Bár még nem aktuális,de én mindenképpen kerékpárral szeretném bejárni az AK-t és végig a kék jelzésen akarok haladni. Ha tolni kell,hát tolom,van benne gyakorlatom :D
Ha Magyarpolány, akkor kálvária, de ez a kálvária nem az a kálvária.
Ott, hol a S- jelzésű turistaút eléri a kálvária feljáróját, indul egy S+ jelzésű turistaút.
A Kálvária-domb "alatt", attól nyugatra.
Amikor az aszfaltos utcának vége van, még pár méter a murvás-agyagos erdészeti úton, és már fel is tűnik a hatalmas kőkereszt a domboldalban (balra). Itt indul az erdei kálvária, végig a S+ jelzésű turistaúton.
Az első 10 stáció a széles út mellett van (táblácskák jelzik), innen a keresztút végéig már erdei gyalogút.
A 14. stációnál van a szentkút, és kiépített pihenő is van.
A S+ tovább NY-K irányban hullámzik az erdőben, mígnem visszatér a S- jelzésű főútvonalba, melyen Farkasgyepűre mehetünk.
Nem szeretnék más tollával ékeskedni, de hadidoki is járt a szentkútnál, képeket is tett fel.
Na igen, itt látszik, mennyivel termelékenyebb a jól kerékpározható terep lehetőségeit kihasználva nyeregbe pattanni! Én a túrám első napján késő délelőtt indultam Mezőtúrról és a második túranapon dél felé érkeztem meg Ecsegfalvára. 34 km-t kell menni egyfolytában a töltésen, és onnan letérve még egy jó negyedóra a falu. Ha belefogok még egyszer az alföldi kékbe, akkor biztos én is kerékpározok majd ott, ahol lehet.
Én kevesebb, mint a felét jártam végig az AK-nak kerékpárral, de végig a jelzett úton. A nem homokos részek 95%-a jól kerékpározható, a többi a magas fű vagy esetleg a sár miatt kihívás, de tán 3-4 kilométert kellett tolnom csak a bringát a 350-400-ból. Nekem az valahogy nem jön össze a nagy kék úttal, hogy a kényelmesebb aszfalton lekerülöm a mezei vagy a gátas részeket, pedig a kerékpárosok egy része érintőpontosként tekint az AK-ra, pedig nem az.
Alapvetően a mozgalmasabb hegyi terepeket szeretem, ezért számomra egyértelmű volt, hogy ha már végre belevágok a kör leglaposabb részébe, akkor pl. a Mezőtúr-Ecsegfalva harmincvalahány kilométeres gátjába nem gyalog vágok neki. Bicajjal csak 2 óra volt.
Az AK-án járva főleg a pecsételőhelyeken erősítették meg, hogy biciklivel szoktak "ide jönni", ezt úgy értelmeztem, hogy többen lehetnek a kerékpárosok.
(Én gyalogtúrás vagyok, és nem is tudom elképzelni, hogyan lehet biciklivel végigjárni az AK-t. Hivatalosan a jelzett ösvényen kell végigjárni, vagy amennyiben az nem járható, kerülővel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nagyobb részét kerülővel lehet /vagy kényelmesebb végigbiciklizni.)
Ez alkalommal szeretném megkérdezni, van-e itt közöttünk olyan, aki az AK-t kerékpárral járta végig, a Kör többi részét pedig gyalog? Számomra a két műfaj nehezen fér össze, ezért nagyon fel tudnék olyan túrásra nézni!!!
Úgy fest, hogy a mintázata is túl finomra sikeredett az oszlopok miatt, de ha megnézed a keretét, akkor bizony az látszik, hogy valaki nagyon ráérő radírnak használta, mert igen silány már a szomszéd kettőhöz képest. Szóval nem Te voltál a béna. Sajnos nem egyedi eset, máshol is volt már rá példa.
A kidőlt fát pedig jeleztem az illetékeseknek. Itt talán hamarabb jut ide a ranger, mint a Gerecsében.
Hát alaposan tévedtem! Izgatott a dolog, és a nyilvános adatok alapján összevetettem a neveket. Nekem pontosan 100 ember jött össze, aki mindhárom (OKT, RP-DDK, AK) túrát igazoltan végigjárta. (2017.04. 24-ig)
Kora reggel frissen, üdén ébredtünk, majd egy 3/4 órás autózás után Ózdon kezdtük az aznapi túrát. Ettől a naptól nem vártunk túl sokat, a lakosság arányairól pedig tudtuk hogy több mint elgondolkoztató.
