te most öreg vagy ? (mert akkor kit érdekel, hogy mit hadoválsz :-) de ha nem vagy még (elég) öreg akkor meg nem vagy bölcs. Hisz valahol azt írtad, hogy a bölcsesség a korral jár.
Gondolom ezt azért állítod ilyen bizonyosan, mert ez a bizonyos Jóisten maga mondta neked... Gondolom már azt is tudod, hogy 5 ujja van-e, mert hát ha már szóba került, akkor remélem nem hagytad ki, hogy megnézd neki...
Azt nem tudom, hogy a túlvilágon mi van (hál istennek - különben már nem lennék ebben a világban) de kit érdekel, hogy ott van-e szex ? A szex-el addig kell itt foglalkozni (csinálni) amíg van kivel és van mivel :-)
Az evés sem a létfentartásra van. A szádon keresztül kerülsz kapcsolatba a világgal.
Klasszikust idéznék : (Hamvas Béla)
"Minden gondolkozást az érzékekkel kell kezdeni, mondja Baader. Tanácsának ésszerű voltát beláttam, s ezért kezdtem a bor metafizikáját a legérzékibb érzékkel, a szájjal. Mert mindaz, amit a borról a szem és az orr tapasztalhat, ahhoz képest, amit a száj tud, jelentéktelen. A száj tudja a borról, hogy hieratikus maszk, és tudja, hogy kinek a hieratikus maszkja."
"Anyánk méhében köldökünkkel vagyunk a világhoz nőve. Amikor megszületünk, szájunkkal. A szem érzékszerveink között az absztrakt; azzal a tárggyal, amelyet lát, sohasem lép közvet-len kapcsolatba, és nem tud vele összenőni. A fül a dolgokat valamivel közelebb ereszti. A kéz meg is fogja. Az orr már a dolgok páráját is beszívja. A száj, amit megkíván, magába veszi. És csak akkor tudom meg valamiről, hogy micsoda, ha megízleltem. A száj a közvetlen tapasztalat forrása. A kisgyerek ezt még tudja. Mikor valamivel meg akar ismerkedni, azt szájába dugja. Az ember később elfelejti. Pedig csak akkor tudom meg, ki ez az ember, ha szájamból való szóval szóltam hozzá; nőről csak akkor szereztem tapasztalatot, ha megcsókoltam; csak akkor tettem valamit magamévá, ha megettem. A szemvilágnál, a fülvilágnál, sőt még a kézvilágnál is a szájvilág sokkalta közvetlenebb, éppen ezért vallásosabb, mert közelebb van a valósághoz. Ezért van mély rokonság az evés és a tanulás között, mint Novalis mondja. Ezért mindnyájunk anyja a föld, aki bennünket szánkon keresztül táplál, és összenövünk azzal, amit nekünk nyújt. A szájnak három tevékenysége van: beszél, csókol és táplálkozik. A beszédről most, sajnos, hallgatnom kell; a csókról is, bár nem szívesen. Csak annyit, hogy a számmal vagyok közvetlenül a világhoz nőve, és ebben a hozzánövésben három tevékenységem lehetséges: vagy adok, vagy veszek, vagy adok is, veszek is. A szóval adok; a táplálékkal veszek; a csókkal adok is, veszek is. A szó iránya kifelé, a táplálék iránya befelé, a csók iránya kifelé és befelé, vagyis a kör. Az egyik tevékenység persze a másik kettőt nem zárja ki, sőt alátámasztja, mert amikor a föld engem táplál, akkor hozzám beszél, illetve tanít, de meg is csókol, amikor a szép nőt megcsókolom, eszem belőle és ő belőlem, és mind a ketten táplálkozunk egymásból, és tanítjuk egymást és szólunk egymáshoz, legtöbbször olyasmit, aminek mélységéhez a szó kevés."
Na. Inkább ezen töprengjetek, mint a túlvilágon ;-)
Azon a szinten amint Te fogalmazol valóban nincs jelentősége. Mi lenne ha nagyobb formátumban közelítenéd meg az apróságokat. Befogadnád és megértenéd. Mig kicsinységben a kicsiny dolgok kinn rekednek.
Valóban azt gondolod, hogy gondolatmeneted bármire is jó?
...másrész ne feledjük! Túlvilág nincsen. E világ is túli egy másiknak. Igaz hierachikus felépítés található, de a mellérendeltségi viszony a jellemző.
Ha van túlvilág, szerintem biztosan van valami élevezetes élmény ott is, mely az "itteni" szexhez hasonlítható ill megfeleltethető, csak hát..ööö... hogy is mondjam, ennyire tán nem nyálkás.... ;o)
Aki matematikus, az gondolkozik. - a platóni Akadémia bejárata fölé kiíratta a Mester, hogy ne lépjen be olyan ember, aki a geometriát nem szívleli.
Aki poéta, arról nem mondok semmit. - Platón az Államból kitiltotta volna ezeket a figurákat.
