Köszönjük a résztvevőknek, hogy eljöttek a Trail-re!
Örülünk, hogy szereztünk egy (reméljük) pozitív értelemben emlékezetes napot!
Mindenkinek nagyon örültünk, annak meg különösen, hogy külföldieket is sikerült a Mátrába csalni. Akármilyen kemény Salvador (TDG 2.), Wolfgang (TDS 4.), vagy a váltógyőztes osztrák duó Schneider - Lillehov, azért a Mátra velük sem viccelt, aszonták, nekik is fel kellett kötni a getyát.
Eddig 3 Mátrabércből 2-őt elfutottam az elején, lássuk a 4. hogy sikerült:
2010ben nagy megborulás volt sok nyűglődéssel, frissítési hibával, térdfájással, ezeket nem akartam megismételni. Több futás, kevesebb bringa, puhább talpú cipő, sérülésmentes felkészülés lett a recept.
2 hete még a max pulzusommal sem voltam tisztában (csak azt hittem), s igen meglepődtem, mikor 10 ütéssel alacsonyabb kerekedett ki, mint ami be volt állítva. Ez nem vallott túl nagy profizmusra J Ezzel párhuzamosan a laktátküszöb sávomban is alaposan elbizonytalanodtam, mivel 2 éve nem voltam 5 óránál hosszabb versenyen, amire lehetett volna támaszkodni. Múlt hétvégén futottam egy erős Balboát, hogy felpörgessem magam. A 18. percében alaposan kiment a bokám. Nem vagyok nagy nyirmogó, így pár perc könnyezés után konokul toltam tovább neki, de a célba visszaérve éreztem, hogy gáz van. Délutánra frankón bedagadt, fájt a lépdelés. Mátrabércnek annyi. Azért nem adtam fel. Boszorkány Kati küldött egy fekete nadálytő receptet, melynek állaga egy leturmixolt csupasz csigával vetekedett. Na ebben pácoltam 2 napig a lábam, néha rá is olvastam a tanácsokat megfogadva. Csütörtökre egész frankó lett, bár ha megnyomtam felülről a bokaszalagot (vagymit), fájt. Pénteken felmerészkedtem a Hármasra, s tesztelgettem magam. Frankón leukoplastozott bokával nem volt gond, így már bizakodóbban álltam a hétvégéhez.
Rajt után nyugodt Kékesi menetet irányoztam elő, így le-le szálltam pár fújtató szerelvényről. Cserébe a mezőny hátsó traktusában kezdtem mocorogni, ami igen meglepett. Még Battila is megelőzött, aki a záróbuszra hajtott J
Kékesre 3:16-ra értem, ami új negatív rekord, kezdtem átértékelni minden időtervem, hamar beláttam ma szerényet fogok nyújtani, ez a hegy nagyon erős nekem. Hátamra kanyarítottam az ivótáskám, s már repesztettem is tovább, egy adag harcost végleg magam mögé tudva. Galyáig nem esett jól, túl sokat ittam ettem hirtelen egyszerre, nehezen emésztődött, borult az energetika. Ezt bizony alaposan elszúrtam. Azért pár sporit befogtam így is. Galya után Millers jojózott egy ideig mögöttem, majd egy kecskeméti sporira, s talán Kékvirágra futottam fel. A keresztesi frissítés már jó volt, viszont láttam, hogy a 8 órából ki fogok csúszni. Múzsla idén is megszívatott a hülye puklijaival, de görcs nélkül stabilan felértem. Mivel egész menet alatt féltettem a bokám óvatosan eresztettem a célig is, nem szerettem volna hazavágni.
A végét azért alaposan megzavartam, maradt még kraft. Leért a kaja a gyomromban, Sanci meg egyben a hegyről J
Abszolút büszke lehetsz Nórira! Ő meg magára. Hegyen fölfelé úgy hagyott ott, mintha csak sétálnék! Azért sikerült sokáig partiba maradnom vele, mert én a lejtőkön megeresztettem. Aztán Kereszteen végképp otthagyott, de ez már egy másik történet.
(500 km felkészülés??? Tehetségtelen falábú puding vagyok... :((( )
Előző nap összekészítve a hátizsák, depókosár: gumicukor, csoki, powerade, cola, ice tea, víz, szendvics, banán. ruhák, tapaszok, dzseki.
Rossz hír a Mátrából: szakad az eső. No para. Tudom, hogy jó idő lesz.
Reggel lassan áll össze a rendszer: 10 perc késésel indulunk itthonról, a Váci különítmény 5 perc csúszásnál már aggódva csörög... A találkahelyen repülőrajt és tűz Sirokra.
