"Választ nem kaptam ! "Ha a Lélek az Atyától ered , a Lélek is az Atya egyik fia ? Ha a Lélek a Fiútól ered , a Lélek az Atya unokája ?" Miért nem a fia , illetve az unokája ?"
Azért mert a Szentlélek nem nemződés/születés útján ered (ami fiúságot képezhetne), hanem származás (lehelődés) útján ered az Atyától és a Fiútól, mint egy elvtől.
Ráhagyhatjuk. De hát ki mondta neked, hogy szerintünk állítólag
1 személy + 1 személy + 1 személy = 1 személy ???
Mert ugye amíg nem akarod felfogni, hogy mi 1 meg mi 3 (nem ugyanaz), addig akár a háromlábú széket is képtelenségnek tarthatod.
"Némó a barátod ha a tanúkról van szó."
Az itt szerintem most teljesen mindegy. A lényeg az, hogy ő nagyon helyesen a vitát a témánál akarja tartani, de meg tisztességtelen módon elterelni.
"A vallások viselkedése pedig a tanításuk tükre."
Nem mondod komolyan. Ilyen hülyeséget még életemben nem hallottam. Szerintem ez még két külön dolog és éppenséggel nem sok köze van hozz. Köze van az egyházfegyelemhez, a taglétszámhoz és a tagság demográfiai feltételeihez, de a felekezet által vallott teológiához éppenséggel semmi.
Ezért mondtam neked, hogy ha egy tudományos szakkérdés igazságtartalmáról vitázok, akkor nem vagyok hajlandó ehelyett a vitázó felek élletörténetéről, modoráról, öltözködésbeli ízléséről beszélni. Nézz utána a következő kifejezésnek: argumentum ad hominem.
Emberileg persze érthető az igyekezeted, elvégre a szakkérdéshez hozzászólni nem tudsz, még annyira sem, mint a hittársad, ám mégis itt ugrálsz az apu térdénél, de te is szeretnél lőni egyet. Szakkérdések helyett neked marad ez: ki beszélt trágárul a gáton. Hát, betojok, komolyan. Aztán most kínodban dühösen kiabálsz, mert én erre nem vagyok kíváncsi.
Némó a barátod ha a tanúkról van szó.A vallások viselkedése pedig a tanításuk tükre.Tetszik nem tetszik így van.A viselkedésből mondható meg, ki az igaz vallás a/Biblia/követője.
1+1+1=Hagyjuk ezt is a matematikára! A módszer övön aluli?Akkor lenne az ha hazugságtartalma volna,de mivel nincs ezért nem az.A tények tények,dugd csak nyugodtan a homokba a fejed és mond,hogy engem nem érdekel.
"Tehát nem Isten nevezi Jézust Istennek, hanem Jézusnak Isten a trónja.......Olvasd el a Csel2:30-at és a Jel3:21-et......."
Zsid.1,8 De a Fiúról: „Az Isten a trónod örökkön-örökké, és királyságod jogara az egyenesség jogara. - UVF
Itt bele kellett nyulnia az ŐT-nak a bibliába, nehogy Jézus tónja mint örökké létező legyen emlitve. Ezért a fenti UVF-ből nagy kavarás lett. Hogyvanez? Az Atya a Fiú trónja? Vagy a Fiú trónja az Atya? Esetleg a Fiú trónja is egy Isten? Hogy lehet Istent a trón fogalmával egyenlővé tenni? Nehogymár valami egyszerü legyen
Zsid. 1.8 de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.
Engedelmeddel, beidézném Nemo néhány régebbi hozzáállását e tekintetben:
"Kedves emberek!
Úgy látom, ezért van nagy szükség a vitában valami közös alapra. Az egyik fél rendre olyan szemrehányásokkal támadja JT-it, amelyek bármely következetes hitű ker. felekezetre is ráhullhatnának a pogánnyá vált társadalom szájából. Családok szétzilálása, szektás gondolkodás, önkényes tanok, világvégevárás, lelki csőd. Amazok (és mások) pedig hamar visszaütnek: Róma méltatlan, eretnek, gyümölcstelen, szájas babiloni szajha. És sok körön át megy ez újra meg újra.
