Szóval ígéretemhez híven, újra itt vagyok és egy újabb történetet osztok meg veletek!
Még aznap este történt:
A vacsora után az egyik tanárnak kellet segíteni pakolni a könyvtárba, könyveket. Valahogy (véletlen) minket kettönket választott ki. Későn mentünk fel a szállásra.
A többieknek már fél órája takarodót fújtak, mi meg elmentünk fűrdeni. (Nekem nem sok kedvem volt, mert hulla voltam, de a barát mondta, hogy jó lesz és kacsintott egyet.)
Hát mentem. Ahogy beléptünk a zuhanyzóba, láttam, hogy már merevedik neki a fasza. Külön zuhanyzóba álltunk, de az egyik pillanatban ő elzárta a vizet magánál és átjött hozzám (hogy megmossa a hátamat). Ekkor már nagyon keményen állt mindkettőnk farka. Beszappanozta a hátamat és nagyon finoman elkezde masszírozni. Nagyon jól esett, mert elvoltam fáradva. Majd egyszer csak leért a seggemhez és azt kezdte simogatni. Közben egyik kezével alulról a golyóimat és a farkamat szappanozta be.
Azt hittem a mennyországban vagyok és majdnem elélveztem. Gyorsan inkább megfordultam és nagyon érzékien és hosszan csókolózni kezdtünk. Majd egyre és egyre lejjebb csókolta végig a testemet. Körbecsókolta a farkamat, nem ért hozzá, majd hírtelen bekapta és lassan szopni kezdte. Annyira jó volt!!! Féltem, hogy hamar elmegyek, ezért felhúztam és pozíciót cseréltunk és én szoptam az ő faszát.
Kb. 3-4 perce szophattam, mikor beszólt az éjszakás tanár, hogy igyekezzünk.
Ekkor egy kicsit megijedtünk, hogy bejön, de elment. Ezután kértem, hogy szopjon ő, amit meg is tett, nagyon finoman. Nem kellett sok idő, éreztem, hogy közel vagyok, amit jeleztem is neki, de nem érdekelte. És jött az a pillanat, amit soha, de soha nem felejtek el. Nem először, de addig és talán azóta sem élveztem akkorát.
Srácok!!! Becsület szavamra akkorát élveztem és spricceltem, hogy a térdemre rogytam és sírva fakadtam, amitől ö megijedt és kiakart rohanni a fürdőből. Megszólalni nem tudtam, de vertem a falat és intettem neki, hogy jöjjön vissza. Lehajolt hozzám és kérdezte, hogy mi a baj. Csak átkaroltam a nyakát, közelebb húztam, a hajába túrva megcsókoltam a még mindig telelőtt száját. Amikor megtudtam szólalni elmondtam neki, hogy nincs baj, sőt csupa jó, mert nagyon jól csinálta. Gyorsan lemostuk magunkról ami mellé ment és bementünk a körletbe, ahol már mindenki aludt. Lefeküdtünk aludni, de az események hatása alatt voltam és nem tudtam elaludni. Ezzel más is így volt, de ez egy másik történet, amit máskor mesélek el. Köszi, hogy elolvassátok.
De én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy a hozzá vezető út jobban érdekel, mint maga az akció (mármint az irodalomban). Légy szíves az előzményeket jobban kifejtgeni.
Sziasztok! Az én esetem 1985.- ben kezdődött, (ekkor 14 évesek voltunk) az egyik vidéki kollégiumban. Nagyon sokat gondolok vissza azokra az időkre.
