Cserepnye: Az értelmezéséhez két vezetéknév adta a fogódzót. Az egyik az orosz Cserepnyin (Черепнин) családnév (vö. pl. itt). Ez nyilvánvalóan egy Cserepnya (Черепня) személynévhez képzett apanév (formailag birtokos melléknév). A másik a mai szlovák névkincsben Nagyszombat (Trnava, Szlovákia) környékén kimutatható igen ritka Čerepaňa vezetéknév. Ugyanezt a nevet Cserepanya ~ Cserepánya írásmóddal a RadixIndex.com a XIX és XX. sz. fordulóján Újdávidházán (Нове Давидково, Nove Davydkovo, Ukrajna) adatolja, illetve a XVIII. sz. második feléből a közeli Várkulcsáról (akkor még magyarul Klucsárka; ukránul Ключарки, Kliucharky, Ukrajna).
Szlovák nyelvjárásban a čerepaňa köznév egy körtefajtát jelöl, és a szlovák črpák ’sajtár’, čerpať ’mer(ít)’ szavakkal kötik össze azzal, hogy a čerep- szókezdet keleti szláv befolyásra utal. Az elsőnek elnevezett tehát ilyen körtét termeszthetett, vagy ilyen körtés közelében élt, esetleg külső-belső tulajdonsíágában hasonlíthatott ilyen körtére.
Ugyanakkor a Čerepaňa (Черепаня) családnévnek más etimológiája is lehet, ugyanis értelmezhető egy keleti szláv eredetű Čerep (Череп) nevű férfi feleségének neveként is, ugyanis az -aňa a kelet-szlovák területen asszonynévképző (a népnyelvben ez járja az irodalmi -ová helyett). Ennek a házaspárnak a leszármazottai aztán anyanévként megkaphatták a Čerepaňa (Черепаня) megkülönböztető nevet. Az alapul szolgáló férfi személynév közszói eredetű, vö. keleti szláv cserep (череп) ’koponya; teknő, héj; szilárd kéreg, páncél; cserép, törmelék’.
A szláv Cserepnya (Черепня) név keletkezhetett egyszer szinkópával, azaz a harmadik szótag magánhangzójának a kiesésével a Čerepaňa (Черепаня) névből, de lehet önálló fejlemény is keleti szláv cserep (череп) közszóból (vagy innen való személynévből). A rövidebb -nya (-ня) végződés előfordul nőnemű személynevek képzőjeként, vö. orosz barics (барич) ’földesúri gyerek, úrfi’ ~ barisnya (барышня) ’földesúri lány, úrilány, (úri) kisasszony’. De lehet tulajdonságnévképző is, vö. orosz golova (голова) ’fej’ ~ galovnya (головня) ’üszög, zsarátnok; üszög; (ered.) fadarab, amelynek a „feje” izzik’. Tehát lehet szó a Čerep (Череп) férfinév női változatáról, vagy egy olyan helyről, körülményről, amely a cserep (череп) közszóval jelölt dologgal kapcsolatos.
Visszatérve a Cserepnye névre: ez hangalaki magyarosodással állhatott elő a szláv Cserepnya, illetve Cserepanya vezetéknévből. A szóvégi -a hangrendi illeszkedéssel lett -e, és a hosszabb alakból a harmadik szótag magánhangzóját a kétnyíltszótagos tendencia törölhette. A szláv név hangalakját és elterjedését tekintve nyugat-ukrán eredetű lehet: ez adhat Máramarosba, de a mai Szlovákiába is leszármazottakat.
Gajdán: A Gajda családnév a török hódoltsági terület és az azzal érintkező terület közös névkincsébe tartozik: a török gayda ’duda’ szó az érintett nyelvek szinte mindegyikébe bekerült a szlovákkal bezárólag (a régi magyarba és a nyelvjárásokba is), és abból vezetéknév is lett. A Gajdán nyilvánvalóan ennek a származéka: az -an > magyar -án toldalékkal a szláv nyelvek és a román is bővítheti, az előbbiek rendszerint kicsinyítő-becéző, az utóbbi nagyító-rosszalló értelemben. Így Máramarosban ukrán (esetleg kelet-szlovák) vagy román eredetű névként azonosíthatjuk.
