Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Ami az illegális szemétlerakók és a hajléktalan táborok felszámolás utáni mentesítését illeti, az meghaladja a civil önkéntesség kereteit, ahhoz professzionális környezetvédelmi és egészségügyi szervezetre és eszközrendszerre lenne szükség. Egy hajléktalan tanya felszámolása után általában még talajcsere is szükségessé szokott válni. Nem akarok vulgáris lenni, nem olyan hulladékról van szó, amihez elég egy kertész-kesztyű és néhány fóliazsák.
Budafok-Tétény sok hátránytól és sok rossz megszokástól szenved, de van egy hatalmas Duna-partja, ami hatalmas vonzerő, és érték lehetne. Mielőtt ezt bárki támadásként értelmezné, tudom, hogy a jelenlegi szervezeti és anyagi keretek közt nem telik több a jelenleginél. Ez viszont nem ok arra, hogy ne lehessen köztudatba hozni a problémát, és keresni a megoldás lehetőségét. Amíg megoldás nincs, addig egyre növekvő mennyiségű szeméttel, ürülékkel fogunk együtt élni, és hálát adhatunk az égnek, hogy még nem törtek ki tömeges járványok, fosztogatások.
Mert az ilyen és a még ilyenebb (lásd kurvák a Kamaraerdei úton) problémák megoldására nincs valódi önkormányzati akarat/ötlet.
Pedig akik ezt vállalták (hogy képviselik a lakókat), azoknak az ilyen konfliktusos esetekben is ott kellene lenniük.
Számomra döbbenetes élmény, hogy azok akik vállalták, hogy intézik a kerület dolgait, képviselik az itt lakók érdekeit,minden további nélkül átlépnek olyan problémán, ami - a feladok megosztása miatt - fővárosi (vagy más) illetékesség, de mégis az itt lakók érdekeit sértik, a mindennapjaikat nehezíti és esetleg még szégyene a kerületnek. (pl a belvárosi fő utca, aluljárók egyidejű lezárása, az M0 bővítése alatt teremtett körülmények stb)
Nehéz megérteni, hogy a Kamaraerdei út felújítása után a kurvák és futtatóik igényét jobban szolgája, mint a régi állapot.
Egyetértek valóban nem,-értem a mondanivalódat,- de ha mégis odakerült a szemét csak-csak el kell távolítani. Akármennyire is vigyázunk, a lakásunkat is újra és újra kitakarítjuk.
Ez kétségtelen tény, és sokat beszélgettünk a témáról már itt, ami néha szenvedélyessé is vált. A konkrét ügyben, a belváros magasságában sikerült ezt kezelni, már a fövenyes zóna tisztaságát, itt miért ne lehetne?
Az alap probléma viszont valóban egyre súlyosabbá válik, az elszegényedés, a lepusztulás, a leszakadás, messze vezet.
Mármint egy önkéntes takarítási akció helyszíne? Annál azért nagyobb a probléma. Budafok-Tétény ugye a barlanglakásairól híres, ahová nagyon szegény emberek költöztek be. Mikor építettek színvonalasabb épületeket, a megürült barlanglakások újra és újra benépesültek, végül az a hit okozta az egyébként különleges épített és természeti örökséget képviselő barlanglakások elpusztítását és méreggel való feltöltését, hogy a helyek megszüntetésével a probléma is megszűnik. Mint láthatjuk, nem szűnt meg, ma a legkisebb bokros területeken is emberek jelennek meg sátrakkal, vagy csak ponyvákkal, takarókkal, és a szabad ég alatt élnek. Többen és egyre többen.
Az egyes helyek egyszeri, alkalmi kitakarítása biztosan nem oldja meg a problémát, amit már legalább egy évszázada nem sikerül kezelni. Átmenetileg, a kötelező munkavállalás időszakában megszűntek, illetve városi látókörön kívülre kerültek a nyomornegyedek.
Eleinte csak a közbiztonsági és higiéniai problémát láttam ebben. Ugye aki az utcán él, annak még latrinája sincs, tehát amire a társadalom hatalmas beruházásokkal rendszereket épít ki (víz- és csatornarendszer), azt a hajléktalanok ott végzik el, ahol éppen a szükség éri őket. Kitűnő lehetőség például a népnyelvben már horrorlépcsőnek is nevezett Gyula vezér lépcső kis beszögellése, láthatóan a kukafosztogatás után ott pihennek meg elvégezni nagydolgukat azok, akiknek nincs hova hazamenni. Mostanában rengeteget gyaloglok a városban (Villa, népnevelésed nálam célt ért), főleg vasút-közeli helyeken és parkokban. Mindenhol hajléktalanok élnek, vannak olyan kolóniák, amelyek már évek óta birtokba vettek egyes parkokat.