Az egyik barátommal,- osztálytársammal felmentünk az osztályunkba, bezártuk kulcsra az ajtót, hogy ott cigizzünk. Ahogy ott szívtuk a cigit, beszélgettünk mindenről, főleg a sex-ről. Miután elszítuk a ciginket, nem volt kedvünk lemenni a többiekhez, így inkább fent maradtunk beszélgetni tovább. Kis idő múlva a barát ismét rá akart gyújtani és engem is kínált. Ekkor én azt találtam mondani, hogy inkább szivaroznék. Egyidőben, ahogy ezt kimondtam, elindult a kezem a farka felé és simogatni kezdtem, ami pillanatok alatt kemény lett. Behunyta a szemét és nagyokat sóhajtozott. Nagyon élvezte, de persze én jobban. Ez előtt is sokat gondoltam rá, nézegettem a fűrdés közben és nagyon tetszett a teste. Sportos testű, olyan 150- 155 cm magas, barna rövid hajú és zöld szemű fiúcska volt. No, ahogy simogattam a farkát a melegítőnadrágon keresztül, egyszercsak, megfogta a fejem és finoman tolta lefelé. Ekkor letérdeltem, lehúztam róla a melegítőt és a tornanadrág alsó száránál, benyúltam és megfogtam a faszát, simogattam a golyóit, a seggét. Nagyon jó érzés volt. Hamar lekerült róla a tornagatya is. Nagyon szép farka volt, kicsit balra és lefelé görbült és kb 15- 16 cm. Nem volt túl vastag és szőrös sem nagyon. Vörös nagy makkjáról, lehúztam a bört és egyből bekaptam és nagyon mohón szopni kezdtem. Ő meg egyre jobban tolta a faszára a fejemet. Persze akkor még nem tudtam,- akartam benyelni az egészet. Nagy élvezettel szoptam, de sajna nem sokáig, mert egyre jobban kapkodta a levegőt és telelötte a számat, a finom nedűt lenyeltem. Nagyon ízlet elsőre a fehérje. Nagyon nagyot élvezett, remegett a lába, mitha egy maratont futott volna le. Ahogy lenyaltam az utolsó cseppet is a farkáról, felhúzott és egy hatalmas puszit adott az arcomra, miközben azt súgta a fülembe, (még ma is hallom) hogy NAGYON JÓ VOLTÁL ÉS KÖSZÖNÖM SZÉPEN!!! Felöltözött és indultunk le a többiekhez, mert már 1 órája senki nem tudott rólunk..... Hát ez volt az első, de nem az utolsó esetem evvel a fiúval. Ha akarjátok, mesélek, de csak később!!! Halihó.
Na, eddig mindig World dokumentumban írtam meg a szövegemet. Most úgy gondoltam, hogy közvetlenül válaszolok. Addig csavargattam a mondanivalómat, hogy mire elküldtem volna, kiköpött a rendszer.
Most kurvára nincs kedvem reprodukálni, csak annyit, hogy én úgy képzelem el azt, amiről nem akarsz beszélni, hogy:
Fontos, hogy megjegyezzem volt egy barátom, aki csak haver volt, és volt neki egy szükséglakása.
A sztori, valamikor a 80-as évek legelején…
Utazom haza a villamoson. Az első kocsi hátsó peronján hátrafelé tekingetek. A második kocsi felém eső peronjáról valaki mélyen a szemembe néz. Teszi ezt több megállón keresztül. Visszanézek és igyekeztem egyértelművé tenni, hogy le fogok szállni. Ő is leszállt. Nézegettük az egyik kirakatot egymás mellett, majd azt mondta, hogy erre neki nincs ideje, tudok-e kéglit. Ránéztem az órámra és azt mondtam neki, hogy találkozzunk 7.00 órakór. Hát akkoriban nem volt e-mai, mobil, még vezetékes telefonunk sem. Reméltem, hogy a haverom otthon lesz. Felmentünk, otthon volt.
Újdonsült ismerősömről annyit, hogy 18 éves (én akkor 27 voltam) kisportolt, vékony, atlétikus termet, göndör szőke haj, gyönyörű, villogó, vakítóan fehér fogak, állandó aranyos vigyorgás…. Talán Zolinak hívták. Még annyit, hogy a farka egy kicsit kicsi volt a testéhez viszonyítva, de hát én sem voltam e téren különösen megáldva. (Később lesz értelme, hogy ezt most megjegyeztem).
Először hármasban a kötelező protokoll, bemutatkozás, laza pia, majd mi ketten elkülönültünk. Ápolt, frissen mosdott, illatos test, szinte még gyermeki bőr, mint egy angyalka. Csókolózástól az análig mindent kipróbáltunk. Mivel neki nem volt túl nagy, így nem okozott túlzott megerőltetést, hogy magamba fogadjam, igaz én is megdugtam őt. A végeredmény, hogy én egyszer, ő kétszer. Hát ebbe azért jólesően elfáradtunk. Ezt követően tisztáztuk a jövőt. Azt, ami nem lesz… Bevallása szerint full heteró, de ki akarta próbálni. Idegenen, hogy a környezet, haveri és családi kör erről véletlenül se tudjon.
Ezt követően ritkán, de láttam a villamoson. Kb. három évre rá, szintén egy villamoson ismerősnek találtam, de elsőre már nem ismertem fel. Nos, Ő felismert, mert (most először) visszaköszönt. És emlékezett a nevemre. Ami feltűnt, hogy a bőre már nem volt annyira szép, mint az első alkalommal. Hamarosan asszonnyal és kisgyerekkel is láttam. Valószínűleg abba hagyta az egyetemet…
(Azt azért bevallom, hogy annyira csúnya nem lett, hogy ne ugortam volna az első szóra.)
