a Balatonfelvidéki olaszrizling "aranykora" az a múlt század 20-as és 40-es évei között volt. Már amennyire egy poszt-trianoni sokkban és a gazdasági világválságban és a háborúra való készülődés időszaka bármilyen szempontból aranykornak vehető.
Korábban a hagyományos helyi fajták uraltáka balaton felvidéket. Szóval ez az Olaszrizling kampány inkább arról szól, hogy srácok, ez van :) ebből kell főzni.
Valóban előremutató, de számomra kicsit merev a szabályozás. A frakcionálás tiltását nem értem pl. Meg azt sem, hogy miért ennyire merev az alkohol tartománya, az oké, hogy pl. 12 alatt ne legyen, de hogy 13-ig elfogadható csak .. 13,5-ig simán elengedtem volna az értéket. A növényvédelemben a rovarirtó szer is pongyola megfogalmazás, a kénnel is irtom pl. az atkákat.
Összességében örvendetes, és nagyon várom az első Csopaki borokat!
Igen, ez egy nagyon tiszteletre méltó kezdeményezés. Eleinte szkeptikus voltam, de kiderült, hogy én értettem félre pár dolgot. Pontosan erre és csak erre lenne szüksége minden borvidéknek.
A legnagyobb baj az, hogy az olyan zsűri amelyik képes és akar is jól kóstolni, ismeri a borvidék múltját, potenciálját az olyan ritka mint a fehér holló.
A helyi termelőkkel együtt kóstolni nyilván nagy okosság. Mondjuk én egy kicsit csodálkoztam, hogy amikor eg yneves borversenyen több borvidéki kolléga is nyert és én mindkettőt megkerestem, hogy cseréljünk már szőr mentén 1-1 karton díjnyertes bort, hogy tanuljunk, akkor az egyik letagadta, hogy lenne neki abból a borból, a másik pedig a két osztállyal gyengébb-olcsóbb sorozatából adot egy csere kartont. Szóval néha úgy érzem, hogy a magyar bortermelő mintha be lenne oltva az együtműködés ellen....
Ez a borkostolás a zsűrinélkülvan vacsora után ,de végül neked is igazadvan . Borkostolásra össze lehetne jönni borverseny nélkül is bármej termelőnél is.
Ugyanezt meg lehet csinálni úgy is, hogy nem viszünk magunkal colostokot és nem kezdjük el méricskélni a szerszámunkat, hogy utánna valaki kihozza győztesnek azt akit ki akarnak hozni.
:) igen, ez ismert jelenség. De nem biztos, hogy mindenkitől el leet várni, hogy ugyanúgy érezze a bor ízét és illatát. Ettől persze még ők is megérdemlik a jót.
Az a baj a borversenyekkel hogy minden hétvégén van néhány valahol az országban, olyan mint a kutyásoknál nyáron. Látam olyat hogy több volt a serleg a helyezetteknek mint a benevezett kutya:)))))). Ez a helyzet a bornál is, egy-egy versenyen kiosztanak 50 aranyérmet, ugyanannyit a többi kategóriában, plusz még egyéb díjazottak is vannak, előb utóbb minden bor nyer aranyat .
Szerintem semmilyen helyi borevresenyen elért eredményt nem szabad komolyan venni. Simán láttam már olyan gyémántdjías-platinaérmes bort amitől a belem kifordult és olyan világszinten is fantasztikus bort amit kizárt a géniusz zsűri valami ostobaság miatt.
Nálunk a Somlón mindig a zsűri haverjai kerülnek az élmezőnybe és kisorsolnak 1-2 ismeretlen kisgazdát az első tízbe, hogy a látszat azért meglegyen.
A borverseny az olyan hogy ott is az bizotságnak milyen az ízlése ,egyfajta borral indultunk ketten én kaptam oklevelet a barátom meg ezűst érmet na akkor aszt mondtam erről ennyit
Na ez a halálom. (A faterom ilyen, amikor viszek neki bort, még a palackból megiszik egy slukkra olyan negyed litert, és azt mondja: "nagyon fasza bor ez". De ugyanezt mondaná arra a lére is, amivel kiöblítem a boroshordót. Szerinte nincs rosz bor, csak rossz borivó. Említettem már (Somló után szabadon), hogy nehéz gyermekkorom volt (ilyen hülyeségeket kellett hallgatnom)? :DDDDDD)
Eddig egyszer indultam borversenyen, az első borommal, ami egy durván ízhibás (talpfás) bor volt minden néven nevezhető aroma nélkül - az lett bronzérmes. Meg sem mertem írni a blogomon, annyira szégyellettem, lefőzettem az egészet pálinkának. Annak jó lett.
Nem dicsekedni akarok jártam úgy hogy a borom borversenyen arany vagy ezüst érmeslett és az ismerősőmet meg hívtam gyere igyál egy érmes bort erre ő le húzta mint huzat az volt a válasz ez jó esett, nem ezt a választ vártam így töltöttem mégeggyet legalább ő ne csalódjon.
"Nem tudok mit kezdeni azzal az érzéssel, hogy az átlagember szeme egy olyan bortól kerekedik el, amit én nem tartok elég jónak."
Ez egy tök érdekes téma. Sajnos vagy nem, de tény, hogy az átlagpolgár igényszintje nem túl magas. Nemcsak Magyarországon, hanem mindenhol.
Ráadásul napi szinten tapasztalom, hogy a családom és a barátaim olyan szinten rajonganak a borainkért, hogy az már arcpirító. De tényleg. Nem csak udvariaskodnak és kedvesek, hanem tényleg bejön nekik... Egyszerűen a hétköznapi szinten elképesztő módon befolyásolja az, hogy mit tudnak az emberek egy borról azt ami éreznek.
