> A Roboz csonkolásos létrejöttét a viselője említette, bár nem tudom, hogy ez biztos tudás, vagy tipp a részéről
Az, hogy csonkolás, az lehetséges (magam is adtam egy tipikus héber csonkolásos névfejlődést), csak a Robowski stb. név csonkolásának képzelhető el nehezen. Az illető "nagy nehezen" felveszi ezt a nevet, és eppen eg ylegnyel nevet -- nem pl. németet --, ami a nagyfokú beilleszkedési szándékot sugalmaz: és utána pedig csonkolja a nevet, hogy kilógjon a szláv környezetből... Ez nehezen verifikálható teóriának tűnik. Nyelvészetileg pedig az vethető fel, hogy hogyan kerül a név végére z, amikor az alapnévben /sz/ hang van.
Emiatt én nemigen tudom magam beleélni a dologba.
> Robowski formában viszont nagyon hasonlít a Rubovszky-ra (pl. a volt MDF-es és KDNP-s képviselők). Elképzelhető, hogy ugyanaz a Robowski(?) név adta mindkét alakot?
Ki nem zárható, azonban a valószínűség nem szól e mellett. E két név ui. lakosnév, egy R?b(a/o/e/y), R?ubov(a/o/e/y) (? = o/u, v = v/w) nevű helyre valósit jelent. Ilyen pedig sok lehet Lo.-ba, Szlk-ban stb is, mivel a rob- munkára, a rub- pedig erdőirtásra utal. Mivel van független etimológia, ezért inkább ezek részesítendők előnyben.
> A telefonkönyvben van Gordoni név is, de Gordon település nincs.
Gárdony viszont van, tehát nem zárható ki: (1) egy ezzel azonos etimológiájú, de nyíltabb mgh.-t hordozó régi Gordon településnév léte; ez azóta elpusztásodhatott (de lehet a Gárdony korábbi alakja is); (2) a *Gárdonyi családnév hasonult el idővel a településnévtől.
Sőt az alábbi Árpád-kori személyneveket találtam a XIII. sz első felében: Gordon, Gordun, Gordom, Gardon, Gardun; Gordom; Gordona, Gordina, Gurdina; Gordasa, Gordosa, Gurdosa; Gordos, Gordus, Gord, Gardas, Gurdis. tehát kétségtelenül volt egy Gurd ~ Gord ~ Gard alapnév (< ? szl. grdъ 'büszke', vö. 1259: m. Gordislaus, Gordozlaus < szl. Grdislav 'büszke+híres), melynek m. -on(y) kicsinyítőképzővel képződhetett és túlélhetett Gordon(y) származéka.
És mivel a szóvégi -i nemcsak a településre, hanem apanévképzőként az ősre is utalhat (tipikusan ilyen pl. a Ferenci, Balassi), a Gordoni lehet 'Gordon(y)é, azaz Gordon(y) fia/családja' is.
A Gordoni ugyanakkor olasz név is, apanév egy -- most nem viszgálom milyen eredetű -- Gordon személynévből. Meglehet ezzel etimológiailag összefügg a Goldoni is. Olaszok pedig mindig is jöttek át hozzánk (pl. Dalmácián-Horvátországon keresztül), ha nem is nagy számban, így a m. Gordoni lehet olasz név is.
> Esetleg valamiféle Cordon/Cordoni nevek magyarosodott alakjairól van szó?
Nem mondanám magyarosodásnak, mert az eseti szóeleji k > g zöngésedés nem magyarosodás, mégha a magyarban is történt (persze ez már megtörténhetett az átadónál is).
A fentivel persze elismerem, hogy a Gordon(i) forrása lehet Cordon(i), amely utóbbi vagy francia, vagy olasz-francia, vagy simán olasz (< lat. Cordius szn. v. fr. corde ~ lat. chorda 'kötél, fonál, húr' + -on fr. apanév-, ol. nagyító képző).
Csak az nem világos, mit nyerünk ezzel utóbbi etimológia megengedésével. Az látható, hogy erre a névre számtalan etimológia felfektethető, biztos lenne még egy-két egyéb lehetőség, amit most is kihagytam. A választ csak a családtörténet adhatja meg.
