Berkenye ügyben kimondottan a Sár hegyre gondoltam, az a mániám, hogy régen mindig ültettek a szőlőbe vagy házi berkenyét, vagy barkócát. Csak arra voltam kiváncsi, hogy ott megvannak-e ennek a hagyománynak a nyomai.
Gondlom azért azzal Rambo is egyetért, hogy mindent talajt teljesen másként kell kezelni mind humusz, mind NPK ellátottsági szempontból.
Egy dörgicsei barna erdőtalajban a táphumusz (inert) van nagyon arányban, ami növényi anyagokból gyorsan feltáródik és a szőlő számára gyorsan felvehető. A somló hegyen lévő talajokon inkább a tartós humusz jellemző, ami pedig az ásványi anyagokhoz hasonlóan képes a növény számára fontos tápanyagokat huzamosabban megkötni.
A legutóbbi füredi telepítésem nem akart nőni, évről-évre kimentem és kérdeztem a szőlőt, hogy mire van szüksége, mondja meg. Aztán csináltam vírusvizsgálatot, rügyvizsgálatot, talajvizsgálatot. Kiderült, hogy a talaj felső rétegének humusztartalma 1,3 a 60 cm-től kezdődő agyagban pedig nem tud átmenni a gyökér és a nitrogén pedig az optimális 40-50 helyett 2,32. Pedig duplán trágyáztam telepítéskor. Na ezért nem fejlődik az ültetvény. Ráadásul magas a pH is a meszes talajban. Ebben az esetben nem lehet csak NPK cuccot kiszórni, pláne, hogy az ültetvény ökológiai.
A probléma szerintem az, hogy hogyan valósítható meg a szőlő alapvető tápelemekkel való ellátása külső segítség nélkül. Mivel tudjuk, hogy melyik makró és mikro elemek hogyan és mikor hasznosulnak a szőlőben, így tervezhetjük, hogy hogyan hasznosítsuk a termőhelyen fellelhető szubsztrátumot.
Sertésszőr pellettel fogom a talaj nitrogénszintjét megemelni, majd tavasszal egy pillangósvirágú magkeveréket szórok ki. Ebben ugyanis konkrétan erre a területre vannak összeválogatva a phacéliák. Mindegyik növénynek más és más mélységben van a gyökere. Ezáltal bízom abban, hogy sorok közötti taéajt átszövik a gyökereikkel, növelve ezáltal a talaj szivacsosságát és vízbefogadó képességét. Mondhatnánk, hogy vízkonkurencia, de nem. Ha szárazság van, akkor végigmegyek egy szártörővel, vagy lekaszálom. A gyökér továbbra is aktív. Némely hereféle képes éves szinten hektáronként 400 kg nitogént megkötni a levegőből. A területet bekerítem, hogy a vadak ne élvezzék a virágos mezőt. Annak viszont kimondottan fogok örülni, hogy ide a különböző atkafélék, rovarok, gyíkok, madarak visszatérnek és kialakulhat a kártevők és ellenségeik természetes egyensúlya.
A Badacsonyi kutatóban és a Freiburgi kutatóban hamarosan elindítunk egy közös projektet, amely során azt vizsgáljuk, hogy a németországban 1000 mm/év csapadék mellett kitűnően működő talajtakarási stratégiák, hogyan valósíthatóak meg hazánk elvileg 550 mm, az elmúlt két évben azonban 200-400 mm-es évi csapadékhozama mellett.
Nepszeru kirandulo hely az egesz Sár-hegy. Berkenyet korabban tudtam egy ket helyen. Ha gondolod utanna nezek, hogy megvannak- e meg.
A hazunk elott van egy madarberkenye... Màtrafureden meg lisztes berkenyet tudok.
szinte pontosan delre talalhato ez a hely Kekestol ( a toronytol) . Felér egy kirandulassal itt melozni.:) Szerencsere kb 5 eve megcsinaltak, palyazati forrasbol az utat a szolloig. Igy pont az en soromnal vegzodik az aszfaltozott ut. Addig nagyon nehezn megkozelitheto ,meredek szerpentin vezetett fel a szolloig.
Utkozben szep kiltasban lehet gyonyorkodni...
1:2 arány a henger és a pálcás csiga között kevés. Nálam lánckerék hajtással van megoldva, úgy, hogy a hajtó fogszáma z=50 és a hajtott z=10. A Hajtó a henger tengelyén van és ezt hajtom kézzel. A lánc 1/2' =12,7= t . Ezt szeretném átalakítani motorikusra, és a hajtott tengely nem a zúzóhenger tengelye lenne, hanem az eddig hajtott "csiga" tengelyén amelyen a z=10 fogas lánckerék is van.
