[Piros 85T - 2015]
Október utolsó napján lefutottam életem második legdurvább ultráját. Az első ugyanez a rendezvény volt tavaly. Most az égvilágon semmi elvárásom nem volt, csak egy jót futni.
Az idei futóév nagyon jó volt. Tele volt meglepetéssel. Pár hete beficcent egy 2:57-es Spar maraton, ez pozitív, gondoltam, hogy vissza is vonulok. Előtte mondjuk volt egy nagyon elrontott utcai félmaraton, ez meg negatív, mégsem vonulok vissza.
A fejlámpám pár hete javítás közben tönkrement (negatív), de gyorsan vettem újat (pozitív). A benne lévő akksinak pedig két vége van, na ez negatív és pozitív.
A reggeli miatt megint korán keltem 4 körül, ettem, kicsit visszaszundiztam, pakolás, irány Csillaghegy. A HÉV-en kívülállók számára riasztó mondatfoszlányok hallatszottak. "Amikor a századik kilométer után..." "Az a 76 végülis nem is olyan hosszú...", stb... Micsoda szubkultúra :)
Még otthon megnéztem előző napi 24 órás hőmérséklet profilokat néhány pilisi Időképes amatőr mérőhelyről. Azt láttam, hogy a rajt után nem sokkal már legalább tíz fok lesz, ezért póló plusz karmelegítő mellett döntöttem. 3/4-es nadrág, ivózsák másfél liter isostarral, öv kulaccsal. Hülyebiztos szerelés, miközben Pálfy Marci két azonos szerelék súlyát grammozza, hogy melyiket vigye magával :)
A verseny 8:30-kor, gyönyörű szép időben indult Csillaghegyről.
Először az tűnt fel, hogy hová lett a tavalyi embertömeg. Aztán amikor a Kevélyre 44 perc alatt értem fel a tavalyi 48 perc helyett, meglepődtem. Azta, hogy lehetek itt ilyen hamar? Számoljunk csak! Ha ez eddig mínusz 10%, és a tavalyi 9,5 órából lejönne majdnem egy óra, na ne, 8:40-en belül beérnék?
Ezzel a lendülettel el is felejtettem a szépen bememorizált tavalyi részidőket, csak a Dobogókő és Nagykovácsi maradt meg bennem. :)
Így hát nem maradt más hátra, mint futni tovább, gyönyörködni a napsütésben és csodálni a sárga avarszőnyeget. Futóval nem nagyon, gyalogosokkal - jó utat, jó utat - annál többet találkoztam.
A részidős listát nézegetve, ki is derült a vákuum oka: tavaly a Kevélyen 40. voltam, tehát bőven volt lehetőségem előzgetni. Idén a 12. helyen dugókáztam.
A dömösi ereszkedés talán a legszebb rész. A Szőke forrás völgye aranylik. Amikor már egy vizsla is beleolvad a sárgásbarna levélszőnyegbe, hát az valami csodálatos :)
Dömösön kipróbáltam a nutellás kekszet, és nekiindultam a hosszú mászásnak Dobogókőre.
A Szakó-nyereg előtt nem sokkal egyszer csak utolértem Rajnai Tamást. Ő a Piros 35-ön indult, de már éppen fájós lábbal bandukolt. 2:41-es maratonista, és mivel ő a p85-ös elit elejével együtt indult (Pálfy Marci, Szabó Áron, Allaga Tamás), rövid helyzetjelentést kaptam az élmezőnyről.
Éppen az átmászós létrás meredek szakasz után voltunk, frissen sétálva. Ezért helyesbítettem neki a verseny előtti kijelentésemet: hogy csak a p85-ön csak a végén a János-hegy a sétálós. Hát nem igaz, a pulzus miatt sok helyen kellett gyalogolni, a tavalyi emlékek megszépültek. A János-hegyet meg speciel a pont végigfutottam :-)
Aztán Dobogókő előtt felbukkant egy vegyes színű kompressziós szár. Nedybali. Ettől aztán totál összezavarodtam, mert ismertem az eredményeit, és kizártnak tartottam, hogy ő most közvetlenül előttem megjelenjen.
Dobogókő: 3 óra 27 perc. Eddig huszonöt perc mínusz, ugyanannyi hajtással mint tavaly???! A pontról pár másodperccel előbb indultam mint Balázs, Pilisszentkereszt felé lejtőzve még egy darabig hallottam mögöttem egy beszélgetést, talán itt találkozott össze Gyurkó Petivel, akit amúgy nem is vettem észre hogy valahol megelőztem.
A Pilisszántó frissítő előtt (3ó59, 40km) Rudolf Tamás érkezett vissza a falu felől aszfalton, mintha kicsit eltévedt volna. Lehet hogy így is történt, mivel elég jelentős tempókülönbséggel meg is előzött. A Csévi nyeregnél még elég szorosan voltunk, előttem Tamás fél perccel, mögöttem Gyurkó Peti egy perccel, Nedjalkov Balázs pedig a részidős lista alapján leszakadt további pár perccel. Szerencsére Gyurkó Petit nem vettem észre, hogy nyomomban van, nem szeretek nyomás alatt futni :), igazából nem is merek versenyeken hátranézni. De aztán szerencsére hátsó látótávon kívül került.