Egyszer az uszoda zuhanyzójában megláttam. Mit mondjak elhízott. A (kis)farkáról ismertem meg. Talán Ő is megismert.
Ő már negyven. én már ötven felett voltam.
Sic transit gloria mundi…
Pár éve láttam az egyik bevásárló központban a családjával. Apuci, feleség és kb. 18 éves fiúgyerek, aki nem lehet az, aki a találkozásunk után viszonylag hamar megszületett, mert annak már harminc körül kellene lennie. Lehet, hogy új házasság, lehet, hogy az első és ez a legkisebb gyerkőc, nem tudhatom.
Tanulmányaim befejeztével hazaköltöztem, elhelyezkedtem. Éltem a magam kis unalmas életét. Kb. egy éve, már hogy befejeztem tanulmányaimat. Teljesen véletlenül egyedül voltam otthon egy péntek délután. Csöngettek. PB volt az. Mondta, hogy ideje lenne feleleveníteni bizonyos közös élményeinket. Ha apám, anyám és testvéreim is otthon lettek volna, nem tudom, hogy hogyan oldotta volna meg a helyzetet.
Röviden az ő sorsáról. Összeházasodott azzal a barátnőjével, akit már én is ismertem. Az após jóvoltából szereztek egy eltartási szerződést és a házinéni fél éven belül elhunyt. És a feleség? Az első születendő gyerekkel a korházban. Nem emlékszem, hogy hogyan csináltuk, de jó volt, egyenlő felekként.
Legközelebb ez akkor ismétlődött meg, amikor a második gyereke született.
Nem tudom, hogyan lett megszervezve, de volt, hogy az asszony és a gyerekek valahol máshol voltak és így tudtunk kexelni. Volt, hogy a munkahelyemre telefonált, hogy otthon van egyedül betegállományban. Mondanom se kell, találtam megfelelő indokot, hogy pár órára otthagyjam a céget. Valószínűleg nagyon a pofámra volt írva, hogy mi is lehet a valóságos ok, mert megjegyezték, hogy disznóság fizetett munkaidőben más feleségét dugni. Az egyik ilyen alkalommal éppen, hogy megérkeztem, benyomott a zuhany alá és rátapadt a farkincámra. Mondtam neki, hogy nem lesz jó vége, de nem hagyta abba. Amikor elkezdtem zihálni, hogy nem bírom tovább, észrevettem, hogy ő is élvez, pedig alig ért a farkához. Ezután mindkettőnknek egy hosszabb pihenő kellett…
A következő alkalommal kipróbáltuk az anált. Ő volt a passzív fél…
Beszélgetéseink során részben megnyílt. Mondta, hogy ha ő nem uralkodna magán, nagyon-nagyon bele tudna süllyedni a meleg életbe.
Egyszer egy különleges telefont kaptam. (Szeretném megjegyezni, hogy ekkortájt engem telefonon csak a munkahelyemen lehetett elérni. Valamikor 1991-1992 tájban lett vonalas telefonom.) A meghívás a feleség névnapi bulijára szólt. Én öltöny, PB-nek pia, asszony pajtásnak dudva és bonbon. Megjelentem, szívélyesen fogadtak, laza pia, politikailag korrekt és világnézetileg semleges beszélgetés. Majd úgy véletlenül megkérdem, hogy. „és a többi vendég?”. Válasz: „csak te vagy meghívva” – majd PB lazán közli: „elmegyek zuhanyozni, te nem jössz?” Én, azt hittem, hogy összeszarozom magamat, mire a feleség: „Na! Menj már!”. Ezek után reszkető kezekkel egy vizespohárnyi gint magamba öntöttem és kimentem a fürdőszobába, menetközben ledobálva magamról mindent. A kádban rövid időn belül hárman voltunk. Mit tagadjam eleinte feszélyeztetve éreztem magam. Megkérdeztem PB-t, hogy asszonyt én is megdughatom, mire ő azt mondta, hogy itt és most minden hármunkról szól. Az egészből csak az maradt meg, hogy dugtam egy nővel és utána néztem ahogy Ők dugnak és közben játszottam PB golyóival és az asszony kérésére őt is ingereltem közben. Talán még egyszer voltunk így együtt, de bizony Isten, nem emlékszem rá egyértelműen. Azt is megtudtam, hogy PB-vel kettesben töltött pásztoróráink többségéről az asszony előre tudott. Amikor a gyerekek születtek, ő maga ajánlotta, hogy vágyait inkább rajtam töltse ki, mintsem egy másik nővel.
