Szombat délután. Felveszem Athoszt és robogunk a lányokért Hűvösvölgybe. Fura, ez a parkoló a SZESZ-t jelenti nekem, de most másra készülünk. Beül Yoyo és Emőke. Szurdokpüspöki az irány. Az ifjúsági tábor egy picit szocreál, de legalább közel van a célhoz a szállásunk. Elmegyünk vacsorázni a Fenyves fogadóba, ahol már az ajtóban meglepetés vár. Egy táblán ezt olvassuk: Lazac, jázminrizzsel. Egy faluszéli vendéglő ajtajában??? Jó nagy a hely és az étlap is terjedelmes. Végül a pisztráng nyer. Jól bekajálunk és kilenckor már ágyban is van az egész csapat. Felhúzom a kompresziós szárat és abban alszom. Hátha... Éjfélkor ébredek. Mi ez cunami? Nem, Athosz horkol mellettem. Teljesen fent vagyok, nem vagyok álmos. Na, ne. Ezt ne. Aztán beájulok. Hat körül ébredek. Gyors reggeli műsor és hétkor már a busznál állunk. Sajtember névsorolvasást tart. A soför már az első kanyart elvéti, pedig ott figyel a gps. Veszítünk 15 percet a forgolódással. Fél kilenc tájt érünk Sirokra. Ott várnak a szurkolóim, nagy hangzavarral, egyenpólóban. Minden ok készen állok. Nekilódul a sok őrült,persze gyors ez nekem így az elején, de nincs mit tenni, menni kell. 10 perc a vasútállomás. Hűűűűű de nagy sár van itt, gondolom amikor ráfordulunk az ösvényre. Csúszkál is az S-LAB, remélem nem ilyen lesz végig, mert akkor ez nem futás, hanem korcsolyázás lesz. Hamar magunk mögött hagyjuk a saras részt és ahogy emelkedünk úgy lesz egyre szárazabb a talaj. Pulzusom az egekben, még jó, hogy kikapcsoltam a pittyegést. Nem csodálkozom, csütörtökön még a gyulladt fogamat ápolgattam és amúgy is magasabb a pulzusom az átlagnál. Na, meg az edzetlenség. A VTM szervezése idén is felborította az edzéseket. Topogok felfelé, próbálom megkocogni az emelkedőket de nagyon nem megy. Húz a vádlim, a combhajlítóm, mindenem rozsdás. Fél óránként pittyen az óra, tolok egy gélt vagy eszem 2-3 darab gumicukrot. Oroszlánvárnál eleresztek egy Jiiiiiiihát, Fridman válaszol. Egy spori kérdezi mikor jön már az Oroszlánvár? Ez az válaszolom. Csodálkozik. Fel-le, fel-le,fel-le. Látom a Kékest, még mindig messzi van. Sas-bérc, kirándulók. Tapsolni ér, mondom nekik és tudom, hogy ezt még sokszor fogom mondani ma. Nem megy a buzdítás önként.Miért? Nem tudom. Aztán meghallom a zsivajt, kiöntöm a maradék izót a kulacsból. Végre Kékes. 2.51. Ennél azért jobbat vártam. Úgy 2.30-2.40 közt valahol. Mindegy.Valaki elémtartja a dobozkát ( talán KerCsabi?) Valaki nyújta felém a csomagom ( nem tom ki), Ganki segít izoport tölteni, én közben kirakom az üres tubusokat és elrakom a teliket. Go! Nyomom a gombot, 52 másodperc. Kiabálnak, csörömpölnek, tapsolnak. Jön a Sombokor. Szegény Emőke mellettem esik el, odacsapja a hátát rendesen a kővekhez. Pityereg, de megy tovább. Mátra-nyeregben ismét szurkolók. Kiabálnak nekem valamit, nem nagyon hallom. Befelé figyelek. Nyomom az emelkedőket. Kezd javulni a helyzet,remélem lesz még jobb is mert Galyatető után futható részek jönnek. A pont előtt megmosom az arcom, hátha fotóznak majd....4.06 Galyatető. Kisebb tömeg a ponton. Juhász Laci valami eleganciáról beszél, mindenkinek van egy biztató szava hozzám. Aztán az euforikus hangulatom oda lesz. "6.30? Talán Mátrakeresztes meg lesz 6.30 alatt"mondja valaki. Bumm, bele a közepébe. Nem is nyomom a részidőt, nem tudom mennyi volt a depo