Ja , akkor elneszeltunk egymas mellett.:) A fenykep miatt a Kékesi toronyra gondoltam.
Nos a Sár- hegyi toronyhoz kepest ez a szollo terulet Észak- keleti iranyba van.
Zoli, a testes borokhoz kapcsolódva: olvastál valamit az Erdélyi Hegyalja hagyományos borairól? Csak mert mondjuk amivel Magyarlapádon traktálják a vendégeket, az eléggé sárga, eléggé vastag, saccra akár félédes bor, szerencsés (és talán jellemző) esetben kimondottan élvezhető. Lehet azért hibás darabokkal is találkozni. Mindenesetre, ahogy egy helyi főkolompos mondta, a helyi emberek maguk termelik a szőlőt, maguk készítenek bort belőle és maguk meg is isszák az egészet :) A régebbi öregek állítólag napi több litert fogyasztottak.
Mivel, hogy jó idő volt kisétáltam a patakpartra és vágtam egy jó marék füzfavesszöt szőlőkötözni. Hajdanán danán nagybátyjám is ilyennel kötözte. Nem marad szemét összel mivel bióanyag és nem is kerül sokba.
A Keszthelyi Egyetemen a '80-as években elég sokat kutatták ezt a talajtakarásos témát. Badacsonyi és boglári koprodukciók is voltak többek között. Jó sok szakdolgozat (pl. enyém is), szakcikk is jelent meg az eredményekről. Azóta van-e a témának ott gazdája azt nem tudom.
Azért arra figyelj oda, hogy a mi területünk elég aszályos. Ott teljes fedettségben szerintem nem lehet pillangóst (sem) termeszteni, legfeljebb minden második sorban.
Hát, nem tartottam akkora attrakciónak, hogy lefotózzam... talán a terméséről van, amit egy vödörbe szedtünk. Megnézem otthon. Nem fekete, az biztos, hanem éretten barna. Azért lehet bokorszerű, mert egy sövényben volt, amit az írtáskor hagytunk meg, mintha tőből több felé osztódna - igazán tényleg annyira nem tartottam érdekesnek, hogy megfigyeljem.
Az általad kért átmérő =25mm. De perforálva van, amit ha nagyon elszánt vagy magad is meg tudsz csinálni, ha a hengerítésnél a már kialakított profilt nem sérted meg.
Ha priviben felhívsz ill. e-mailt küldessz , lerajzolom a szerszámot, amivel az eredetit utánozhtod!
Mivel az enyémet is most alakítom át, egy itt lévő fóromozó társunk hatahatós segítségével-aki neked is válaszolt közvetlen a hsz.--et követően. Egyébként, az elérhrtőségem publikus, ott is kereshetsz.
Nem tudom, hogy a szolovel kerulhettek ide. Nem valoszinu, mert a Del Matra volgyeiben nem ritka a berkenye. Madarberkenye talan a leggyakoribb. Bar nem neztem meg oket tuzetesebben...
Tavasszal "berkenye nezo" szemmel (is) fogok kirandulni.
Amit leírsz, úgy érzem, abban erősít meg, hogy a berkenyék a szőlőtermelés kapcsán települtek oda. Mindenképpen meg kell néznem! :) Elsősorban házi berkenyék?
A fogyasztási kultúra változását illetőleg nagyon alapvető okosságot írtál le.
Pontosan ez az ami miatt az édesborok ázsiója folyamatosan csökkent az elmúlt (gyakorlatilag pont) 200 évben. A répacukor felfedezésével (1747) kezdődött a balhé és amikor Napoleon parancsára 1811-ben 32 ezer hektáron kezdtek el répacukrot termeszteni akkor indult véglegesen lejőre az édesborok értéke.
Ezzel teljesen egybeesik az, hogy az 1800-as évek közepétől már folyamatosan erősödik az arisztokrácia és a jómódú polgárság köreiben a könnyedebb, zamatosabb, vékonyabb borok népszerűsége. Az a médiahiszti és online blogháború amit sokan újkeletűnek vélnek és arról szól, hogy állítsuk szembe a légiesen könnyed, alacsony alkoholtartalmú borokat a koncentrált és testes borokkal, lényegében már elkezdődött úgy 150 éve. Legelőször a tűzhöz (német-francia-angol piachoz) közel eső német brovidékek kapcsoltak, de a "konfliktus" átterjedt Magyarországra is.
Ugyanakkor Magyarországon húzodnak (és húzódik ma is) a nyugat-kelet, észak-dél határok. A lengyen-orosz-balkán ízlés mindig is más volt mint az osztrák-német-francia. Emiatt Magyarországon is megamradt a testes borok piaca. Egyébként a németeknél és a franciáknál is megamradt, mert azért nem a polcon porosodnak a TBA-k és a Sauternes édesek sem... sőt
Egyszó mint száz, tökéletesen igazad van azt illetőleg, hogy a fogyasztók izlése az ami a legjobban befolyásolta a bortermelés változásait.
