Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Tehát a vontatott Sz-300PT érdekesebb kabinjai, balról jobbra...
- DEA (diesel elektromos aggregátor), volt nálunk is, illetve a lőtéri videókon látható pöfögni - F2 harcvezetési kabin (F1 maga az antenna neve) - F3 tűzszakasz vezérlő kabin (3 indítóállvány számítógépe) két oldalról - uccsó 2 már a mobil Sz-300PSz/PMU/PM BGK-ja
... és ami miatt felhoztam ezt mint érdekességet, hogyha megnézitek az Sz-300PSz két járművét, akkor mit is raktak a MAZ-ra?
első jármű (RPN) balról jobbra - két gázturbina (DEA kiváltandó) - F1Sz kabin (antenna) - F2Sz harcvezetési kabin
második jármű (PSzU) - F3Sz tűzszakasz vezérlő kabin - gázturbina (felül a kiömlő nyílás a képen zárva) - rakéták
Nagyon érdekes kis összefoglalót hoztál össze az Sz-300-ról! Lenne is egy kérdésem: Az Sz-400-nál mi dönti el, hogy melyik indítót használják, a vontatottat, vagy az önjárót?
(amúgy nem tudom hogy vagy vele, de ezek a honi légvédelemnél használt típusjelzések szörnyűek! Számomra teljesen átláthatatlan. GRAU kódnak néznek ki de 100%, hogy nem azok, nincs is bennük semmilyen rendszer. Kíváncsi lennék mi alapján adják ki ezeket)
Sz-300 történelem, számok tükrében-III. Felámad-e a Phoenix?
Az Sz-300-as gyártásának újraindítását tíz éves szünet után, a Kínaiak által 2004-ben finanszírozott megrendelés tette lehetővé. 16db Sz-300PMU2 Favorit (SA-20B) rendszer leszállításában állapodtak meg két részletben, összesen 1'980 millió USD értékben. Algéria szintén vásárolt 4 példányt, 500 millió USD-ért. A megrendelés által modernizált új gyárban 2007-és 2009 között legyártották mind a 20db export példányt.
A 6 célcsatornás rendszer 48N6E2 rakétája 200km hatótávolságú.
2016-ban az Iráni szankciók miatt korábban felfüggesztett 800 millió USD értékű megrendelés legyártása és leszállítása is megkezdődött.
2015-ben megkezdődött az Orosz Sz-300PM változatok modernizációja, a 6 célcsatornás Sz-300PM2 Favorit-S (SA-20B) rendszer 200km hatótávolságú rakétája a 48N6D.
Az export Favoritok gyártása közben 2007-ben és 2009-ben elkészült az két első Sz-400 Triumf (SA-21) példány Oroszország részére. A 12 célcsatornás rendszer 250km hatótávolságú rakétatípusa a 48N6DM.
Az export leszállítása után, 2011-ben felgyorsult a gyártás Oroszország részére, 2020-ra 56 példányt terveznek rendszerbe állítani, lecserélve az összes Sz-300PT-t.
Jelenleg (2016-ban) 8 példány Moszkva, 4 Leningrád körül, a többi 2~3 osztályos ezredekben a fontosabb településeknél állnak szolgálatban.
2016-ban kerültek legyártásra a 380km hatótávolságú rakétatípus, a 40N6 első példányai.
2020 után várhatóan az Sz-400-as is exportra kerül, tárgyalások folynak 6db eladásáról Kínának 3'000 millió USD értékben, illetve 5db szállítására India számára 2'500 millió USD értékben.
A negyedik rész a jövőbeni tervekkel és a realitással foglalkozik...
Sz-300 történelem, számok tükrében-II. Fogatlan-e az oroszlán?
1978 és 1983 között gyártott, fix telepítésű 56db Sz-300PT Birjúza (SA-10A) Moszkva körül 1:1-ben váltotta az Sz-25-ösöket. Parancsközlő távirányítású 5V55K rakétája 47km hatótávolságú, de már 25m-en repülő célok ellen is hatásos volt.
1983-tól 1990-ig legyártott mobil, ~70db Sz-300PSz Volhov-M6 (SA-10B) példányból 20db Leningrád köré települt, a maradék így viszont már csak a fontosabb településeknél váltotta (általában településenként csak pár példány) az Sz-75/125-öket.
A széria utolsó 6 példánya Sz-300PMU Volhov-M6 (SA-10B) jelzéssel export változatban készült el.
1989-ben Bulgária és az NDK kapott 1-1 példányt, 1990-ben pedig Csehszlovákia.
Ekkor kavart be a rendszerváltás, és az elkészült 2 Magyar, és 1 Lengyel komplexum már nem került leszállításra. Az újraegyesítéskor az NDK-s rendszer is visszakerült a Szovjetunióba, így a végén Kína kapta meg mind a 4-et 1994-ben, 220 millió USD-ért.
A 6 célcsatornás rendszer 5V55R rakétája 75km hatótávolságú, és 25m-en repülő célok ellen is hatásos. A rakétát az egyfokozatú szilárd hajtóanyagú hajtóműve, az indítás után 8~10 másodperc alatt gyorsítja fel Mach7 fölé. A célt ballisztikus pályán közelíti meg, végfázisban a célmegvilágító és rávezető állomás (RPN) illetve a rakéta fél-aktív rávezető feje által mért adatok alapján, a földön kidolgozott parancsokkal irányítják célba.
A nyolcvanas évek második felében a Moszkva körüli 56db Sz-300PT-t, Sz-300PT-1A változatra modernizálták, így már alkalmazhatta a nagyobb hatótávolságú 5V55R rakétát is.
A Szovjetunió felbomlása miatt, az Sz-300PM Volhov-M6M (SA-20A) csak 1993-tól került rendszerbe.
