Pár családi név (saját őseim) kapcsán kérném a segítségeteket. Szeretnék többet megtudni az eredetükről.
Kettő a nyugati határszélről származik: Gráczol, Mentes
A Grázolnak talán Graz városához lehet köze? Talán olyan embert jelöl, aki gyakran járt oda, kereskedni stb. és így ragadt rá, hogy Graz-ol?
Kettő pedig Győr környéki: Bucsics, Szalay
A Bucsicsról gyanítom, hogy délszláv, esetleg horvát eredetű, de nem tudom mit jelenthet.
A Szalaynak van köze Szala faluhoz? Ha jól rémlik Somogyban vagy Zalában van.
Előre is köszi ha válaszoltok.
Kidu
P.S.: Sajna nem tudom átnyálazni mind a 87 oldalt, ha volt már ilyen kérdés, akkor bocs. Létezik olyan írott vagy internetes forrás, ahol helység illetve személynevek eredetéről lehet bővebb infót szerezni?
Köszönök mindenkinek mindent. Ha már ilyen szépen belejöttünk, lenne itt még egy név: Hengsperger. Ez sváb eredetû, és a Szabolcs megyei Vencsellôn bukkan fel. Tud róla valaki valamit? Elôre is kösz.
a "kugli szerint" majorpank az majorpang ez még elmenne(mauerbank szóból)
tényleg a házépitéshez kapcsolódik csak senki nem tudja már, hogy ezt erdélyi szász rokonság csufolódásból ,vagy a jászok büszkeségből mondták. na nem zavargok tovább sziasztok
Kicsit visszatérve azokhoz a "hülye jász mondásokhoz" a fennálló ellentétben minden komolytalan gondolatommal, édesanyám szerint szekrényt ,ládát jelent amiben a férjhez készülő lány hozományát gyüjtötték.
ki gondolta volna?
ük papa szerint: mivel a kunokkal együtt éltek a jászokat a magasságuk alapján lehet lehetett megkülönböztetni! ez talán igaz lehet(nincs a család ezen ágán 180 centi alatt még nő se)
Kvetkó: Alapvetően egyetérthetek Pivovarral: alapja a szlovák kvet 'virág' szó. A -ko itt kicsinyítő képző, de funkciója csak annyi, hogy férfinevet csináljon egy köznévből, majd ebből a személynévből lett idővel családnév. Ez utóbbi miatt olyan tipikus a -ko a szlovák (ill. ukrán) nevek közt, mivel a magyratól eltérően egyszerű köznevek, mint a kvet 'virág', krasa 'szép(ség)', kmet' 'agg' stb. nemigen lehettek közvetlenül személynevek. Így a magyar Virág, Szép, Agg stb. neveknek szlovákul a Kvetko, Krasko, Kmet'ko (magyarosítva Kvetkó, Kraszkó, Kmetykó) stb. a megfelelője.
Kochán: Ez a név -- a ritkább Kuchan változatával együtt -- a szláv-német érintkezés során alakult ki elsősorban cseh-lengyel területen. Az alapja, a Koch 'szakács' jelentésű német személynév (amelyből családnév is lett). Ehhez az alapnévhez járult a szláv -an kicsinyítő képző. (A csehbe-szlovákba-lengyelbe maga a német közszó is átkerült, szintén egy képzővel, de ez esetben foglalkozásnév-képzővel adaptálódva, vö. szlk. kuchár 'szakács').
Mihalidesz: Pivovar és cybercandide már összerakták: görög apanév (Μιχαηλίδης /Mihalidisz/; gyakoribb változata Μιχαηλίδης /Mihailidisz/), amelynek alapja a bibliai héber eredetű görög Μιχαήλ(ς) /Mihail(sz)/ 'Mihály' személynév.
> Ez már kissé off, de ha jog = jobb kéz, akkor a jogarban mi az "ar" és mely szavainkban fordul még elő?
