Van benne igazság. Azonban olyan forró volt a helyzet akkoriban, hogy lett volna más esemény, ami hasonlóan konfliktushoz vezetett volna. A dátumok ma mások lennének, de azt hiszem a háborút nem kerülhettük volna el. Egyébként a 80-as években Jugoszlávia az országba érkező nyugatiak "kedvéért" rendszeresen fitoktatta légierejét...vagy nem tudom mit csinált, de bármikor mentünk, mindig volt valami vadászgépes akció. Azt gondlom, nem véletlen lehetett.
A háború befejeztével magam is lent jártam Sarajevoban és természetes, hogy én is felkerestem az említett lábnyomokat. Nem találtam. Kérdésemre sarajevoi barátomtól, hogy hova tűntek és miért lett Gavrilo Princip híd helyett Latin híd, azt a választ kaptam, Gavrilo Princip egy szerb terrorista volt, nem jár neki megemlékezés és tisztelet. Ha ő annak idején nem követi el a merényletet, nem lett volna háború és mostanra Bosznia Ausztria szintjén élne.
Szerdán én is kerestem a lábnyomot, de nem találtam. (nem tudtam, hogy legenda)
A Múzeum falában van egy tábla a merényletről, lefényképeztem, de a fényképezőgép a kocsiban van.
Kárpótlásul megmutatom neked, hogy a feleségem már ugyanolyan minőségben készíti a tintahalat sörtésztában, mint ahogy Te is szereted a Nevio Beach Bar-ból.
A sör kissé off, de nagyon jó, és olyan olcsó volt Szarajevoban, hogy nem volt szívem ott hagyni. :-)
Régebben volt két lábnyom, amibe bele lehetett állni-lépni, Gavr.Princeps itt állt a legenda szerint, amikor leadta a lövéseket. Persze ez csak legenda, mert futott. Ez még 1986-ban volt, amikor beleléphettem...Mögötte a falban volt egy dombormű valami még, sajnos fotóm nincs.
A Neretva mentén és végig az úton a baesetet szenvedett autók roncsait otthagyták a meredek oldalakon. Volt busz, teher és sok személyautó, nem volt meg a gépesítés, meg kit érdekelt aztán, hogy ott van. Csak az utazóknak mint mementó...Híresen vadul mentek a helyiek, az akkori járműparkkal, sok volt a baleset.
Áááá, még senki nem járt arra :-) Én is többször is. Szintén a Dél-aföldről. A Neretva és a völgy tényleg pazar, nem is tudom, milyen zöld a színe. Olyan méreg zöld. Jó hideg, de egy mosdásra mindig megállunk itt pihizni. Szarajevó és Mostar kötelező látnivaló. Előbbiben érdekes lehet a hely, ahonnan kiindult az I. világháború és a Bascarsija ( tiszta Törökország ez a rész ). Mostarban pedig az öreg híd a világhírű látnivaló. Mindkét hely máig magán hordozza balkán háború szomorú nyomait.
És 25 év után marad egy roncs lakókocsi, a pénz meg odalett, nulla vagyonod lett belőle. Öröklési lehetőség kilőve. Akkor inkább 30 milla hitel és a banknak fizetek évi 1,3 millát, 25 év után meg van egy vityillóm a tengerparton, aminek a gyerekeim igen örülnének. Nálunk ez az opció, ha majd öröklünk.
Hát az a helyzet, hogy bár 1-2 napra elkempingezgetek a gyerekekkel, de el vagyok már kényelmesedve. Nem kell 5 csillagos luxushotel, meg elfözöcskézek is ha kell, de egy normälis tiszta lakás az követelmény, föleg ha hosszabb távra gondolkodok. Idén kétszer is ilyen nagy teraszos ikerhazban ill sorházban voltunk különbözö helyeken és nagyon bevált meg kell mondjam. Ùgyhogy most marad a semmi, aztán majd pár év múlva esetleg a dupla :D
Ettöl függetlenül nagyon jó ötlet lehet azoknak akik szeretik a nyaraläsnak ezt a formáját. Föleghogy ilyen kisebb kaliberü ügyekre tényleg nem nagy rizikó egy rokonnal/tesóval akár jóhaverral összeállni.