Ennek elkerülésére javaslom, egyezzünk meg egy közös alapban. Ez lehet a Biblia, értelmezése pedig a szentírástudomány eszközei segítségével és az Igének engedelmes lelkiismeret alázatosságában. Nemigen gondolom, hogy JT-i elfogadnák mércéül a világi erkölcsöt, szokásokat, vagy a r.k. felekezeti hagyományokat. A r.k.-ok pedig nemigen ismernék el, hogy JT-inak szervezete valóban oly hű és bölcs szolga, amilyennek állítja magát.
Álljon tehát elő olyan vitahelyzet, amit Ágoston is ajánlott ariánus ellenfelének: a Biblia alapján kezdődjön az érvelés. (Egymás zsinatait ugyanis kölcsönösen megvetették.) [...]
Ám végül kénytelen lennék elismerni: e topik nem lenne alkalmas helyszín ilyesfajta felekezeti vitához, még a Biblia alapján sem. Más a témája, és a r.k. felekezet tévelygéseinek elemzése nem férne bele. A valóban felekezeti csatározások cééjra ajánlhatom az "Egyház és legitimitás" c. topikot:
"Igenis zavar, hogy védekezés helyett nagyon gyakran felekezeti alapon visszatámadtok. Mégpedig azért, mert a legtöbb esetben a r.k. szájból jövő ellenérveket (bibliai vagy észérveket) nyugodtan felhozhatná ellenetek egy kis prot. felekezet képviselője, akiről a legkutatóbb szellemű JT-i sem tudnának terhelő adatot összegereblyézni. S ekkor hová lenne ez a védekezésetek? Valóban: az a védekezés, amely az éppen aktuális ellenfél viselt dolgaira tereli a szót, nagyon gyönge, mert ha új ellenfél lép fel, azellen valami mást kell kitalálni, s így kétszer kell dolgozni. Mennyivel egyszerűbb volna az ellenfél felekezetére való tekintet nélkül egyszerűen megvédenetek a tanaitokat a Biblia alapján, s aztán jöhetne szél, hó vagy földindulás, senki nem találna rajta fogást. De így? Kétszer kell dolgoznotok, és még a vitaetikát is megszegitek: a személyekre figyeltek a mondanivaló helyett."
"....vannak olyan csoportok, melyekről nem csupán te nem hallottál, de az Őrtorony leglexikonfejűbb megmondóemberei sem. Aztán meg mit kezdesz az onnan lóhalálában megrendelt cáfolóprospektussal, ha egy hét múlva egy másik félreeső prot. csoport támad nektek ugyanazzal a váddal? Megvárod, amíg az okos embered kiötli az ellenszérumot az ő teológiájukra? Közben meg az ő álláspontjuk lesz felül, és ez így megy tovább. Megmondtam, hogy a tüdőtöket is ki fogjátok így köpni, nem győzvén a frissítéseket és javítócsomagokat installálni a hitvitázó szoftveretekhez, eredmény meg nem lesz semmi, mert mindig új vírusok támadnak rátok.
Az pedig semmiképpen nem elég, ha a vádlók tévhitűségét próbálnátok meg kimutatni, mert a kritikájuk attól még lehet igaz. Ez egyszerű tény: íme, ti is felhasználjátok Luther és Kálvin érveit Róma ellen, holott ő mind Róma, mind ti eretneknek tartjátok a reformátorokat. (Szentháromsághívők, csecsemőkeresztelők, vasárnapisták, karácsonytartók, eretneküldözők voltak mindannyian.)
Itt a csapda, melybe már belesétáltál. Ha Luther az átlényegülést támadta, de egyébként ti ki tudjátok róla mutatni, hogy tévhitű volt, akkor érvelésed szerint Luther e kritikája is fogatlan és téves lesz. Tehát mihelyst ti felkapjátok Luther érveit az átlényegülés ellen (és rövid emlékezetű felekezet lévén nem tudjátok, mikor kapjátok fel, azt hivén, hogy saját magatok leltétek meg), egy hamis érvet kaptok fel, melyre (logikád szerint) ráragadt Luther hamissága. Ettől persze ti magatok is hamisak lesztek: hiszen aki tévelygő érvet lobogtat, az definíció szerint tévelygő. Innen nem kell tovább részleteznem a dolgot.
Úgyhogy vigyázzatok nagyon, mikor bibliai érvet faragtok bármi ellen. Szinte mindegyik megfordult már olyan kezekben, melyeket hamisaknak, tévelygőknek tartotok.