A jogar nyelvújításkori szó. Az agy 'értsd: koponya' és az agyar 'koponyából kinövő képződmény' vélt összefüggéséből* a nyelvújítók elvontak egy -ar képzőt , azt alkalmazták a jogar esetén is (ekkor a jog-nak már mai jelentése volt, és a jogar maga a szimbolikus jog, joghatóság). (Ilyen még: lovar < ló)
Némileg a cybercandide említette szivar is ide tartozik. Ez eredtileg szivár volt és szintén nyelvújításkori képződmény, elvonás a szivárog igéből. A szivar ~ szív kapcsolat aztán ötletet adott a fenti "csinált" -ar képző igékhez való kapcsolásához is, amely végül termékenyebb lett, mint a főnevekhez való kapcsolás (vö. ivar < ívik, rovar < ró).
A sors fintora, hogy volt régi magyar szivár szó, ez azonban 'szivacs' jelentésű volt. Ez az -ár/ér képző régi magyar eszköz, de cselekvő és foglalakozásneveket képez (a szivacs, olyan lény, amelynek a jellemző cselekvése, emberi fogalmakkal a "foglalkozása" a szívogatás) igékből, vö. csiszár '(eredetileg) fegyverkovács, aki a kardot csiszolja), foglár, vezér. Ezt a képzőt is felújították a nyelvújításkor, de minthogy a régi képzésekben lévő igék már kiavultak, ill. sokszor származékul él (vö. csiszol, foglal, vezet), így történt, hogy a nyelvújításkor is gyakran csonkolt tőhöz adták, vö. tanár < tanít, csillár < csillog '(eredetileg) szentjánosbogár', de volt, hogy jó érzékkel természetesen is előállható szót alkottak, pl. búvár < búvik ~ bújik.
Nagyon köszönöm a segítséget Bachmánszky ügyben. Mivel látom, hogy nagyon otthon vagy a szlovák vonalon, nem tudsz véletlenül valamit mondani a Kvetkó, Kochán és Mihalidesz nevekrôl?
Az -og két részből áll: az -o a valahai tővéghangzó maradványa, szokásosabb elnevezéssel kötőhangzó (ill. újabban: előhangzó). A -g pedig egy ősi, "többfunkciós" denominális névszóképző (azaz névszóból más névszót képző toldalék), amely az egyik funkciójában melléknévből képez az adott melléknévvel jellemezhető dolog. A balog párja a jog (< jó(bb) + -g), melynek eredeti jelentése 'jobb kéz', a mai jelentése a nyelvújításhoz köthető. (Ilyenformán a balog is eredetileg csak 'bal kéz' jelentésű lehetett.) Ide tartozhatik talán a sárga is, amely a sár 'sárga' színnév (vö. sárarany) származéka lehet ezzel a -g képzővel és az -a kicsinyítő képzővel.
Ez a -g főnevekhez is járult, gyakran látható jelentésváltozás nélkül -- ezt a hazsnálatot általában a kicsinyítő képző terminus alatt foglaljuk össze. Példák, ahol az alapszó jelentését a rokon nyelvi megfelelők alapján adom meg felleg < *fel-, vö. felhő hályog*hály- 'hártya, vékony kéreg' kéreg < *kér- ua. köcsög < *köcs- 'nyírhéjből készült kád; merőkanál' keszeg < *kesz- 'koncér; kárász; apró hal' ideg < *id- 'íjhúr' gyalog < *gyal- 'láb(szár)'
Bacskó: 1. régi világi személynév (K. 58), 2. puszta helynév (Zemplén m.), Bakó: 1. régi világi személynév, 2. ’mészáros’, Baksa: 1. régi világi személynév, 2. ’ragadozó őn’, 3. puszta helynév, Balog: 1. régi világi személynév, 2. ’balkezes’, 3. nemzetségnév, 4. másságot mutató személy, Csek: 1. régi világi személynév (K. 227), 2. ’nagyobb hím állatnak, főként a bikának a hímvesszője, illetve az ebből készült korbács’ (TESz. I, 562, csök a.): a névadás alapja lehet tehát a testrész feltűnősége, vagy vonatkozhat a korbácskészítésre, Dóka: 1. a Dávid név régi kicsinyítő képzős alakja (K. 307), 2. ’rövid, dolmányszerű meleg kabát’ (TESz. I, 654), Farkas (K. 346): 1. régi világi személynév, 2. metaforikus tulajdonság, Gajdos (K. 388): 1. ’dudás’, 2. ’kissé ittas, becsípett, de lehet szlovák is ’dudás’ jelentésben, Jánosi (K. 513): 1. Jánosiból származó (a hat megyében is előforduló helységek közül elsősorban a beregi Makkosjánosira gondolhatunk), 2. a János név patronimikum képzős alakja, Kota: régi világi személynév (K. 628), 2. halászati eszköz (Herman Ottó, A magyar halászat könyve. Bp., 1887. II, 805), 3. ’kotlós’ (ÚMTsz. III, 510), Rózsa (K. 899): 1. régi egyházi női, illetve férfinév, 2. növénynév, Tamási (K. 1042–3): 1. patronimikum képzős alak, 2. Tamásiból származó (ilyen nevű helység hét megyében található, valószínűleg a bihari faluról van szó).
