Alapvetö fizikai feltevés: a négy stabil elemi részecskének (e,p,P,E) kétfajta elemi töltése van, az elemi elektromos töltése és az elemi gravitációs töltése. Ezek a töltések okozzák a két fundamentális mezöt. Az e.m.-mezö szekezete ugyanaz mint a g-mezö szerkezete és mind a két mezö nem-konzervativ mezö. Csak a négy részecske (elekton, pozitron, proton és elton = negativ töltésü proton) létezik, amiknek csak kétfajta töltése, mint invariáns tulajdonsága, van és csak a kétfajta mezö létezik. Kérdés: megfelel ez az alapvetö hipotézis a fizikai megfigyeléseknek? Kezdjük Galileivel, érvényes-e a szabadesés egytemessége a természetben?
A Planck állandó azért lép fel mert a kétfajta elemi töltésekre épülö Egyesített Mezöelmélet Hamilton elve a kényszerfeltételek miatt Lagrange multiplikátorokat produkál, és a h egy ilyen L. multiplikátor.
Ha nem léteznének a természetben elemi gravitációs töltések, az elemi elektromos töltések mellett, nem is szerepelne a Planck állandó a mikroszkópikus jelenségekben.
Sokkal egyszerűbb. Különösen a spinorok zavartak engem eleinte. Már a tenzorokkal is haragban voltam, amikor a statikában kötélábra helyett át kellett térni rá. Úgy éreztem, mintha a látásomat veszítettem volna el. Ráadásul ezekben Lorentz-trafózni! Tényleg nagy megkönnyebbülés a máglyára rakni őket. Csakhogy manapság a szemétégetést is tiltják. Micsoda idők!
Ide figyelj Ciprián, a mezöket ismerjük, mind a kettöt és a Minkowski térben, a részecskéket meg se nem sprinorokkal se nem a kvantált mezökkel kell leirni, csak töltés- és áramsürüségekkel. Nem egyszerübb ez?
Ne keseríts el kérlek, biztosan lehet az elméleteddel valami hasznosat is elérni, azon kívül, hogy okosabbak leszünk, ha megtanuljuk. Persze jön majd az új generáció, amely már nem lesz megmérgezve Newtonnal, Galilei ejtési humbugjával, és Einstein hóborttal. Dehát már csecsemőkorban az anyatejjel együtt kell Iszugyit szívatni velük. Sajnos ez sok időbe telik.
Mivel se glüonok se kvarkok nem szerepelnek és levesemben, egyszerübb az egész: a magok spin nélküli protonokból, elektronokból és pozitronokból állnak, és egy (új) variációsszámítás áll a rendelkezésre.
Mit értesz Te 'felhasználhatóbbnak', ha csak a gravitációss mezö változik meg a newtoniról g-dinamikaira?
Mi is tudunk valamit a glüonokról és a kvarkokról. Sajnos a számításokkal sem megyek sokra. Jobb lesz tőle a kvarkleves? Vagy ha nem lesz nekünk kvarkleves se, feltálalsz elénk valami jobbat? Sajnos a számításokkal még a krumplilevesem se lesz jobb. Valami felhasználhatót, ha kérhetem.
Nem ilyenre gondoltam kedves Iszugyi, hanem kézelfoghatóra. Gravitáció semlegesítése, Langrange multiplikátorral előállított kvantumforrás felhasználása a hulladékhasznosításban stb. De ezt jobban tudod nálam, ne én találgassak mire lesz jó?
Jó. Hagyjuk ezeket a fránya tapasztalati ellenőrzéseket, tulajdonképp feleslegesek, és főleg rosszindulatú és bizalmatlan az, akinek ellenőrzésen jár mindig a feje. Ígérem nem leszek bizalmatlanságommal tiszteletlen az elméleted makulátlansága iránt. Csak egy kis reményt azért tarts meg bennem, mondd mégis mire lesz jó ez az egész? Hamarabb jutunk a Marsra, vagy megrendezhetjük az Olimpiát stb, ilyen konkrétumokra gondolok.
43 utánad jár, amig be nem látod, hogy marhaságot beszéltél. azt állítottad, hogy a rel.elm szerint a 43'' a precesszió értéke, és hogy ez milyen gyenge már, szar a rel.elm. azóta ködösítesz.
A 66-ban megadott mozgásegyenlet hasonló egy elektron mozgásához az e.m.-mezöben, söt a minusz elöjel kivételével, ugyanaz.
Megkérdezlek, kiszámítottad-e már az elektron precesszióját a proton körül egy kezdeti ellipszis pályára? A kiszámolás ugyan az mint a Merkúrnál.
Ráadásul mindakét mozgásegyenletnél a nem-konzervativ (v(c)^2-tag el is lett hanyagolva.
Mindenesetre a Merkúrnál a gravito-Lorentz erö már a 574'' per évszázad forgást nagyjából jól kiadja úgyhogy a perturbációs számítás csak kissebb javitásokat fog hozni (ami a csillagászok feladata kiszámítani). De a perturbációt is a g-dinamika alapján kell elvégezni, és nem a newtoni gravitációs mechanika alapján.
