800 CHF cc. 210e HUF - a honlap alapján ezek globális árak, tehát elviekben itthon is ennyi lenne.
Rolex hasonló itthon 150-180e - még ez is belefér az előző elméletbe, tartja magát 50e-vel "előkelőbbnek"
a PP, mint a Rolex.
Régebbi fórumbejegyzés Breitling-ről :
"Semmi extra, csak az Andrássy úti szalon ott szervizeltet. Egyébként nálunk csak 140.000 Ft-os nagyszervíz van hivatalosan, míg ott 160 EUR-os normál szervíz is, ami azért lényeges különbség."
Az általam ismert szóban adott 80e-s ajánlat akár még ebbe is belefér.
Lehet, hogy rájöttek, hogy sokaknak megérne egy utazást mondjuk a Bécs-Budapest-Pozsony háromszögben? Vagy akár más Ny-Európai városok között? Luxus határok nélkül? :-)
Ezeknek persze semmi relevanciája sincs az egyéb kategóriába sorolt óráknál - azokból azért több
van nálunk és a tulajdonosok is érzékenyebbek az árra.
Egyértelmű, hogy a céges üzlet- és árpolitika, imidzs-építés része a szervizek árazása is. És valójában semmi, a világon semmi köze sincs a ténylegesen elvégzett munkához...
Különös bájt ad egyébként ezekhez a polémiákhoz az, hogy közben meg a párhuzamos oroszórás topicokon szó szerint összeveszésig fajuló dühös viták mentek/mennek arról, hogy például mekkora botrányos, felháborító, elképzelhetetlen méretű rablás elkérni 10 ezret egy óra szervizéért, 500Ft-ot egy elemcseréért, amikor csak 200 az elem ára, stb...
Én ezeken csak jól elmulatok, de elképzelni nem tudom, milyen következtetésre juthat egy érdeklődő laikus, ha esetleg beleolvas párhuzamosan mindkét fórumba... Leginkább arra, hogy elmehet a búbánatba mindenki a hülye óráival.... ;-))))
Annyit azért saját véleményként hozzátennék, hogy a prémium-márkák egyértelműen ködösítésre, csúsztatásokra, mellébeszélésekre, sajnos nem kevés esetben teljesen nyílt hazudozásra, a vásárlók de facto megtévesztésére (mert a sajátnak címkézett típus-szerkezetet évszázados márkaháttérre hivatkozással kínálása az én szememben már ez a kategória!!) alapuló marketingje azért esetenként visszaüthet - láttam én azért már Breitling, IWC tulajt, akit a gutaütés kerülgetett, amikor felvilágosították, hogy mi is van az órájában ténylegesen...
Az edison amugy kedvezo a Ny E arakhoz kepest ott egy sima 3135 €650.
ami komoly horror az az AP quartz ,$500 egy elemcsere ,igaz tomitest is cserelnek Vagy mondjam a Richard Mille t ,$6k a minimum szervizdij.(igen hatezer)
Elfogadom amit mondasz, de tény, hogy az órám azóta nagyon pontos, havonta kétszer kell kb állítanom (mikor egy fél perc sietést összeszed, akkor egy perccel hátrébb állítom, s fél perc mínuszról indul a következő kb 15 napnak) Szervíz előtt szorosan, kelletlenül lehetett a koronáról bármit állítani, gyors dátumváltás egyáltalán nem ment, most finoman könnyedén működik minden. Ellenőriztem, 38h47 percet ment teljes felhúzástól megállásig. Amit itt írtatok, kb ez is abba a kategóriába tartozott, valaki használta orrvérzésig, gyakorlatilag kacatokban találta az, akitől én megvettem. Én órásnál nemtudommitcsináltattam (ha szerintetek ez nem szerviz volt) szép és jó lett 6000-ért. Sokkal többet nem is ért volna nekem ez a móka, beszaladhatok egy boltba egy huszasért kapok Seiko 5-öst. Na jó, bevallom, én azért büszkén hordom a 42 éves automata Tissot-t. Ahogy kicsit körbejártam, látom ezek a 2571-es szerkezetűek egész jó darabok abból a korból.