Juga: Nem a kiegyensúlyozás miatti igény mondatja velem (hogy 1,5–1,5 legyen a mai etimológiák aránya), de ez a név román eredetű. Iuga írásmóddal szerepel Constantinescu román családnévszótárában mint a román Gheorghie ’György’ egyházi személynév köznapi (becézett) formája, amely Máramarosban és Moldovában gyakoribb (volt), de adatolható Erdélyből és Olténiából is.
Tisztelt LvT, köszönöm a választ! 1829 előtti anyakönyvet a Buki Porozel családról nem találtam, így sajnos nem jutok közelebb a család eredetével kapcsolatban. Tisztelettel Gabo1972.
Gofjár: Ezt a nevet a RadixIndex Tótkomlósról adatolja a II. vh. idejéről. A nyelvjárásilag különböző Gofár névalakot ez a forrás a XVIII. sz. második feléből említi az abaúji Sima településről. A mai Szlovákiában a név első sorban Galánta környékén fordul elő, de úgy vélem, ide a II. vh. utáni lakosságcsere után került.
A név tehát a mai Magyarország területén alakulhatott ki, vélhetően az alföldi szlovák környezetbe betelepült kelet-szlovák / ruszin családban.
A név a ma Varannó (Vranov nad Topľou, Szlovákia) környékén előforduló Goffa vezetéknév -iar ~ -ár ~ -ar kicsinyítő képzős származéka, az -iar képzőváltozat magyaros írásmódja a -jar ~ -jár. A Goffa név az 1715. évi összeírásban Laborcbér (Brestov nad Laborcom, Szlovákia) faluban fordul elő, és nyilvánvalóan egy személynév rövidülése becéző értelmű -a toldalékkal. Az alapnév vélhetően a vezetéknévként szintén adatolható Gofroj (1995: Zsolna/Žilina, Szlovákia; I. vh.: Majetín, Csehország) névvel azonos, amely a francia Goffroy ~ Goffroi név betűejtéses meghonosodása lehet, és végső soron a német Gottfried személynévvel azonos kéttagú germán személynévre megy vissza (’isten’ + ’béke, békesség; [fegyverektől való] védelem’). A Goffa nevet lehet, hogy a német Goffen (1715: Buda, Magyarország) közvetítette.
A szláv Bucki névből a Buki csak egy nagyon egyedi környezetben állhatna elő. Ennek a feltételei: (1) magyar környezet, amely érintkezik szláv lakossággal; valamint (2) a közelben van egy település, amelyet mind a szlávok, mind a magyarok Buk vagy Buki ~ Buky néven neveznek. Ekkor képzelhető el, hogy a Bucki alakú és ’Buk településre való’ értelmű szláv lakosnév le legyen fordítva az azonos értelmű magyar Buki lakosnévre. Itt tehát a hasonlónak tetsző íráskép ellenére sincs közvetlen kapcsolat a szláv Bucki és a magyar Buki között: csak fordításként képzelhető el. Úgy vélem, mivel Milochov szlovák település (az 1715. évi összesírásban csupa szláv vezetéknévvel) és a Buk ~ Buki ~ Buky település sem azonosítható, ezt a lehetőséget ki lehet zárni.
(NB. Más az eset a német Bucki vezetéknév esetén, lévén ennek ejtése ugyanolyan, mint a magyar Buki névé. Azaz az egyező íráskép ellenére teljesen más a hangzása, mint a szláv Bucki névé.)
A szláv környezet viszont felvet egy lehetőséget. Ha egy magyar Büki (Büky) családnevű személy betelepül szláv környezetbe, akkor a név természetes módon megváltozik Buki alakúvá, ugyanis a szláv nyelvekből hiányzik az /ü/ hang, ezért azt /u/ hanggal helyettesítik. Ha a vezetéknév megváltozott hangalakja stabilizálódik, akkor onnan továbbkerülve is megtarthatja a Buki alakját.
A magyar Büki (Büky) vezetéknév etimológiáját már megadtam a 15094. hozzászólás 7. bekezdésében.