Hja ha a középszerből kiléptem volna a középoskolában....
nagyon sokat tudtok és én ezt már csak irigyelhetem
Szabó László: szó szerint idézte a családi mondásunk, vagy családi mondásunk Szabó Lászlót! bár nem hiszem ,hogy bárki is olvasta volna Őt! én is csak most keztem el keresgélni Őt.
a fene kezdenek érdekelni jász őseim, ez vagy a kor vagy a szentimentalizmus első jelei.
van még ilyen családi bölcsesség: ki nincs akkora mint én(185cm) jásznak ne mondja magát (ezt sem én mondtam)
majorpank jászlakás( hogy mit jelent már én sem tudom)
egy jász a fennállóval nem sporol(na ezt meg csak sejtem, bár valszeg nem jól)
meg még néhány ilyen hülyeség...
tiszta vérü jász? persze ,hogy nem lehet: már a családunkban csak a nevek alapján most számoltam össze valószinüleg nyolc nép keveredett,- azt mind tiszta magyarnak mondja magát( egy kiv)
véletlenül ide tévedtem és lassan kezdek jász "szakértő" lenni ....
> én ugy tudom,hogy a jászok nem alánok, hanem egy másik szintén iráni eredetü törzs. jól tudom?
A jászok, ahogy az alánok is, a gyakorlatban törzsszövetség voltak, azaz kevert társaság, akik horribile dictu még török csoportokat is magukba szívhattak a pusztán keresztülvonultukban (vö. a kabarok szerepe, és nyomuk kimutathatlansága a betelepülő magyok közt). Ilyen alapon valószínű, hogy bizonyos iráni forráscsoportok mindkét etnikumban szerepeltek, ahogy pl. ezek a csoportok a mai oszétek ősei közt is megtalálhatók (akiknek egyébként közös önelnevezése sincs, tehát ilyen alapon egy népnek sem lehetne tekinthető).
De a jászok nem azonosak a jazigokkal sem, ennek ellenére a haza latinságban -- névátvitellel -- mindig Jazygonesként szerepeltek. Ekként értettem én is, pars pro toto (azaz a rész elnevezését az egész megnevezéseként használva) az alánt 'jász-alán-oszét-stb. csoportba tartozó iráni etnikum' értelemben. Ez utóbbi ugyanis túl körülményes megfogalmazás lett volna, a jászok pedig mindig azonosak voltak önmagukkal, mégha mára már az iráni vérvonal el is vékonyodott, így a "nehezen hihető, hogy a jászok mindegyike (akkor és ma) tisztavérű {jász} lenne" kijelentésnek nem lett volna értelme (egy jász mindig tisztavérű jász, akkor is, ha apja kun, az anyja meg palóc volt).
