1. Tájszótárakban nyoma nincs. 2. A cseréppel való összefüggésben erősen kételkedem. Az első e az egész nyelvterületen nyílt lévén, három megkülönböztetőjegynyi lépés kellene az ü-ig, hasonló adat sincs. Szintén nincs adat a második szótagi ö-zésre.
Csüröp: Magyar személynévi eredetű családnévnek tetszik. Közelebbit nem találtam róla (nem ártana megnévni monduk az Új Magyar Tájszótárat -- ami nekem nincs meg). Majd még foglalkozom vele, addig is egy kósza ötlet: meglehet a cserép szó tájváltozatáról van szó.
Ad Csiki: Miközben tényleg valószínűbb az erdélyi terület elnevezéséből való eredet, nem feledkezhetünk meg két dologról:
- Kismagyarországon is volt ilyen nevű település, ennek emlékét a Budai-hegység Csiki-hegyek nevú vonulata őrzi (emelett van a Csiki-puszta a település valahai helyén).
- A fenti helynevek személynévi eredetre mennek vissza. A Csiki ~ Csíki név elképzelhető e személynévhez képzett -i < -é birtokjeles apanévként is.
N.B. A Csiki ~ Csíki névben az i ~ í hosszát a név rögzülésének heylén beszélt nyelvjárás határozza meg inkább, semmint etimológiai különbségek.
Csizmadia: Ez magyar foglalkozásnév: a család névadó őse csizmadia 'csizmákat készítő és javító iparos' volt.
A cigány úgy jön a képbe, hogy amikor a cigányoknak családnevet kellett választani*, akkor sokan köztük a foglalkozásnevüket kapták családnévül, így a cigányok közt a Csizmadia jellemzőbb családnév, mint a magyarok közt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Csizmadia nevűek jellemzően cigányok lennének. (Ugyanilyen, sőt "még ilyenebb" név pl. a Lakatos. Ez igen gyakori cigány név, de nekem több Lakatos nevű nem cigány ismerősöm is volt.)
A szláv pedig úgy jön a képbe, hogy maga a csizmadia köznév szláv (pontosabban szerb-horvát) eredetű: čizmedžija, oda viszont a törökből jött: çizmeci < çizme 'csizma' + -ci foglalkozásnév-képző. A szláv szó bizonyos nyelvjárásokban csizmazia formában honosodott meg: ilyen magyra családnév is van: Csizmazia. De a szó szláv származása a magyar családnév kialakulásának szempontjából érdektelen.
* N.B. A cigányok túlnyomórész nem cigány, hanem a környezetükre jellemző nyelvű családneveket viselnek.
> Lehetséges, hogy németajkú plébános Dursch(e)l-nek írta jelentés alapján és magyarajkú Tursch(e)l-nek hangzás alapján?
Ez egy igen tipikus változás magyar-német, szláv-német relációban (sőt még különböző német nyelvjárások közt is). Bizonyos német nyelvjárásokban ui. nem zöngés, hanem "félzöngés" a szókezdő b, d, g, ezt pedig a "félzöngés" hangokat nem ismerő hallgató gyakorta zöngétlennek hallja. Belnémet relációban ez nem annyira gond, ui. számukra a hehezett p, t, k és a hehezet nélküli b, d, g szembenállása fontosabb, mint a zöngésség. De a mi számunkra a hehezet "lényegtelen", így a zöngésségre kell hagyatkoznunk.
Ami magát a Tursch(e)l ~ Dursch(e)l nevet illeti, a variációkhoz fel lehet venni a Türsch(e)l ~ Dürsch(e)l alakokat is, ui. az -(e)l kicsinyítő képző előtt umlaut lép fel (ez egyes nyelvjárásokban elmaradhat). A név lehet képzőtlen lakosnév (nem feltétlenül ez a forrás, de Németo.-ban altöttingi járásban van Dürschl község), azonban valószínűbb, hogy régi személynévről van szó: egy forrásom szerint a Dürsch(el) (ófelnémet türs[l]) jelentése 'óriás, nagyon magas ember'.
