> LIZOM [...] ez valamiért "faux frère"-nek tűnik. Talán a Z miatt
Pedig a z ebben a pozícióban éppen hogy franciás: magánhangzók közt és liaisonban a s [z]-nek ejtődik, vö. cousine [kuzin], ill. maga a liaison [ljεzõ] szó. Ezen kívül írásban is: Lizée, Lizeul, Liziard, Lizoret, Lizotte stb. francia vezetéknevek.
Lizom: Nem tudok egyelőre másra gondolni, minthogy a Lizon(y) név – eseti elhasonulásos – alakváltozatáról van szó. Ez utóbbi szláv, a lizať ‘nyal’ ige származéka az -oň (-on, -uň, -un) személynévképzővel; a név közszóként is létezik, vö. orosz лизун (lizun) ‘nyalakodó, csókos (férfi); hízelgő, talpnyaló (férfi)’. (N.B. Francia területen csak Lisomme lónevet(!) találtam, elképzelhető lenne egy Lésomme-szerű kiindulási alak is, de ilyenre sem találtam példát. Norvégiából előkerült Lyshom névalak, de ez vlsz. a Lysholm elírása.)
Konyha: Én magam is valószínűbbnek látom a konyha ‘főző-, sütőhelyiség’ szóból való eredetet. A foglalkozásnevek egy része az adott foglalkozásra jellemző dologból jött létre – mindenféle képző nélkül, pl. Szita ‘szitagyártó’, Parrag ~ Pallag ‘parlag (parasztnév)’.
Az -i végű magyar nevek alapvetően kétféle forrásból eredhetnek, vagyis lehetnek (1) lakosnevek, ahol az -i egy helynévhez járuló melléknévképző; illetve (2) apanevek, ahol az -i végződés az -é birtokos rag változata. Mivel a magyar helynevek egy része képző nélkül lett személynévből, így a két eset között nem mindig dönthetünk, hiszen az alapnév helynév és személynév is. Ilyenkor általában úgy döntünk, hogyha gyakori a helynév, akkor inkább lakosnévről van szó; ha pedig a helynév ritka (esetleg kimutathatatlan), akkor helynévről. Ezek előrebocsátásával:
Deregi: *Dereg helynevet nem találtam, a legközelebbi hozzá TaliándörögdDörögdje. Ez utóbbi Dörög elemét személynévnek gondolják, a Dorog helynévben is lévő személynév magas hangrendű párjának. Ez a személynév a XII. sz.-ból mutatható ki Durug írásmóddal, és a szláv Drug ‘társ, barát’ név átvétele. Mivel nincs kimutatható helynév, én úgy vélem, hogy a Deregi vezetéknév a fenti Dörög személynév Dereg változatának -é birtokjeles származéka, azaz Deregi < Deregé ‘Dereg fia, családja’.
Kupai: Van Kupa helynév BAZ megyében, Szikszótól északra, így lehet ‘Kupára való’ jelentésű lakosnév. (A Kupa helynevet vagy a lechita – lengyel-szorb – kępa ~ kupa ‘folyami sziget, magaslat’, vagy a magyar nyelvjárási kupa ‘kisebb talajmélyedés’ szóból eredeztetik.) Van azonban sima Kupa családnév is, mely arra utal, hogy ilyen személynév is volt régen, így a Kupai lehet a Kupáé ‘Kupa fia, családja’ apanév folytatója is. Személynévként a Kupa inkább a magyar kupa ‘ivóedény, serleg’ közszóval függhet össze.
El tudom képzelni, hogy egy grammatikai konstrukciót tükröző lexéma más nyelvi környezetben elveszti eredeti funkcióját, és így a formája megrögződik.
A Konyev szó bizonyára foglalkozásnén, lovas, vagy lovász.
A Konyiha, úgy gondolom, nem a felesége, hanem ugyanez a "dolgozó" női kiadásban. Az idézett Puskin szövegben a szakácsnő povariha, a takácsnő tkacsiha (az orosz szöveg egyértelművé teszi, hogy nem a szakács, illetve a takács feleségéről van szó!).
