Persze, moroghatsz bátran. kiengeded a gözt kicsit, a helyieket meg kb.annyira érdekli a morgásod, mint a hősi halottat a díszsortűz...
Ha járod Európát pontosan láthatod, hogy minden népnek, népcsoportnak megvan az életstílusa, hozzáállása.
Horvátországban sok olyan dolog van, ami már nálunk is kiverné a biztosítékot a hatóságoknál. A Split-i kikötőben, egy forgalmas részen egy nyitott akna, kb.2m mély, nenne egy kiálló, 60cm. magas csőcsonk, amibe a gyanútlan, hajókat és tengert bambuló túrista simán beleeshet és még fel is nyársalja...
A HACCP-t híből sem ismerik, korlát szinte sehol nincs, simán kiadják a félig felépült ház már elkészült felét és nem is értik, hogy mi a gond ezzel.
Splitben a városfal tövében összeállt egy Fastfood büfé meg egy kb. 100m-re lévő bár, építettek egy teraszt, külon számlán hozzák az italt és az ételt, a felszolgáló a sikátorokon kanyarogva hozza, wc és kézmosási lehetőség szintén 100m-re... Viszont elfogadható árú, eszméletlen finom kajákat adnak, hangulatos helyen. Egy tisztiorvos itthon rituális öngyilkosságot követne el, ha egy ilyen hely engedélyt kérne a működésre. Ott működik, ráadásul jól.
Mindenhol máshogy látják a világot és más az értékrend.
A Medena Beach-en beültünk egty étterembe. A felszolgáló kihozta az étlapot, azután elakadt a szomszédos asztalnál, mert oda leült két fiatal, határozotan dekoratív lány. Amit ott művelt, az elrettentő példa lehetne a vendéglátóipari iskolákban... Arrafelé így mennek a dolgok.
Mi nem bosszankodunk ezen, szeretjük Horvátországot, olyannak, amilyen. Persze, igazad van, a csikk elpöckölés, a félkéssz, oda nem illő épületek, az évekkel korábban otthagyott sóderkupac, stb, ezek mind a napi valóság részei.
Pillanat: nézzük már meg, a Balkán nem volt sosem Svájc. De a jobb Németo. sem, ahol egymásra szólnak az emberek, ha kiejt valaki egy papírzsepit vagy ahol le van nyirva az út menti fű is. Ahol befejezik a házakat. (itt volt vmi adózási szabály, amiért nem is sietnek készre csinálni, de biztos van, aki pontosabban tudja)
A 80-as években igazi vegyesen szerethető balkáni táj, kultúra és mentalitás volt még. Személyi kultusz, jártam a földrengés által lerombolt Kotorban, a falak romokban, egyedül a krimó/kv-zó? volt nyitva és mindenhol felszegelve a meggyűrődött Tito kép. A boltokban kevés dolog, a klotyók kizárólak talpasak, a néhány kempingben is, viszont kb. megépítésük óta nem voltak takarítva. Vagy úgy tűnt... A közértben elédvágták az aprót, a kemping vizesblokk egy csörgedező hidegvizes csap. Jóval később kezdett el európai szint felé lépegetni, ők is mi is, mások is utaztak már, lassan lettek utak, mondjuk az autópályák és alagutak sokkal később. Igazi kihívás volt 20 órát kanyarogni mondjuk délre...Viszont a tenger, a partok csodásak, igazi paradicsom!
Aztán beindult a felfedezés, de nem tudtak mit csinálni a hirtelen megsokasodó szeméttel. A Kastel környéke teli volt (van?) vágóhidakkal, mészárszékekkel, a trutyi egyenesen a tengerbe ment évekig. Sajnos voltam ott akkoriban 1 hetet, aztán menekültünk.
Mindenhol elképesztő gond a szemét ma is, akármerre mész kicsiben, nagyban és néha egész szörnyen tárul az ember szeme elé. A szemetelés maga pedig már rengeteget javult, a helyiek és a vendéglátósok sokat tettek már, meg vannak hatósági intézkedések. Pl. a part közelében nem szabad a halat sem a tengerben tisztítani! Eddig majd mindenki ott pucolta. Legalább a vízre próbálnak vigyázni.
