Valahogy én fel sem fogtam a reggeli kavarban, hogy Nóri fog futni. Aztán megláttam hogy kinek viszem az érmet és a pfinisher pólót a célban, akkor döbbentem... Kemény, le a kalappal! Éljenek a futó feleségek!
Igazából a feladása a versenynek egy mellékzönge csak. Mivel én Nórival utaztam le, Lúdtalp volt a sofőröm és Jakus Béláék vettek körül a Lúdtalp család mercirönójába oda-vissza. Engem Nóri pontosan hatszor előzött le 42km alatt..Nekem maradt a Lúdtalp családban a példakép, csak már kettő van:-)
Csanya T100-on engem Nóri előtt rajtoltass kb másfél órával pls!
jol ment az gratula! En ugy saccoltam 3 ora alatt is felersz Kekesre. Igy lehet jobban jartal, mert a vegen elveszitetted volna azt a 10 percet, ha jobban nyomod az elejen.
ó, volt nekünk elég emberünk, egész a rajt előtti estéig, így reggelre kicsit kevesebben lettünk. Legközelebb számolni fogunk ezzel a lemondási tényezővel, ami valahol normális, és benne van a pakliban.
A sejk büszke rá hogy három éve egyszer virított a franciáknál. Hiába rikácsol a nép csendben van, még a PRESIDENt-es lányok is. Azt hiszi még mindig jól fut, de annak már három éve... :P
Ezzel a címmel emlékezem meg a tegnapi nagy eseményről. :)
Először is kösz a szervezőknek, rendezőknek! Talán az eddigi legflottabbul megrendezett versenyem volt. Útvonalkijelölés is 5*. Egyetlen egy zavaró dolgot kell csak megemlítenem. Az eredeti terv szerint több ellenőrző pont volt. Így amikor Oroszlánvárnál senki nem várt, pedig még egy "1." is volt fesztve az egyik kőre, zavarba jöttem, hogy elnéztem-e valamit. Én nem szeretem az ilyen meglepetéseket, de annyira azért nem okozott gondot, túltettem magam rajta. A frissítőpontok segítőinek nagy hála, jól esett a figyelmesség a szurkolás!!
És akkor a beszámoló. Először is az előzetes terv:
"Úgy saccolom, olyan 3:20-3:25 alatt fogok felérni Kékesre. Olyan 1:30 - 1:30 Galyáig, onnan Ágasvárig. Le Keresztesig elengedhetem magam, talán megvan 20 perc alatt.
Onnan jön a hab a tortán. Múzsla 1:10? És akkor marad 50 percem beérni."
Ezzel szemben mi is történt: Kékes 3:10. Meg is leptem magam vele. Azt azonban sejtettem, hogy nem fog ez a sietség jóra vezetni. Főként, hogy jól meg is sütött bennünket a nap. Oroszlánvár oldalát meg a többi "falat" pont merőlegesen érték a sugarak, ömlött is rólam a víz. A pulzusom is megugrott, tilosban jártam. Aztán a lefeléken megeresztettem valamelyest, hiába volt meg a fejemben, hogy itt kellene összeszednem magamat. Kékesen 5 percet depóztam, kellett, hogy kicsit kifújjam magam, feltöltöttem a puttonyt is. 3:15-kor indultam tovább felvillanyozva, hogy ez a Kékes időm a túrán 3 órán belüli lett volna, lévén 11 p 30 mp-re ártem a vasúthoz Sirokon.
Lent a Mátra-nyereg előtt meglepődtem, mert Palibácsi jött az aszfalton. Mondja, hogy elkavart. Mii? Múlt héten csinálta meg ugyanezt? Poénkodtam volna, de se én nem voltam nagy formában, meg láhatóan ő se vette volna a viccet. Imígyen kérek most elnézést, Palibácsi, hogy fent hegyen a biztatásnak szánt mondatom, lehet, hogy nem úgy sikerült!!