időm. Mérgesen indulok neki a Péter-hegyesének. Próbálom visszafogni magam, nehogy elvigyen a harag. Pajzsok, mondom mint Batman. Ez használ,sikerül kirekesztenem a külső dolgokat, pörög a lábam. Most is brutál magas a pulzusom, de legalább futok. A kilátónál visszakiabálok egy eltévedt futót, majd a temetőnél egy másikat. Ágasvárra most csak egyszer megyek fel és elfogy a vizem, izóm. Lefelé görcsöl mindkét talpam, de sikeresen visszaverem a rohamot. Remélem a turistaháznál lesz viz, fohászkodom. Van és hideg. Óóóóóóó ez most nagyon jól esik. A patak mellett tanítom a sétálgatókat tapsolni. Nehezen, de megy nekik. Milyen kevés víz van most a mederben. Ez a patak nem is olyan rég elmosta a fél falut. Hihetetlen! Ráfordulok az aszfaltútra. Mintha repülnék. A pont előtt Lúdtalp: "Van egy órád". 5.32 Mátrakeresztes. Óriási a hangulat, tolok egy félkulacs kólát, Ganki megint segit. Üres tubus ki, teli tubus be. Már csak egy hegy. A fenyvesből kiérve megpillantom Mese rózsaszín felsőjét. Szponzorált versenyző nem gyalogol, menydörgöm. Mese el. Hátulról beér valaki. Mond, hogy váltós vagy kérem. Az vagyok, feleli. Jó, nem örültem volna ha valaki beelőz ezen a részen. Nagyon lassan jön el a csúcs. 6.28 most kéne lent lennem a 6.30-hoz. Koncsúrok. De utálom. Nem akar jönni a megváltó bal kanyar. Na, végre. Balkanyar, patakmeder, kapaszkodás, szekérút, szőlők, templomtorony, pincék, kerítések, kis köz, jobbra ott a cél. Nekem szól a taps. Megkönnyebülök, vége. Néhány fénykép a lányokkal. 7.21. Jövőre 7 alá megyek.
Az idei felkészülésem már igazán tudatos volt (köszi Oli), „már tudom mi az az alapozás”. A mátrai bejárások igazán jól sikerültek, így a klasszik távon elérhetőnek láttam a 6.3…-t is. A lényeg Kékesig erős önkontroll (pulzuskontroll), majd onnan lendületesen. Hiába fogtam vissza magam a pulzusom max. 155 helyett folyamatosan 160-163 között volt és alig haladtam. Oroszlánvárhoz közeledve úgy döntöttem, hogy inkább magamra figyelek és nem az óra számlapjára. Kékesig egy számomra addig ismeretlen lánnyal futottam, ő majd minden emelkedőt megkocogott, így hamarabb felért, de a futhatóbb részeken mindig ráfutottam. 10 évvel korábbi magamat láttam benne, amikor még azt hittem hogy a Mátrabércet nem időre, hanem a megfutott emelkedők számában mérik…Markazi kaputól beszélgettem vele, kiderült tájfutó volt, most kezd hosszabb távokat futni, maratonon 3.04 a legjobb ideje. Mivel helyismerete nem volt, így Kékes előtt „megnyugtattam” hogy most vagyunk a harmadánál. Kékesen (2.50) csak rápillantottam az órámra (bár előttem megfogadtam nem nézek részidőt) és egyértelművé vált hogy most nem lesz meg az álomidő. Ennek ellenére nem tört meg a lendületem, sorra értem utol futótársaimat pár szavas biztató mondatok kíséretében távolodtam tőlük. Galyatatőnél kerek 4 óránál voltam, itt újabb friss lendületet adott a szurkoló bázis, köszönet érte, nagyon sokat jelentett nekem. Mátrakeresztesre igazán vidáman érkeztem (5.22), már tudtam ha nem is a célidőt elérve, de minden kilométerét a versenynek okosan beosztva kihoztam magamból akkor és ott a maximumot. Így lett 7.01 a vége, így van még feladatom…Köszönet Olinak, akinek köszönhető az optimális frissítésem, Lacinak aki ezt a gyakorlatban kivitelezte, a lelkes szurkoló tábornak és természetesen versenytársaimnak.