Majd egyszer csak elhalt a dolog. 1981-et írtunk. Jól tájékozott körök már susorogtak egy új betegségről, amit az USA-ban fedeztek fel elsőként. Asszony pajti az egészségügyben dolgozott, olyan helyen, ahol jól tájékozódhatott a világ friss egészségügyi helyzetéről. Én voltam az, aki felvilágosítást kértem arról az új betegségről, amit két év múlva már mindenki megismert, az AIDS-t. Innen elutasítóvá váltak. Rájöttek, hogy mivel is játszhatnak. Nem haragudtam meg rájuk, végül is én sem szorultam rá az általuk nyújtott szolgáltatásokra.
Epilógus.
Elváltak. PB újra nősült, feleség nem (legalábbis négy évvel ezelőtt még nem, amikor PB-t bejelöltem az IWIW-en.
Isten bocsájtsa meg (főleg a közösen elkövetett) bűneinket.
Nem vagyok kiváncsi, csak arra, amit szívesen elfelejtenél...
A számokkal kissé bajban vagyok... 30 éves múlt 33 éves életkorral az aktiviti kezdetét 3 évre teszi... Mi ment símán az első nyolc évben? Én úgy emlékszem, hogy hat éves koromban fütyizett meg előszőr egy akkor 8 éves kicsajszi. Arra is rá akart venni, hogy én is tapperoljam. Csak néztem, mint Rozi a moziban, bár nem mondom, hogy nem esett jól. Később amikor már én is kezdeményeztem, jó női szokás szerint járatta az agyát, szopatott előtte (na ez most nagyon nem ide illő, mert erről még akkor tényleg nem volt szó) mielőtt hagyta volna magát. Hja! És ettől kezdődően ő már nem volt aktív, csak hagyta hogy kezeljem. Ez is egy tipikus női magatartás.
Egyébként sajnos már 58 éves vagyok. Tapasztalatom 38 év, bár az első évek duplán az utolsók csak szimplán számítanak. A Jó Isten a képességet csökkenti (vagy el is veszi) de a vágyat meghagyja. Egyébiránt kb. 12-13 éves koromban egy hasonló korú fiúkával csináltam valamit, ami őt valószínüleg nem dobta fel, mert később a pinát kedvelők táborát gyarapította és még csak el sem élveztünk. Nekem már voltak valami szőrök, de neki még az sem...
Azé' mellette megvoltak a magam kis apró ügyei, igaz nem szenvedtem a túlzásba vitt nemi élet okozta elváltozásban... annyira azért nem kell sajnálni.
Hogy kicsit béna... és megindító... igen, mert minden szava igaz. Az olajozottan menő dolgokra holnapután már nem emlékszünk. Ha valamiért megszenvedünk, azt jobban becsüljük. Bizonyos dolgokat talán jobban ki kellett volna fejtenem, de félő, hogy akkor senki sem olvasta volna el, csak a "szaftos" részeket.
Hárman laktunk egy szobában. A harmadik személynek nincs jelentősége, a dolgok az ő távollétében történtek. Nevezzük PB-nek a másodikat. Szögezzük le, hogy kis szobácskánkban már két év óta békében éltünk. Én nem dicsekedtem másságommal, de hát ők már komoly kapcsolatokkal rendelkeztek a szebbik nemmel (tényleg?) kapcsolatban, engem meg sohasem láttak nővel. Egy este tehát PB-vel egyedül maradtam a kollégiumi szobában. Beszélgetni kezdtünk. Hát odáig eljutottunk, hogy van neki egy titka, amiről még sohasem beszélt senkivel. Na, mondom, jó úton vagyunk, innen szép a kibontakozás. Ekkor a szomszéd szobából átszóltak, hogy menni kéne aláírni a jelenléti ívet a „Kovács tanszék”-en, ami tulajdonképpen sörözést jelentett. Mentünk, bár nem örültem neki. De valami azt súgta, hogy a beszélgetésünknek még ma lesz folytatása. Szóval igyekeztem nem berúgni. 11 óra tájban értünk vissza kollégiumi szobánkba. Gyors zuhanyzás, ágyikóba bújás után valóban folytattuk a csevejt. Udvariasságból nem kérdeztem rá azonnal, csak némi „macska a forró kását” kerülgetés után. Szóval 15 éves korában egy akkor kb 18-20 év körüli helybeli srác vidéki nyaralás során análisan is magáévá tette. Bevallotta, hogy önként ment bele a dologba, de az aktus végére nagyon megutálta a fiút. Hát utána én gyóntam…. Néma csönd, majd megszólal:
- Mi lenne, ha megpróbálnánk?