A vicc az, hogy tényleg ilyenekkel fárasztják a laikust az órások. Az egyik haverom Moonwatch-ára egy ajánlott mester (az egyik nagy pesti bevásárlóközpontban azt mondta, sima ügy, ebben egyszerű kézihúzós Doxa-szerkezet van, ezzel kel, ezzel fekszik, simán itt hagyhatja . Még számot is mondott hozzá szegénynek. Ez akkor derült ki, amikor az eta-szerkezetek kérdése merült fel a társaságunkban és ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy nem minden svájci gyártó egyedi, saját werkkel dolgozik... Az Omega-jával példálózott, hogy az meg Doxa. Vicces, hogy az órás, aki valszeg látott már Lemania kronográfszerkezetet egy diplomás, jól szituált embert simán megetetett a hülyeségével. Mert szaki. Nem mindenki fut az internethez karóra-ügyben. A legtöbb felhasználót nem is érdekli, mi ketyeg a tokban, az órásnak meg hisz, mint egyszeri nyugdíjas a háziorvosnak (pedig sokszor az is csak egy gyógyszercég ügynökeként jár el... Tisztelet ott is a kivételnek!)
Hozzáértőnek mindent elmond ez a lista... Gyakorlatilag egy árban van a kvarc/mechanikus óra szervize, miközben a kvarccal sokat kezdeni nem lehet (szerkezetet cserélnek, semmi más, Patekék sem tesznek többet). Még érdekesebb, hogy szinte semekkora a lépcső a legmezeibb mechanikus és az automata között (700 vs. 800 CHF), miközben átlagosan dupla munka van egy automatával. A valóban komplikált órák pedig mind hozzáértésben, mind energiaráfordításban a többszörösét jelentik még ezeknek is.
Ennek az árlistának teljesen nyilvánvalóan az égegyadta világon semmi köze sincs a ténylegesen elvégzett munkához, ill. beépített alkatrészek értékéhez - ez a lista igen jól korrelálva az órák eladási árához igazodik - miközben köze annak sincs a belbecshez.
Mondom: ez luxusipar, és nem arról szól, hogy milyen munkát mennyiért végzünk, hanem kizárólag arról, hogy egy szívós, ügyes és szerencsés, több generációs marketing-munkával felépített brandért mennyit lehet kérni...
Rugózunk itt az Edison utcai árakon (ami azért ott is keményen márkafüggő) , miközben itt a PP példa, ahol 1k+ ajró a beavatkozás tokkal együtt. Bőven duplája!
Pass. ismét megadta a kegyelemdöfést az agymenésnek!
Tényleg az a kérdés, hogy mi a drága. Havi ezernyolcszáz-x-ként pl másként hangzik a 7 éves intervallum, mint 150 ezresként. Hozzáállás kérdése. És igen, a luxusterméknél az árazás szűri az ügyfeleket, ez a dolog természetéből következik.
Éltem a "gazdag" szomszédban egyetemistaként, sok hozzánk képest nagyon jómódú (és űbersmucig) családot ismerek ott jól, de ezeknek soha eszükbe sem jutott sufniban szervizeltetni a nagy Mergát meg a Rolexet. Pedig otz egy sima sör-virsli után is pörög a matek... Ez nagyrészt mentalitás kérdése is, pont mint az adóelkerúlés, meg úgy általában a kiskapuzás.
Itthon ezt elég meleg lenne megcsinálni. Az átlag kuncsaft a tévképzeteivel ( pontos, mint a doxa ) rákiabálná a szakira, hogy lusta, hülye, vagy csaló, és olcsón akarja megvenni az ő kitünő műemléki státuszú ketyegőjét.
Ugyanúgy, ahogy autószerelőtől sem fogja senki azt hallani, hogy kár a féltengellyel tökölni, mert ez úgyis szétesik, tessék másikra gyűjteni...
A fotózás alapvető lehetne a szakmában. És itt csikicsukiföldön biztos lenne, aki szívesen megfizetné a különbözetet a garantáltan elvégzett munka dokumentációjáért cserébe. Akár feláras opcióként is, de jó lenne ilyen szolgáltatás.
Aki meg nem igényli ezt, az úgysem minőségi szolgáltatásra, hanem olcsóságra vadászik, vagy már megtalálta álmai szakemberét, és tökéletesen elégedett.
Ami a Rolex nagyszervíz árfekvést illeti, szerintem nemigen érdekli őket az, hogy az ügyfél moduláris felépítésű árlistával jobban is járhatna. Egyrészt gondolom, az órájukat újonnan vett vásárlók simán kifizetik, másrészt az összeválogatós mutatványból is csak a gond lenne.
Egy későbbi rugótörésnél lenne, aki úgysem azt mondaná, hogy "végülis nem cseréltek rugót - minusz 20 ezer", hanem azt, hogy "na, jól át*** a szervíz". Kevesebb pénzért kapnának panasz kockázatot. Persze, hogy eszükben sincs ezzel tökölni.
