Nagyon köszönöm a segítséget Bachmánszky ügyben. Mivel látom, hogy nagyon otthon vagy a szlovák vonalon, nem tudsz véletlenül valamit mondani a Kvetkó, Kochán és Mihalidesz nevekrôl?
Az -og két részből áll: az -o a valahai tővéghangzó maradványa, szokásosabb elnevezéssel kötőhangzó (ill. újabban: előhangzó). A -g pedig egy ősi, "többfunkciós" denominális névszóképző (azaz névszóból más névszót képző toldalék), amely az egyik funkciójában melléknévből képez az adott melléknévvel jellemezhető dolog. A balog párja a jog (< jó(bb) + -g), melynek eredeti jelentése 'jobb kéz', a mai jelentése a nyelvújításhoz köthető. (Ilyenformán a balog is eredetileg csak 'bal kéz' jelentésű lehetett.) Ide tartozhatik talán a sárga is, amely a sár 'sárga' színnév (vö. sárarany) származéka lehet ezzel a -g képzővel és az -a kicsinyítő képzővel.
Ez a -g főnevekhez is járult, gyakran látható jelentésváltozás nélkül -- ezt a hazsnálatot általában a kicsinyítő képző terminus alatt foglaljuk össze. Példák, ahol az alapszó jelentését a rokon nyelvi megfelelők alapján adom meg felleg < *fel-, vö. felhő hályog*hály- 'hártya, vékony kéreg' kéreg < *kér- ua. köcsög < *köcs- 'nyírhéjből készült kád; merőkanál' keszeg < *kesz- 'koncér; kárász; apró hal' ideg < *id- 'íjhúr' gyalog < *gyal- 'láb(szár)'
Bacskó: 1. régi világi személynév (K. 58), 2. puszta helynév (Zemplén m.), Bakó: 1. régi világi személynév, 2. ’mészáros’, Baksa: 1. régi világi személynév, 2. ’ragadozó őn’, 3. puszta helynév, Balog: 1. régi világi személynév, 2. ’balkezes’, 3. nemzetségnév, 4. másságot mutató személy, Csek: 1. régi világi személynév (K. 227), 2. ’nagyobb hím állatnak, főként a bikának a hímvesszője, illetve az ebből készült korbács’ (TESz. I, 562, csök a.): a névadás alapja lehet tehát a testrész feltűnősége, vagy vonatkozhat a korbácskészítésre, Dóka: 1. a Dávid név régi kicsinyítő képzős alakja (K. 307), 2. ’rövid, dolmányszerű meleg kabát’ (TESz. I, 654), Farkas (K. 346): 1. régi világi személynév, 2. metaforikus tulajdonság, Gajdos (K. 388): 1. ’dudás’, 2. ’kissé ittas, becsípett, de lehet szlovák is ’dudás’ jelentésben, Jánosi (K. 513): 1. Jánosiból származó (a hat megyében is előforduló helységek közül elsősorban a beregi Makkosjánosira gondolhatunk), 2. a János név patronimikum képzős alakja, Kota: régi világi személynév (K. 628), 2. halászati eszköz (Herman Ottó, A magyar halászat könyve. Bp., 1887. II, 805), 3. ’kotlós’ (ÚMTsz. III, 510), Rózsa (K. 899): 1. régi egyházi női, illetve férfinév, 2. növénynév, Tamási (K. 1042–3): 1. patronimikum képzős alak, 2. Tamásiból származó (ilyen nevű helység hét megyében található, valószínűleg a bihari faluról van szó).
Hja ha a középszerből kiléptem volna a középoskolában....
nagyon sokat tudtok és én ezt már csak irigyelhetem
Szabó László: szó szerint idézte a családi mondásunk, vagy családi mondásunk Szabó Lászlót! bár nem hiszem ,hogy bárki is olvasta volna Őt! én is csak most keztem el keresgélni Őt.
a fene kezdenek érdekelni jász őseim, ez vagy a kor vagy a szentimentalizmus első jelei.
van még ilyen családi bölcsesség: ki nincs akkora mint én(185cm) jásznak ne mondja magát (ezt sem én mondtam)
majorpank jászlakás( hogy mit jelent már én sem tudom)
egy jász a fennállóval nem sporol(na ezt meg csak sejtem, bár valszeg nem jól)
meg még néhány ilyen hülyeség...
tiszta vérü jász? persze ,hogy nem lehet: már a családunkban csak a nevek alapján most számoltam össze valószinüleg nyolc nép keveredett,- azt mind tiszta magyarnak mondja magát( egy kiv)
véletlenül ide tévedtem és lassan kezdek jász "szakértő" lenni ....
