Köszönöm a válaszokat a Kispest juniorral kapcsolatosan.
Az, hogy én, egyszerű szurkolóként lemaradtam erről a történésről, és még két perccel kezdés előtt is azt magyaráztam egy kedves anyukának, hogy felesleges izgulni, simán nyerni fogunk, az rám nézve igencsak kellemetlen, és szégyellem magam miatt,
pedig tudomást szerezhettél arról, hogy kispesten a junior terén változás történt. csak hát megint fontosabbnak érezted, hogy beavatkoz olyamba amihez semmi közöd.
Sajnos az a valószínűbb, hogy a vezetésünk nem tudott erről a nagy játékoscseréről, vagy egyszerűen azt hitték, hogy mindegy, így is simán nyerünk. Egyszerűen nem tudom mással magyarázni, hogy miközben öt szélsőnk volt benevezve, lövőcserénk csak egy volt, irányító-cserénk meg csak egy fél, amennyiben Budai Bettit ide számítjuk, de ő nem ezen a poszton szokott játszani, és Vivi helyére nem állítottuk be, tehát Vova sem így számolt vele. Nyugodtan lehetett volna nevezni Virgit, esetleg Ildit is, úgysem játszották túl magukat a felnőtt meccsen...
Nekem annyira nem tetszett, mert cinkus öntelt és gusztustalan...de lényegtelen, most már én is azt mondom legyen meg az akaratotok egy tehetségtelen játékost igazoltunk aki 2 perc játékidő alatt nem képes jó teljesitményre és bár ő dobta a legtöbb gólt és ez mivel minden hetes semmit sem ér...végül is elvesziteni két átlővőt egy idénybe a mi helyzetünkben simán megengedhető! Nem baj majd jön egy másik akit újra lehet szidni..hajrá csak igy tovább nagy Fradisták...
1., A helyezésnek nincs jelentősége (amíg ki nem esünk, de ez a másodosztályban eléggé szürreális), annak már inkább, hogy itthon verjük meg a Kispestet, ez presztízsmeccs, több néző volt, mint némely NBI-es mérkőzésen.
2., Ezek a lányok alig-alig játszottak mostanában. Itt van játéklehetőség, ha van kedvük*, szerintem jót tehet nekik. OK, hogy NBIB, de mégiscsak mérkőzés, játéklehetőség, sikerélmény. Jelena öröme, amikor gólpasszt adott Melittának - talán segíthet.Ráadásul sajnos a sok sérülés miatt a két belső poszton még azt se nagyon mondhatjuk, hogy másoktól veszik el a lehetőséget.
* Volt egy-két éve, akit felnőtt keretből leküldtek NBIB-re, fintorgott, és olyan alibijátékot mutatott be, hogy öt perc után muszáj volt leszedni, pedig, gondolom, ki volt adva, hogy végig kell játszania a meccset.
Köszönöm a válaszokat a Kispest juniorral kapcsolatosan.
Az, hogy én, egyszerű szurkolóként lemaradtam erről a történésről, és még két perccel kezdés előtt is azt magyaráztam egy kedves anyukának, hogy felesleges izgulni, simán nyerni fogunk, az rám nézve igencsak kellemetlen, és szégyellem magam miatt, de úgy tűnt, mintha a csapat sem lett volna erre felkészülve. Persze lehet, hogy csak a fásultság uralkodott el a lányokon, vagy úgy gondoltuk, hogy így is sima lesz? Nem is tudom, de valami nagyon nem volt rendben a csapatnál.
Azt azonnal felismertem, hogy új az edző, és, minden tiszteletem és nagyrabecsülésem mellett el kell mondanom, hogy egészen más habitusú ember, mint az elődje, ha nem pont minket verne meg, öröm lenne nézni, ahogy együtt él a játékkal. Persze, más úgy, hogy van reményed arra, hogy a csapatod esetleg megnyeri a mérkőzést, ez az elődjének nem adatott meg, ezt is hozáz kell tenni (ha valaki még annyira sem volna képben, mint én: a Kispesti nulla ponttal, az utolsó helyen várta a tavaszi szezont, szeptemberben a Kőér utcában is rommá vertük őket).
Ahogy teltek a percek, úgy lett egyre gyanúsabb, hogy nem csak az edző új, hanem a játékosok egy része is - azt azért a végén sem feltételeztem, hogy gyakorlatilag mind. Különösen a balkezes átlövőjük volt nagyon veszélyes, annak ellenére, hogy nem túl magas, és egyébként sem átlövőalkatú, viszont pontosan és erősen lőtt - kaptuk is tőle sorra a gólokat. Esélyünk sem volt levédekezni a Kispest támadásait, az egész védekezésünk gyenge, fásult volt, és a kapusteljesítmény is hagyott kívánnivalókat maga után.
