Pete a hentes alapján próbálta a hent- morfémát létrehozni.
Ami a hágcsót, lépcsőt illeti, ez megfleel az Antal-féle határtörvényeknek, mivel a csA képző (ha jól jelöltem) ismétlődik, és megfelel a magyar illeszkedési szabályoknak. Mivek 2 van belőle, ez nem egyedi.
Az egyedi kötött morfémát illetően kételyeim vannak Nekem is. Én is jobban szeretem a tisztességes disztribúciós elemzést, de a konszenzus most inkább a másik irányban megy el.
A jo- sze-, tö- nem tom mik A jobb, szebb, több tövei.
Egyébként kérdés, hogy van-e -csó képző a magyarban: hágcsó, lépcső több nincs, de egyik allomorfnak sincs több előfordulása.
A batka rossz példa. Szinkrón szempontból szerintem nem. Ugyanakkor az, hogy Antal tévedése terjedt el, nagyon hihetőnek tűnik.
Hogy a fi önálló szó-e, erősen vitatható, talán még igen.
Erről írtam most cikket, lassan leadom, most Pali bácsi nézi. Az egyedi kötött morfémát illetően kételyeim vannak, különösen a nem összetett szavak esetében. (A jo- sze-, tö- nem tom mik).
A batka rossz példa. Kevéssé valószínű, hogy egy szó, amely önálló szóként szerepel a TESz-ben, az EWung-ban, és az ÉKSz mindkét kiadásában, egyedi kötött morféma lenne, és nem önálló szó. Ráadásul a TESz 1919-ről adatol egy speciális jelentésű előfordulást is. Elfogadom, hogy kihalóban van, de a magyar történeti szövegtár 18 előfordulását ismeri.
Szerintem ez a fabatka dolog Antal tévedése, és ennek nyomán terjedt el. Viszont éppen Antal módszere alapján a nem összetételekben feltételezett egyedi kötött morfémák nem felelnek meg az alsóhatár törvénynek (éppen mert egyediek), így nem jogos őket morfémának tekinteni
Igazi egyedi kötött morféma a Pete idézte duga, amelyik csak a dugába dől kifejezésben él. Úgy látom, hogy a himbeere analógiája a magyarban nem jöb igazán be. Ennek megfelelően egyedi kötött morfémának tekinthetők a video- foto- stb. A kurafi esetében úgy vélem, hogy a kura valóban egyedi kötött morfémának tekinthető, mivel a fi morféma megfelel mind a két határtörvénynek, bár nem önálló szó. Emiatt azonban icipicit lehet másképp is látni.
A származástörténet (a Karafiáté) felvetés, nem bizonyosság. Csak arra ötlet, hogy ez a szavajárási név milyen káromkodásra mehet vissza. Mivel származásról volt szó, ezért nyilván a diakrón összetétel-fogalmat használtam. Ugyanakkor szinkróniában is összetétel a kurafi, mert a fi kielemezhető; a kura- pedig egyedi kötött morféma, mint a -batka, jo-, sze-, tö-.
Azt tudom, hogy a kurafi a diakróniában természetesen összetétel, de a szinkróniában nem nagyon, mert nincs kura. Ha a kurát a kurafiból vonjuk el, ez a dolgok feje tetejére állítása.
Kétségtelen, hogy vannak szavak, amelyek időnként túlterhelődnek. Ha tanulmányt írok valahova, szoktam erre figyelni, bár akkor sem sikerül mindig. Nem tartozom azok közé, akik könnyeden fogalmaznak, Isten bocsássa meg bűnöm, ha a Magyarulezban nem vagyok eléggé választékos.
Ami a Nsgyvilágot illeti, még van itthon helyem, ezért könyvet-folyóiratot nem dobok ki. Nem is ez a csodálatraméltó, hanem az, hogy megtaláltam. Éppen a Snow-vitára akartam hivatkozni egy előadásomban, és ahhoz kerestem meg. Azért kicsit csalódás volt.
Mostani hozzászólásod kapcsán félénken megkérdeném: nem tartod problematikusnak a "problémás" szót? Én ugyanis nagyon, és főleg azt, hogy igencsak elterjedt, sőt, uti figura docet, ma már a legműveltebb emberek is használják. No de mivel egyszerű laikus vagyok, föltehetően e problémát sem tudom helyesen megítélni.