-----------------
Ahogy Torlonia Pyrandus írta, a lengyel u és o betűk kiejtése eltérő, és a magyarral azonos. Az éles ékezetes ó betűt ejtik az u-val azonos módon, pl. éppen a zsidó Buki vezetéknév előfordulási helyét, Łódź városát, amelynek a nevét magyarosan /vudzs/-nak ejthetnénk. Ez az ó azonban egy speciális ólengyel hangváltozást jelöl, amely a Porozel és hasonló nevek esetén kizárható.
-----------------
A Paruzel ~ Poruzel ~ Porazel névalakok is ugyanolyan kriptikusok, mint az eredeti Porozel. Ezekhez felmerülhet a német Bar(t)zel vezetéknév, amely a német Bartholomäus ’Bertalan’ személynév Bart- rövidülése német -z és -el kicsinyítő képzőkkel. (A szó eleji B- > P- változás a délnémet ejtés hatása lehet.) Az -r és -z közé közti magánhangzó beszúrására azonban nincs magyarázat.
Most néztem utána pontosan, hogy nem Puruzel, hanem Danuta Paruzel a lengyel név.
Az én anyagaimban az anyakönyveket újra olvasva egyes helyen Buki Porazel vagy Buki Poruzel is kiolvasható. Viszont valahol Buki Porozel egyértelműen olvasható.
Tisztelt LvT, kérem bocsásson meg, hogy okoskodom, de felmerült bennem a Bukival kapcsolatban még egy dolog. Rátaláltam a lengyel Bucki vezetéknévre. Viselői közül Jakub Bucki ismert röplabdázó. Mint írtam 1715-ben Milochóban (szlovák környezetben) találkoztam Buki névvel. Nem lehetséges, hogy a Bucki alakult át a hasonló hangzású Bukivá?
Egyébként a lengyeleknél találtam Puruzel nevet (Danuta Puruzel). Ha jól tudom a lengyel nyelvben az u és az o kiejtése azonos, csak írott formában különböztetik meg. Helytelen a megközelítésem?
A magyar családnevek végén az -i (vagy régi helyesírással az -y) a származási helyet jelző képző, mint pl. a franciában az -ois a Balzatois végén. A magyarban a származási helyre utaló lakosnév (= francia gentilé) ugyanilyen formában lesz családnév is, míg a franciában ehelyett általában de (du) prepozíciós szerkezet áll, vö. Balzatois mellett De Balzac. (A franciával ellentétben a magyar -i ~ -y végződés az egyetlen ilyen képző, és nem okoz a tő végén bonyolult hangváltozásokat.)
A fentiek miatt a Kalatay családnév esetén kell tudnunk találni egy Kalata vagy Kalató nevű helynevet (földrajzi nevet), amelyre a családnév utal. Könnyű helyzetünk lenne, ha a nevet Erdélyben találtuk volna meg, mert ott van a Kalota folyó (avagy patak), amelynek a partján fekszik Nagykalota (régen csak Kalota, románul Călata) és Kalota (románul: Călățea) falu, és azt vélhetnénk, hogy innen költöztek az ősök magyar közegbe, ahol a Kalotai (Kalotay) nevet kapták, amely idővel hangtani hasonulással Kalatai (írva: Kalatay) alakúvá vált. Ebben az esetben az is elképzelhető lenne, hogy az új környezet néha képző nélküli Kalota ~ Kalata alakban írta a nevet, így -i ~ -y-vel és anélkül állaó kettős alakok keletkeznek (ez ritka eset, de nem példa nélküli).
Az Ófalu, ahol a kérdezett Kalatay név előfordul, azonban nem Erdélyben, hanem a Felföldön, Szepességben van, ma magyarul Szepesófalu, szlovákul Spišská Stará Ves a neve. Ha megnézzük az 1715. évi összeírás ottani névjegyzékét, akkor csupa szláv családnevet találunk. A Kalata név tehát nem lehet Erdélyből elszármazott képzőtlen magyar lakosnév, hanem egy hasonló hangzású szláv vezetéknévről van szó, amely a mai Szlovákiában szlovákos Kalata ~ Kaľata és csehes-lengyeles Kaleta formában adatolható (esetleg ide vonható az orrhangú ę-vel ejtett archaikus lengyel Kalęta név is). Szláv alapon azonban a név végi -i (-y) nem magyarázható, mert ez teljesen magyar dolog. A magyar oldalról történő magyarázathoz pedig a szláv környezet sem illeszthető, valamint ekkor az alapnak földrajzi névnek kellene lennie, nem pedig vezetéknévnek.
