(1) Egy Bachmann(-ing, -sdorf stb.) 'tkp. patak mellett lakók (falva stb.)' német helynévből képzett szláv (szlovák?) lakosnév;
(2) Egy Bachmann 'tkp. patak mellett lakó' nevű család elszlávosodott (szlovákosodott ?), és ennek során a családnév egy etimológiailag tartalmatlan, "szlávosító" végződést vett fel.
és a tóthok sem tótok ám a szó szoros értelmében véve...
"ahol a tótok élnek, onnan jöttek" , nem jobb így röviden: tóth :)) ???
valahogy így zajlódhatott ez az egész névadós dolog...
és akkor még az időközbeni lehetséges névváltoztatásokat figyelmbe sem vesszük!!! ld. Szabók, Kovácsok... :)) nehogy azt gondolod, hogy ennyi ilyen mesterségű ember volt a "néhai" Magyarországon!
Az ember nem attól jó magyar, szlovák, francia, német stb., hogy őseit az Árpádokig, Szvatoplukig, Kis Pipinig vagy egyéb dinasztiáig tudja felvezetni, hanem attól, milyen kultúrát vall magáénak.
Homogén társadalom nincs, de elhatárolható magyar, szlovák, német, francia, olasz, stb. kultúra igenis létezik, rengeteg kölcsönhatással és persze ott az anyanyelv is, amely meghatározza a gondolkodásmódot, a logikai rendszert, a szavak első, második és sokadik jelentését, amit külföldiként soha nem lehet igazán felfogni.
Ha becsülöd hazádat, népedet (nemzetiségeiket egyaránt), műveled a kultúrádat, akkor bizonyára semmivel sem vagy kevésbé jó magyar, mint amilyen jó francia lehet bármely maghrebi származású arab nemzetiségű francia, aki ugyanezt teszi Francia területen.
akkor jó magyar vagyok, elszlovákosodott német (Solc és Dropa nevű dédszülők) és
román (Bombolya nagyapa) anyai ágról Bukovinába és onnan sátoraljaújhelyre költöző elszerbesedett svábok(Rácz-ok apai ágról, ez biztos német származású mert hagyaték,levelezés, satöbbi bízonyítja)
Vallások is hemzsegtek ezerrel!
katolikus, szombatista, jehovatanúja ősök...
az egyik bátyám a buddhizmussal kacérkodik, a másik vegetáriánus és mazdaznan követő, én meg neoprotestáns vagyok))))
hát ez a kárpát-medence tényleg egy olvasztótégely)))))
Én is a német eredetre tippelek, méghozzá a név földrajzi gyakorisága alapján szepességi németre, ez megmagyarázhatja a mostanra szlovákos írású változatot. Az eredeti Scholtz vagy Scholz lehetett (hogy aztán annak van-e köze a Schultz-hoz, nem tudom...mindenesetre a Schul(t)z földrajzilag szétszórtabbnak tűnik)
Az egészen egyszerű Balog név eredete érdekelne, illetve ennek Balogh változata (miért alakult ki ez a h betűs változat), sőt találkoztam olyannal is, hogy Balogi.
Anyai nagyapámat Paluskának hívták. Édesapja Korponából származott a Trianon előtti időkből, kérdésem, hogy valaki tud-e jelentést adni a névnek?
Sajnos szláv nyelvekben járatlan vagyok.
Másik név: Apai nagyapám anyja Peti Szidónia volt, Zalaegerszegről. A Peti eléggé elterjedt név volt arrafelé, ez esetleg a Péter becenevéből kialakult családnév, illetve lehet-e elírásból származó név, mivel a családfakutatás során a 18. században sokszor Bédi, Bödi változatban jelent meg... Mindenesetre, ha valakinek van erre is tippje, azt szívesen olvasnám. A Bédi/Bödi esetleg lehet a Béldi módosult változata? S a Béldi tulajdonképpen mit jelenthet?
Kíváncsi vagyok arra is, hogy Jászberényben a Csirke család nevének eredete mi lehet. Miért nevezhettek el valakit a csirkéről??? Azt még értem, hogy a divatos Farkas név családnévvé alakult sok helyütt, de hogy pont a csirke.... Tippek?
Korábban szó esett a "Berényi" név etimológiájáról, a szó eredetéről, jelentéséről... etc.
Minek okán most újra előhozom e témát, az a Magyar Nyelv XCV. évfolyamának, 1999. júniusi (2.) számában a Szó- és szólásmagyarázatok részben megjelent Futaky István által írt munkában olvasottak.
