Akkor most melyik tekinthető majd az MTSZ hivatalos honlapjának, a természetjáró.hu vagy az mtsz.org? És mi alapján történik, hogy milyen infó hol és hogy érhető el?
Bocs, hogy én válaszolok erre a kérdére, de vastagon benne vagyok ebben a munkában is, és némi képzavarral élve alulnézetből van egy kis rálátásom a témára. Ez megint egy kampány az MTSZ részéről, nyomjuk fel a leírásokat ezerrel, mert most ez az elvárás, de sajnos nincs kialakult rendszer a túrák értékelésére, besorolására, illetve ami van, az nem sokat ér. Gyakorlatilag minden szerző úgy és olyanra értékeli a túráit, ahogy jónak látja, illetve amilyennek gondolja.
Egy kérdés:az általad linkelt oldalon vajon mi alapján osztályozták az adott szakasz nehézségi fokát?Mert az OKT-n olyan szakaszokra írták a könnyű jelzőt,amik szerintem nehezebbek,mint a RP-DDK-n közepesnek tituláltak közül néhány.
Az élmény nem lesz nagyobb a füzet elégetésétől (szerintem), de lehet, hogy rájött, azzal se lesz nagyobb az élmény, hogy megkap egy jelvényt, és benne lesz egy szervezet nyilvántartásában. Mert hogy ezek tényleg nem fontos dolgok.
Ugyanakkor valakinek meg ez is számít: szerepel a neve valahol. Különbözőek vagyunk.
Az elégetés lehet valaminek a lezárása is, amiről korábban úgy gondolta, hogy fontos, aztán rájön, hogy most, amikor teljesítette, a végére ért, már nem is annyira lényeges, tovább akar lépni. Az égetéssel pedig végérvényesen és visszavonhatatlanul lezárta a dolgot.
"[...] mitől jobb az, hogy valami nincs, mint az, hogy van?"
Vannak olyanok, akik akkor érzik jól magukat, ha kevés dolog veszi őket körbe; vannak akik csak a lényeges tárgyakat tűrik meg maguk körül. És vannak akiknek sok mindenük van, meg olyanok is akik még gyűjtenek is dolgokat. Néhányan nem is fotóznak, mások meg több ezer képet csinálnak (hogy aztán esetleg utána egyáltalán ne nézzenek rá, vagy ellenkezőleg, egyfolytában rendszerezzék). :)
Ahogy fentebb írtam, egy dolog megsemmisítése, kidobása, elajándékozása lehet ugyanolyan fontos egy embernek, mint másnak az, hogy megszerezzen egy tárgyat.
A dolgok szándékos megsemmisítését én személy szerint nem favorizálom, már a középiskolás rituális tankönyvégetések beszámolóit is elborzadva hallgattam... :)
"Egyébként megértem, ha valaki így cselekszik, szerintem is az élmény a lényeg, ahogy Okulare írta"
Én, (és talán többen is), azt nem értjük, mitől lesz nagyobb az élmény a füzet elégetésétől? Miből gondolja valaki, hogy attól, hogy a végén nem adja le le a füzetet, és nem kap érte jelvényt, attól ő most jobban átérezte az utat? Ha pedig az élmény nem lesz nagyobb, akkor miért jó a füzet elégetése? A kisplogári, hétvégi túrázók felé kifejezett megvetés jele, akik érzik át az UTAT?
"Az emberek jelentős része hajlamos a tárgyaknak túl nagy jelentőséget tulajdonítani, pedig azok csak tárgyak, melyek elveszhetnek, ellophatják, megsemmisülhetnek."
Vagy elégethetik :) De ismét a kérdés, mitől jobb az, hogy valami nincs, mint az, hogy van? És nem elveszik, hanem szándékosan megsemmisíti. Persze, majd' mindenkinek van punk korszaka, de ezt idővel kinövi az ember, és marad a hajlóbálós metál :)
Pár gondolat füzet elégetésről meg jelvényekről...