Félix: Képzőtlen apanév, azaz egy Félix személynevű egyénről szállt a családtagjaira. Mivel e név ritka ilyen formán volt személynévként, nem hanyagolható el az ideghen származás, ill. a névmagyarosítás lehetősége sem.
Turcsány: Legvalószínűbben egy képzőtlen lakosnév egy Turcsány helynév után. Ilyen több is van a régi Nyitra vm.-ben volt (ma Szlovákia, Turčianky) . Ez esetben magyar névről lehet szó. Nem zárható ki azonban a szlovák eredet sem: ekkor van a Turek 'Török' személynév -(i)an kicsinyítő képzős származékáról van szó, vagy egy Tur(e)k-, Tur(e)č- kezdetű nevű helyre való lakost (ilyenekhez l. a fenti linket, pl. Turcsok ~ Turčok, [Alsó/Felső]turcsek ~ [Dolný/Horný] Turček).
Pászthy: Ez a név valóban a Pásztó településnévhez kapcsolható mint lakosnév. Azonban nem biztos, hogy a Nógrád megyei településhez, ui. nem zárható ki a Túrpásztó, Ipolypásztó (ma: Pastúchy, Szlovákia) és Nyitrapásztó (ma: Pastuchov, Szlovákia) településnevekkel való összefüggés sem. <http://www.radixindex.com/cgi-bin/hn1913.cgi?place=Paszto>.
Azokból, amit leírsz, az alábbiakat javaslom elvégezni:
1. megkeresni Csíki János debreceni működési területét, ott talán tudják, hol született.
2. Vszeg ugyanott született a nagyapád is (gondolom nem tudsz róla sok mindent, különben róla meséltél volna)
3. előzővel párhuzamosan, vagy helyette: nagyapád halottijában benne van a születés helye, ha nincs meg szüleidnek, akkor édesapádnak kiadják (betekintést engednek a halottiba a polgármesteri hivatalban, ott, ahol meghalt) az adatot, ha igazolja, hogy az ő fia. Apropó: Édesapád nem tudja hol született az apja?
4. A kolozsvári iskolaévekből gyanítom, hogy akkor tényleg Csík, ill. Csíkszék az "eredeti" származás helye, mégha a nagypapádé és a testvéréé nem biztos.
Én bukovinai vagyok, de oda Moldván át Csíkból származtunk. Ezért lehetek Csiki. Az pedig, hogy hogy s miként kopik meg egy hosszú magánhangzó, nem tudom, de tapasztalom. (1760-as évektől az írott alak sokszor változott, volt Tsiki is, ez, ill. az ilyenek ne rettentsenek meg később a kutatásaid során) Viszont, ha Székelyföld ill. utána Erdély, akkor nehéz lesz kutatni, de mindez már másik rovat, úgy hívják:Családfakutatás
Nagyon köszönöm minnenkinek aki segített. Az pedig való igaz, hogy email címben nem szerepelhet " í " betű.Ezért lett Csiki.Megfogadom a tanácsokat!Egy rokonomról tudom, egy Csíki János nevezetűről, hogy Kolozsváron végezte el az iskolát, aztán Debrecenben telepedett le mint pap és ott is halt meg 4 -5 éve.Édesapáméknak minden évben küldött némi pénzt karácsonykor, mikor még gyerekek voltak.Ő nagyapám unokatestvére volt.Ennyi.Egyenlőre.
" Magyarországra főleg a déli és nyugati német területekről érkeztek telepesek. Pest megyében Budakeszi, Csepel, Óbuda, Szigetszentmárton, Torbágy, Törökbálint, Visegrád, Zsámbék, Dunabogdány, Békásmegyer lett a nagyobb német letelepedések helyszíne. Baranya megyeében az 1720-as évektől egyre több helyen szorítják ki a szerbeket, Tolna megyében Mercy gróf, Dőry, a Wallis grófok, a Jeszenszkyek, az Esterházyak telepítenek németeket. Florimund Claudius Mercy gróf, császári tábornok hőgyészi uradalmában csak németek telepedhettek le. A kortársak „Schwabische Türkei”-nek nevezték Somogy, Tolna és Baranya megye területét a 18. században a nagy német lakosság miatt. Sváb tömbök alakultak ki a Bácskában és a Bánátban, valamint Szatmárban is."