> 1323-ban kérik a királyt ,hogy a kunokéhoz hasonló jogokat kapjanak. 18 vagy husz nevet( nemzetséget) sorolnak fel a folyamodók: zokan ,kevan .... na itt állt meg a tudomány kik a többiek? hol lehetne ennek utánna nézni? állitólag lajkó név is közte van!
Mondjuk utánézni a Google-lal lehet: a zokan, kevan begépelése után nekem ez az oldal jött elő: <http://jasztanc.freeweb.hu/ajszsg.html>. Idézem az idetartozó részt: "1323-ban tizennyolc nevet sorolnak fel. Ezek többnyire alán eredetű nevek (Zokan, Ambultan, Zakaran, Kevan), de előfordul közöttük kun név is (Chamaz, Kalben). Fekete Lajos szerint alán név pl. a Bagdasa, Hunoka, Bosonga, Szaburán, Gargán, Budmán s még jó néhány, de van török és perzsa eredetű is: Aga, Bahár, Bese, Boga, Cserge, Harhpuz, Torba és így tovább. Kun eredetre utaló a Kun vezetéknév is." Ez tehát 20 név, valószínűleg az összes, sőt még kettővel több is annál (:-)), a Lajkó nincs köztük.
> moldvai jászvásárhelyen is él lajkó
A román országos telefonkönyv <http://www.paginialbe.ro/index_engleza.php3>csak egy Laicut ismer ott. Ha ennek valami jász etnikai meghatározottsága lenne, akkor e név viselői számának bízvást nagyobbnak kellene lennie, mint az olyan tipikus magyar neveké, mint a 3 találattal magát képviselő Sabo (< Szabó) vagy az 5 találatos Fechete (< Fekete). A Laicu adat nem mond mást, minthogy Jászvásárba volt olyan helyről is betelepülés, ahol a Lajkó stb. név előfordult (legyen az a mai felfogásunk szerint magyar, jász, szláv vagy cigány terület).
"...A kezdetektől létező autonóm igazgatási és bíráskodási gyakorlatuk, 1696-tól kiegészült az önálló adózás gyakorlatával, azaz megteremtődtek a feltételek a Jászkun Kerület politikai egységének, törvényhatóságának létrejöttéhez.
A jászkunok nem sokáig örülhettek szabadságuknak. A koronabirtokon kialakult Jászkun Kerület tulajdonjogát I. Lipót király 1702-ben eladta a Német Lovagrendnek. A törvénytelen eladatás ellen tiltakozott a magyar országgyűlés, a nádor és maguk a jászkunok is. A tiltakozások ellenére, bár az országgyűlés 1715-ben kimondta, hogy az eladatás törvénytelen, csupán annyi változás történt, hogy 1731-től a Jászkun Kerület a Német Lovagrend földesuraságából a Pesti Invalidus Ház birtokába került, jobbágyi alávetettségük 1745-ig megmaradt.
A jászkun redempció és következményei
1741-től Pálffy János nádor támogatásával a jászkunok szervezett mozgalmat indítottak régi szabadságaik visszaszerzéséért. Felajánlásaik és összefogásuk eredményeként 1745. május 6-án Mária Terézia királynő aláírta a kiváltságlevelet, amelyben engedélyezte a jászkunok megváltakozását. Ez a hatalmas anyagi áldozatok és katonai kötelezettségek teljesítéséért elnyert önmegváltás a jászkun redempció.
A redempció új jogrendet, földtulajdont és új társadalmi berendezkedést eredményezett. A jászkun szabadság birtokolója mentesült a földesúri függéstől, szabadparaszti jogállást kapott.
A szabadságát visszaváltott Jászkun Kerület népességét 1745-ben már csak kis százalékban tekinthetjük a hazánkba külön népként betelepült, külön nyelvet beszélő kunok és jászok etnikai utódainak. Az etnikai jogfolytonosság, a hajdani kiváltságaik és történelmi jogcímeik hangoztatása még támaszt jelentett a redempció elnyeréséért folytatott közös harcukban, de az új autonómia felépítményéhez már nem. A továbbiakban a Jászkun Kerület életének minden mozzanatát a redempció határozta meg.