És az is hogy a hírek szerint 5-6 farkas is kószál a környéken, a 'csépányi lakosok szerint, plusz néha maci is betéved a határba...:-)
Ózdról hosszú, városi kaptatóval indul a kék út, majd a temető mellett erdőhatárt ér, és emelkedik tovább a Bükk-tető felé, amelyről tudtam hogy szép kilátása van, persze megfelelő időjárási körülmények közt. A felhők oszladoztak, sütött a nap, kósza reményeink támadtak a kilátást illetőleg, amely a 300 méter főlé emelkedő tetőt elérve valósággá is vált, leesett állal fényképezgettük a felvidéki tájat a szikrázó napsütésben, felhőszalagokkal övezve. Alattunk egy csodás völgy, távolabb Hódoscsépány, még távolabb az Óbükk 500 méter fölé magasodó főgerince, Vajdavárral, Ökör-heggyel, nagyon távol, de jól láthatóan pedig a Kékes kandikált. Negyedórás nézelődés után indultunk tovább.
1. Ózd, vasmű
2. úton a Bükk-tető felé, odalent Hódoscsépány szélső házai
3. a tetőn, itt még felhőkkel, amelyek hamar eltűntek.
A jelzettség szuper volt, térképet, GPS-t alig néztünk, jól haladtunk az úton, majd egyszer csak az erdőből kilépve a völgyben feltűnt a gyönyörű fekvésű, ámde annál nehezebb sorsú, Somsálybánya. A falu utcáit elérve szóba elegyedtünk egy nénivel, akitől olyan dolgokat hallottunk, amelyeket bár tudtunk, de így élőben szembesülve velük sokkal mellbevágóbbak voltak... A falu maga mondhatnám rendben van amúgy, ha nem tudnám hogy a kőkupacok a buszmegállónál még nem is olyan régen egy Művelődési házat alkottak, amelyet a kisebbség hordott el, majd le kellett bontani, és nem láttuk volna a szintén erre a sorsra váró egykori templomot... Somsálybányát elhagyva az emelkedőn folyamatosan a lehetséges megoldásokról beszélgettünk, de nem nagyon találtunk. Csak egy jutott eszünkbe: az oktatás, és még egyszer az oktatás.
1. beszélgetünk. A faluban magyarok csak idősek maradtak, a többiek fiatalok ugyan, de...de.
2. templom volt
3. a táj ugyanakkor csodaszép
Szuszogtató kapaszkodó következett, majd egyszer csak a gerincre fellépve, hirtelen egy pillanat alatt mintha a táj kompenzálni szerette volna számunkra a lent látottakat, szinte arcul csapott minket a látvánnyal! "Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik..." Elképesztő, Erdélyt, Felvidéket idéző völgy tárult fel hirtelen előttünk, harsogó zöld fű, fenyők a dombhátakon, tehenek a völgyben, szamár vontatta kordé a girbe-gurba kis földúton a völgytalpon... csodálatos volt! Ketten együtt sem bírtuk "elviselni" az élményt, hazatelfonáltunk, képeket küldtünk az otthoniaknak, amelyek azonban természetesen a töredékét sem adják vissza a látottaknak, az élménynek, a valószerűtlen völgynek, amely leereszkedvén körülvett minket.
A legelésző tehenek már-már túlzásnak, giccsnek hatottak, éppen úgy mint a szamár vontatta kordé, a fát vállukon vivő gyerekek zökkentettek picit vissza minket a valóságba... A völgyet leírni nem tudom. Egy jó félóra alatt szeltük át, barátom csak annyit mondott hogy ki kéne ide jönni, asszonykával, egy jó könyvvel, leülni, és csak létezni, itt lenni.
Ezek után az Arlói-tó láttán szemünk sem rebbent, majd a falu határától a főútig húzódó mátraverebélyi hangulat oszlatta el végleg a varázslatot. A busz szinte félóránként jár Ózd irányába, így a kocsihoz hamar visszajutottunk, és két emlékezetes túranappal a tarsolyunkban indultunk el hazafelé.