A felföldi Kalatay név tehát nyelvészeti eszközökkel nem magyarázható a Kalata névből.
Azonban a XIX. sz.-tól a nemzetépítés (nacionalizmus) szempontjából fontos lesz, hogy egy családnév magyarosan hangzik-e vagy sem, és aki magyar közegben akart karriert építeni, az sok esetben nevet változtatott vagy átalakította a nevét. Ilyen volt pl. Ruzicskay György festőművész, aki Ruzicska Györgyként született szlovák családban, de hogy a két világháború közti közegben jobban tudjon érvényesülni, egy szervetlen -y képzővel kiegészítette a családnevét. A Ruzicska hangzásra egyértelműen szlovák név, a Ruzicskay azonban már magyaros.
A kérdezett eset azonban a XVIII. sz. elejéről való, amikor a modern nemzet fogalma még nem létezett Magyarországon, ezért nem volt kényszer az ilyen névmagyarosításra. Régebben volt itt egy vita arról, hogy a Noszkay családnév kialakulhatott-e a Noszka vezetéknévből. Akkor egyértelműen kétkedő voltam szintén időrendi okok és a szociológiai háttér miatt. De talán Kalatay Ferenc püspök esetén az őt egyházi tisztviselőként befogadó magyar közeg automatikus (és önkéntelen) korrekciója, névrontása átalakíthatta az eredeti Kalata nevet a magyar fülnek megszokottabbnak hangzó Kalatay formára. Ebben a korban az emberek sem „óvták” annyira a vezetéknevüket mint ma, az változékonyabb volt, így az érdekelt akár el is fogadhatta ezt az új formát (ha nem arról van szó, hogy utólag, romlott írásmódú dokumentumok alapján neveztük őt át).
---------
Az erdélyi Kalota folyónév szláv eredetű, és a magyar Sáros víznév megfelelője, mert az ősszláv kalъ ’szenny, iszap, üledék’ szóból ered. A cseh-lengyel Kaleta családnevet egy archaikus török eredetű szláv kaleta ’erszény, pénzeszacskó’ szóból eredeztetik. De ha idevesszük a régi lengyel Kalęta vezetéknevet, akkor az eredet inkább szintén szláv kalъ ’szenny, iszap, üledék’ szóra megy vissza szláv -ęta kicsinyítő képzővel. (Ekkor a lengyel Kaleta cseh jövevényforma lenne.) A szlovák Kaľata (Kalata) névlak inkább ez utóbbi mellett bizonyít.
A Porozel név olyan szokatlan hangalakú, hogy mindent is el lehet képzelni vele kapcsolatban. De egyelőre minden (eddig / bennem) felvetődött eshetőség meglehetősen valószínűtlen. Ez utóbbi igaz a lengyel Prożel családnévhez való illesztésre is. Az már bennem is fölmerült, hogy valamely idegen név szó eleji mássalhangzó-torlódása oldódott fel. Ez azonban azért problematikus, mert ilyen változás tendenciaszerűen csak a korai időkben jelentkezik. Ilyen korai eredet azonban itt szerintem nem vélelmezhető, és ha ezt mégis feltesszük, akkor azt várnánk, hogy a vége -l helyett -ly lesz, vö. kristály szó, ahol a szó eleji torlódás megmaradt, de a szóvégi -l meglágyult.
Ami miatt pedig kifejezetten nem valószínű a /prozsel/ ejtésű lengyel Prożel vezetéknévvel való összefüggés, az az, hogy ebben az esetben a magyar névben nem z, hanem zs (vagy s) betű, illetve hang állna. Az idegen zs (lengyel ż) hang nem honosodik magyarul z-ként.
Ha már a Pr- kezdetű idegen nevek között keresgélünk, akkor német Protzel ~ Brotzel, illetve Prossel ~ Brossel nevek családjára lehetne gondolni. Ezek mögött a latin eredetű Ambrosius egyházi személynév Bros ~ Bross ~ Broos csonkolása áll, amelyhez az -el kicsinyítő képző járul. Ebben az esetben a szó eleji B- > P- zöngétlenedés délnémet vidékre utal. Ezen kívül a Pross ~ Proos alakú név a ’prépost’ egyházi tisztség germán szóalakjából is előállhatott (vö. német Propst, holland proost < provoost): az -el ekkor is kicsinyítő képző.
