Ez a néhai, már akkor olcsó-középkategóriás célpiacra szánt Lemania 5100 alapos további egyszerűsítéséből, olcsósításából keletkezett konstrukció, tényleg sok műanyag elemmel. Hosszú távú tapasztalat értelemszerűen még nincs vele - az eredeti Lemania 5100-ak viszont a néhol már gagyiba hajló megoldásaik ellenére alapvetően pontos és tartós szerkezetek voltak.
A Swiss Made soha, semmikor nem volt garancia a kiemelkedő minőségre. Régi órás szólásmondás, hogy a legjobb és legrosszabb órák is Svájcban készültek... A svájci óraipar óriási, sok-sok-sok milliós tömegben gyártotta már a zsebórakorszakban is a silánysággal határos filléres pecek- és cilinderjáratos, sokszor 0 köves bádogórákat, majd a karóra-korszakban is ontották magukból az eldobható pecekjáratos divatórákat, amelyek jól néztek ki, megbízhatóan (bár nem pontosan) működtek 1-2 évig, aztán kidobták őket.. Mindegyiken ott díszelgett a "Swiss Made" felirat...
A Swiss Made csak arra garancia, hogy az órát adott százalékban Svájcban állították elő. Semmi többre. Ilyen alapon például az oda települt, valóban finomított, továbbfejlesztett, eredetileg Seagullként világot látott szerkezeteket gyártó Claro Semag is teljes joggal használja.
Másrészt nem érdemes ezt pejoratíve kezelni, mert egyáltalán nem rosszak ezek a szerkezetek. Kifejezetten jól bevált, évtizedek óta csiszolgatott alapokra épülnek, ugyanolyan megbízhatók és tartósak lesznek, mint egy átlagos ETA, és annál ma már nem is pontatlanabbak. A filléres Miyota kvarcszerkezetek tartósságban, megbízhatóságban meg szó szerint ronggyá verik a flancosabban kinéző, több követ tartalmazó, sokkal drágább - és állandóan elromló, javíthatatlanul tönkremenő ETA kvarcwerkeket. Sokat elmond erről, hogy a 70/80-as évek ESA/ETA korai svájci kvarcszerkezeteivel szerelt órákból ma alig lehet találni működőképest. Pedig sok készült! De szinte mind kinyúlt már rég. Míg a korszak Seiko, Citizen, Casio kvarcóráiból tömegesen lehet találni, és remekül működnek ma is. Nos, szerintem a helyzet ezen a téren azóta sem változott alapvetően...
A saját szerkezet fejlesztését illető eszmefuttatáshoz fűznék annyit hozzá, hogy pusztán műszaki oldalról megközelítve ez egyáltalán nem egy olyan nagy durranás. Nagyon-nagyon alaposan kitaposott ösvényeken lehet járni, igazándiból egy sima kézi húzós vagy egyszerű automata szerkezet tervezése-gyártása nem okozhat gondot.
A probléma ugyanott jelentkezik, ahol a cipő a 60/70-es évekre az autóipar luxusipari szegmensében is elkezdett nagyon szorítani: egyszerre kell exkluzivitást és ugyanakkor az átlagost meghaladó minőséget-megbízhatóságot biztosítani.
Magyarán elvileg nem illik egy "tizenkettő egy tucat" új szerkezettel előállni, egy olyannal, ami a lehető legkisebb különlegességet sem tartalmazza - mert akkor nem különböztet meg semmi minket az olcsó tömegárutól. Új konstrukciók, megoldások kitalálásánál viszont szépen bele lehet futni az Omegának a CoAxiallal meg is élt történetébe, miszerint ez esetben nem teljesen kiforrott, kipróbált valamivel kell piacra lépni - miközben a vevőknek meg szemrebbenés nélkül kell a szemükbe hazudni, hogy ők most valami olyat kapnak, ami minden másnál jobb (ehelyett esetleg még az átlagos tömegárunál is rosszabb...).