Mivel az AK utolsó jelvénye (2017.04.24.) a 600. sorszámot viseli, nagy eséllyel ennyien járták körbe az országot. lásd: http://mtsz.org/turamozgalmak/alfoldi_kektura Természetesen ez csak akkor igaz, ha aki az AK-t végigjárta, az már a többin is túl van. Nagyságrendileg azért nagy eséllyel igaz. Tehát 5-600-an. (Pontos adatot akkor kaphatsz, ha a fent idézett oldal adatait összeveted az OKT és a RP-DDK hasonló adataival, de ez talán felesleges nagy munka.)
Más.
"például egy nagyon egyszerű (és pozitív) hozzászólás: "Nagyon köszönöm a gyors választ!" miért kap sok negatív lájkot?" Sajnos van egy "infantilis őrültünk", akinek ez a mániája. Mi itt már rá sem nézünk a lájkra.
Kösz a pontosítást! Összességében, tehát akik valóban végigjárták a teljes kört, akár a "nagy" jelvénnyel igazoltan, akár a három részszakaszt igazoltan végigjárva.
A TTT fórumon láttam, hogy nemrég jártál a Hétforrásnál. Neked, illetve bárki másnak sikerült azzal a pecséttel normális nyomatot készítenie? Én vagyok a béna vagy tényleg nem szerencsés ennek a pecsétnek a mintázata?
Nem rendelkezem okostelefonnal, akinek fent van a TTRmAPP alkalmazás legyen szíves jelezni, hogy a Óház-tető és a Hétforrás közötti kék szakaszon a keresztező villanyvezeték előtt nem sokkal van egy elég rendesen torlaszoló kidőlt fa, amin igen nehéz átkelni. Elkélne erre egy ranger láncfűrésszel.
Úgy érzem mindketten nagyon vártuk ezt a túrát, mert a hét közben az időjárás jelentésekben egyre növekvő mennyiségű csapadék előrejelzése ellenére sem merült fel még egy kósza mondat erejéig sem köztünk a túra halasztásának gondolata. Így aztán szombat reggel pontosan 8 órakor ismét ott kávéztunk a pecsételőhellyé avanzsált istenmezejei kocsma pultjánál, hogy aztán az igazolás megszerzését követően nekivágjunk a Lóhullás-tető emelkedőjének. Ködös, párás idő volt, a löszös mélyút pedig csicsogósan saras, mégis vígan beszélgetve haladtunk egyre felfelé. Barátom nemrégen Steve Jobsról olvasott könyvet, így aztán én is ki lettem művelve alaposan az úriember viselt dolgairól útközben...:-) Csupán a Lóhullás-tetőn bosszankodtam egy pillanat erejéig az elmaradó kilátás miatt, mert én már láttam ezt szép időben is, no de mindegy, bosszúságomat oldandó csupán egy sort énekeltem túratársamnak az autóban hallgatott zenéből: "Ködbe burkolózott a felvidéki táj Sárga napraforgók csonka szára áll..."
Ezen jót derültünk, majd továbbindultunk. A Gemeruta-völgy vízmosásos patakmedrében csillantak meg az első napsugarak a fák levelein, és mire a Hosszú-völgybe értünk száz ágra sütött a tűzgolyó.
1. izgalmas kapaszkodás volt
2. ködbe burkolózott a Lóhullás-tető
3. a Gemeruta-völgyben
Folyamatosan beszélgetve hamar megpillantottuk a Szalajkaházat, majd a Dávidtanya romos épületeit is elhagyván, egy meredek dombhátat keresztezve már Vállóstanyán is voltunk, amely bélyegzőhely, fixre rögzített, egyszerű, de olvasható vasbélyegző fogadja itt a túrázókat.