A régi sajtóarchívumok és levéltári meg más források engem azért érdekelnek, hogy tényszerűen megtudjam az egyes általunk használt fajták eredetét és azt, hogy miért és mikor is jelentek meg nálunk. Az olaszrizling történet végére lassan pontot is tudunk tenni.
A véleményem akkor is az volt, hogy a tradícionális szakmai háttérinformációk és a hagyományok ápolása nélkül nem lehet sem szőlész, sem borász ismert és elismert a szakmájában. Viszont figyelembe kell vennünk azt is, hogy eltelt a borászati füzetek, és a őseink leírásai óta 50-100-200 év.
Ezzel együtt változott az éghajlat, a talajok vízháztartása, a fungicid szerek használata miatt megcsappant az ehető gombafajok száma, felütötték a fejüket eddig a Kárpát-medencében ismeretlen kultúr- és gyomnövények, mutálódnak a szőlőfajták, ezekből újabb és újabb klónokat szelektálunk. Talán a legfontosabb viszont, hogy változott a borivási szokás.
Gondolj csak bele, hogy gyerekkorunkban mi jelentette az édességet? Egy marék mazsola? Összekevertük a nagyinál a tojás sárgáját cukorral és azt kanalaztuk ki a bögréből? Lekváros kenyér, esetleg a gyümölcsök a kertből?
Mára boltok kínálatának jelentős részét teszi ki az édesség, ami mellett köztudott, hogy pszichés hatása miatt a cukorral dúsított élelmiszerek, péksütemények, felvágottak, sajtok, készételek, fagyasztott termékek, stb... jobban eladhatóak. Szerencsés az az ember, akinek nem kell boltban vásárolnia és az egészségét megőrizva a saját terményeit tudja fogyasztani. Úgy gondolom viszont, hogy ha a mindennapjaink táplálkozásába így beleszőtték a cukorfogyasztást, akkor érthető hogy a ma borfogyasztójának már nem az a sav és maradékcukor érzet az ösztönszerűen kellemes, mint ükapáink idejében.
A 150 évvel ezelőtti állapothoz képest több lehetősége van a mai borivónak a megye határain vagy az ország határain és a kontinens határaink kívüli borokat fogyasztania. A fajták és az ízvilágok sokszínűsége kitágította a határokat, folyamatosan változtatva a mi igényünket.
Ha nem is derül ki a hozzászólásaimból, régóta azt az álláspontot képviselem amit BZoltán. Azon a területen, ahol gazdálkodom megpróbálom a termőhelyből kihozni a legtöbbet, a helyi bevált fajtákkal. Megmutatni ország világnak a mi fajtáink sokszínűségét és másságát. Emellett fogékony maradok a vevői és kollégális visszajezésekre és a személyesn tapasztalataimmal összevetve változok, és változtatok ha úgy érzem helyesnek.
Gyakorlatilag azért írtam ezt le, mert füredi borászként az Olaszrizling pár évtizede akarva-akaratlanul nekem is a véremben folyik.
Köszönöm a véleményt, megerősítettél az észrevételeimben. Még annyi, van e szerepe annak, hogy hengeren levő nyílások furatok /azt hiszem átm. 25-re készítettem/, vagy szerencsésebb, ha megfelelő szélességű hézagokon potyog ki a csumán kívül minden?
Ahol ma is szollo van ott nincs berkenye a sorok vegen. Ahol regen lehetett szollo ( ma mar csak a nyomuk van meg, sorok, teraszok,stb) ott ugy el van vadulva a kornyek, hogy nehez megallapitani, hogy az adott berkenye a szollohoz tartozott- e esetleg.
Berkenye ügyben kimondottan a Sár hegyre gondoltam, az a mániám, hogy régen mindig ültettek a szőlőbe vagy házi berkenyét, vagy barkócát. Csak arra voltam kiváncsi, hogy ott megvannak-e ennek a hagyománynak a nyomai.
Gondlom azért azzal Rambo is egyetért, hogy mindent talajt teljesen másként kell kezelni mind humusz, mind NPK ellátottsági szempontból.
Egy dörgicsei barna erdőtalajban a táphumusz (inert) van nagyon arányban, ami növényi anyagokból gyorsan feltáródik és a szőlő számára gyorsan felvehető. A somló hegyen lévő talajokon inkább a tartós humusz jellemző, ami pedig az ásványi anyagokhoz hasonlóan képes a növény számára fontos tápanyagokat huzamosabban megkötni.
A legutóbbi füredi telepítésem nem akart nőni, évről-évre kimentem és kérdeztem a szőlőt, hogy mire van szüksége, mondja meg. Aztán csináltam vírusvizsgálatot, rügyvizsgálatot, talajvizsgálatot. Kiderült, hogy a talaj felső rétegének humusztartalma 1,3 a 60 cm-től kezdődő agyagban pedig nem tud átmenni a gyökér és a nitrogén pedig az optimális 40-50 helyett 2,32. Pedig duplán trágyáztam telepítéskor. Na ezért nem fejlődik az ültetvény. Ráadásul magas a pH is a meszes talajban. Ebben az esetben nem lehet csak NPK cuccot kiszórni, pláne, hogy az ültetvény ökológiai.