> én ugy tudom,hogy a jászok nem alánok, hanem egy másik szintén iráni eredetü törzs. jól tudom?
A jászok, ahogy az alánok is, a gyakorlatban törzsszövetség voltak, azaz kevert társaság, akik horribile dictu még török csoportokat is magukba szívhattak a pusztán keresztülvonultukban (vö. a kabarok szerepe, és nyomuk kimutathatlansága a betelepülő magyok közt). Ilyen alapon valószínű, hogy bizonyos iráni forráscsoportok mindkét etnikumban szerepeltek, ahogy pl. ezek a csoportok a mai oszétek ősei közt is megtalálhatók (akiknek egyébként közös önelnevezése sincs, tehát ilyen alapon egy népnek sem lehetne tekinthető).
De a jászok nem azonosak a jazigokkal sem, ennek ellenére a haza latinságban -- névátvitellel -- mindig Jazygonesként szerepeltek. Ekként értettem én is, pars pro toto (azaz a rész elnevezését az egész megnevezéseként használva) az alánt 'jász-alán-oszét-stb. csoportba tartozó iráni etnikum' értelemben. Ez utóbbi ugyanis túl körülményes megfogalmazás lett volna, a jászok pedig mindig azonosak voltak önmagukkal, mégha mára már az iráni vérvonal el is vékonyodott, így a "nehezen hihető, hogy a jászok mindegyike (akkor és ma) tisztavérű {jász} lenne" kijelentésnek nem lett volna értelme (egy jász mindig tisztavérű jász, akkor is, ha apja kun, az anyja meg palóc volt).
> 1323-ban kérik a királyt ,hogy a kunokéhoz hasonló jogokat kapjanak. 18 vagy husz nevet( nemzetséget) sorolnak fel a folyamodók: zokan ,kevan .... na itt állt meg a tudomány kik a többiek? hol lehetne ennek utánna nézni? állitólag lajkó név is közte van!
Mondjuk utánézni a Google-lal lehet: a zokan, kevan begépelése után nekem ez az oldal jött elő: <http://jasztanc.freeweb.hu/ajszsg.html>. Idézem az idetartozó részt: "1323-ban tizennyolc nevet sorolnak fel. Ezek többnyire alán eredetű nevek (Zokan, Ambultan, Zakaran, Kevan), de előfordul közöttük kun név is (Chamaz, Kalben). Fekete Lajos szerint alán név pl. a Bagdasa, Hunoka, Bosonga, Szaburán, Gargán, Budmán s még jó néhány, de van török és perzsa eredetű is: Aga, Bahár, Bese, Boga, Cserge, Harhpuz, Torba és így tovább. Kun eredetre utaló a Kun vezetéknév is." Ez tehát 20 név, valószínűleg az összes, sőt még kettővel több is annál (:-)), a Lajkó nincs köztük.
> moldvai jászvásárhelyen is él lajkó
A román országos telefonkönyv <http://www.paginialbe.ro/index_engleza.php3>csak egy Laicut ismer ott. Ha ennek valami jász etnikai meghatározottsága lenne, akkor e név viselői számának bízvást nagyobbnak kellene lennie, mint az olyan tipikus magyar neveké, mint a 3 találattal magát képviselő Sabo (< Szabó) vagy az 5 találatos Fechete (< Fekete). A Laicu adat nem mond mást, minthogy Jászvásárba volt olyan helyről is betelepülés, ahol a Lajkó stb. név előfordult (legyen az a mai felfogásunk szerint magyar, jász, szláv vagy cigány terület).
"...A kezdetektől létező autonóm igazgatási és bíráskodási gyakorlatuk, 1696-tól kiegészült az önálló adózás gyakorlatával, azaz megteremtődtek a feltételek a Jászkun Kerület politikai egységének, törvényhatóságának létrejöttéhez.
A jászkunok nem sokáig örülhettek szabadságuknak. A koronabirtokon kialakult Jászkun Kerület tulajdonjogát I. Lipót király 1702-ben eladta a Német Lovagrendnek. A törvénytelen eladatás ellen tiltakozott a magyar országgyűlés, a nádor és maguk a jászkunok is. A tiltakozások ellenére, bár az országgyűlés 1715-ben kimondta, hogy az eladatás törvénytelen, csupán annyi változás történt, hogy 1731-től a Jászkun Kerület a Német Lovagrend földesuraságából a Pesti Invalidus Ház birtokába került, jobbágyi alávetettségük 1745-ig megmaradt.