Először is nagyon örülök az eredményemnek ,mivel még nem voltam a MB ttn,és a trailen sem ,így nem tudtam mire is számítsak. Nem jellemző rám,hogy előzetesen mások részidejét nézegessem,de most ezt tettem a verseny előtt,sőőőt még ki is írtam,és vittem magammal az övtáskámba ,és néha elő vettem megnézni . Láttam ,hogy a kisfilmen szinte utolsóként zárom a sort oda álltam ahová gondoltam magam,de amúgy meg sokat előzgettem a közepétől ,főleg meg a végén , Kékesre úgy értem fel,hogy ide nekem a Mátrát :) jóóó elég szar kis idővel értem fel,mer asszem 3:20 lett és 3:30 volt a réssz szintidő ,de hallgattam mások tanácsára , és utána már nem is tétlenkedtem :) Galyatetőre úgy értem fel,hogy 5 órán belül legyek 4:59 lett . Utána még jöttek a finomságok Ágasvár, de széép főleg lefele khm és asszem Szamár kőt mondtak az előttem haladók ,utána + jött a Muzsla ,itt előztem meg egy külföldit talán olasz volt eléggé sántikált ,,,Muzslával kapcsolatban rosszabbra számítottam szerintem nem volt vészes ,mikor megláttam a p3 szöget tudtam,hogy ez már a Muzsla lesz ,,jó,hogy Gergő felkészített,hogy kb 4 x érek fel ,és számoltam ;) ide 8 órás menetidővel értem ,,fénykép a kőről,és az órámról,,innen aztán erezd el a hajamat ,amennyire lehetet felpaprikáztam a pulzusomat, hirtelen lett egy álmom,hogy nyolcassal kezdődjön a célidő és nyomattam amit csak elbírt a lábam,még magam sem hittel el,hogy a Muzsláról 55 perc alatt leértem ,ez kb 10 km ha igaz ! köves meredek ,vízmosásos rész,és benne volt még a két domb a Kiskoncsúr és a Nagykoncsúr . én tényleg az hittem,hogy négykézláb rongybabaként fogok beérni,és hogy csak a 10 órás szintidő elég legyen yoyokának . De az hogy 8 assal kezdődik,és hogy pici izomlázam van a combomba,jóóóó a bokámat kicsit érzem, de más bajom nincs ,,én ezt tényleg Megcináltam ! jövőre ? naná !! ezt senkinek nem szabad kihagynia a Mátra valami mese ! olyan de olyan fenyőerdők,olyan de olyan nagy szarvasbikák, Z+ on láttam ,olyan de olyan szép őzek,Múzslán láttam ,,és természetesen széép nagy dombocskák ahonnét remek a kilátás :) 8:55 lett
köszönet a rendezőknek ,és köszönet a lelkes szurkolóknak :))))
Valahogy én fel sem fogtam a reggeli kavarban, hogy Nóri fog futni. Aztán megláttam hogy kinek viszem az érmet és a pfinisher pólót a célban, akkor döbbentem... Kemény, le a kalappal! Éljenek a futó feleségek!
Igazából a feladása a versenynek egy mellékzönge csak. Mivel én Nórival utaztam le, Lúdtalp volt a sofőröm és Jakus Béláék vettek körül a Lúdtalp család mercirönójába oda-vissza. Engem Nóri pontosan hatszor előzött le 42km alatt..Nekem maradt a Lúdtalp családban a példakép, csak már kettő van:-)
Csanya T100-on engem Nóri előtt rajtoltass kb másfél órával pls!
jol ment az gratula! En ugy saccoltam 3 ora alatt is felersz Kekesre. Igy lehet jobban jartal, mert a vegen elveszitetted volna azt a 10 percet, ha jobban nyomod az elejen.