Szóval nem megoldás az alkalmi takarítás. Valami komolyabbat kellene tenni, mint amit a jelenlegi szervezeti és anyagi kereteink lehetővé tesznek. Legalább példákat, és lehetőségeket kellene felmutatnunk arra, hogy hogyan lehet visszatérni a civilizált életbe és az emberi méltóság hatókörébe. Megmutatni az érintetteknek, hogy merre mehetnek, és megkérni őket, hogy menjenek is arra, és adják vissza közterületeinket arra, amire azokat létrehozták.
A területek nomád, szemétgyűjtő életmódból való rehabilitációja nagyobb munka lesz, mint amit egy-egy alkalmi, önkéntes szemétszedés lehetővé tesz, de még mindig semmi ahhoz képest, amit a humán rész rendbetétele igényel. Ha pedig ezeket a lépéseket nem tudjuk, nem akarjuk megtenni, akkor hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy minden bokorban hajléktalan él, miközben üresen állnak a lakások.
A Közterület felügyelet által lakossági bejelentés nyomán 2012.09.07-én megtartott helyszíni szemle alkalmával megállapítást nyert, hogy a Bp. XXII. kerület Gyár utca 224983 helyrajzi szám alatti ingatlanon üzemelő „halsütöde” (Kompház Sütöde) alatti árterület hulladékkal terhelt.
Az érintett 224966/1 helyrajzi szám alatti ingatlan a Magyar Állam tulajdonában áll, vagyonkezelő a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság.
A fent írtak okán kértük az Igazgatóságot a terület hulladékmentesítése érdekében a szükséges intézkedések megtételére.
s ha már ott jártunk, tízórai közben lenéztünk a Duna partra, a Kompház alatti területre, kiegészítve a múltkori bejárást, itt a Kompház déli kerítése alatt egy nyílt szennyvíz kifolyó van, alkalmasint patkányokkal, és egy hajléktalanokkal, horgászokkal szemetesített fövenyes terület, ez az önkormányzati kőlerakó alatti zóna,
a Promontorium Polgári Casino a Budafok 300-as évfordulóhoz kapcsolódó hajós zarándok programjáról, 2012. október 7.
A Budafok 300-as eseménysorozathoz kapcsolódva a Casino ezúttal egy szimbolikus eseményt szervezett, összekötve az első német telepesek ulmer Schachtel-el történő érkezését, a Budafokon néhány éve átvezető zarándokúttal. Ennek megfelelően az indulás, a találkozás, a Gellért-hegyi sziklakápolnánál volt, ahol a résztvevők reggel szentmisén vehettek részt, majd a zarándokút útvonalán lementek a Kopaszi gátnál lévő hajóállomásig. A sziklakápolnától mintegy 30-an indultunk, majd a kikötőben 40 főre bővültünk. A program elején Farkas Balázs szervező, majd Mészáros Péter Casino elnök üdvözölte röviden a résztvevőket, akik Budafokról, Budatétényből, Nagytétényből, továbbá Dunaharasztiból, Budaörsről, Pomázról érkeztek, s itt volt egy házaspár Düsseldorfból, és a Neue Zeitung fotósa. A Kopaszi gátnál még Schweighoffer Krisztina, a Budavári Német Önkormányzat elnöke üdvözölte a résztvevőket, együttműködési javaslatokkal a jövő évi ilyen vonatkozású eseményeik kapcsán.
A hajóútra megérkezett a program támogatója, Diebel Dietrich, aki egy ulmer Schachtel modelljével csatlakozott a fedélzetre. Itt előbb Döbrönte Katalin, a Zarándokút egyesület tagja beszélt a magyar zarándokút programról, majd Diebel Dietrich mutatta be az ulmer Schachtelt, és Bartos Mihály helytörténész beszélt a 300-as évforduló hátteréről. Rövidesen megérkeztünk az új budafoki kikötőbe, ahol a kishajó-kikötőben tudtunk kikötni és kiszállni. Itt Szirtes Edit a helyi Német Önkormányzati elnök várta a társaságot, továbbá Tomos András a kikötő gazdája. A kikötőben a csoport tízórai mellett megnézhette az ulmer Schachtelt, amiről Diebel Dietrich egy kiselőadást tartott, - kialakítása, sajátosságai, csak a Dunán lefelé használhatósága, majd átlényegülése szárazföldi lakhellyé -.
A kikötőből a csoport a zarándokút nyomvonalán, most már visszafelé haladt a Nagytétényi út, Tóth József utca, Felsősas utca, Pala utca, Árkász utca, Kereszt utca vonalon, a Kereszt utcai keresztnél megállva, majd a Kálváriánál meghallgatva annak történetét, Bartos Mihálytól, aki végig kommentálta az utat az érdeklődőknek. A Stáció utcán lementünk a Péter-Pál utcai kápolnához, ahol a település születési helyéről beszélt Bartos Misi, és az itt lévő, a településsel egyidős ősök fájáról. Végül lejutottunk a Szent Lipót templomhoz, ahol már Sárhegyi atya nem lehetett jelen, de kinyitották a templomot számunkra, és itt még Bartos Misi részletesen beszélt a település, a templom múltjáról, értékeiről, érdekességeiről.