Számitásaim szerint a hengereknek a ford. száma 60-901/min, a csigáé 300-450 között legyen.
Szerintem a csuma torlódását a lassú továbbítás(fordulat) okozhatja.
Hááááát, az egyenhumusszal kapcsolatosan nem feltétlen értek egyet. Gondolj bele, hogy ha hiszünk abban, hogy a saccharomyces cerevisiae alfajai szerint változik a bor íze, a forrás jellege (hideg és alkoholtűrés, gyors vagy elhúzódó forrás) akkor hány (száz? ezer?) féle talajlakónak hányféle alfaja létezhet területenként?
Éppen azt akartam írni, hogy a saját területen tülökben elásott marhaszar az hasonlatos ahoz, mint amikor a saját hordóban spontán erjedéssel kierjed bor finomseprőjéből szelektálnak (vagy csak félretesznek) élesztőt - azaz a terroir jellegét valamilyen szinten tükröző kultúrát használják fel. Azt nem tudom bizonyítani, hogy milyen ízjegyekkel gazdagítja a bort a humusz minősége - csak sejtem, hogy ez sem lehet mindenhol egyforma, már csak azért sem, mert a feltalaj képző kőzet kémhatása eleve nem engedi ugyanolyan életközösség kialakulását.
Az viszont biztos, hogy a Béres csepp ízt, vagy a krétás ízt könnyű megismerni, tehát abban eléggé egyetértek, hogy a talajképző kőzet jellege döntő nyomot hagy a boron.
Ilyen egy olyan beszélgetés ahol a feleket érdekli az amit a másik mond :)
Az egy jó kérdés, hogy pontosan miért is megy lefele (vagy bármerre) a gyökér. A növekedés mechanizmusa olyan növényélettani terület amihez én nagyon hülye vagyok. Van némi fogalmam persze arról, hogy a sejtek plazma/megnyúlásos növekedését osztódásos növekedés követi... vízfelvétel, protoplazmanövekedés, satöbbi. Hogy pontosan milyen tápanyagok felvételével milyen növekedést triggerel azt én nem tudom. Megvan ennek az éllettani mechanizmusa. Nem csodálkoznék azon sem ha csak vízért mászna a gyökér, de azon sem ha valamilyen mikro/makro tápanyag elégetelen mennyisége indukálna gyökérnövekedést.
Az fix, hogy a kisebb ellenálás irányába megy minden növény :)
Összességében akkor korrekt a teljes kép. Fontos mind a talaj felső ahogy az alsó rétegeinek a tápanyagellátottsága.
Én mondjuk az alsóbb talajrétegeket tartom egyedinek... humusz az lehet mindenhol, sőt az akár egészen egyforma is lehet. A termőhelyi egyediséget az valszeg az alsóbb rétegek adják.
Igen, a többi tápanyag is kell a szőlőnek, és ezek részben mállással (a közetek feltáródásával, amiért nem utolsó sorban a talajlakók felelősek) részben más növényi részek lebomlásával válnak felvehetővé. Igen, 5-15 méterről is vesz fel a szőlő mindenfélét, és igen, nagyon komolyan befolyásolják ezek a bor ízét.
A kúszónövénység értelme az elszaporodás: jó nagy területet lehet meghódítani úgy is, hogy a nóduszaiból legyökerezik: ez legalább olyan sikeres stratégia, mint a rigó tápcsatornájában túlélő szőlőmag, amit talán szerencsésen oda pottyantanak, ahol meg tud gyökerezni, de nem nyomja el a már meglévő növényzet.
nekem minden hozzászólás elküldése előtt Ctrl-a, Ctrl-c kombináció megy... oszt ha elszáll (minden második alkalom) akkor simán Ctrl-v és próba újra. Fostalicska ez az egész...fórummotor, bloghu.
On
Ez akkor nagyjából világos (a francokat az, de mondjuk) szóval némi nitrogén azért vándorol. A foszfor és a kálium az sima liba. De ez a három még mindig csak az elsődleges makrotápanyagok, nem? Mi a helyzet a másodlagos és harmadlagos makrotápanyagokkal minta a kén, magnézim, kalcium, szilícium? Mi a helyzet a mikor tápanyagokkal, abból is van vagy egy tucat.
A szőlőnövény menüjén ott szerepel a fél periódusos rendszer. Nyilván vannak azok amik az életbenmaradásához elengedhetetlenek, de magának a bor ízének az alakításáért azért szerintem több minden fontos mint a bőséges NPK hármas.
Mert ha ugye elhisszük, hogy 8-20 méterről mást is szoppant fel a szőlő mint vegytiszta H2O-t akkor azok mind-mind befolyásolják a bor ízét, tartósságát, illatát, színét.