Egyetlen kiút van e csapdából, de azt betonfejűségeddel magad torlaszoltad el: hogy ha valaki ugyan egy kérdésben eretnek, de nem abban a kérdésben szól, akkor szavát ugyanazon elv szerint kell megvizsgálni, ahogy a Bételből jövő eledelt fogadjátok: "mindeneket megpróbáljatok, s ami jó, azt megtartsátok." (Emlékezz, az Őrtorony is felszólítja erre a keresőket - aztán a tagokat már nemigen.) Ezzel feloldódna az ellentmondás.
De a neked javasolt bételi eljárásrend - a gyakorlat szintjén - máshogy működik. Két alapszabálya van:
1. Ha te mégoly rossz (logikailag sántító, bibliailag bizonytalan, általad eretneknek tartott szerzőktől ávett ) érvet mondasz, attól te nem leszel eretnek, s az érv sem marad sánta.
2. Ha az ellenfél mégoly jó érvet mond, mutasd ki róla, hogy ő valahol (akár más téren is) tévelyeg. Ezáltal az ő - egyébként bármily kifogástalan - érve menten elveszti erejét.
Röviden:
1. Jehova tanúinak mindig igazuk van.
2. Jehova tanúi bírálóinak sosincs igazuk.
Ezt a logikát már egy bizonyos, általatok eretnekített felekezet széltében alkalmazta. Szerencsétekre ezt a tényt is meg lehet erőtleníteni a részletesebben kifejtett 1-2. elvekkel, azaz a római katolikusok pápás gőgje és önigazultsága nem fog rátok ragadni pusztán attól, hogy ti is ugyanezen a vonalon törtök előre. Csupán az "érv" szót kell "elv"-re cserélni a részletesebben kifejtett 1-2. pontokban.
Zárt rendszer ez, de némikép életidegen, paranoid, beszűkült és hosszú távon intellektuálisan is tarthatatlan. Aki használja az agyát, előbb-utóbb beleütközik a ti aklotokban is, és akkor jó esetben visszatér valamelyik keresztény felekezetbe."
Nem is vártam volna mást Tőled:) Mert hát te sem válaszoltál arra, amit írtam csak böködsz a fullánkoddal, és szórod a megjegyzéseidet.
Annak kiderítésére, hogy 2+2 az mennyi én jobb módszernek tartom a matemetikát, mint az eredményt megmondó életvitelének elemzését.
Nyugodtan nevezd ezt kihátrálásnak, én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem hagyom, hogy csőbe húzz ezzel az övön aluli módszerrel. Most megint írj ugyanilyen csipkelődő választ. Hiszen:
"Megértelek,tudom ez a téma kellemetlen neked.A kihátrálásodon nem lepődök meg,nem is ,vártam tőled mást.Az árnyékod te sem lépheted át."
Megértelek,tudom ez a téma kellemetlen neked.A kihátrálásodon nem lepődök meg,nem is ,vártam tőled mást.Az árnyékod te sem lépheted át.A téma pedig igenis illik ide, mert az igazság felismerését az egyes csoportok viselkedése nagyban segíti.Vagy te ezt nem így gondolod?Hm..Hülye a kérdés.Persze,hogy nem így gondolod különben válaszoltál volna a feltett kérdésre.
" No, de Isten nincsen kötve a zsidó filozófiához. " Melyik Istenről beszélsz?
Arról amelyiket a zsidóság képviselt?
Mióta lett Isten keresztény?
" Az újszövetség evangéliumának pont az a lényege: Isten üzenete immár túlmutat egy népen, és a nemzetek felé fordul, olyannyira, hogy az újszövetségi görög tele van olyan szavakkal, amit a görög bölcselők már évszázadokkal azelőtt használtak, persze új tartalommal tölti fel. Ilyen a Logosz is. De említhetném még az arkhét is. "
Ja, éppen ez bizonyítja, hogy teljesen elmei festészet, görög vallásfilozófiai vívmány ez a fajta istenimádati kultusz!
Nem hogy tévedés, mert a bibliai Isten a világ Istene, így nem túlmutat a zsidó népen, hanem éppen a sok nép közül éppen Isten mutatott Izraelre!
A kereszténység nem nép!
Hanem minden népből való emberek!