> A hangsúly ilyetén áthelyeződése lehetséges?
Ezt a kérdést nem értem, mert az íráskép nem utal a hangsúlyra. Egyébként a magyarban rendszerkényszer van: -- emócionálisan erősen át nem színezett helyzetben -- csak első szótagi erősségi hangsúly lehetséges. Ezt követik az idegen nevek is, ha tartósan megtelepednek Mo.-n, mivel mégha az érdekeltek ragaszkodnának a "hozott" hangsúlyhoz, a környezetük ezt negligálni fogja, és előbb-utóbb sok lúd disznót győz...
> A világ összes táján vannak Gurbók, még Japánban is.
Azt megtudhatnám, hogy ez utóbbiak hogyan írják a nevüket..?
Gurbó: A francia eredet lehetségesnek tűnik, tény hogy vannak Gourbeau-k és Gourbot-k is. Okcitán neveknél tapasztalhatni néha a szetnderd franciához képest szóeleji k > g zöngésedést, így a névsorba beköthetők a Courbo(t)-k is. Ez utóbbiról van infóm: ez vagy egy településnévből jő (van Courbot nevű falu Quesques mellett), a falu neve (folyó)kanyarara utal, vagy pedig személynévi: ekkor jelentése 'göndörhajú'.
A román nevek közül a legközelebbi hozzá a Corboianu, Corboveanu, Corbu (ezek a 'holló'-ra utalnak), ill. a Gurban, Gurbe. Ez utóbbiakkal összetartozhat a m. Gorbó helynév, amit említenek az 1828-as összeírásban Tolna, Zala, de Szolnok-Doboka vm.-ben víznév is volt (van) ilyen, románul Gârbău, németül Gorbau. Ez utóbbiaknak még utána kell néznem, de alakilag szláv eredetű névnek imponál, vö. szb-hv. grbav 'púpos'. Ismert régi magyar név a Gorba (1212/1397/1405 < ? szl. grba 'púp' v. m. görbe).
Tehát: a román eredet nem valószínű, a francia nem zárható ki, viszont felvethető a magyar, ill. a magyarosodott szláv etimológia. Az utóbbiak közül csak a konkrét családkutatás dönthet.
re: Gordon. Úgy értettem a vezetéknevet, hogy Magyarországon létezik, mint vezetéknév. (Sőt, meg merném kockáztatni, hogy több ilyen vezetéknevű honfitársunk van, mint ilyen keresztnevű.) Ezek az emberek mind skót tőről fakadnának? A telefonkönyvben van Gordoni név is, de Gordon település nincs.
Esetleg valamiféle Cordon/Cordoni nevek magyarosodott alakjairól van szó? A hangsúly ilyetén áthelyeződése lehetséges?
A Roboz csonkolásos létrejöttét a viselője említette, bár nem tudom, hogy ez biztos tudás, vagy tipp a részéről. (Szerintem nem tipp.) Robowski formában viszont nagyon hasonlít a Rubovszky-ra (pl. a volt MDF-es és KDNP-s képviselők). Elképzelhető, hogy ugyanaz a Robowski(?) név adta mindkét alakot?
Enzsöl: Az idegen 'angyal', mint kiindulás vaéószínűnek tűnik, de en inkább az angolhoz kötném, nem a franciához, mivel egy két msh.-s torlódás előtti é(j) > e rövidülés és a dzs > zs váltakozás elképzelhetőbb, mint azok a folyamatok, amelyeknek egy francia névre kellett volna hatnia ehhez a hangalakhoz. Az ö miatt ez egyébként fiatal alakulatnak tűnik.
Gordon: Nem angol, hanem skót, és nem vezetéknév, hanem klán-, illetve személynév (ez utóbbihoz vö. a mai brit pénzügyminisztert, Gordon Brownt). Az etimológiája szerint skót helynév Berwickshire-ben, jelentését rendszerint 'nagy domb, nagy erőd' (esetleg: 'rét melleti domb')-nak adják meg. Ebből a helynévi eredetből lett a skótok egyik legnagyobb klánjának a neve, majd az angolok körében személynévvé vált. Családnévi használata leginkább közvetlenül a skót klánnévből eredhet.
