A témához kapcsolódva, azért jók voltak azok a régi jó fémbélyegzők! Elég erős lánccal rögzítve nem is lehetett azokat olyan könnyen elvinni. És értelme sem volt, mert kg-ban számolva nem nagy a vas ára. És ezeket kellett a legkevésbé pótolni.
Ha már Csobánc, akkor miért is ne lehetne egy erős láncon lógó vasat kitenni, amelyre ma már nem is volna gond úgy beütni (gravírozni, vésni) a betűket, hogy ne a betű tükörképét lássuk? Értem, hogy nem mindenki szerette ezeket, és talán én is csak azért szerettem meg, mert nem mindegyik volt ilyen. De hát 1-2 darab nem zavarna senkit...
Nem akartam a ranger kérdést előhozni, de jól mutatja, hogy ha ez sem működik rendesen (havonta egy végigjárás és kidőlt fák szétvágása), akkor elég merész nehezen megközelíthető helyekre elvárni a pecsétek hurcolászását.
annyi baj legyen: Ez azért feltételezne némi koordinációt. Ha az adott szakasz önkéntese nem válaszol, akkor újat keresni. Addig meg hetek telnek el és nincs kint pecsét. A pecsét elküldése is lehet macerás. Azért szerintem ez nem ilyen egyszerű, mint elsőre tűnik.
Semmi okom az MTSZ-t védeni, de valahol megértem, hogy ez nem éppen a legsürgetőbb kérdés.
Pedig a Nagy Projektből finanszírozott nem létező ranger-hálózat nem létező rangerei igazán kivihetnék ezeket a nem létező bélyegzőket a nem létező bélyegzőhelyekre. ;-)
Ez csak annyiból állna, hogy írnának egy cikket, amiben megkérnének pár, a kéktúra közelében lakó túrázót, hogy hadd kerüljön fel egy listára a nevük, szépen felosztva a kéket, átfedésekkel, és ha gond van, akkor csak egy email, ki tudod rakni? mert akkor küldöm postán, futárral, akárhogyan, holnap ott lesz. Önkéntes meg átveszi, kiviszi. Vagy még egyszerűbb esetben, már eleve ott van az önkéntesnél, vagy polgármesteri hivatalban, vagy a helyi focicsapat edzőjénél, akárhol, három fémnyél, meg a környék pecsételőinek gumija, bejön a hibajelzés, önkéntes odabattyog, összeragasztja, és kiviszi.
De nyilván nem mostanában lesznek új bélyegzőhelyek, hiszen ennek a lekoordinálása még vagy két évet csúsztatná az új füzet megjelenését :D
Anno -Sütő-Nagy Attila idejében- ez úgy működött, hogy a túrázók jelezték a bélyegző hiányt és egyéb hiányosságokat. Attiláék kérték a túrázókat, hogy jelezzék, mikor, merre mennek kéktúrázni, s felkérték Őket a hiány pótlására.
Emlékszem, a Bakonyba mentem, s kértek, hogy tegyek ki 2-3 hiányzó bélyegzőt, és szereljek fel 2 bélyegzőt őrző dobozt. Akkoriban a kéktúra bélyegző doboz egy nagy méretű postaláda volt, a két dobozt a hátizsák mellé akasztottam, úgy néztem ki, mint egy drótos-tót:)
Az ellenőrzéshez. Sajnos nem csak az autóval megközelíthető helyen bélyegeznek több füzetbe, hanem nehezen megközelíthető helyen is. Láttam, hogy az egy szem turista vagy 10 füzetbe bélyegez. A legjobb módszert újra leírom: Akkoriban a füzet leadásakor az elbeszélgetéskor néhány jellegzetes helyet kellett felismerni fényképekről. Hamar kiderült, ha valaki 10 helyből 8.-at nem ismert fel, hogy valami nem stimmel... (jellegzetes hely pl: Dobogókő, Csóványos stb.)
Ez a jellegű beszámoltatás visszarettentette a túrát csak részben, vagy egyáltalán nem teljesítőket...