Másrészt a Rolex szervíz is - ahogyan az autó márkaszervizek is - azoknak van kimondatlanul, akik újonnan veszik az órájukat, és tized-huszadáron szervizeltetik, nem azoknak, akik a 20-25 évesen kifogott órájukkal a kezükben sápadnak, hogy bezony a kifizetett pénz egy negyede most ott marad.
Biztosan van, aki élvezi a környezetére tett hatást, amikor kimondja, hogy "most hoztam el a Sub-ot a Rolex szervízből. Ott is felejtettem 150 ezret. De sebaj, a jó dolgoknak ára van..." :)) Erősíti a brandet is, hogy már a szervízköltségek okán sem lehet bárkinek Rolexe, ahogy Ferrarija sem. A drága szervíz is egyfajta marketingeszkőz ilyen értelemben.
Itthon ezt elég meleg lenne megcsinálni. Az átlag kuncsaft a tévképzeteivel ( pontos, mint a doxa ) rákiabálná a szakira, hogy lusta, hülye, vagy csaló, és olcsón akarja megvenni az ő kitünő műemléki státuszú ketyegőjét.
Ugyanúgy, ahogy autószerelőtől sem fogja senki azt hallani, hogy kár a féltengellyel tökölni, mert ez úgyis szétesik, tessék másikra gyűjteni...
A fotózás alapvető lehetne a szakmában. És itt csikicsukiföldön biztos lenne, aki szívesen megfizetné a különbözetet a garantáltan elvégzett munka dokumentációjáért cserébe. Akár feláras opcióként is, de jó lenne ilyen szolgáltatás.
Aki meg nem igényli ezt, az úgysem minőségi szolgáltatásra, hanem olcsóságra vadászik, vagy már megtalálta álmai szakemberét, és tökéletesen elégedett.
Ami a Rolex nagyszervíz árfekvést illeti, szerintem nemigen érdekli őket az, hogy az ügyfél moduláris felépítésű árlistával jobban is járhatna. Egyrészt gondolom, az órájukat újonnan vett vásárlók simán kifizetik, másrészt az összeválogatós mutatványból is csak a gond lenne.
Egy későbbi rugótörésnél lenne, aki úgysem azt mondaná, hogy "végülis nem cseréltek rugót - minusz 20 ezer", hanem azt, hogy "na, jól át*** a szervíz". Kevesebb pénzért kapnának panasz kockázatot. Persze, hogy eszükben sincs ezzel tökölni.
Másrészt a Rolex szervíz is - ahogyan az autó márkaszervizek is - azoknak van kimondatlanul, akik újonnan veszik az órájukat, és tized-huszadáron szervizeltetik, nem azoknak, akik a 20-25 évesen kifogott órájukkal a kezükben sápadnak, hogy bezony a kifizetett pénz egy negyede most ott marad.
Biztosan van, aki élvezi a környezetére tett hatást, amikor kimondja, hogy "most hoztam el a Sub-ot a Rolex szervízből. Ott is felejtettem 150 ezret. De sebaj, a jó dolgoknak ára van..." :)) Erősíti a brandet is, hogy már a szervízköltségek okán sem lehet bárkinek Rolexe, ahogy Ferrarija sem. A drága szervíz is egyfajta marketingeszkőz ilyen értelemben.
Nem, 10e-be nem férnek bele a szépészeti beavatkozások, meg a stift csere, esetleg a lünetta bemarások újrafestése stb. - de szvsz nyugodtan lehet ajánlani.
Némileg más irányból megközelítve az ár kérdését - egyetértve APT fórumtárssal, hogy nem szerencsés "egységárasítani" - viszont a helyzet az, hogy 150-180e pénz egy "alap" Rolex nagyszervize, ismerősöm nemrég kapott ajánlatot a Baross utcában 2500-as caliber-nél 80e-re (cc. 600e volt az óra anno).
A bekerülési érték 10-15%-áról beszélünk úgy, hogy luxus kategóriában vagyunk és márkaszerviz árakról
van szó komplikáció nélküli caliber-eknél. Szvsz 10-15% extraprofit jó eséllyel bejátszik. Ha viszont továbbviszem ezt a gondolatmenetet, akkor pl. egy nem luxuskategóriás, 300e-ért vásárolt óránál márkaszervizben el lehetne kérni cc. 20-30e-t és ennek a felét egy "hagyományos" szervizben pl. egy
2824 esetén.
Ez nagyjából fedi is az általam ismert valóságot, annyi azért van benne, hogy miért lenne lényegesen drágább ugyanazon caliber szervize ha drágább órában van. Érdekes még, hogy hogyan aránylik a szervizdíj a caliber kisker árához. Emlékeim szerint 40e volt a 2824 - SW200 mennyi lehet? -, aminél már meggondolandó, hogy érdemes-e 30e ért szervizeltetni, ha pl. egy 110e-s Steinhart-ban ketyeg? Vagy megy az óra amíg megy, aztán veszek egy új caliber-t - akár SW200-at és kicseréltetem.