Nem válaszoltam, mert a vér is kiment az agyamból. Ő az emeltes ágy tetejéről már úgy landolt nálam, hogy nem volt rajta semmi. Mivel már jó ideje laktunk egy légtérben, tudtam ,hogy mi lehet alatta, mert lankadtan naponta láthattam. De így teljes pompájában? Képzeljetek el egy 20…21 cm ún. húsfaszt. No, ezt nyomta a számba és ő is kezelésbe vette az én kis libanyomorítómat. Egy zavaró momentuma volt a dolognak, nevezetesen, hogy kibaszottúl nagy fitymával rendelkező, „csőrös” farka volt. Hát szopika közben ezt két kézzel kellett hátrahúzni, hogy ne zavarja az élményt, de megoldottam a problémát. Száj, torok és farok öblögetés után nyugovóra térés.
Az utána következő két hónap igazi lidércnyomás. Kerülte a társaságomat, nem nézett a szemembe. A fürdőbe úgy ment be és onnan úgy jött ki, hogy az alsó gatya, vagy a pizsama rajta volt. Eddig ez nem volt szokásban nálunk. Indokolatlanul nem meztelenkedtünk, de nem is szégyenlősködtünk zuhanyozás, átöltözés közben.
Már az évfolyamtársaknak is feltűnt, hogy valami nem stimmel körülöttünk. Amikor hazautaztam én mindig úgy érkeztem vissza a kollégiumba, hogy vasárnap este 20 óra tájban már ott legyek. (Nem volt kitől érzékeny búcsút vennem.) PB viszont mindig a jóval későbbi vonattal jött, hogy az este folyamán még együtt lehessen a jövendőbelijével. Egyszer úgy intéztem, hogy én is azzal a vonattal jöttem vissza. PB és a többi évfolyamtárs szívélyesen üdvözöltek és érdeklődtek, hogy hogyhogy ezzel a vonattal jövök. Persze komoly beszélgetésről nem lehetett szó. Nos, megérkezve a kollégiumba, természetesen a harmadik srác is ott volt. Reggel én korán felébredtem. A harmadik srác a falhoz befordulva aludt, PB is úgy tett, de ő az emeletes ágy tetején felém fordulva tette. A paplanja – mily véletlen – a kuki tájékán felgyűrődve – mily véletlen – a pizsama nadrágból a bré kilóg és ágaskodik. Na, mondom, itt megint lesz valami. Reggel harmadik srác felkel, még mondom neki, hogy az első két órát elszabotálnánk, utána mi is megyünk. Srác el, én odalép PB-hez aki szó se, beszéd se rányomja orcámat a bré-re. Hát:
1, A csőrös-fitymás broki 8 óra időtartam után finoman szólva újra mosásra szorult volna.
2, Nem voltam felkészülve, hogy az egész hétvégi kielégületlenségét azonnal a pofámba nyomja.
Okádtam, mint állat. Most én utáltam.
Kb. egy hónap elteltével érdekes dolgok történtek kis szobácskánkban, bár mindhárman ott voltunk. PB megy zuhanyozni és l e v e t t e a z a l s ó g a t y á j á t előttem. Az elhelyezkedés olyan volt, hogy a harmadik srác semmit sem látott, én viszont mindent. Az volt az érdekes, hogy ahogy pucéran kotorászott a szekrényben a kukkendáré nem akart férni a bőrében és PB mindent megtett, hogy ezt én észrevegyem. Közben a harmadik srác közli, hogy megy leendő asszonypajtáshoz és az éjszakát nem tölti velünk. Mikor elment, elővettem PB-t. Közöltem vele, hogy még másfél hónapot kell együtt eltöltenünk, utána vége tanulmányainknak, addig valahogyan ki kellene bírnunk egymással. Mondtam neki, hogy igen, én homi vagyok, de ez azért nem jelenti azt, hogy feltétlenül örülök annak, ha egy kissé pállott farkat az elélvezés előtti pillanatban nyomják a manduláimig. Mondtam, ha akar valamit, akkor szóljon, és én is szólni fogok, ha akarnék tőle valamit. Látta rajtam a tőlem szokatlan határozottságot és így aznap nem is lett semmi. Én voltam az, aki először „szólt”. Államvizsgára készülés során mondtam, amikor csak ketten voltunk, hogy:
PB! Szeretnék játszani a varázsfuvolán.