Vonulás a Kopaszi gát felé Az ulmer Schachtel a hajón Bartos Misi előadása
Partraszállás a Schachtel-el A "lakás" beosztása A titkok kertjénél a Pala utcában
A csoport a Kálvárián Majd a Péter Pál kápolnánál és az Ősök fájánál, Emlékezés az ősökre
"Itt jegyzem meg, a 13 aradi vértanúnk közül egynek sincsenek hamvai ma a csonka hazában."
Amíg Ferenc József uralkodott, sírjaikat addig nem lehetett feltárni, az osztrák császár & magyar király - az 1849-50-es megtorlás legfőbb felelőse - még sokáig volt hatalmon: 1848-tól 1916-ig. Majd következett Trianon, Romániához került Arad - csak 1932-33-ban végeztek feltárásokat.
Azt a saroképületet a kerítésben megépítik belefé (vagy nem is kell)- , gondolom az önkormi nem tudott róla, mert nincs köze hozzá, ahhoz hogy mi történik a kerület egyik nevezetességével.
Más.
Vajon feltétel, hogy csak olyan cirkuszosok jöhetnek, akik nem tudják, hogy hová mennek?
Ha valakinek, nekem igazán sok vitám van Gondolóval. De azért engedtessék meg, hogy ne TE döntsd el, ki mikor és mivel kapcsolatban szólal meg. Túl sokat képzelsz magadról!
Köszönöm, hogy szóba hoztad és megemlékeztél az aradi 13 hősről és emlékezzünk rajtuk keresztül a többi mártíromságot szenvedő honvédőnkről is!
Tegnap este ezt megtették mindazok, akik a Klauzál Házban az "Istennél a kegyelem..." című történelmi játékot megtekintették. Az Algyői Móra Ferenc Népszínház színészei nagyszerű játékában elevenedtek fel az utolsó napok Damjanich János és felesége, Csernovics Emília levelezése alapján. A tábornokot megformáló színész, Kátó Sándor hiteles játékkal, drámai módon testesítette meg a börtönben sínylődő és halálos ítéletére váró Damjanichot, míg a sudár, királynői alkatú Pál Anita játékában közönséget magával ragadóan vibrált a kétségbeesett fájdalom és a remény szétválaszthatatlan egyvelege, miközben sugárzott belőle az eszményi feleség képe, a tiszta, örök nő! A darab szerzője Bene Zoltán nagyszerű színpadi művet alkotott! Számtalan vidéki és határon túli előadás után, végre itt, mi is meggyőződhettünk arról, hogy igen is létezik és méghozzá nem is akármilyen színvonalon a fővároson és megyei nagyvárosokon kívül is magyar színjátszás! Az Algyői Móra Ferenc Népszínház társulata a legszebb, a klasszikus magyar vándorszínészet hagyományait ápolva viszi el nemzeti kultúránk értékeinek javát az arra fogékony és a tiszta magyar szóra éhes embereknek. Köszönet illeti a Klauzál Ház igazgatóját Mészáros Csabát és a programfelelős Petz Nándor művelődésszervezőt, hogy ezt a darabot, ezzel a társulattal elhozták nekünk is!
Sajnos fényképet nem tudok mutatni a tegnap esti előadásból, de megosztom veletek a darab plakátjának fejrészét, rajta a színészek dedikációjával...
Itt jegyzem meg, a 13 aradi vértanúnk közül egynek sincsenek hamvai ma a csonka hazában. Viszont itt Budapesten, a Nemzeti Sírkertben három özvegy sírja is látogatható lenne, ha az utókor nem csak szavakban, hanem a mindennapokban is megélve, szívből őrizné '48 emlékét...
Hírek a Haggenmacher villából, mint már jeleztem, már csak Jakabék laknak itt, és remény sincs, hogy megfelelő lakást ajánlana nekik az önkormányzat, legutóbb pl. a Kossuth L. u. 36.-os épületben ajánlottak, amit M.Deák is méltatott a minap, ahonnan a lakót gázrobbanás veszély miatt kellett kiköltöztetni, számos vizes, penészes lakást láttak már.
Amúgy filmforgatás lesz a közeljövőben itt, az Öreg Ház című film készül (tán a Tormay Cecile féle) Bereményi Géza rendezésében.
A lépcsőkön feljuthatunk a Tóth József utcáról.
látványélmény(panoráma)
