Mára is jutott egy név, aminek az eredetére igazán tippelni sem tudok: LIZOM.
Gondoltam, hogy esetleg francia eredetű (Lisome, Lissome, Lisomme...), de ez valamiért "faux frère"-nek tűnik. Talán a Z miatt. Meg azután csak nem lehet minden fura nevünk vallon eredetű :)
Szláv eredetre is gondoltam, de igazából akkor sem értem a Z-t... Szóval csak toporgok.
Más. KONYHA. Egyértelműnek tűnik az etimológiája, bár nem igazán tudom elképzelni miképpen ragadhatott valakire ilyen név (és pl. nem egy konyhai szakma neve). Lehet, hogy mégsem a sütő-főző helyiséget kell érteni alatta?
> Parádák Záhonyban is vannak, de valóban ajaki származásúak
Tudom. Sok ajaki a vasútnál dolgozott/dolgozik az elmúlt 40 évben és egyrésze átköltözött a helyi vasutasvárosba, s közöttük Paráda nevű is. S azok gyermekeinek is lehet már családja.
Vlsz. azért, amiért Magyarország a középkori latinságban Hungária (~ fr. Hongrie) lett, és nem Ungária (~ n. Ungarn).
Kétféle "néma" h van a mai franciában: a hangkivetés és a liaison szempontjából az egyik (az hache muet, azaz 'néma há') nem számít, pusztán helyesírási tényező, pl. l'harmonie; a másik (az hache aspiré, azaz 'hehezett há') "üres" mássalhangzó, vi. la Hongrie és sosem *l'Hongrie.
Ez azért van, mert mire eltűnt a romanizált gallok nyelvéből a h, addigra jöttek meg a germánok (frankok) és visszahonosították a germán eredetű, ill. új keletkezésű szavakban. És mire ezek az új h-k eltűntek, addigra lefixálódtak a fenti prozódiai sajátosságok (pl. a névelő hangkivetése).
Volt egy időszak tehát, amikor volt is h, meg nem is. Ez az állapot kedvez a hiperkorrekciónak, esetünkben annak, hogy a h ejtésében bizonytalan ember ott is h-t ejtsen, ahol nem kellene. Így került a Hongrie elejére is a h.
A feltételezésem szerinti illető éppen ebben az átmeneti időszakban vándorolhatott ki: ő még "hozta otthonról" a hiperkorrekt h-t, és mivel h-t ismerő környezetbe került be, ez meg is maradt. Az "otthonmaradottak" aztán a belső francia fejlődés következtében ezt az új h-t is elveszthették. Sőt visszaállhatott az etimologikus állapot, vagyis a néma h a hehezett h helyett; vö. a hangkivetéses elöljárót a la ville d'Haspres szövegben a bemutattam oldalon. A germán hatás jelenlétét mindenképpen fel kell tennünk a korai időben, hiszen a városnévben a -as- hangkapcsolatnak francia alapon mássalhangzó előtt -â-vá kellett volna válnia, vö. mai fr. pâte < ófr. paste ( > angol paste) < kései lat. pasta. Tehát még a normann korban is germános hangtani környezetet kell feltennünk arra a vidékre.
Bár szlovák és cseh területről is adatolható családnév a jelenkorban (36 bejegyzés a szlovák országos vezetékes telefonkönyvben), alakilag kizárható, hogy szláv név lenne. Ellenben Lille-től DK-re a franciaországi vallon területen van egy település, melynek mai neve Haspres, de a XIV. sz.-ig Hasp(e)ra-ként emlegették, vö. <http://perso.wanadoo.fr/christian.houriez/html/preshasp.htm>, <térkép>. A településnév eredete a latin Aspera szóra vezethető vissza, amely a lat. asperum 'rögös, egyenetlen föld' szó többes száma.
Tehát az alábbit tartom valószínűnek: a fenti, vagy egy hasonnevű -- feltehetőleg vallon -- helységből érkezett egy hospes a mai Szlovákiához (v. Csehországhoz) tartozó területre, ahonnan a család egy ága később Magyarországra telepedhetett.
Megint a tévéből merítek: Haszpra László, meteorológus. Úgy tűnik, hogy minden magyarországi Haszpra egy családhoz tartozik, olyan kevesen vannak. Szlovák név? Mit jelent? Miért ennyire ritka nálunk?