ó, volt nekünk elég emberünk, egész a rajt előtti estéig, így reggelre kicsit kevesebben lettünk. Legközelebb számolni fogunk ezzel a lemondási tényezővel, ami valahol normális, és benne van a pakliban.
A sejk büszke rá hogy három éve egyszer virított a franciáknál. Hiába rikácsol a nép csendben van, még a PRESIDENt-es lányok is. Azt hiszi még mindig jól fut, de annak már három éve... :P
Ezzel a címmel emlékezem meg a tegnapi nagy eseményről. :)
Először is kösz a szervezőknek, rendezőknek! Talán az eddigi legflottabbul megrendezett versenyem volt. Útvonalkijelölés is 5*. Egyetlen egy zavaró dolgot kell csak megemlítenem. Az eredeti terv szerint több ellenőrző pont volt. Így amikor Oroszlánvárnál senki nem várt, pedig még egy "1." is volt fesztve az egyik kőre, zavarba jöttem, hogy elnéztem-e valamit. Én nem szeretem az ilyen meglepetéseket, de annyira azért nem okozott gondot, túltettem magam rajta. A frissítőpontok segítőinek nagy hála, jól esett a figyelmesség a szurkolás!!
És akkor a beszámoló. Először is az előzetes terv:
"Úgy saccolom, olyan 3:20-3:25 alatt fogok felérni Kékesre. Olyan 1:30 - 1:30 Galyáig, onnan Ágasvárig. Le Keresztesig elengedhetem magam, talán megvan 20 perc alatt.
Onnan jön a hab a tortán. Múzsla 1:10? És akkor marad 50 percem beérni."
Ezzel szemben mi is történt: Kékes 3:10. Meg is leptem magam vele. Azt azonban sejtettem, hogy nem fog ez a sietség jóra vezetni. Főként, hogy jól meg is sütött bennünket a nap. Oroszlánvár oldalát meg a többi "falat" pont merőlegesen érték a sugarak, ömlött is rólam a víz. A pulzusom is megugrott, tilosban jártam. Aztán a lefeléken megeresztettem valamelyest, hiába volt meg a fejemben, hogy itt kellene összeszednem magamat. Kékesen 5 percet depóztam, kellett, hogy kicsit kifújjam magam, feltöltöttem a puttonyt is. 3:15-kor indultam tovább felvillanyozva, hogy ez a Kékes időm a túrán 3 órán belüli lett volna, lévén 11 p 30 mp-re ártem a vasúthoz Sirokon.
Lent a Mátra-nyereg előtt meglepődtem, mert Palibácsi jött az aszfalton. Mondja, hogy elkavart. Mii? Múlt héten csinálta meg ugyanezt? Poénkodtam volna, de se én nem voltam nagy formában, meg láhatóan ő se vette volna a viccet. Imígyen kérek most elnézést, Palibácsi, hogy fent hegyen a biztatásnak szánt mondatom, lehet, hogy nem úgy sikerült!!