Tisztelt LvT, Kedves LvT, szeretném megtudni, hogy lehetséges -e, hogy a kalata név kalatay lesz, találok Thomas Kalatát 1715 -ben Ofaluban, míg Kalatay Ferenc püspök Ofaluban született 1722 -ben egy Tamás -tól.
Bocsánat, rosszul emlékeztem Krezsónak írják a nevet 1846 decemberi születési anyakönyvben. Utána minden gyermeke esetében Grezsaként szerepel. Az apa esetében a Buki Porozel név egyértelműen beazonosítható. Tisztelettel Gabo1972.
Köszönöm a választ! Római katolikus a család, földművesek voltak. Az első anyakönyv digitálisan megvan. Buki Porozel Antal Kiskunmajsán a gyerekei születésénél írják így a nevet. Felesége Grezsa Katalin, az ő nevét elírták egy helyen Kerskóra. Az arcanumban az 1715-ős összeírásnál hoz egy Nicholas Buki-t. Milohó községben. Köszönettel Gabo1972.
Porczel: Valószínűleg a Perczel névhez hasonlóan alakult, csak a Bor- kezdetű kéttagú szláv nevek rövidüléséből, mint pl. Borislav (’küzd, harcol’ + ’dicsőség, hírnév’). A rövidült névhez a német -(t)z és -(e)l kicsinyítőképzők járultak, a szóeleji zöngétlenedés délnémet közvetítésre utal.
A szó eleji hangsúlyozás miatt kevésbé valószínű, hogy ’telkes jobbágy’ értelmű német jogállási név lenne a német Parzelle ’parcella, telek’ szóból. Szintén kevésbé vélelmezhető, hogy az angol Purcel családnév német párhuzama lenne, azaz az ófrancia pourcel szón keresztül vagy közvetlenül a latin porcellus ’malac’ szóra menne vissza (a tenyésztett állatra utaló foglalkozásnévként vagy belső-külső tulajdonságot leíró ragadványnévként).
Ennek alapján én is rátaláltam a łódźi gettóben összeírt Buki nevű zsidókra, akiknek felmenői a nem túl messzi Kaliszból származhattak el. Ez nem segített közelebb a név etimológiájához, de mindenesetre azt a kérdést felveti, hogy a magyarországi névviselők nem zsidó hátterűek voltak-e.
A Porozel név kapcsán viszont egyre inkább az az érzésem, hogy az automatikus karakterfelismerés miatti műtermékről lehet szó. Ha ugyanis a Google Bookson erre a szóalakra keresünk, majd leellenőrizzük az eredetit, akkor szinte mindig más szóformát találunk az eredetiben. A félreolvasott alakok közt van a Porczel és Perczel név, amely nagyon jól beleillene a magyar környezetbe. Ezek a nevek végső soron német eredetűek, a Perczel név etimológiáját l. itt a fórumon, a Porczel névre majd még visszatérek.
Ez utóbbi eset felveti, hogy a magyarországi Buki névalak nem ugyanígy (gépi) félreolvasás eredménye-e, és így független a lengyelországi zsidó Buki-tól. (Ez utóbbi tényleges létezését komolyabb munkák megerősítik, bibliogáfiai lexikon is említi az 1873-ban Kaliszban született Abram Buki zsidó teológust.) — A tanulság ebből az, hogy nem elég a sikeres internetes keresés, hanem az eredetit (illetve annak hű szkennelt másolatát) is ellenőrizni kell.
Tisztelettel köszönöm a választ. Azért gondoltam lengyel, szlovák, esetleg ruszin, ukrán eredetre a Buki Porozel névvel kapcsolatban, mert Kiskőrős-Kecskemét-Majsa területről való a család. A környezetükben jellemző a szláv hangzású nevek (pl.: Ancsa, Bukocki). Lengyelországban, Lódzban sok Buki nevüt találtam, de ők zsidók voltak, a Yad vasem oldalán több százan szerepelnek az áldozatok között. Tisztelettel Gabo72.