Isten nem valláshiedelmi hittantételeti dogmai képzet!
Ha az, akkor már régen baj!
" Az Ige a magyar nyelvben ma elsősorban az egyik szófajt jelöli. De eredetileg annyit jelentett, mint "szó", "beszéd" "
Tisztában vagyunk vele, hogy mit is próbál kijelenteni, philonilag és görögileg is!
Isten egy van, szava nem Isten, sem nem testet öltött lényegülés!
A költői asszociatív megfogalmazásból nem kell teológiai hittételeket gyártani!
Nos, nem bizonyított, hogy ki is írta azt a bizonyos evangéliumot, amit te is Jánosinak vélsz ismerni, mert ezt a nevet írták szerzőnek, még nem jelenti, hogy az a János az, aki meg is írta, mint a jelenések könyvére is igaz, hisz te katolikus létedre tudnod kellene, hogy volt a jelenések könyvéből is vagy négy féle, mint az apcselből, evangéliumokból vagy tízféle!
Lehet, hogy ázsiailag sőt a római birodalmilag sem volt ismeretlen a logosz szó, eredetileg sem Isten szavát jelentette, de az se baj, ha annak értelmezik!
Nem, én csak abból indulok ki, hogy ez a topic az Őrtorony tanításairól szól a Szentírás mérlegén, nem pedig a különböző felekezetek tagjainak egyes megnyilvánulásairól szól. Nyithatsz egy olyan topicot is, és ott gyűjtheted az ilyen hülyeségeid, hogy "na, a Mariska, aki "katolikus" (értsd: megkeresztelték csecsemőként) kiköpte a rágót, milyen mocskok ezek!" Neked ez a hobbid, és nekem nem is száll szándékomban e tekintetben ítéletet hozni feletted, ha ezt kívánod folytatni, csináld, de ez itt témán kívüli, ha nem zavar.
Én a magam részéről ezzel kapcsolatban csak annyit tartanék megjegyzendőnek, hogy egy-egy állítás igazságtartalma független az állító személy erkölcsi tartásától, modorátor, magasságától, nemétől, cipőjének színétől, udvariasságától, stb. Vagyis ha valaki azt mondta, hogy 2+2=5 az nem azért nem igaz, mert aki ezt mondta az ízléstelenül öltözködő modortalan fráter, hanem attól függetlenül. Ugyanígy: az, hogy 2+2=4 az nem azért igaz, mert aki azt mondta az egy jólfésült udvarias, derék ember, aki nem dohányzik és nincsen hátraléka az APEH-nél, hanem attól függetlenül.
Ezen evidenciákból kifolyólag én a továbbiakban szeretnék tényállításokról vitázni, párbeszédet folytatni, nem általam tökéletlenül ismeretlen emberek egyéni magaviseletéről.
Megjegyezném szívem szerint azt is, hogy a kereszténység értelemében mi mindannyian bűnösök vagyunk, továbbá egyikünknek sincs joga dicsekedni Isten előtt, nomeg a másik szemében a különböző faeszközök keresése helytelen, meghogy Isten a bűnök tekintetében irgalmas, és ha lehet akkor megbocsát és bűneinkre nem emlékszik, és ennél fogva nekünk is valami ilyesmire kéne legalább törekednünk, de felesleges, mert csak flame lenne belőle, mert nem értenéd meg. Úgyhogy inkább a témára vonatkozólag elégedj meg annyival, amennyit a "Megjegyezném.." előtt írtam.
Nem vagyok ráállva de nem tudom nem észre venni,mint ahogy azt sem ,hogy hogyan rázod le ezt a kérdést.Az igazság felismerésének pedig ez egy lényeges része.Tudod vannak ismertető jegyek.Soroljam miről ismerhetőek fel akik Istent szolgálják?Azért a kedvemért mégiscsak válaszolhatnál!Tudod"ha valaki egy mérföld útra kényszerít,menj el vele kettőre"mondja az írás.Igaz te rögtön megcáfolod,hogy nem is mérföldet ír de azért tudjuk mindketten mi a lényeg.Igaz másként reagáljuk le mind a ketten,de azért nyilvánvaló a helyes reakció.Legfeljebb van aki nem vesz róla tudomást.