Galyáig igyekeztem volna regenerálódni, de mikor a Csór-hegynek nekivágtam, nem éreztem az erő buzgását magamban. A vízszintesek, lefelék nagyon jól mentek, de a hosszú kapaszkodó "Gala-tetőig" :) ismét enerváltan ment. Meg is lepett, hogy 1:25 alatt odaértem, rosszabbra számítottam. Itt megint eldepózgattam vagy 5 percet , ittam árpafülét (érdekes dolgokat művel, ha kólába töltik! :), ettem is. Végül Eboláék, Kerekes Csabiék zavartak el a pontról. Kicsit megint jobban lettem, és igyekeztem Ágasvár felé. Tudtam, hogy ott fog várni a kedvesem, talán egy pohár sör is le fog csúszni. Szóval motivált voltam. :)
Ez egy jól futható szakasz, mentem is szépen, előzgettem lefelé az emberetek, vártam az Ágasvári kaptatót. El is érkezett, láttam, hogy ismét jó a részidőm. Aztán a hegy derekánál beugrott egy izom bal combomban valahol a belső oldalon. No f@sza. Hogy menjek fel?! Azt találtam ki, hogy ballal kis lépés, jobbal nagy, igyekezvén elkerülni a görcsölős helyzeteket. Végül feértem, de közben be is értek ketten. Aztán lefelé megint ment minden, mnt a karikacsapás. 1:20-on belül abszolváltam ezt a szakaszt. A turistaház előtt aztán 2 szeretett dolog várt rám! Az egyiket elkortyolgattam. :))) Csak csínnyán, olyan 1 decit. Kicsit lemosdottam a csapont, ittam, és elkezdtem a további gurulást (nem véletlen használom ezt a kifejezést, a híres mondásra utalok ezzel :) Szentkeresztig. Itt már a lefelé sem esett mindig jól, bár Nóri szerint irigylésreméltóan jó volt a mozgásom. :) Sajnos Keresztesig már tényleg elfogytam. Megettek a meredek emelkedők és a meredek lejtők. Éreztem ezt és nagyon féltem a Múzslától. A légzésem is rendetlenkedett, nem volt elég a levegő, szédelegtem is. Meglepő módon mégis 18 percen belül itt voltam. A frissítőponton ismét elidőztem hosszan, igyekeztem erőt gyűjteni, de éreztem, hogy semmi nem használ. megfordult már korábban a fejemben a feladás gondolata, hogy ne gyilkoljam tovább a szervezetemet, de tudtam, hogy másnap nem bírnék a tükörbe nézni.
Innen vagy 10 perc után indultam el, rettegve, hogy mikor fogok elszédülni a hegyen. Szerencsére Ildikó jött velem, így nem voltam magam. 1:10 alatt értem fö végül a Múzsla csúcsára. De amit átéltem az újszerű volt és ijesztő. Semmi erő, csak ténfergés, hiába lélegeztem, nem volt elég a levegő, a pulzusom pedig 120-ra esett vissza! Ilyet még életemben nem tapasztaltam. Olipapa aztán a célban mondta, hogy ez a kimerülés jele. Szóval semmi csoda, egyszerűen csak kifi...tam. A csoda az, hogy ennyi idő alatt felértem. Persze sokan előztek meg ezen a szakaszon. Még egy dologtól féltem, hogy visszatér az a 2 évvel ezelőtti furcsak rosszullétem a MB után, amikor 1 órán keresztül nem tudtam rendesen lélegezni, mert nem tudtam mélyet sóhajtani, meg nem tudtam ki se fújni a levegőt. Olyan fél literrel pihegtem. Azóta mindig csinálom azt a gyakrolatot hosszú futásokon, hogy nagy, mély belégzés, és teljes kilégzés. Csak hogy ne felejtse el ezt se a szervezetem a futás közbne. :)
Szóval felértem, és azt már láttam, hogy a 9 órának meg kell lennie. Innentől a túlélésre, a célba beérés utáni rosszullét elkerülésére játszottam. Semmi rohangászás, csak lassú ereszkedés. Ami 1 hete 50 perc alatt volt meg, most 1:10-ig tartott. Nagy megelégedésemre a patakmederből is ki tudtam jönni, igaz, utána még 3 percet rásétáltam. Utána már végigkocogtam a hátralévő vagy 3-4 kilométert. A faluban megláttam messziről Millerst, aki láthatóan szintén nem volt a topon, mert hol gyalogolt, hol belekocogott. Aztán melléértünk, kicsit meglapogattam, igyekeztem lelket önteni belé, hogy ezáltal belém is visszatérjen kicsit az élet. Spanoltam magukat, hogy "Megcsináltuk!", "Itt a cél! Megvan!", aztán még egy kis ünneplésre is futotta a célbaérésre.
Nagyon boldog voltam! Ez nagyon kemény menet volt számomra. A határaimat feszegettem, tán át is léptem. Nem tudom, hogy lehet ezekre a hegyekre, falakra, meredek lejtőkre jól felkészülni, de biztos nem könnyű a Rákos-patar mellett. Ennek ellenére megcsináltam, és 9 órán belül!!
8:55 lett a vége. Ahogy számoltam, vagy 25 percet depóztam, mert kellett. Most ennyi volt bennem.