Tegyük fel, hogy II. Endre Halicsból hazahoz egy lovásznőt. Mondjuk nem csak őt, hanem több más orosz szolgát is. Ezek a lovásznőt Konyihának nevezik. A környezetben levő magyarok számára a nőre utaló képzőnek nincs már funkciója. Az illetőt elég természetes módon elnevezik a foglalkozásáról, és valamilyen ok folytán az utódaira ez a név átadódhatott. Pl. a férjét emlegetthették úgy, hogy a Konyiha férje, majd a férje elmaradt stb. Tehát nem az a valószínű, hogy a gyerek Pjotr Konyev helyett lett Pjotr Konyiha. A valószínű az, hogy ő a Konyiha fia Péter, azaz Konyiha Péter lett.
Kázmér igen régről (1529) adatolja a Konyha nevet, és ő foglalkozásnévnek tartja, szerinte a konyhamesterből, konyhasáfárból rövidült. Ez azonban nem zár ki bármilyen idegen eredetet, ugyanis Kázmér deklaráltan nem foglalkozik az idegen nyelvi etimológiákkal ami szerintem óriási módszertani hiba.
Szerinted tehát a lehetséges magyarázat: Kony - Konyev - Konyiha - Konyha.
A Konyev - Konyiha vajon hasonlóképpen következett be, mint magyarban a női keresztnevek vezetéknévként való megjelenése? Az etimológián túlmenően, próbálom elképzelni hogyan történhetett, hogy egy gyerek mondjuk nem Pjotr Konyev lett, hanem Pjotr Konyiha.
A történelemből ismeretes Konyev marsall neve. Az -ev férfinévképző nőváltozata a régi oroszban az -iha (a szakácsnő, meg a huga, meg a szentes Babariha -- А ткачиха с поварихой, С сватьей бабой Бабарихой). Tehát Konyev feleségét Konyihának nevezték volna Szaltán cár idejében.
Gondoltam rá, hogy esetleg valamilyen KONY szóból származik, de azután arra gondoltam, hogy a LÓ vezetéknév - pláne a KANCA - ugyanolyan furcsa mint a KONYHA. Esetleg lovas, vagy lókupec... De ezekkel meg nem tudtam összehozni a KONYHA szót. Ha tényleg ez van mögötte, akkor hogy alakulhatott ki? Hogy lesz egy férfi kanca? El nem tudom képzelni.
Sziasztok! Én is kérdeznék egyet: Törgyekes. Zalában több előfordulása van, méshol nem találkoztam vele. Az egyik érintett szerint a tősgyökeresből származik, csak kiesett néhány hang. Nekem ez elég valószinűtlennek tűnik. Előre is köszi.
Mára is jutott egy név, aminek az eredetére igazán tippelni sem tudok: LIZOM.
Gondoltam, hogy esetleg francia eredetű (Lisome, Lissome, Lisomme...), de ez valamiért "faux frère"-nek tűnik. Talán a Z miatt. Meg azután csak nem lehet minden fura nevünk vallon eredetű :)
Szláv eredetre is gondoltam, de igazából akkor sem értem a Z-t... Szóval csak toporgok.
Más. KONYHA. Egyértelműnek tűnik az etimológiája, bár nem igazán tudom elképzelni miképpen ragadhatott valakire ilyen név (és pl. nem egy konyhai szakma neve). Lehet, hogy mégsem a sütő-főző helyiséget kell érteni alatta?
> Parádák Záhonyban is vannak, de valóban ajaki származásúak
Tudom. Sok ajaki a vasútnál dolgozott/dolgozik az elmúlt 40 évben és egyrésze átköltözött a helyi vasutasvárosba, s közöttük Paráda nevű is. S azok gyermekeinek is lehet már családja.