És PB abban a pillanatban könyvet, tananyagot elejt, fürdő, tisztába tétel és én meg sem várom, hogy az ágyra lefeküdjön, menetközben rábuktam a vesszőre…
Ezzel kollégiumi élményeimnek vége, de a PB-vel kapcsolatos dolgaimnak korántsem.
Nem kell (le)sajnálni. Ahogy tovaris Bismarck mondotta volt az oroszokról, hogy:
"Nehezen fognak be, de utána (qrva) gyorsan hajtanak."
Szóval ne fossatok... Később behoztam a hátrányt. Számokkal nem akarok dicsekedni, mert nincs értelme, de sajnos azt kell mondanom, hogy két kezemen össze lehet számolni azokat, akik valóban jelentettek valamit, legyenek akár tartósabb, akár egy alkalomra szóló kapcsolatok.
A 14 év alatti dolgokat komolytalannak tartom, azt minden gyerek csinálja, nincs benne semmi érdekes...
Lesznek majd szaftosabb részek, győzzétek kivárni... ahogy az öreg Latabár mondta a közönségnek a Denevér egyik előadásán: "meglátják, még sok örömük lesz bennem"
Na! Most magatokra hagylak benneteket, ahogy a Tragédia cselovéka Bizánci színében elhangzik: "Isten dicsősége és nép üdve hív"
Már régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy egy-két élményemet megírjam és „szakmai” körökben, igaz anonim módon, de közzé tegyem.
Hogy a legelején kezdjem, 12 éves korom óta tudom, hogy én kizárólag a fiúkat kedvelem. Voltak kezdeményezéseim a női nemnél, amelyek igennel végződtek, de az igazság az, hogy én akkor hagytam abba velük mindent, amikor korosztályom igazán nekilendült a csajozásnak. Nem vagyok mai gyerek, a korábban említett dolgok a hatvanas évek végén és a hetvenes évek legelején történtek. Ez a téma több szót nem érdemel.
Hát a srácokat igen csak szerettem volna, de erre csak 20 éves korom után került sor. Sorsom ilyetén történő alakulásában bent voltak az akkori körülmények és biztosan a saját hülyeségem is. Ebből a korszakomból két soha be nem teljesült, de nagy szerelem és pár elszalasztott lehetőség érdemel említést.
Szerelmeim:
Elsőként azt említeném meg, hogy bár diplomás ember lettem, de igen problémás gyerek voltam az általános iskola felső tagozatán. Igazából sokáig utáltam odajárni (nem voltak sikerélményeim) de ez az érzés nyolcadikos koromban megváltozott. Szerelmes lettem egy akkor ötödikes kiscsávóba, akit természetesen csak az óraközi szünetekben láthattam. Aki most pedofilt kiállt, kapja be, én is csak 14 éves voltam és nem szexet, hanem érzéseim viszonzását szerettem volna. Persze a tanulmányozott rendelkezésemre álló szakirodalomból már tudtam, hogy „nézeteimmel” ajánlatos nem dicsekedni, tehát meg sem próbáltam bármiféle kapcsolatba kerülni vele. De az egész tanulmányi éven keresztül az, hogy naponta láthattam, neurózisomat és depressziómat átmenetileg segített leküzdeni. Tanulmányi eredményem megjavult és egy műszaki szakközépiskolába mentem tovább tanulni.
Középiskola első két éve részemről eseménymentesen történt, leszámítva azt, hogy újra láthattam általános iskolai szerelmemet. Mivel a város másik végében volt a középiskolám, városunk egyik jelentős és hosszú autóbuszjáratával közlekedtem, mígnem észrevettem, hogy bizonyos napokon Ő is arra közlekedik, bár egyébként még az általános iskolánkba kellett, hogy járjon. Így további két éven keresztül láttam, havonta kb. egyszer. Azóta sem tudom, hogy mit keresett arrafelé. Utoljára akkor láttam, amikor motorkerékpár vizsgára készültem és lakásunkhoz nem túl messze egy forgalommentes, de aszfalt burkolattal ellátott helyen gyakoroltam a rutin feladatokat. Ő és a haverjai „lábtengó”-ztak. Én 19 éves voltam, Ő 15 lehetett. Ha csak egy kicsit is rám néz, lehet, hogy beszélgetést kezdeményezek. De semmi, nem kívánt élni a magasztos személyem által nyújtható társasági élménnyel. Viszont megtudtam a nevét. Ugyanis a labdajáték során a többiek hol a vezeték, hol a keresztnevén szólították. Egyszer eszembe jutott, hogy megnézzem, hátha megtalálom az iwiw-en, de nem volt szerencsém. Illetve lehet, hogy így a jó. Mert így amikor eszembe jut, mindig a fiatal emberkére emlékezhetem, nem egy esetlegesen elhízott, sörhasú egyén furakszik be legbensőbb emlékeimbe. Ha kiderülne, hogy életében azért Ő is valamilyen szinte érintett volt a témában (a szépeket gyakrabban megkísértik) biztos, hogy szepukit követnék el…
Életem talán utolsó szerelménél (na ez sem jött össze, de mi a faszt akar egy ötvenegynéhány éves egy huszonegykét évestől) jöttem rá, hogy benne (és sok másikban) a volt általános iskolai szerelmemet vélem felfedezni.