Galyáig igyekeztem volna regenerálódni, de mikor a Csór-hegynek nekivágtam, nem éreztem az erő buzgását magamban. A vízszintesek, lefelék nagyon jól mentek, de a hosszú kapaszkodó "Gala-tetőig" :) ismét enerváltan ment. Meg is lepett, hogy 1:25 alatt odaértem, rosszabbra számítottam. Itt megint eldepózgattam vagy 5 percet , ittam árpafülét (érdekes dolgokat művel, ha kólába töltik! :), ettem is. Végül Eboláék, Kerekes Csabiék zavartak el a pontról. Kicsit megint jobban lettem, és igyekeztem Ágasvár felé. Tudtam, hogy ott fog várni a kedvesem, talán egy pohár sör is le fog csúszni. Szóval motivált voltam. :)
Ez egy jól futható szakasz, mentem is szépen, előzgettem lefelé az emberetek, vártam az Ágasvári kaptatót. El is érkezett, láttam, hogy ismét jó a részidőm. Aztán a hegy derekánál beugrott egy izom bal combomban valahol a belső oldalon. No f@sza. Hogy menjek fel?! Azt találtam ki, hogy ballal kis lépés, jobbal nagy, igyekezvén elkerülni a görcsölős helyzeteket. Végül feértem, de közben be is értek ketten. Aztán lefelé megint ment minden, mnt a karikacsapás. 1:20-on belül abszolváltam ezt a szakaszt. A turistaház előtt aztán 2 szeretett dolog várt rám! Az egyiket elkortyolgattam. :))) Csak csínnyán, olyan 1 decit. Kicsit lemosdottam a csapont, ittam, és elkezdtem a további gurulást (nem véletlen használom ezt a kifejezést, a híres mondásra utalok ezzel :) Szentkeresztig. Itt már a lefelé sem esett mindig jól, bár Nóri szerint irigylésreméltóan jó volt a mozgásom. :) Sajnos Keresztesig már tényleg elfogytam. Megettek a meredek emelkedők és a meredek lejtők. Éreztem ezt és nagyon féltem a Múzslától. A légzésem is rendetlenkedett, nem volt elég a levegő, szédelegtem is. Meglepő módon mégis 18 percen belül itt voltam. A frissítőponton ismét elidőztem hosszan, igyekeztem erőt gyűjteni, de éreztem, hogy semmi nem használ. megfordult már korábban a fejemben a feladás gondolata, hogy ne gyilkoljam tovább a szervezetemet, de tudtam, hogy másnap nem bírnék a tükörbe nézni.
Innen vagy 10 perc után indultam el, rettegve, hogy mikor fogok elszédülni a hegyen. Szerencsére Ildikó jött velem, így nem voltam magam. 1:10 alatt értem fö végül a Múzsla csúcsára. De amit átéltem az újszerű volt és ijesztő. Semmi erő, csak ténfergés, hiába lélegeztem, nem volt elég a levegő, a pulzusom pedig 120-ra esett vissza! Ilyet még életemben nem tapasztaltam. Olipapa aztán a célban mondta, hogy ez a kimerülés jele. Szóval semmi csoda, egyszerűen csak kifi...tam. A csoda az, hogy ennyi idő alatt felértem. Persze sokan előztek meg ezen a szakaszon. Még egy dologtól féltem, hogy visszatér az a 2 évvel ezelőtti furcsak rosszullétem a MB után, amikor 1 órán keresztül nem tudtam rendesen lélegezni, mert nem tudtam mélyet sóhajtani, meg nem tudtam ki se fújni a levegőt. Olyan fél literrel pihegtem. Azóta mindig csinálom azt a gyakrolatot hosszú futásokon, hogy nagy, mély belégzés, és teljes kilégzés. Csak hogy ne felejtse el ezt se a szervezetem a futás közbne. :)
Szóval felértem, és azt már láttam, hogy a 9 órának meg kell lennie. Innentől a túlélésre, a célba beérés utáni rosszullét elkerülésére játszottam. Semmi rohangászás, csak lassú ereszkedés. Ami 1 hete 50 perc alatt volt meg, most 1:10-ig tartott. Nagy megelégedésemre a patakmederből is ki tudtam jönni, igaz, utána még 3 percet rásétáltam. Utána már végigkocogtam a hátralévő vagy 3-4 kilométert. A faluban megláttam messziről Millerst, aki láthatóan szintén nem volt a topon, mert hol gyalogolt, hol belekocogott. Aztán melléértünk, kicsit meglapogattam, igyekeztem lelket önteni belé, hogy ezáltal belém is visszatérjen kicsit az élet. Spanoltam magukat, hogy "Megcsináltuk!", "Itt a cél! Megvan!", aztán még egy kis ünneplésre is futotta a célbaérésre.
Nagyon boldog voltam! Ez nagyon kemény menet volt számomra. A határaimat feszegettem, tán át is léptem. Nem tudom, hogy lehet ezekre a hegyekre, falakra, meredek lejtőkre jól felkészülni, de biztos nem könnyű a Rákos-patar mellett. Ennek ellenére megcsináltam, és 9 órán belül!!
8:55 lett a vége. Ahogy számoltam, vagy 25 percet depóztam, mert kellett. Most ennyi volt bennem.