Lelkivilágom nem sérült, ugyanis már megszoktam bizonyos vallási csoportok beszédeit.Megjegyzem felénk sem volt árvíz,én mentem az árvízhez barátaimnak segíteni.Jegyzetelni pedig már nekem nem kell. Anélkül is tudom kitől/kiktől/ mit várhatok.Megjegyzem nem válaszoltál a kérdésemre,szokásod szerint most is mellé beszélsz.ÚJRA KÉRDEZEM.Szerinted milyen vallásúak voltak, akik trágár módra beszéltek?Legalább tippelj!Nem kell hozzá nyelvtudás,sem dogma ismeret, sem....Ja és megtippelhetnéd azok vallását is akik kárfelmérést végeztek saját szakállukra,vagy éppen adományt gyűjtöttek szintén saját zsebre.Tanúk nem voltak az tuti.Ha kell erre esküdni is merek.Te mersz esküdni a tieidre?
Szia! Erre nálunk nem volt árvíz. Te ott végigkérdezted mindenkinek a vallását? Érdekes pofa vagy te, járod a világot, és jegyzetelsz, hogy na, milyen vallásúak nem engedik előre a nyugdíjast a kapuban, melyik telefonál többet, stb. A trágár beszéd egyébként nem azonos a káromkodással, de a nevükben is elnézést kérek, hogy sérült a lelkivilágod.
Józsika.Az árvíznél láthattalak a gáton?A hitesek kivételével igen sokan káromkodtak.Szerinted milyen vallásúak voltak?Szerintem nagy részük ahhoz tartozott amin a "Pokol kapui sem vesznek erőt".Azért káromkodtak nyugodtan mert" úgysem vesznek erőt"akkor meg miért ne.
Az evangélium előszava: Az Ige örök isteni léte, teremtő, éltető és világító működése.
„1Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2Ez volt kezdetben az Istennél. 3Mindenek ő általa lettek, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. 4Őbenne élet volt és az élet volt az emberek világossága. 5És a világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta.”
(János 1:1-5)
1. Kezdetben, mikor a teremtett dolgok létre jöttek, tehát a világ és az idő kezdetén (mint Móz. I. 1, 1.), mikor Istenen kívül még semmi sem volt, minden teremtmény előtt; nem lett, hanem már volt, léte már folyamatban volt; tehát az Ige teremtetlen, idő előtti, vagyis kezdet nélkül, öröktől fogva való. Nem időben és nem emberi születése idején lett (mint az ariánus és ebionita eretnekek állították). A kezdet tehát nem az isteni lényeg és nem az Atya, mindenek oka és ősforrása, miként némely egyházatyák képletesen magyarázták. Mások úgy értették, hogy a lehetséges dolgok kezdetén, tehát öröktől fogva. De nem valószínű, hogy János épen a kezdettelen örökkévalóságot nevezné kezdetnek. Az Ige (görögül Logosz, latinul Verbum) a görögben annyit jelent, mint gondolat, fogalom, szó, beszéd, tehát az ész és száj szava. A magyar ige is tágabb értelemben annyit tesz, mint szó, beszéd. (Az ige mint beszédrész csak a szónak újabb nyelvtani értelme.) Itt Szt. Jánosnál az Ige jelenti a Szentháromság második személyét, a Fiú Istent, Krisztust isteni természete szerint. A többi újszövetségi szentíró az Ige szót ilyen értelemben nem használja ; János maga is csak öt helyen. (1, 1. háromszor, 1, 14. I. 1, 1 ; 5, 7. Jel. 19, 13.) ; de már ahol a megtestesült Igéről beszél, ott Fiúnak, Krisztusnak, Jézusnak nevezi. Már az ószövetségi könyvekben sokszor van szó az Isten személyesített szaváról vagy bölcseségéről. (Zsolt. 32, 6 ; 106, 20. stb. Péld. 8, 12 22. skk. 9, 1. stb. Bölcs. 