Vlsz. azért, amiért Magyarország a középkori latinságban Hungária (~ fr. Hongrie) lett, és nem Ungária (~ n. Ungarn).
Kétféle "néma" h van a mai franciában: a hangkivetés és a liaison szempontjából az egyik (az hache muet, azaz 'néma há') nem számít, pusztán helyesírási tényező, pl. l'harmonie; a másik (az hache aspiré, azaz 'hehezett há') "üres" mássalhangzó, vi. la Hongrie és sosem *l'Hongrie.
Ez azért van, mert mire eltűnt a romanizált gallok nyelvéből a h, addigra jöttek meg a germánok (frankok) és visszahonosították a germán eredetű, ill. új keletkezésű szavakban. És mire ezek az új h-k eltűntek, addigra lefixálódtak a fenti prozódiai sajátosságok (pl. a névelő hangkivetése).
Volt egy időszak tehát, amikor volt is h, meg nem is. Ez az állapot kedvez a hiperkorrekciónak, esetünkben annak, hogy a h ejtésében bizonytalan ember ott is h-t ejtsen, ahol nem kellene. Így került a Hongrie elejére is a h.
A feltételezésem szerinti illető éppen ebben az átmeneti időszakban vándorolhatott ki: ő még "hozta otthonról" a hiperkorrekt h-t, és mivel h-t ismerő környezetbe került be, ez meg is maradt. Az "otthonmaradottak" aztán a belső francia fejlődés következtében ezt az új h-t is elveszthették. Sőt visszaállhatott az etimologikus állapot, vagyis a néma h a hehezett h helyett; vö. a hangkivetéses elöljárót a la ville d'Haspres szövegben a bemutattam oldalon. A germán hatás jelenlétét mindenképpen fel kell tennünk a korai időben, hiszen a városnévben a -as- hangkapcsolatnak francia alapon mássalhangzó előtt -â-vá kellett volna válnia, vö. mai fr. pâte < ófr. paste ( > angol paste) < kései lat. pasta. Tehát még a normann korban is germános hangtani környezetet kell feltennünk arra a vidékre.
Bár szlovák és cseh területről is adatolható családnév a jelenkorban (36 bejegyzés a szlovák országos vezetékes telefonkönyvben), alakilag kizárható, hogy szláv név lenne. Ellenben Lille-től DK-re a franciaországi vallon területen van egy település, melynek mai neve Haspres, de a XIV. sz.-ig Hasp(e)ra-ként emlegették, vö. <http://perso.wanadoo.fr/christian.houriez/html/preshasp.htm>, <térkép>. A településnév eredete a latin Aspera szóra vezethető vissza, amely a lat. asperum 'rögös, egyenetlen föld' szó többes száma.
Tehát az alábbit tartom valószínűnek: a fenti, vagy egy hasonnevű -- feltehetőleg vallon -- helységből érkezett egy hospes a mai Szlovákiához (v. Csehországhoz) tartozó területre, ahonnan a család egy ága később Magyarországra telepedhetett.
Megint a tévéből merítek: Haszpra László, meteorológus. Úgy tűnik, hogy minden magyarországi Haszpra egy családhoz tartozik, olyan kevesen vannak. Szlovák név? Mit jelent? Miért ennyire ritka nálunk?
> elképzelhető vajon egy Nemcsik->Mencsik változás a XIX században vagy pedig egyértelmű, hogy a Mencsiknek mindenképpen önálló etimológiája van?
A Menčik, Menczyk, Менчик nevek kimutathatók szerte a (valahai) szláv területen, Németországtól, Jugoszlávián át Oroszországig. Így nem valószínű egy magyar Nemcsik > Mencsik változás. Viszont a tévesztésből eredő névcsere lehetősége zárható ki.
