Elég sok képet raktak fel, pl. a bemutatójukról (24 db). Több érdekes dolog látszik: pl. vadonatújak a sportkardok kosarai, sima botokat használnak a kezdők, az összes hárítás teljesen sportvívás.
FB-s arcképcsarnok (Legengáink): Keresztessy József, Jekelfallussy Piller György (vívó, edző), Kovács Pál (Borsody László tanítványa), Gerevich Aladár
(izgalmas elemzési lehetőség)
A csapat bemutatkozása:
"Tanuld meg a sokáig elfelejtett magyar katonai szablyavívást. Ez a tananyag jutatta a magyar sportvívókat hosszú ideig a világ élvonalába."
Felraktak egy 2:05 videót, ami nem is videó, hanem állóképek sorozata + egy interjú Fekete Láaszlóval.
Pár töredék ebből:
R: Egy ősi HM tanulhat meg az, aki este... Mitől különleges a szablya?
FL: Belső-Ázsiából... Könnyű lovassági fegyver... A magyar sportvívókat a magyar szablya vitte a világ élvonalába...
R: Mennyire nehéz egy ilyen szablya?
FL: Kb 1 kg, de minden kard más... a nehéz kard nem jó, mert azzal nem nagyon lehet vágni, hásítani, szúrni, sőt minnél könnyebb egy kard annál jobban lehet forgatni...
R: Mi az iskola célja?
FL: ... a nemzeti hagyományok őrzése... a történelmi kardforgatásban, ezen belül a katonai szablyavívás megismertetése és gyakorlása, törekedve a valósághűségre, magának a gyakorlati használhatóságra...
... fokozott szellemi háttért vesz igénybe... gyors reakciókészséget és összetett gondolkodást igényel... fokozottan figyelünk arra, hogy milyen diákokat veszünk fel, nálunk a korhatár legalább 10-12 év, mert a gyerekek részéről nagyon nagy felelősséget vesz igénybe... a védőfelszerelés nagyon fontos, kezdő szinten még fakarddal gyakorlunk, később jönn be a szablya
R: Szinte kiváltság, ha végre szablyát foghatnak a kezükbe a fiatalok. Mi történik majd a bemutatón?
FL: ... fogok vinni egy honfoglaláskori szablyát, mert már abban az időben látható a szablya fokéle... mutatok azzal egy pár fogást... de igazából sportvívó karddal fogunk bemutatózni... természetesen már ott a tanítványok fölállnak...
R: Agyat és testet megmozgató sportot tanulhatunk meg, és az ősi mozgásművészethez térhetünk majd vissza...
Hogy a fősifunak milyen anyagi haszna lesz az egészből, számomra teljesen lényegtelen. Ha a tevékenysége eredményeként növekszik a jó szablyavívók száma, a közös edzési, versenyzési lehetőségek száma, akkor tényleg nem érdekel, hogy valakinek ebből lesz egy újabb csúcsszuper verdája vagy svájci bankszámlája.
A fegyvergyűjtést csak azért említettem, mert évek óta műveli, sőt még kiállításokat is szervez. Lehet, hogy már több éve forgatja a szablyát a WT "kolostor" falai mögött, csak mi nem tudtunk róla.
Az elmúlt 20+ évben a szablyavívás mindig is jelen volt a magyar hagyományőrző vagy HM közegben, elég Hidán Csabára, az Ősi Tűzre, a Szablya Iskolájára, az Egri Vitézlő Oskolára, esetleg mostanság az AE-re gondolni, bár az AE-nél ez egy igen-igen mellékes fegyvernem, évente 3-4 specfegyveres edzés semmire sem elég. Vagy korábban az MHSZ Haditorna Klubjára gondolni, talán Khru tudna erről többet mesélni.
Ezek a kisebb iskolák 20-30-40+ ember számára tudták vonzóván tenni a szablyavívást. A barantások sokkal sikeresebbek voltak, ők már 70-130 fős szablyavívó versenyeket tudtak szervezni. Én viszonylag pozitívan és érdeklődve várom, hogy a fősifu mennyire lesz képes a szablyavívás népszerűsítésében.
Amíg nem láttam valamelyik WT-es szablyavívót mozogni, szabadvívni, addig nem alkotnék véleményet egy jelenségről.