És azért a helyiek és sok "látogató" mentalitását alaposan meg kéne változtatni...
Dehogy! Menjetek Dubrovnik felé! Ha jól emlékszem az R426-os egyik szakasza volt gáz, de ez tizenéve volt, költségek miatt kerültük a fizetős utakat mindenhol és így tévedhettünk erre a kisebb útra. Akkor még térképeztünk és más utat néztünk ki, de ahogy haladtunk, egy hegyoldalban egyszer csak ki volt írva, hogy Dubrovnik jobbra. Mi meg lekanyarodtunk. Ahogy nézem, a tervezők az M6-ot írják most, azzal nem lehet gond. Tehát Mostarból Buna irányába kell elindulni.
Valószínűbb, hogy a Blato - Vela Luka és a környező települések kommunális hulladékait hordják oda és ömlesztik le, válogatás nélkül. Ami súlyosbítja a dolgot, hogy égetik is, a műanyagokkal együtt!
Az elmúlt éjszaka az égetés miatt Karbuniban be kellett csukni az ablakokat. :((
Korcula-n Karbuni és Vela Luka között van egy bazi nagy szeméttelep. El tudom képzelni, hogy az egész sziget szemet-vél kezdték el feltölteni azt a völgyet. A lényeg, hogy gyorsan kell elmenni mellette és ha lehetséges, akkor belső keringtetésre állított szellőztető rendszerrel.
Az a pénzük. Fél euró egy márka. Jobb ha váltatok. Ha eurót el is fogadnak, vissza helyi pénzzel adnak. Dubrovnik jó választás, de vigyázzatok, megy arra egy kanyargós halálút, nem jut eszembe a száma, de valaki mindjárt beírja. Egyszer arra tévedtünk és félelmünkben énekeltünk. Korlát nélküli út, kb 4 méter szélel, alattad szakadék autóroncsokkal. Kamion jön, tolatni kell a szakadék szélén táncolva...brrrrr...
Ember tervez, Isten végez...tegnap fél kettőkor (délután) sikerült elindulnunk. Este kilenc után érkeztünk. Sokszor megálltunk, volt közben eső, Kupres körül 12 fok, itt este meg 24. Egész nap hőség, most talán jön egy vihar, de úgy is nap vége :)
Van benne igazság. Azonban olyan forró volt a helyzet akkoriban, hogy lett volna más esemény, ami hasonlóan konfliktushoz vezetett volna. A dátumok ma mások lennének, de azt hiszem a háborút nem kerülhettük volna el. Egyébként a 80-as években Jugoszlávia az országba érkező nyugatiak "kedvéért" rendszeresen fitoktatta légierejét...vagy nem tudom mit csinált, de bármikor mentünk, mindig volt valami vadászgépes akció. Azt gondlom, nem véletlen lehetett.
A háború befejeztével magam is lent jártam Sarajevoban és természetes, hogy én is felkerestem az említett lábnyomokat. Nem találtam. Kérdésemre sarajevoi barátomtól, hogy hova tűntek és miért lett Gavrilo Princip híd helyett Latin híd, azt a választ kaptam, Gavrilo Princip egy szerb terrorista volt, nem jár neki megemlékezés és tisztelet. Ha ő annak idején nem követi el a merényletet, nem lett volna háború és mostanra Bosznia Ausztria szintjén élne.
Szerdán én is kerestem a lábnyomot, de nem találtam. (nem tudtam, hogy legenda)
A Múzeum falában van egy tábla a merényletről, lefényképeztem, de a fényképezőgép a kocsiban van.
Kárpótlásul megmutatom neked, hogy a feleségem már ugyanolyan minőségben készíti a tintahalat sörtésztában, mint ahogy Te is szereted a Nevio Beach Bar-ból.