Egy Csobáncra, Getére is 1-2 percnél több lenne felmenni. Nem tudom, hogyan működik az MTSZ, de azért szerintem nem lenne könnyű baráti alapon találni minden szakaszra embert erre a feladatra. Ha pedig nem baráti az alap, akkor egy kocsis túra x órabér, ha mászni kell, azért 2-3x-et kérne el egy beosztott. És nem hiszem, hogy annyi pénz lenne, hogy ilyen beleférjen vagy pl. betonoszlopok megfelelő kihelyezésére logikusabb elkölteni ilyen összegeket.
Azert eleg szomoru, hogy az MTSZ munkatarsainak nem magatol ertetödö a kihelyezesnel, potlásnál kicsit gyalogolni a kocsitol a pecsételöhelyig.
Vencel 2szer megcsinalta a kekturat, nem hinnem hogy Neki pl. gond lett volna. Egy pecset kihelyezésénél vagy pótlásánál a Kektura utvonalanak barmely pontja jol megközelithetö (hangsulyosan megközelithetö, nem pedig elerhetö) autoval. A legmacerásabb talan egy Csovanyosi vagy Nagy-Milici belyegzö lehet.
Vagy inkabb az a baj, hogy kellene egy ember az MTSZben, aki mast sem csinal csak ezt?
Jomagam peldaul rendezek egy teljesitmenyturat. Minden tura elött ki kell helyezzek 3 helyre ellenörzö kodot, ahol nincs ember, csak kod. Ezeket a kodokat magam szoktam kirakni, marpedig ugy, hogy elautozok a pont közeleig, es aztan gyalog megyek fel, vagy kocogva. Csak az idöhiany (a tura elötti nap sok egyeb teendö van) miatt autozok a lehetö legközelebb a ponthoz, ha lenne idöm, erönletileg kepes lennek vegigjarni a turamat.
Nem lehet odagördülni autóval. Ez még mondjuk a kihelyezésnél csak egyszeri kellemetlenség, de ha eltulajdonítják macerásabb a pótlás. Ha sok ilyen nehezen megközelíthető helyen lenne pecsét, akkor muszáj lenne sokkal komolyabb emberi anyaggal dolgozni, akik képesek adott helyekre eljutni az év minden szakában és pótolni a hiányokat. A jelenlegi helyezetben elég egy B kategóriás jogosítvány és nincs szükség megfelelő kondícióra a pecsétek kihelyezéséhez.
Pontosan! Ha már fel kell(ene) menni a várhoz a Csobáncra, akkor miért nem ott van a bélyegző is? Szerintem megoldható lenne. Az ilyen "vicces túrázók" sosem izgattak. Mindenkinek joga van hülyének lenni..és van aki bántóan vissza is él ezzel a joggal, sőt még büszke is rá :P
Épp ezt akartam kérdezni. Honnan tudjuk, hogy bélyegez?
... és vigyük tovább a gondolatot: nem baj, hogy túrázik, az sem baj, ha arra megy amerre szeretne. Ettől csak egészségesebb, edzettebb lesz ami jó. A baj az, ha ezt a túrát összemossa a Kéktúrával.
Ez a sporttárs az Alföldi Kéktúra szokásos kerékpáros érintőpontos túramozgalomként való teljesítéséről regél, vagy az Országos Kéktúra kerékpárral történő bejárását tervezi így? Egyáltalán kerékpárosról van szó?
"Mielőtt valaki megkérdezné tudom, hogy nem itt vezet a kék de nincs kedvem a homokba, kavicsokba közlekedni ha nem muszáj ezért megtervezem, hogy merre tudok aszfalton végigmenni nekem ez így könnyebb. :-) Persze vannak olyan helyek amiket nem lehet aszfalton megközelíteni, sajnos."
Központozásilag talán osztálytársa lehetett az előző sporttársnak.. És ebben a műben is nagy szerepet kap az ún. kedv-faktor. Ezt csak az értheti meg, aki próbált már valaha túrázni, holmi karszékben ülő irodista nem. Érzi ezt a művész is, az esetleges értetlen kritikát, ezért a felütésben próbálja kifogni a feltételezett kritikusok vitorlájából a szelet.
Rap helyett inkább egy keserédes blues passzolna talán hozzá..
Ha már így csinálja és ő maga ezt helyesnek látja, akkor erre szokták mondani: XY elvtárs elmulasztotta azt a remek lehetőséget, hogy csendben maradjon. Legalább ne írna tele a marhaságaival és jellem-, illetve fizikai gyengeségéből adódó ökörségeivel a fórumokat. Ne adna tippen a többi hasonló egyénnek.