Azért írom idem mert másnak is hasznos lehet, megjegyzem ezt itt a gép mellett "tudtam meg". Kutatni ! Meg kéne nézni, kinek volt/lett a birtoka 1711 után, vagy a török kiűzése után - tudjuk a birtokba vételek sokszor évtizedekig elhúzódtak - mert ez a "a fuldai uradalom" megfogalmazás nekem azt sugallja, hogy nagybirtokról nagybirtokra lettek telepítve.
Sajna konkrétan a keresett nevedhez és annak különböző formáihoz nem tudok hozzászólni.
Csizmadia Családnév eredetéről szeretnék kérdezni,mondták már azt magyar eredetű,szláv,cigány.Légyszi világosítsatok fel hogy most milyen eredetű is ez a név,fontos lenne.
A két profitól szeretném kérdezni, mit tudnátok mondani a Turschl névről.
Hímesházán (Mohács közelében) élő svábokról (illetve németajkúak, mert a sváb egy tág fogalom) van szó.
Mi lehet a név jelentése és szerintetek honnan költözhettek ide. A 18. század elején már ott éltek, tehát nem a Mária-Terézia féle betelepítésről van szó, az bizonyos.
Az anyakönyvekben szerepeltek Durschl, Durschel, Turschl és Turschel alakban.
Lehetséges, hogy németajkú plébános Dursch(e)l-nek írta jelentés alapján és magyarajkú Tursch(e)l-nek hangzás alapján?
Az e-mailed publikus, abból látom, hogy te biza nem Csíki vagy, hanem Csiki, akárcsak jómagam (ami persze ugyanaz). Ahogy olvaslak, úgy gondolom, fiatal lehetsz. Apai nagyapád, esetleg az ő apja hol született. Tudod? Abban benne lesz a megoldás is.
Én segítséget szeretnék kérni, mert bár próbálkozom megtalálni a családnevem jelentését és eredetét, nem igazán értem el még magamtól számottevő eredményeket. Szóval én a Csíki név eredtéről, jelentéséről szeretnék megtudni valami információt. Én Erdély területében gondolkodom, mert ott található nagyon sok Csík-al kezdődő helység.Pl.: Csíki-havasok, Csíksomlyó...de persze ez csak feltételezés. Nagyon megköszönném annak aki segít, komolyan foglalkoztat ez a téma.
Tisztelt LvT. Családfámat kutatgatom, őseim Pászthyként születtek érdeklődnék ennke a névnek lehet -e jelentése? Esetleg Pásztó település nevéhez lehet-e köze?
Mellesleg most (köszönhetően az 50-es éveknek) Pásztiként írjuk a nevünket.
> de tudni szeretnék még annak változatairól: pl. Laczkovich, illetve a "c" utáni "z" elhagyásával keletkezett Lackó, Lackovics és Lackovich nevekről
Ezekről nincs sok minden elmondani: a családnevek is követik a helyesírás változását, ha késéssel is. Az Akadémia első helyesírási szabályzata (1832) rendelkezett a /cs/ hang cs-ként való írásáról, így a /cs/-nek ejtett ch-t tartalmazó családnevek jó része esetén az anyakönyvekben is megtörtént a váltás. A cz mint a /c/ hang jele az akadémiai helyesírásban 1922-ig tartja magát, de az ún. iskolai helyesírásból hamarabb eltűnt. Ezzel párhuzamosan a családnevek helyesírása is változott. (N.B. A XIX. sz. közepéig a c betű önmagában nem volt használatos: a régi helyesírásban ez a /k/ hangot jelölte, és bár ezt az összerendelést később nem használták, de a betű önmagában funkciótlan marad.)
> Azt is megtudtam, hogy a horvátok mellett a szerbek is használják az "ics-et", csak a fia értelmű -ov, és az utód értelmű -ics együttes használatát találjuk náluk.