> elképzelhető vajon egy Nemcsik->Mencsik változás a XIX században vagy pedig egyértelmű, hogy a Mencsiknek mindenképpen önálló etimológiája van?
A Menčik, Menczyk, Менчик nevek kimutathatók szerte a (valahai) szláv területen, Németországtól, Jugoszlávián át Oroszországig. Így nem valószínű egy magyar Nemcsik > Mencsik változás. Viszont a tévesztésből eredő névcsere lehetősége zárható ki.
> Viszont a parádé alapú etimológiában azért nem hiszek, mert sok mindennek össze kell ahhoz jönni, hogy megvalósulhasson az, hogy egy spanyol eredetű, vagy német, vagy francia közvetítéssel a magyar nyelvbe bekerült szó a megjelenését, sőt elterjedését követően továbbálljon s szlávos (mindeesetre nem magyaros) hangzással új jelentéstartalommal családnévképzővé váljék, mindezt 1715 előtt.
Több félreértést szeretnék tisztázni: (1) Utaltam szláv nélküli magyar eredetre is. (2) A szlávot nem úgy gondoltam, hogy a szlávok a ,agyarból kölcsönözték volna, és a magyarban ez visszakölcsönzés lenne. A szlávok maguktól is átvehették onnan, ahonnan a magyarok átvették.
> Ezek mellett nem meglepő, hogy az 1715-ös összeírás (www.arcanum.hu/mol), egy bizonyos Bilke(Bilki) településen - Bereg vármegye !! - említ egy Joannes Parada-t.
Bereg vm.-ben egyébként kezdetektől fogva van szláv népesség. Bilkéről csak 1910-ből van etnikai adatom: ekkor ruszin, magyar és német vegyes lakosságú, de neve szláv eredetű (sőt kifejezetten ukrán-ruszin: Білки (Bilky) tbsz. < Білка (Bilka) esz. < біла (bila) ‘fehér’ + -ка (-ka) kicsinyítő képző), így lehet a folyamatos ruszin népességet feltételezni. Emiatt Johannes Parada is lehet származására -- és nevére nézvést -- szláv.
> Szoktatok a Szavak eredete topikban egy-egy szóhoz első előfordulást megadni valamilyen könyv, lexikon alapján. Nem néznéd meg, vagy valaki nem nézné meg. Ez sokat segítene.
Nos az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (EWUng.) első két adata: 1669 Parádéban; sőt 1690 paradat. Ez utóbbi ráadásul a "kívánt" végződést hordozza. Emiatt az EWUng ketős átvétellel számol: az é-s végződésűt a németből, az -a-st az északolaszból eredezteti. Az első orosz előfordulásról nincs konkrét adatom, de azt találtam, hogy I. Péter korában, azaz a XVII-XVIII. sz. fordulóján már ismert volt.
Ez az egy generáció 1669. és 1715. között már megengedi, hogy a nevet ebből a szóból eredeztessük, annál is inkább, mert az 1669. az eddig felfedezett első _leírt_ előfordulást jelzi, amely előtt szóban már használatban lehetett.
P.S. A szláv porada 'tanács' szóból való eredet lehetősége továbbra is fennáll, és ez ennek keletkezése akár az Árpád-korra is visszavezethető. Ugyanakkor megfontolandó a Paráda név ritkasága és lokalizáltsága: ez inkább a név fiatal és szokatlan volta mellett látszik inkább bizonyítani.
> Mindenesetre ismét egy kissé abuzív recepcióval állunk szemben, amely kb. olyan jellegű, mint a "virulens" - amelyről egyszer már csevegtünk - vagy éppen az "egérpad".
Jól jön ide az "abuzív" szó, mert az én élettudományi alapú szótáramban ennek jelentése már 'túlzásba vitel' :)) Nem mindegy tehát, hogy mely szegmens által továbbéltetett latin tradícióban szocializálódtunk...