A másikpedig az, hogy a szőlő mint futónövény ugye nem tudja, hogy a gyökere éppen mit és hol fog találni. Mászik eszetlenük szerte-szana és ahol hasznos dolgot lel ott helyben örül. Ha mindent bőségesen megkap a talak felső fél méteréből, akkor miért menne tovább, akár horizontálisan, akár vertikálisan?
A modell, amit mondtál, egy vagy több irányból elvágott hagyma, amelynel levelei a talajrétegek, nagyon jó modell. Igazad van abban, hogy a bor íze úgy változik, gazdagodik, ahogyan más és más rétegekből (is) vesz fel vizet. Az alapvető tápanyagellátás azonban nem ebből a rétegből történik. A példa ismert: a görögök a hajókészítéshez kivágták az erdőket a hegyekről, ahonnak az esők lemosták a termőréteget, azóta kopárak a hegytetők. Tehát termőréteg nélkül nincs növényzet, még olyan sem, amelyik amúgy tíz méterekről venné fel a vizet.
A termőrétegben halmozódnak fel a tápanyagok, amelyeket a szaprofiták bontanak a növények számára felvehető formába. A tápanyagok közül legfontosabb az NPK hármas. Ezek a talapvízven eltérően mozognak: a nitrogénvegyületek könnyen vándorolnak a talajvízzel (ezért ihatatlanul nitritesek, nitrátosak az ganédomb mellé ásott kutak az alföldi homokon) a foszfor és kálium viszont nem mozog a talajvízzel, ahová tesszük őket, ott maradnak (ezért lehet ezeket az anyagokat bányászni).
A te modelledben tehát a víz belépési pontjánál magával ragadhatja a nitrogén vegyületeketet, de a PK vegyületeket nem hordja el. Azon kívül, a belépési pontnál felhalmozódott tápanyagokat relatíve hamar (pár száz év alatt egészen biztosan) kilúgozná a víz (hiszen csak kb. 30-60 cm vastagságú a humuszban gazdag talaj), így nem lenne elegendő a teljes szőlőtábla alá, ahová beszivárog a vízzáró rétegek fölött.
Szóval a fontos tápanyagokat nem a mélyből, hanem a felszín közeli rétegből (kb. 60 cm) veszi fel a szőlő, ahol a szaprofiták gondoskodnak az elhalt részek lebontásáról. A szaprofiták egyrészt anaerob, de másrészt aerob lények, ezért örülnek annak, ha megforgatják a talajt: az a bizonyos „földszag” szántás után az elégedetten kufircoló szaprofiták által kiválasztott illat. Ugyanezért nem lehet ilyen intenzív talajélet a mélyebb rétegekben: mert nincs elegendő levegő hozzá.
A gyökerek által kiválasztott anyagokat is nagyon szeretik ezek az élőlények, és iszonyat bonyolult „én eszem azt, amit te kiválasztasz, te eszed amit ő kiválaszt, és így tovább” lebontási körök vannak, amelyből párat ismerünk: egyik ilyen a nitrifikáció, ami a pillangósvirágúak gyökerein tumorszerű elváltozásokat okozó baktériumok levegő nitrogén megkötő tevékenysége. De összességében a gyökérzet és a többi talajlakó együtt alkot egy olyan rendszert (mikorhiza), ami biztosítja mindenkinek a tápanyagot. Minnél teljesebb ez a rendszer, annál inkább rendelkezésre áll minden tápanyag – ezért beszélünk annyit a biodiverzitás fontosságáról. Ezt a buja életközösséget lehet segíteni trágyázással és – a biodinamikusok által használt – „501-es” oltóanyaggal (ami szerintem nem más, mint roppant hülye eljárással átteleltetett szaprofiták halmaza, minden csillag-együttállás lószar és egyéb asztráltest blabla nélkül. Olyan ez, mint kenyérnek a kovász.)
Told át a bringát valami értelmesebb helyre. Már évekkel ezelőtt is tdutuk, hogy az egész bloghu csak egy rossz vicc. Szakmailag, sajtókoncepció szempontból és mindenhogyan.
Van kiscsilliárd jó blogmotor, akár saját szerveren. De szerintem a te blogodat tárt karokkal várná bármelyik sajtóportál...