1993 és 1996 között ~35 példányt gyártottak, amiből az utolsó 8db Sz-300PMU1 Volhov-M6M (SA-20A) jelzéssel export változatban készült el. Kína 4db-ot kapott 462 millió USD (szovjet) adósság leírás címén, Görögország és Vietnám 2-2db-ot vásárolt, 230-230 millió USD értékben. Az Orosz kézen maradt 27 példányból 20db a Moszkva körüli belső gyűrűre került, miközben a külső gyűrű tüzelőállásain lakóparkok létesültek. A maradék 7 Sz-300PM, és a felszabadult összes (56db) Sz-300PT pedig a fontosabb településeken (általában településenként csak pár példány) váltotta a még megmaradt Sz-75/125 rendszereket, amik a hadrendből 1996-ban teljesen kivonásra is kerültek. A 6 célcsatornás rendszer 48N6 rakétája 150km hatótávolságú, és 10m-en repülő célok ellen is hatásos.
Az Sz-200-asok leváltására 1985 óta fejlesztett 400km hatótávolságú változat rendszeresítését az orosz pénzügyi összeomlás 1998-ban megakadályozta, 10 éven át nem is került semmilyen Sz-300-as változat gyártásba. A nagy-hatótávolságú Sz-200-asok váltótípus nélkül lettek kivonva.
Most olvastam Sojgu bejelentését, hogy nemrég fejeződött be az orosz határok teljes radar lefedése. Ha jól értettem ilyen a szovjetunió idején sem volt soha. Durva kihívás egy ekkora ország légvédelmét megszervezni és kiépíteni.
3 részes rövidke sorozatot tervezek az Sz-300P családról... ... hátha tudok újat mondani. Ez a bevezető rész;
Sz-300 történelem, számok tükrében-I. Mennyiség vagy minőség?
Az analóg légvédelmi rakéták korszakának csúcsán, a hetvenes évek végén több mint 1100db komplexum települt a Szovjetunió területén.
A fix telepítésű 56dbSz-25 Berkut (SA-1) Moszkva körül kettős gyűrűben.
A 20 célcsatornás rendszer parancsközlő távirányítású rakétája 46km hatótávolságú volt, viszont 500m alatt repülő célokkal nem tudott mit kezdeni.
Több mint 750db Sz-75M Volhov (SA-2) alkotta a világ leghosszabb (8500km), egybefüggő légvédelmi rakéta sávját, ami Leningrádtól a Balti tenger partján, végig a Lengyel, Szlovák, Magyar, Román határ mellett, a Fekete tenger északi partján, keresztül a Kaukázuson, majd az Iráni, Afgán, és Kínai határ mellett, egészen Mongóliáig ért. Szintén 75-ösök védték a fontosabb városokat, Leningrád körül ~30db alkotott egyszeres gyűrűt. Az egy célcsatornás komplexum parancsközlő távirányítású rakétájának maximális hatótávolsága 56km, minimális effektív célmagassága 100m.
~180dbSz-125 Nyeva (SA-3) kismagasságú egycsatornás rendszer egészítette ki a 75-ösök tűzrendszerét. Parancsközlő távirányítású rakétájának hatótávolsága 25km, viszont már 20m-en repülő célok ellen is hatékony volt.
~130db Sz-200 Vega (SA-5) nagy-hatótávolságú, jellemzően 2-3 esetleg 5 célcsatornás rendszer a Szovjetunió teljes Uráltól nyugatra eső európai területét átlapolva védte.
Moszkva körül 8db alkotott ~100km sugarú gyűrűt, és még 9db egy 800km hosszú sávban védte a fővárost északról és keletről, tőle ~400km-re.
Ázsiában így már csak a fontosabb településeknek jutott 1-1 rendszer.
255km hatótávolságú, fél-aktív rakétája Mach6 fölött zuhant a céljára.
A fenti analóg rendszerek leváltása több célcsatornás, digitális Sz-300-as változatokra csak részben valósult meg, azok 4x-es ára, illetve a hidegháború vége miatt.
Zeljava már rég rom volt a Nato légicsapások idején akár a radarbázis felette a hegyekben. Már a bosnyák háború idején sem játszott szerepet. Ami képet láttam Migekkell róla az mind 90 elötti volt.
F-35 Adir_ egy két cikkben említgettgék a helyi sajtóbam, hogy az elerktronika nem volt elég kóser, ezért került bele itteni, elektronikai hírszerzéshez, zavarshoz "aktív elektronikai tevékenységhez"- ezt pontosan nem lehet visszaadniu fordítsban, van egy olyan melleékzöngéje, hogy talán grillezni akarnak a radarral
(persze hivatalosan semmi ilyen állítás()
Rafael és tsai meg gőzerővel dolgoznak egy jóval az Sz-sokszáz hatótávján kivülről indítható "ultraalacsony" RCS-es csapásmérő eszköz fejlesztésen.
Renszeres a gyakorlat a görögökkel, az ő sz-300-uk ellen.
Azzal a maradékkal fel sem szálltak, el rejtették őket, volt itt egy képsorozat, Zeljavaráról, az teli volt Mig21 ekkel, a hegy belsejébe, de a NATO csapatok azt is szétbombázták ma már szellemobjektum az is
Érdekes lehet összehasonlítani az F-35 darabárát az Sz-300P változatokhoz.
Persze F-35-öst (elvileg ha le nem fújják) csak a világ leggazdagabb országai engedhetik meg maguknak, miközben az Sz-300P változatait csak közepes-fejlődő országok...
Sz-400 Triumf változatát most kezdték csak el marketingelni, 2020 utáni szállítással. Lehetséges vevők; (Kína 6db, India 5db); 380km hatótávolságú 40N6E rakétával; 500m$ komplexumonként !!!