A cikk első három pontjában a már általunk is érintetteket részletezi, fejti ki. Azonban a 4. ponttól kezd érdekessé válni a dolog, miszerint:
"4. A berény név új magyarázata egy ’íj’ jelentésű archaikus mandzsu-tunguz szóból indul ki, amelynek alapnyelvi hangalakját J. Benzing *bäri-ként (’Bogen’, Die tungusischen Sprachen. Wiesbaden, 1955. 21, 59), K. H. Menges mint *beri-t (’Schieß bogen’, Tungusen und Ljao. Wiesbaden, 1968. 37) rekonstruálta. A szót a XVIII. századtól kezdve gyakran feljegyezték, s a nyelvcsalád egész területén ma is jól ismert. Néhány példa: evk. Bóhre ’Bogen’ (“orotong-tunguz”: D. G. Messerschmidt, Forschungsreise durch Sibirien 1720—1727. Teil 2. Berlin, 1964: 72; feljegyezve 1723. június 17-én); bőri ’arcus’ (J. E. Fischer, Vocabularium Sibiricum (1733—1747), Nr. 133, a göttingeni Egyetemi Könyvtár kéziratos példányában); (V. I. Cincius red., Sravnitel’nyj slovar’ tunguso-man čžurskix jazykov I. Leningrad, 1975. 126); beri ’luk’, beringa ’lučnik’ (I. Zaxarov, Polnyj mańčžursko-russkij slovar’. Sanktpetersburg, 1875. 493 k.), beri ’Bogen’, beringge ’mit Bogen versehen, zum Bogen gehörig’, beringgecooha ’Bogenschützentruppen’ (E. Hauer, Handwörterbuch der Mandschusprache. Wiesbaden, 1952. 88). A berény név X. századra feltehető alakja véleményem szerint az egykorú mandzsu-tunguz *beri’ íj’ szó szuffixummal megtoldott változatát tükrözi. A szóvégi *-n minden bizonnyal a nyelvcsalád foglalkozás- és törzsneveket alkotó ősi denominális képzőjével azonos. Ez az elemi képző kitapintható még “bokorrá” terebélyesedett, változatlanul kettős funkciót betöltő szuffixumokba “rejtve”, többek között a mandzsuban: “Mit dem Suffix -ngg a, -ngge ... werden die Geschlechtsnamen Ulingg a ... Undengge u.a. gebildet” (E. P. Lebedjewa, Die Geschlechtsnamen der Mandschu: AOH. 7: 217). A szuffixum foglalkozásnévi szerepéhez vö. a Zaxarov és Hauer nyomán fent idézett ’íjász’, ’íjjal felszerelt’ stb. jelentésű szavakat. A tunguzológiai irodalomban számos példát találunk az elemi képzővel létrejött nevekre is: “-n — Suffix an alten Stammesnamen, z.B. ... Ingan ... Šaman ... Kilen” (O. Pritsak, Stammesnamen und Titulaturen der Altaischen Völker: UAJb. 24: 84, a “Tungusische Kollektiv-Suffixe” c. fejezetben; vö. még: S. M. Shirokogoroff, Social Organization of the Northern Tungus. Shanghai, 1929: 347 k. és G. M. Vasilevič, Évenki. Leningrad, 1969. 262—87 = a mű “Rodovye nazvanija i ix rasprostranenie v XVII—XX vv” c. függeléke, amelyben számos régi -n-nel képzett törzsnév található). Mindezek ismeretében valószínűnek látszik, hogy kérdéses “vélt” törzsnevünk eredeti, mandzsu-tunguz nyelvi alapon rekonstruálható alakja *berin, jelentése pedig ’íjász törzs, íjász nemzetség’ volt. Nyelvemlékeink több esetben a névnek ezt az alakját megőrizték, l. például: 1246: Berin, 1268: Beryn (AHSzeg. 44. sz. 39; a palatalizálódott -n hanghoz vö. Bárczi, Htört.2 120 és D. Bartha; Szóképz. 108)."
A fentiekről szeretném megkérdezni véleményeteket-gondolataitokat, legfőképpen azért, mert mint tudjátok én nem nyelvészettel foglalkozom, így egyrészt a szakszavak "kínaiul hatnak", másrészt pedig úm."minősíteni" sem tudom a cikket. "Minősítés" alatt azt értem, hogy nem tudom eldönteni mennyire "hiteles" a cikk, mennyire fogadható el ez a magyarázat a nyelvtudomány mai állása szerint.
Near etymology: -- название нескольких городов: 1. в Станиславской обл., 2. Га́лич Ме́рский близ Костромы, др.-русск. Галичь, часто, ср.-греч. ΓάλιτζΒ; см. Томашек, Zschr. f. österr. Gymn., 1876, стр. 343. Представляет собой прилаг. галичь от галица "галка". Совершенно ошибочно сравнение Брауна (Разыскания 168) с польск. hala "высокогорное пастбище" (топоним Podhale), укр. га́лява "прогалина в лесу"; гот. hallus "скала" тоже не имеет сюда отношения.
Halics bennem is felmerült, de ez jobban magyarázhatónak tűnik (na és akár mindkettő neve is eredhet ugyanarról a tőről... :)
(na és mind Szlovákiában, mind Csehországban található Holice nevű helység - feltehetőleg ezeknek is ugyanarról a tőről ered a nevük... de én tényleg nem értek hozzá)