Egyébként a virulens és az egérpad nem azonos kategóriák, mivel az előbbi egy jelentésváltozást szenvedett idegen szó, a második pedig egy idegen szó félfordítás és egy népetimológia "kereszteződése" útján létrejött meghonosodása (jelentésváltozás nélkül). [Az utóbbit én pl. kedvelem és használom is; egyébként olyan nemes elődökkel büszkélkedhet, mint a köznyelvi számszeríj < szláv samostrel' 'önlövő', meg a népi fenerosszpora < peronoszpóra stb. Persze a virulens sem magában áll, hiszen az iromba ma már csak keveseknél jelent 'tarka'-t, a többségnél 'otromba'-t.)
Vajon van-e ennek az állatfajnak gyűjteménye (talán egy szakcikkben összebogarászta már őket valaki), vagy legalább nyelvészeti terminus technicusa (amit feltételezek)?
Ha már összefoglaló elnevezést, akarsz, akkor az talán a népetimológia. Ez általában a szó alakjának megváltozását jelenti egy feltételezett eredet hatására. Ebbe beletartozhatik az is, hogy eg yidegen szót magyarként értelmeznek, mint pl. az egérpadpadja (vagy pl. a HTML-tagtagja). Nem szokták ide sorolni a hangtest hasonlósága miatti jelentésváltozást (azaz a virulens és az iromba esetét), de végezetül a fogalom jelentésének ezekre való kitágítása talán bocsánatos bűn. Vagy ilyen tág értelemben élhetünk a nem "foglalt" népi etimológia kifejezléssel is.
A hitparádé szerintem más: egy német szó egyszerű átvétele a hangtest magyarosodásával. Úgy hiszem, ez a kifejezés már egy kissé "poros", és gyakoribb volt helyette a slágerparádé magyarítás (ha jól emlékszem, volt is ilyen rádióműsor). A német parade és a magyar parádé jelentési itt egyébként egybeesik: '(ünnepélyes) seregszemle'; a seregszemle szót is szoktuk átvitt értelemben használni, vö. ÉKsz.2 meghatározása: 'Vminek erejét, eredményeit megmutató, felsorakoztató látványos esemény, bemutatkozás'.
"parádés" levezetésed :) ellenére e név csak nem ereszt, bár nem én hoztam ide. (Látom, már előfordult 2003. februárjában is e topik keretében (606,609,610). S azt is látom, hogy szépen vannak a goggle-ban is találatok e névre)
Az On-line telefonkönyvben 11 Paráda szerepel, 8 ajaki (Sz-SZ-B) 2 záhonyi és 1 felsődoszai (B-A-Z). Az On-line tudakozóban 24 előfordulás van, 10 ajaki, 4 záhonyi, 1 nyírkátai, 1 beregsurányi, 1 felsődobszai, 2 gödi, 1 solymári, 1 pécsi, 2 pellérdi (Baranya) és 1 Bp-i.
Ezek mellett nem meglepő, hogy az 1715-ös összeírás (www.arcanum.hu/mol), egy bizonyos Bilke(Bilki) településen - Bereg vármegye !! - említ egy Joannes Parada-t. Senki mást sehol. S a mai telefonkönyvi előfordulások is alig szóródnak Szabolcs-Szatmár-Beregtől. Bár az 1715-ös előfordulás önmagában még nem jelent semmit, egy-egy személy családneve ezt követően is még változhatott, az előfordulás földrajzi közelsége - ha családfakutatnál, kedves Potterfimi - jó sanszot teremt.
A parar ige, mint a parádé szó etimológiájának alapja valószínűleg megáll. :)) Viszont a parádé alapú etimológiában azért nem hiszek, mert sok mindennek össze kell ahhoz jönni, hogy megvalósulhasson az, hogy egy spanyol eredetű, vagy német, vagy francia közvetítéssel a magyar nyelvbe bekerült szó a megjelenését, sőt elterjedését követően továbbálljon s szlávos (mindeesetre nem magyaros) hangzással új jelentéstartalommal családnévképzővé váljék, mindezt 1715 előtt. Mert ha 1715 után teszi, az is lehet, de akkor az két vágány. Szerintem.
Kérdés mikor kerül be a magyar nyelvbe, még Károly és Ferdinánd korában, vagy a barokk burjánzása idején. (elterjedése? Mikor jelenik meg a parádés kocsis, mint olyan?)
Szoktatok a Szavak eredete topikban egy-egy szóhoz első előfordulást megadni valamilyen könyv, lexikon alapján. Nem néznéd meg, vagy valaki nem nézné meg. Ez sokat segítene.