Az -ov hímnemű szavakhoz járuló birtokos melléknevet képez (lágy mássalhangzók után sok heyen -ev az alakja; nőnemű szavakhoz járuló párja az -in, vö. Puskin), ez önmagában is gyakori apanévképző egyes szláv népeknél (a szerb-horvátoknál éppen nem). A szb.-hv. -ić, egyéb szláv -ič eredetileg kicsinyítő képző, de igen régóta már csak személyneveken hazsnálják, így apanévképzői értelmet vett fel. A nem ritka képzőhalmozással ez a két képző sok nyelvben összetapadt és együtt használják osztatlan -ović ~ -ević, -ovič ~-evič, -owicz, -iewicz, -ович~ -евич képzőként. Szerb-horvát területen ez a legproduktívabb képző. Régen nem volt ritka az ukránoknál sem, tőlük vették át a lengyelek, ahol nagyon elterjedt, ill. a szlovákok, ahol ritka ugyan, de nem példa nélküli (vö. Petőfi eredeti Petrovics családnevét).
> valamint a Laczko és Lacko nevekről is.
A Lackó (régi helyesírással Laczkó) régi magyar személynév. Régen (a XV-XVI. sz. előtt) az egyszerű embereknek nem volt családnevük, és az emberek megkülönböztetésének problémáját úgy oldották meg, hogy sokkal több személynév volt, mint ma. A személynevek képzésének egyik módja a kicsinyítő képzők alkalmazása volt: régente sokkal több ilyen képző volt és nem (csak) becézésre szolgáltak, hanem semleges személynevek képzésére. A személynév képzésének másik formája a csonkolás volt, ennek leggyakoribb típusa az, hogy a nevet egy szótagossá rövidítették. Igen tipikus volt az, hogy a kicsinyítő képzők ehhez a egyszótagos, csonkolt névformához járultak (az egyszótagos név hosszú magánhangzója ilyenkor rendszerint megrövidült), vö. Péter > Pét > Pet- > Pet|e, Pet|ecs, Pet|es, Pet|i, Pet|ő, Pet|őc, Pet|őcs. (A csonkolatlan Péterből pedig Petr|es, Petr|i, Petr|őc stb. keletkezett.)
A szláv eredetű László (< Lácló < *Ládszló < Ladiszló < Ladiszlav < Vladiszlav) személynév az ilyen nevű királyunk tisztelete nyomán terjedt el, de minthogy egy Árpád-házi királyfi is megkaphatta, ez mutatja, hogy akkoriban sem volt ritka. E név egy szótagra csonkolt formája a Lác ~ Lac- volt (ez az alak megmaradt a Lacháza helynévben). Ehhez járultak azután a különféle kicsinyítő képzők, mint a -k (Lack), az -a (Laca), az -i (Laci), az -ó (Lacó). de nemcsak a szlávok halmozták a képzőket nevek alkotására, de a magyarok is: a -k és az -ó képző összetapadva egy -kó képzőbokrot alkotott, amely igen gyakori lett (miközben a -k és az -ó önálló használata egyre ritkább lett), ezzel a -kó képzővel képződött a Lackó személynév.
A László szláv eredetű, így nem csoda, hogy maguk a szlávok is használták. A korabeli magyar személynévképzési elvek nem egyediek voltak, hanem széles körben elterjedtek Eurázsiában. Így az egy szótagra való csonkolást és a kicsinyítő képzőkkel való megtoldást a szlávok is használták. Egy különbség volt, hogy az ő neveik nem végződhettek, még a csonkoltak sem, puszta szótőre, hanem mindig valami nemet és ragozást lehetővé tévő végződést kellett hozzátenni. A szlovákoknál a leggyakoribb ilyen tartalom nélküli végződés az -o volt (és mai is az). A szlovákoknál az ő Vladislav > Ladislav nevüknek képződött egy Láclav formája, melynek szintén lett egy szótagos Lac- rövidülése, amely alapalakjában az -o végződéssel állt: Laco (a magyar Laci becézőnek máig ez a szlovák megfelelője). A korabeli helyesírás nem jelölte a magánhangzók hosszúságát, így ezt a szlovák Laco nevet nem lehet megkülönböztetni a magyar Lacó névtől; a magyar nyelvhasználat pedig minden szóvégi rövid -o-t megnyújt, így a későbbi magyar forrásokban az eredetileg rövid -o-s nevek is hosszú -ó-ssá lettek (mint pl. az enyém). A -k kicsinyítő képző a szlávoknál is gyakori, így a Lac- is kaphatott ilyet, ami az -o végződéssel együtt a Lacko nevet eredményezte (ez pedig a szintén megkülönböztethetetlen a magyar Lackótól). Ez a -ko végződés igen tipikus a szlovák és az ukrán családnevekre.