Ne legyél, messziről minden vonzóbb, mintha közvetlenül benne vagy. Ennek is megvan az előnye, és a hátránya. Ha te nyaralni mész, az mindig nettó nyaralás az elejétől a végéig. Én meg mindig azzal kezdem, hogy ügyeket intézek az első néhány napban (számlák, könyvelő, karbantartás stb.), a nyaralás csak azután jön.
Ismertem ilyen magyarokat is. Ők azzal kombinálták, hogy két (nem rokon) család fogott össze, közösen telepítettek le egy lakókocsit Zadar közelébe egy kempingbe. Mert ugye egy átlagembernek úgysincs annyi szabija, hogy májustól októberig lent legyen. Plusz a rokonság, és néhány válogatott ismerős (ők gondolom pénzért) is használta a lakókocsit. Akkor lett vége a jó világnak, amikor a kemping tulaja a szinte vízparti placcról el akarta őket paterolni, gondolom rájött, több pénzért is ki tudja adni azt a helyet gazdag nyugatiaknak. Úgy már elvesztette számukra a vonzerejét a dolog, eladták a lakókocsit ott helyben valakinek.
Ha valaki egész évre kibérel egy placcot egy tengerparti kempingben, az 1500-3000€/év. Vesz egy jó állapotú használt lakó utánfutót 3-4 millió Ft-ért, lehúzza a kempingbe és akár le is veheti a rendszámot, ott hagyja a kempingben végleg.
Van egy bérelt placca ahová a nyitvatartási időszakban bármikor lemehet és ott a saját "lakóházában" nyaralhat, pihenhet akár saját maga, akár barátai. A lakutánfutó őrzésért 180-200 €/év kér el a kemping, a placcot pedig karbantartják (takarítás, gyomlálás, stb.)
Ha így nézzük egy évben ez 1,1-1,3 milla, de ez 25év alatt sem kerül annyiba, mint egy pici saját házikó.
Német és olasz nyaralókkal találkoztam akik így oldják meg a stabil nyaralási helyüket a családjaik részére.
Mondanak ezt is, azt is. Én úgy döntöttem, hogy biztosra megyek, ezért Bosznián át. Nekünk itthonról bő egy óra a különbség. Ha beszopok egy dugót lefelé, akkor könnyen hosszabb lehet, nem beszélve arról, hogy Bosznia gyönyörű, a pálya a tengerig meg jórészt unalmas, igaz Zadar-tól megint az...
Mivel én Siklós mellől indulok, ezért nekem a Banja Luka-Bugojno-Kupres is ugyanúgy játszik. Megszoktam, tetszik. Mások mindig sok jót mondanak a Sarajevo-i iránytól is.
Köszönöm mindenkinek a pro és kontrákat, különösen korculai kollegánknak!
Végül letettünk a dologról és inkább másik projektbe fogunk ami talán kicsit racionálisabb. Ezt a nyaralósdit ráérünk végülis egy tiz év mulva is eljátszani, ha még élünk, addigra talán nekünk is töb idönk lesz erre ha kirepülnek a gyerekek. Jó volt álmodozni, de valószinüleg nekünk egyelöre tényleg jobb választás a pénzt egy lakóházba tenni bele, nyáron pedig egész egyszerüen bérelni, és akkor a nyüg másé, mi csak élvezzük.
(A diskurzushoz hozzátenném, hogy szerintem sem zavarja a német középosztályt az az 1-2száz euró egy nyaralásnál. Itt az egyetemisták mallorcától thaiföldig bejárják a világot, én otthon egyetemistaként stoppal mentem miskolcra... Amúgy én sem erröl beszéltem, hanem arról, hogy 10x100 az 1000 és hogy 3-4 napokért bosszanatos 250 eurot autozni. Nyilván ha ez 3-400 km távolsághoz társult volna akkor engem sem zavart volna, de nekünk ez a 700 km már amúgy is a necces kategoria Volt. Ha még bejön a dugo is vhol, meló után már nem érsz oda éjfélre sem, tehát ugrott egy nap. Na de nem akarok magyarázkodni. Mindenki maga dönti el.)
ùgyhogy mégegyszer köszi és remélem egy év múlva jövök egy Vodice-s beszámolóval :)
Az erdeti emlékmű,ami 1916-ban készült,Bory Jenő,(székesfehérvári szobrász)alkotása.Az emlékmű csak 1919-ig állt,utána megsemmisítették.