A jászkun redempció és következményei
1741-től Pálffy János nádor támogatásával a jászkunok szervezett mozgalmat indítottak régi szabadságaik visszaszerzéséért. Felajánlásaik és összefogásuk eredményeként 1745. május 6-án Mária Terézia királynő aláírta a kiváltságlevelet, amelyben engedélyezte a jászkunok megváltakozását. Ez a hatalmas anyagi áldozatok és katonai kötelezettségek teljesítéséért elnyert önmegváltás a jászkun redempció.
A redempció új jogrendet, földtulajdont és új társadalmi berendezkedést eredményezett. A jászkun szabadság birtokolója mentesült a földesúri függéstől, szabadparaszti jogállást kapott.
A szabadságát visszaváltott Jászkun Kerület népességét 1745-ben már csak kis százalékban tekinthetjük a hazánkba külön népként betelepült, külön nyelvet beszélő kunok és jászok etnikai utódainak. Az etnikai jogfolytonosság, a hajdani kiváltságaik és történelmi jogcímeik hangoztatása még támaszt jelentett a redempció elnyeréséért folytatott közös harcukban, de az új autonómia felépítményéhez már nem. A továbbiakban a Jászkun Kerület életének minden mozzanatát a redempció határozta meg.
A privilégium, amely az eladatás évei után visszaadta a jászok és kunok önrendelkezési jogait és megszabta új kötelezettségeiket, a Jászkun Kerületben élő minden jászkun polgárra vonatkozott. A kötelezettségek anyagi terheit azonban nem tudta mindenki vállalni. Az egyenlő teherviselésre való képtelenség teremtette meg azt a rendszert, amelyben az anyagi terhek vállalása meghatározójává vált a politikai ellenszolgáltatásnak. A kialakuló új kun–magyar azonosságtudat tartalmát is a redempció formálta ki, határozta meg. Hangoztatták, hogy a redemptusok a jászkun jogok igazi örökösei, ők vásárolták vissza őseik vérrel szerzett szabadságait, ezért méltán birtokosai a gazdasági és politikai hatalomnak. A politikai jogok a redempció gyakorlati végrehajtása során a hadkötelezettséghez és a megváltott tőkeföldhöz kapcsolódtak. Aki a jászkun kerületben eladta tőkeföldjét, eladta a hozzákapcsolt jogokat is. Ez, a helyi alkotmányos élet alapjának tekinthető tétel, és a privilégium teremtette meg a Jászkun Kerület egyedülálló társadalmi rétegződését.
A redempció után a jászkun népesség sajátos, kifelé zárt, de belül rendkívül sokszínű társadalommá vált. Legfőbb jellemzője lett, hogy szabad emberek alkották, akik választott vezetőik és autonóm igazgatásuk segítségével intézhették sorsuk alakulását. A jászkun társadalom legfelső rétegét a teljes jogú redemptusok és a redemptus-nemesek alkották. Irredemptusok azok lettek, akik a redemptusoknál alacsonyabb összeggel vettek részt a megváltakozásban, s ezért a jogokból is kevesebbet kaptak. A helyi társadalom személyileg szabad, de földnélküli tagjai voltak a zsellérek. A Jászkun Kerületben tartózkodási engedélyt nyert munkavállalók, a commoransok azáltal részesültek a jászkun szabadságból, hogy mentesültek a földesúri függéstől. A szabad kerület igazgatása a redempció lezárulása után, az azt engedélyező kiváltságlevél és a végbement tényleges földváltás kettős meghatározottságában folytatódott.
Az etnikai összetételét tekintve vegyes népesség egységének megtartását nagymértékben segítette a visszanyert szabadság védelme, amely kikövetelte a környezettől való elkülönülés hangsúlyozását és elevenen tartását. A népesség etnikai keveredése nem szűnt meg a redempció után sem. 1745-ben a Hármas Kerületben mintegy 40 000 fő élt, akik három mezővárost – Halas, Karcag, Jászberény – és 22 falut népesítettek be. A török idők alatt 56 egykori település pusztává vált. 1870-re a Jászkun Kerület már 215 526 személy által lakott, 860 277 katasztrális holdon elterülő törvényhatóság volt. A közbeeső időszakban 17 település kapott mezővárosi rangot. A fenti számadatok bizonyítják, hogy a kiváltságolt terület szabadparaszti társadalma és életlehetőségei a betelepülők sokaságát vonzották a kerületekbe. A helyi társadalomvezetésnek ezért rendkívül körültekintő és részletekig kidolgozott statutumokkal, szervezett közigazgatással kellett irányítania a közösségek életét.