Mivel első szerelmemet ilyen részletesen kibontottam, ígérem, hogy a másodikat röviden fogom kivégezni. Én középiskola negyedik, Ő elsős… Azóta sem láttam ilyen gyönyörű aranyhajú szépséget. Na, nála már tudtam, hogy mit szeretnék tőle. Nedves álmaim nagy részét Ő okozta. Évekkel később újra láttam. Kisfiús szépségének maradékát is elveszítette, elég közönségessé vált az arca.
Elszalasztott lehetőségek:
Középiskolás koromban második és harmadik között a párhuzamos osztályokból kb. 20 gyerkőcöt összeszedtek és nyáron 10 napra kivittek bennünket az akkori NDK-ba. Az NDK-s fiúk nagyon csinosak voltak, csinosabbnak találtam őket a magyaroknál, de az elszalasztott lehetőség saját bandámból származott. Egy nagyon szép hegyes vidéken gyalogoltunk nem szigorúan egy tömbben, de azért mindenki tisztában volt, hogy nem célszerű a többiektől lemaradni. Valószínűleg pislantani mehettem a fák közé, így teljesen elmaradtam a többiektől. Ahogy igyekeztem utolérni őket egy másik osztályba járó csóka kerül mellém és mindjárt nekem szegezi a kérdést:
- Tudod-e, hogy kik azok a buzik?
Majd választ sem várva folytatta:
- Azok a férfiak, akik férfiakat szeretnek.
Ebben a pillanatban – a lehető legalkalmatlanabb időpontban – csatlakozik hozzám két osztálytársam. A másik osztálybeli gyerek – valószínűtlenül világos szőke és tejfehér bőrű - eloldalog. Kint létünk során azt egyszer még meghallottam, hogy a saját osztálytársai felszedtek pár német leányzót és ő azzal hárította el a felkínált hölgyet, hogy ő is szőke, a csaj is szőke, hogy néz az ki, hogy egy szőke fiú szőke csajjal jár. Mit mondjak, érdekes érvelés. Soha többet (még két évig jártunk a suliba) nem volt alkalmam dűlőre vinni, hogy mi fenét is akarhatott, de van határozott elképzelésem.
Utunk során én is kerültem bajba a hölgyekkel. De hát a Jó Isten megsegített. Amikor már csókolózni kellett és (pfúj, de) puncit fogdosni, mellettünk az osztálytársam a sok elfogyasztott sörtől elhányta magát. Megvolt az indok az elegáns távozásra. Szinte mindennap más városban voltunk, így még hazudoznom sem kellett.
További középiskolás éveimben az akkori ismerkedő helyeken próbáltam körülnézni, de hát akkor is az volt, hogy megjelentem én, alias „Szerény Bimbózó Virág” 16-17 évesen és helyben lévő összes elaggott korú próbált felszedni. No ez volt az a kategória, amire azt mondtam, hogy amennyiben csak ez a korosztály létezik, akkor én szűzen fogok elhunyni…
A második és harmadik alkalom már a katonaságnál történt.