OFF :
Szerintem nem műszaki/szakmai kérdésről van szó, hanem társadalmiról. Saját példámból kiindulva az általam előállított "termékért" cc. ugyanannyit kérnek a vevőtől itthon (5-10% a differencia), mint mondjuk Nyugat-Európában. Csak az én fizetésem olyan 2,5x kevesebb, mint mondjuk egy osztrák kollégának. Ott
magasabbak vmivel az árak, de a 2,5-ös szorzóval ez észre sem vehető és egy osztrák Penny-ben meg merem venni a legolcsóbb felvágottat is. Ez nem egyedi probléma, más hazai munkavállalónál is hasonló a helyzet, vagy még rosszabb. A tendencia pedig végiggyűrűzik - olyan szinten tudom/akarom megfizetni a "nekem dolgozókat", amilyen szinten engem megfizetnek, akiknek én dolgozok. Nem smucig tulajdonos áll szemben a kapzsi órással. Senki sem akarja átverni a másikat, mindenki a saját megélhetését tartja szem előtt.
Tőlünk nyugatra nem állnánk neki ilyesmiről polemizálni, hanem megkapnád a munkád abszolút értelembe vett reális ellenértékét, amiből Te meg tudnál élni és az én sem szívnám a fogam a megélhetésem miatt.
A "Te" és az "én" az egyszerűség miatt került bele, nem gondolom, hogy személyeskedés lett volna a témában.
Az a helyzet, hogy az elvárásokkal is óvatosnak kell lenni. Én magam is tapasztalom, hogy sok a ködösítés, és nem mondják meg őszintén az ügyfélnek a valóságot.
A valóság az, hogy nem, hogy vintage, de sokszor még aránylag újnak minősülő, 10-15 éves órák között is sok olyannal lehet találkozni, amely "annyit kapott", annyira elhanyagolt és károsodott hogy igazándiból már új sosem lesz. Mégis sokaknak nem is titkoltan az az elvárása, hogy beviszik a nagypapa ötvenéves Pobedáját, a papa Cornavinját, DOXA-ját (akár IWC-jét) a szervizbe, és egy hibátlan új állapotú, napi szinten használható órát kapnak vissza.
Ez nagyon sok esetben már nem fog összejönni, a szerkezet annyira elhasznált és kopott, a tok is annyira károsodott, hogy még komoly felújítás, újraaranyozás-krómozás után sem lesz ebből már napi szinten nyúzható óra. Szép gyűjteményi óra lesz belőle, amit alkalmilag nyugodtan fel lehet venni - de nem több. Új óra akkor lenne belőle, ha tokot és szerkezetet cserélnénk.. Alkalmasint számlapot is, meg persze mutatókat, koronát... Ha újra cserélnénk az egészet...
Ez van - viszont ezt a legritkább esetben mondják meg őszintén a megrendelőnek. Ez viszont tényleg baj. Nem is kicsi.
Belehergeltétek magatokat ebbe a témába fölöslegesen...
Valóban jó, képzett és gyakorlott szakembert egyébként rettenetesen nehéz ebben a témakörben találni. Ez ténykérdés. Annyira, hogy még a márkaszervizekben sincs feltétlenül garancia erre...
A plexit és a rugót, tokcsövet-koronát pedig adott esetben tényleg nem feltétlenül szükséges kicserélni - ám az ügyfelet tájékoztatni feltétlenül kell. Ráadásul az óra az a terület, ahol ma már egy szakszerviznek is meg kellene különböztetni a napi nyúzásra szánt/használt új órát, és a gyűjtő által behozott, vintage gyűjteményi darabot, amit csak alkalmilag és kíméletesen használnak. Ahogy egy oldtimer kocsit sem a napi munkába járós autóval szemben elvárásokkal közelítünk meg... Viszont ezt a szervizek többsége nem teszi meg.
Igazándiból én eleve nem hiszek az "egységáras" megközelítésben, szerintem ennek valahogy úgy kellene működnie, hogy az órára ránézésre már tudható, hogy milyen a külső állapota, ez alapján az, hogy a külső vázszerelvényekkel mennyi munka van, az egy szakember számára tudható. Ha az órát láthatóan nem kell polírozni sem, csak egy tisztításra van szükség - akkor felszámolni sem kell a polírozás árát. Ha meg félig-meddig már széjjel van verve - akkor meg eleve közölni kell az ügyféllel, hogy ebből új óra még sok munkával sem lesz már, legfeljebb sokkal szebb és jobb...