Tulajdonképpen még akár jó is lehet az egész. Nem mondanak túl nagy hülyeségeket a történelemmel kapcsolatban, talán egy kicsit kiszínezik itt-ott, de ez a szokásos marketing.
A videón fejvédben mutatják be az iskolavívás alapjainak az alapjait, de a maszk használata mindenképpen pozitívum, detto a sportkard. Ezzel a kettővel már el lehet kezdeni gyakorolni... Csinálják, szervezzenek versenyeket ;-) (ez eléggé jellemző a WT-re), vegyenek részt versenyeken, lehessen velük szabadvívni (sportkard, polifoam stb.), lehessen velük régi vívókönyvekről értekezni. Ha ebből legalább egy része megvalósúl, akkor már érdemes volt belekezdeniük.
Mellesleg a fősifu egy komoly fegyvergyűjtőnek látszik.
"... hiszen a szablya vívás oktatását 1848-óta négyszer tiltották be hazánkban"
Na erre is kíváncsi lennék, hogy pontosan ki és mikor tiltotta a szablyavívást, vagy annak oktatását Magyarországon. Keresztessy József tényleg híres vívómester volt, hadnagyként ténylegesen harcolt a 1848-49-es szabadság alatt, talán várfogságban is volt, de már 1851 (52?) oktathatott Pesten, tehát jóval a kiegyezés előtt.
Érdekes, hogy pont rá hivatkoznak, mivel utána nem maradt fenn szinte semmi: hiába volt rengeteg tanítványa, de nem írt könyveket, talán csak a fiának (+ egy-két embernek) adott vívómesteri minősítést, és halálával (1895) a Keresztessy-iskola teljesen eltűnt, hiszen 1896 megérkezik Santelli mester, és elkezdődik az olasz kardvívó iskola diadalmenete és a modern magyar kardvívás kialakulása.
A régi magyar kardvívással kapcsolatos dolgok után kutakodtam, és véletlenűl egy bájosan naiv cikket találtam.
Vasárnapi Ujság, 1894. május 26.
"KÉPEK JAPÁNBÓL.
IV. A daimio-miniszter. Lakoma. Búcsú Japántól.
Jolcohdma, 1893. szeptember 20.
A délutáni programm első pontja egy fegyver gyűjtemény megtekintése volt. Míg délelőtt a a modern japáni fegyverekkel ismerkedtünk meg, addig most alkalmunk lőn az elmúlt feudális és azelőtti korszakok fegyverzetének érdekes módozatait megfigyelni. Százféle lándzsák, szépen lakirozott nyelekkel meredtek egy terem falainak mentén. Másutt régi ágyúk és puskák voltak láthatók; az utóbbiak között feltűnt egy a 17-ik század elejéről származó húszcsöves hátultöltő puska, a Maxim-mitrailleuseök előde. Akkor tehát már igen magasra volt fejlődve Japánban a fegyvertekhnika, mely azután, a Tokugávák kétszáz évig tartó békekorszaka alatt ismét le hanyatlott. Évszázados, nagy értékű kardok tanúskodtak a régi japáni fegyverkovácsok művészetéről; a kardkészítők tényleg nagy tiszteletben álltak a nép előtt, és a híresebbek emléke még most is él a népben és pedig joggal, mert egy jó kardnak, melynek elkészítése hónapokig tartó fáradságos munkába került, mindent át kellett vágni, embert, fegyvert egy csapással. Egy-egy jobb kardpenge ára százakra megy. Jobban magukra vonják figyelmünket az ősi japán lovagok vértezetei. Ezek mázolt vaslemezekből készültek és selyemzsinórokkal fűződnek..."