A probléma szerintem az, hogy hogyan valósítható meg a szőlő alapvető tápelemekkel való ellátása külső segítség nélkül. Mivel tudjuk, hogy melyik makró és mikro elemek hogyan és mikor hasznosulnak a szőlőben, így tervezhetjük, hogy hogyan hasznosítsuk a termőhelyen fellelhető szubsztrátumot.
Sertésszőr pellettel fogom a talaj nitrogénszintjét megemelni, majd tavasszal egy pillangósvirágú magkeveréket szórok ki. Ebben ugyanis konkrétan erre a területre vannak összeválogatva a phacéliák. Mindegyik növénynek más és más mélységben van a gyökere. Ezáltal bízom abban, hogy sorok közötti taéajt átszövik a gyökereikkel, növelve ezáltal a talaj szivacsosságát és vízbefogadó képességét. Mondhatnánk, hogy vízkonkurencia, de nem. Ha szárazság van, akkor végigmegyek egy szártörővel, vagy lekaszálom. A gyökér továbbra is aktív. Némely hereféle képes éves szinten hektáronként 400 kg nitogént megkötni a levegőből. A területet bekerítem, hogy a vadak ne élvezzék a virágos mezőt. Annak viszont kimondottan fogok örülni, hogy ide a különböző atkafélék, rovarok, gyíkok, madarak visszatérnek és kialakulhat a kártevők és ellenségeik természetes egyensúlya.
A Badacsonyi kutatóban és a Freiburgi kutatóban hamarosan elindítunk egy közös projektet, amely során azt vizsgáljuk, hogy a németországban 1000 mm/év csapadék mellett kitűnően működő talajtakarási stratégiák, hogyan valósíthatóak meg hazánk elvileg 550 mm, az elmúlt két évben azonban 200-400 mm-es évi csapadékhozama mellett.
Nepszeru kirandulo hely az egesz Sár-hegy. Berkenyet korabban tudtam egy ket helyen. Ha gondolod utanna nezek, hogy megvannak- e meg.
A hazunk elott van egy madarberkenye... Màtrafureden meg lisztes berkenyet tudok.
szinte pontosan delre talalhato ez a hely Kekestol ( a toronytol) . Felér egy kirandulassal itt melozni.:) Szerencsere kb 5 eve megcsinaltak, palyazati forrasbol az utat a szolloig. Igy pont az en soromnal vegzodik az aszfaltozott ut. Addig nagyon nehezn megkozelitheto ,meredek szerpentin vezetett fel a szolloig.
Utkozben szep kiltasban lehet gyonyorkodni...
1:2 arány a henger és a pálcás csiga között kevés. Nálam lánckerék hajtással van megoldva, úgy, hogy a hajtó fogszáma z=50 és a hajtott z=10. A Hajtó a henger tengelyén van és ezt hajtom kézzel. A lánc 1/2' =12,7= t . Ezt szeretném átalakítani motorikusra, és a hajtott tengely nem a zúzóhenger tengelye lenne, hanem az eddig hajtott "csiga" tengelyén amelyen a z=10 fogas lánckerék is van.
Számitásaim szerint a hengereknek a ford. száma 60-901/min, a csigáé 300-450 között legyen.
Szerintem a csuma torlódását a lassú továbbítás(fordulat) okozhatja.
Hááááát, az egyenhumusszal kapcsolatosan nem feltétlen értek egyet. Gondolj bele, hogy ha hiszünk abban, hogy a saccharomyces cerevisiae alfajai szerint változik a bor íze, a forrás jellege (hideg és alkoholtűrés, gyors vagy elhúzódó forrás) akkor hány (száz? ezer?) féle talajlakónak hányféle alfaja létezhet területenként?
Éppen azt akartam írni, hogy a saját területen tülökben elásott marhaszar az hasonlatos ahoz, mint amikor a saját hordóban spontán erjedéssel kierjed bor finomseprőjéből szelektálnak (vagy csak félretesznek) élesztőt - azaz a terroir jellegét valamilyen szinten tükröző kultúrát használják fel. Azt nem tudom bizonyítani, hogy milyen ízjegyekkel gazdagítja a bort a humusz minősége - csak sejtem, hogy ez sem lehet mindenhol egyforma, már csak azért sem, mert a feltalaj képző kőzet kémhatása eleve nem engedi ugyanolyan életközösség kialakulását.
Az viszont biztos, hogy a Béres csepp ízt, vagy a krétás ízt könnyű megismerni, tehát abban eléggé egyetértek, hogy a talajképző kőzet jellege döntő nyomot hagy a boron.