A környezettől való elkülönülés formális kereteit a közigazgatási egység adta meg. Közigazgatási autonómiájuk csak a Jászkun Kerület közigazgatási egységében élőkre vonatkozott, a kerületeken kívülre költözött jászokra és kunokra nem. Meghozott rendelkezéseik betartatásához tisztségviselőik a választás legitimitásából merítették hatalmukat. Irányító szervezetük, igazgatásuk fenntartását és az intézményrendszer működtetését saját erőből: a beneficiumok jövedelméből, az e célra hasznosított közföldek jövedelméből és a házi adóból biztosították. A redempció utáni jászkun autonómia tehát az engedményező állami szintű törvényre, az anyagi függetlenségre és a helyi szabályozó rendszerre támaszkodott, és szabad, kun–magyar identitású társadalmi közegben érvényesült. Tartós fennmaradását segítette, hogy beilleszkedése a birodalom, illetve az ország közigazgatási szervezetébe a nádor személyén keresztül történt."
elnézést nagyon felületes voltam! és a témában nagyon tudatlan is.
magyarázatot erre csak az a családi mondás mentség" mi jászok vagyunk de magyarok, és a magyarok között a jászok a legkülönbek"
én ugy tudom,hogy a jászok nem alánok, hanem egy másik szintén iráni eredetü törzs. jól tudom?
1323-ban kérik a királyt ,hogy a kunokéhoz hasonló jogokat kapjanak. 18 vagy husz nevet( nemzetséget) sorolnak fel a folyamodók: zokan ,kevan .... na itt állt meg a tudomány kik a többiek? hol lehetne ennek utánna nézni? állitólag lajkó név is közte van!
moldvai jászvásárhelyen is él lajkó
1745-ben jászok a kunokkal együtt visszaszerzik szabadságukat a redemptióban( megváltásban)
boccs igy pontos
de a megváltás elég két értelmü szó és a családi hagyomány szerint igenis anyagi terhet jelentett ,vagyis megvásárolták
Egyrészt nem azt írta LvT, hogy szláv eredetű - arra én gondoltam sok más hasonló jászalsószentgyörgyi családnév kapcsán az 1979 hsz-ben, melyre ő 4 név kapcsán elvetve a szláv eredetet válaszolt - hanem azt, hogy:
"Lajkó: Eltekintve a Lajkó < Laukó (< szlk. Lavko ~ Ľavko) tranzíciótól, amit magam nem tartok nagyon gyakorinak, ez a név is magyar, a Lajos becézője (és a Lajos szlovákok közt nem vert gyökeret). "
Közben persze okosabb is lettem a Fodor-féle A Jászság életrajza c. könyv alapján, melyből a Családfakutatás topik 1909 hsz-ban Rye olvtárs szemelvényt is bemutat. De ide teszem, nem azért, hogy ne nézd meg, mi van odaát, hanem, hogy egyből lásd a lényeget, valamennyi jász település összesített adatát. http://www.tar.hu/rye/fodor/aje/a_jaszsag_redemptusai_1745.pdf. Ezidőtájt a Pentz-féle összeírásnak és az 1721-es összeírásnak bővebb tárgyalása folyt ott.
A redemptio 1745-ben volt egy konkrét esemény, a családnevek kialakulása viszont egy folyamat (gyakran átalakulás), ami nem is biztos, hogy az egyes szereplőkkel ott történik meg, ahol később feljegyzik a nevüket, mondjuk valamilyen összeírás, vagy anyakönyvi bejegyzés kapcsán. :)
(még annyit, nem a szabadságukat váltották meg, ennél árnyaltabban igyekszünk odaát fogalmazni több hozzászólásban.)
