Az álruhás bárány.. Vagy nem? Várom a sztorikat, véleményeket Staffi tulajdonosoktól, illetve leendő Staffi tulajdonosoktól, vagy egyszerűen csak bárkitől, akit érdekel ez a fajta..
Tudom, és értem az aggodalmaid. Számtalan fórumon látom, hogy milyen állapotban és hová tudnak kerülni Staffordok és keverékeik. Én úgy érzem, sikerült minden kiskutyámnak felelősségteljes gazdit találnom, de ennek ellenére mindenkivel megbeszéltem, hogy ha bármi miatt nem tudják vállalni tovább a neveléseiket, mi legyünk az elsők, akinek szólnak. Szerencsére zöme a gazdiknak már fajta ismerő, aki meg nem, már volt kutya tulajdonos. Én minden gazdinak a jövőben is állok bármilyen kérdésben-kérésben a rendelkezésére. Ennél többet nem tehetek. Sok jelentkezőt utasítottam vissza, mert éreztem, nem lennének jó helyen, ezeknél az embereknél jó megérzésem volt. :)
Értük majd csak márciusban jönnek a gazdik, így ketten maradtak:
Sziasztok! Volt egy 13 éves korában elpusztult gyönyörű stafim. Még életében gondoskodtam utánpótlásról, mert úgy gondoltam hogy ha ő már nem lesz, legalább az unokája legyen majd az én kutyám. Mindössze 2 kölyköt tartottunk meg, mert nem akartam menhelytölteléket gyártani. Mindkettőnek már születésük előtt megvolt a gazdija. Remélem a topic kiskutyák már gazdához kerültek, de kérlek tartsátok szem előtt, hogy néha még törzskönyves kutyáknak is hehezen akad gazdája, vagy mikor az új gazda meglátja, hogy ez a kutya micsoda törődést igényel, inkább visszaadja a feladónak, menhelyre teszi, vagy egyszerűen eladja. Utóbbi 2 esetben komoly eséllyel pályázik az állat, hogy kiképzési példány váljon belőle, mert nincs túl nagy szelektálás a jelentkezők között.
Az élet nálam viszont úgy hozta, hogy elpusztult kutyám annyira mély nyomokat hagyott bennem, hogy nem akartam hozzá hasonló tigriscsíkosat, és meglátva egy tenyészet weblapján levő kutya képét, párommal eldöntöttük, hogy onnan akarunk új kutyát. Ebben méginkább megerősített mikor megláttuk az ott levő valamennyi kutya küllemét és főképp a viselkedésüket!
És most bemutatom, ő Flop!
Várhatóan pedig teljesen hasonlítani fog az apukájára, mert szinte mindenhol azonosak a fehér rajzolatok.
Hát ez sajna még most nála egy darabig jelen lesz mint jelenség. :) Most nőtt ki nemrég a kis foga, rajta van a rághatnék, aztán azért, mert szépen el fogja kezdeni hullatni a tejfogait, aztán meg azért, mert épp nőnek a csont fogai, szóval ez kutya betegség. Ne hagyd neki, hogy a kezed rágcsálja, szólj rá kicsit határozottabban, tiltószóval, esetleg amikor elkezdi a kezed csócsálni, valami játékot adj a szájába. Minden kiskutya ilyen ám, csak nálunk méretükből kifolyólag ez kicsit kellemetlenebb tünetekkel jár. Szerintem szerezz be minnél több rágható kütyüt neki gumiból, kötélből, préselt csontból... stb.
Nekem lenne egy kérdésem! Van egy 12. hetes amstaff kanom, s nagyon sokat harapgál, hogy lehet leszoktatni róla, vagy ez idővel kinövi mert nem szeretném ha rászokna a karom s a későbbiekben letépné:D Imádnivaló s naggyon szép meg okos csak így nehéz tanítani hogy mindig a harapgálással van elfoglalva!!