Ezt tetézi a nyugati világban mára égbe szökő fejlesztési költség, és a sznobéria okán illendő körítés - egy svájci "sztártervező" által felmutatott konstrukció simán lesz végül százszoros fejlesztési költségű, mint ha egy kínai gyár mérnökgárdája csinálta volna - és ezt az összeget kis szériákon, alacsony darabszámon kell behozni...
Mert ugye végül itt a legfőbb csapda: a végén megszülető "egyedi" termékből nem lehet - és nem is szabad - óriási szériákat gyártani, mert akkor oda az exkluzivitás... Ez már az autógyártásban is kemény dió volt, a Rolls például úgy kezelte le a kérdést, hogy vagy 40 éven keresztül tulajdonképpen egyetlen egy autót és motort gyártott, csak másképp körítve-felöltöztetve variálta az egyébként adott műszaki alapokat. Tényleges változatosságot (ami nem a beltér tetszés szerinti kialakíthatóságát, az ezerféle kárpitot-faberakást-elrendezést, és műszakilag valójában minimális változtatást jelentő, de látványos karosszéria-változtatásokat jelentett), sokféle motort-hajtásláncot, ténylegesen eltérő modelleket csak a volumengyártók tudtak-tudnak kínálni...
Ezek után nem csoda, hogy nehezen vágnak ilyesmibe bele a gyártók. Így viszont mára teljesen összeszürkült a mezőny - az órák vagy egy kaptafára készülnek, vagy megfizethetetlenek, miközben ha egyediek is valamiben, nem biztos, hogy jobbak az egy kaptafára készülteknél...
Egy régi lemania caliber, lebutítva, tele műanyag alkatrészekkel (horgony gátkerék). Szerelhető ugyan, de bonyorult. A horgony csak speliális olajjal kenhető. Nem a szívünk csücske :-)))
Amit leírtál, az az eszmeiség - ez működött globálisan is valaha. Ma pedig Seagull-t lehet árulni swiss made-ként, ez pedig a valóság. Bárki - pl. a Svájci Órások Szövetsége, hiszen az ő renoméjukat kezdik ki - ellenőrizhetne "objektív minőséget", de nem fogják, pontosan azért mert nem hülyék a svájciak. Mert hol probléma ez? Nálunk meg még pár olyan országban, amik csak kerekítési hibák az óraeladásoknál. A hamisítást üldözik, mert az ott is jelentkezik, ahol ha vesznek is pl. Steinhart-ot, az olyan mint itt a játszós Casio - aszfaltbúvárnak pl. ott a Sinn, ha német kell, a svájciak közül meg olyan márkákat vesznek, ahol nem kérdés a swiss made mögötti tartalom.
Az persze bárhol és bármikor megáll, hogy nem vmi felszínes marketing alapján kell dönteni, mert némi utánnajárással meg lehet találni az elásott kutyát, meg persze alapos mérlegelés után kell dönteni, de akkor előfordulhat, hogy nem a svájci óra lesz a nyerő. Szerintem.
Egyébként meg tényleg képesek Svájcban olyanért felnyomni a szomszédot, hogy nem a megfelelő szelektív gyűjtöbe dobja a bélelt tetrapack dobozt...
És ki ellenőrizné? A Nemzetközi Objektív Minőségellenőrző intézet? ;-)
A "swiss made" mögött sokkal több van, mint egy külsődlegesen, kívülről ellenőrzött normarendszer. Implicite ott van benne Svájc és a svájciak múltja, egész személyiségrendszere is. Svájc egy falanszter-szerű mini rendőrállam, ahol mindenki ellenőriz mindenkit. Az utca szemközti házából átjön a szomszéd és szól, hogy már egy félórája üres a nagyszobád, de mégis ég a villany. Kapcsold le, mert ez pazarlás! :-)) Feljelentenek ha vasárnap használod a mosógépet, mert azt nem szabad... Ilyen és hasonló, látszólag értelmetlenül szigorú és rideg szabályok tömkelege közt élik az életüket. Ott van ebben az a rettenetes szegénység, ami a legújabb kori viszonylagos jólét előtt tizedelte őket. Télen az elzárt hágók mögött tucatjával haltak éhen az emberek, ha valaki hibájából valami rosszul sült el. Emberevés is akadt bizony...