Az Általad említett parádé szóról eszembe jut a "hitparádé" szó, amelyet mostanában ismertem meg. Szégyenkezve vallom be, hogy kénytelen voltam egy kicsit a guglin tájékozódni, és így gyorsan meg tudtam állapítani, hogy valójában német (persze távolabbi eredetét tekintve részben angol) szó, amely slágerlistát jelent. Az újabb német nagyszótárak - így a Halász-Földes-Uzonyi is - már ismerik.
Nem tudom, magyarul mennyire elterjedt, mindenesetre vicces szó, amelyről az embernek több más dolog is eszébe jut: nemcsak a 'Glaube' értelemben vett hit, hanem akár a majomparádé is. Ezért lehetséges, hogy itt off vagyok, és inkább a vicces magyar szavak topikjában kellett volna e szóval jelentkeznem.
Mindenesetre ismét egy kissé abuzív recepcióval állunk szemben, amely kb. olyan jellegű, mint a "virulens" - amelyről egyszer már csevegtünk - vagy éppen az "egérpad". Vajon van-e ennek az állatfajnak gyűjteménye (talán egy szakcikkben összebogarászta már őket valaki), vagy legalább nyelvészeti terminus technicusa (amit feltételezek)?
> "Parád szavunk likacsosat, pórusosat jelent, ami az ásványi sókban gazdag forrásokra utal."
Kíváncsi vagyok, honnan vette a Déli Harangszó szövegírója ezt az adatot. Én ui. nem tudok ilyen parád szóról. Ezen túlmenően Parád a Mátrában fekszik, amely vulkáni hegység, ezért nem likacsos (a csevicék többsége egyébként fúrt kút). Nem tudom, hogy a népek mióta járnak arrafelé a gyógyvizekre, de a szélesebb körű ismertségre csak a XVIII. sz. közepe óta tett szert. Szerény véleményem az, hogy Parád nevéhez az ásványi sókban gazdag források csak ezután kötődtek, még a helyiek tudatában is. (N.B. A "Parádi víz" Parádsasvárról való, és ez utóbbit pedig 1947-ig Rudolftanyának hívták. A másik csevicében gazdag terület meg Óhuta fekszik. A szigorúan vett Parád mellett timsós víz van: ezt pedig csak Markhot Ferenc fedezte fel a XVIII. sz. közepén.)
A fentieken túlmenően a Földrajzi nevek etimológiai szótára (FNESz.) sem említ meg ilyen néveredetet (még elvetendőklént sem). A FNESz. a hely neve kapcsán a szláv Porad személy- és vezetéknévre utal.
Ezzel együtt ez a megjegyzésed még két etimológiai lehetőséget felvet a Paráda vezetéknév kapcsán:
1. A szláv porada 'tanács(kozás)' szóból keletkezett személynév magyarosodása. 2. Esetleg a Parád helynév mögött álló személynév -é birtokjeles alakjával van dolgunk. Ez utóbbi ui. néha hangrendileg illeszkedik, vö. Balassa ~ Balassi családnév < 'Balázsé'.
Ennek ellenére én továbbra is a korábbi hozzászólásomban kifejtett parádé szóval való összefüggést tartom a legvalószínűbbnek.
Keresztnévként nyilván már régen kialakult. Pl: "1295-ben, Gyula, Rudolf comes fia és Györk György vajda fia, mindketten a Bors nemzetségből, Almáson birtokosok." (Turul 1884-4). Vagy: "Ochuz (= Atyasz) bán fia Györk (= Gyurka) 1256 előtt a Varasdmegyében feküdt Komor és Velika (ves) helységek birtokosa volt." (Turul 1899-4). Stb.
Azután valamelyik Györkös becenevű ős leszármazottai megtartották a nevet, amikor rögzültek a vezetéknevek. Az RMCsSz 1453-ból hozza az első példát (Gerkes).
(Úgy tűnik, hogy 1800-1893 között senkinek nem jutott eszébe Györkösre magyarosítani.)
Páricsot meg is találtam az EKF-ben Paris alakban. Markt Tőke Terebes vel Trebissow anno egy jelentősebb egyutcás település volt 3 jelentős épülettel, tőle nem sokkal keletebbre Paris aprócska település és a kettő közötti ingoványos rész kellős közepén egy Altes Schlos.