Ő sötét csíkos-fehér foltos. Nagyon vagány kiskutya. Természetesen ő kelt el legelőször.. ;) A mellette lévő barna fehér nyakörvvel pedig tök ugyanúgy néz ki mint Don. Ő kezdett el elpször totyogni.. :) Amúgy már ugatnak, morognak meg minden, pedig még ki sem bújt a foguk sem.. :) Haláliak.. :)
Hát néha már szerintem tele lehet a hócipője, ilyenkor átköltözik az apa, Don házába, ugyanis kint vannak. Mia megkapta a Don régi házát, ez egy hatalmas, hőszigetelt ház, amibe nagyon kényelmesen elférnek, Don pedig megkapta Mia házát, ami kicsit kisebb, de ugyanúgy le van szigetelve, szóval fázni ő sem fázik csak kicsit kisebb a helye. :) Amőgy találkozott már a papa a kicsikkel, de csak egy kis szaglászás erejéig, mert vele azért járunk ki túrázni, nem akarjuk még nagyon összeengedni a bébikkel, el ne kapjanak valamit..
Tündériek a picik! Szegény Anyu, biztos sokat nyaggatják:-) Vagy még nem unja őket néha? A büszke Apa mit szól hozzájuk, látta már őket egyáltalán, vagy nem lehet beengedni a gyerekszobába???
Hát sziasztok! Köszönöm szépen a gratulációkat, hatalmas élmény volt a szülés, végig ott voltam, sőt, az utolsó bébinél én repesztettem a burkot, mert Miám már teljesen el volt fáradva. Minden rendben van, a picik napról napra erősödnek, gyönyörűek. Meghirdettem őket, de odaírtam, hogy felelősségteljes gazdiknak ajánlom, és persze a személyes találkozásnál döntöm el majd én is, hogy mehet-e a kutyus vagy sem. Nem jöhet szóba nálam sem felvásárló, sem olyan, aki verekedtetni akarná. Illetve azt is meg fogok mondani, hogy ha ne adj isten bármi miatt bármikor úgy döntenének a leendő gazdik, hogy nem tudják tovább vállalni a kutyát, én legyek az első akinek szólnak. Azt hiszem ennyit tudok max. tenni. Remélem inkább innen a városból jönnek a gazdijelöltek, könnyebben leinformálhatók, és a kutyákat sem veszítem majd szem elől. De ez a jövő zenéje. Nálunk addig maradnak a bébik amíg akarnak, úgyhogy élvezek minden pillanatot. Pár kép kedvcsinálónak..
1. Mia a babákkal - itt azért már elég fáradt ez a 2. nap ébren neki..
2. A büszke apa..
3. csipet-csapat
4. Mind édes, de a fekete-fehér kis kan a kedvencem..
8-an születtek pénteken, egy pici elpusztult, de a többiek jól vannak!!!! 5 fiú és 2 kislány!!! Szóval ha valaki szeretne egy kis staffit, az keresse Solycit!!!! :D
:) De édes sztori. Haláliak ezek a kutyák. Én sem felejtem el, amikor hazahoztuk a szuka kutyámat, Miát. Teljesen meg volt szeppenve, előtte egy gátőrházban élt a tesóival, hirtelen egyedül maradt, idegen emberekkel. Az ölemben kucorgott, én meg halkan nyugtattam. Felvittem a lakásba, ahol már ott volt a kanunk, Don. Összeszimatoltak, Donnál ennyiben ki is merült az ismerkedés. A kicsi akárhová mentem követett, kb. negyed óra alatt levágta, hogy én leszek a gazdi, és ha a 40 kilós Don megközelített, elkezdte izomból ugatni. A kis szaros.. :) Úgy szeretem. El sem hiszem, hogy most meg anyuka lesz alig egy hét múlva..
Szia! Hát a kanom a pasimmal jött, és már le volt vágva a füle. A szukámé meg egyik hétről a másikra elkezdett nagyon kacskán állni, úgyhogy elszántam magam a párom unszolására, hogy vetessük le neki. Hát megbántam. A dokim nem hagyott neki hegyet, úgyhogy elég kaukázusis lett szegények, bár az biztos, hogy így aztán még inkább egy egyéniség a kispunásom. :) Az biztos hogy ha lesz következő kutyám, neki nem vágatom a fülét semmiképp sem.
Bocsi, ez az előbb lemaradt......