> Viszont a parádé alapú etimológiában azért nem hiszek, mert sok mindennek össze kell ahhoz jönni, hogy megvalósulhasson az, hogy egy spanyol eredetű, vagy német, vagy francia közvetítéssel a magyar nyelvbe bekerült szó a megjelenését, sőt elterjedését követően továbbálljon s szlávos (mindeesetre nem magyaros) hangzással új jelentéstartalommal családnévképzővé váljék, mindezt 1715 előtt.
Több félreértést szeretnék tisztázni: (1) Utaltam szláv nélküli magyar eredetre is. (2) A szlávot nem úgy gondoltam, hogy a szlávok a ,agyarból kölcsönözték volna, és a magyarban ez visszakölcsönzés lenne. A szlávok maguktól is átvehették onnan, ahonnan a magyarok átvették.
> Ezek mellett nem meglepő, hogy az 1715-ös összeírás (www.arcanum.hu/mol), egy bizonyos Bilke(Bilki) településen - Bereg vármegye !! - említ egy Joannes Parada-t.
Bereg vm.-ben egyébként kezdetektől fogva van szláv népesség. Bilkéről csak 1910-ből van etnikai adatom: ekkor ruszin, magyar és német vegyes lakosságú, de neve szláv eredetű (sőt kifejezetten ukrán-ruszin: Білки (Bilky) tbsz. < Білка (Bilka) esz. < біла (bila) ‘fehér’ + -ка (-ka) kicsinyítő képző), így lehet a folyamatos ruszin népességet feltételezni. Emiatt Johannes Parada is lehet származására -- és nevére nézvést -- szláv.
> Szoktatok a Szavak eredete topikban egy-egy szóhoz első előfordulást megadni valamilyen könyv, lexikon alapján. Nem néznéd meg, vagy valaki nem nézné meg. Ez sokat segítene.
Nos az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (EWUng.) első két adata: 1669 Parádéban; sőt 1690 paradat. Ez utóbbi ráadásul a "kívánt" végződést hordozza. Emiatt az EWUng ketős átvétellel számol: az é-s végződésűt a németből, az -a-st az északolaszból eredezteti. Az első orosz előfordulásról nincs konkrét adatom, de azt találtam, hogy I. Péter korában, azaz a XVII-XVIII. sz. fordulóján már ismert volt.
Ez az egy generáció 1669. és 1715. között már megengedi, hogy a nevet ebből a szóból eredeztessük, annál is inkább, mert az 1669. az eddig felfedezett első _leírt_ előfordulást jelzi, amely előtt szóban már használatban lehetett.
P.S. A szláv porada 'tanács' szóból való eredet lehetősége továbbra is fennáll, és ez ennek keletkezése akár az Árpád-korra is visszavezethető. Ugyanakkor megfontolandó a Paráda név ritkasága és lokalizáltsága: ez inkább a név fiatal és szokatlan volta mellett látszik inkább bizonyítani.
> Mindenesetre ismét egy kissé abuzív recepcióval állunk szemben, amely kb. olyan jellegű, mint a "virulens" - amelyről egyszer már csevegtünk - vagy éppen az "egérpad".
Jól jön ide az "abuzív" szó, mert az én élettudományi alapú szótáramban ennek jelentése már 'túlzásba vitel' :)) Nem mindegy tehát, hogy mely szegmens által továbbéltetett latin tradícióban szocializálódtunk...
Egyébként a virulens és az egérpad nem azonos kategóriák, mivel az előbbi egy jelentésváltozást szenvedett idegen szó, a második pedig egy idegen szó félfordítás és egy népetimológia "kereszteződése" útján létrejött meghonosodása (jelentésváltozás nélkül). [Az utóbbit én pl. kedvelem és használom is; egyébként olyan nemes elődökkel büszkélkedhet, mint a köznyelvi számszeríj < szláv samostrel' 'önlövő', meg a népi fenerosszpora < peronoszpóra stb. Persze a virulens sem magában áll, hiszen az iromba ma már csak keveseknél jelent 'tarka'-t, a többségnél 'otromba'-t.)