Egyrészt nehezen hihető, hogy a jászok mindegyike (akkor és ma) tisztavérű alán lenne. Másrészt az ember nevének etimológiája nem mond semmit az etnikumáról: jász személynevek igen kevés számban maradtak ránk, a jászok a környezetük személynévkészletét használták, ideértve a szlávokét is -- akár közvetlenül, akár magyar közvetítéssel. A személynévkészletből aztán belső fejlődéssel lett családnév, függetlenül attól, hogy a személynévnek mi volt az etimológiája. (Pl. Tamási Áront nem véljük aráminak csak azért, mert vezetékneve az. Névdivat régen is volt, és a családnevek kialakulása előtt az egyelemű személynevek sokkal változatosabbak voltak, mint ma, hiszen egymagukban kellett olyan identifikációs készletet biztosítaniuk, mint ma a vezetéknés és keresztnév permutációinak.)
nagyon nagyon régen vagy 1984- ben azt irtad a Lajkó szláv eredetü név ami valószinü is ! de a jászok mikor megváltották szabadságukat a felsorolt családnevek között is volt lajkó Ő is szláv volt?
Pitrik: (Nyugati) szláv név, a Peter 'Péter' személynév Pitr alakjának továbbjépzése -ik ~ -ík kicsinítő képzővel (cseh alakja: Pitřik), hasonló, de más kicsinyítő képzővel alkotott nevek a szlovák telefonkönyvből: Pitra, Pitron, Pitrun. N.B. A Pitr alapnév a jelenkorban is adatolt cseh vezetéknév, ugyanígy szlovák változata a Piter (és annak anyanévi változata a Piterka).
Adlovics: Alakilag bármilyen szláv lehet. A neten egy valódi adatát találtam, az szlovén. Viszont bízvást összetartozik a gyakoribb szerb-horvát Адаловић ~ Adalović névvel. A név egy bízvást német eredetű Adl ~ Adel ~ Adal személynévhez képzett szláv apanév. Az alapnév vagy önálló, 'nemes' jelentésű személynév, vagy más hasonló tagot tartalmazó nevek (pl. Adalbert ~ Albert, Adelmár, Adolár ~ Adelar, Adolf [<Adelwulf]) rövidülése.
A kérdéses korra a két pontos y már egyszerű divatjelenség, a rendes y írásvariánsa, vö. a Pálfi, Göcsei stb. nevek írását az Ördög Ferenc szerkesztette Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1745-1771) c. műben: <http://www.c3.hu/~magyarnyelv/00-1/fehertoi.htm>.
A két pont eredetileg egyrészt az y magánhangzós, ill. mássalhangzós olvasatát volt hivatva megkülönböztetni, másrészt az ij betűkapcsolat ligatúráját helyettesítette, ahol a j mgh-értekben állt, vö. "1292: in vicinitate magistri Abe filij Abe nobilium de Zouor", "1299: Radizlaus filius Ladizlai serviens comitis Aba fily Aba fidelis nostri [regis]".
A maihoz hasonló merev ortográfiai szabályokról azonban még a korai időben sem beszélhetünk; még azonos szerző esetén sem következetes a betűhasználat.
> [Grecsó] Talán pontosabban: úgy tudja, hogy a neve "görögöt" jelent.
Ez így valóban pontosabb, akarom mondani csak így lehet pontos, mert a görög eredet hangtani okok miatt kizárható. A név lehet:
- olasz, ahol is a Grecio 'görög'-re Agosta környékéről van pl. ragadványnévi adatom; vagy - szláv, ahol is a Grek ~ Grk 'görög férfi' palatalizálódott--kicsinyített alakjaira, mint a nyugati szláv Greč, Grečo, keleti szláv Grečucha, Grečuchin, déli szláv Grčo, van példa.
Ennek a topiknak a 1313-as hozzászólásában - lám, pont ma egy éve :) - más kapcsán példaként hoztam a Heves megyei Levéltár kiadásában megjelent török kori adóösszeírásokat (az 1548-as és 1556-os összeírások, meg még van egy évre, de most nem tudom melyik) Heves és Külső-Szolnok vármegyére vonatkozóan.
Abban nemcsak Naghy szerepel ezzel a kettős pontozású (nevezhetjük umlautnak?) y betűvel, hanem a Kys alak is fellelhető vele.
Hasonló, k utáni előforfulásra emlékszem a Közép-zempléni tót atyámfiaknál Rudabányácska anyakönyveiben.(~ky alakokban, melyet sokáig a szláv -kij formával azonosítottam)
Ez alapján a "nem ejtendő egyben az előzővel", "nem kerül összevonásra az előző", - amúgy kettős betűkben szereplő n, g, stb. - betűkkel", nos ez az egész szerintem alaposabb körültekintést érdemel, mintsem kijelentsük, hogy ....
Biztos van valamilyen dolgozat, tanulmány e témában. Akár a neten is.