A szexről írtak tetszenek. Boccaccio Dekameronjában igen szépen ír az Ördögűzésről. Valmai barát a démonokkal küszködő leányból az ördögöt pénisze segítséggel űzte ki. Illetve mindezt rendszeresen megismételte, mert hát jó nagy számban laktak ott ördögök. Érdekes egyébként, hogy az ördögöt szakállal, szarvakkal, villás farokkal szokták ábrázolni. Ezek láthatólag férfiasság-szimbólumok. Bizonyára úgy gondolták, hogy csorba esik a Seregek Urának (akit férfinak tartanak) tekintélyén. Tetszik amit írsz a háborúról, elgondolkozom rajta. Megjegyzem, az index-vallfiles leányoknak sem ártana egy kis ördögüzés. A fúknak pedig,... nos legalább egy alapos maszturbáció.
Nézd, ha néha itt megasszondjuk a vélemnyünket, akkor igen megkapjuk a magunkét. Mindegy. Leginkább Mirabolant kedvelem, ő inkább misét mondatott érted. Gyűlölködés és kioktatás helyett.
OFF
Sajnos nem vagyok akkora poéta, mint ti Canis-al. Erősen a matematika felé hajlik a gondolkozásom, én nem pixelekben gondolkozom, hanem egész rendszerekben, ergo, néha nehezemre esik kifejezni magamat, pedig néha nagyon megaszondanám.
ON
De szerintem a háború is a szexből táplálkozik. Egyrészt a kielégítetlen hímek túlfűtött agresszivitásából, másrészt a hőst körülvevő és a nőkre fölöttébb erogén módon ható aurából. De szinte minden vágy-alapú törekvést vissza lehet vezetne a Nő (vagy Hím) utáni vágyakozásra. Frajd bácsi mondott valamit, amikor mindent a libidóra vezetett vissza. És ha úgy vesszük, hogy "ahogy lent, úgy fönt is", akkor miért ne lehetne például a szexpartnerünk egy angyal? És a hurik tulajdonképpen kicsodák? A Kóránban olvasott leírásból nekem amolyan testett öltött angyaloknak látszottak. Már ha hitelt adunk a Koránnak.
Érdekelne a véleményetek. A fegyverek "megáldását" miért tekintitek "buzdításnak a háborúra"? Bizonyár így képzelitek. Anno a tábori lelkész kiállt, megszentelte a fegyvereket, zászlókat és közben tartott egy szép kis litániát arról, hogy miképpen nyuvasszuk ki felebarátaink torkát.
Véleményem szerint - mint kiderült - attól, hogy megáldod ezeket a fegyvereket, attól még nem jelenti azt, hogy egyúttal helyesled is az öldöklést. Van mikor nem tudod elkerülni, akkor sem, ha keresztény vagy.
De kiváló könyvet tudok ajánlani. Lev Tolsztoj: Eszméljetek! c. irományát. (Bhagavad Gitát hagyjuk is.) Az öreg kedvenc stílusában keresztény alapállásról ír; "ne álljatok ellen a gonosznak", ergó ha támad, ne védekezz!, hagyd a fiúkat. Ez a XIX-XX. század felismerése. Nem biztos, hogy működött volna, monjduk a tatárjárás idején. Bár ki tudja? Hihetelenül jó könyv amúgy!
Egy dolgot pedig kifelejtünk. Saját életünk megszenteléséről elfeledkezünk. Ez a művészet, ez a szépség, ez az emberi magatartás. Az egyetlen helyes út. De ezt inkább érezzük, semmint el lehetne beszélni. Olyan mint a szerelem, ha helyesen érintesz meg egy Nőt, az már akkor borzong és érzi a kezed "delejét", mielőtt hozzáérsz, a mozdulatot elkezded. Ez is benne van a kereszténységben. Zárójelben jegyzem meg, hogy pl. az indexen olvasható vallásos nőknél nagy mértékben érezhető az, hogy a "testüket" nem tekintik szakrális objektumnak, vagyis Istent tagadják meg ezáltal. Csak a szép lelküket láthatjuk. A testükön meg bizonyára mirigyes pattanások vannak, és érezhető a tegnapi izzadság szaga rajtuk. stb. Elkanyarodom, amúgy szextopic. Nohát.
De húzok, mielőtt a széplelkek ismét rámhúzzák a jéghideg, vizes lepedőt.
Hamvasnál olvastam egyszer, valahol. Azóta is nem tudok szabadulni tőle, annyira világosan írja le.
"Végül is azon múlik minden, hogy miképpen bánik az ember a ceruzájával."
Ennyit a fegyverek megszenteléséről, most. Rohanok is dolgozni...
A címerünkön kettöskereszt található és a címerpajzson a Szent Korona nyugszik.
Itt miért ragaszkodunk a hagyományhoz, ez vajon befedi az egész nemzetet?
Nem akarok zászlócsatát vívni, de az a véleményem, hogy egy nemzetnek olyan lobogója legyen, amit sajátjának tekint. A nemzeti szín pl. ilyen. Ha már vallás is van a dologban, az eleve nem lehet egységes, nem fedheti be az egész nemzetet. Szépnek szépek a régi zászlók is, de a mai funkciójukat már nem tudnák ellátni.