Pörögnek a percek, de mindenre van idő, 3 perc még, 1, előre állok. Tűz! Kezemben a fényképező, lövöm a kockákat: feleségem - Nóri elrajtol.
Már bánom, hogy beneveztem. Mire lesz elég szűk 500 killer felkészülés? Három hegyi futás, és két bejárás. Nincs rutin, nincs alap. ajajaj....
Kékes.
Nézem az órát: 3 óra a rajttól. Csak felérjen szintidőre! Bejáráson 3:30 volt a vasúttól, igaz hó és jég volt az utolsó 2 km.
Csak maradjon nyugodt, csak érezze meg a ritmust, nem kell megerőszakolni a szervezetét, csak megerőltetnie magát, amennyire a hegy kéri, csak érezze, meg, hogy milyen érzés amikor dolgozik a rendszer! Sokszor elmondtam neki, hogy mi ez, elolvasta manbo beszámolóit, kísért számtalan versenyen, talán...
Jön athosz, kékvirág. Ő szól hogy itt van Nóri. 3:06 és egyben van. Lekapom a zsákot újratöltöm: csoki, gumicukor, víz. Nóri megjegyzi: "azt hittem már előkészítetted?!". Nem de mire megvagy kész lesz. Így van. 3:11-kor engedem tovább. Huhh.
Galyáig többször megállok fotózni: Hidas erdészház, Bagoly-kő (?), Rudolf-tanya. Tartja a pozit: athosz, H. András, kékvirág jönnek előtte.
Só kellene. KerCsabiéktól kapok szerencsére, és Galyára csinálok is egy jó sós sonkás sajtos szendót, és adom a sótablettát. Zacsiba rakom a szendvicset, hogy indulhasson hamar. Zsákba egy powerrade + vízszintellenőrzés: alig fogyott, szólok is, hogy nem iszik eleget.
Amúgy óll rájt.
Indulnak kékvirággal. ebola ismét bíztat, hogy simán meglesz a 9-es, de én aggódok, hogy összeuhan a rendszer.
Szentlászlónál a sípálya aljánál még éppen lecsúszok athoszról, lassan jönnek az ismerős arcok, akik Nóri előtt voltak, majd András, kékvirág, és pár perc múlva Nóri. Kissé kötötten ereszkedik, de a kedélye nincs megtörve, nyomja tovább filmezek.
Keresztes. Hosszabb időm van, újabb sós szendót gyártok, elkészítem a töltéshez az ice teat - gondolom, hogy a víz már a fülén jöhet ki...
Telik az idő. 6:10 körül jön kékvirág: már kezd emlékeztetni a 10:36-os Kinizsisre a szemeállása. Betegen indult most, de a jó mátrai levegő kitisztította úgy tűnik, mert alig teszem az ablakba amit sugároz a nézése, pedig esküszöm, hogy egyszer sem mondtam, hogy menjen végig... :)
Közel negyed óra telik el, jön Nóri. Mélypont, látom, de bíztatom: "nem tudsz kicsúszni a 9-ből, nyugi" "Most jön a jutalom: csak felsétálsz és lekocogsz. Benyomod a gélt, iszol és kész." Átgyúrom a lábait, és indítom: 6:30.
Féltem az utolsó 2 killer aszfalttól, de bízom a Margitszigeti aszfalt jótékony hatásában, talán kibírja futni.
Balazitoval várjuk a célkapunál, többször hisszük, hogy már jön, de mégse. 8:30, 8:35, 8:38, Igen Benn van, és jobban fest mint 2 órája. "Sima ügy". Kapja a gratulációkat, Németh Csabitól kézbe egy sört, és már neki is van a MB-Trail pólója.
Nem baj Laci , a nagyanyám is feladja 10 évenként ( ha véletlenűl 5 órán kívűl menne ) és nincs gond a T100-at sem fogod végig bírni , és mi a farncnak jársz ilyenekre ???
A lényeg : vigyázz Magadra , annyit semmi sem ér , hogy bajod legyen ! Egyébként , meg csodállak , hogy ilyen feltételek mellett ennyire jó tudsz ( akarsz ) lenni !!
NAGY HAJRÁ A TEREP SZÁZRA , OTT HASÍTANI FOGSZ !!!!!!
Minden esélyem meglett volna arra, hogy a tavalyi 7:27-es eredményemet hozzam, esetleg egy picit javítsak is rajta. Az idő kiváló volt, a terepviszonyok ideálisak. Sajnos ez önhibámból nem sikerült, ugyanis a múlt vasárnap résztvettem egy 20 km-es erdei futóversenyen, ahol kissé túlpörgettem magam. Utána éreztem csak meg, hogy mennyire legyengített. Még a heti egy könnyű futásomat is hőemelkedés követte, roppant dühös voltam magamra, hogy miért nem lehetett azt a versenyt csak egy edzésnek felfogni. Ennek ellenére elindultam ma a versenyen, de jóval lassabban kezdtem, mint tavaly.