3 hét múlva T50. Természetesen új PB a cél. :) És a terv, hogy most én eszem meg a hegyeket. :-D
Jövőre meg 8:30 alá visszük az MBT idejét.
(És mekkora eszem van, hogy felvettem vágólapra az egészet, mielőtt az Elküldöm-re kattintottam volna!! Most írhatnám az egészet előlről a köcsög fórum motor miatt, mert persze eltűnt.)
1997.-ben a Mátrabérc túrán még gyalogosan olvasva a statisztikát „csak” a távoli jövőben mint a legidősebb résztvevő tudtam elképzelni magamat. 2002.-ben már „futogatva” 8.12 eredménnyel fogalmazódott meg bennem, hogy felkészülve „könnyedén” meg tudom futni az akkori női pályacsúcsot (7.26). Nagyot álmodtam, hiszen 7 órán belül terveztem, ami nem sikerült elsőre. A 2004-es évre bizonyára sokan emlékeztek, hatalmas eső, sár, kilátástalan nemcsak az idő, de a 7 órán belüli teljesítés is. Talán ezen a futáson tapasztaltam meg leginkább, mint jelent a totális kimerülés, már Kékesen teljesen összetörtem fizikailag, lelkileg egyaránt. A pályacsúcs meglett (7.16), de a kitűzött eredmény nem, így tudtam vissza kell mennem. 2006.-ban végre megszületett az áttörés, sikerült 7 órán belül 6.49 idővel beérnem. Egy ideig nem volt miért visszamennem, majd sajnos 2009-2010-ben már mentem volna, csak a bokasérülésem nem engedett, nemhogy Mátrabércre de még Normafára sem. Ez a két év sok mindenen elgondolkodtatott, már tudom hogy a kényszerpihenő egészen másfajta lendületet adott, hiszen a 2007-es Trans-Alp Maraton után már nem volt „erőm és lelkesedésem” a mindennapi edzésekhez. A felépülésem óta minden km ajándék, hiszen elhitették velem az orvosok, hogy vége a futó „karrieremnek”. Tavaly sikerült Ildikónak megdönteni 2 perccel (6.47) a pályacsúcsot, így megint újra fogalmazódtak bennem a közel 10 éves célok. Igaz, tavaly még mindig elképzelhetetlen volt hogy ezen a terepen a fájdogálós bokámmal idén esélyem lenne nemhogy a pályacsúcsra, de még a Mátrabérc teljesítésére sem. A téli Vulkántúra után már láttam a lehetőséget a Mátrabérben, de az indulást csak akkor tudtam elképzelni, ha olyan eredményem születik, amit még nem sikerült elérnem. Így sokáig vártam a nevezéssel, és megint nagyot mertem álmodni, már a kibővült pályán legyen meg 7 órán belül. folyt.köv.
Nem volt Oroszlánvárnál, mint ahogy a Múzslán sem. Emberi kapacitásban nem engdhettük meg, fontosabb volt a frissítőpontok és a cél felállítása, kiszolgálása.
Köszi mindenkinek a tegnapi napot, különösen Dórinak és MEsének, akikkel egy csapatban futhattam, és a szervezőknek, akik nagyon profi versenyt csináltak! Az útvonaljelölés (Csanya, remélem figyeltél!!! ;o) ), a frissítés (nem csak a kínálat és a tökéletesre kevert izo, de ahogy pl. Carlos, bandrás, Oli figyelt a futókra a pontokon), a befutóérem+póló, az eredményhirdetés, a leves, a zene, mind-mind profi volt, így kell ezt! Remélem a külföldiek viszik a hírét a MB Trailnek és jövőre még többen lesznek! Én nagyon jól éreztem magam, futóként és a váltás után szurkolóként pontról-pontra követve a versenyt már-már a régi jó Bécs-Bp feelingem volt, és ez nagy szó! :o))) Nagyon jó volt a rengeteg terepfutócimbivel bandázni közben és a célban, kerek nap volt. Rajmund feltöltötte a képeket, íme: Mátrabérc Trail fotók
Most már dupla beszámolóval lógok, igyekszem :o)
ps. egy kérdés: Oroszlánváron nem kellett volna ellenőrző pontnak lennie?