Ui. Őszintén lenyűgözött, hogy megvannak Neked a Nagyvilág 1964-es számai :-))
A kurafinak a karafiból, illetve ezen keresztül a karafiátból való származtatása azért érdekes, mert Pete István ezt a szót idézei az unikális morféma példájaként. Ő természetesen a kurvafia származékának tartja. Eszerint a kura lenne unikális morféma, mert más környezetben nem fordul elő. Nekem ez az egész problémás, hiszen a fi sem igazán önálló szó (inkább félszó), és bizonyos kétségek lehetnek abban, hogy a kurafi morfológiailag összetett-e.
Ha bejön a karafia, akkor ez a probléma megoldódott.
> Ha jól olvaslak, akkor eszerint lehetséges az, hogy egy XIX. századi Ondrejkó családnév mára magyar környezetben Andrékóra változott. Ugyanis az anyakönyvek szerint Orosházán régen élt Ondrejkó, a mai telefonkönyvben azonban ilyen nem található, Andrékó azonban igen.
Az Ondrejko > Andrékó változás mindenképpen lehetséges, azonban magam jóval a XIX. sz. előttre datálnám, mert a kettőshangzók egyszerűsödése a magyarban ennél korábbi tendencia. Ezért e mellé az azonosság mellé nem mernék teljse mellszéleséggel odaállni...
Ha jól olvaslak, akkor eszerint lehetséges az, hogy egy XIX. századi Ondrejkó családnév mára magyar környezetben Andrékóra változott. Ugyanis az anyakönyvek szerint Orosházán régen élt Ondrejkó, a mai telefonkönyvben azonban ilyen nem található, Andrékó azonban igen.
Ondrejkó: Szlovák név: az Ondrej az ‘András’ keresztnév bevett szlovák alakja az Andrej mellett, és ehhez járult a szlk. -ko kicsinyítő képző (melynek véghangzója magyar ajkon megnyúlt).
A többi felsoroltad névről: az Ondrejka ugyanaz, mint az Ondrejko csak nőnevű kicsinyítő képzővel, vagyis egy Ondrej nevű ember nőrokonát jelenti, azaz egy anyanév. Az Andrékó, Andréka nevek kezdő a-ját előállíthatta magyarosodási folyamat, de esetleg lehet eredeti szláv is (vi. nem az Ondrej, hanem az Andrej névből képződött). A magyarosodásra utal, hogy az Andrék{ó|a}é-je a szláv {O|A}ndrejk{o|a} név ej kettőshangzóként felfogott hangkapcsolatnak a magyaros egyszerűsödése. Az Andrikó alak i-je származhat innen, de ez a név lehet eredeti magyar alkotás is (vö. m. Andris, Andriskó)
Majzik: Egyetértek rumci #2064-gyel. Ez a szlovák-kárpátukrán Mojzik magyarosodása (az utóbbiban ejtett nyílt o fonetikailag közel van a magyar a-hoz), a Mojzik pedig áll a szlk. Mojžiš ~ ukr. Мойсей (Mojszej) név Mojz rövidüléséből, valamint a szlk. -ík ~ k.-ukr. -ик (-ik) kicsinyítő képzőből.
A kurafi nekem nem jutott eszembe. Most megnéztem az EWUng.-ban: 1792-ből van karafi hangalakú adat, sőt mai nyelvjárási garafi-t is hoz, ill. a birtokos személyraggal bővült régies kurafia formát. Így igen meglehet, hogy ez a káromkodás eredete, és innen a névé is.
> Érdekes felvetés, de hát miért nem vesszül elő a Karafiát = szegfű eredeti (?) latin nevét: Dianthus caryophyllus ami egyáltalán nincs messze a keresett névtől... (jó, sejtelmem sincs, hogyan és honnan kerülhetett a latinba vagy onnan máshová :)
A szegfű neve latinul csak dianthus, amely végső soron az ógörög διανθίζω (dianthizó) ‘virággal díszít’ igéből jó. A növény maga nem tartozik a klasszikus nyelvek flórakincséhez, mivel Nyugat-Mediterrán és hegyvidéki (Pireneusok, Alpok, Balkán) fajokról van szó, nemesítésük is csak későbbi folyamat. (Így a latin név többnyire a kései latinból ismert.)