Nem ismerem ezt a konkrét történetet, de szívesen megismerném a részleteket, okokat, hogy miért dönt úgy valaki, hogy elégeti az igazolófüzetét. Egyébként megértem, ha valaki így cselekszik, szerintem is az élmény a lényeg, ahogy Okulare írta. A jelvény vagy az igazolófüzet csak egy dolog, tárgyiasul benne a teljesítés, de a lényeg inkább az az út, amit az ember saját magában, magával jár be. Az emberek jelentős része hajlamos a tárgyaknak túl nagy jelentőséget tulajdonítani, pedig azok csak tárgyak, melyek elveszhetnek, ellophatják, megsemmisülhetnek.
Hogy egy ilyen "teljesítésnek" mi az értéke? A "teljesítő" nem hiszem, hogy igényt tartana a véleményünkre, nem véletlenül égette el gondolom az igazolófüzetét. :) De nekem az ő teljesítése se kevesebb, mint mondjuk azoké, akik nem járják végig becsülettel az útvonalat, de valamiért ezt nem érzik problémának, és fel se merül bennük, hogy csalnak.
Hörpölin írja: "Az telepecsételt igazolófüzet megsemmisítésére inkább az a hasonlat lenne jó, hogy egy író, miután megírta élete fő művét, fogná magát és elégetné az egyszem kéziratot. És aztán önelégülten körülnézne, hogy na, most aztán jól megmutattam mindenkinek! De mit is? :-)"
Ha az író úgy dönt, hogy megsemmisíti a kéziratot, akkor azt valószínűleg nem azért teszi, mert önelégülten körül szeretne nézni, hanem mert nem elégedett vele, vagy nem kívánja közzétenni a gondolatait, vagy egyéb jól felfogott érdeke ez. Bár, mint tudjuk: "Kézirat sosem ég el." :)
Felvetődött, hogy van-e helye ebben a fórumban egy ilyen témának, amit nem is értek. Engem nem zavar, szívesen olvasok egy "majdnem teljesítésről". Nem érzem jobban offtopiknak, mint mondjuk a feltételes vasúti megállóhelyről szóló eszmecserét, a régi jelzések fotóit vagy éppen a Nohabok sorozatszámait, amely témákat szintén szívesen olvastam. :)
Én a Sükösd környéki szakaszon szoktam tekerni, vannak magasan benőtt, gazos szakaszok és a homok is gondot jelenthet helyenként. Itt jelentősen lassabb haladással számoljatok.
Igen, februárban sikerült egy születésnapi túrázással a fél Mátrát, és a Bükköt lesétálni, és ezzel célbaérni Bélapátfalván. Illetve csúszkálni, mert akkor voltak a jó kis lefagyott utak.
Én gyalog-galoppban jártam végig a zömét tavaly, de nemrég találtam egy blogot. A csapat pár éve járt arra bringával, becsületesen leírták a blogjukban, hogy hol kerültek aszfalton. Ha még nem olvastad, akkor ajánlom:
nekem ez egy kicsit optimista, dehát nem vagyunk egyformák. van aki pl 200 km-t gyalogol egyvégtében, más meg a tizedét.
én 10 km/h-t szoktam számolni terepen (tehát ha nem aszfalton megyek)
ebben benne vannak a nézelődések, közeli geoládák stb stb
állítólag olyanok is vannak akik nem a kék jelzést követik hanem csak a pecsételőhelyekre kerekeznek be aszfalton, de ez csak valami urban legend lehet.. :-)
Egy kis segítséget/tanácsot szeretnék kérni tőletek. Most nyáron mennénk ketten (2 férfi) biciklis túrára az alföldi kékre. Úgy gondoljuk, hogy Szekszárdtól mennénk el Szarvasig vagy Mezőtúrig, ami cca 400 km lenne. (+-valamennyi, ez most nem lényeges). 4 napot szánnánk rá. Szerintetek reális a napi 100 km az alföldi kéken?
Attól nem félek, hogy nem tudok letekerni 100 km-t egy nap.
Amire gondolok: milyen a terep? Olvastam, hogy Hajós, Pici-Paci tanya és Petróczi Iskola környékén több helyen homokos, tolni lehet csak. Ami a napi 100-at megnehezíti...
Azért nem állt szándékomban példaképül állítani, a világért sem! :) Úgy idéztem, mintha nem tudnék a vele kapcsolatos egyéb körülményekről. A túrásokhoz körülbelül úgy viszonyul, mint Móricza a jeles tanulókhoz. Mégis szeretjük Móriczka aranyköpéseit.