Támadásban egy darabig jók voltunk, lőttünk is 17 gólt egy félidő alatt. Pontosítanék: a támadójáték felépítése jó volt, a befejezések viszont targikusak. Ez is azt mutatja, hogy valami nem volt itt rendben a fejekben. Sorozatban hibáztuk el a ziccereket, a tiszta átlövéseket. Ha csak a kötelezőket belőjük, simán lehetett volna félidőben mondjuk 23-17 a javunkra, ehelyett a 17 kapott gólra pont csak ugyanennyivel tudtunk válaszolni. Nehezítette a helyzetünket, hogy Koncsik Fannit előbb pihentetési céllal, majd később egy (szerencsére nem súlyosnak tűnő) sérülés miatt le kellett cserélni, és a helyére Koziorowszki Lilla állt be. Ő ősszel nagyjából ötödik számú beállós volt a csapatban, csak a többiek szépen egyenként eltűntek előle, így ezen a hétvégén nagyjából annyi játéklehetőséget kapott, mint a komplett őszi szezonban összesen. Azt kell mondanom, hog jobb kettesben egész ügyesen védekezett, támadásban viszont elég kevés köze volt a játékhoz. Neki nagyon komoly meccshiánya van, ráadásul ahol utoljára komolyabb időt pályán töltött, az még az OSB, vagy talán az Adidas-bajnokság volt, és ez azért egészen más nívó már.
Szünet után aztán végképp szétesett a védekezésünk, ráadásul, ami kapura ment, az gól is lett. 10 kapott gólt 12 perc alatt. Véleményem szerint Golovin Vlagyimir edző túl sokáig várt a kapuscserével. Pedig, amikor végre meglépte, akkor bejött, a csere után Rózsahegyi Brigitta tíz perc alatt egyetlen gólt kapott (24-27 után 28-28). Ez fontos is volt, mert a négy, eközben lőtt gólunkhoz kb. tíz lövésre volt szükségünk, körbelődöztük a kaput, vagy éppen a kapus szedte le a rosszul helyezett, erőtlen lövéseket. És igazán kiemelni sem lehet senkit, hogy neki ment volna: Balogh Vivien egy darabig sziporkázott, de aztán elkészült az erejével, ráadásul túl is vállalta magát (természetes emberi reakció, ha neked nagyon megy, a többieknek meg nagyon nem), és fejben is elfáradt, védekezésben le kellett tolni a szélre, támadásban pedig többet hibázott ő is.
A kiegyenlítés minden erőnket elvitte. Jól felkészített csapat ellen játszottunk, akiknek ráadásul hónapok óta nem volt tétmeccsük - nekünk meg legutóbb éppen tegnap. A végjátékban hiába védekeztünk ki egy-két támadást, vagy védett lövéseket Rózsahegyi, ha mi is képtelenek voltunk gólt lőni, sorban egymás után. A helyzeteket mindig kialakítottuk, és aztán a végére jött egy rossz lövés. Az utolsó 18 perc eredménye 6-5 a javunkra, ami jelzi, hogy mindkét csapat elfáradt (az elején ennyi idő alatt csapatonként tíz gól is esett).
Nem lett volna szükség ma semmi extrára, csak annyi, hogy legjobbjaink ne 20% körüli lövőteljesítménnyel álljanak elő. Elég lett volna a legalább húsz rossz lövésből hármat jól lőni, és akkor már meglett volna a győzelem.
Így a Kispest első két pontja lett meg az idei szezonban.
Annyit még hozzá kell tenni, hogy Csorba Tamás és Novák Zoltán részéről a junior mérkőzésre kiváló játékvezetést kaptunk, jól kézben tartották a meccset, az egyetlen komoly hibájuk az volt, hogy az első félidő közepén a Tóth Melindán elkövetett szabálytalanságért piros lapot kellett volna adniuk, de megelégedtek egy kétperces kiállítással.
Hát így láttam én a mérkőzéseket, a lelátó egy adott pontjáról, szakmai hozzáértés nélkül, szubjektíven. Ha valakit téves meglátás miatt megbántottam, azért elnézést kérek. És ha valaki másképpen látta, könnyen lehet, hogy neki van igaza.