A ‘kerti szegfű’ caryophyllus fajneve egy másik növényre utal: a szegfűszegre (a kerti szegfű az erős illata miatt kapta ennek az erős illatű fűszernek a nevét). A növényt már idősebb Plinius is említi: görög caryophyllon néven, és Linné is először a Caryophyllus aromaticus nevet adta neki (a taxonómia fintora, hogy a Cariophyllus nemzetséget később beolvasztották a Sizygiumba – az Eugenia és Jambosa nemekkel együtt – így már az eredeti növény nem viseli az eredeti nevét.) Ez a latin növénynév később azonban csak a műveltebb körökben volt ismert, magát a fűszert a középkorban clavellusnak, azaz ‘szegecske’-nek nevezték a termés alakjáról (és erről aztán az egész növény is).
A görög καρυόφυλλον (> lat. caryophyllon) jelentése ‘diólevelű’, mert a szegfűszeg levele hasonlít a dióéra.
Érdekes az arab neve, amely jobban beillene a fenti teóriába, mint a görög: qaranful (vmint. oszmán-török karanfil), ez láthatólag a görög elnevezésből jő.
Azonban még az arab névből sem lehet a karafiát-ot levezetni, több okból: Egyrészt a XIV. sz.-tól kimutatható a fűszer neve: eredetileg ez volt a szegfű (vö. latin clavellus ‘szegecske’), így eléggé életszerűtlen, hogy valaki egy elfeledett görög-latin, vagy távoli arab-török nevet használjon a kívánt kontextusban. A másik ok maga a kontextus: hogy lehetne egy igen drága fűszer neve káromkodás. Márpedig a káromkodás volta fiztos, hiszen csak ezúton tapadhatott egy -t tárgyrag a név végére. (Ha pedig nem számolunk a tárgyraggal, akkor a qaraful ~ caryoplyllon etimológia eleve elesik.)
> Ennek alapján akkor lehetne azt mondani, hogy a Gyöngyöstarjánban 1720-as összeírásban szereplő Bollya András megegyezik az 1715-ös összeírásban szereplő Balla Andrással?
Egyetértek suto #2058-cal. Azonosak lehetnek, de az egyértelmű állításhoz jó lenne tisztázni, hogy van-e egy másik B*ll*a család.
(Apropó, Gyöngyöstarján és az a ~ o váltakozás problémája. Apám a szomszéd faluból való, így kissé ismerem a környéket. Ha le kellene leírnom a falu nevének autentikus ejtését csak a sztenderd magyar ábécét felhasználva, akkor úgy kellene írnom: Tárjón...)
Vérbeli amatőrként komolyan hiszek a papok, anyakönyvezők (és lehet, hogy klienseik) kiismerhetetlen ízlés- és írásbeli különbözőségében.
Egy konkrét családtörténeti adat: az 1899-es állami anyakönyv indexében és konkrét bejegyzésében Németh-ként szerepelt a született gyermek, az apja Némethi-ként, amely bejegyzést az apuka precízen Némethy-ként írt alá... Sokkal később az érintett gyermek anyakönyvi kivonata Németi-ként említi őt.
Nekem is van Majzik vagy Mojzik nevű rokonom. Elég távoli, azért sem tudom pontosan a nevét. Amire én tippelnék, hogy a Mózes név szláv becézője vált apanévvé. Lehet, hogy jó szokásom szerint félrelövök, akkor majd LvT szupervizionál.
Gratulálok! Hát Pivovar, Te nem csak a "pivo" (sör) főzésben vagy profi. Ezt a fórumot jól "MEGFFŐZTED". Köszönöm. Tegnap este fedeztem fel, és majdnem elfelejtettem aludni menni:) Hát, van itt mit olvasni.
A MAJZIK név már volt említve. Eredetéről a fórumon nincs szó. Édesanyám lánykori neve a MAJZIK. Mi az eredete?
Azt hiszem, igazad van. Újra megnéztem az anyakönyvi jegyzeteimet és az 1830-1840-es években van egy Vanka János, akinek a felesége Lődi Éva és egy Kvanka János, akinek a felesége szintén Lődi Éva. Ennélfogva valószínű, hogy itt a Kvanka és a Vanka név ugyanazt a családot jelenti.