A sör kissé off, de nagyon jó, és olyan olcsó volt Szarajevoban, hogy nem volt szívem ott hagyni. :-)
Régebben volt két lábnyom, amibe bele lehetett állni-lépni, Gavr.Princeps itt állt a legenda szerint, amikor leadta a lövéseket. Persze ez csak legenda, mert futott. Ez még 1986-ban volt, amikor beleléphettem...Mögötte a falban volt egy dombormű valami még, sajnos fotóm nincs.
A Neretva mentén és végig az úton a baesetet szenvedett autók roncsait otthagyták a meredek oldalakon. Volt busz, teher és sok személyautó, nem volt meg a gépesítés, meg kit érdekelt aztán, hogy ott van. Csak az utazóknak mint mementó...Híresen vadul mentek a helyiek, az akkori járműparkkal, sok volt a baleset.
Áááá, még senki nem járt arra :-) Én is többször is. Szintén a Dél-aföldről. A Neretva és a völgy tényleg pazar, nem is tudom, milyen zöld a színe. Olyan méreg zöld. Jó hideg, de egy mosdásra mindig megállunk itt pihizni. Szarajevó és Mostar kötelező látnivaló. Előbbiben érdekes lehet a hely, ahonnan kiindult az I. világháború és a Bascarsija ( tiszta Törökország ez a rész ). Mostarban pedig az öreg híd a világhírű látnivaló. Mindkét hely máig magán hordozza balkán háború szomorú nyomait.
És 25 év után marad egy roncs lakókocsi, a pénz meg odalett, nulla vagyonod lett belőle. Öröklési lehetőség kilőve. Akkor inkább 30 milla hitel és a banknak fizetek évi 1,3 millát, 25 év után meg van egy vityillóm a tengerparton, aminek a gyerekeim igen örülnének. Nálunk ez az opció, ha majd öröklünk.
Hát az a helyzet, hogy bár 1-2 napra elkempingezgetek a gyerekekkel, de el vagyok már kényelmesedve. Nem kell 5 csillagos luxushotel, meg elfözöcskézek is ha kell, de egy normälis tiszta lakás az követelmény, föleg ha hosszabb távra gondolkodok. Idén kétszer is ilyen nagy teraszos ikerhazban ill sorházban voltunk különbözö helyeken és nagyon bevált meg kell mondjam. Ùgyhogy most marad a semmi, aztán majd pár év múlva esetleg a dupla :D
Ettöl függetlenül nagyon jó ötlet lehet azoknak akik szeretik a nyaraläsnak ezt a formáját. Föleghogy ilyen kisebb kaliberü ügyekre tényleg nem nagy rizikó egy rokonnal/tesóval akár jóhaverral összeállni.
Ne legyél, messziről minden vonzóbb, mintha közvetlenül benne vagy. Ennek is megvan az előnye, és a hátránya. Ha te nyaralni mész, az mindig nettó nyaralás az elejétől a végéig. Én meg mindig azzal kezdem, hogy ügyeket intézek az első néhány napban (számlák, könyvelő, karbantartás stb.), a nyaralás csak azután jön.
Ismertem ilyen magyarokat is. Ők azzal kombinálták, hogy két (nem rokon) család fogott össze, közösen telepítettek le egy lakókocsit Zadar közelébe egy kempingbe. Mert ugye egy átlagembernek úgysincs annyi szabija, hogy májustól októberig lent legyen. Plusz a rokonság, és néhány válogatott ismerős (ők gondolom pénzért) is használta a lakókocsit. Akkor lett vége a jó világnak, amikor a kemping tulaja a szinte vízparti placcról el akarta őket paterolni, gondolom rájött, több pénzért is ki tudja adni azt a helyet gazdag nyugatiaknak. Úgy már elvesztette számukra a vonzerejét a dolog, eladták a lakókocsit ott helyben valakinek.
Az erdeti emlékmű,ami 1916-ban készült,Bory Jenő,(székesfehérvári szobrász)alkotása.Az emlékmű csak 1919-ig állt,utána megsemmisítették.