A privilégium, amely az eladatás évei után visszaadta a jászok és kunok önrendelkezési jogait és megszabta új kötelezettségeiket, a Jászkun Kerületben élő minden jászkun polgárra vonatkozott. A kötelezettségek anyagi terheit azonban nem tudta mindenki vállalni. Az egyenlő teherviselésre való képtelenség teremtette meg azt a rendszert, amelyben az anyagi terhek vállalása meghatározójává vált a politikai ellenszolgáltatásnak. A kialakuló új kun–magyar azonosságtudat tartalmát is a redempció formálta ki, határozta meg. Hangoztatták, hogy a redemptusok a jászkun jogok igazi örökösei, ők vásárolták vissza őseik vérrel szerzett szabadságait, ezért méltán birtokosai a gazdasági és politikai hatalomnak. A politikai jogok a redempció gyakorlati végrehajtása során a hadkötelezettséghez és a megváltott tőkeföldhöz kapcsolódtak. Aki a jászkun kerületben eladta tőkeföldjét, eladta a hozzákapcsolt jogokat is. Ez, a helyi alkotmányos élet alapjának tekinthető tétel, és a privilégium teremtette meg a Jászkun Kerület egyedülálló társadalmi rétegződését.
A redempció után a jászkun népesség sajátos, kifelé zárt, de belül rendkívül sokszínű társadalommá vált. Legfőbb jellemzője lett, hogy szabad emberek alkották, akik választott vezetőik és autonóm igazgatásuk segítségével intézhették sorsuk alakulását. A jászkun társadalom legfelső rétegét a teljes jogú redemptusok és a redemptus-nemesek alkották. Irredemptusok azok lettek, akik a redemptusoknál alacsonyabb összeggel vettek részt a megváltakozásban, s ezért a jogokból is kevesebbet kaptak. A helyi társadalom személyileg szabad, de földnélküli tagjai voltak a zsellérek. A Jászkun Kerületben tartózkodási engedélyt nyert munkavállalók, a commoransok azáltal részesültek a jászkun szabadságból, hogy mentesültek a földesúri függéstől. A szabad kerület igazgatása a redempció lezárulása után, az azt engedélyező kiváltságlevél és a végbement tényleges földváltás kettős meghatározottságában folytatódott.
Az etnikai összetételét tekintve vegyes népesség egységének megtartását nagymértékben segítette a visszanyert szabadság védelme, amely kikövetelte a környezettől való elkülönülés hangsúlyozását és elevenen tartását. A népesség etnikai keveredése nem szűnt meg a redempció után sem. 1745-ben a Hármas Kerületben mintegy 40 000 fő élt, akik három mezővárost – Halas, Karcag, Jászberény – és 22 falut népesítettek be. A török idők alatt 56 egykori település pusztává vált. 1870-re a Jászkun Kerület már 215 526 személy által lakott, 860 277 katasztrális holdon elterülő törvényhatóság volt. A közbeeső időszakban 17 település kapott mezővárosi rangot. A fenti számadatok bizonyítják, hogy a kiváltságolt terület szabadparaszti társadalma és életlehetőségei a betelepülők sokaságát vonzották a kerületekbe. A helyi társadalomvezetésnek ezért rendkívül körültekintő és részletekig kidolgozott statutumokkal, szervezett közigazgatással kellett irányítania a közösségek életét.