1. a Hosszú-völgyben Szalajkaház felé
2. Szalajkaház, egykori erdész, ma vadászház
3. Vállóstanya, bélyegzőhely
A tanyát elhagyván visszanézve pillantottuk meg először a durva felhőket, amelyek fenyegetően közeledtek felénk. "Neked mi volt a legemlékezetesebb elázásod?" - kérdezte barátom. Rövid gondolkodás után mondtam hogy igazán olyan durva zuháré még nem vert el, amire emlékeznék is egyből. No, ez most gyökeresen megváltozott! Elképesztő volt amilyen hirtelen leszakadt az ég, és az is amilyen mértékben! Monszuneső-szerű vízözön árasztott el mindent, ömlött a víz, nem túlzok, 5 percen belül nem volt már mit védenünk, olyan szinten csicsogtak ruháink a víztől! Lépni alig bírtam hirtelen, olyan nehéz lett minden darab rajtam. A dupla nejlonokba zárt térképet és igazolófüzeteket is szárítgatni kellett otthon később... Tavaszi Széll elhűlve nézte hogy a vízözönben még mindig a régi kék jeleket fotózgatom, én meg mosolyogva vállat vontam: -Most mi csináljak, ez van, itt vagyunk mindentől tíz kilométerre, Magyarország legnagyobb egybefüggő erdőségében, és 5 perc alatt rommá, csócsává, péppé (ahogy tetszik) áztunk, ez van. :-) Nem fogtuk fel tragikusan, tudtuk hogy már pár órával később is inkább lesz élmény, kaland, amit jó lesz majd mesélni még évek múlva is. No, de ne ugorjunk előre!
A turistaösvény patakká változott, és meredeken emelkedett az Ökör-hegy felé, a szakadó esőben így is elfogadhatóan haladtunk felfelé az 540 méteres csúcs felé, bízván a jobb időben. Rövid időre elállt az eső, ekkor az újra gyülekező felhőket látván versenyt futottunk a zuhival a csúcsra, csak hogy szárazon tudjunk bélyegezni... éppen csak sikerült, ahogy elindultunk lefelé az Ökör-hegyről ismét rázendített, de már nem érdekelt minket... Hamar elértük a Gyepes-völgy keskeny aszfaltját, amely 7-8 km hosszan vezet Járdánházáig, ezen jó tempóban haladva egy óra alatt elértük az erdőség határát, Dobronya-tanyát, ahol csak az én nevemet írták fel, és egy vállalhatatlan fotót készítettek rólunk, a járdánházi vizespóló verseny abszolút, megosztott győzteseiről! :-) Azok a testek, ahogy minden tapad... húúúú...:-)) Járdánházán kinéztünk egy kocsmát bélyegezni, aztán benéztünk, majd gyors tempóban tovább suhantunk... Ez is húúúú volt, csak teljesen másképpen.
1. A Gyepes-völgy völgyfője
2...és aszfaltútja, amely majdnem 8 kilométer hosszú
3. Arló, Járdánháza, gyakorlatilag Ózd külvárosai
A Menetrendeken kinézett busszal jutottunk vissza Pétervásáráig, ahol dideregve szálltunk le, majd bementünk szállásadónk itteni pizzériájába, ahol megkaptuk a kulcsokat a házhoz.
Szikla Vendégház
Befűtöttünk, átöltöztünk, majd visszaautóztunk Pétervásárára a pizzériába vacsorázni. Meglepően igényes és jó hely ez a kis vendéglő, nyugati színvonalat idéz, azért írom ezt le hátha másnak is jól jön még, mint szállás, és kaja ötlet. Szikla Vendégház, Istenmezeje, Fodor cuki, pizzéria (étterem Istenmezeje)
A remek vacsora, majd a kandallóban ropogó tűz melletti beszélgetés után hamar elaludtunk szobáinkban, eltéve magunkat másnapra, az Ózd-Somsály-Arló etapra.
Akkor ezek szerint marad neked pár jel csemegének.
A dobozos "jelzések" helyét szeretném, ha megadnád, mert azért dorgálást kap valaki, ha kiderül a tettes.
Az MTSZ öt éves felújítási terve alapján minden jelzést fel kell újítanunk. Mivel Istenmezejéig 2015-ben volt felújítva általunk, ezért arra csak a tervciklus vége felé kerül majd sor. De az említett jubileumra mindenképpen.
A hevesi oldal nem a mi kompetenciánk, én is örültem volna, ha a teljes útvonal egy időben újul meg, de odaát ugye nincs kohászati múlt, nekik csak egy szükséges rossz, hogy át megy rajtuk ez a patinás túraút. Ezért ők most adták be a pályázatukat erre.
Mivel a téglás fórumon nem jellemző a pozitív és negatív értékelés használata, ezért feltűnt, és nem értem, hogy például egy nagyon egyszerű (és pozitív) hozzászólás: "Nagyon köszönöm a gyors választ!" miért kap sok negatív lájkot?
Ez nálatok "az ellenkezőjét gondoljuk mint amit nyomunk" alapon működik?
(Mert más "értelmes" magyarázatot nem találok rá.)