A Grezsa családnév eredete a szó eleji mássalhangzó-torlódás és vegyes hangrend miatt nyilvánvalóan nem lehet magyar. Hasonló hangalakú a szlovák Grežo vezetéknév, amely Nagytapolcsány (Topoľčany, Szlovákia) és Nyitra (Nitra, Szlovákia) környékén fordul elő. A cseh névtárakból ugyan hiányzik, de a név –a végű formáját viselte Jan Greža újságíró, író és műfordító, aki a közép-csehországi Žebrákban született. A g hang miatt ugyanakkor nyilvánvalóan nem cseh eredetű névről van szó, a csehben is inkább szlovák eredetű lehet. (A szlovákban a XVI–XVII. sz.-tól váltják fel az -o végű személynevek az -a végű változatokat.) Végezetül a g miatt a név a szlovákban sem lehet a XIV. sz. előtti, különben h-vá vált volna. Ugyanakkor Constantinescu a román névszótárában szerepelteti a Greșa (ennek ejtése magyaros írásmóddal /gresa/) személynevet, amelyet ő ukrán eredetűnek tart. Hasonlóképpen hangzóközi /s/ → /zs/ zöngüléssel lett a Krizsa családnév a magyar Kristóf személynévnek megfelelő szláv személynév rövidüléséből. Probléma ugyanakkor, hogy a keleti szláv nyelvekben a megfelelő alapnév, amelyből a Gresa rövidülhetett, /e/ hang helyett /i/-vel áll: orosz Григорий (grigorij), ukrán Григорій. A szlovákban ugyanakkor az alapnév /e/-t tartalmaz: Gregor. A Gresa (szlovák írásmóddal Greša, ukránul Греша) személynév keletkezését tehát a szlovák-ukrán nyelvhatárra tehetjük, ahol a két nyelv névformái keveredtek, majd nyugatra eljutottak a cseh területre, délen pedig a román vidékig. A magyarba mind északi (szlovák-cseh), mind keleti (román) irányból bekerülhetett.
Ui. A Grezsa mögötti alapnév magyar megfelelője egyébként a Gergely, és mindezek a kései gör. Γρηγόριος (Grégoriosz) szn. egyházi lat. Grēgorius formájának átvétele. A görög név a gör. γρηγορέω (grégoreó) ’ébren van, virraszt; őrködik’ ige származéka, azaz ’éber, virrasztó; vigyázó, őrködő’ értelmű.
Tisztelt LvT, köszönöm a válaszát. A Porozel név eredetére lennék kíváncsi. Egyébként ennek előneve volt a Buki. Ezen kívűl még a Grezsa név eredete is érdekelne. Tisztelettel Gabo72
Buki: Persze a szláv nyelvekben létezik a buki (buky, буки, букы) szóalak ’bükkfák, bükkök’ jelentésben, de puszta többes számú szóalakból nem lesz személy-, illetve vezetéknév. (A ’bükkös, bükkfarerdő’ szlovákul és csehül bučina vagy bukovina.) A neveknek jól meghatározott, az adott nyelvre jellemző struktúrájuk van, és az etimológiai megfejtéseket illesztenünk kell ezekre a struktúrákra. Ha az illesztés nem sikerül, akkor a még oly magától értetődőnek látszó megfejtési lehetőséget is el kell vetni.
Adott esetben az -i végződés csábítóan egyezik a magyar -i (-y) lakosnévképzővel, amely az eredetileg elnevezett személy származási helyét, birtokát vagy egyéb földrajzi kapcsolódását jelzi. Ráadásul ez az -i hangrendileg nem illeszkedik, tehát nem baj, hogy előtte mély hangrendű tő van. Ha viszont ezt feltételezzük, akkor azt is kimondjuk, hogy a képző előtt egy magyarok számára ismert földrajzi név található. A magyarázathoz tehát találnunk kell egy Buk, esetleg (amennyiben Bukai > Buki egyszerűsödést feltételezünk) Buka vagy Bukó településnevet. Ilyet azonban nehezen találni. A helységnév-azonosító szótárban egy ilyet leltem: Ez a Pozsega környéki Buk. Ezzel az a gond, hogy nehezen magyarázható meg, hogy valakit, aki innen származna el, magyar környezete éppen erről az általa ismeretlen és megjelölő erővel nem bíró településről nevezzen el. Ilyenkor inkább az várható, hogy az illetőből Horvát(h) lesz. Hasonló a helyzet a környező szláv országok Buk nevű településeivel. (ezek a településnevek magyarul ’bükk’ értelműek).