A svájciak megtanulták értékelni a munkát és az élet eredményét, és mindezt csendesen, elegánsan teszik, kevésbé betegen, mint pl. a japánok. Mindez ott van a swiss made mögött. Gyakorlatilag bármelyik óragyár gyárthatna bármit a legjobb minőségben, ha akarna, és a gépek meglennének hozzá. De nem hülyék. Mindenki csak azt csinálja, ami az adott körülmények között a legoptimálisabb. Azt viszont 100%-osan.
Ezért jelent valamit, ha egy órára rá van írva a "swiss made"...
Inkább oda szerettem volna kilyukadni, hogy a tradíciókra építő swiss made minőségi koncepciót akár le lehetne cserélni egy objektív minőségi koncepcióra. Wreck Diver fórumtárs mutatott egy svájci óragyártó cég honlapot, amire én rávágtam, hogy klasszikus esete a Kínaiak által újraélesztett cégnek. Linkelt egy fórumot is, ahol kimérték egy caliber-üket és egy Seagull-t, majd egymás mellé tették az alkatrészeket.
Két "pöcöknyi" eltérés volt, meg a swiss made jelzés, amit teljes jogon használhat a cég. Egy Seagull caliber-es órához! A tesztelő leírta, hogy különösebben nem tudja ekézni egyiket sem, tehát megállnák a helyüket az ársávukban.
Mi értelme így a swiss made-nek? A hasonló minősítéseknél mindig lesz kiskapu... Miért ne lehetne inkább objektív mérésekkel reprezentálni a minőséget?
Nagyjából szerintem hasonlóan működhet az óra piac is, mint az autó piac. Én csak az elején lepôdtem meg, hogy pl. a válság alatt sokkal jobban ment az Audik értékesítése, mint a Skodáké vagy a Seatoké. A Suzuki egyenesen katasztrofálisan visszaesett: a válság előtti nyolcvanezres eladás kettőezresre (!) esett vissza. Utólag belegondolva érthető. A válság nem, vagy csak szőr mentén érintette a luxury szegmens vevőkörét, legalábbis a napi betevő LV táskájukról nem kellett lemondaniuk. ;-) Rgyenként a luxus márkák is visszaestek, de jóval kisebb mértékben, és hamarabb erőre kaptak.
A valóság tehát az, hogy ez a szegmens szinte fordítva működik, mint a józan ész. Más piaci erővonalak és törvényszerűségek mentén halad egy Rolex és más mentén egy Seiko.
Ááá, egy IWC-nél mit számít egy swiss made felirat - szvsz észre sem veszik a vevők :-) Angol nyelvű fórumokon szoktak statisztikákat linkelni - direkt még nem nagyon kerestem tavalyit, a 2012-es meg a prémium szegmens növekedése mellett globális visszaesést mutatott. Tudott vmit a sw group, amikor bevásárolt, a profithoz jól jönnek a Tissot és társai, de csak ha fogy is belőlük :-)
A saját caliber-t csak azért hoztam szóba, hogy van elég felhalmozott tudás és pénzért kapható mérnök/gyártókapacitás, amivel lehetséges igény esetén minőségi caliber-t is "alkotni" alternatívaként a swiss made vonalnak.
Azt gondoltam, a luxury szegmensről beszélgetünk, mert saját szerkezetekről volt szó. :-) Egyes márkák itt erősen növekednek. A többinél lehet, hogy igazad van, de gyanítom, globálisan azért növekszik az ágazat.