" Én szoktam néha rovidíteni (többnyire elkavarás a vege😊) van amihez nincs kedvem. Én csinálom a kéket és nem fordítva. Volt hogy pecsételni nem tudtam pedig ott voltam. És akkor mi van? Az én utam."
Azt hiszem leszögezhetjük, hogy a sporttársnak nem erőssége a központozás. :-) És aki ilyen írott kommunikáción szocializálódik, attól az élet más területén sem várhatunk el nagyságrendekkel igényesebb írásművet. Naponta, az élet számos területén szembesülök ezzel a problémával.
Egyébként a sporttárs az utolsó három mondattal akarva-akaratlanul is egy reppelhető szöveget teremtett. :-) Íme:
Volt, hogy pecsételni nem tudtam,
Pedig ott voltam.
És akkor mi van? Az én utam.
Verselemzés
A művész törekedett a jónak gyakorlására, de a rideg világ akadályaiba ütközött. Lázadásának tüzét azonban ez nem csillapította, nem ingott meg, öles léptekkel ment tovább az úton, amit természetesen nem neki jelöltek ki, hanem ő jelölt ki magának.
A fenti alkotás ugyan nem illeszkedik be egy Bob Dylan-i életműbe, de - remélem - nem is vitatkozik majd arról az utókor, hogy alkotója megérdemelte-e az irodalmi Nobel-díjat.
Idézet a közösségi oldalról,ami ékes bizonyítéka,hogy a mennyiség a minőség rovására megy,s mennyi ilyen lehet még.
" ....Kicsit csaltunk, mert nem éreztünk magunkban az erőt a Csobánc és Badacsony megmászásához, de szerencsére más túrákon már láttuk onnan a kilátást...."
Persze kapott hideget meleget,mire a reakció:
"Teljesítettük a szakasz 90-95%-át :) szerintem :D"
Még egy komment,ami sokat elárul egyesek felfogásáról,ami sajnos egyre jellemzőbb felfogás:
" Én szoktam néha rovidíteni (többnyire elkavarás a vege😊) van amihez nincs kedvem. Én csinálom a kéket és nem fordítva. Volt hogy pecsételni nem tudtam pedig ott voltam. És akkor mi van? Az én utam."
Sajnos ezeket az eseteket még a minden hájjal megkent Kéktúra ellenőrök
sem tudják kiszűrni,ezért(is)kéne a nehezebben megközelíthető,kietlen helyekre ellenőrző pontokat telepíteni. Viszont a jelenlegi MTSz gondolkodás inkább a mennyiséget preferálja,a minőséggel szemben...
Ilyesmi kinyomtatott lapokra gondolok, amit akár a kéktúra füzetben tartva mindjárt lehet mutatni is, hogy melyik bélyegzőhelyet keresi:
"Sajnos nem tudok magyarul beszélni! A kéktúrát járom, kérem segítsen! Merre kell gyalogolnom, hogy a következő bélyegzőhelyig lehetőleg a kék sáv jelzésekkel jelölt úton eljuthassak! Köszönöm a segítségét."
Meg aztán lehet egy piros lap is végszükség esetére:
"Amennyiben a személyi szabadságomat akarja korlátozni, kérem hívjon rendőrt, aki fényképes igazolvánnyal és sorszámozott jelvénnyel törvényszerűen megteheti ezt és engedjen utamra!"
Ezt lehet persze, hogy pontosabban kéne fogalmazni, én sajnos nem vagyok jogász.
Ill, a mai világban egy okostelefonra telepített offline szótár cipelése sem okozhat gondot.
"Bélabácsi max. a rendőröket hívja, ha már mindenképpen intézkedni akar."
Teljesen egyetértek, bár nem új keletű a dolog: én 2012-ben jártam Pocsajnál, hát Bélabácsi bizony rám is hívta a rendőröket. (Pedig akkor még nem volt migráció.) Udvariasak, határozottak voltak, a végén még beszélgettünk is. Az egész AK-n vagy 3-4-szer igazoltattak, de mindig ez volt a tapasztalatom. Nem is bántam a dolgot, őrizzék is csak a végeket!