Jordán: Ezzel a névvel Keresztelő Szent Jánosra emlékezünk, minthogy ő keresztelt a Jordán vizével. E személynévre igen korai adatok is vannak, vö. Jordanes (megh. 552 után) gót v. alán püspök, történetíró. Vagy Jordanus Nemorarius (1180k-1237) szász matematikus és csillagász. Ez utóbbi már a név "aranykorához" is tartozhat, mikoris a Szentföldről visszatérő keresztesek "szuvenírként" a Jordán vizéből hoztak magukkal, és azzal keresztelték meg a gyerekeiket. Az ilyenek rendeszerint a Jordanus kapták a keresztségben. Az így felkapottá lett nevet azután "rendes" keresztségben is használták. Magyar területről a XIII. sz. legelejéről van előfordulási adatom a Iordan névről. A víznév etimológiája héber, héber alakja Jardėn, amelynek világos 'leszálló, lefelé folyó' jelentése van, és a jardan 'leszáll, lemegy, elsüllyed' ige származéka.
Marton: A m. Márton személynév hosszú á-ja másodlagos jelenség, a XVI-XVII. sz.-ban, amikorra datáljuk az alsóbb néprétegekben a családnevek kialakulásának tömeges elindulását, még ugyanúgy volt rövid a-s Marton is. A családnév tehát "megfelelően" magyar, csak -- mint a családneveknél ez nem szokatlan -- a személynév archaikusabb formáját őrzi.
Azt, hogy e családnév magyar, természetesen nem jelenti azt, hogy bizonyos Martonok ne lehettek volna korábban szláv-német Martinok, kiknek neve -- telán a viselőjük elmagyarosodásával párhuzamosan -- idővel hasonult a magyar Martonokhoz. (És mint mindig: az utóbbi két évszázad nagy névmagyarosítási kampányai során is felvehette bárki a gyakori Marton nevet.)
Korenika: Ez világosan szláv név: szerb-horvát koren 'gyökér' (de már szláv nyelv is, pl. szlovák koreň 'gyökér, tő') + -ik kicsinyítő--személynév képző + -a nőneműsítő v. kicsinyítő képző. (A mai [szb-]hv. nyelvben e névtől függetlenül is kialakult egy korenika szakszó 'rizóma, (növényi) gyöktörzs' értelemben.) A névnek -- szláv környzetben -- zömmel horvát és szlovén előfordulásai adatolhatók a neten.
> Lengyel zsido eredetu. Csonkolas elott Robowski, vagy Roboski lehetett.
Nem kötném ezt ilyen csonkoláshoz. Ha már csonkítás és zsidó, akkor inkább belső héber fejlemény, akronímia (avagy abbreviatúra) lehet, mint pl. Bilu < Bejth Jaakov lekhu venelkha 'Keljünk föl és menjünk, óh Jákob háza!'
Patyán: Valszínűleg összetartozik a Paty, Páty helynevünk mögött álló régi -- német eredetű -- Po(h)t(h) személynévvel, melynek lehettek -n(y) végű kicsinyített alakjai, vö. 1237-1240: Pathan, 1289/1467: Poton. (Hasonlóhoz vö. Bottyán #2490). Meglehet azonban, hogy az -án végződés szláv ajkúak révén került a névre, akár a fenti magyar-német névhez járuló kicsinyítő-képzőként, akár a Paty stb. helynevekből képzett lakosnévként (ha ezekben volt szláv lakosság, vagy volt belőlük áttelepülés szláv környezetbe).
Sallár: E név hátterében a n. Schaller név állhat, vagy szláv közvetítéssel, vagy korai magyar átvétellel (amely még megengedi a hangrendi illeszkedést). A Schaller név igei alapja ma már nem él, de a középfelnémetben még 'sokbeszédű, fecsegő, hencegő' jelentése volt.
Kunkli: Alakilag is láthatóan fiatal német (bajor-osztrák) név átvétele. Az átvett név adatolható Kunkl, Kunkel formában; további változatai: Kungl, Künkel, Kinkel, Künkler. A név foglalkozásnév és magyar értelmi megfelelője az Orsós, azaz 'orsókészítő'. A kunkel középfelnémet szó volt az 'orsó'-ra, amelynek eredete a középkori latin conucula 'orsó' szóra vezethező vissza, ez pedig a görög eredetű lat. conus 'kúp' kicsinyített formája volt.