Na! Katonaság. Nevezzük Árpinak. Egy félreértés miatt utáltuk egymást. Pontosan csak Ő utált én csak viszonoztam érzelmeit, bár ez nem volt szép részemről. Hanem egyszer századnapos vagyok. Az ügyeletes a takarodót intézte a körletben, így én egyedül voltam a napos asztalnál. Ez sem szép, de pisilés miatt ott hagytam az asztalt és bementem a klotyóra. Ezt követően átmentem a mosdóba kezet mosni. És ott megláttam Árpikát… Első látásra semmi furcsa, mivel hetente egyszer egy másik épületben volt csak meleg zuhany, a jobb idők beálltával mindenki csinálta, hogy hideg vízben lemosta az egész testét. Tehát ott állt Árpika, de nem egyedül… Állt neki a cerkája is, ami vastag és legalább 22 cm lehetett. Azt hittem megszédülök. De hát mennem kellett vissza, mert ha az ügyeletes nem talál a helyemen, akkor baszakodhatott volna. Ezt követően Árpika is viszonylag gyorsan összeszedte magát és elment aludni. Azon az éjszaka én szolgálatban legalább kétszer rárántottam. Igazából akkor láttam először más álló farkát élőben. Én ezek után igyekeztem Árpikával kibékülni, ami sikerült is. Voltam vele közösen őrségben (gyalogos, nem őrtornyos) ahol egymás melletti területet ügyeltünk. Persze az éjszakai órákban a tiltás ellenére együtt sétáltunk és beszélgettünk. Feltett szándékom az volt, hogy felajánlom kezem szolgálatait az Ő megkönnyebbítése irányában (lehet, hogy nem lett volna elutasító) de nem mertem kivitelezni. Ha botrány lett volna belőle, nekem nincs továbbtanulás… Árpikáról még annyit, hogy az együtt, egy helyen kezdett tanulmányainkat ő az első félévben abbahagyta. Végleg kiszállt az életemből.
Másik katonaságbeli élményem kiváltóját nevezzük Karcsikának. Közös feladatunk volt, hogy abból az épületből, ahol a közös zuhanyzás és fehérnemű váltás volt (majd erről is pár gondolatot később) nekünk kellett a szennyes fehérneműt a Csepelre (teherautó a gyengébbek kedvéért) felrakodni, majd mi is felugorva a platóra a laktanya másik végén egy raktárba lerakodni. Karcsika, akinek egyébként két fő kutatási területe volt az életben, az egyik, az állapot térmodell alkalmazása az irányításelméletben, a másik pedig a PINA, az egyik forduló során hátulról galád módon elkapott és maga alá gyűrt, (egyébként egy fejjel magasabb is volt, mint én) és elkezdett fogdosni. Egész pontosan a farkamat, ami egy pillanat alatt úgy állt, mint a cövek és én meg féltem, hogy észreveszi azt, hogy a szitkozódásom ellenére a testem meg azt mondja, hogy ne hagyd abba… No! Később Karcsikával közösen ún. biztonsági Őrségbe mentünk. A laktanya másik századai lőgyakorlata idején nekünk kellett volna megakadályozni, hogy bárki megközelítse a lőteret. Itt eleve párban voltunk szolgálatban. Én azzal a lökött Karcsikával (ÉN!!! akartam így), akinek sajnos most csak az volt fontos, hogy elgyalogoljunk két kilométert egy tanyához, hátha van pálinkájuk. Mit mondjak? Volt, mármint pálinka, sex, az semmi…
A közös laktanyai zuhanyzásról mások ódákat zengedeztek. Én meg úgy voltam vele, hogy akkor, amikor nem tudsz úgy megmoccanni, hogy ne legyen rögtön két farok a seggedben (persze nem az erotika, hanem a helyhiány jóvoltából) nem láttam benne túl sok örömre okot adó élményt.
Összefoglalva a katonaság egy nagy rakás szar volt, de ez az, ami a mai kisköcsögöknek kurvára hiányzik. A többségnél jellemzően eltinglitanglizott középiskola után kellene egy ilyen intézmény ahol gatyába ráznák és egy kis fegyelemre szoktatnák őket.
Na! Most még az első sex élményemet elmesélem, a következő expozémban pedig a koleszos élményemről fogok mesélni.
Uszoda és gyógyferedő. Én (sokadszor) próbálkozom a meleg vizes medencében (olyas) valakivel (aki persze tetszik) kapcsolatba kerülni. Az előző alkalommal majdnem sikerült, valószínűleg egy heteróval, aki végül zavartan elmenekült előlem (pedig jól nézett ki). Nos jött emberünk. Nem volt ugyan vágyaim netovábbja, de az első élő ember, akivel dűlőre tudtam jutni. Végül is én, a kezdő szólítottam meg. Nem volt nagy élmény, tél volt, egy útépítés miatt feltúrt, de ezért garantáltan elhagyatott területen próbálkoztunk. Megpróbáltam rábukni, de a feredőben történt hosszas tartózkodása ellenére bukéja volt. Ezek után én lekókad és többé ott nem… Ő próbálkozik saját magának megkönnyebbítésével, de neki sem ment. Szóval, első keksz élményem nagy szopás, de nem az erotikusból.
Ha nem tünt volna fel ez NEM partner kereső topik!!! Itt az átélt élményeket szokás megosztani! Vagy meséld el, milyen volt a két pasival, vagy próbáld meg a topikok címét értelmezni!