8,1. skk. 9, 9. skk. 16, 12 ; 18,15. sk. Sirák 1, 5 ; 24, 1. skk.) A kereszténység fellépése előtt a zsidók a teremtő szót, a kifelé nyilvánuló, kinyilatkoztató, az emberi nemmel közlekedő Istent vagy az isteni működést nevezték Igének (az arámi bibliafordításokban több százszor memrának). Sőt hasonló eszmék már több régi pogány vallásban is előfordulnak, úgyszintén a görög és a zsidó-görög (hellenista) bölcseletben is ; de ott az Ige szónak egészen más értelme van, mint Jánosnál. Plátónál jelenti az isteni észt, mint az isteni eszméknek (ideáknak), a dolgok elvont lényegének és mintaképének tárházát, sőt néha a világ lelkét. A zsidógörög Philónál (aki már az ószövetségi szent könyvekből is meríthetett) a logosz homályos és zavaros fogalom, Istennek valami kisugárzása, tulajdonsága, a teremtés eszköze (demiurgus), közvetítő Isten és a világ közt, de nem külön személy, nem testesült meg, nem megváltó, nem Messiás. János feltételezi, hogy olvasói a logoszt némileg ismerték ; de a keresztény Ige eszméjét sem a zsidó theologiából, sem a görög bölcseletből nem vehette, hanem isteni kinyilatkoztatásból kapta. A mi itt Logosznak, Igének mondatik, azt sz. János alább 18. v. nevezi Isten egyszülött Fiának az Atya kebelében, I. levelében 1,1–3. örök életnek az Atyánál, és Jel. 19,13. Isten Igéjének, ki, mint Isten Fia, az istenteleneket eljő itélni. Az ó szövetségben a Logosz ezen név alatt „bölcseség“ (Péld. 8,12.22. Bölcs. 7,21. Sirákf. 24.) és mint maga az Isten Fia ismeretes (Péld. 30,4.), és a Krisztus eljövetelét közvetlenűl megelőző időkben az Isten igéjének személyisége oly átalánosan elfogadott tan volt a zsidóknál, hogy a szentirásnak kaldeus értelmezői a magát kinyilatkoztató Isten helyett egyenesen az Isten Igéjét teszik, és a Messiást Isten Igéjének, Isten Fiának nevezik (vesd össze: Máté 26,63.). Ezekkel egyezőleg valamint a sz. atyák mindnyájan, úgy a kathol. anyaszentegyház is az Ige alatt mindenkor az Isten Fiát, az Atyának tökéletes hasonképét értette. E kifejezést „Kezdetben“ Péld. 8,23. fejti meg, hol az isteni bölcseségről mondatik, hogy örökkévaló; és megmagyarázza az összefüggés, mely szerint az Ige – Isten, tehát örökkévaló (lásd a követk.), a mint hogy világosan örök életnek neveztetik. (Ján. I. 1,2. 5,20.) Az Ige Istennél volt, legbensőbben egyesülve volt az Atyával az isteni lényegben, de tőle különböző személy volt. Sz. Bazil és ar. sz. János megjegyzik, hogy János nem mondja: Istenben, hanem Istennél, hogy az isteni Ige személyiségét határozottan kifejezze. Épen azért itt az „Isten“ alatt az Atyának nem csupán isteni lényege, mivolta átalán, hanem isteni személye értendő. A Szentlélek világosan nem neveztetik, mivel már értetik az Atya és Fiú alatt, kiktől származik. Mint isteni személyt János későbben emliti őt (16,13.). Isten volt, isteni lényegű volt az Ige. Itt az alany az Ige, Isten az állítmány. Az ariánusok az «Isten volt» után pontot tettek, de helytelenül. Ezen tételben: „Isten vala az Ige,“ Isten az állitmány, mi kitűnik abból, hogy a görögben nincs névelője; „az Ige“ pedig a tétel alanya, úgy hogy értelme ez: Az Ige, mely öröktől Istennél vala, isteni természetű és mivoltú; – mint ezt az Isten Fiáról az egész új szövetség tartja (Rom. 9,5. Zsid. 1,2–13. és több helyen.). Három van tehát ezen első versben kifejezve: Az Igének örökkévalósága, személyisége és Istensége. — 2. Hogy ezen szavak: „és Isten vala az Ige“ félre ne értethessenek, mintha talán a Logosz és Isten, az Atya között semmi személyi különbség nem volna: ezen támadható félreértésnek elejét veszi e kitétel: „az Ige Istennél vala“ mely itt nagyobb nyomatékosság végett még egyszer ismételtetik. — 3—4. Az Ige kifelé ható működése : ő volt a lét, élet és világosság forrása. Mindenek ő általa lettek, az