Kékesre 2:59-el értem fel (tavaly 2:45), úgy gondoltam ebből nem lehet baj. A meredek sárgától mindig tartani szoktam, de most olyan jó volt a terep, hogy gyorsan leértem rajta (na meg a Hoka is segített). Galyára 4:02 helyett 4:16 körül érkeztem, tehát tartottam a kb. negyedórás hátrányt a tavalyihoz képest. A Muzsla nagyjából 1 óra alatt volt meg, a teljesítési idő végül 20 perccel lett hosszabb, mint 2011-ben (7:47). A heti állapotomat tekintve ennél jobbat nem tudtam kihozni magamból, sőt, örültem neki, hogy nem voltak nagyobb gondjaim, többnyire élveztem a futást, talán az utolsó néhány kilométer volt kicsit nehezebb - a patak után a meredeken mindig begörcsöl a combom.
Az útvonalkijelölés hibátlan volt, a 3 frissítő nekem teljesen elég, egy 0,7-es kulaccsal elvoltam két pont között. Viszont nem bántam volna, ha több ellenőrzőpont van, így össze tudnám hasonlítani az előző évi részeredményeimet az ideivel.
A célban jólesett a leves, a frissítők, viszont a zuhany nekem nem nagyon akart melegvizet adni.
A szervezés ismét kiváló volt, köszönet érte! Gratulálok a résztvevőknek!
Na én a második kategória vagyok. Feladtam. Életem első versenyét. Hazajöttem, a földönfutó matricát lekapartam a Van-ról a Hokámat postáztam a caritas-nak, garminom meg úgy is beszart, tegnap este, azt felraktam 35.000Ft-ért a Vaterára valami nem feladós lúzernek pont jó lesz vagizni.
Lúdtalp doki tippje, hogy tudott vérnyomás problem elhanyagolása miatti, hányingeres muzslaláb alatti give up. Hazajöttem, gyógyszer, holnap megyek visszaJ
Csanya! Kéne nekem egy full kardiológiai labor illetve műtő, szív katéterrel, anesztessel, komplex érdiagnosztikai lehetőséggel, brutális nővékékkel meg doktor house-al,T100-on Kisrigónál. Ha megoldható, igen hálás lennék, remélem nem gond.
Iszonyú jól esne, ha írnátok ilyeneket:
Nem baj Laci, tízévenként egy feladás belefér
Nagyanyám is adta fel már a Mátrabércet mert összeomlott, hogy öt óra felett fog menni
Sokkal könnyebb ilyen előzményekkel feladni a T100-at, ügyesen edzettél
Hülye gyerek mit képzeltél, hova nevezel?
Szóval empatikusokat!!
Mindenkinek gratulálok aki elrajtolt, aki meg be is fejezte és főleg hölgyből van, na Nekik nagyon! Szervezés ötös, zöldpöttyáradat mesteri volt!
Ez ismét egy igen jól szervezett verseny volt. Külön ki kell emelnem a pálya jelölését, ami most szerintem tökéletesre sikerült. Jó volt, hogy mindig a földön kellett keresni a jelet, ez a Mátrában különösen célszerűnek tűnt és az is volt. Remek volt, hogy volt hangosítás, bár kissé meglepett a Kékesen a zeneszó (tavaly mintha csendben haldokoltam volna ott...). A frissítőpontokról sem lehet rosszat mondani. A célban a melegvizes zuhany, a leves és a sör is igen jól esett. Gratulálok a szervezőknek!
A versenyről: a tavalyi 8:11 után 8 órán belülre akartam kerülni. Taktika: Kékesig lassabban. Ez be is jött: Kékesen 2:59-cel csekkoltam (4 perccel rosszabb a tavalyinál), ezután viszont minden pontra a tavalyi idő előtt értem, a végére 7:51 lett.
Én ennél már sokkal gyorsabb biztosan nem leszek, út közben rá is jöttem miért:
A meredek felfeléken nem tudok gyorsabban menni.
A meredek lefeléken nem merek gyorsabban menni.
A futható részeken nem akarok gyorsabban menni.
Azért jövőre lehet, hogy mégis megpróbálom ;)
Nagyon furcsálltam, hogy nem volt ellenőrzőpont Ágasváron és a Muzslán. Az jutott eszembe, hogy ez egy "becsületkassza" verseny, nem kell ellenőrizni, mégis mindenki a kijelölt pályán megy.