Tavasszal az NBIB-ben mindig a felnőtt mérkőzéssel fogunk kezdeni, legalábbis itthon. Ezúttal is így volt. Komoly rangadót játszottunk, hiszen a mérkőzés előtt csapatunk a 3., míg a Kispest közvetlen mögüttünk a 4. helyen állt. Igyekeztünk is, a mérkőzés rangjának megfelelően, a lehetséges legerősebb kerettel kiállni a mérkőzésre. A szabályok értelmében az 1991-ben született játékosok korlátozás nélkül lejátszhatnak a II. csapatba. Ennek megfelelően úgy álltunk fel, hogy Jelena Zivkovic és Deáki Dóra játszott a két átlövőposzton, és egyben ők védekeztek a két hármas poszton. Ez alapvetően meg is határozta a játékunkat, ez a két játékos az NBIB mezőnyéből mindenképpen kiemelkedik, ahol ők védekeztek, arrafelé elég ritkán kaptunk gólt, és az amúgy kifejezetten jól védő kispesti kapus, Hoffmann Kitti is tehetetlen volt az átlövéseinkkel, elsősorban Deáki bombáival szemben.
El kell mondani, hogy az összeszokatlanság dacára egész jól működött a védekezés úgy is, hogy Zivkovic mellett kettesben Kaiser Melitta védekezett - nem vagyok róla meggyőződve, hogy szerb átlövőnk a múlt héten gondolkodás nélkül meg tudta volna mondani a fiatal beálós keresztnevét. A másik kettes poszton Nagy Izabella felől már bizonytalanabbak voltunk, de nagy gond ott sem volt. Igazából a szélekről voltunk sebezhetőbbek, részben azért, mert Kolos Dorottya Szarka Adriennt csak akkor nem verte át, amikor nem is akarta, másrészt, mert kapusunk, Ferenczi Annamária szélről fog gyengébben. Ferenczi amúgy 17 életévének minden rutinjával ragyogó kapusteljesítményt mutatott be, és ez az egész így együtt kiadta eredményül, hogy lehoztuk 10 kapott góllal az első játékrészt. Mi magunk 16-ot lőttünk, ennek legfőbb oka a gyorsabb játéktempó volt, olyan sort kültünk pályára, amely képes volt, ha technikai képzettségben talán nem is minden ponton, de sebességben NBI-es szinten játszani, amire a Kispestnek nem volt receptje.
Támadójátékban a második játékrészben is hoztuk nagyjából ugyanezt a szintet, még jobb is lehetett volna, ha Andrási Brigitta nem védi ki Zivkovic két büntetőjét is - ez amúgy a hetesvédések napja volt, a mi kapusank is védtek, ha jól emlékszem, összesen hármat.
Védekezésben kissé ellanyhultunk a második félidőre. Ennek egyik oka volt a többszöri emberhátrány, amelynek során Deáki Dórát háromszor is kiállították, így ő a második félidő közepén kiszállt a mérkőzésből. Az elején kapott egy sárga lapot semmire, aztán volt egy sárgát érő faultja, de egy sárgája már volt, így mehetett ki két percre (ezek még az első félidő eseményei). A második félidőben kapott egy teljesen alaptalat kétperces kiállítást, majd később kiküldték két percre egy, Zivkovic által elkövetett szabálytalanságért (Deáki két méterrel arrébb állt, és nem csinált semmit). Minden tiszteletem fiatal játékosunké, hogy ezt elviseli, nagyon nehéz lehet így játszani, hogy gyakorlatilag akkor is kipirosoznak, ha végig tisztán védekezel. Az ő kiválása rontott a védekezés stabilitásán. Bár a helyére beálló Kocsis Ágnes ragyogóan játszott, támadásban és védekezésben is, a védőfalban érződött, hogy míg a Kispest folyamatosan rotálta csapatát, mi szinte ugyanazzal a sorral játszottunk végig, ráadásul néhányan már tegnap is játszottak egy kemény mérkőzést, és kijött a fáradtság. De ez így is csak azt eredményezte, hogy Hermann Barbarának a lefújás előtt lőtt góljával a második félidőt is egálra hoztuk, azaz sikerült megőrizni az első harminc percben megszerzett előnyt. Jó mérkőzés, szép játék volt, és most már 5 ponttal van mögöttünk a Kispest a tabellán (és plusz az egymás elleni is nekünk kedvez, mivel ősszel a Kőér utcában döntetlent játszottunk).
Az egész kulcsa Kovács László, Erdélyből áttelepült edző. Tavaly volt egy egész jó 94-es korosztálya az ASI-nál, ott valamiért összekülönbözött a vezetőséggel. Kb 10 gyereket átvitt Szentendrére, közben csinálta a Pilisvörösvár felnőttet. Szentendrén is történhetet valami gikszer, ezért átvitte a gyerekeket Kispestre.