Nem vagyok közgazdász, nem keresek erre vonazkozó adatokat.;-)
Nem írtam olyat, hogy új caliber-t kellene készíteni, amit pedig az elkészítés módjáról és a végeredményéről írtam, az finoman sugallja is, hogy hol lenne a fejlesztés. Már csak azért sem, mert hozzáértő fórumtársaink is leírták párszor, hogy nem nagyon lehet mit hozzáteni az eddig elértekhez :-)
Egy "minőségi" klónt vízionáltam, de azonnal hozzá is tettem, hogy magam sem bízok a sikerben.
Én a luxus szegmens kivételével globális visszsaesésről tudok egy-két rétegmodellt leszámítva, de erről a szegmensről meg leírtam, hogy szvsz nem érintett a swiss made kérdésben és nem is tudok elképzelni eséllyel rendelkező új belépőről.
Esetleg van 2013-ról olyan statisztika, ami elkerülte a figyelmemet és legalább stagnálást mutat az alsóbb szegmensekben automata vonalon?
Nem lennék ebben olyan biztos, hogy egy új werk elkészítése csak pénz kérdése. Svájc nem Kína, nem Oroszország és főleg nem Magyarország. Svájcban minden megoldás vagy szabadalmi védettség alá esik, vagy csak szimplán kötôdik valakihez. Ez megnehezíti a fejlesztést. A régebb werkek evolúciós/logikus úton alakultak ki/fejlődtek, míg az újak osztoznak a maradék, járatlan utakon. Ezért van olyan sok gond az új "saját" szerkezetekkel. Nem véletlen, hogy pl. a TAG is egy japán gyártóval kooperál új szerkezet ügyében.
A piac meg ebben a szegmensben nem, hogy nem döglődik, de egyenesen hasít! ;-)
Számít ez még? Egyrészről már nem garancia semmire sem és nem csak a felhígult kínálat miatt. Olyan 10e EUR-ig pl. a Seiko is ütőképes, ha pusztán a minőséget nézem és nem kell extrább komplikáció - moonphase is alig van, tourbillon meg nincs is. A luxus kategóriában meg felirat nélkül is egyértelmű az eredet a márka alapján - itt egyébként sincs esélye új versenyzőnek.
Másrészről meg manapság jó caliber-t készíteni - akár vmelyik létezőből "tanulva" - csak pénz kérdése.
Kis túlzással árulhatok pl. egy Rolex caliber mimimális, a minőséget még nem befolyásoló, de már a plágium gyanúján átsegítő módosításával órát. Csak értelme nem lenne mert döglődik a piac...
Ha mindenáron szeretnék vmit tenni, akkor vmi COSC- szerű minősíttetést írnék elő a caliber-eknek/óráknak, a minősítő időnként kivesz 10 caliber-t/órát a "kész" felratú ládából és előre definiált paraméterek alapján bevizsgálja, az eredmény alapján kiadja a minősítést, amit a saját honlapjukon prezentál, a gyártó/tokozó/kereskedő meg a magáén. A számlapra meg írjon mindenki, amit akar...
A swiss made manapság hovatovább a vásárlók intézményesített megtévesztése eszközévé válhat, ha nem lesz komoly változás, bár döglödő lóhoz új kantár... Szerintem.
Köszi, írtam a ZENITH -nek, bár igazából csodálkoznék, ha válaszolnának. Ha jó az ügyfélszolgálatuk, válaszolnak.
Érdekes az is, hogy a Zenith-watches.com-on nem találtam az Elite Port Royal V típust.
Használt óra vásárlásnál-eladásnál nagyon fontos sztem, hogy tudjam, mikori az óra. Kéne egy adatbázis, ahová beírom a ref. számot és megkapom a legfontosabb adatokat róla.
Én az eredetet nem vizsgálva, közszájon forgó reklámszöveget említettem, ami úgy tűnik, hogy igazolást nyert a több helyről való felidézés és a fellelhető linkek által.
Ergo, az emberek az Eta kapcsán akár erre is asszociálhatnak...
ETA porszívó pedig még az előző rendszerben is volt, de ma is létező cikk.