3 hét múlva T50. Természetesen új PB a cél. :) És a terv, hogy most én eszem meg a hegyeket. :-D
Jövőre meg 8:30 alá visszük az MBT idejét.
(És mekkora eszem van, hogy felvettem vágólapra az egészet, mielőtt az Elküldöm-re kattintottam volna!! Most írhatnám az egészet előlről a köcsög fórum motor miatt, mert persze eltűnt.)
1997.-ben a Mátrabérc túrán még gyalogosan olvasva a statisztikát „csak” a távoli jövőben mint a legidősebb résztvevő tudtam elképzelni magamat. 2002.-ben már „futogatva” 8.12 eredménnyel fogalmazódott meg bennem, hogy felkészülve „könnyedén” meg tudom futni az akkori női pályacsúcsot (7.26). Nagyot álmodtam, hiszen 7 órán belül terveztem, ami nem sikerült elsőre. A 2004-es évre bizonyára sokan emlékeztek, hatalmas eső, sár, kilátástalan nemcsak az idő, de a 7 órán belüli teljesítés is. Talán ezen a futáson tapasztaltam meg leginkább, mint jelent a totális kimerülés, már Kékesen teljesen összetörtem fizikailag, lelkileg egyaránt. A pályacsúcs meglett (7.16), de a kitűzött eredmény nem, így tudtam vissza kell mennem. 2006.-ban végre megszületett az áttörés, sikerült 7 órán belül 6.49 idővel beérnem. Egy ideig nem volt miért visszamennem, majd sajnos 2009-2010-ben már mentem volna, csak a bokasérülésem nem engedett, nemhogy Mátrabércre de még Normafára sem. Ez a két év sok mindenen elgondolkodtatott, már tudom hogy a kényszerpihenő egészen másfajta lendületet adott, hiszen a 2007-es Trans-Alp Maraton után már nem volt „erőm és lelkesedésem” a mindennapi edzésekhez. A felépülésem óta minden km ajándék, hiszen elhitették velem az orvosok, hogy vége a futó „karrieremnek”. Tavaly sikerült Ildikónak megdönteni 2 perccel (6.47) a pályacsúcsot, így megint újra fogalmazódtak bennem a közel 10 éves célok. Igaz, tavaly még mindig elképzelhetetlen volt hogy ezen a terepen a fájdogálós bokámmal idén esélyem lenne nemhogy a pályacsúcsra, de még a Mátrabérc teljesítésére sem. A téli Vulkántúra után már láttam a lehetőséget a Mátrabérben, de az indulást csak akkor tudtam elképzelni, ha olyan eredményem születik, amit még nem sikerült elérnem. Így sokáig vártam a nevezéssel, és megint nagyot mertem álmodni, már a kibővült pályán legyen meg 7 órán belül. folyt.köv.
Nem volt Oroszlánvárnál, mint ahogy a Múzslán sem. Emberi kapacitásban nem engdhettük meg, fontosabb volt a frissítőpontok és a cél felállítása, kiszolgálása.
Köszi mindenkinek a tegnapi napot, különösen Dórinak és MEsének, akikkel egy csapatban futhattam, és a szervezőknek, akik nagyon profi versenyt csináltak! Az útvonaljelölés (Csanya, remélem figyeltél!!! ;o) ), a frissítés (nem csak a kínálat és a tökéletesre kevert izo, de ahogy pl. Carlos, bandrás, Oli figyelt a futókra a pontokon), a befutóérem+póló, az eredményhirdetés, a leves, a zene, mind-mind profi volt, így kell ezt! Remélem a külföldiek viszik a hírét a MB Trailnek és jövőre még többen lesznek! Én nagyon jól éreztem magam, futóként és a váltás után szurkolóként pontról-pontra követve a versenyt már-már a régi jó Bécs-Bp feelingem volt, és ez nagy szó! :o))) Nagyon jó volt a rengeteg terepfutócimbivel bandázni közben és a célban, kerek nap volt. Rajmund feltöltötte a képeket, íme: Mátrabérc Trail fotók
Most már dupla beszámolóval lógok, igyekszem :o)
ps. egy kérdés: Oroszlánváron nem kellett volna ellenőrző pontnak lennie?
Egy nagyon jólszervezett terepfutóversenyen futhattam a Mátrabérc Trail-en. Frissítő is jó volt, meg a pálya jelölése is tökéletesen követhető volt. (még számomra is):-) Nekem az elején nem ment (nagyon-nagyon nem ment!!!), azután lassan összeszedtem magam. Kékes után egyre jobban ment a futás, és végül 7:01es idővel beértem ! Gratulálok a szervezőknek, és a Mátrabércet lefutó sportolóknak is!
