"Kedves Ismerőseim! Egy ideig nem leszek elérhető, mert holnap fekszem be Márióval a Jahn Ferencz Délpesti Kórház Csepeli Rehabilitációs Osztályára. Nagyon bízom benne, hogy a Jó Isten segítségével a Márió fiam gyógyulni akarásával ,és a család szeretetével, és kitartásunknak köszönhetően sikeres lesz a rehíbilitáció. Jó nyarat kívánok mindenkinek."
Tökéletesen rendben van. Én vagyok túl bizonytalan és görcsös, pedig tudom: semmi okom sincs rá. Nem sértek, nem bántok - miért aggódjam akkor? Nem csak én vagyok mindig mérlegen: minden ember ott van, amint másokhoz viszonyul, amint "közöl". Most ellenben kimondhatatlanul elfáradtam. Jó éjszakát mind a kettőtöknek.
A komment kb. huszonket perccel a hozzaszolas utan erkezett meg, nekem viszont a kozbeeso idoben dolgom akadt, ami utan mar nem ultem vissza a gep ele. Ez van, zajlanak a dolgok es nem mindig tudom elore kalkulalni hogy ot perc, vagy ot nap mulva irok legkozelebb.
Visszaolvasod a 462461-et? Ha lehet, ne csak azt: tegnap - egy hét után, ami sokat felemésztett a belső tartalékaimból - volt egy nagyon tartalmas hsz-váltás az útkeresésekről, a bölcsességről, tanításokról-tanítókról, emberi technikákról a megerősödésre.
Bennem valami nagy öröm és béke lett - és aztán (örömömben...mondhatnám: szilaj örömömben) megint "játszanom" kellett. Ott van az a komment, a Ganesha-videóhoz: abban ütöttem meg azt a hangot. Aztán - még egy jó éjszakát sem jött vissza. Már megint: mit tehettem? Nem tudom.
Írtam még egy néhány soros "napzáró gondolatot" is - visszautalva a Ganesha-dalra. Az mindent összefoglalt. Én többet nem tudok.:(
Valamelyik "trollajos" meg szememre hány, hogy tanárok, meg mennyit tettek le. Amikor majd publikálják, hogy hány érettségizett, meg ilyenek, akkor majd komolyan veszem őket. Meg sokra többre tartja őket, mint a "magunkfajtákat", meg "frusztráció". Hát ja.
Én itt berakok mindenkit, aki felénk megfordult, nem szégyellve azt, aki "most még" mellékvágány. Hát rakja be a "beeső" is, aki a kezei közt, vagy családtagjai kezei közt megfordult!
"A támadók egy későbbi időpontban történt azonosítását a megtámadott három férfi egyikének sajtóban megjelent közlésén kívül jelenleg semmilyen adat, információ nem támasztja alá. Mivel a sértettek nem tudtak személyleírást adni támadóikról, így aggályos, hogy később egyikük mi alapján tudta őket azonosítani.
A rendőrség – mivel a sértettek elhagyták a fővárost – már 2013. július 6-án megkísérelte beszerezni a sértettek sajtóban közölt sérüléseiről a látleletet, azonban a sértettek nyilatkozataiban megnevezett egészségügyi intézmény azt közölte a rendőrséggel, hogy a sértettek még orvosi vizsgálatukat megelőzően onnan eltávoztak, részükre látleletet nem adtak ki."
Hááát...minden a helyzetkép, csak nem rózsás. Az a jobb érzésű szomszéd cigányember nem épp a szerencse fia - de reméljük, ha az idegeire mennek, tesz majd róluk. Elképesztő, mennyire kiszolgáltatott az ember cigányszomszédság-ügyben. Pont abban az értelemben, amelyben írsz: tehát, hogy egy problémamentes együttélés után valakivel, aki egyszer csak jobblétre szenderül, átmenet nélkül következhet a pokol...és semmi garancia nincs, hogy nem következik.
Putrisztán lesz az utca...Látod: egyszer már én is írtam: amikor a pesti házat akartam eladni, két alkalommal is jöttek cigány érdeklődők. Az ingatlanügynök lányok esküdtek, hogy beilleszkedett emberek - mégis azt mondtam: bármilyen ajánlatot adnak, akkor sem szerződöm velük. Gondolnom kellett a kedves, jó szomszédaimra: nem tehettem ki őket és az utcát annak a veszélynek, hogy a rokoni és ismerősi kör feje tetejére állítja egy civilizált környék rendjét. Ilyen felelősséget soha nem vállaltam volna. Arról nem is szólva, hogy ahová egy kisebb család beteszi a lábát, szívós kitartással követi a többi. Az egyik szembeni szomszédom 85 éves, egyedülálló hölgy volt. Az ő eltávozása után újabb cigány család vetette volna rá magát az üressé lett házra...Tehát nem. Nem volt könnyű következetesnek maradnom, de nem tudtam volna tükörbe nézni, ha kompromisszumot kötök.
Menni akartam, de inkább maradok picit. Meséltem itt már az öreg Kanalas szomszédról. Nemrég halt meg az öreg. Viszonylagos nyugalom volt. Most "hazaköltözött" a lánya, négy purgyéval. Ott üti vágja őket, (Szereti a gyerekeket!) ahol éri, putris káromkodás, minden játszik. Harsog az egész utca. Eddig nem mertek hazajönni, néha megjelentek, az öreg nyugdíjára pályáztak, de nem jött össze. Most meg putrisztánt kivánnnak csinálni az utcából. De, nem eszik olyan forrón a kását. Bacott már ki putrisokat az egyik cigány szomszéd a megüresedett zenész cigányok házából is. Nekik ők, most közvetlen szomszédjuk. Én már csak egy kávét kérek...
Hogy ilyenkor miért nincs ott egy "balrogzoli", hogy meggyőzze őket, hogy csak "akarni" kellene, a franc se tudja...
Ma "bepöcskösziztem" a "duriba", mert dógom volt. Előtte felraktam a sityakra a tükrös plexit. Kívül tükör, belülről egy "napszemcsi". Távirányítós ajtó nyilík, Detonátor bepöcsköszizik. Dolga végeztével, kapu nyílik, Detonátor ki. A purgyék azóta sem tudják, hogy ez a tetétleni yeti, avagy a(z) fej arc nélküli lovas vót- e. :-) Fura egy jószág az a tükrös plexi, nem is nagyon szoktam használni, mert még a hétköznapi autósok is meglepődnek, mert nem látják, hogy ember van-e mögötte, vagy valami más. :-)
(Játékos műcsodálkozással): Detonátor....HOGY lehet engem...nem érteni?:-) Mikor eccerű vagyok mindig, mint a kéccerkettő!:DDD Meg: logikus:-) meg: lineáris (na, megyek máris).