Hát ügyes nyomozó vagy. :o)
Tőketerebes ma már alig 1 órányi útra van tőlünk, továbbá nálunk több, hasonló településnévből képzett családi név található (Rádi, Dolhai, Kemecsei, Dobronyi), mely települések nincsenek távolabb tőlünk, mint Tőketerebes. Tájékoztatód alapján Páricsi is szépen beleillik ebbe a rendbe. Így szerintem is az 1. verziódnak van a legnagyobb valószínűsége.
(2) Van Párics csn. is: ez utóbbi szintén jöhet az (1)-ből, mint képzőtlen lakosnév, ugyanakkor lehet a délszláv Parić vezetéknév átvétele is. Ennek megfelelően a Paracsi éppen lehetne ehhez képzett apanév.
(3) Van a világban "olaszos" Parici vezetéknév is. E vlsz. összefügg a X.-XII. sz.-i bizánci (ill. ciprusi) társadalom legalsó, legnépesebb rétegének parici nevével. Ezek röghöz kötött (szinte rabszolgaszerű) földművesek voltak, zömmel leszerelt katonák, vö. <http://www.cypnet.com/.ncyprus/history/lusignan/1guydelusignan.htm>, <http://www.mnemosyne.org.yu/VelikaHoca/02-istorija.pdf> (5. fizikai = 25. számozott oldal alja). Meglehet, hogy egy ilyen társadalmi rangra utaló nevű, balkáni származású személy áll a név mögött.
A Paráda név ismerős volt nekem, ezért a megyei telefonkönyvben egy röpte nyomozást készítettem. Nyíregyen (120 e) ahol jelentősebb tirpák népesség került be egy sem volt, mint ahogy Kisvárdán (20 e) sem. De a szomszédos Ajak (5 e)községben - innen az ismertség - vagy féltucat is. Ez talán a független magyar alakulást erősíti.
Közben találtam egy érdekes nevet, melyről kérném a véleményedet:
Molnár: Magyar foglalkozásnév. Először ragadványnévként kaphatta egy molnár foglalkozású személy, aki "ráörökítette" a leszármazottaira. (Természetesen a névmagyarítás lehetősége is fennáll: 1800-1893 között 94-en változtatták a nevüket Molnárra.)
Palincsák: Szláv eredetű név, az eredeti Palinčák alakja a jelenkorban cseh adatok vannak. (Tehát valószínűleg cseh etnikai háttér áll mögötte, de a szlovák sem kizárt.) A név etimológiailag a cseh-szlovák palina 'üröm' növénynév összetett -čák (< -ec+ák) személynévképzős származéka. Vagyis kb. a magyra Ürmös vezetéknév értelmi megfelelője. (A név mindkét előzménye: Palina és Palinec kimutatható cseh vezetéknévként.) Ugyanakkor a név értelmezhető esetleg egy Palinec helynévből való -ák képzős lakosnévként is (bár ez kevésbé valószínű).
Paráda: A név etnikai hátteréről nem sokat mondhatunk. Annyi biztos, hogy a parádé 'díszegyenruha' szó áll mögötte, vö. parádés kocsis. Az alapszó, a parada spanyol: emiatt éppen spanyol eredet is felvethető lenne, de ez kevéssé valószínű, hacsak okiratokkal nem adatolható. Lehet szláv -- vannak ilyen cseh, szlovák, horvát stb. vezetéknevek --, ill. lehet magyar, ha feltételezünk egy parádé > paráda hangrendi illeszkedést. Ez utóbbi két esetben (szláv ill. magyar) vlsz. foglalkozásnévvel van dolgunk, olyan személyével, aki munkáját díszegyenruhában végezte (pl. libériás inas, parádés kocsis stb.)
Schulek: Cseh-szlovák név németes helyesírással, ez utóbbi talán a család identitásváltását tükrözheti, jelenlegi cseh-szlovák adatai Šulek formájúak. A név alapja a n. Schule 'iskola' szó, melyhez a cs.-szlk. -ek kicsinyítő képző járult. Így együtt a név ugyanazt a koncepciót fejezi ki, mint a m. Deák, azaz 'iskolázott, tanult személy'.