Rotyis: Alakilag rögzült magyar ragadványnévnek tetszik (< ? Rotyi + -s melléknévképző <: ? Ro- + tyi v. Rot- + -i). A nyomára nem sikerült jutnom, de pl. Kalotaszegen a ragadványnevekben nem ritka a -tyu, -tyi adaptációs képző, sem az -is kicsinyítő képző. Elviekben kiindulhatnánk a Róbert stb. személynevekből, vagy a Ro(t)- kezdetű családnevekből, de nem kizárt -- sőt talán valószínűbb -- a rottyant-féle hangutánzó szavakból való kiindulás. Ez utóbbi indítékához vö. azt, hogy egy rokonom gyermekkorában kapott közkeletű -- felnőtt korában a család által is használt! -- neve Tücsök volt, mivel -- szégyen, nem szégyen -- feltűnőeket tudott "cirpenteni" (azaz szellenteni).
Szaszkó: Magam ezt a 'szász' népnévhez kapcsolnám. Bár formailag lehetne magyar és szláv képzés is, névtipológiailag mégis valószínűbb a szláv eredet, ahol ez egy szabályos nőnemű alakhoz visszaképzett hímnemű (álsemleges) forma, vö. szlovák Saska 'szász nő'. Így tkp. a hasonló Szaszák < szláv (szlovák) Sasák név képzőcserés változata.
Bottyán: Régi magyar, de még ma is anyakönyvezhető személynév (vö. 1349: Bothan), általában a Botond névvel kapcsolják össze, vagyis a bot 'buzogány' szóból keletkezett név -n kicsinyítő képzős származéka lenne.
Orgován: Régi magyra személynév (1399: Orgouan), amely a kun arğuvan 'orgona (növény)' szóra megy vissza. Ugyaninnen jő a magyar nyelvjárási orgovány 'orgona (növény)' közszó is.
A Marton név felől érdeklődnék. Első ránézésre a Márton keresztnévből alkotott (talán angolosított?), de mivel Magyarországon nagyon sok Marton családnevű ember él, ezért elbizonytalanodtam. Előre is Köszönöm a segítséget!
Elmaradással vagyok a névetimológiák kapcsán, mindenkitől türelmet kérek.
DAttisnak azonban most gyorsan tudon válaszolni.
>de a Simon "Simony" alakká változása fura.
Nem fura, hanem teljesen közönséges: a szóvégi -l, -n bizonyos nyelvjárásokban tendenciózusan meglágyult. Nem is szólva arról, hogy egyes nyelvjárások -- pl. palóc -- ezt -i előtt is megteszik.
A név tehát vagy apanév, azaz a Simon személynév -é birtokjeles származéka, vagy egy Simon(y) nevű településhez képzett lakosnév (az otóbbiból van -n és -ny végű is), vö. <http://www.radixindex.com/cgi-bin/hn1913.cgi?place=simon>. (A település neve is,természetesen, a Simon személynévre megy visza.)
A Simonyi név eredete érdekelne, ez tkp a Simon névből (ami önálló személynév is lehet) származik, hangzás alapján igen, de a Simon "Simony" alakká változása fura.
A Pallas etimológiáival "nagy-nagyon óvatosan" kell bánni, akkor még 1893-7-et írtak, az etimológiai tudománya is ennek megfelelő állapotban volt. Úgy vélem, egyrészt mai tudásunkkal ez az etimológia nem tartható (a szóeleji ty ~ cs alternálás -- pl. csató ~ tyató 'írnok' -- biztos jele a szerb-horvát eredetnek), másrészt a csikó szót -- ha bizonytalanul is, de -- a csí! terelőszó kicsinyítő képzős származékának tekintik, nem gondolnak török eredetre (így egy "nyelvjárási" csikó < csiga alakulásra sem gondolhatunk).
Az etimológiát tekitve ma sem tudok erről a névről mást írni, mint akkor.