A környezettől való elkülönülés formális kereteit a közigazgatási egység adta meg. Közigazgatási autonómiájuk csak a Jászkun Kerület közigazgatási egységében élőkre vonatkozott, a kerületeken kívülre költözött jászokra és kunokra nem. Meghozott rendelkezéseik betartatásához tisztségviselőik a választás legitimitásából merítették hatalmukat. Irányító szervezetük, igazgatásuk fenntartását és az intézményrendszer működtetését saját erőből: a beneficiumok jövedelméből, az e célra hasznosított közföldek jövedelméből és a házi adóból biztosították. A redempció utáni jászkun autonómia tehát az engedményező állami szintű törvényre, az anyagi függetlenségre és a helyi szabályozó rendszerre támaszkodott, és szabad, kun–magyar identitású társadalmi közegben érvényesült. Tartós fennmaradását segítette, hogy beilleszkedése a birodalom, illetve az ország közigazgatási szervezetébe a nádor személyén keresztül történt."
elnézést nagyon felületes voltam! és a témában nagyon tudatlan is.
magyarázatot erre csak az a családi mondás mentség" mi jászok vagyunk de magyarok, és a magyarok között a jászok a legkülönbek"
én ugy tudom,hogy a jászok nem alánok, hanem egy másik szintén iráni eredetü törzs. jól tudom?
1323-ban kérik a királyt ,hogy a kunokéhoz hasonló jogokat kapjanak. 18 vagy husz nevet( nemzetséget) sorolnak fel a folyamodók: zokan ,kevan .... na itt állt meg a tudomány kik a többiek? hol lehetne ennek utánna nézni? állitólag lajkó név is közte van!
moldvai jászvásárhelyen is él lajkó
1745-ben jászok a kunokkal együtt visszaszerzik szabadságukat a redemptióban( megváltásban)
boccs igy pontos
de a megváltás elég két értelmü szó és a családi hagyomány szerint igenis anyagi terhet jelentett ,vagyis megvásárolták
Egyrészt nem azt írta LvT, hogy szláv eredetű - arra én gondoltam sok más hasonló jászalsószentgyörgyi családnév kapcsán az 1979 hsz-ben, melyre ő 4 név kapcsán elvetve a szláv eredetet válaszolt - hanem azt, hogy:
"Lajkó: Eltekintve a Lajkó < Laukó (< szlk. Lavko ~ Ľavko) tranzíciótól, amit magam nem tartok nagyon gyakorinak, ez a név is magyar, a Lajos becézője (és a Lajos szlovákok közt nem vert gyökeret). "
Közben persze okosabb is lettem a Fodor-féle A Jászság életrajza c. könyv alapján, melyből a Családfakutatás topik 1909 hsz-ban Rye olvtárs szemelvényt is bemutat. De ide teszem, nem azért, hogy ne nézd meg, mi van odaát, hanem, hogy egyből lásd a lényeget, valamennyi jász település összesített adatát. http://www.tar.hu/rye/fodor/aje/a_jaszsag_redemptusai_1745.pdf. Ezidőtájt a Pentz-féle összeírásnak és az 1721-es összeírásnak bővebb tárgyalása folyt ott.
A redemptio 1745-ben volt egy konkrét esemény, a családnevek kialakulása viszont egy folyamat (gyakran átalakulás), ami nem is biztos, hogy az egyes szereplőkkel ott történik meg, ahol később feljegyzik a nevüket, mondjuk valamilyen összeírás, vagy anyakönyvi bejegyzés kapcsán. :)
(még annyit, nem a szabadságukat váltották meg, ennél árnyaltabban igyekszünk odaát fogalmazni több hozzászólásban.)
Egyrészt nehezen hihető, hogy a jászok mindegyike (akkor és ma) tisztavérű alán lenne. Másrészt az ember nevének etimológiája nem mond semmit az etnikumáról: jász személynevek igen kevés számban maradtak ránk, a jászok a környezetük személynévkészletét használták, ideértve a szlávokét is -- akár közvetlenül, akár magyar közvetítéssel. A személynévkészletből aztán belső fejlődéssel lett családnév, függetlenül attól, hogy a személynévnek mi volt az etimológiája. (Pl. Tamási Áront nem véljük aráminak csak azért, mert vezetékneve az. Névdivat régen is volt, és a családnevek kialakulása előtt az egyelemű személynevek sokkal változatosabbak voltak, mint ma, hiszen egymagukban kellett olyan identifikációs készletet biztosítaniuk, mint ma a vezetéknés és keresztnév permutációinak.)