Tisztán szláv alapról a név nem magyarázható. Az -i (-y) végű szláv vezetéknevek valójában melléknevek. A buk ’bük’ közszóból testes képzővel alakul melléknév, pl. szlovák bukový ’bükkös, bükk-’, csak a puszta -i (-y) végződéssel nem. A szláv lakosnevek képzői -ski (-sky) / -cki (-cky), -an, -ec / -ac, tehát szláv ajkon egy Buk településnévből (szlovák formájukkal említve) Bucký, Bučan stb. lakosnevek alakulnak.
A környéken -i (-y) végű nevek alakultak a humanizmus korában latinra fordítással (pl. Fábri). Ebben az esetben az -i apanévképzői funkciójú latin birtokos eset, amely előtt latin vagy ógörög személynév, illetve foglalkozásnév áll. A Buk- alaphoz ilyen klasszikus magyarázat nem társítható.
Ha már apanév, a magyar -i (-y) végződés esetleg lehet az -é birtokjel alakváltozata, amely így apanevet ad, pl. Ferenczi ’Ferencé, azaz Ferenc nevű felmenő leszármazotta’. Nem zárható ki, hogy létezett régi világi (pogány) magyar Buk személynév. Azonban a XV. sz.-tól kezdve a világi (pogány) személyneveket kiszorították az egyházi személynevek. Azaz a Buki vezetéknévnek ekkorra már ki kellett alakulnia, minthogy az -i apanévképzővel csak egy-két generációval korábbi felmenőről jöhettek nevek. Ilyen korán azonban a felsőbb osztályok kezdtek el családnevet viselni, és ha ez lenne a helyzet, akkor ezeknek családi levéltára stb. lenne, köziratokban (adománylevelek stb.) szerepelnének, tehát a mai leszármazottnak lennének a névtanon kívül is forrásai a néveredet kutatásához.
Az -i német nevek végén is előfordul, itt kicsinyítő képzőről van szó. A gond az, hogy a magyar nyelvterülethez közelebbi vidékeken, bár még ez is messze van, ez csak a kicsinyítő képző vége, a teljes toldalék -li, pl. Zwingli. Nyilvánvalóan e kérdéses név nem idetartozik. Még távolabbi német (egyértelműen svájci) területen dívik csak a puszta -i képző. A kicsinyítő képző előtt személynév áll, és a német Buck egyébként a német Burkhard (’vár + kemény, szigorú, merész’) személynév rövidült formája. Ezért elképzelhető lenne egy svájci német Bucki név, amelyet a magyar környezet ejtés alapján Buki alakban is írhat. A probléma itt egyrészt a távolság, másrészt az, hogy svájci területen sem látszik különösen elterjedtnek. — Az azonos írásmód ellenére megkülönböztetendő a svájci német Bucki és a lengyel Bucki. A német név ejtése /buki/, tehát idevonható, de a lengyel nevet ugyanúgy olvassuk ki, mintha magyarul lenne leírva: /bucki/. Ez a név tehát más mint a kérdezett, és a korábban már említett szlovák Bucký lengyel változatáról van szó. Ha az interneten megfelelő kontextus nélkül találjuk meg a Bucki nevet, ezért tévútra is kerülhetünk.
A legegyszerűbb talán az lenne, ha azt lehetne feltételezni, hogy valamilyen magyarul rosszul író (vagy magyar szöveget rosszul digitalizáló!) környezetben lemaradt az ékezet a Büki vezetéknévről. A második bekezdésben leírtak értelmében ez egy könnyen felismerhető magyar lakosnév, amely valamely Bük nevű településről történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, esetleg az ottani birtokra utal. A településnév a Vas m. Bük, a Zala m. Nemesbük és Ozmánbük, illetve a Bükki alakból egyszerűsödve a Kolozs m. Bányabükk, a somogyi Kercseliget részét képező Bükkpuszta, a ma a Zalaszentmihály külterületére eső Bükkpuszta, a Szilágysomlyó környékén volt Bükkpuszta, az ugocsai Fakóbükk (ma: Букове / Bukove, Ukrajna), a csíki Gyimesbükk (ma: Ghimeș-Făget, Románia), a Maros m. Hétbükk (ma: Habic, Románia), a csíki Kisbükk (ma: Făgețel, Románia) helységeknek, esetleg magának a Bükk-hegységnek a nevével lehet azonos.