Ciprián, ezt a problémát már Veled megbeszéltem. Nem tudom mit eröszakoskodsz vele még mindig. Ha tudnád egyáltalán, hogy milyen felkészülést követel a Merkúr pálya pontos kiszámítása, hagynád. Azt is mondtam Neked, hogy ez a numerikus probléma engem most egyáltalán nem érdekel.
Pint is csak a 43-as számot vágja be állandóan a fórumba, minden elképzelés nélkül. (Úgy látszik nincs más dolga.)
Egy kicsit fellélegeztem, mert ezek szerint az OVB is félhülye Iszugyihoz képest, nemcsak én. Ott tudtommal számítógépes programmal számítják ki az eredményeket. Tehát akik szoftvert készítettek, azok nem értik, mert Iszugyi egyetlen oldallal falzifikálni tudta őket. Hát igen, én ugyanolyan gyanútlanul elfogadtam a választási eredményeket, mint Galilei kamuejtéseit. Erről jut eszembe, mi lett végül is az eredmény Szerencsen?
nem hiszem, hogy a választások eredményét ne lehetne valamiféle multiplikátorokkal kiszámolni. egyébként a politikusokat is lehetne egy kútba ejtési kísérlettel vizsgálni.
Sajnálom Iszugyi, hogy a számszerű bizonyításban az én szerény tudásom akadályoz téged leginkább.
Ezek után csak félve jegyzem meg, hogy a Merkur-anomáliát megint elbaltáztad, az ált. rel. 43"-nek a szögeltérést adja meg évszázadonként az általad megadott teljes szögelforduláshoz képestl. Itt a perihélium-vándorlásban jelentkező szögeltérést mondják anomáliának. Lorentz-nél ez 8" volt, Einstennél 42,95", ez utóbbit nagyon jó közelítésnek mondanak. Iszugyi nyilván hajszálpontosan meg tudja mondani, elárulnád mennyi ez, vagy ezt csak a könyvedben fogod közölni?
Köszönöm a hosszú válaszod, itt a topikodban ezt teljesen helyénvalónak találom.
Régebben megpróbáltam diskurzust kezdeményezni veled az ált. rel. és az elméleti modelled összevetéséről. Akkor segítő szándékkal tettem, és erről teljesen most sem mondtam le.
Az előzőekben (29) leírtam, hogy a tudományos világ abból az indíttatásból vetette el Lorentz gravitációs töltésekre vonatkozó elméletét, mert Einstein pontosabban közelítette meg a Merkur perihélium vándorlását. Egyébként az ált. rel.-nek is van eltérése a mért adatoktól. Azt mondják Lorentz mintaszerű precizitással dolgozta ki a modelljét, mégis a mért adatok Einstein javára döntöttek. Igyekeztelek abba az irányba vinni, hogy elméleted milyen mértékben tudja megközelíteni a Merkur-anomáliát, sajnos sikertelenül.
Most már megelégednék azzal, ha konkrét számítást tudnál felmutatni, amely számszerű elvi eredményt adna. Pl. kiváncsi lennék egy geodetikuson haladó három test mozgására, amely mondjuk paraffinból, aluminiumból, valamint fele részt aluminumra kent paraffinból állna (Eötvös-kísérlet és Iszugyi-modell összevetése az űrben).
Az antigravitációs polrizatorhoz sok elton kellene, amik nincsenek jelen az anyagunkban. Az elektronok ellenkezö elöjelü g-töltései, ezeknek a taszító gravitációs ereje a protonnal szemben, erre nem elegendöek.
Be kell szúrjak ide egy megjegyzést az anyagunk felépításéröl:
Az atommagokban, a protonok között, egy (e,p,e)-féle képzödmény van jelen, ami a mageröt képezi. Ennek a képzödménynek az átméröje kb. 1 fm,ami az e-neutrínó (e,p) nagyságánál kicsit nagyobb. Lehetne ezt úgy is megfogalmazni, hogy az elektronneutrínók képezik a mageröt, mivel ez elektron és a pozitron nem tud egymáshoz közelebb kerülni mint 0.7x10^-13 cm = 0.7 fm. Nincs tehát az atommagban virtuális pion jelen, mint ahogy ezt Yukawa feltételezte.
Nincs is szükség más mikroszkópikus kölcsönhatásra, nincs szükség az erös-kölcsönhatásra, hogy megértsük a mageröt.
De nincs szükség a gyenge kölcsönhatásra sem, mert az instabil neutron bomlásánál
instab. neutron = (P,e,p,e) -> P + e + (e,p)
csak a proton + elektron + e-neutrínó felszabadul és ez a négy elemi részecske bent volt már az instabil neutronban is. Ferminek az elképzelése sem volt helytálló, a részecskék nem a bomlásnál 'képzödnek', hanem ezek mind benne vannak a neutronban, mint stabil részecskék.