Itt még elég jól éreztem magam, a vidámság szinte a Kopár-csárdáig ki is tartott (50km, 5ó02p). Ott csak elvettem a szokásos nápolyikat, töltöttem szörpöt a kulacsba és mentem tovább.
Na de eddig tartottam. Amilyen jól ment az első öt óra, annyira szenvedős lett a maradék majdnem négy. Eddig 145-150-es pulzussal mentem, de most hirtelen elhasználódtam, éreztem az ízületeimet. A pulzus is szépen visszaesett, küzdöttem a 145-ért, sikertelenül.
Pilisszentivánon megint találkoztam Rudolf Tamással, aki egy rövid kitérőből jött megint vissza. Nagyszénás előtt még láttam, de innen jól elhúzott, a maradék két és fél órában negyedórát kaptam tőle.
Annyira nem esett jól a mozgás, hogy a Nagykovácsiba vezető aszfaltos lejtőn 130-as pulzus alá is befigyeltem, és a sajgó végtagok miatt lassabban futottam a lefelén, mint síkon. Ez velem ugye nemigen szokott megtörténni.
Az előző éves Nagykovácsi időm majdnem 7 óra volt. Most 6:18-as idővel érkeztem ide, de ugyanolyan gyengén, mint akkor.
Felvettem a lámpát, áttöltöttem a kulacsba az ide depózott szénhidrátos Isostart. Szemezgettem a zsíroskenyérrel is, de nem tudtam enni. Se sósat, se édeset.
Egészen megundorodtam az édes kajáktól, a kerek kajáktól, a lyukas kajáktól, a sajtkocka alakú kajától és egyáltalán mindenféle kajától. Attól féltem, hogy kijön belőlem minden. Bár ideje volt, de még az aktuális zselét is elhalasztottam későbbre.
Így a Nagykovácsitől Fekete-fejig tartó, amúgy jól futható részt teljesen enerváltan, a 130-as pulzustartományban futottam.
Úgy emlékszem, a Fekete-fej - Hárs-hegy - János hegy részre előző évben kicsit feléledtem, most is így volt. Ááá, de hol volt már az reggeli lendület, most legfeljebb az előző éves részidőket hoztam.
A János hegyet viszont megfutottam, kábé a tavalyival azonos idővel, bár 149 helyett 142 pulzussal. Az Erzsébet kilátótól a Virágvölgy felé a felszabadult lejtőzés helyett ismét csigamódra kocogtam le 120-130-as pulzussal, a vázrendszerem tiltakozott minden föld felől érkező ütés ellen.
Miért van az, hogy ilyen szenvedős bír lenni egy futás??
Makkosmária után az emelkedők jobban estek mint a lejtő, végig is kocogtam a maradékot. Az utolsó kilométerekre, főleg a lejtő miatt, felkapcsoltam fejlámpát. Ezer lumenes brutál fényerő (tényleg!), stabil volt, nem ugrált a fejemen. Első éles bevetésén jól teljesített. http://www.zebralight.com/H600w-Mk-II-18650-XM-L2-Headlamp-Neutral-White_p_117.html
Hát a lejtőzés ilyen fáradtan már elég veszélyes, mivel nem emelem rendesen a lábamat, kétszer is kőbe rúgtam.
Ééééés beértem egy annyira szuper idővel, hogy csak én tudom, hogy mennyire gyenge utolsó harmadot produkáltam.
Szerintem 8:43:01, SI dugóka szerint 8:41:41.
Háromnegyed óra javítás, 145-ös átlagpulzus, ami viszont kicsit a tavalyi alatt van. Az idei mezőnyben ez egy 5. helyet ért.
"Sajnos" ide jövőre el kell jönni még egyszer, mert még elég sok tartalék van a végében. Az elejét jól csináltam, csak az 5 óra feletti állóképességet kell valahogy megszerezni.
Vagy tőlem maradhat a belassulás, de akkor az elejét fussam gyorsabban :-)
Az estét melegvizes zuhany, sör és virsli zárta. Üdv minden szervezőnek és segítőnek és minden emberkének aki kimozdult ezen a szép hétvégi napon!
-- tech zone --
2 és fél Mars szelet, 3 normál + 1 koffeines powergel
2 liter szénhidrátos Isostar
pontokon szörp, 3 nutellás keksz, 6 szelet nápolyi, pár ropi
Részidők - Csillaghegy-Kopár csárda (50k)
[2015] 44:00 25:02 29:56 50:26 (Dömös 2ó29) 35:28 22:51 (Dkő 3ó27) 32:01 16:02 47:14 (Kopár 5ó02)
[2014] 48:14 28:20 33:27 57:02 (Dömös 2ó47) 39:26 25:04 (Dkő 3ó52) 36:26 17:22 51:16 (Kopár 5ó37)
Kopár csárda-Budaörs (32k)
[2015] (Kopár 5ó02) 7:49 24:47 26:38 16:47 (NKov 6ó18) 39:32 9:39 10:58 22:48 (János-hegy) 22:51 37:02 = 8:41:41
[2014] (Kopár 5ó37) 9:01 26:17 27:40 17:08 (NKov 6ó57) 41:41 9:54 10:46 23:02 (János-hegy) 24:04 40:54 = 9:27:32
https://www.strava.com/activities/423774404
http://www.sportident.hu/20151031_Piros85_abszolut_reszidos.html
http://www.traxpace.net/p85t15?grid