A magyar -i képzőt, -j formában, mint grafémavariáció, aztán rögzülve, magyar családnevek részeként Erdélyből ismerem. Ezt emlékezetemből merítem, adatolni, példával alátámasztani most nem tudom.
Kollonich: A horvát-szerb Kòlonić családnév történelmi magyaros írásmódja. A név a horvát-szerb -ić apanévképzővel alakult a horvát-szerb Kòlōn személynévből. Ez jogállásra utaló ragadványnév volt a horvát-szerb kòlōn ’kolónus (kitelepített félszabad földművelő); földműves, kisbérlő; gyarmatosító, telepes’ köznévből. A jelenkori Horvátországban a vezetéknév Krk szigetén, a Mura-mentén és Vukovár környékén gyakoribb. A magyar történelemből ismert család, amelynek tagjai Kollonich Lipóton kívül inkább a németes Kollonitz névformával ismertek, egy már ma nem azonosítható horvát Kolograd (’körvár’) nevű településről származtak el, és a török elől menekülve lettek osztrák grófok.
Thosoki: Ez nem annyira különleges, mint inkább régies írásmódú. A mai helyesírással Tósoki lenne az alapja, és a ma Ajka részét képező Tósok településre utaló, az onnan történt elszármazást, az oda való kapcsolatokat, esetleg az ottani birtokot jelölő, magyar -i képzős lakosnév. A település neve ’tó melletti falu’ jelentésű, ugyanis a sok szónak a régi nyelvben a határozatlan számnévi jelentésén túlmenően ’falu’ értelme is volt.
Tomori: Sőt vannak még további nyelvek is, amelyben szintén megtalálható ilyen írásmódú név. Pl.
A japán Tomori vezeték-, utónév és helynév is lehet. Mivel japánul legalább 39-féleképpen lehet leírni, így a lejegyzésére használt (kínai eredetű) japán írásjelek alapján nem lehet etimologizálni. Hagyományos etimológiai hivatkozást nem találtam hozzá. Ugyanakkor a szótáram szerint a tomoru ige ’világít, ég (pl. gyertya, lámpa)’ jelentésű. Lehet, hogy ennek a származékáról van szó, így lett személynév és helynév, majd ezekből vezetéknév.
Ha már a futballból indultunk ki, akkor van KF Tomori néven albán labdarúgóklub, amely a nevét a Berat melletti Tomorr hegynévről vette, az -i hátravetett határozott névelő. A hegy neve az indoeurópai *témHos ’sötétség’ tő származéka. A hegy megszemélyesítve az albán folklór istensége. Ez utóbbi is előfordulhat hátravetett névelővel.
Az említett nigériai focista neve joruba eredetű személy- és vezetéknév. Megbízható etimológiai forrást hozzá nem találtam. Kevésbé megbízható oldalakon ’újra csecsemőt látunk’ értelmet tulajdonítanak neki. Ha ennek hihetünk, akkor talán az (a) tí ọmọ rí kifejezés összerántásáról lehet szó (a ’mi’ személyes névmás, tí itt igeidőt jelöl, rí ’lát, észrevesz’, ọmọ ’csecsemő, gyermek, utód’).
A magyar Tomori vezetéknév az abaúji Tomor településre utaló, az onnan való elszármazást, az oda való kapcsolatokat, illetve az ottani birtokot jelölő magyar -i képzős lakosnév. A település neve a régi magyar Tomor személynévből ered, amelyet a Tamás egyházi személynév régi -r kicsinyítő képzős rövidült változatából eredeztetnek. Kevésbé valószínű, hogy a ’vas’ jelentésű török Temür személynév magyar Tömör átvételének mély hangrendbe átcsapott változata lenne.