"[...] Számomra minden idők legkiválóbb, legpéldamutatóbb sportolója a kanadai Terry Fox. Éppen elkezdte az egyetemet, 18 éves volt, amikor 1977-ben egy rossz indulatú daganat miatt levágták az egyik lábát. Kosárlabda edzője azzal biztatta, hogy nem kell lemondania a sportról, mert tud egy olyan kiváló sportolóról, aki műlábbal képes volt lefutni a maratoni távot. Edzője segítségével lassan Terry Fox is megtanult műlábbal futni. Amikor már harminc mérföldet (48 km) tudott egy nap alatt lefutni, bejelentette saját maratoni futását. Elhatározta, hogy az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig az 5200 mérföldet (8320 km) lefutva átszeli Kanadát, s közben arra kéri a kanadaiakat, hogy amíg fut, adományozzanak a rák elleni kutatás támogatására. Arra gondolt, hogy amire lefutja az 5200 mérföldes távot, akár egymillió dollár is összegyűlhet. Reménye miatt, hogy képes lesz ekkora távolságot műlábbal lefutni, és azon reménye miatt is, hogy összegyűlik az egymillió dollár, futását a remény maratonjának nevezte.
1980. április 12-én indult el. 143 napig bírta, 5373 kilométert tett meg, amikor kiderült, hogy daganata átterjedt a tüdejébe. Ettől kezdve minden nap egyre kevesebbet tudott futni. A halála előtti napon, 1981. június 27-én is, orvosainak tiltása ellenére futott, pontosabban vonszolta meggyötört testét néhány méteren át, mígnem kómába esett, és néhány óra múlva, 1981. június 28-án meghalt [...]"
Szerintem mindennek megvan a maga Útja, vagy sorsa, ha a keresztény - nyugati fogalomrendszert akarom használni.
A szabad akarat - szolga akarat kérdése évszázados téma errefelé is, elég, ha a kálvini tanokat, rotterdami Erasmust, Luthert, vagy a katolikus egyházat nézzük.
Az én személyes meglátásom az, hogy a múlt már nincs, jövő még nincs, amikor döntési helyzetbe kerülsz, akkor a benned lévő értékrend az, ami meghatározza a döntésedet. Ez az értékrend változó és változtatható. Ha tudatosan tudod alakítani egy számodra ideális irányba, akkor tudatosan járod az Utat. Ha nem tudatosan teszed ezt, akkor is alakul és változik (azaz járod az Utat), csak neked kevesebb ráhatásod és örömöd telik majd benne.
Hogy on-topic is legyen, szerintem az a harcművészetek lényege. Döntést hozol mnden nap, amikor lemész edzeni. Valamit meg kell élned, és te döntöd el,hogy miképp. Ha mást nem, a fáradtság élményét, de szerintem inkább a kitartás képességét, a magadba vetett hit növekedését, és a igazán fontos dolgok felismerésének képességét.
Egy emberi közösség megvalósúlt, megvalósúló és a jövőben elérendő céljainak az összességét nevezném az Útnak.
Értelemszerűen (és kissé földhöz ragadt módon) egy ilyen út véges.
Praktikus okokból azt feltételezem, hogy csak ez az 1 db életem van, ezt kell(ene) viszonylag értelmesen és élvezetesen leélnem. Ha utána még lenne valami, akkor a jó valaminek természetesen örülnék. Ha nem, akkor meg: "Bocsi, srácok! Én előre szóltam" szöveg következne a forgatókönyv szerint, de ha jól sejtem, akkor nem lesz túl nagy közönségem.
A választási szabadságomhoz hozzátartozik, hogy csak ülök a hegy lábánál és nézem a mászókat (csináltam már ilyet a Magas-Tátrában). Meg az is, hogy megyek, és választok magamnak egy másik hegyet. ;-)
Hát, szerintem nincs, vagy ha van is, akkor azt Te nem látod, vagy nem érzékeled. Amit meg végének gondolhat az ember, az egyáltalán nem biztos, hogy vég, lehet, hogy kezdet, vagy csak egy állomás.
A céjaidat te határozod meg, de az nem az Út célja, hanem a tiéd. De ahogy a hegyre is több ösvény vezet fel, így az Út is többfelé ágazhat - látszólag. A te választási szabadságod a hegyre vezető ösvények kiválasztásában rejlik.
Az Útnak - általában - van célja. Az Útnak - általában - van kezdete, és az emberek számára - sajnos - van vége is. Nekem egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott pillanatban hol vagyok, bár az utóbbi időben már nem annyira zavar, hogy csak lassan, lassabban tudok haladni.
Ui. Ha valaminek se vége, se eleje, akkor lehet, hogy az ember egy körforgalomban bandukol, és talán ideje lenne választani egy Utat.