egész teremtett világ, annak nemcsak alakja, hanem anyaga is. A minden személlyel közös isteni természet által az Ige az Atyával együtt létesítő ok, de egyúttal a teremtés eszköze és mintaképe. Az Igének tehát különös része és szerepe volt a teremtésben. Ami lett, tehát a teremtett dolgok. (De a Szentlélek nem.) Tehát minden az Ige, a bölcseség, vagy a Fiú által nyerte lételét. Őbenne élet volt ; nemcsak maga élt, hanem minden életnek az anyagi, szellemi, erkölcsi és örök életnek oka és forrása volt, különösen a természetfölötti életnek, mely az embereket megvilágította a kinyilatkoztatás és malaszt által. (V. ö. Ján. 5, 26; 11, 25; 14, 6. I. 5, 20.) Mint élő Isten, alapja volt ő minden életnek a világon, és az emberekre vonatkozólag, ő az isteni világossághozó, a tanitó, kijelentést tevő és üdvözitő. Lásd Ján. 5,26. 11,25. 14,6. Ezzel sz. János a Krisztus előtti egész kijelentést, mely a világon az emberek tanitására és boldogitására adatott, az Isten Fiára viszi vissza. A világosság és élet, az emberekre vonatkozólag, itt egybekapcsoltatnak, mivel az ember csak az igaz tanitásban találja föl életét, és csak az igaz életben a jólét és üdv érzetét. —5. A sötétség a tévedés és bűn, illetőleg a tévedő és bűnös világ, kivált a pogányság. (V. ö. Iz. 5,20 ; 9, 2 ; 29, 15. Sir. 11,16. Ján. 3, 19. Róm. 1, 21; 13, 12. Ef. 5, 8. Kol. 1, 13. Tessz. I. 5,4. Pét. I. 2, 9. Ján. I. 1, 6. stb.) Világít régen, most és örökké, de az eredmény az emberek szabad akaratától is függ ; azért a tévedő és bűnös ember és világ e világosságot fel nem fogta, behunyta előtte szemeit, meg nem értette és be nem fogadta, sőt úgy tett mai napig. A világosság és sötétség ellentéte itt ismét a mózesi teremtéstörténet visszhangja. Az emberek a nekik nyujtott tanitást és üdvöt nem fogadták el, hanem a tudatlanságnak, tévelynek és bűnnek előnyt adtak.
No, de Isten nincsen kötve a zsidó filozófiához. Az újszövetség evangéliumának pont az a lényege: Isten üzenete immár túlmutat egy népen, és a nemzetek felé fordul, olyannyira, hogy az újszövetségi görög tele van olyan szavakkal, amit a görög bölcselők már évszázadokkal azelőtt használtak, persze új tartalommal tölti fel. Ilyen a Logosz is. De említhetném még az arkhét is.
Az Ige a magyar nyelvben ma elsősorban az egyik szófajt jelöli. De eredetileg annyit jelentett, mint "szó", "beszéd", s az eredeti szövegben ugyanezt jelenti a "Logosz". Erről a "Logoszról" sokan beszéltek abban a korban, amikor János evangéliumát megírta. A Logosz, az Ige szó tehát nem volt ismeretlen azok előtt, akiknek János az írását szánta: Kis-Ázsia keresztényei előtt sem. Amikor a testben megszületett, értünk kereszthalált szenvedett, föltámadt és a mennybe visszatért Jézus Krisztus örök isteni természetéről szóló előszavát megírta, alkalmasnak találta a Logosz, Ige szót annak a Jézusnak megjelölésére, akiben két természet egyesült. Isten Fiát Logos-nak, isteni Igének nevezi. Ez a kifejezés a görög filozófiában a "világszellemet" jelentette, az evangélista azonban az Ószövetség bölcseség könyvei és Jézus kinyilatkoztatása alapján új, természetfölötti tartalommal tölti meg. Az isteni Ige Jézus Krisztusban személyesen lép a világba: ő az örök Atya kinyilatkoztatója és az emberiség megváltója.
Nos, ne kelljen már előadást tartanom arról,hogy hogyan hamisítják meg az eredeti értelmezést keresztény pogány kultuszokra szabva!
Tök mindegy ki állított olyat, hogy az Isten szava testé lett volna, mert ez úgy baromság ahogy van!