Vajon van-e ennek az állatfajnak gyűjteménye (talán egy szakcikkben összebogarászta már őket valaki), vagy legalább nyelvészeti terminus technicusa (amit feltételezek)?
Ha már összefoglaló elnevezést, akarsz, akkor az talán a népetimológia. Ez általában a szó alakjának megváltozását jelenti egy feltételezett eredet hatására. Ebbe beletartozhatik az is, hogy eg yidegen szót magyarként értelmeznek, mint pl. az egérpadpadja (vagy pl. a HTML-tagtagja). Nem szokták ide sorolni a hangtest hasonlósága miatti jelentésváltozást (azaz a virulens és az iromba esetét), de végezetül a fogalom jelentésének ezekre való kitágítása talán bocsánatos bűn. Vagy ilyen tág értelemben élhetünk a nem "foglalt" népi etimológia kifejezléssel is.
A hitparádé szerintem más: egy német szó egyszerű átvétele a hangtest magyarosodásával. Úgy hiszem, ez a kifejezés már egy kissé "poros", és gyakoribb volt helyette a slágerparádé magyarítás (ha jól emlékszem, volt is ilyen rádióműsor). A német parade és a magyar parádé jelentési itt egyébként egybeesik: '(ünnepélyes) seregszemle'; a seregszemle szót is szoktuk átvitt értelemben használni, vö. ÉKsz.2 meghatározása: 'Vminek erejét, eredményeit megmutató, felsorakoztató látványos esemény, bemutatkozás'.
"parádés" levezetésed :) ellenére e név csak nem ereszt, bár nem én hoztam ide. (Látom, már előfordult 2003. februárjában is e topik keretében (606,609,610). S azt is látom, hogy szépen vannak a goggle-ban is találatok e névre)
Az On-line telefonkönyvben 11 Paráda szerepel, 8 ajaki (Sz-SZ-B) 2 záhonyi és 1 felsődoszai (B-A-Z). Az On-line tudakozóban 24 előfordulás van, 10 ajaki, 4 záhonyi, 1 nyírkátai, 1 beregsurányi, 1 felsődobszai, 2 gödi, 1 solymári, 1 pécsi, 2 pellérdi (Baranya) és 1 Bp-i.
Ezek mellett nem meglepő, hogy az 1715-ös összeírás (www.arcanum.hu/mol), egy bizonyos Bilke(Bilki) településen - Bereg vármegye !! - említ egy Joannes Parada-t. Senki mást sehol. S a mai telefonkönyvi előfordulások is alig szóródnak Szabolcs-Szatmár-Beregtől. Bár az 1715-ös előfordulás önmagában még nem jelent semmit, egy-egy személy családneve ezt követően is még változhatott, az előfordulás földrajzi közelsége - ha családfakutatnál, kedves Potterfimi - jó sanszot teremt.
A parar ige, mint a parádé szó etimológiájának alapja valószínűleg megáll. :)) Viszont a parádé alapú etimológiában azért nem hiszek, mert sok mindennek össze kell ahhoz jönni, hogy megvalósulhasson az, hogy egy spanyol eredetű, vagy német, vagy francia közvetítéssel a magyar nyelvbe bekerült szó a megjelenését, sőt elterjedését követően továbbálljon s szlávos (mindeesetre nem magyaros) hangzással új jelentéstartalommal családnévképzővé váljék, mindezt 1715 előtt. Mert ha 1715 után teszi, az is lehet, de akkor az két vágány. Szerintem.
Kérdés mikor kerül be a magyar nyelvbe, még Károly és Ferdinánd korában, vagy a barokk burjánzása idején. (elterjedése? Mikor jelenik meg a parádés kocsis, mint olyan?)
Szoktatok a Szavak eredete topikban egy-egy szóhoz első előfordulást megadni valamilyen könyv, lexikon alapján. Nem néznéd meg, vagy valaki nem nézné meg. Ez sokat segítene.