A szerkezetnél is rögtön prognosztizálható, hogy mennyi munka egy normál alapszerviz. A járulékos problémák viszont járulékos költségek - és nem kell egyen-árban felszámolni mondjuk egy rugót, ha egyszer arra egyáltalán nincs is szükség (de ez csak a rugóház kinyitása után fog kiderülni), ellenben még látszólag jól működő óránál is kiderülhet, hogy komoly problémák vannak, például tengelyt kell cserélni, stb... Ezekkel akkor kell előállni - ha valóban adott gondok. Nem pedig átalányban ráteríteni mindenkire.
Ehhez viszont egyrészt tényleg dokumentálni kellene magát a szervizt, másrészt komoly bizalmi viszonyra volna szükség. Én már annyi, teljesen nyilvánvalóan megbontás nélkül, egyben pucolt (neves/márka szervizből, és bizony drágán kijött) werkkel találkoztam, hogy sajnos teljesen meg tudom érteni, ha sokaknak már nincs bizalma. Ezen lehetne segíteni azzal, ha dokumentálnák a szervizelést - de nem szokás, annyira, hogy csak én csinálom ezt, hobbiból...
Annyit fűznék hozzá, hogy érdemes végiggondolni: komplexitás, felépítés tekintetében mondjuk egy 2892 és egy Rolex 3135 között igazán semmi különbség sincs. Annyira nem, hogy valójában a Rolex lényegesen jobban (és könnyebben) is szerelhető. Nem akkora kínlódás például a kilincset a helyére tenni, sosem ugrik szét a felhúzószerkezet - ami megy annyira jellemző az ETA-ra, hogy teljesen köznapi, hogy emiatt összeszereléskor újra vissza kell bontani...
És mondjuk egy normális acél Tissot/Certina tokot-csatot rendbe tenni, tisztítani, átpolírozni is pontosan ugyanaz a munka, mint egy Oyster tokot. Persze, ha rendesen megcsinálják.
Mégsem jöhet szóba olyan vállalási összeg ez utóbbiak esetében, mint az elsőre, még a fele sem nagyon. Mindenki tudja miért. Azért, amiért egy használt Zsigulit sem lehet új Merci árban javítani-szervizelni, még akkor sem, ha a valóságban akár több is vele a munka...
Még egyszer: a luxusipar nem költségalapú árképzést alkalmaz, és pont.
A baj a rossz tapasztalat. Én korábban tanulópénzként fizettem 20-asokat, majd ötvenest egy Omega rossz szervize miatt, ami a végére több lett a szakszervizes árnál. Nem tudom, mi alapján tudnék válogatni, hogy ne misztifikáljam túl a dolgokat, de igenis drága mulatság a próba-cseresznye, egyszerű - nem gyűjtő, csak egy-két-darabot tulajdonló - felhasználóként pedig inkább beleteszem a havi 3 sör, vagy két mozijegy árát, hogy gondmentesen viselhessem a karórámat. Lehet, hogy lerántanak, mint az élet sok más területén, triviálisabb esetekben is, de Rolexet viselni tényleg nem kötelező. Viszont legalább kiszámítható. Egyébként Rajtad kívül még nem nagyon olvastam magyar fórumon órásról, akihez az említett márkát, vagy komolyabbakat bárki nyugodt szívbel leadott volna. Az egyik itt sokszor hype-olt szervizzel pl. nekem volt személyes - nem jó - tapasztalatom...
Bocs, Maestro, de hol van hülyités abbah, amit írtam...?
Konkrét eseteket tudnék sorolni, mikor az amúgy tisztességes, jónevű órás, akihez nem egy órát vittem, és vettem is tőle, megkérdezte, hogy mennyi lenne egy DateJust szervize az LBS-ben. Meghallván az árat, beígérte a felét, miközben biztos vagyok benne, hosszasan győzködne, hogy nem kell se főrugót, se plexit cserélni (amiben lehet, hogy igaza van, de a Rolex szervizben ez is benne van, és így kerek a mellbevágó ár!). És még ki tudja, mit miért csinálna?
Neveket természetesen nem mondok, de ne keverjük már, és főleg ne tegyünk egyenlőségjelet egy "független" órás, és egy félévente Svájcba utazó, ott tanuló, vizsgázó márkaszervizes között, akinek egészen más dologi háttér áll a rendelkezésére. És itt nem a tisztességről van szó, de egy kicsit arról is.
Szóval, minden tiszteletem a Tiéd, de hol van itt a hülyités?