És, hogy az Etával is közismert volt ez a szlogen, álljon itt mementóul ez a naturális című blog, aminek bejegyzése alatti egyszem komment mintha egybecsengene azzal, amit alant írtam:
Valóban bármi lehet. Készíttethetik a Sellitával, még vagy 6-8 Svájci céggel, vagy behozhatják alkatrészként maersk konténerekben, és svájci rotorral szerelhetik készre. De vehettek gépsorokat, technológiát Svájci gyártóktól ( vagy a seagulltól ), és csinálhatják a pincében. A swiss made-be lassan valamennyi megoldás belefér ( kíváncsi vagyok, mikor üt ez majd vissza a jövőben ) :)
Wreck Diver fórumtárssal eszmecseréltünk anno a -ról, ő találta meg az official site-on a saját "S" kódú caliber-ről a hírt. Az "S" utalhat a márkanévre, Sellita-ra, de akár Seagull-ra is :-)
Teljesen igaz, hogy sok 2824-et kell eladni, míg összejön pl. egy Speedmaster-nyi nyereség, de a sűrű fillér vs ritka forint náluk is működik - pláne hogy messze nem úgy alakul a nyereségük, ahogy szeretnék, hiába a legnagyobbak és több lábon állnak. Külső megrendelésre - jóval nagyobb haszonnal, mint csoporton belülre - biztonságosabb eladni egy caliber-t. Vagy megveszik a vele tokozott órát, vagy nem, én mint ETA már kerestem rajta. Úgy hogy nem kell folyamatos innováció mellett, konkurenciától szorongatva termelni, sokéves technológiát tudnak eladni növekvő nyereséggel.
Szvsz azért, mert a "többiek" marketingesei szerint csak az ETA tud az ETA ellenfele lenni. Pedig csak ki kellene tenni egymás mellé pl. egy tíz évvel ezelőtti és egy mai 2824, meg egy mai SW 200 alkatrészeit és megkérdezni a nagyérdeműtől, hogy szerintük - az árak ismerete mellett - ki érdemel dícséretet.
Ha csökkenő volumenben is, de "kénytelenek" megvenni, a Doxa meg a SUB miatt a végsőkig ki fog tartani - mondjuk ezeknél nem akkora érvágás az ETA ára...
A TAG-nál az előzőkben árnyaltan jeleztem is, hogy szvsz ők intettek be az ETA áraira, de ők ugye már "valakik".
A Te véleményed tiszteletben tartásával én így látom. Az ETA meg ennyire ismert :
Katonatársammal összefutva nagyon tetszett neki a One. Mondtam, hogy egy nem túl márkás német óra, de egy megbízható svájci ETA szerkezettel. Bólogatott, hogy jó az, már vagy tizenöt éve van a fürdőszobája falán eta hősugárzó, az előzőkben meg párévente tönkrement a fűtőszál.
Ekkora preszizsről tényleg vétek lenne lemondani a tokozóknak, még ha sokba kerül is :-)
A feltételezésed ott hibázik, hogy a Swatch Group számára egyáltalán nem olyan nagy üzlet a nyers ETA werkek szállítása - a versenytársaknak. Nekik az a jó üzlet, ha ők adják el a komplett betokozott órát, jó áron, Longines, Tissot, Omega és egyéb márkanevek alatt. Egy ilyenen tízszer annyit keresnek minimum - mint egy nyers éboson, amely ráadásul esetleg a nagy márkaneveiknek vetélytársat jelentő órákba kerül. Az ETA-t mindenesetre törvényekkel kötelezték arra, hogy továbbra is szállítson, de lassan lecsengő mennyiségben, és az árat is emelgetheti elég rendesen - pont a nagy gyártóknak jelent ez gondot, egy DOXA, egy Steinhart nem igen vesz tőlük volument, valójában jelentéktelenül kicsi gyártók-márkanevek ezek, a drágább mechanikus óráikból pár ezres nagyságrend, ha készül egy évben - ez nem sokat oszt-szoroz. De mondjuk pont egy TAG-Heuer, az valóban versenytárs...
