Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Aki volt egyetemista, annak ismerős a szituáció: az előadáson kijelentik, hogy ez csak érdekesség, vizsgán nem lesz, aztán a vizsgaZH-n mindjárt az az első feladat. :)
Pl az MN honi légvédelmét is úgy lehetett a legolcsóbban feltörni, ha éjszaka kis magasságban elrepül az RT századok között kis magasságban, és utána nukival kikapcsolja a 2 AVR-t.
Éjszaka a Sztrela-2M/Igla nem sokat ér, ráadásul az csak a gépesített csapatoknál volt rendszeresítve.
Miért kismagasságúra? Nuki esetén semmi értelme, mert magát nyírja ki a gép ezen felül még, ha csak mázlival is, de ha meglátják éjszaka, akkor mehet a MANPAD. 4-5 km-es repülési magasság célszerűbbnek tűnik főleg a Dani Zoli féle eset tükrében, mert a megsemmisítési ablak is kisebb úgy. A nagy balhé tükrésben is célszerűbb a közepes magasság főleg, hogy alacsonyan úgyis az F-111 és Tornado száguldozott volna éjszaka.
87-ben a szovjet elvtársak manipulálták az eredményeket?
Nem manipulálták, hanem évről-évre egyre bonyolultabb célokat használtak a lőtéren, amikkel egy Sz-300PMU könnyebben meg tudott birkózni, egy régebbi Sz-75M* Volhov, vagy Sz-125M Nyeva esetén a csapatmunka mellett már szerencse is kellett a cél megsemmisítéséhez.
1962-ben F-86 repülőt imitáló célra, 1968-tól nagy magasságú, nagy sebességű célra (Hcél>16km, Vcél>M2), 1972-től kismagasságú célra (Hc<100m), 1983-tól robotrepülőt szimuláló célra, 1989-ben lopakodót szimuláló célra hajtottak végre eredményes lövészetet a magyar légvédelmi rakéta osztályok Asulukban.
A közepes rakéták robbanófejének hatótávolságát mi 60 - 70 méternek tanultuk. Az amerikaiak 100 méterre féltek tőle. Nem manipulálták, csak olyan feladatot adtak, amit mi nem tudtunk megoldani! Mert nem számítottunk rá.
Valós légi tevékenységre imitált rakéta indítás. Annyival kiegészítve, hogy a szovjetnek volt valami huncutsága, amivel meg tudta állapítani a cél és a rakéta "mellérepülését". (a lőtér megnyitásától kezdve 1988-ig az átlagos mellérepülés 21 méter volt a közepes komplexumokat vizsgálva.) Ez a masina a rávezető szekrény és az imitátor között lakott. Emlékeim szerint a lőtéren nem használtunk Akkordot. Volt ott légicél dögivel!
"According to the information obtained, the offers include the Lockheed Martin/MBDA MEADS system, Israeli Rafael Spyder system, Kongsberg’s NASAMS SAM, as well as the German Diehl IRIS-T SLM system."
"Five companies have submitted offers to supply mid-range air defense systems to the Czech Ministry of Defense. These include Lockheed Martin, MBDA, Kongsberg, Rafael and Diehl, according to Vladimir Lukovsky, a spokesperson for the Czech ministry. "
A "néma lövészet" azt jelenti, hogy AKKORD segítségével szimuláltátok a gyakorlatot, vagy valódi célokra indítottatok "nem harci munka" módban rakétákat?
Az éleslövészeten nem a valódi éles indítás volt a kemény dió, hanem az előtte lejátszott akárhány (40 - 50) célos néma lövészet. És az az idő múltával egyre bonyolultabb lett. Maga az éles indítás a szakik szerint csak arra volt jó, hogy a kint lévő állomány hallja a rakéta hangját, és lássa, azt a fránya repülőt le is lehet lőni. (No jó, volt amikor nem sikerült, de az általában emberi hiba volt. vagy a sokat pihent rakétáké.) Az igazi megmérettetés mindig a néma lövészet volt. Nos a légvédelmi rakéta fegyvernem bő negyedszázados történetében soha nem fordult elő, hogy legalább megfelelő, jó eredményt ne értek volna el az osztályok. 1987-ben a 11/1. NMF lőeredményt kapott.
Már az én légvédelmi rakétás praxisom végén történt, hogy valaki kitalálta (valaki marha!) hogy mindenféle extra felkészülés nélkül csomagolják össze az osztályokat, vigyék ki technikástól lőni, és a lövészet után hozzák őket haza. Aztán az ötlet felvetőjénél jóval magasabb szintről megérkezett a válasz, valahogy így: "Te .....! Miért akarsz te mindenáron nem megfelelő lövészeti eredményeket produkálni? Hogy akarod azt megoldani, hogy a személyi állomány terén meglévő hiányosságok ellenére ütőképes csapatot hozz össze? Miért akarsz belőlem mindenáron bohócot csinálni? Keress már magadnak valami elfoglaltságot, hátha máskor nem találsz ki ilyen marhaságot!"
A magyarországi állandó készenlét nem feltétlenül elégítette ki a lőtéri elvárásokat. 1: A résztvevő állomány a hivatásos állomány magas fluktuációja miatt, illetve a sorkatonák váltása miatt meglehetősen változatos volt. Nekik tehát nem ártott a kemény felkészülés. 2: Az igazi szopás igazából nem is a lőtéri szakasz volt, hanem a hazai szakasz. (kivéve persze a vége felé, amikor is a szovjet elvtársak abbéli rosszallásukat a lőtéren kívánták kifejezni, hogy nem vettük meg az SZ-300-as technikát.) A hazai szakasz leginkább a folyamatos felkészülésből, gyakorlásból, illetve havonta vizsgáztatásból állt. (Tudni kell, hogy a hazai vizsgák általában keményebbek voltak, mint a lőtériek.)
3: A lövészet nagyjaink számára presztízs kérdés volt, mindenképpen meg "akartunk" felelni, és ennek volt alárendelve minden. Én összesen hat éleslövészeten vettem részt, de nekem is mindig produkált az élet különféle újdonságokat.
Nézd el nekem, ha civilként hülyeséget kérdezek, de egy elvileg állandó készültségben lévő honi légvédelmi rakétaosztálynak miért kellett még "alaposan felkészülnie" egy éleslövészetre?
Nem volt elvárás velük szemben, hogy "alapból" képesek legyenek teljesíteni az éleslövészet követelményeit?