Az Általad említett parádé szóról eszembe jut a "hitparádé" szó, amelyet mostanában ismertem meg. Szégyenkezve vallom be, hogy kénytelen voltam egy kicsit a guglin tájékozódni, és így gyorsan meg tudtam állapítani, hogy valójában német (persze távolabbi eredetét tekintve részben angol) szó, amely slágerlistát jelent. Az újabb német nagyszótárak - így a Halász-Földes-Uzonyi is - már ismerik.
Nem tudom, magyarul mennyire elterjedt, mindenesetre vicces szó, amelyről az embernek több más dolog is eszébe jut: nemcsak a 'Glaube' értelemben vett hit, hanem akár a majomparádé is. Ezért lehetséges, hogy itt off vagyok, és inkább a vicces magyar szavak topikjában kellett volna e szóval jelentkeznem.
Mindenesetre ismét egy kissé abuzív recepcióval állunk szemben, amely kb. olyan jellegű, mint a "virulens" - amelyről egyszer már csevegtünk - vagy éppen az "egérpad". Vajon van-e ennek az állatfajnak gyűjteménye (talán egy szakcikkben összebogarászta már őket valaki), vagy legalább nyelvészeti terminus technicusa (amit feltételezek)?
> "Parád szavunk likacsosat, pórusosat jelent, ami az ásványi sókban gazdag forrásokra utal."
Kíváncsi vagyok, honnan vette a Déli Harangszó szövegírója ezt az adatot. Én ui. nem tudok ilyen parád szóról. Ezen túlmenően Parád a Mátrában fekszik, amely vulkáni hegység, ezért nem likacsos (a csevicék többsége egyébként fúrt kút). Nem tudom, hogy a népek mióta járnak arrafelé a gyógyvizekre, de a szélesebb körű ismertségre csak a XVIII. sz. közepe óta tett szert. Szerény véleményem az, hogy Parád nevéhez az ásványi sókban gazdag források csak ezután kötődtek, még a helyiek tudatában is. (N.B. A "Parádi víz" Parádsasvárról való, és ez utóbbit pedig 1947-ig Rudolftanyának hívták. A másik csevicében gazdag terület meg Óhuta fekszik. A szigorúan vett Parád mellett timsós víz van: ezt pedig csak Markhot Ferenc fedezte fel a XVIII. sz. közepén.)
A fentieken túlmenően a Földrajzi nevek etimológiai szótára (FNESz.) sem említ meg ilyen néveredetet (még elvetendőklént sem). A FNESz. a hely neve kapcsán a szláv Porad személy- és vezetéknévre utal.
Ezzel együtt ez a megjegyzésed még két etimológiai lehetőséget felvet a Paráda vezetéknév kapcsán:
1. A szláv porada 'tanács(kozás)' szóból keletkezett személynév magyarosodása. 2. Esetleg a Parád helynév mögött álló személynév -é birtokjeles alakjával van dolgunk. Ez utóbbi ui. néha hangrendileg illeszkedik, vö. Balassa ~ Balassi családnév < 'Balázsé'.
Ennek ellenére én továbbra is a korábbi hozzászólásomban kifejtett parádé szóval való összefüggést tartom a legvalószínűbbnek.
Keresztnévként nyilván már régen kialakult. Pl: "1295-ben, Gyula, Rudolf comes fia és Györk György vajda fia, mindketten a Bors nemzetségből, Almáson birtokosok." (Turul 1884-4). Vagy: "Ochuz (= Atyasz) bán fia Györk (= Gyurka) 1256 előtt a Varasdmegyében feküdt Komor és Velika (ves) helységek birtokosa volt." (Turul 1899-4). Stb.
Azután valamelyik Györkös becenevű ős leszármazottai megtartották a nevet, amikor rögzültek a vezetéknevek. Az RMCsSz 1453-ból hozza az első példát (Gerkes).
(Úgy tűnik, hogy 1800-1893 között senkinek nem jutott eszébe Györkösre magyarosítani.)