De ezzel a tápanyag áramlással kapcsolatban azért még had kérdezzek. Te mégiscsak oskolában tanút ámber vagy :)
Szóval, nekem valahogy az a hipotézisem, hogy nálunk 40-50 méteres mélységig van vagy 4-5 vízzáró agyagréteg (60m mély ásott kutunk van és látszanak a szivárgások) Úgy érzem (sejtem) hogy ezek a vízzáró rétegeket és a köztük levő homokos, kavicsos, földes, meszes rétegek valahogy úgy néznek ki mint egy fej hagyma aminek le van vágba a felső egyharmada. Szóval ami eső a tetőre esik az az erdőből és a magasabban fekvő területekről belemossa a tápanyagokat a mélyebben levő vízzáró rétegek közé. Az fix, hogy a mi szőlőnk az nem azt a vizet issza ami 90 fokban esik hozzánk, hanem inkább azt ami 200-300 méterrel feljebbről folyik be a mi területünk alá. De ezek a vízzáró rétegek is inkább amolyan lencse alakúak és nem hektáros homogén fedőréteg, szóval a szőlő gyökere nem megy át rajta, de évek alatt megkerüli és megkeresi a lefele vezető utat.
Az ilyen talajszelvények és rétegek jelenlétét én egyértelműen érezni vélem az évről évre változó ízképen. Volt egy év amikor példáu olyan ízek jelentek meg egyes fajtákban amiket én addig csak meszes talajon termett boron éreztem.
Marhára izgalmas a szőlő életének első 5-15 éve :) mert ilyenkor alakul ki, hogy pontosan honnan és mit is vesz fel.
Abban igazad van, hogy minnél mélyebbre megy a gyökere, annál kevésbé kitett az aszálynak. Ezért javasoltam, hogy jó mélyre eresszék le a fúrógépet, mert az így fellazított földben lefelé könnyebben tud elmenni az új szőlő gyökere. Tavasszal én is így fogom csinálni... :)
De én nem a trágya hasznosulásról (nyilván hasznosul) beszélek és nem is arról, hogy vannak-e gyökerek a felső talajrétegekben (nyilván vannak) hanem arról, hogy jó-e a konkurencia és a minősághez és a minőséget termő tőke neveléséhez szükség van-e arra a tobzódásra amit egy tápanyagban korlátlanul ellátot, gazdag termőtalaj ad.
Nem tudom megindokolni, de nekem az a megérzésem és sok borvidék öregjei is ugyanezt mondják, hogy jót tesz a szőlőnek ha küzd egy kicsit. Igen, lehet, hogy nem 3 évesen kezd teremni, hanem 5 évesen, lehet, hogy nem lehet 2-3kg-ot leszedni róla csak fél-egy kilot, de a tőke ellenállóbb lesz a nehezebb évjáratok nyűgjeivel szemben és a bora is jobb lesz.
:)))) Engem a Kozma-bogár csípett meg (nála olvastam).
Nézd, az egész fenntartó trágyázásnak semmi értelme nem lenne, ha nem lenne igaz ez az állítás. Mivel a termésnövekedés a trágyázás után mérhető ÉS a tápanyagok mozgása a talajban szintén mérhető ÉS a humuszosodás környezeti igényei ismertek ÉS a taápanyagok lecementálódása 60 cm alatt ténykérdés, nem igazán van azon értelme vitatkozni, hogy vajon a talaj felsőbb rétegeibe kijuttatott trágya hasznosul-e. Másként nem tud hasznosulni, csak a gyökéren át.
A biodinamikus gazdálkodásból nekem egyetlen szimpatikus talaj-biodiverzitás megőrzésének semmi értelme nem lenne - hiszen 5 méter mélyen nincs az a gazdálkodás, aminek hatása van (mondjuk a nitrogén műtrágyázás kivételével) - csak a talaj felső 30 cm-ét kapirgáljuk (jó, telepítéskor 60 centit).
Igen, elhiszem hogy 5-15 méterről is vesz fel a szőlő vizet. Ez is tény. És az is, hogy onnan az N-P-K igényét nem tudná tartósan fedezni (mert csak a nitrogén mozog a talajban). Érdekes minerális ízeket szedhet össze az altalajból, nem vitatom.
Amit írtam, a 3 és 5 évről, az egyrészt saját tapasztalat, másrészt egy dörgicsei szőlőművessel való beszélgetésben kerültek elő - ő elég sok szőlőt művel arrafelé, tapasztalata bőven van.
Az ország egyik legtöbbre hivatott és legizgalmasabb termőterülete van a kezed alatt. Csak azért nem mondom, hogy irigyellek :) mert Somlóval én sem panaszkodhatom :)
Nem lesz egyszerű mert igen köves. A talajban is és a felszinen is gyakorlatilag folyamatos kőborítás van. Igaz a felszinen már elaprozodott ( 5-15cm nagyságúak.)
Itt egy panoráma kép a területről. Szemben lévő legmagasabb hegycsucs, Kékes.