Tehát a Lackó – csakúgy mint a Jankó és a társai – abba a közös magyar-szlovák névkörbe tartozik, amely párhuzamosan alakult ki, családtörténeti adatok híján lehetetlen dönteni abban, hogy az adott személy (család) esetén magyar vagy szlovák eredetű névről van-e szó.
> Tehát a Laczkovics jelentheti "Laczk utódát" is
Lack ~ Lack utódát nem jelentheti, mert a Lackovics név szláv, és a szlávoknál nem volt Lack, csak Lacko (esetleg csehes Lacek). Ez tehát Lacko (esetleg Lacek) fiát, utódát, férfi családtagját jelenti.
> (a -fi / -fia végződés a magyarban sem jelentette feltétlenül a férfiutódot)
Itt nem tudom, mint akartál mondani. Eredetileg feltétlenül a férfiutódot, sőt a fiát jelentette (ugyanez igaz a germán -son, -sen, -sohn stb.-re, a szláv -ov, -in, -ić, -ič stb.-re, a török -oğlu stb.-re, stb.). Így keletkeztek az első ilyen nevek. Azzal hogy elterjedtek, egy külön névtípust alkottak. A névtípus kialakulása után történhetett meg, hogy keletkezhettek olyan nevek, amelyek tartalmilag már nem voltak apanevek, csak formailag tartoztak ilyen típusba. De az ilyen „szívóhatás” minden típuscsoportra igaz, ez még nem kérdőjelezi meg a csoport eredeti keletezési körülményeit.
> Ebből kifojólag érdekelnek még a Laczfi, Lászlófi nevek és módosulataik: Laczfy, Lászlófy, Lászlóffy
A -fi névtípus a magyarban jelen van, de nem terjedt el túlzottan: az apanevek inkább képző nélkül (tehát változatlan személynévi formában), vagy -é (> -i, -e, -a, pl. Ferenczy, Balassi, Balassa, Andrássy) birtokjellel képződtek.
Kálmán Béla a Lacfi, Lackfi és Lászlófi neveket (ill. cz-s, y-s, ff-s írásváltozataikat) a régi nevekhez sorolja, bár ez utóbbi esetén felmerül annak a lehetősége is, hogy a XIX. sz.-i névmagyarosítás idejéből (is) származhat, ugyanis abban a korban tömegesedtek meg a csonkolatlan nevekhez (ill. a nem személynevekhez) járuló -fi utótagú nevek. A Lackfiak éppen a XIV.sz. egy vezető magyar főnemesi családja voltak, esetükben éppen tetten érhető a –fi utótag konkrét jelentése: a családalapító a hermán nembeli Dénes fia Lack volt és az ő fiai viselték először a Lackfi nevet (Lackfi András, Dénes, István). Ide tartozik, hogy Lackfi András erdélyi vajda volt, ezért az ő fiát, Lackfi Györgyöt akkoriban Vajdafi Györgynek is hívták (lévén a Lackfi még inkább szószerinti értelmű volt, és akkor még nem rögzült családnév). A Lackfiakkal párhuzamosan éltek a Lackok. Itt a családalapító Lack fia Dénes volt, de esetükben a puszta személynév lett apa- és családnévvé (mint írtam, a magyarban ez a gyakoribb út).