- akik elkérték már az OKK új igazolását, jelvényét? (mert ezt talán egyszerűbb lekérdezni)
vagy azokra is
- akik végigjárták ugyan, meg is van nekik az igazolás (OKT; RP-DDK ; AK), de nem kérték még az OKK-t egyben? (ez meg nagyságrendileg megegyezhet az AK teljesítők számával... talán)
A kulcsmondatod a régi jelzésekkel kapcsolatosan ez:
"Ezek a régi jelek ha a mai útvonalban vannak, biztosan eltűnnek"
Ugyanis nem a mai útvonalon vannak, nehezen járható, egykori, ma már benőtt szakaszon. Éppen úgy mint a Fehérkő-lápa felé vezető egykori kék jelzések egy része is.
1. mire ideérnek a festők az már nem is fog látszani
2. ezt pedig soha az életben nem találják meg, a társaival együtt! :-) :-P
Ugyanakkor a kedvenc jelzéseim a szakaszról, csak hogy izgalmasabbá tegyem a napodat ezek:
sörösdoboztól a kutyakonzervig... :-))
Mindezzel együtt az Istenmezeje-Ózd szakasz jelzettsége több mint jó, egyszerűen nagyszerű, és szerintem nem is régen újíthatták fel.
Ezt festeni mostanában pénzkidobás és tökéletesen felesleges időtöltés.
Szia. A beállításokban lehet egyéni követési paramétereket megadni: beállítások -útvonal rögzítése. Ha a felvett nyomra koppintasz, a felugró ablakon a jobbra nyíl, és ott szerkesztés a térképen. Itt tudod a követést kiegészíteni törölni stb...
Látom, a természet erői ismét megtaláltak. Ezek azok az élmények, melyek mélyebben bevésődnek az emlékezetbe.
Az itteni dombok a környező vulkanikus tevékenység eredményei. A vulkánok (Mátra, Karancs, a szlovák oldalon is) itt rakták le a kilövellt hamuanyagaikat. Ezért többnyire tufa (riolit, riodácit, dácit, máshol andezittufa) rétegek alkotják, amelyeket az erózió vagy gömbölydeden lekoptatott, vagy olykor bele marva ilyen leszakadásos teraszlépcsőket képzett. (pl. Sirok és környéke is ilyen). Ahogy közeledünk a vulkánokhoz, ez a finom hamu egyre nagyobb szemcséket, zárványokat, láva anyagokat tartalmaz és ez már nem ennyire homokszerű (pl.breccsa, lásd Damasa-szakadék az Upponyi hegységben). Salgótarjánnál meg már megjelenik a jól ismert kiömléses lávakőzet, a bazalt, míg a Mátra oldalában az andezit (Recsk, Mátraderecske). Vagyis a vulkánokat egy tufagyűrű fogja körbe. Ez a puha kőzet ad ilyen szép domborzati képet.
Ami a régi jeleket illeti, már máshol is írtam, az utolsó óráid vannak rá, mert például a Kohász út hevesi szakasza idén lesz felújítva. Ezek a régi jelek ha a mai útvonalban vannak, biztosan eltűnnek. A borsodi oldalra van még két éved. De 2020-ra a teljes útvonal és a környező utak is megújulnak, mert akkor lesz 50 éves jubileuma ennek az útnak.
Igen, a vihar szombaton, kora délután csapott le ránk, akkor mikor a Mátrára is. Megnéztem, kb 25 mm esett a fejünkre, kb úgy is néztünk ki, a csucsogós ruhákban menni alig bírtunk, pláne fel az Ökör-hegyre!
De már estére kalanddá avanzsált, mondjuk igazából röhögtünk magunkon leginkább útközben is. Zuhéban is a régi Kohász utakat keresgéltem, és találtam is:
Nagyon érdekes hegyek ezek, az okát nem tudom hogy miért ilyen bizarr, éles, szokatlan formájúak.
Ráadásul tarvágásoknál, de simán a csupasz, füves oldalakon is látszik hogy szinte szabályosan terasz-szerűek is az oldalaik, érdekes letörésekkel néhol, ezen tanakodtunk is, mert olyan mintha mesterséges lenne, no de Arló mellett is, meg a Vajdavárnál is, egymástól teljesen függetlenül? Meg sok helyen máshol is vannak ilyen teraszok.
Szikla Vendégház
"14 egy méterre * 36 cm léczezés"