Nem Isten állította ezt, sem nem Jézus, hisz Jézus egyetlen sort sem írt, de nem is diktált senkinek, hát még Isten!
Nem gondolom azt sem, hogy Isten kiváló koine valamelyik nyelvjárásán beszélt volna bármelyik önkéntes újszövetséginek szavazott íróval!
A zsidó filozófiai gondolkodás teljesen más volt, mint a görögöké, avagy a hellenista zutyulékoké!
Isten szava kiment a szájából..., majd valakihez elért, aki befogadta és annak megfelelően járt el, ahogyan azt Isten akarta!
Ez annyit jelent, hogy Kis Mumula Béla szólt Karikás Péter Hubához, hogy rakja le a kezében lévő baltát, mert annak rossz vége lehet!
Hubasága lerakta, akkor ugye engedett a szavának, de ha nem engedett volna, na akkor mi lenne?
Jézus felnőtt, megmerítkezett a Jordán vizében, mint a zsidóknak szokás, ím állítólag isten lelke elhozta neki a tantervet, hogy úgy tanítsa a zsidókat, ahogyan azt Isten irányozta!
Jézus engedelmes oktató lévén úgy cselekedett!
A testet öltés szóvirág, asszociációs kifejezés, költői hasonlat, nem kell a falnak menni ettől, hogy szószerintinek kelljen mindent érteni, ami képiessé tette a mesét!
"Ha szemellenzősen ezt veszed alapul, akkor ezen szabály szerint a hamis isteneket is egyenrangúnak kell tekintened."
A hamis istenek emlegetése épphogy nem ezt igazolja, hanem azt, hogy ezek szerint a Szentírás szerint kétféle ISTEN van: igaz és hamis (képzeletbeli). A Fiút melyik kategóriáa sorolod?
"De csak jelölhet. Ott van a feltételes mód." (KEVESEBB PONTOT! LÉGYSZI!)
Igen, én nem is mondtam, hogy ez a fordítási mód az egyedüli lehetséges, viszont lehetséges. Egyébként most néztem meg, hogy ez a részlet a Zsoltárok könyvéből idéz, tehát a héber szöveg az irányadó, ott pedig pár nyelvész jelezte, hogy azt is jelenthet, hogy Isten tölti be a trónt.
"Egyébként akkor ezzel az okoskodással a "ho thronosz" is jelentheti azt, hogy "ó, trónom"."
Elméletileg igen, viszont ezt szerintem soha senki sem használta, viszont azt, hogy "ho theosz" azt használták megszólításként is, pl. "Istenem!" vagy "óh, Isten". Itt az segíthet ha megnézzük még a szövegkörnyzetet, az meg a Fiú méltóságát dicsőíti, vagyis az egész részlet a Fiúról szól.
"Nézd meg a két verset: Csel2:30 és Jel3:21.... Ez is bizonyítja, hogy Jézus az Istennek a trónján ül."
De ezek szerint mégse Isten maga a trón. Annak a fordításnak semmi értelme: Isten egy szék, amin ülni lehet? Nem: a trón az isteni uralmat jelképezi, nem magát Istent. Egyébként pedig ez bizonyítja isteni méltóságát: Isten trónján ül, Isten trónján pedig Isten ül, és nem egy angyal.
"Vagyis más az Isten, és más a Jézus."
Sokadszor mondom el, hogy mi mindig is vallottuk Szabelliusz eretnekségével szemben, hogy más az Atyaisten és a Fiú (Jézus). Teljesen természetes, hogy az a személy (az Atya), akit itt "az Isten" cím alatt ért, az más személy, mint a Fiú. Amikor mi azt mondjuk, hogy a Fiú - Isten, az alatt nem azt értjük, hogy a Fiú az Atya, hanem azt, hogy az Atyával azonos természetű, lényegű, de különböző személy.
"Azt viszont kijelenthetem, hogy az eredeti görög szöveg nem ismeri a kis- és nagybetűs ISTEN közti különbségtételt, hiszen olyan van, hogy THEOSZ. Így a kettő közti megosztás nem az eredeti szövegeken alapul."
Józsika, ez csak egy egykori görög írásbeli sajátosság......
Erre nem lehet teológiát alapozni.......Ha szemellenzősen ezt veszed alapul, akkor ezen szabály szerint a hamis isteneket is egyenrangúnak kell tekintened.......