> Említettem már a Laczkovicsot (annyit biztosan tudok, hogy ez volt atyai ági őseim eredeti neve, a mostanit egy ismeretlen időben történt névmagyarosításnak köszönhetem, ha jól sejtem) [...] És még egy adalék: annak a falunak a történetében, ahol nagyapám él, azt olvastam, hogy egy Laczkó nevű jobbágy a Felvidékről (tehát a mai Szlovákiából) érkezett oda
Ha ezt a két információt összerakom, akkor együtt azt jelentik, hogy az a bizonyos Lackó – akárki volt is, magyar vagy szlovák –abban a faluban szláv (szlovák, ruszin vagy szerb-horvát) környezetbe települt be, mert csak is így kaphatott családja az ő Lacko ~ Lackó nevéről szláv képzővel Lackovics nevet. Az, hogy ő maga magyar volt-e vagy szlovák, pusztán a nevéből nem tudhatjuk, Kniezsa István is a Hont, Gömör és Ugocsa vm.-i adatokra támaszkodó Magyar és szlovák családnevek rendszere c. munkájában mind a magyar, mind a szlovák nevek közt említi. Az viszont, hogy itt szláv környezetbe települt be, arra utal, hogy talán inkább szláv (azaz szlovák) lehetett.
Jekkel: A Jeckel (Jäckel) német családnév magyaros írásmódú formája. A n. családnév egy korábbi személynévre megy vissza (a forrásom 1352 körülről adatolja Jeckil alakban), mely egy Jack ~ Jeck névrövidülés -l kicsinyítő képzős származéka. Az alapnév eredetéről két elképzelést találtam a német szakirodalomban: - egy ’sarokfogó’ jelentésű zsidó személynév: ilyen nevet egy ikerpár másodiknak született tagjának adtak, aki szinte fogta az előtte megszülető testvér bokáját - az apostol után adott Jacob ’Jakab’ személynév.
Fenes: A családnév egy régi magyar, a XIII. sz.-ból adatolható személynévről veszi az eredetét, amely a Fene személynév -s kicsinyítő képzős alakja. Ez a Fene név eredetét tekintve megegyezik a szitkokban használt mai fene közszóval, de a közszó akkori jelentése még nagyjából semleges volt: vadállatot, főként vadkant értettek alatta.
Verle: A német névtani irodalom ismeri a Werl(e) személynevet, amely a Werner személynév rövidülésének -l kicsinyítő képzős formája. Családnévként jöhet apanévként közvetlenül ebből a személynévből, de képző nélküli lakosnév is lehet egy Werl(e) nevű településről (amelyet persze egy hasonnevű emberről neveztek el).
Nem biztos azonban, hogy a fenti a magyar családnév közvetlen eredete. Ugyanis a Verle, Verla (hely- és család)nevek Olaszországban nem ritkák, de találtam francia és portugál adatot is. Ezek a nevek viszont a fenti német személynévre mennek vissza, pl. az olasz Villaverla települést, amelyet 1002-ben alapított egy bajor, aki a település nevét is adta <http://www.vicenzanews.it/a_353_IT_899_1.html>.
Tehát a magyar név eredete lehet olasz is (a franciát és portugált, melyek maguk is vlsz. olaszok, kizárnám). A német vs. olasz kérdésben döntő lenne, ha ismernők, hogy a kezdő szimpla V vajon eredeti-e, vagy korábban dupla W-s volt az írásmód.
Ezért logikus, hogy a Jekelfalva helységnév is egy k-val írandó. Ld. hasonlóan Lelkes György: Magyar helységnév-azonosító szótár, 2. kiadás 1998, s.v. Jekelfalva, ahol a XIX. századi, mindenkor egy k-val írt magyar névváltozatok mellett az — egykor Szepes vármegyei — település régi német (Jekelsdorf) és mai szlovák neve (Jaklovce) is meg van adva.
Emlékeztem Jekkelfalussy Piller György vívó olimpiai bajnok nevére. Ezért Jekkelfalu után kerestem a KissLajosban. Jekelfalvát találtam. A szócikből kiderült, hogy a név alapja a német Jäckel = Jakab lehetett.
